Zazzi (Solymár)

Lindával vitában vagyunk azt illetően, hogy pontosan hogyan történt, én így emlékszem: egyik este elmondta, hogy a Juli barátnőjének édesanyja egyik nap gondolt egyet, kilépett az állásából, elment Franciaországba egy cukrásztanfolyamra, aztán a férjével és egy másik társával nyitott egy cukrászdát Solymáron. “És kurva jó” — ezt is hozzátette még a végéhez.

Nekem ennyi általában elég, hogy felkeltse az érdeklődésemet, szeretem az ilyen gasztronómiai hőstörténeteket: abbahagyja a napi munkát, összespórolt eurón befizet a tanfolyamra, álmot valósít meg, és így megnyitja a cukrászdát “Zazzi” néven.

Solymáron, mégpedig, mivel ott találtak számukra megfizethető bérleti díjat egy barát kapcsán. Ennek már lassan negyedik éve. Pestről járnak át dolgozni, négyen vannak, a másik alapító hölgy azóta már más úton. És hát ugye, sütemények.

Solymáron a főúton találjuk a naracssárga színű Zazzi cukrászdát egy helyi pizzéria közeli szomszédságában. A pizzéria nem okoz nagy meglepetéseket, a cukrászda viszont annál inkább. Noha kívülről semmi extrát nem látunk rajta, pontosan ugyanúgy néz ki, mint bármelyik ilyen típusú hely, az áruválaszték azonnal szemet szúr.

A hazai cukrászatból jól ismert három tálca, egyiken oroszkrém torta, másikon krémes, harmadikon sajtos masni típusú megközelítés helyett finom apró süteményeket látunk katonás rendben felsorakoztatva.

Vannak torták, szeletek is. Feszes, pontosan metszett minden, ezt egyből észre lehet venni. Innen tehát teljesen más cukrászdává válik a Zazzi, mint ahova az ember csak úgy betér véletlen. Ide nem lehet csak úgy betérni, ez is olyan hely, hogy ezért kell elmenni. Ráadásul a Hidegkúti úttól kb tíz perccel van messzebbre (lemértem, Radován borkereskedésétől ennyi).

Varga Margit elnézést kér, mert valami átalakítást végeznek hátul és hát nem úgy van öltözve. Engem egyáltalán nem zavar, sőt, örülök, hogy szót tudok vele váltani. A cukrászdát hárman alapították: Varga Margit (eredetileg bölcsész végzettségű), Dr. Erdős Melinda (fül-orr-gégész) és Csanda Zsófi (matematikatanár — ő később kivált). Margit férje (Spányi Gyuri) építőipari kivitelezéssel foglalkozik, nincs benne a cégben, bár nagyon sokat segít nekik. A céget alapvetően Margit és Melinda viszik, két fiatal cukrász-alkalmazott közreműködésével.

Miközben beszélgetünk, kérek egy Eszterházy tortát. Általában minden helyen kipróbálom, hogyan készítik. Annak idején az Indexes korszakomban a Rózsakert Kávézójába jártam Eszterházy szeletért. Ez viszont darabokra szaggatja a legjobb Eszterházy szeletet, amibe valaha villát vájtam: egyrészt ugye elképesztő gonddal van vágva (olyan, mint egy tiszta forrás kód), benne az anyagok szépen eldolgozottak, szemre is való, de az íze!

Az alsó piskóta is remek, eltalált, érezni, hogy ez a födém, fölötte a rétegek nem terjengősek, nem rabolják el a dolgot, a teteje pedig, istenem, az az átkozott teteje, amit senki nem tud rendesen elkapni, cukormázas szemét mindenütt, nos, kérem tisztelettel, a Zazziban hibátlan. Olvad, enyhén citromos (de, ahogy írom is, nem rabolja el), lélek van benne. Gyönyörű.


meg kell kóstolni

Megpróbálom még a Macaron nevű süteményt is, jellegtelen kis apró linzer-vackoknak tűnnek.

Hát kérem! Rettenetes, döbbenetes, nem látni rajta, de ehhez foghatót még nem ettem. Finoman omlik a széle, a közepén pedig különféle szubsztanciák, csoki, lekvár hatalmas tartalmat visznek bele ebbe az apró francia süteménybe. Friss volt és tartalmas. Megdöbbentem.

Varga Margit roppant szerényen és visszafogottan beszél a süteményekről. Reálisan látja magukat, nem becsmérli a konkurenciát, a szakmát, még csak ki se szól. Kialakított egy koncepciót, azon az úton halad. Mint mondja, rendelésre is készítenek, de jobban szeret csak magának cukrászkodni. Még mindig talál benne valamit magának. Járatja a francia szaklapokat, nézegeti az ételeket is, bár elsősorban a desszertek érdeklik. És a “tányérdesszertek”, ahogy mondja. Régebben szállítottak éttermeknek is, de ezeket a süteményeket nem nagyon fizetik meg, ráadásul a tömegben elvesznek. Ő egyébként csak azokat teszi ki, amik nem sérültek.

És ennyi! Finom francia sütemények Solymáron egy apró helyen, ahova sose jutnánk el, ha nem olvasnánk előzetesen róla.

Vásároltunk két tálca sütit otthonra, mindent meg kell kóstolni, megéri. Amikor betértünk hozzájuk, meleg volt, émelyegtem előzetesen, nem ebédeltem, viszont az élmény annyira inspirált, hogy teljesen rendbejöttem.

Nem tudom ugyanis, üzletileg hogyan menetel a Zazzi, de számomra ebben a formában is egy igazi sikertörténet. Olyan, mint az Olimpia étterem, vagy Szepsy István. Itt, Magyarországon is megtalálják azt, amit keresnek maguknak: a kompromisszumok nélküli, maximális minőségre való törekvést, még akkor is, ha ez az itteni viszonyok között gyakran lehetetlen.

Az életben sokszor láttam már ehhez hasonlót: a szenvedélyes ember, aki hajszolja az álmait, mindig sikeres lesz. Tanuljunk belőle mi is. Ne adjuk fel őket. Légyszi ne.

Zazzi
Solymár, Terstyánszky Ödön u. 89.
(26) 564 121
zazzi.hu
Árak: egy Eszterházy szelet 410 forintba kerül.

43 hozzászólás

Ger

Lehet, hogy elcsépelt, de az országban a legjobb Eszterházy-t a Daubner készíti.
Nekem nem tetszik a Macaron így ránézésre, mert rikító színben (zöldben) csak a béka-mignont eszem meg.
Gasztro-szenvedély-ügyben keresd majd fel ősszel az Ős Kaján éttermet (http://www.oskajan.hu/)!

ceg

Pont a Macaron miatt mondom azt, hogy kipróbálom. Gyönyörű. 🙂

TopiG

Kellenek az ilyen első bekezdés szerinti sztorik, hogy bátorítsák a fasza-tele dolgozót.

Samott

En is kitanultam mar a szakmat, de meg “nem leptem ki az allasombol”… 🙂 Dobbenetes volt ahogy a tanaraink elmondtak hogy hogyan keszitettek regen, hogyan/mibol kell kesziteni egy termeket es hogy a mai valosagban hogyan, mibol keszul “ugyanaz”. Nagy respect nekik hogy merik, tudjak maskent mint masok. (+ bonusz pont hogy a jelek szerint probaljak kovetni a vilagot nem ragadnak meg a hazai posvanyban)

CsasZ

Ide is érdemes betérni:

Vác, Desszert Szalon
http://www.desszertszalon.hu/

Az új weboldal persze suxxx, még a cím sincs rajta, egyébként Köztársaság út 21.
Minden süti 450 Ft-ba kerül (legutóbb ennyi volt), de megéri minden morzsája.

kuf

Desszert Szalont mint váci, énis csak ajánlani tudom, utánna esetleg egy kis séta a tér másik sarkában lévő Vigh úr borozó pincéjébe, az ország egyetlen bormúzeumába 🙂 http://www.vigbor.hu

kuf

klarky

“Az életben sokszor láttam már ehhez hasonlót: a szenvedélyes ember, aki hajszolja az álmait, mindig sikeres lesz. Tanuljunk belőle mi is. Ne adjuk fel őket. Légyszi ne.”

Ez nagyon igaz Józsi, mélyen egyetértek veled!

De olyan nehéz, pláne manapság…

Majd ebből a bekezdésből is merítek erőt és merítsen mindenki, aki úgy érzi nem épp a számára megfelelő helyen van és sokkal többre lenne képes.

medoc

Nekem is az Eszterházy a fokmérő, sajna Solymár nem annyira esik útba manapság, de tuti megnézem valamikor…

medoc

@Greg majd mindenképp csekkold a francia ihletésű cuccok között a mákos kínálatot 😉

greg

MMMÁÁÁÁÁÁKKOOOOOOOSSSSS!!!!

Úgy látom mindenféle képen el kell mennem Solymárra. Bár nem tudom mennyira francia a cucc, mert mákosnak épp mákosnak néz ki, de amikor műveletlen francia vendégeinket mákos beiglivel kínáltuk decemberben, akkor drogosnak néztek minket. Ott max pár szemet szórnak díszítés gyanánt a pékárú tetejére aztán kalap-kabát.

A szentendrei marcipán cukrászdában viszont nem ajánlom a mákost. Inkább ettem volna vmi marcipán tortaszeletet… 🙂

igazi proli

nagyokat lehet kirandulni Szentivanon, Csaban, gyonyoru a 10-es ut mindket oldala, csak utba kell ejteni. Kirandulas elott ebed (van par jo etterem is a kornyeken) utana cukraszda.

Saabi

Én ugyan ezzel a cukrászdával szemben nőttem fel – igaz, akkor még nem volt ott se cukrászda, se kocsma, se pizzéria – és Anyámékhoz még most is oda járok haza, de a Zazziba csak egyszer tértem be, fagyizni. Az meg nem volt olyan, hogy rávegyen a visszatérésre.
Dehamár ezen a környéken böngészel, akkor érdemes átrándulni Pilisvörösvárra, a 10-es út mentén, nem sokkal a vasúti átkelő után – már persze ha Pilisszentiván vagy Piliscsaba felől érkezel – található az Emil cukrászda. Onnan ismered fel, hogy sok autó parkol a környékén, nem is egyszerű ott megállni. Naszóval, ezt az Emil cukrászdát kellene kipróbálnod, ha tényleg finomat akarsz enni. És fagyiban is jók.

Ave, Saabi.

klarky

@TopiG: Arra gondoltam, hogy manapság – Mo.-n feltétlenül, vidéken meg pláne – elsődleges cél a megélhetés. Hiába vannak álmaid, hiába tudnád, hogy mit szeretnél csinálni, miben vagy jó, az sajna nem úgy van, hogy odavetek mindent, kalap-kabát és megyek önmegvalósítani. Mert mi van ha nem jön be? És ha be is jön, ki tudja mikor? Addig ki fizeti a számlákat, a lakáshitelt, stb? És mi a fenéből kezdje el megvalósítani az álmait egy magunkfajta “fiatal” ember?

Komolyan, néha úgy érzem kedvezőbb helyzetben van az, akinek nincs mit veszíteni. De annak akinek már van, az nem ugrabugrál csak úgy.

Ez van. És az idő telik, az álmok meg maradnak álmok.

igazi proli

klarky
az azert egy tanulmanyt megerne, hogy miert mukodnek egy evtizeddel az orszag szolgaltatoi szintje es kulturaja elott/felett solymari es vorosvari uzletek. Mintha egy masik orszagban jarnal.
De ezen a tengelyen van meg par uzlet, egeszen a Szepvolgyi utig.

sámuel

Szombatra ütemezzük.

Solymári Emilnél az epres kockát kell választani. Olyan sűrűn rakják rá az epret, hogy komoly figyelemmel kell fogyasztani, hogy ne a tészta fogyjon el előbb. Nyamm.

Eszterházyban eddig tényleg a Daubner vezet.

Múlt hétvégén Balatonszemesen, a Kistücsökben ebédeltem. Érdemes őket is útba ejteni.

Hideg sültpaprika krémleves, az valami leírhatatlanul jó a harminckét fokban.

Aztán kérsz valamit, ami káposztástészta meg harcsa (az éhség miatt csak a kulcsszavakat fogadod be az étlapról…). Számítasz valami képosztáscvekire áthangolt harcsapaprikás-szerűségre, egy nagy tállal. Érkezik egy gyönyörűen rendezett tálon két olyan szép roston harcsafilé, hogy mese. Egy tálkában könnyű habos mártás, a káposztás tészta pedig téglatest formájú, talán rétestésztába göngyölt karamellizált káposzta. Zseniális volt.

Figyelmes személyzet. (A pécsi Enoteca Corso két hete e tekintetben óriási csalódás volt…)

atJILri

Itt lakom 20 éve a szomszéd faluban, még sosem voltam pedig melóba menet minden nap látom.
A hétvégén átmegyek:)

wut

egyszer egy szarvas 1 millás kárt tett a kocsimban a 10es úton. asszem más cukrászdát választok..

csite

Betervezve. Nagyon sok ilyen, minőségre törekvő vállalkozóra van szükség. Na, meg minőségi fogyasztóra is.

(off: de csak én nem látom narancssárgának az épületet?)

TBS

Daubner..? Úristen, mióta nem működik a kontraszelekció..? 😀 😀 Zazzi nem rossz, de ENNYIRE nem ütött minket fejbe pár hete. Mondjuk mi itthon is igényes cuccokat sütögetünk (elsősorban a leányok 😉 ), így egy-egy cukinak fel kell kötnie a… (pl. kiszolgálását), hogy taglózzon – mert termékkel nem fog… 😀 😀

ági

valahol már olvastam róla, asszem NOL
macaronból láttam már neonpirosat is, nagyon finom, tényleg klassz. gratula a zazzinak és neked is a riportért

s_monkey

Tegnap voltunk, ha menni akartok most menjetek, mert hétfőtől augusztus elejéig bezárnak!

A csokis megyes torta nagyot üt de a többi is isteni (bár a szortiment második felét csak elhozni tudtuk, ma lesz a teszt)

Dewla

na most néztem el újra ide, hogy beírjam hétfőtől bezárnak, de látom megelőztek.

Egyébként sajnos ma délelőtt már elég szegényes volt a választék gondolom már a zárás miatt nem nagy csinálnak új dolgokat.

Van egyébként ötlet mit is újítanak föl? Nem tűnt különösen lepattantnak a hely.

bazso

Józsi!
Az Eszterházy cukormázának leírását megkönnyeztem. Gyönyörű!

Deckard

Közlemény!
Sajnos zárva! Felújítás félének látszik!!
Ja, a vörösvári emilhez se menjetek, szabadság miatt 22. -ig zárva.

D

pogi

felemrult mar itt a daubner, hat szerintem oda csak az menjen aki szeret sokat sorban allni nem egetrengeto cuccokert. Persze ha fontos hogy honnan van a cucc, akkor erheto, nagy neve van, szerintem mar alapja nem annyi mint regen amikor meg kolossy teriek csak a “cukraszdara” emlekeztek es nem “a daubnerre”. hype az egész.

Deckard

Így jár az aki nem olvassa végig a hozzászólásokat.

erdojaro

Bassuzs, mi meg most költözünk el Solymárról.
Na azért holnap felpattanok a bicóra, és kitekerek egy rigó jancsira. Költözés közben (is) kell egy kis ösztönzés.

Orosz Péter

Ma voltam először és olyan szinten döbbentem meg a teljes élményen, hogy azóta sem jutok szóhoz. Átautózhattunk egy féreglyukon és egy másik országban köthettünk ki.

Mert én itt olyat még nem láttam, hogy minden ennyire átgondoltan és tökéletesen néz ki, hogy ennyire finom és hogy mellé ilyen szakmai alázat társul.

És mindez ugyanannyi pénzbe kerül, mint egy habfixált vacak egy mísz tyúk által szervírozva valahol. Kész vagyok teljesen.