Költözött az Index

Gyakorlatilag napra pontosan 3 évet, 2006. augusztus 25. és 2009. augusztus 28. közötti időt töltötték el Újpesten.

Mivel én 2006 előtt távoztam tőlük, így csak azokat az időket tudom felidézni, amikor a Victor Hugóból költöztünk a Klapka utcába. Hejj, micsoda idők voltak. Két dologra emlékszem egészen tisztán: az első, hogy a mögöttem ülő Hornyacsek “Lloyd” Dániel folyamatosan Adam Freelandet és Streets-t hallgatott. A második, amikor beleállítottam egy kést Uj Péter szobájában az ajtó belső felére. (Ez a távozásom előtt, vagy után, nem sokkal történt, és meglepő módon nincs összefüggés.)

update: Uj Péter 2002 tavaszából közöl képet Tumbleblogján a még sokkal több hajú Kardos Gáborról, illetve az én egykori monitoromról, aminek a tetejét Enok munkája díszíti. A dizájnból egyébként a “Plastik” szó olvasható ki (már akkor komolyan vettem ezt a blogot, ahol Ön itt áll):

Aki esetleg gondban lenne az egyes betűk értelmezésével:

Most pedig vissza a költözéshez!

Fenyő Balázs készített remek hangulatú galériát a 2009-es költözésről, amit talán még akkor is érdemes megtekinteni lapozgatósan, ha valakit nem érdekel sem az Index, sem a költözés. (Engem mind az Index, mind a költözés érdekel.)

Hétvégi játékok

A bajai Snow Leopard release party két slágerjátéka a WiiWare Driift Mania a Konamitól (ami az eredeti Amigás Supercars remake-je lehet — illetve Ironman, vagy Death Rally), a másik pedig a Quake Live, ami a Quake 3 Arénának az online változata és nemrég jött ki rá a Mac-es port.

A Driift remek szórakozás, ha többen vagyunk. Kis pici, szuperjól irányítható kocsik versenye, izgalmas játékmódokkal:

A Quake Live is remek szórakozásnak tűnik. Még emlékeztem egy kicsit a pályákra, gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, de vannak újak is. A mai “modern” laptopokon, így például az én két éves Macbook Prómon is remekül fut, SL+Safari403 alatt gond nélkül. (Egyedüli gondként azt vettünk észre, hogy nem nagyon tudjuk egymást hozzáadni a friend listára a weben keresztül, illetve a modellek is mintha defaultok lennének annak ellenére, hogy explicit megadtuk neki, mivel szeretnénk magunka reprezentálni az arénában.)

A Quake Live ingyenes, bárki tolhatja Windowson, Macen és Linuxon is. Amit még kiemelnék, az a tutorial rész. Nem biztos, hogy mindenki tudja, de a QL támogatja a “bunny hopping” technikát, amivel extrém gyorsan és extrém hosszú ugrásokkal tudjuk uralni a pályákat. A játékoz kapunk részletes leírást (ingame demóval!) és gyakorlópályát, ahol ezeket a tényleg brütál technikákat el tudjuk sajátítani. Mondanom sem kell, hogy sem az ugrálást, sem a rocket jumpot nem tudtam megoldani és a “malaciga” (Free for All) játékmódban is az alsó harmadban kullogtam mindig, pedig úgy emlékeztem, hogy alapvetően vagyok.

Mindkét játék hatalmas.

Snow Leopard: MA

Az XMS-ben és az Andrássy úti iStyle-ban a nemzetközi indulással tökéletesen szinkronban, ma 12:00 órától megvásárolható a Snow Leopard, a Mac OS X 10.6-os verziója. Mivel a ma kézbe kapható termék hivatalosan “upgrade” besorolású, szerettünk volna információt adni azt illetően, hogy hogy is van mindez, mik a Mac OS X különféle változatai, upgrade-e elni kell-e vagy sem stb.

Nagyon egyszerű megérteni egyébként:

1. a Snow Leopard csak Intel alapú Mac-ekre telepíthető fel
2. minden Intel alapú Mac kapott teljes értékű OS-t vásárláskor, ami vagy Tiger, vagy Leopard (más nem lehetett ugyanis)
3. erre kell feltenni az upgrade csomagot, tehát nekünk ezt kell megvásárolni (az upgrade mind Tigerre, mind Leóra felmegy és “teljes értékű OS”, még clean installra is megfelelő — apróbetűben: Tigerre egyébként nem “legális” feltenni, oda az Apple szerint meg kellene venni a 169 dolláros “Mac Box Set“-et, ami tartalmazza a Snow Leót, az iLife és iWork csomagokat is)
4. létezik egy 5 gépre telepíthető family pack upgrade is, ami byte-ra azonos a “sima” upgrade lemezzel, csak van rajta egy matrica és drágább (ettől függetlenül ismerek embereket, akik megveszik, mert támogatják az anyahajót)
5. aki 2009. június 8. után vásárolta a Mac-jét, az egy un. “up to date” programban, december 29-ig még olcsóbban, kb. 3 ezer forintnyi összegért kapja meg a Snow Leopardot, de ezt igazolni kell számlával

Az upgrade ára 8290 bruttó, tehát ennyibe kerül a frissítés.

Felhívnám a figyelmet egy apróságra: a jövőben forgalomba kerülő Mac-eket már Snow Leóval fogják szállítani, amik tartalmazni fogják a telepítő lemezt is. Ezek a lemezek viszont úgy vannak forgatva, hogy CSAK AZON a Mac-en telepítődnek, amihez adták őket. Aki tehát olyan gépekre akar telepítgetni, amik régebbi Intelesek, annak meg kell vennie az upgrade csomagot, nem fog tudni például a haver stock DVD-jével bohóckodni.

Másik dolog: DVD helyett kényelmesebb külső diszkről, vagy USB kulcsról telepíteni. Amennyiben rendelkezünk már DVD-vel, úgy könnyű készíteni belőle egy diszk imázst. Ennek a menete egyszerű, Disk Utility-ben kell elvégezni, illetve, ha már megvan a DMG, akkor ebből kiírni egy tetszőleges partícióra (ami lehet vagy USB kulcson, vagy egy külső diszken megosztott partíció szintén).

Lényeg az, hogy amikor felmountoljuk a külső eszközt, ne magán a partíción, hanem a hozzá tartozó, hierarchiában feljebb kattintsunk, így:

Ha ez megvan, akkor jöhet a “Partition” fül, majd végezzük el a beállításokat (példámban egy partíciót hoztam létre, de nagyobb külső diszken nyugodtan készíthetünk több partíciót is, például egy 8 gigás system restore partíciót, illetve egy másikat az adatainknak):


itt egy 1 gigás diszken mutatom be a feladatot, de erre értelemszerűen nem lehet kiírni egy dupla rétegű DVD adatmennyiségét — célszerű egy 8 gigás USB kulcsot vásárolni

Az “Options” részben a partíció alatt még állítsuk be a modern “GUID Partition Table”-t, amivel Inteles Mac-en bootolhatóvá tesszük a partíciót. Ha ezzel megvagyunk, “Apply”. Miután a Disk Utility megformázta nekünk az új partíciónkat, kattintsunk a “Restore” fülön. A “Source” részbe húzzuk bele a Snow Leopard DMG-t, a “Destination” részbe pedig egyszerűen húzzuk bele az immáron felcímkézett és megformázott partíciónkat (és nem a diszket! a partíciót! balról!). Kattintsuk ki az “Erase destination” jelölőt, majd “Restore”. Ezzel elszüttyög egy darabig, DVD méret esetén olyan 40 perc is lehet. Menjünk addig kávé, cigi, downhill kombóra.

Ha megvan, nincs más dolgunk, mint bedugni a telepítendő gépbe az így elkészített kulcsot, vagy külső diszket, bemenni a System preferences Startup Disk pontjába, kiválasztani az immáron bootolható partíciót és restart!

Tales of Monkey Island — Launch of the Screaming Narwhal

Végigjátszottam Wii-n a Tales of Monkey Island első, bevezető epizódját a “Screaming Narwhal”-t.

Azt hittem, hogy egy Monkey Island csak 320×200-as grafikával működik, hang nélkül, ahol idióta sprite-ok szaladgálnak. Hát nem. Egyszerű, kevés textúrából építkező, rajzfilmes hangulatú 3D játékként igenis jobb, mint az eredeti. Ráadásul minden kattintható objektumra gyakorlatilag valami más, egyedi animációt kapunk, ahogy kísérletezünk a játékban (ez sokszor csak érdekes szögből történő zoom, de akkor is).

A sztori is remek, a karakterek is jók, a puzzle-ök utólag visszanézve logikusak. Többször kaptam magam azon, hogy nevetek valamin. Ez nagyon ritkán fordult elő velem az utóbbi időben. Élveztem végighallgatni a dialógusokat és beleélni magam Guybrush bőrébe.

Megmondom őszintén, az elején kicsit idegenkedtem a játéktól. Megérkeztem Flotsom Szigetre, teljesen elveszettnek éreztem magam. Mit kell csinálni? Kivel kell beszélni? De sok a dialógus! Nem, ezt így nem lehet. Időt kell rá szakítani, szépen végigmenni a képernyőkön, végigkattintgatni a dolgokat, megismerkedni a szereplőkkel, belehelyeződni a világba. Aztán egy idő után elkezd működni a dolog.

Nem túl hosszú az epizód, de nem is rövid. Aki egyben akarja lenyomni, annak is rá kell szánnia a délutánt, de több estés kalandot is lehet belőle csinálni.

A játék fejlesztője, a Telltale Games az epizódos, letölthető változatot gondolta el a Tales of Monkey Islandhez — remek döntés. Gyakorlatilag havi rendszerességgel kapunk egy újabb epizódot a játékokból, folyamatosan fenntartva az érdeklődésünket. Épp most jelent meg PC-re a második epizód, amit hamarosan követ a Wii változat (remélem!). A sorozat egészen novemberig tart majd.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha még a világnak fognak adni egy olyan játékot, ami ennyire megragadja, sőt, magasabb szintre emeli az eredeti hangulatát. Imádtam minden percét.

Aki most kezdené, annak azt javaslom, hogy a főmenüben látható Treasure Hunt résszel induljon, még a “New game” opció előtt. Ez a játékból kivett mini-game néhány magyarázó sorral és nagymértékben (!) hozzásegít minket ahhoz, hogy ne legyen annyira frusztráló egy bizonyos rész a játékban.

Tökéletes grafika.

A Wii portról néhány kellemetlenséget is el kell mondani ugyanakkor: többször, egészen konkrétan négyszer is lefagyott. Konzolon ilyesmit eddig nem tapasztaltam. Egyszerűen csapnivaló volt, később már zsonglőrködni is kellett a mentésekkel. Másrészt rohadt lassú a kód. Egyszerűen szaggat, frame-dropos és láthatóan rémes módon portolt. Őrület, komolyan. Harmadrészt a Wii felbontásán ezek az apró subtitle-ök egyszerűen olvashatatlanok. Igen, ezt rendesen meg kellett volna csinálniuk. Remélem a második résszel ügyesebbek lesznek.

Toad to Live – Live to Toad


még több zaj!!

Tovább folytatódik a blog megújulási folyamata egy iteratív dizájnnal. A grafikával egyenlő hangsúlyt kapott a blog egyéb részeinek további szerelgetése, finomítása. Immáron működik rendesen a keresés, van normális archívum oldal, súlyozott kategóriafelhő, aloldalon a friss posztokra linkek, és az elmúlt 12 hónap posztjainak gyűjtőoldalára vezető link.

A blog dizájnja is fejlődésen ment keresztül, ám iteratív folyamat, nem drámai változás. (A drámát egyelőre kihagyjuk.) Jobbára dizájnban is technikai változtatások történtek, korszerűbb, nem széteső CSS vbali jóvoltából és más apró korrekciók.

Távolról sem vagyunk még kész, de most levetettünk egy régi ruhát.

A Debrecen bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára

Nem kellett sokat várni, ugyanis feltehetően ugyanez a személy, Ághassi Attila írja az Indexen:

Tökéletesen eltalált távoli lövésekkel hazai pályán is legyőzte a bolgár bajnok Levszki Szófiát a Debrecen, és kettős győzelemmel jutott a Bajnokok Ligája 32-es főtáblájára, sztárcsapatok közé. Mindhárom selejtezőbeli meccsét megnyerte Magyarországon a bajnokcsapat, gólt sem kapott. Csütörtökön sorsolnak a legrangosabb kupasorozatban.

Engem ugyan nem érdekel a foci, viszont ezt a meccset nem lehetett kihagyni. Jól emlékszem ugyanis, amikor 14 évvel ezelőtt az FTC került ugyanilyen pozícióba, az is mekkora szám volt.

Kianekékkel néztük négyesben, egyikünk sem ért a focihoz. Érdekes volt, hogy a 94 perc nettó játékidő végére mind a négyen apró foci-tudásainkból összeraktunk egy egész korrekt futballt, pontosan úgy, mint tankörön. Barbarának például elmagyaráztam, mi az a les, Kianek a dolog gazdasági oldalát fejtette meg rekordidő alatt, de Lindát sem kell félteni, hiszen ezelőtt egy horvát focistával járt, így sok meccsrejáró kompetenciája van.

A végén megjelent DVSC sálban a helyszínről Orbán Viktor és elmondta (nem ezekkel a szavakkal), hogy ha a Fidesz nyer, akkor Kósával megépítik a stadiont Debrecenben. Illetve hozzátette még, szerintem nem túl diplomatikus módon, hogy a “Loki” (a DVSC neve a Lokomotívból) most eljutott a BL főtáblára, de ne várjon ennél többet, majd a második, vagy harmadik ilyen után lesz esélyük.

Szeretném kiemelni a dolog hangulati oldalát, azt, hogy én a DVSC (és a magyar hánytatott sorsú foci) sikerének mennyire örülök és annak, amit szerintem most nálam frappánsabban Doransky fogalmazott meg, szintén twitteren:

A sport kurvára fontos. Ha engem megválasztanak, a magyar tenisz dübörögni fog! Az ATP első tízben legalább egy, de inkább kettő magyart fogunk látni. Olyan erős lesz a tenisz, mint legalábbis Szerbiában.

Avatar és desktop

Lecseréltem a háttérképet HAVASRA.

Az avataromat is a háztáji hómacskával hajtom.

Többen kérdezték, hogy honnan lehet megvásárolni majd a dobozos terméket, hogyan működik az upgrade és egyáltalán mennyibe fog kerülni. Amint lesz információ, közölni fogjuk!

update: Handrás írja, hogy az XMS-ben péntektől fogható a doboz itthon elsőként, az upgrade 8290 bruttóba kerül majd.

update 2: Lam redezign presents:

update 3: 10A432 a final build, confirmed.

Egy lecke marketingből

Úgy tűnik, a közvéleményt itthon és külföldön egyaránt megosztja az Apple döntése a Snow Leopard végső brandingjét illetően. Nekem személy szerint “tetszik”, de felesleges erről vitát nyitni. Hátrébblépve, a kérdést kicsit messzebbről vizsgálnám meg.

A dolog onnan válik érdekessé, ha megfigyeljük, mit csinált az Apple a WWDC után, ahol elmondtak két fontos dolgot: 1) mikor kerül boltba a Snow Leopard 2) mik lesznek pontosan benne (feature frozen listát kaptunk).

Készítettek neki egy weblapot is, ha úgy tetszik, microsite-ot, ami egészen pontosan 2009. június 6-tól augusztus 24-ig volt látható az Apple honlapján. Egy teljesen megszerkesztett, megcsinált, korrekt termékbemutató lapot lehetett végigkattintgatni. Ezen megismerkedhettünk az összes átdolgozott és új funkcióval, kaptunk egy képet a brandingről (átdolgozott nebula, nagy X szimbólum, miegymás) — én akkor már fanyalogtam, hogy nem elég elmozdulás a korábbi, 10.5-ös márkától vizuálisan.

Később, a nyár folyamán már elő lehetett rendelni az új OS-t, mindenki a weblapról leszedett grafikával hirdette meg ezt, íme például a Macrumors.com-on futó hirdetés:

Erre mi történik augusztus 24-én? Az Apple nagy meglepetésre előáll egy vadonatúj brandinggel (most eltekintenék attól, hogy néhány site-on már kiszivárgott a kép korábban):

Hovatovább a Mac OS X termékinformációs lapjukat is átdolgozták. Alapjaiban ugyanaz maradt, teljesen hasonló elrendezésben és dizájnban, de a nebulás X-et mindenhonnan száműzték és erőteljesen ezt használják a kommunikációban is. Természetesen megvariálták a tartalmi részt is, Time Machine gyorsulásra 50% helyett immáron 80%-ot írnak, ha jól emlékszem a régi értékre.

Vizsgálódásunk szempontjából teljesen érdektelen, hogy miért éppen a macskás brandinget érezték fontosnak Kaliforniában. Talán azért, mert “havas”, meg Leopárd, legyen világos, megkülönböztethető. Vagy azért, hogy eltérjenek a korábbi gyakorlatuktól, ahol egy nagy X szimbólum alkotta a doboz kulcsfiguráját. Unalmasnak találták, más a koncepciójuk, köztes kiadás, “nem teljes értékű”, csak megújult, lefinomított OS — igazából teljesen mindegy.

A lényeg az, hogy a tegnap kiderült store final dátum és release más.

Kitaláltak neki egy brandinget, amit konkrétan egy héttel a hivatalos, és mindeddig titokban tartott, megjelenés előtt a világra eresztettek: tessék, ez itt a Mac OS X 10.6 — Snow Leopard. Minden megjelenés innentől kezdődően egy szürke, ám vad tekintetű, havas ragadozót fog ábrázolni. Ez innentől kezdve a márka vizuálisan.

Ha a nyár eleji tekert nebula lett volna a 10.6 kiemelt “vizuálja”, senkinek nem lett volna semmi újszerű érzése. Megjelent volna egy dátum, ami csak egy megjelenési dátum lett volna. Így viszont azt tudják mondani: ez egy kicsit másabb, érzetre újabb dolog, mint amit vártatok. (Egyébként csinálhatták volna fordítva is, leós branding ezelőtt, aztán lila alapon X a véglegesben — ugyanez lett volna az eredmény.)

Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor ez lenne a kérdés: melyik jobb döntés — megtartani a nyár eleji brandinget release-re, vagy valami újjal, mással előállni? De tovább is mehetünk: melyiket érezzük nagyobb előrelépésnek? Azt a dobozt, amelyiken ugyanaz a nagy méretű X szimbólum szerepel, vagy a fekete helyett fehér színűt?

Ha a nyár eleji maradt volna, az ember nem érezné azt, hogy az a végleges.

Epilógus. A végleges változatban a háttérkép egyébként nem a fehér hópárduc (noha azt is ki lehet választani), hanem a tekert, nyár eleji nebula. A világos miatt a hópárduc nem működik háttérnek, az új auróra viszont jó a szemnek.

A kettőt egyébként könnyedén összekombinálhatjuk:

Függöny.

Hópárduc AUGUSZTUS 28-án jön!

Handrás ugyan mellélőtt a helyreigazításával, de felhívtam telefonon és elmondtam neki a jó hírt: mégis a hópárduc designt kapta meg a csomagolás!

Én ennek személy szerint örülök, mert nagyon bénának tartottam az “újratekert” lila aurórát.

Mi mindenesetre annyira izgalomba jöttünk, hogy 28-án lemegyünk eFi-hez Bajára release partizni.

És a felől is biztosak lehettek, hogy a gold master a 10A432-es build. 🙂

Sok a gondja? JÓZSI MEGOLDJA!!

A Snow Leopardban új bash van, és picit máshogy kezelődik a prompt title beállítása, így fds közreműködésével bemutatnánk, hogyan kell beállítani a egy korrekt promptot. Figyelem, ez opcionális dolog, tehát aki ilyesmi promptra vágyakozik, annak kell csak végrehajtania az alábbiakat. Nyissuk meg a .bashrc-t első lépésben.

open -e ~/.bashrc

Aztán jöhet a lényeg:

case "$TERM" in
xterm*)

export PROMPT_COMMAND='echo -ne "\033]0;${USER}@${HOSTNAME%%.*}:${PWD/#$HOME/~}"; echo -ne "\007"'
PS1='\[\e[32;1m\]\h:\w \u\$\[\e[0m\] '
;;
*)

PS1='\h:\w \u\$ '
;;
esac

export PS1

Figyeljünk a sortörésekre! Az első sor kettétörik, de valójában egy sorról van szó. Akinek nem lenne világos, vagy bash-ilag értelmezné, itt a pastebin link, vagy innen letölteni és akkor tuti jó.

Vajákolás? Meglehet! Viszont a végeredmény magáért beszél:

Leírás: A PROMPT_COMMAND-os rész a title-t állítja át, mégpedig úgy, hogy berakja mindig az aktuális mappa-gépet, ahol járunk hostnév:working directory username dollárjel szerkezetben. xterm-et nem tudó terminálban is működik, színek nélkül.

Párizsi kocka

Plastik media originals: Párizsi kocka. Nem is tudtam, hogy a Nestlé prágai gyárában készül ez a remek termék. Beszkenneltem hétvégén (kicsit bele is ragadt a szkennerbe a csokis szubsztancia miatt).

Mennyire király? Vettem egy jelentéktelen kis csokit, megettem, kifényeztem a papírját, beleraktam a szkennerbe, Photoshopban kicsit megkezeltem és kiraktam a blogomra hétfői nyitó posztnak!

XBOX pimpin’

Végre felpimpeltem XBOX Live-on az avataromat. Vettem (igen, Microsoft pontért!) rá “Trooper” felsőt, sisakot és “rubber chicken with a pulley in the middle” gumicsirkét is, amivel nagyon vicces animációt csinál a karakter. A hosszú szünetben befejeztem végre a Secret of Monkey Island Special Editiont, illetve a Tales of Monkey Island első epizódját is. Ez utóbbiról posztolok majd alkalomadtán.

És most pedig mehetünk vissza a balettbe ugrálni, mert hétfő!

Madonna koncert

Twitteren már jól le-élménybeszámolóztam, de nem tudok elmenni az esemény mellett, egy ráaludt posztban írom le.


Fotók: Index — Huszti István

Vegyük át a dolgot az elejétől: Madonna koncertre nem magamtól mentem el, mint ahogy Celine Dion koncertre sem. Akinek volt már barátnője, az tudja, hogy vannak pillanatok, amikor — NINCS MESE.

Maga a venue, a Kincsem park, kellemes ilyen célból. Nyitott, nagy, élhető. Kocsival mondjuk lehetetlen megközelíteni, némi sétával jár. Tömeg van és ponton-árusok pereccel, meg világító szarokkal. Igazi Balkán szemét.

Négy élmény-szekciót különböztetünk meg: GOLD, SILVER, BRONZ, és VERY IMPORTANT PERSON.

Mi a bronzban voltunk, fejenként 15 ezerért. A másik kettő közelebb volt a művésznőhöz, minden állóhely. A VIP a háttérben, de oda csak a Harsányi Vivienéknek volt jegyük, akikekkel nem találkoztunk, csak lentről, a bronzból gondoltunk rájuk fel.

Most pedig szakmázzunk!

1. Madonna 51 éves és olyan karjai vannak, mint nekem, csak sokkal több és vastagabbak, igazán vastagabbak rajta az erek. Ez még a projektoron át is látható. Madonna a nyolcvanas évek végén főnök volt. A magam módján én is csipáztam. Sőt, később is a cowgirl imázzsal, meg a diszkózásával is. De ennek vége már. Ami Madonnából maradt, az egy popzenei exportcikk a tömegeknek. Súlyában olyan ő, mint számítástechnikában az Internet Explorer. Hatalmas a piacrésze és a momentuma, de hajlotthátú már az a görbe és csökken is. Én a helyében inkább kis klubokban lépnék fel egy gitárral a kezemben és többet twittereznék. Ez az irány, amin most ő jár, nem jó irány. (Biztos nem répázza senki.)

2. Zeneileg egy nagy rakás szart kaptunk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint a Danubius rádió reklámblokkok előtti műanyag-szénné-effektezett felvezető blokkjait. Vagy mint a Gears of War pályái és textúrái: túlcsinált, túlírt, túlszerkesztett. Olyan, amire elköltöttek valami eszméletlen sok pénzt, és egy túlzásba vitt értelmetlen, fogyaszthatatlan valami jön ki. Gyerekek, a sok pénz nem minden! Nem szabad az “IPAR” és a “SZAKMA” üresfejű bábjává változni. Ennek a koncertnek sikerült. Rémes volt. Kb fele arányban playback ment, Madonna az idő 60%-át töltötte performansszal.

Az egész tetejébe elkezdett a végén esni az eső és kurvára fájt is a derekam. (Mindig fáj 30 perc ácsorgás után, itt meg 20:30-tól 23:50-ig álltunk, UÁÁÁÁ.)

Értékelés: szekunda. Szerintem az elégtelen osztályzat jobb lenne. Inkább kettest kap, hogy érezze magát rosszul. Ennél többet vártam volna Madonnától.

Legalább neki lehetne esze, ha már a popzenei csináló-hadseregének nincs.

(szponzor) Indavideó élőzz

Köszönjük az Indavideónak a heti támogatást itt a blogon. A Plastiknation elmúlt adásait már náluk szerveztük, legutóbb Karottával ketten közvetítettük a WWDC keynote-ot. Az Indavideó “élőzz” menüpontjával bárki elindíthatja a saját live act-jét, és egyből embeddelheti is weblapjára. A háttérben megbízható Ustream-es technológia van egyébként.

A Plastik médiát és a WordPress blogot ezen a héten az Indavideó támogatta. Köszönjük.