Meccs, meccs, meccs

Pénteken Kampós Jenővel teniszeztem, meccset játszottunk. Jenő idősebb nálam, pályabiztos, ami nem azonos a labdabiztossággal. Már kétszer-háromszor játszottunk (általában egy szettnyi fér bele egy órába bemelegítéssel), de mindig megvert, mint a szart: 6-1, 6-2, és legutóbb 6-4.

Pontosításra szorul az előbbi: szarráverni valakit nyerőkkel lehet. Kampós Jenő viszont legkinkább pályabiztos. Nem ront arányban annyit, mint én. Szépen visszateszi a labdát, aztán készen is vagyok. Például egy alapra eső, nagyot pattanó, lassú labda. A következő meg valami laposan érkező, ami még a földetérés előtt elfárad. Ezeket nehéz visszamérni.

Korábban is próbáltam meccsezni más “amatőrrel”, és nagyon nehéz. Minden, amit az ember amúgy tud, szétesik darabokra. Eleve ott kezdődik, hogy nem vállaljuk el az ütéseket. Totojázunk, laposak vagyunk. Ezt így nem lehet csinálni.

Felfelé játszani, azaz nálunk jobbakkal ütni, mindig nagyon jó. A labda ritmusban jön, sebessége van, minket is felfelé húz a játék. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jobb vagyok Jenőnél, csak annyit, hogy két amatőr nehezebben boldogul egymással.


a szerző felvétele

Volt a játékomnak jó oldala is. Magamhoz képest klasszul szerváltam. Egyszerűen rámértem az összes elsőt lappal és ment, mint a vöcsök. Megütöttem magasban, aztán, és ez a lényeg, nézni kell, hova megy a labda. Ez még nincs beidegezve, pedig roppant fontos. Próbáltam most tudatosan figyelni erre is, fönn, Józsi, fönn baszod meg, aztán nézed. A tetején csuklóval lazán, nagyon lazán!

Az amatőr tenisz egyik árnyoldala, amikor nincs játék a szerencsétlen szervák miatt. Én elvállalom az elsőt, ha bejön, Jenő általában meghátrál, ha nem, akkor ütök egy laza másodikat. Itt nincs más célom, mint az, hogy a fogadóudvarba érjen a labda. Messze még az, hogy rendesen húzom (irányítom!). Ebben a tekintetben viszont jó volt minden. Nem mondom, elmértem második szervákat is, de arányaiban nem éreztem kellemetlennek azok számosságát.

Szépen lépegettünk és voltak nagyon kemény hosszas deuce csaták is, szóval kinézett volna egy fordított 6-4 is. De nem értékesítettem, hogy a francba értékesítettem volna, amikor nem tudtam például egyenest ütni. Mindig ez van. Minden játékban vannak komponensek, amik egyszerűen nem. Ezúttal például az egyenes. Jenő kiszorított helyzetből visszalapátolja középre (mint említettem: pályabiztos), rálépek, mint légy a légypapírra, aztán elgondolom, hogy akkor most nyerőt meghúzom neki egyenesbe — out. Persze nyilvánvaló a dolog: a rossz láb miatt közel lesz a labda, lerántom a mozdulatot.

Az ember körül van egy gömb, ezt kell rohadtul érezni, mint Bruce Lee. Ha ott felbukkan a labda, akkor kell az ütővel találkoznia. Nem előbb, nem később.

Visszatérve a meccsezésre: nagyobb magabiztosságra kell törekednem. Egyszerűen ha iskolázunk, akkor elvállalok szépen mindent, húzom, mint a katonatiszt és ütöm is az arányt! Viszont itt, pöcsetlenkedek, töketlenkedek, szarakodok, nyammogok, mint valami fürdős kurva! Pedig oda kell állni, aztán mi van köcsögök? Bám-bám-bám!! Megbaszni rendesen. Beleállni, elvállalni. Józsi! EL-VÁLL-AL-NI!

És több lábat kérek.

Sokkal több lábat. A tenisz lényege a láb. Arra jöttem rá, hogy már akkor is, ha toporgok, bejönnek az ütések. Egyszerűen szokni kell a toporgást. Ha halljuk, hogy a labda a másik oldalon ütőt ér, azonnal kezdjünk el toporogni. Az tulajdonképpen mindegy, merre toporgunk, az agyunk majd jó irányba visz bennünket, ez benne a kurva jó! De toporogni kell, mert különben nyújtózkodni fogunk, mint valami kis idióta, akinek a lába a földbe gyökerezett.

Meccsezni rengeteget kell. El is határoztam, hogy minden két lejátszott órából egy meccs lesz. Fejlődni kell, XP-ket gyűjteni.

818 órát teniszeztem eddig. A moment of reflection.

21 hozzászólás

makrela

Habár nem teniszezek, de élvezetes volt olvasni. Még több teniszes postot.

Chrisjazzingup

Mint egy sportszergyártó cég felvezető reklámszövege. Józsi izzadtságcseppjei ott gyöngyöznek a homlokán, a szemüvegkeret széle párás, 3 cm-ről filmezik a halántékmiteszereket, dobban a szív, kifújódik a levegő…

Jó kis írás volt, a toporgásnál le kellett állítanom a bólogató fejemet.

Keep goin’!

klarky

818 óra?

Erre is van egy excel táblád? 8-))

Amúgy jó írás volt, szinte ott voltam, akartam én is.

Sajna még idén nem jutottam el. Nincs kivel…

A fene vigye, nem keres valaki amatőr teniszpartnert? 😎

marchello

hasonló cipő. ezeket nem meccsszituációban (tehát edzésen) meg simán megcsinálom, de amikor pontért megy jön az out (vagy a háló).
próbáltam már ilyenkor nem agresszor lenni, tehát csak simán visszatenni a labdákat, ahogy az ellenfél szokta, de ilyenkor is vagy belehibáztam egy idő után, vagy az ellen lett az agresszor és leütött a pályáról.
de egyetértek, hogy a láb a kulcs, amiről hajlamos az ember elfelejtkezni.

winters

hello!
nekem van egy bevált módszerem:
ha én is beleesek egy hullámvölgybe és semmi sem jön össze akkor elkezdem szídni (persze nem ténylegesen csak agyban) a másikat és rohadtúl felidegesítem magam, ennek az lesz az eredménye hogy mindent bevállalok és mivel ilyen állapotban nem az jár a fejedben, hogy ha ezt a labdát bukod akkor két breaklabdája lesz és az de szar lenne meg nem az előző elrontott tenyeresen bosszankodsz, hanem mintha letörölnéd a temporary files mappát és csak a berögzűlt mozdulatok maradna a fejedben minden bejön…és az idegesség miatt nem is akármilyen sebességgel. Persze ha huzamosabb ideig így játszanál, akkor valószínűen szívrohamot kapnál, de az a jó ebben, hogy ha nyersz zsinórban 5 pontot amire magad is büszke vagy, mert nem az ellenfélnek voltak ki nem kényszerített hibái, akkor megjön az önbizalmad és fokozatosan csökkentheted a másik anyázását. 😀
Legközelebb próbáld ki!

kryss777

Régen teniszeztem, éppen mostanában gondoltam rá, hogy megint bele kéne kezdeni hobbi szinten. Szerintem ez a létező egyik legjobb sport.
Az, hogy a jobbak felfelé húznak, mindenben igaz. Nehéz fejlődni egy azonos szintű “ellenféllel”.

pappito

jó kis poszt, de az egésznek ad valami buzis felhangot a “meccsezni” kifejezés, pláne repetitíve.

A meccsből nem képzünk főnévi igenevet, még te se, jó?

A meccset játsszák, vagy vívják vagy akármi, de nem meccseznek.

ne legyél már igénytelen, pláne ne egy jó posztban, kérlek.

VVega

Találó bejegyzés, mintha rólam szólna. Én is mindig erősebbekkel próbálok ütni, gyengébbek ellen nagyon szar játszani, lemész egy minimál pötyögős szintre, és nem tudod megerőszakolni magad, hogy odaállj rendesen a labdákra. Ezt mondjuk máskor is nagyon nehéz, ha nem figyelek, pillanatok alatt visszakapcsolok lustulásba, és ha nem vagy pont ott lábon, akkor csak a háló, csak az out. A keze sokaknak megvan a játékhoz, de a láb a kulcs.

chromeshelter

lövésem nincs a teniszről, de ez nagyon jó kis bejegyzés volt, még ilyet 😛

ui: fuck, nem tudtam milyen nap van ma (azt hittem vasárnap^^). vissza kellene kicsit találni a való világba…

Chrisjazzingup

Mellesleg pont most olvasom a Flow könyvet. Öcsém, az az ábra nem Alex-ről, hanem Józsiról szól benne.

calvinka

Józsi, ha bármikor hétvégén Gyöngyös felé vinne a GPS, meghívlak egy meccsezésre, és még a borkészletemből is választhatsz egyet, ha megversz. (1 rosé Lindának grátisz)
Az unlimited pályahasználatot én fizetem a helyi Grand Slam idejére, feltétel: a harmadik óra után sem adhatod fel a 35fokban. 🙂
üdv
Cal
(total game time: cca. 228hrs, serve: killer)

pappito

miért kéne meghonositani bármi újat?

olvasd el a saját első mondatodat:
“Pénteken Kampós Jenővel teniszeztem, meccset játszottunk.”
azért még nem lesz valami normális mert a teniszezők lusták helyesen fogalmazni.

de hát kivi vok tök édi-e a meccsezni, tod!

Fudge

Szerintem is akkor lép valaki túl az amatőrségen, ha képes egy kezdőt simán leütni a pályáról.

Squashban is előfordult velem nem egyszer még az elején, hogy kívülről azt mondtam, ezt a meccset simán nyerem, a másik kétbalkezes, béna mozgású stb., aztán meg nem tudtam vele mit kezdeni.

thedoobiest

Pappito mindig megmondja a tutit. A meccsel is szabálytalan, Grétsy úr? 🙂 peace out!

rog

és olyan sincs hogy peoples! 🙂

de én megértem pappitot, enegem meg a hideg ráz minden alkalommal ha azt látom, hogy megvettem két új címet. (hörgő hangon üvöltve, apró nyálpöttyök a monitoron: “játékot vettél bazze!! játékot!! nem a címét!!”)
értem én hogy a nyelv attól élő hogy folyamatosan változik, de mégis néha nagyon nehéz elengedni a régi jól bevált szavainkat, kifejezéseinket, és használni a sok új “sületlenséget” 🙂

Forsage

Józsi!

Hosszú Kat(in)ka-interjú PLASTIK editiont óhajt a nép!