Steve Jobs — az ember

Négy oldalas cikk jelent meg a Sunday Times-on “Steve Jobs: The man who polished Apple” címmel, annek ellenére, hogy inkább az átlag-mac-olvasónak szól, érdemes végigolvasni (akár nyomtatva). Az Apple Inc. egyébként minden eszközzel megpróbálta megakadályozni a cikk megjelenését, ettől talán még érdekesebb. Összefoglalok néhány dolgot belőle.

Nekem új információ volt, hogy Jobs annak idején személyesen akadályozta meg, hogy a Mac-eken legyen bővíthetőségi lehetőség a perifériák számára. Vagyis azt a filozófiát egészen adekvát módon tette le, ami azóta is körüllengi az Apple-t márkáját, és én úgy fogalmaztam meg, hogy “Steve tudja, neked mi a jó”. A termék az “övé”, az ő “Mac-je”. Steve a tökéletes end-user, ahogy Dan Lyons, a Fake Steve blog szerzője megfogalmazta.

Jobs állítólag nem kizárólag a külsejét szereti a kedves termékeinek, hanem beteges módon arra is odafigyel, hogy a “szépség” belülről is megmutatkozzék. Aki egyébként látott már szétszerelt Mac-et, vagy Mac Pro-t, valószínűleg egyetért azzal, hogy ez nem lehet a véletlen műve. Mindennek helye és funkciója van. Emlékszem, amikor vettem egy PowerMac-et, a szomszédok is átjöttek bámulni a belsejét.

Michael Maccoby pszichológus szerint Jobs a “produktív nárcizmus” megtestesítője. (A freudi fogalom azt a személyt takarja, aki szerelmes saját magába.) Jobs szerint a világunk egy melléktermék, ami saját maga mellett, azzal párhuzamosan helyezkedik el. Vagy másképpen egy piramis, aminek a tetején ő maga foglal helyet, néhány világító fejű okos közvetlenül ez alatt, és aztán jöhet mindenki más, azaz mi, idióták (“bozos“). Ez lehet, hogy vicces, de az ő tudatalattijában tényleg ez van.

A fogyasztóknak, Jobs szerint, nincs mindig igazuk. Nem tudja, nem tudhatja mindig jól. Állítólag az Apple cég kezdetén a marketing osztályt egyszemélyben Jobs alkotta. Mesélik, hogy konkrétan egy tükörbe nézett és kérdezgette magától, hogy milyen termékeket szeretne.

“Megdöbbentő, hogy a produktív nárcisztikusok, azon belül is túlnyomórészt a férfiak, olyan családokban nőttek fel, ahol nincs, vagy nagyon elhanyagolható az apa figura. Ilyen például Obama, Clinton, Reagan és Nixon is. A hovatartozásukkal és világnézetükkel bajlódnak folyamatosan. Ezért aztán kifejlesztenek magukban egy teljesen egyedi világképet, és ehhez találnak maguknak követőket.”

Ennél is érdekesebb, amit Alan Deutschman, a “Steve Jobs második eljövetele” című könyv szerzője mond. Szerinte ugyanis Jobs képzettségének hiánya, illetve az ebből fakadó kisebbségi érzés okozta a radikális eltolódását az “ízlés” felé. Deutschman még azt is hozzáteszi, hogy szerinte a minimalizmus kényszeres keresése abból a félelemből fakad, hogy nem mer rossz döntéseket hozni, ezért inkább dizájnban nyeseget, és úgy alkot.

Véleményem szerint erős márkákat csak kemény kézzel lehet megcsinálni. Ott, ahol bizonytalanság, meg demokrácia van, csak silány melléktermékek és lelketlen dolgok születnek, rengeteg példát láttunk már erre is. Minden cégben szükség van egy vezetőre, az most mindegy, hogy “igaza” van-e, és arra kell bízni a kulcs döntéseket. Végeredményben az ő ízlése fogja meghatározni magát a terméket. Az Apple már sokszor bebizonyította, hogy Steve ebben a tekintetben egy jó választás, még akkor is, ha máskülönben egy élhetetlen fickó.

Nekem egyébként Steve nem egy példakép, vagy olyan faszi, akiért tűzbe megyek. Akkor már inkább a márkájára mondanám ezt, arra, amin sok ezer ember dolgozik ezekben a percekben is. Kifejezetten ellenszenves fickónak tartom, viszont nagyra értékelem azt a filozófiát, amit a márkaépítésbe tett. Elismerem az érdemeit, még akkor is, ha a csapata dolgozott meg ezért, és ő csak a Leopard alsó dokkján levő ikon sorrendet szabta meg (állítólag tényleg ő csinálta).

Úgy olvasni, hogy a szeptember 9-i iPod keynote-on Steve-et üdvözölhetjük majd ismét a színpadon. Készüljünk fel 5 perc szűnni nem akaró tapsra.

38 hozzászólás

Somez

Számomra Jobs példakép, de csak abból a szempontból, hogy bármi is történik, ő magabiztosan végig tudja verni mindenkin az igazát 🙂 Ez az üzleti életben sokszor jó, a magánéletben nem hiszem. Én sem vagyok ilyen, de nagyon becsülöm benne ezt a fajta kitartást. Ráadásul akármit is mondunk róla, neki köszönhető, hogy a munkám kevesebb stresszel jár, mert legalább a gép hülyeségeivel nem kell foglalkoznom. Eltekintve egy-két gyártási hibától :DD

imi

milyen sikkes ez a zakó rajta! 🙂
egyetértek Somezzel, amióta mac-em van, a számitogépet tényleg használom arra amire való és nem javitom, könyörgök neki, patchelem a patch patchét, stb.

gored

Ez a fajta vezérelv sok helyen tud hatékony lenni, azonban jó kérdés mi van akkor, ha a vezér távozik? Lesz-e olyan karakter aki képes a helyére lépni és továbbra is meghatározni a helyes irányt?

Jofkov

Ami fontos Ford-nál, éppúgy mind Steve-nél:

Henry Ford: “If I’d asked my customers what they wanted, they’d have said a faster horse.”

AronGergo

Nem ide való kérdés: nem lehetne egy komment linket a cikk végére is tenni? Van, hogy a főoldalon olvasom a bejegyzést és a végén van valami hozzászólni valóm. Egyszerűbb lenne, ha nem kellene az elejére visszagörgetnem. Ha már Steve-t és az ergonómiát istenítjük, ugye 🙂

IIsti

Szerintem ne turkáljunk Steve lelkében ennyire, úgyse ismerjük. A “képzettség hiánya” lehet, hogy kisebbrendűségi érzést okoz, de abban az iparágban, amiben az Apple pörög úgysincs képzett ember, mert olyan egyetemi képzés nincs, hogy “telefon-operációsrendszer-számítógépgyártó és minden ami ma belefér az IT-be”. Amikor okos emberek sokezer munkaórájának és dollártíz-száz-ezer milliókban kifejezhető erőforrásoknak a megfelelő elosztásáról van szó, akkor – sajna – tényleg kell egy olyan narcisztikus vezető, mint Jobs.
Más cégeknél -tapasztalatom szerint- az ilyen vezetői mentalitás teljesen kiöli a kreativitást. (Úgyis csak az jó, amit a főnök mond.) Jobs szvsz azért zseni, mert ki tudja hozni a kreativitást és azt az érzelmi kötődést és pluszt az emberekből, ami a termékeik végső jellemzője. (Magyaráhatod vazze, hogy egy thinkpad milyen jó, meg minden, persze az, de hogy szeretni nem lehet, az biztos — ellentétben mondjuk egy MBP-val, vagy MB-kal)

Somez

Angelday: Vezetőtől függ. Nekem éveken át olyan főnököm volt, aki futószalagon gyártotta és a valósította meg a jobbnál jobb ötleteit, de engem is remekül ösztönzött. Megvolt tehát az egyensúly.

Adi

I have 3 words for ya: Reality Distortion Field, yeeeaaaaaahhhh! 🙂

alternaiv

Józsi, azért ezzel vitatkoznék: “Véleményem szerint erős márkákat csak kemény kézzel lehet megcsinálni. Ott, ahol bizonytalanság, meg demokrácia van, csak silány melléktermékek és lelketlen dolgok születnek” Nagyon sok ellenpélda van erre, gondolj csak a Google-ra, ahol aztán szabadon eresztik a kreativitást, nem a vezetőség szabja meg ki-mit csináljon és ha kialakul valami értékelhető, abból termék lesz. Vagy akár a közösségek által létrehozott szoftverekre, amennyiben a Linux-ot erős márkának tekintjük. Szóval, ne legyünk ilyen sommásak, az elefánt néha egy locsolócsőhöz hasonlít, néha egy hatalmas oszlophoz, az igazsághoz is több út vezet.

Sancho

Ez tetszik:

“…nem mer rossz döntéseket hozni, ezért inkább dizájnban nyeseget, és úgy alkot…”

🙂

Steve esetében ez nyerő. Az olyan vezető esetében ez horror, aki nem tehetségesen kreatív, hanem csak másol.

Balazs

nemtom, en meg mindig azt tartom, hogy egy termeket hasznalni kell, nem rajongani erte. rajongani az asszonyert meg a gyerekekert kell, egy pc vagy egy telefon csak egy targy, nem erzem szuksegesnek az erzelmi kotodest hozza.

klarky

@alternaiv: Ez oly annyira igaz, hogy vannak cégek, ahol kifejezetten meg van mondva az, hogy mindenki a munkaidejének bizonyos részét szabadon arra fordíhatja (szakmán belül), amire csak akarja. Használhatja a cég sz.gépet, laborját, műszereit, komplett infrastruktúráját annak érdekében, hogy új ötleteket keressen, kipróbálja magát más területeken, összedolgozzon a kollégákkal kedve szerint. Ebből ha jó dolog sül ki, akkor a vezetőség örül és hálás.

Amúgy ez a kreativitás dolog jól hangzik, de nem szabad elfelejteni azt, hogy nem minden cégnél emgedhető ez meg, van ahol nagy baj születhet belölle és ezért kifejezeten tilos. Csak egy pl.: Vicces lenne, ha egy pilóta kreatívan szeretne eljutni Airbus-ával, meg 200 fős utazóközönségével A – B -be, ott ennek nincs helye. Sok példa van még, vezetéstechnikai stúdiumokon ezeket szokták oktatni.

trn

“(Magyaráhatod vazze, hogy egy thinkpad milyen jó, meg minden, persze az, de hogy szeretni nem lehet, az biztos — ellentétben mondjuk egy MBP-val, vagy MB-kal)”

Bullshit. Bullshit. Bullshit.
Baratom, te meg nem lattal hard-core Thinkpad tulajt.

SeSam

A produktív viszont nem magyar szó, szerintem az “alkotó nárcizmus” jobb lenne.

Azt nem igazán értem, miért baj, ha valaki adott esetben egy termékért rajong. Átestünk a ló másik oldalára, manapság a fikázás a menő, és a rajongás száni. Súlyosbítva azzal, hogy birka agymosott fogyasztó, aki történetesen valamilyen kütyüért teszi ezt. Állítólag…

pappito

mindez szép és jó, és akárhogy is nézzük – jelzem nekem fingom sincs, hogy Jobs milyen ember, nem is érdekel a személyisége – gyakorlatilag ő mondja meg, hogy mit csináljon az ipar. iphone pinazoom – azóta mindenki másolja, ahogy sikerül. metaadat alapú kereső az oprendszerben – jé, azóta más is kitalálta.

én bírom ezt, bár nem vagyok biztos abban, hogy azt is bírnám-e, amivel ez jár.

Ellenben akkor most szeptemberig ne vegyek ájpodot mer lesznek újak? Mostanában tervezek venni egy olyan hosszúkást amiből sok szin van.

IIsti

trn: Azért aki a Thinkpadért rajong, az kicsit olyan, mint amikor valaki oda van egy esztergapadért… 🙂
(Sztem baromira állatira jó laptop, de rajongani nem tudok érte. Ezzel szemben a MacBook-omért igenis rajongok. 🙂

pappito

az esztergapadok nevében kikérem magamnak! egy esztergapad, egy JÓ esztergapad kifejezetten rajongábilis, ugyanúgy örömmel adod rá az ampert, mint egy kényelmes macra.

ez a thinkpadra nem mondható el, az egy számítógép nem a legócskábbak közül és kész.

bobbyperu

Nekem meg ez a lényeg mindebből:

– “Az Apple Inc. egyébként minden eszközzel megpróbálta megakadályozni a cikk megjelenését”

– “Nekem egyébként Steve nem egy példakép (…) Kifejezetten ellenszenves fickónak tartom, viszont nagyra értékelem azt a filozófiát, amit a márkaépítésbe tett.”

Szerintem a cikk (és valljuk be, az Apple is) ezt a gondolatmenetet kívánta kiépíteni az olvasóban – láthatóan sikerrel.

Apple > Jobs

És ez a Jobs utáni időkre vonatkozó üzenet is egyben (nem mellékesen egy újabb érzelmi kapocs kiépítése a brand és a user között)

szenyo

Uh, kedvet kaptam egy kis CNC eszterga programozáshoz… Kér, hogy 15 éve nem voltam közelükben… 😀

trn

trn: Azért aki a Thinkpadért rajong, az kicsit olyan, mint amikor valaki oda van egy esztergapadért…
(Sztem baromira állatira jó laptop, de rajongani nem tudok érte. Ezzel szemben a MacBook-omért igenis rajongok.

Nem csak egyfele szep letezik.

A Thinkpad a laptopok Mercedes-Benz-e.
Nem megyek bele komolyabban, de a Thinkpad designjaban szerintem az a hatalmas, hogy hiaba kampokkal zarjak a fedelet, hiaba van ezernyi buzi csatlakozo es RACS rajta, es van teli ledekkel, meg -obaz- ferden van rarakva a logo, megis olyan, hogy tudod, hogy ezbaz egy olyan eszkoz, amit el tudsz kepzelni az urallomason meg a command centreben a bazison – eszkoz, szerszam, a strapabiro fajtabol. Es onnantol megszepul.

Ez persze olyan embert kivan aki a technikat/technologiat szereti elsosorban, nem a boritast.

igazi proli

az megvan, hogy a Palm-mal le akarta zsirozni, hogy ne vegyek at egymas alkalmazottait.
Ezert mast mar masnap kiszavaznanak meg a garazsabol is, de legeloszor a cegebol. De Stevenek mindent lehet