Tales of Monkey Island — Launch of the Screaming Narwhal

Végigjátszottam Wii-n a Tales of Monkey Island első, bevezető epizódját a “Screaming Narwhal”-t.

Azt hittem, hogy egy Monkey Island csak 320×200-as grafikával működik, hang nélkül, ahol idióta sprite-ok szaladgálnak. Hát nem. Egyszerű, kevés textúrából építkező, rajzfilmes hangulatú 3D játékként igenis jobb, mint az eredeti. Ráadásul minden kattintható objektumra gyakorlatilag valami más, egyedi animációt kapunk, ahogy kísérletezünk a játékban (ez sokszor csak érdekes szögből történő zoom, de akkor is).

A sztori is remek, a karakterek is jók, a puzzle-ök utólag visszanézve logikusak. Többször kaptam magam azon, hogy nevetek valamin. Ez nagyon ritkán fordult elő velem az utóbbi időben. Élveztem végighallgatni a dialógusokat és beleélni magam Guybrush bőrébe.

Megmondom őszintén, az elején kicsit idegenkedtem a játéktól. Megérkeztem Flotsom Szigetre, teljesen elveszettnek éreztem magam. Mit kell csinálni? Kivel kell beszélni? De sok a dialógus! Nem, ezt így nem lehet. Időt kell rá szakítani, szépen végigmenni a képernyőkön, végigkattintgatni a dolgokat, megismerkedni a szereplőkkel, belehelyeződni a világba. Aztán egy idő után elkezd működni a dolog.

Nem túl hosszú az epizód, de nem is rövid. Aki egyben akarja lenyomni, annak is rá kell szánnia a délutánt, de több estés kalandot is lehet belőle csinálni.

A játék fejlesztője, a Telltale Games az epizódos, letölthető változatot gondolta el a Tales of Monkey Islandhez — remek döntés. Gyakorlatilag havi rendszerességgel kapunk egy újabb epizódot a játékokból, folyamatosan fenntartva az érdeklődésünket. Épp most jelent meg PC-re a második epizód, amit hamarosan követ a Wii változat (remélem!). A sorozat egészen novemberig tart majd.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha még a világnak fognak adni egy olyan játékot, ami ennyire megragadja, sőt, magasabb szintre emeli az eredeti hangulatát. Imádtam minden percét.

Aki most kezdené, annak azt javaslom, hogy a főmenüben látható Treasure Hunt résszel induljon, még a “New game” opció előtt. Ez a játékból kivett mini-game néhány magyarázó sorral és nagymértékben (!) hozzásegít minket ahhoz, hogy ne legyen annyira frusztráló egy bizonyos rész a játékban.

Tökéletes grafika.

A Wii portról néhány kellemetlenséget is el kell mondani ugyanakkor: többször, egészen konkrétan négyszer is lefagyott. Konzolon ilyesmit eddig nem tapasztaltam. Egyszerűen csapnivaló volt, később már zsonglőrködni is kellett a mentésekkel. Másrészt rohadt lassú a kód. Egyszerűen szaggat, frame-dropos és láthatóan rémes módon portolt. Őrület, komolyan. Harmadrészt a Wii felbontásán ezek az apró subtitle-ök egyszerűen olvashatatlanok. Igen, ezt rendesen meg kellett volna csinálniuk. Remélem a második résszel ügyesebbek lesznek.

33 hozzászólás

Ádám

Ugyanez az elveszettség érzés nekem megvolt az eredeti játékban is.

Zsoltt

Nekem kalandjátékokról csak a szomorúság jut eszembe.

Discworld 2 meg Curse of Monkey Island fémjelezte azt az időszakot, amikor már technikailag képesek voltak sokmindenre a gépek, és tudott szép lenni a grafika, mégsem ment el 3d-s kurválkodásba még az egész.

Dzsoki

Sajnos nekem ez a játék kimaradt (mármint az eredeti), de megvolt az összes Larry, DOTT, Maniac Mansion, Full Throttle, Sam&Max (ők nem ugyanezt az epizódos projektet nyomják évek óta?) stb… Én 576kbyte leírásokból dolgoztam:)

doors

Ha ilyen framdropos, nem olvasható betük, tehát szar a Wii port, stb, akkor miért is írtad (kamuztad) oda a végére, hogy tökéletes a grafika?

Calcutta

Zsoltt, azért készült azóta néhány hangulatos darab, pl. Neverhood, Syberia, Poirot sorozat, stb.

A régi nagy klasszikusok idejében szerintem a kalandjáték még mainstream dolog volt (sokrészes sorozatok születtek, lásd Larry, King’s Quest, Space Quest), de amióta betört a piacra a sok FPS, RTS, nehezen tudnak nem 3D fejjel gondolkodni a fejlesztők, valamint a műfaj is perifériára szorult. Vannak akik még mindig csinálnak jó adventure-t, főleg azok, akik 100%-ban a hangulatra helyezik a hangsúlyt, és a hangulatnak megfelelően alakítják ki a látványvilágot. Rajzfilmest, gyurmafilmest, kézzel festett háttereket, stb, ami épp oda passzol.
Voltak azért azóta is jó ötletek, csak összességében kevesebb emberhez jutottak el.

Nekem azért tetszik a Telltale féle vonal, mert ők új műfajt találtak ki a Sam & Max új részeivel, valamint a Monkey Island-el. Rövid, kis túlzással TV sorozat szerű részekkel és felépítéssel, egyszerű de pont odaillő látvánnyal, stb.

Ezzel talán új piacot is alkotnak, hiszen egy fél délutánon át tartó adventure-t az ember kitesz a nagy TV-re, maga mellé veszi a párját, és együtt nyomják, egy szimpla filmnézés helyett.

Na…kicsit elkalandoztam…

balint

hát nem tudom, én is nagy kalandjáték-rajongó voltam régen, de a Narwhal kb 15 perc után repült a gépemről. Ez a 3D erőltetés szörnyű, egyszerűen e-r-ő-l-t-e-t-e-t-t.

meg persze jóval olcsóbb összeokádni pár 3D figurát Maxban, ráhúzni egy textúrát, aztán megmagyarázni, hogy debizony ez ám az újkori kalandjáték, jó lesz ez nektek, sőt, jobb, mint a régi! bullshit. persze megértem, hogy nincs kedvük kézzel rajzolt animációs játékokat csinálni. talán tekinthetjük azt a korszakot (hőskorszak), a számítógépes éra egyik véletlen eseményének, mely amilyen gyorsan jött és sikert aratott, olyan gyorsan tűnt el a fogyasztói társadalom süllyesztőjében.

A Sam and Max feldolgozás is jó-jó, a poénokon betegre röhögtem magam, kiváló szinkron, jó sztori, de a grafika a nulla alatt van. Nagy minusz. Márpedig a grafika teremti meg a hangulatot – legalábbis nagy részben.

Dewla

Én meg azt kérdezném, hogy miért nem a Mac-es változatot nyomtad? Nálam eleve csak a számítógépes egeres point-and-click vagy akkor már a HD-s X360-as változat jöhetett volna szóba. Wii-re eszembe nem jutna megvenni. Worst of all worlds, de ebbe te is bele futottál. Még max felbontásban is remekül fut egyébként a MBP-ban lévő 8600GT-n.

Ger

balint:
“meg persze jóval olcsóbb összeokádni pár 3D figurát Maxban, ráhúzni egy textúrát, aztán megmagyarázni, hogy debizony ez ám az újkori kalandjáték, jó lesz ez nektek, sőt, jobb, mint a régi! bullshit.”
Ezt a Vuk reload-ra is írhattad volna!

balint

@Angelday:
Igen, valószínűleg van benne prekoncepció is. De annak van oka is, hogy ez így alakult. Attól, hogy nem értünk egyet, még lehet mindkettőnknek igaza. Sőt, én szeretném elfogadni, amit mondasz. Tényleg. Próbálkoztam is kőkeményen, a Maxekkel is, de a Monkey Islandnál már közel sem voltam ilyen kitartó. Okkal. Egyetértek, hogy haladnunk kell, egyetértek azzal, hogy a külső nem minden, de ez a külső mi?

Engem erősen bazmegre serkent, igénytelen “művészi” munka, amit megpróbálnak lenyomni a t. publikum torkán egy jól hangzó brand névvel.

A Maxet még megvettem, pénzt áldoztam rá (egyébként az epizódos rendszer nekem nagyon tetszik, nagy ötlet), de a MI-nál már nem lesz így. De ez csak az én véleményem. Értem, amit mondasz, és elfogadom. Mégegyszer: szeretném én is így látni. De nem.

@Ger
Egyetértek, kommentár ua. mint fent.

flynn

számomra mindig különösen érdekes és érthetetlen, hogy a hazai játékközösség felett miért csak a point’n’click kalandjátékok arattak hatalmas sikert, és a mysttel elkezdődött vonal miért nem lett sosem népszerű. ha jól emlékszem, pierrot egy darabig írhatott ilyenekről a gamestarba (kapott egy külön rovatott erre, aminek a dizájnját az akkoriban futó kalandjátékportáljáról – inventory – mintázták, és sokkal jobban nézett ki, mint maga az újság külcsínje), de különösebben senkit nem érdekeltek ezek. még 2002-ben akartunk a hcgameren csinálni egy feature-t ganxsta zoleeval az éppen új nhl játék kapcsán, és mondta, hogy bukó a dolog, mert ő már évek óta csak ilyen kalandjátékokkal játszik :). (mellékszál: akkor volt lehetőségem pár alkalommal beszélni vele telefonon sokat, és döbbenetes volt látni, hogy mennyire profin felépített és eljátszott imázs az, amit a médiában tol.)

valamikor egy évvel később, amikor pierrot elkezdte fejleszteni az agont, készítettem egy interjút vele, és mesélte, hogy minden héten van egy nap, amikor leülnek a ganxstával ilyen játékokat játszani, és baromira élvezik, mert a rejtvények sokszor többórás kihívást jelentenek, és a történet könyvben is megállja a helyét. én is ezért szerettem/szeretem jobban ezeket a fajta játékokat. ne értsetek félre, imádom a point’n’clicket is, de az inkább csak gépen működik, könyvben nem tudnám elképzelni őket. persze józsi és a többiek biztosan rácáfolnak majd erre, éppen ezért jó móka lenne egyszer közösen leülni jó pár sörrel, és végigtolni egy dottot, majd mondjuk egy hűvös, esős éjszakán belekezdeni egy draculába, gabriel knightba, vagy valami sötétebb hangulatú, indie kalandjátékba (pl. dark fall). kiváncsi lennék az élményekre :)).

egyébként, a hcgameren eltöltött öt évem során rengeteg külföldi játékfejlesztővel tudtam interjút készíteni, és ezután mindig leveleztem velük rengeteget, például a térségbeliekkel próbáltuk megfejteni azt a kérdést, hogy miért csak a point’n’click működik itt, míg nyugatabbra és amerikában simán egy myst, vagy valami hasonló komolyságú dolog az etalon. nem jöttünk rá. valószínűleg, ha rájövünk, akkor megmenekül az egész kalandjátékipar.

más: a napokban végigjátszottam az urut a barátnőmmel, nagyon élveztük. azon gondolkodom egy ideje, hogy meg kéne venni pár régi klasszikust (például az amerzone-t és a longest journey-t nagyon régi álmom lenne kipróbálni, mert egyszerűen sehogy se tudtam beszerezni őket régen). lusta voltam körbenézni, inkább a szakavatottabbakat kérdezném: ezeknek a régi klasszikusoknak van piaca, szakosodott ezekre valaki, lehet ilyeneket kapni még dobozos változatban?

Ger

Szöveges kalandjáték azért bukó, mert nyelvi nehézségeket okoz. Ugyanaz, amiért a szinkron-feliratos vita folyik. Magyarul pedig csak a “Szakadt csöves 88” játékot kell játszani!

madve2

Dobozosan necces, de pl. a Longest Journey kapható Steamen, 9,99€-ért tudod letölteni. (Régebben én is dobozos-párti voltam, de az az igazság, hogy a letölthetőjáték-vásárlás sem rossz dolog, sőt – de ez már más téma =)).

És ha már Steam: lehet, hogy sokaknak nem újdonság, de nekem most tűnt fel, hogy a Sam & Max 104: Abe Lincoln Must Die! c. epizódja ingyenesen letölthető, szóval aki így a postot / kommenteket olvasva kedvet kapott a dologhoz (mint én =)), annak itt a remek alkalom…

balint

@angelday

jó kérdés. férfiasan bevallom, elgondolkodtató a dolog. én szeretném nagy naívan hinni, hogy point’n’click, a kézzel rajzolt verzióban, ám ez nem túl kifizetődő, gyaníthatóan.

az meg, hogy mi jó és mit lehet eladni, nem mindig függ össze szorosan. gyanítom, hogy azért a szakmát elég magasan művelők ülhetnek a TellTale soraiban, mert a játékok egyes komponenseinek minősége meggyőző. Egyszerűen a koncepcióval nem értek egyet.

Amúgy meg ha már szabad a gazda, akkor eszetlen űrhajós shootert csinálnék (project-x, r-type, stb) 😀

Dewla

Aki kicsit is fogékony a műfaj iránt, annak a Longest Journey és a Fahrenheit kötelező!

draven

Igazából én is nagyon kellemeset csalódtam az új Monkey Island részekben, mondva mindezt úgy, hogy óriási rajongója vagyok az egész mozgalomnak és a Lucasfilm (!) Games-nek mint olyan. Abszolút kellemes élmény volt az első rész, a másodikat sajnos csak tegnap kezdtem el, és még csak belekarcolni volt időm.

Ellenben.

Mindenki folyamatosan a grafikán lovagol, a korszerűréségen, a 2D-s megvalósításhoz méregeti, stb. Ez egy nagyon szép dolog, és nagyon sok igazság van az elmondottakban, de arról ne feledkezzünk már meg egy pillanatra sem, hogy egy MI univerzumban játszódó játék készítésében nem a grafika a nagy kihívás, hanem maga a játék, a karakterek, a dialógusok, a feladatok és esetlegesen a komplexebb fejtőrők. Szerintem ez volt az igazán kurva nagy kihívás ebben a fejlesztésben, és ezt az akadályt igazán jól vette a Telltale. Örülnénk annak, ha lenne egy olyan Monkey Island kalandjátékunk, amelynek a grafikája-megjelenése egyszerre felel meg valamilyen szempontból a kor követelményeinek, és még valahogy a régi hangulatot is visszahozza, de közben egy rakás szar lenne maga játék? Pont ebben az esetben, amikor azért rajongunk ezért a szériáért, amit Ronék mögéraktak fejben?

Ja és akkor nézzünk már vissza egy pillanatra az EOMI-re, és hasonlítsuk azzal össze ezeket a játékokat…

— más —

Egyáltalán nem friss, de releváns lehet:

Telltale’s CEO Dan Connors said that “feasible is a good word” when asked about the chances of an episodic Day of the Tentacle series.

“I always think of Sam & Max, Day of the Tentacle and Monkey Island as the big three franchises,” Connors continued. Seeing as two of the three are under the company’s belt already, that makes DOTT the logical next step, but it’s “having a ‘wait and see’ approach with Monkey.”

Hajrá Telltale.

Zsoltt

Amúgy a Monkey1 remake van iphonera is. Bár szerintem az irányítás nem a legjobb. Bár nem tudom én sem hogy csináltam volna jobbra (így legalább lehet precízen “klikkelni”).

pigeon

nekem a Little Big Adventure a kalandjatekok kalandjateka.. ami viszont mar majdnem 3d. Fasza lenne viszont ha kijonne a tobbi lucas arts kalandjatek is, ezek azt hiszem egy engine alatt futottak, aminek pont a nevet felejtettem el.. 🙂

jplush

En nem ertem, hogy az aprobetus reszben leirtak tukreben hogy lehet egyaltalan elvezni, netalantan vegigvinni egy jatekot? Leirtal 3 olyan hibat amelybol szamomra talan 1 is eleg, hogy 5 perc utan vegyem ki a korongot a konzolbol. Lehet tolem barmekkora legenda vagy retro josag, 2009-ben ne fagyjon meg szaggasson egy jatek (konzolon), plane ne Wii-n ahol minden amugy is kicsit rondacska meg ahol elvileg a jatek elmenyen van a hangsuly…
Olyan volt szamomra ez a cikk mint ha tesztvezettel volna egy uj bogarhatu VW-t es vegig dicsered, hogy milyen fasza, milyen melto utod majd a vegere odairod aprobetukkel, hogy hat azert lerobbant 3-szor a koruton a dugoban es el kellett vontatni meg a legkondi sem mukodott es a radio is kikapcsolt neha magatol. 🙂