Soha többé jailbreakes telefon!

Az egész vasárnap estém ráment egy 2.1-es telefon frissítésére. Ezért nincs új poszt. Vagyis ez az új poszt. Igen, Ön itt áll!

Nem a saját telefonomat csináltam meg, hanem segítettem valakinek. Én magam nem cydiázok, rá semmi szükségem nincs. Viszont előfordulnak más esetek is, amikor szükséges a jailbreak, mert például dealertől vásárolt a telefon és nem kikódolt stb.

Vajákolás, varázslás és olyan időket idéző körök, kanyarok, mint amikor a 486DX2 gépen kellett, Uj Péter szavaival, “megálmodni”, hogy mitől fagy. Memóriamodulok cseréje. Hangkártya IRQ keresgélés satöbbi.

Minden elismerésem a Dev Team munkájának, de a kiadott iPhone redsn0w jailbreak leginkább egy proof-of-concept típusú megoldás. Elvégre nem írja le azt a tényt, hogyha a “Waiting for reboot” felirat megjelenik, és nem villan egyet a telefon, akkor ugyan várhatunk, semmi nem fog történni. Állítólag USB hubon keresztül nincs ilyen anomália, kivéve eFi-t, akinek USB hubon keresztül is produkálta. Mindegy, a megoldás ez: ki kell húzni a telefont a drótból, aztán visszadugni. Őrület.

Aztán rájönni, hogy teljes restore-t, szűz rendszert kell kérni, különben összegabalyodik minden és Cydia drága azonnal fagy indítás után. (Plusz egy óra.)

Felszenvedtem végül megnyugtató módon a 3.0.1-et, viszont állítólag még az SBServices-t is fel kell tenni rá, és egy újabb telepítő kör után letiltani benne a push service-t (újabb feltelepülő pluginnel!), ami elméletileg “szórja” ezeket a visszahívásos push requesteket a hálózaton keresztül. (Mondanom sem kell, hogy a backupot elvesztettem menet közben, így sem SMS, sem más beállítások nem maradtak meg — egyedül a telefonszámokat tudtam visszaszinkronizálni, hála Istennek, köszönöm!)

Nekem megéri az extra forintot az, hogy ne kelljen ennyi időt és szaktudást áldoznom erre a hülyeségre.

Erre az irgalmatlan hülyeségre. Ezt meglátom mégegyszer, sírok:

Ne vegyetek feltört telefont, ne hekkerkedjetek, mert az élet annyival több és gazdagabb ennél az eszement időelcseszésnél. Tudom, hogy nem bonyolult (így utólag), viszont most állítom, hogy ezt a kompetenciát nem akarja senki megszerezni. Fussatok, bolondok!

Ja, és köszönöm mindenkinek a segítséget!

A jailbreak esete

Az Indexen is olvashattunk már arról a problémáról, hogy újabban a jailbreakelt iPhone-ok problémát okoznak a TMH hálózatán. Fontosnak érezzük jelezni, hogy nem arról van szó, hogy a TMH “rámenne” a jailbreakelt telefonokra (le nem szarják egyébként), hanem arról, hogy ezek a készülékek indokolatlan kapcsolódásokat (és nem adatforgalmat) eredményeznek a hálózaton gyakorlatilag DoS-olva azt. Ezért aztán szükségessé vált a beavatkozás.

A sajtóanyagból idézünk:

Sajnálatos módon az utóbbi időben egy új jelenséget tapasztaltunk, hibás kapcsolatteremtési kísérletek révén a hálózat jelzésátviteli terhelése néhol a százszorosára növekedett. Vizsgálataink arra az eredményre vezettek, hogy a T-Mobile-nál használt több tízezer iPhone-készülék közül hozzávetőlegesen 150 nem az előírtaknak megfelelően kommunikál a hálózattal. Ezek a készülékek megállás nélkül, rendkívül sűrűn próbálkoznak felvenni a kapcsolatot az adatátviteli rendszerekkel. Ezért előfordul, hogy az érintett bázisállomás néhány száz sikeres kapcsolatfelvétel mellett több tízezer sikertelent is regisztrál, és ez jelentősen rontja a hálózat működését.

Feltételezhető, hogy ezen iPhone-készülékek szoftverébe valamilyen módon beavatkoztak, és ennek eredményeként a készülék működése eltér a normálistól. A probléma megoldásában az érintett ügyfelek segítségére, közreműködésére számítva arra kértük őket, hogy vigyék be telefonjukat valamelyik szervizünkbe, ahol kollégáink orvosolhatják a hibás működést. A T-Mobile-nak az általános szerződési feltételekben foglaltak alapján egyéb eszközök alkalmazására is lehetősége nyílna, azonban az ászf-ben rögzített lehetőséggel csak végső esetben kíván élni.

Az ÁSZ-f vonatkozó passzusa pedig:

Általános Üzletszabályzat VI. Fejezet — A SZOLGÁLTATÁS KORLÁTOZÁSA

6.1. A Szolgáltatás igénybevételének korlátozására, így különösen az Előfizető által indított vagy az Előfizetőnél végződtetett forgalom korlátozására, a Szolgáltatás minőségi vagy más jellemzőinek csökkentésére a Szolgáltató az Előfizető egyidejű értesítésével a következő esetekben jogosult

a) az Előfizető akadályozza vagy veszélyezteti a Szolgáltató hálózatának rendeltetésszerű működését, így különösen, ha az Előfizető az előfizetői hozzáférési ponthoz megfelelőség tanúsítással nem rendelkező végberendezést vagy nem megfelelő interfésszel rendelkező végberendezést csatlakoztat, (Eht 137. § (1))

Az alábbi információkat tudtuk még meg:

A kommunikációs osztály kivételesen pontosan írta le a jelenséget: folyamatos és jól behatárolható kapcsolódási kísérletek, a normális többszázszorosa. Ezt okozhatja maga a jailbreak, de okozhatja egy rosszul megírt alkalmazás is.

Látható, hogy nem csak a készülék próbál kommunikálni folyamatosan egy szerverrel (jellemzően Apple oldal felé menne a kérés), de visszafelé is él a megszólítás. Ezek a kérésváltások egyszercsak eljutnak egy olyan szintre, amikor valóban leterhelik a hálózatot, pusztán a státuszküldéssel is akár.

Én magam nem tudom ennek a pontos okát, vagy technikai hátterét. Korábban nem volt ilyesmi, mostani szoftverfrissítéssel jelentkezhetett valami. Értelemszerűen nem csak a TMH, hanem a Voda és a Pannon hálózatán is meglévő esetről beszélünk.

Kell-e megijedni ettől az egésztől? Nem. Viszont ha a miénk is ilyen készülék és nem tudunk ellene tenni, akkor sajnos tényleg lekorlátozhatják a hozzáférést a fentiek alapján. Aki beleesik ebbe és vissza tudja állítani a gyári beállításokat, tegye meg, aki nem tudja, váltson készüléket.

App Store review

Eddig csöndben voltam a kérdést illetően, viszont most már én is posztot ragadok. Azt látom, hogy az Apple App Store-jának jóváhagyási rendje egy fasiszta rendszer, ami erőszakkal próbál bizonyos dolgokat fenntartani, amik helyenként már-már saját maguk paródiái lesznek.

Nem lenne mindezzel ekkora baj, ha legalább konzisztens lenne az a döntési módszer, amit a jóváhagyási leírásukban közzétettek, de sajnos azt kell látni, hogy egyáltalán nem az. Még akkor sem, ha Phil Schiller egy bloggernek elmagyarázza, hogy miért csinálták “jól”, amikor cenzúráztak egy 2 dolláros szoftvert, ami a Wikitionary-t használja szótára forrásaként. Az Apple második embere szerint ugyanis nem a “szokványos” csúnya szavak vannak benne, hanem más köznyelvi “szleng” kifejezések is azon kívül, hogy baszni, pina, meg fasz. Ez utóbbiak ugyanis, így Schiller, minden szótárban megtalálhatók, még az Apple által jóváhagyottakban is.

Az Apple okoskodása a kérdést illetően ott jön be, hogy míg más szótárak csak a szokványos csúnya szavakat tartalmazzák, úgy a kérdéses alkalmazás, a Ninjawords (app store link) más rondaságokra is fel tudja hívni a használó figyelmét.

NB, az Apple nem huzatott ki semmit a Ninjawordsből, azt a fejlesztők saját maguk tették meg. Az összes szenzációhajhász cím ezzel kapcsolatosan pontosításra szorul.

Vicc az, hogy a Ninjawords egyébként egy remek szoftver. A webes, rémesen egyszerű felületből csinálták meg az iPhone verziót, ami szintén az iPhone alkalmazások egyik legklasszabbika: egyszerű history-t mutat (szavak tanulására is használható), minden nap más random szó lesz a word of the day, frankó cucc.

Korrekt az lett volna az Apple részéről a Ninjawords esetében, már amennyiben nem a fejüket a seggükben tartó urak ülnek az App Store Review Team-nél, hogy nemcsak, hogy átengedik a szoftvert, de még meg is promózzák a Store-ban. Annak az Apple-nek a részéről, aki olyan ismert a minőségi termékeit és szolgáltatásait illetően.

Ez azonban csak EGYETLEN példa.

Az App Store Review rendszerére számtalan frusztrált blogbejegyzés született már az egy éves ideje alatt. Azért hozzá kell azt is tenni, hogy egy fejlesztő érthetően rohadt ideges akkor, ha elkészített valamit, aztán azt látja, hogy a náci bürokraták megkefélik. Érthető, hogy veri a nyálát. (Az FCC meg ki fogja vizsgálni a Google Voice kizárásának ügyét, ahol az Apple, állítólag az AT&T nyomására, kitiltotta a Google telefonokra épülő szolgáltatását arra hivatkozva, hogy az iPhone funkcionalitását mintázza, ami ugye tilos.)

A sztorinak itt egyébként nem lesz vége. Az egész frusztráció abból fakad, hogy az Apple készített magának egy olyan világot, amit nem lehet igazán jól üzemeltetni.

Ha tételezzük fel, elhagynák a jóváhagyási rendszert, és, példánknál maradva, megengednék a ronda szavakat még szótárakban is, ugyanilyen elánnal esnének nekik azok az emberek, akik befogják a fülüket akkor, ha elhangzik az a szó, hogy pina. (Ezek az emberek egyébként mást sem csinálnak, mint pinát keresnek és hőbörögnek.)

Másrészt megjelennének azok az alkalmazások, amik az Apple saját szoftverének a funkcionalitását mintázzák, így összezavarnak bizonyos más, értelmi képességükben kihívásokkal küzdő csoportokat, akik szintén azt fogják gondolni, hogy az Apple szoftvere a szar, nem pedig az, amit éppen letöltöttek (ez tényleg így működik).

Az Apple végeredményben az ostoba emberektől próbálja megóvni magát. Hülyebiztos rendszert akarnak csinálni mindenféle értelemben. (Illetve ehhez adjuk még hozzá az FCC kanyarjukat, ahol gazdasági erőfölénnyel élnek vissza.) És ha valamit, ezt tartom fő gondnak: a minőségi (értsd: kibaszni a gagyit, promózni a jót) politikájukkal ellentétben a hülyebiztos (megvédeni saját magukat az ostoba emberektől) politikát folytatják.

Ha valamit, akkor ezt kellene megváltoztatniuk. “Don’t be evil”, meg hasonlók.

Fontosnak érzem kiemelni más szemszögből, hogy az Apple alapvetően nem a társadalmi jót és igazságosságot szolgáltató vállalat, hanem egy olyan jogi entitás, amit alapvetően a profitszerzés és a növekedés motivál. Ebből következően a “platformot” nem úgy készítik el, hogy a köznek odaadják, majd hagyják, hogy a nép nyitott platformként használja. A platformból alapvetően ők akarnak pénzt keresni, így érthető módon olyan szabályokat is hoznak, ami ezt a célt — szerintük — szolgálni fogja. Most éppen ott tartanak, hogy a minőségi politika helyett hülyebiztos politika a jó.

Megjelentek hangok és blog bejegyzések is a témában, de elárulom: ettől ugyan nem fog a képlet alapvetően megváltozni. A képlet akkor fog csak megváltozni, ha ennek a profittermelő vállalatnak az Excel táblájában kimutathatóan látszik majd a csökkenő profit. Egészen addig jó lesz minden úgy, ahogy van (kis módosítások és kommunikáció elképzelhető).

Függöny.

(szponzor) UPC Fiber Power

A UPC nem kisebb dolgot akart megcsinálni, mint azt, hogy létrehozza Magyarország leggyorsabb, országosan kiépített internetcsomagját. Eddig a T-Home üvegje számított ezen a piacon a leggyorsabbnak 50 megabites letöltési sebességgel (elméleti szám), ezt übereli a UPC a nemrég bevezetett 60 és 120 Mbit sávszélességgel.

A szolgáltatás neve UPC Fiber Power. Ekkora sávszélességet egy újgenerációs technológiával, az EuroDocsis 3.0 alkalmazásával lehet elérni a végfelhasználóknál. (A UPC természetesen telepíti az ehhez való kábelmodemet is, ami az előfizetési díjban benne foglaltatik.) 2009 júliusától lett bevezetve Budapesten és a nagyobb vidéki városokban ott, ahol kábeltévés és kábelinternetes szolgáltatás igénybe vehető (nálam például nem). Én is ismerek valakit, aki már használja a Fiber Powert, szerinte tényleg “disznó”, már aggódik is, hogy vajon ez örökké így marad-e majd.

Az ultragyors internet ára a sávszélességhez mért, ám azzal nem egyenesen arányos, kedvezményektől és csomagtól függően kb 5-15 ezer forintba kerül havonta azoknak, akik szeretik a HD filmeket (is), vagy nagy a család és kell nekik a cső.

A Plastik médiát ezen a héten a UPC támogatta. Köszönjük.

Pinball Fantasies

Szerintem most a legjobb játék szifonyra (app store link). És nem kell hozzá 3GS sebesség sem, ütjük a golyót, rakjuk a P-A-R-T-Y betűket. Valamelyik nap a lavatory-n ücsörögve felfedeztem, hogy a játéknak van “classic” módja is! A telefon “Settings” menüjében kell az alkalmazásspecifikus részen állítani (tehát lenn) az alábbi módon:

Ez után, láss csodát, egyből az Amigás grafikát kapjuk. Íme a címképernyő:

Utána pedig a pályaválasztás is hasonlóan retró:

A pálya is az eredeti 32 színben pompázik. Én érdekes módon azt hittem, hogy az asztalokat (táblákat) nem rajzolták át, de ez nem igaz. Összehasonlítva a régit és az újat láthatjuk, hogy bizony jelentősen korszerűsítették a háttérgrafikákat még akkor is, ha alapvetően érintetlenül hagyták őket.


gif-re tömörített, az új változatban egyébként több szín van

Kitaláltam valamit: rendezzünk versenyt a Partyland-en. A korábbi posztom kommentjeiben már elindult egy hasonló kezdeményezés, a screenshotokat (esetleg pontszámokat — de legyen hozzá PNG is!) tegyétek ki ide a hozzászólások közé. Aztán hajrá lavatory.

iPhone tethering

Rájár a rúd a nem T-Mobile felhasználókra: hiába van drága pénzen vett faszafüggetlen telefonjuk, a 3.0.1 iPhone szoftverfrissítéskor az iTunes deaktiválja a korábban már aktivált tethering beállításainkat. (Sőt, az MMS APN-t is törli!)

Aki T felhasználó, most csak legyint, viszont a Plastik média szerkesztője a közszolgálatiság eszméjében hisz, így megosztja eddigi tapasztalatait:

1. újra fel kell telepíteni a Pannonos / Vodás profilt erről a címről: http://www.iphone-notes.de/mobileconfig/ — közvetlenül telefonról kell meglátogatni
2. kiválasztani a megfelelő profilt, vodán kérjük a custom-ot, name: vodafone, APN: standardnet.vodafone.net — letölteni, leokézni értelemszerűen
3. reboot (!)
4. bemenni a “Settings – General – Network – Cellular Data Network” alá, ítt megbizonyosodni, hogy a “Cellular Data” alatt a standardnet.vodafone.net látszódik
5. kicsit lejjebb az MMS beállítások felől is megbizonyosodni:

APN: mms.vodafone.net
MMSC: http://mms.vodafone.hu/servlets/mms
MMS Proxy: 80.244.97.2:8080

Ezután lesz megint minden. Érdemes 3.1-es szoftverfrissítésnél erre újra odanézni.

update 20090806: elképzelhető, hogy mégsem iTunes, hanem a Bluetooth tethering nem megfelelő működése törölte ki a beállítást, a hibát ugyanis reprodukálni tudtam. Nálam most nem tudom pairelni a telefont a számítógéppel, ha mégis sikerül és BT-n keresztül akarnék tetheringezni, akkor törlődik a beállítás. 10.5.8 sem javított rajta.

Megjelent az iGo iPhone-ra

Vihető az App Store-ból, három kiadásban: Teljes Európa (120 dollár az US Store-ból, 90 euró a magyarból — kb 24 ezer forint), Nyugat-Európa (90 dollár vagy 70 euró), Észak-Amerika (80 dollár vagy 63 euró).

1,4 gigabyte a letöltés, viszont dupla annyi, 2,8 giga helyet vesz el a NAND-ból. Telepítés után Google Maps és adatletöltés nélkül szaladgálhatunk bármerre. Bónuszként kapjuk a negyedéves térkép update-eket is 2010 decemberéig. (Kérdés: mi van azokkal, akik fél év múlva vásárolják meg a megoldást?)

A szoftver az iGo Amigo változata, feature lista itt található.

Én mindenesetre megvásároltam, hiszen számtalanszor van rá szükségem.

Első benyomások: roppant gyengécske felület az iPhone-hoz szokott szemnek. A betűk sokszor össze vannak nyomva horizontálisan, hogy beférjenek a “kockába”, a kontrollok nem szabványos iPhone megoldások. Az utakat megtervezi, de extra szolgáltatásokat, mint az általam annyira óhajtott tracklog, nem tartalmaz. Van benne egy opció, ahol 3D modelleket lehet választani a nyíl helyett (pl tankot). Mi ez, valami rossz vicc, amit nem értek?

Kipróbáltam vele egy élesüzemi tesztet is a városban. A szoftver elég egyszerű és könnyen megtanulható. A 3G készüléken meglehetősen lassú a térkép, de nem kényelmetlen annyira, hogy ne lehessen használni. Lehet kedvenceket, gyakran látogatott pontokat definiálni és mutatja egy adott pont körüli POI-kat. Nagyjából ennyi a tudása, viszont turn-by-turn navigációra használható.

Bejövő hívás esetén sajnos elveszítjük a navigációt, airplane mód pedig kikapcsolja a GPS-t, illetve ha jól tudom, nem tudjuk azt sem megcsinálni, hogy beszélünk ÉS navigációzunk egyszerre. Ezekkel a kellemetlenségekkel együtt kell tudnunk élni sajnos.

Összefoglalva nekem elég 1.0 hangulata van iPhone-on ennek a navigációs megoldásnak, ettől függetlenül érdemes megvásárolni, főleg akkor, ha van a kocsiban dokkoló egység is. (Arról nem is beszélve, hogy a család összes szifonjára feltelepíthető legálisan.)

Aki tovább olvasgatna, nézze meg Somez posztját a Mobilporton.

Meccs, meccs, meccs

Pénteken Kampós Jenővel teniszeztem, meccset játszottunk. Jenő idősebb nálam, pályabiztos, ami nem azonos a labdabiztossággal. Már kétszer-háromszor játszottunk (általában egy szettnyi fér bele egy órába bemelegítéssel), de mindig megvert, mint a szart: 6-1, 6-2, és legutóbb 6-4.

Pontosításra szorul az előbbi: szarráverni valakit nyerőkkel lehet. Kampós Jenő viszont legkinkább pályabiztos. Nem ront arányban annyit, mint én. Szépen visszateszi a labdát, aztán készen is vagyok. Például egy alapra eső, nagyot pattanó, lassú labda. A következő meg valami laposan érkező, ami még a földetérés előtt elfárad. Ezeket nehéz visszamérni.

Korábban is próbáltam meccsezni más “amatőrrel”, és nagyon nehéz. Minden, amit az ember amúgy tud, szétesik darabokra. Eleve ott kezdődik, hogy nem vállaljuk el az ütéseket. Totojázunk, laposak vagyunk. Ezt így nem lehet csinálni.

Felfelé játszani, azaz nálunk jobbakkal ütni, mindig nagyon jó. A labda ritmusban jön, sebessége van, minket is felfelé húz a játék. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jobb vagyok Jenőnél, csak annyit, hogy két amatőr nehezebben boldogul egymással.


a szerző felvétele

Volt a játékomnak jó oldala is. Magamhoz képest klasszul szerváltam. Egyszerűen rámértem az összes elsőt lappal és ment, mint a vöcsök. Megütöttem magasban, aztán, és ez a lényeg, nézni kell, hova megy a labda. Ez még nincs beidegezve, pedig roppant fontos. Próbáltam most tudatosan figyelni erre is, fönn, Józsi, fönn baszod meg, aztán nézed. A tetején csuklóval lazán, nagyon lazán!

Az amatőr tenisz egyik árnyoldala, amikor nincs játék a szerencsétlen szervák miatt. Én elvállalom az elsőt, ha bejön, Jenő általában meghátrál, ha nem, akkor ütök egy laza másodikat. Itt nincs más célom, mint az, hogy a fogadóudvarba érjen a labda. Messze még az, hogy rendesen húzom (irányítom!). Ebben a tekintetben viszont jó volt minden. Nem mondom, elmértem második szervákat is, de arányaiban nem éreztem kellemetlennek azok számosságát.

Szépen lépegettünk és voltak nagyon kemény hosszas deuce csaták is, szóval kinézett volna egy fordított 6-4 is. De nem értékesítettem, hogy a francba értékesítettem volna, amikor nem tudtam például egyenest ütni. Mindig ez van. Minden játékban vannak komponensek, amik egyszerűen nem. Ezúttal például az egyenes. Jenő kiszorított helyzetből visszalapátolja középre (mint említettem: pályabiztos), rálépek, mint légy a légypapírra, aztán elgondolom, hogy akkor most nyerőt meghúzom neki egyenesbe — out. Persze nyilvánvaló a dolog: a rossz láb miatt közel lesz a labda, lerántom a mozdulatot.

Az ember körül van egy gömb, ezt kell rohadtul érezni, mint Bruce Lee. Ha ott felbukkan a labda, akkor kell az ütővel találkoznia. Nem előbb, nem később.

Visszatérve a meccsezésre: nagyobb magabiztosságra kell törekednem. Egyszerűen ha iskolázunk, akkor elvállalok szépen mindent, húzom, mint a katonatiszt és ütöm is az arányt! Viszont itt, pöcsetlenkedek, töketlenkedek, szarakodok, nyammogok, mint valami fürdős kurva! Pedig oda kell állni, aztán mi van köcsögök? Bám-bám-bám!! Megbaszni rendesen. Beleállni, elvállalni. Józsi! EL-VÁLL-AL-NI!

És több lábat kérek.

Sokkal több lábat. A tenisz lényege a láb. Arra jöttem rá, hogy már akkor is, ha toporgok, bejönnek az ütések. Egyszerűen szokni kell a toporgást. Ha halljuk, hogy a labda a másik oldalon ütőt ér, azonnal kezdjünk el toporogni. Az tulajdonképpen mindegy, merre toporgunk, az agyunk majd jó irányba visz bennünket, ez benne a kurva jó! De toporogni kell, mert különben nyújtózkodni fogunk, mint valami kis idióta, akinek a lába a földbe gyökerezett.

Meccsezni rengeteget kell. El is határoztam, hogy minden két lejátszott órából egy meccs lesz. Fejlődni kell, XP-ket gyűjteni.

818 órát teniszeztem eddig. A moment of reflection.

8 bit peoples

Szombat este megnéztük a Budapest Micro 2 rendezvényt. Ha össze kéne foglalnom két szóban, akkor a “gameboy elektró”-t mondanám. Persze ez sem így, vagy ebben a formában igaz, mindenesetre az biztos, hogy a 8 bites zenére épülő party-n újra elhatároztam, hogy életemnek egy pontján vissza fogok térni a Commodore 64 demókészítéshez.


eszközök a Budapest Micro kínálatában

A parti elvileg este 9-kor kezdődött, mi Lindával kb tízkor érkeztünk meg, ekkor még semmi nem volt, csak a berendezéseket pakolták össze és hangolgattak a Tűzraktér alsó tornaterem jellegű helységében. A falak tagekkel megszórva, rom-kocsma hangulat, és érdekes módon meglepően fiatal emberek mindenütt. Próbáltam megsaccolni az átlagos életkorukat, de vagy 14-18 vagy 22-24 között valahol. Valamiért a harmincas korosztályt vártam volna egy ilyen rendezvényre, de én már nem lepődök meg semmin.

Némi hangulatiság az elejéről (ezt a helyszínről posztoltam eredetileg tumblerre):

Olyan fél 11-11 körül mentünk vissza a buliba. A projektoron HÁLA ISTENNEK nem a megszokott video DJ képek mentek, amiben még a legtehetségtelenebbek is művésszé tudnak válni, hanem egy első blikkre C64 demónak nézett valami. Mivel tudtam, hogy a parti nem feltétlen C64, hanem 8 bites, próbáltam eldönteni, milyen platform lehet. Nem sikerült, így megkérdeztem a laptopot üzemeltető fiatalembert, hogy mit látunk. Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy egy 1997-ben, magyar csapat, a Coma/Resource által kiadott “Void” volt az aláfestő képe minusbaby zenéjének.

minusbaby-ről nem tudtam, kicsoda, pedig az esemény előtt még alaposan át is böngésztem a honlapot. Klassz zenét kevert. Ezen a ponton már elég sokan voltak a tánctéren és folyamatos volt a 8 bites higanymozgás, ha nem lettem volna ennyire enervált, én is a közönségre engedtem volna a 8 bit moonwalkot. Valamiért jó párosítás volt a 8 bit DJ-zés és a C64 aláfestő demó. Ezt korábban csak úgy tudtam elképzelni, hogy C64 zene és kép, viszont parti-képesség szempontjából ez talán jobban működik.

A show után a felső szinten meglepetésemre belebotlottunk minusbaby-be, akiről fogalmam sem volt kicsoda, így magyarul kezdtem neki mondani mennyire jó volt a buli. Egy kis értetlenkedés után beszélgetni kezdtünk, aztán meghívtuk egy kólára. minusbaby nem sokat szarozik, hajnali kettőkor már el kell hagynia a helyszínt, megy Londonba egy másik show-ra, aztán vissza New Yorkba. (A többiek Bécsben koncerteznek még egyet.) Kérdeztem, hogy meg lehet-e élni ebből a 8 bites muzsikálásból, azt válaszolta, hogy nem, ő designerként dolgozik e mellett. Kérdezte, hogy mivel foglalkozom, mondtam neki, hogy van egy FŐNÖK blogom, ahol Ön itt áll. (Megbeszéltük még, hogy a C64 eredeti 16 színe mennyire zseniális, ez minden 8 bites beszélgetésnek egyik kiemelt motívuma nálam.)

Sajnos az est fénypontját, Nullsleep fellépését már nem tudtuk megvárni, mert továbbmentünk egy másik buliba. Ettől függetlenül elhatároztam, hogy életem egy pontján még visszatérek a Commodore 64 demókészítéshez.

Függöny.

Tapsolom a pénzt

fds megkérdezte tőlünk, hogy mit érdemes letölteni az újdonsült iPhone-jára ingyen. Nos, gondolkodtam a dolgon, de kb a Palringo Instant Messenger, a Skype, a Shazam és néhány Google alkalmazás van csak ingyenesen nekem. Az összes többi néhány dolláros cucc. Az App Store-ban sajnos az van, hogy 1-2-5 és 10 dollárokból gyorsan összejön ám egy százas!

Én most az alábbi két dolgot szereztem be. Hétvége van, lazítsunk. Az elsőt valaki vagy ismeri, vagy nem, 6 dollár. A képek lehet, hogy bizonyos körökben okoznak egy kis szívdobogást. Amennyiben igen, úgy itt a link. (“The Silents” — mond ez a név bárkinek bármit?)


itt látszik, milyen szép!

A másik dolog az a bizonyos 10 dolláros iPhone taszk menedzser alkalmazás, ami a No.1 helyet foglalja el a store-ban, a neve: Things (App Store link). A weblapjuk beszarás szép és elegáns, megnéztem az intró videót, zokogtam. Lehet, hogy ez lesz, ami felváltja végre a notes.app-ot? A Mac-es verzió elég húzós, 50 dollár (10 rugó), viszont most 10% discountot kap, aki beírja a promó kódhoz, hogy “Einstein” — a DF-en fut egy promóciójuk.

Dollár most jó áron van, erősödött a forint, érdemes venni iTunes creditet. Én pont most vásároltam. Boltokat illetően az általam ismert egyetlen létező megoldás a Digitalbridge.hu — de ne a weblapot használjátok, hanem írjatok direktben Jofkovnak, címe: digibridge gmail com. Én 200 dolláros egységekben szoktam venni, úgy megy a dolog, hogy megírom neki, aztán megegyezünk az árban (befolyásoló tényező az árfolyam), elküldöm a dellát valami haverjának magyar bankfiókba, aztán emailben visszaküldi a kódot. Van átfutási idő, ezért előtte le kell vele egyeztetni a dolgot. Én július 17-én fizettem és 22-én küldte a kódot, viszont nyaralni volt épp. Mondom, egyeztetni kell. Viszont ajánlom, soha nem volt semmi gondom a kódokkal, minden ment csitti-fitti módon.