Sistergős MP3

Megvettem az új Pearl Jam albumot iTunes boltból, 10 dollárért LP formátumban. Annyira belelkesültem, hogy csak na. Szuper módja az album hallgatásának, ráadásul extra képregényeket, producerrel audio felvételeket, zenekarról gyerekkori képeket és két videót is kapunk a csomagban. Egyszerűen szuper-aranyos az egész. Aki kedveli a zenekart és Eddie Veddert, kötelező a vásárlás!

De a lényeg: Winklernek is mutattam, húzza a száját (“mint egy exkluzív, fullos guminő”). Neki alapvetően azzal van baja, hogy az ember laptopon hallgat zenét. Márpedig általában ez a helyzet, melóban nyomjuk az MP3-at fülessel. (Egyesek hangosan ugyanezt.) Otthon is az iTunes van bekötve a hangcuccba, szóval nagyjából így áll a világ. Legalábbis nálam. Én már nem CD-zek és nem klasszikus LP-zek egyáltalán.

Winkler továbbá megjegyzi, hogy “laptopon? És hozzá pattog az MP3?”. És akkor itt el is jutunk a sistergős MP3-ak gondolatköréhez.

Annyira imádom ugyanis, amikor szóbajön ez az MP3 téma és mindenkiből előbújik az AZONNALI audiofil. Beszéltem már nem egy emberrel, aki megmondta kerek perec: megállapítja csípőből, hogy .flac vagy .mp3 ami éppen szól. És az MP3 természetesen az ördög műve, szembeköp mindent.

Én is gyűlölöm egyébként a sistergős MP3-akat. Ha meghallom, borsódzik a hátamon a szőr. Viszont azt hiszem van egy szint, ami fölött már nincs értelme nagyon vitatkozni. Olyan téma, mint az, hogy egy fényképen 90-es tömörítésnél meglátja-e valaki a JPG “szőröket”. Bullshit. Persze, oda lehet érzékelni bármit, viszont nincs gyakorlati különbség a kettő között.

Amikor az iTunes elkezdte a 128-as AAC-ket szórni, mindenki fanyalgott. Én viszont azt mondtam: meghallgatom és megmondom. És nem volt ciki. Aztán az iTunes is elkezdte a DRM mentes 256-os kódolást nyomatni és abban sem találtam semmi kivetnivalót.

Gyorsan hozzáteszem, hogy nincsen profi hangcuccom. Lehet, hogy ez a baj, alacsonyan van a thresholdom. Lehet, hogy profi hangcuccon hallgatni 256-os AAC-ket az iTunes Strore-ból gagyinak tűnik. Nem próbáltam, elismerem. Viszont valamiért azt gondolom, hogy nincs akkora különbség, hogy az ember eleve meg se próbálja.

És szeretném jelezni, hogy audiofil egy tök más iskola. Itt most nem arról beszélek, hogy van-e értelme az audiofil iskolának (van), hanem arról, hogy érdemes-e megvenni és lehet-e örülni egy 256-ba kódolt Pear Jam iTunes LP-nek 10 dollárért.

(Lehet.)

125 hozzászólás

fulopszabolcs

A jó zene mp3-ban is jó, és a szar zene audiofil eszközön is szar. Ugyanígy a jó film divx-ben is élvezhető, a szar film viszon 1080P-ben is élvezhetetlen. Nem ezen múlik.

lsg404

ujujuj, komment-cunami lesz. szerintem igen, a 256 elegendő, ha van egy jobb fülesed, márpedig neked asszem van, posztoltál is róla. Ezt a szintet már tényleg nem ugorja a CD nagyon. A bakelit meg hangulat, és fanatizmus dolga, nekem pl. tetszik, és nem kell audiofilnek lennem ahhoz, hogy az ótvar kazettásmagnómra kötve is halljam, hogy teltebben szól.

De azt nem tudom magammal vinni. Hanglemezt meg nem tudok letölteni.

neo_21670

Esetleg valaki megszellőztetné, hol kezdődik az a hangcucc, amin már kijön a 256-os AAC “hibája” / amin már csak losslessben illik hallgatni a zenét?

Imeron

A filmnél nem, mert ott a sztori meg ilyesmi a lényeg. De amikor a zenéből hiányzik a “fele” az mp3 tömörítés és a gagyi hifi miatt, akkor lehet hogy azt mondod hogy mi ez az unalmas szemét.

Handras

Fatter: a 256-os aac meg a tomoritetlen zene ugyan az mint a DVD meg a HD film kozti elteres.

Termeszetesen HD-t sincs ertelme nezni 20 centis kepcsoves TV-n, de egy 40 vagy 50-es plazman nagyon nem midegy.

En nagyon szivesen kifizetnek tobb penzt ha letolthetnem a zeneket tomoritetlenul, mert a kocsimban is, meg otthon is hallani a kulonbseget.

IIsti

(Alapjáraton az emberi fül számára nem hallható tartományba eső hangfrekvenciák már nincsenek rajta a CD-n sem, tudtommal.)

Zeusz

(Teljesen zárójeles megjegyzés, hogy az van, emberek, hogy az Alice in Chains reggelire megeszi és kiszarja az új Jamet, de ez nem tartozik ide. Kérlek, folytassátok.)

The Hedgehog

Még jó, hogy nem vagyok vájt fülű. Nekem a 256 AAC tökéletesen megfelel és egy közepes hangrendszeren is élvezem amit hallok. Természetesen van összehasonlítási alapom, tömörítetlen zenét is hallgattam stúdió szintű körülmények között, mégsem estem hasra, mert egyszerűen az én hallásom ahhoz már kevés… Hibás vagyok, viszont így olcsóbban megúszom az élvezeteket.

A HDTV-vel már nem ez a helyzet…

Ger

(Józsi már meg is nyomta a Pre-Order-t az Alice in Chains-re, mert az is megvan iTunes LP-n! Ésazakkorcsakszuperlehet!)

Károj bácsi

Én 320as mp3ban tárolom a zenéket, itunesban.
A sokszáz album így is rengeteg helyet foglal.

Ha egyszer majd feltörök, mint hunvaldgyörgy, 😀
beruházok bakelittekerőbe, és a hozzá illő hangcuccba.

és eskü losslessben tolom majd dzsezzt a merciben is. 😀

Ger

Amennyiben belelobbizzák a művészeiket az iTunesbe úgy, hogy elfogadható áron meg is vehetem, nem sajnálnám a kiadóktól.

keats

20 évesen vettem az első Sennheiser fülesemet (PX-200), elég nehéz volt akkor még Mo.-on felkutatni, de nagyon megérte, konkrétan szerelem volt első hallásra. Mára három ‘zeni’ fülesem van különböző célokra, a ‘mester’ egy HD 555-ös, napi 6-8 órát van a fejemen. Kafa párosítás az E-Mu 0404-es külső hangkártyával (ASIO-s, zenészekre szabott ketyere), rendszeresen mutogatok rajta zenéket az errejáróknak, 5-10 perc után mindenkiből kibújik az irígység.

A két cucc együtt 70-be kerül, de minden fillérért megdolgozik, még akkor is ha csak youtube klippeket meg dc-zett mp3-akat hallgatsz rajta és sosem fogod zenélésre használni. Ha alaplapi hangkártyát, meg fülbedugós biszbaszokat használsz, sajátmagadat lopod meg, olyan ez, mintha sötét napszemüvegben ülnél be a moziba, a befektetett munka felére/harmadára teljesen vakká válsz. És most értsd, ezt úgy mondom, hogy számomra az audiofil idióták ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint azok akik csokoládét meg erdei gyümölcsöket fantáziálnak a borba meg a szivarokba, felvágás, üres rizsa az egész.

psc

500.000 HUF-ért én már összerakok olyan hifi-t otthonra, hogy meghallod a különbséged nemcsak a 256-os, hanem a 320-as mp3 és a tömörítetlen között.
Kocsiba is kb. ennyiből lehet már egy egész jó cuccot összerakni.

klarky

Simán lehet hallani a különbséget az eltérő bitráták között. Én általában minimum 192ben hallgatom, de ahhoz képest pl. a 160 már nagyon buta hangképet ad.

Egyszerűen kell az adatmennyiség ahhoz, hogy normálisan le legyen írva a zene.

Aki meg azt mondja, hogy hülyeség a széles spektrum és freki tartomány, annak csak azt tudom mondani, hogy képzeljen el egy 500 Le-s autót. Abban sem azért van olyan motor és annyi lóerő, nyomaték, mert állandóan üveghangon kell haladni vele és szükség esetén elhúzza a boronát a Rába Steiger helyett, hanem azért, ha gond van (pl. beragadsz egy elszámított előzésbe) akkor játszi könnyedséggel old meg a feladatot. Nem nehéz belátni, hogy egy pl. egy rendszer, ami mondjuk papíron 26 Khz-t tud az a 18at nevetve adja ki. Tehát nem erőlködik, nem rezeg, nem recseg.

És ez fontos ahhoz, hogy tényleg jól szóljon a dolog. Szerintem ezt elmagyarázni nem lehet, ezt vagy érzi valaki, vagy nem. De akinek van füle az fogja érezni.

Az meg, hogy min szól jól… Na az a kérdés tényleg messzire vezet. Meg felesleges is agyalni rajta. Úgysincs az a pénzmennyiség, amit ne lehetne elkölteni. Ez is szinte egyfajta vallás már.

@intram5: kár volt megkérdezni. Még a végén elmondja…! 😎

Ehhez az LP dologhoz meg csak annyit, hogy az üveggyöngy és gumicukor. Hányszor fogod megnézni Józsi a képeket, elolvasni a dalszövegeket? Olyan ez mint régen volt a cd, amin volt multimédiás tartalom. Egyszer megnéztem és viszlát. Soha többet. Ezért plusz creditet biztos nem adnék.

al

192k ha nincs más. Amúgy 256k-320k között. És nem kellett hozzá nagyon hifi. Egy sima alap yamaha erősítő és egy Heco Victa hangfalszett. Fülesnek meg AKG-t használok, melóban pioneer-t. Persze egy tömörítetlen jobb tud lenni és nem kell hozzá nagyon drága cucc, hogy halld.

Ellenben pl. itt jöna vicc, amikor Handras a kocsijaban is hallja, hogy mi a különbség, miközben azt a trágya malacot meg árulja, Józsi meg pl. veszi. Na azon mindegy.

192k alatt viszont botrány, aki nem hallja, annak viszont tényleg mindegy, de ők eleve szegényebbek a zene igazi élvezetével.

Azt botránynak tartom, hogy az apple _pénzért_ adott el 128k kódolásban zenéket. Az ugyanis a vicc kategória. És amiért én nem veszek így zenét: megveszem a CD és bár leginkább mp3-ban hallgatom, mégis én grabbelem át 320k stereo-ra.

mrfeher

Ez a lemezjátszót veszek dolog ott sántít, hogy a stúdióban is számítógépre veszik fel alapból a zenét. Itt már nincs(jó esetben) a hangszeren kívül semmi analóg.

SeSam

al: Amit mindenki figyelmen kívül szokott hagyni, az az, hogy az 128k AAC az nem egyenlő egy 128k mp3-al. Egy generációval arrébb van a két kodek.

keats: Nekem egy PX-100 van az iPodokhoz. Szoktak rajta mulatni amíg oda nem adom nekik egy-egy szám erejéig. ;] Háztartásba egy zárt HD 280 Pro kéne ha sok pénzem lesz.

Ger

Ne keverjük össze a “jóminőségű” és a “jó hangminőségű” zenéket! 🙂
Lásd. fulopszabolcs első kommentjét!

enteomitiok

@klarky ha jol olvastam ki, akkor uannyiert vette, mint a sima hanganyagot. tehat nem fizetett extra lovet erte. H.Andras meg kurva jo mindenben. meghallja a loslees es a losless kozott is a kulonbseget!

psc

enteomitiok:
Most az egyszer megvedem handrast. Normalis kocsiban a gyari hangcucc is olyan, hogy hallhatoan sokkal szarabb az mp3 mint egy cd.

SeSam

Az iTunes LP pont arra jó, hogy megérje online venni a zenét és nem CD-n. Igazából csodálkozom, hogy nem lépte meg eddig senki sem ezt a lehetőséget. Digitális formában kiválóan keverhetőek a tartalmak: zene, videók, képek, szövegek. Egy rajongó simán fizetne extrát backstage videókért vagy mondjuk az album készítése közben az együttes tagjai által írt naplóért. Ha meg ugyanannyibe kerül, lehet ezen múlik, megveszi-e valaki az albumot, vagy sem. A CD-n nehézkes a multimédiás tartalom elérése, ellenben a számítógépet erre találták ki.

Zeusz

Nekem van egy USB-s Harman Kardamon (sic!) SoundSticksem, meg AirTunes, amire egy békebeli Sony HiFi van rákötve. Szegény, CD-t már nem olvas, de az erősítő része hibátlan. Így bönböl itthon az Alice in Chains. Egy igazi riffmester ez a Jerry Cantrell gyerek.

DigiSample

Azért a mostani itunes+ aac és a tömörítetlen között nincs akkora különség, ahogy azt sokat képzelik. Az mp3 vs. aac pedig azért is értelmetlen, mert az aac tényleg fényévekkel előbbre van.

SeSam

Yap ezt mondom én is, lecuppan pillanatok alatt és már lehet is nézegeti meg hallgatni. Ilyet a CD nem tud. Más kérdés, hogy én az iTunesban élek…

Zeusz

Józsi, az érdekelne engem, hogy az LP tartalmak lejátszásához kell netkapcsolat? Vagy a booklet, meg az extra kontent is ugyanúgy lejön a masinádra, csak a megnézéshez kell iTunes, az másként nem, vagy nem könnyen nyerhető ki az iTunes frémjéből.

laci

dejó lenne ha valaki csinálna egy ilyen tesztet, hogy mp3 meg flac meg tömörítetlen zene, és odaültetni nagyszájú audiofileket, hogy mondja meg melyik melyik.
szerintem nagyon fasza teszt lenne, csináld meg Józsi!

utána lehetne bort is kóstolni, tanninokat vadászni 😀

SeSam

Én vállalom, hogy részt veszek mint tesztalany. A jobb fülem műtötték, van róla szép grafikám mennyivel gyengébb. 😛

Crit

Hozzáteszem már én is, amit tudok. (Vagy tudni vélek.)
Nem pénz függvénye az audiofil zenehallgatás, hallottunk már milliós cuccot is olyan ratyin szólni, hogy sírhatnékom támadt, meg házi barkácsolású eszközökön olyan lélekfelkavaró dolgokat megszólalni, hogy megint sírni támadt volna kedvem. Ahány ember, ahány média, ahány felszerelés, annyiféle hangzás és zeneélvezet. Az akusztikától is függ, mi jön át egy lemezről vagy mp3-ból. Hagyományos hifinél az se mindegy, padlószőnyeged van-e otthon, vagy laminát padló, mekkora a szobád, vannak-e benne bútorok, milyen kábelekkel kötsz össze eszközöket, hangfalakat, szinte végtelen a paletta, amin lehet dilemmázni és nem is mindig a pénz a fő szempont, viszont befolyásolja a végeredményt.

Valahol olvastam, hogy az mp3 és társai szegényebbek jó pár frekvenciával, amit az emberi fül nem hall, viszont a CD, de főleg a bakelit szinte jelveszteség nélkül képes ezt átadni. Összeesküvés-elmélet vagy sem, nem tudom, de van, aki szerint épp a hiányzó frekvenciák miatt az mp3 kiírtja az emberből a lázadási ösztönt, másképp hat, inkább enerváltabbá, nyugodtabbá válunk tőle, mintha ugyanezt mondjuk rendes és régi nyomású lemezről hallgatnánk meg. Sokat teszteltük mi is, melyik szól jobban és a fül is képes tanulni (vájtfül a mesterfokozat persze), de érezhető a különbség, hogy laptopról vagy CD-ről szól-e a muzsika. Sőt, még az sem mindegy ez utóbbi esetében, hogy melyik országban nyomták az eredeti lemezt, Németben, Hollandban, Angliában vagy USA-ban. Gyakran megveszem eredetiben azokat a lemezeket (akár a használt piacról is), amiket nagyon bírok mp3-ban is. Félelmetes tud lenni a különbség és csak pislogok, honnan a fenéből jön elő az a sok-sok izgalmas hang, amit az mp3-ból se fülessel, se hangfalon nem hallottam eddig. Ilyenkor jó a begyakorolt és milliószor hallott anyagokat gyári lemezről is újrahallgatni, teljesen más élmény. Az artwork pedig szintén egy jó kis vitakör lehetne, de ez megint az érdeklődés és a zenehallgatási szokások függvénye, hogy közben a konyhában retket meg répát pucolsz-e, autót vezetsz vagy ellenkezőleg: kényelmesen egy kanapén ülsz és odafigyelsz a zenére. Emberi dolgok ezek, de az Élet más tempót diktál ugyebár. Én személy szerint ennek függvényében használom mind a két formátumot. Háttérnek elég az empicsku, viszont odafigyeléshez, elmélyüléshez rendes CD, rendes cuccon.

Teszem hozzá, én is totál kezdő voltam egy importált noname kétkazettás magnóval, de az audiofilizmus erősen fertőző betegség és nem is mindenki kapja el. (Botfülűek megúszták…) Én elkaptam, de nem bánom, nem is mondanék le róla.

marchello

@keats: szóval, ha bénák az ízlelőbimbóid, akkor az összes borász/borkedvelő felvágós, mi?

@angelday: valami vaktesztre én is kíváncsi lennék. szerintem kétféle setupon (hangfal, füles) három féle tömörítést (128, 192, 256) le lehetne tesztelni pár emberrel.
persze különböző stílusú zenékkel, mert nem mindenhol fogják kihallani.
sőt, lehetne bolondítani az abszolút/relatív verzióval is, hogy pl. abszolútnál egy minta alapján kéne eldönteni, hogy 128/192/256.
relatívnál, meg ugye mind a három meghallgatása után.
de ez már elég perverz lenne.

Barát Csaba

Az mp3 sokszor valójában szerethetőbb hangot ad ki, mert sok felesleges zaj hiányzik belőle a tömörítés miatt, itt olyan apró, sokszor egyáltalán nem halható zajrészről beszélek, amelyek egyébként sincsenek beletervezve a zenébe.

Barát Csaba

Fogadni mernék 10 ezer forintba, hogy egy magát minőségre érzékenyebbnek gondoló személy, simán össze tévesztené az mp3-at, a wav formátummal is, egy próba során.

Bereczki Zoltán

Hát én nem vagyok audiofil, és szerintem nem is hallom ki a különbséget a jó minőségű mp3/aac meg a cd között, de sokszor azt veszem észre magamon, hogy csak böngészgetem a zenéimet az iTunesban, berakok ezt, berakok azt, és valahogy semmit se tudok végighallgatni, mert minden idegesít, még a legnagyobb kedvenceim is. Utána pedig felteszek egy lemezt (bakelit), és olyasmit is végig bírok hallgatni, ami amúgy nem is annyira a kedvencem. Szóval amondó vagyok, hogy lehet, hogy tudatosan nem vesszük észre a különbséget, de tudat alatt mégis érzékeljük valahogy. És szerintem a választóvonal nem is a tömörített és a tömörítetlen formátum, hanem a digitális és az analóg lejátszás között húzódik. De ebben nem vagyok biztos, majd ha újra ilyenem lesz, kipróbálom, hogy nem bakelitet teszek fel, hanem cd-t.

keats

@marchello Nézd én magam is borkedvelő vagyok, nem is kicsit. Amit meg próbáltam fogalmazni az a fokozatokról szól. Had éljek akkor egy boros példával:

Tegyük fel, hogy van 4 palack borod, mind a négy üveg az adott árszinten elérhető átlagos minőségeket képviseli (hipotetikus tehát a dolog, nem adott borokról beszélek).

A (2)-es számú, 1500 forintos bort világok választják el az (1)-es számú, 700 forintostól.
A (3)-as számú, 20.000 forintos bor (itt már ugye a legjobb évjáratok válogatott alapanyagú képviselőinél tartunk) sokkal jobb, mint a (2)-es számú.
A (4)-es számú bor, amelynek palackja 170.000 Ft, viszont már csak leheletnyivel tud jobb lenni a (3)-asnál, mert a bor végsősoron csak bor marad, bizonyos határon túl már nem tudod hova fokozni az alapanyag minőségét és a technológiát.

Biztos van erre magyar szó is, de én csak angolul ismerem, ‘diminishing returns’-nek mondják ezt az elvet. Számomra az audiofil a (4)-es szinten mozog, ami zenei cuccoknál valahol 600.000 Ft összköltség környékén kezdődik: a másfél millás rendszer csak leheletnyivel lesz jobb, mint a hatszázezres – ha ennyi pénzed van elverni, inkább küld el a különbözetet valami charitynek, annyi pénzből 2 afrikai falut be lehet oltani és legalább löksz kicsit előre a világon a hülyeségek helyett.

klarky

@Crit: A CD sem tud jelveszteség nélkül reprodukálni. Épp most olvastam ezt:

“Ma már digitálisan a cd-nél műszakilag sokkal jobb felvételeket lehet csinálni, így például most, amikor felvettünk a Kispállal négy új dalt, és szabályosan le kellett butítani a cd-formátumhoz, az egy szomorú esemény volt, ráadásul ezt a letölthető verzióhoz tovább kellett rontani az mp3-hoz.”

Lovasi András az origo-n.

http://quart.hu/cikk.php?id=4174

Barát Csaba

Annyit még hozzáírok a témához, hogy a 120kbs-es mp3-nál tényleg sokszor meghallani a negatív különbséget egy-egy számnál. Amiket én eddig digitális formátumban vettem, azok mind 320kbs-esek voltak. Torrenten is szerencsére főleg 320-sokkal találkozok mostanában. 120-as mp3-ért kétlem, hogy adnék ki pénzt. De a címből kiindulva a sistergéstől nagyon messze vannak. A sistergésről, meg a felesleges zörejekről nekem a bakelit meg egyéb analóg megoldások jutnak eszembe. Amikor először kezdtem hallani digitálisan kódolt zenéket, kifejezetten öröm fogott el, hogy vége az analógnak, és többet nem hallok felesleges zörejeket a számokban az analóg megoldások miatt.

rog

hát gyerekek, én meg már csak a youtube-ról szoktam zenét hallgatni a 450ft-os fülhallgatómmal..
a boros hasonlatban ez kb az lehet, hogy műanyag bögréből iszom az asztali fehér-et kólával. 😀
(szóval egy ideje komolyan fontolgatom a divx gyűjteményem után, az értelmét vesztett mp3 hegyeim kikukázását is. hogy ezzel úgy félig-meddig átkössek az előző NAS témához is.. )

Ger

Lépésről-lépésre haladva nézzük át, hogyan kerül Józsi fülébe a Pearl Jam lemeze!
Bemegy a banda a stúdióba, ahol a hangszereikkel feljátsszák a sávjaikat, amely a klasszikus 8 sáv megközelítéstől a soksávos felvételekig bármi lehet. A villanygitár esetén egy analóg, de frekvenciában már korlátolt jelet ad (gonoljunk az elektromos pickupok átviteli görbéire). Dobok esetén alapvetően mikrofonokkal rögzítenek, de a hallgatható élményhez hozzátartozik egy ízlésbeli megközelítés is, amiért a hangmérnök a felelős. Hány és milyen mikrofont használ? (pl. Living Colour 4 darab panorámamikrofon!). Az énekes felénekli a dolgait, ami szintén kritikus lehet. Ezután nekiállnak a sávokat egy kicsit digitálisan feljavítani (zajzár a dobokra) és szépen egymáshoz pakolni. Ezt csak azért emelem ki, mert a fenti kommenteknél az analóg stúdióból eredő sistergés is belekavart a vitába: a sistergés nem az mp3-al meg a cd-vel, hanem a felvétel modernizálódásával veszett oda. Szubjektív, de nekem tetszik az analóg gitárhang. Szóval a stúdióból keverés után kijön a masterelt felvétel.
A CD ezt a forrásanyagot 44,1 kHz-el mintavételezi (betartva a mintavételezésről szóló Shannon-tételt), majd a kapott jelet kvantálja, 14-16 bittel. Ezt tekintjük veszteségmentes digitális CD-jelnek, ami 1,411.2 kbit/s bitrátának felel meg (16 bit/minta × 44100 minta/s × 2 csatorna / 1000 bit/kilobit). Ehhez képest jön a különféle veszteséges tömörítési eljárás, ami a kiinduló masterelt szalaghoz képest ennél alacsonyabb bitrátájú. A veszteség elszenvedése pedig már szubjektív is lehet, ki mennyire érzékeny.
Jó hír, hogy a magasabb bitrátás fájlok száma az internetes sávszélességgel arányosan nő, így hamarosan CD-s bitrátát sem lesz gond könnyen leszedni.
Ezután Józsi lejátssza a számítógépén a zenét, ami ehhez hozzáadni nem tud, csak elvenni, mégpedig azzal, hogy az analóg részek szűrése mennyire drasztikus az erősítőkben (előerősítők, végfokok), mennyire szarok/jók a szűrői illetve a megszólaltató hangszórók mit tudnak kihozni a tőlük elvártaktól. Sajnos az audiofil megközelítés gyakran csak ez utóbbi bekezdéssel foglalkozik (forrástól a fülig) és nem veszi a figyelembe, hogy mi az, ami a felvételtől a forrásig történt.

rudo

Ez a kérdés szerintem ennél sokkal bonyolultabb, annyira azonban nem, hogy ne lehessen a mindennapok talaján állva valamiféle határt húzni zenehallgatás és zenehallgatás között.

olyan dolgokat kell figyelembe venni, mint:
1. a szokásos 128-320 Kb/s igen erős tömörítés (a 320 is messze van a cd-től)
2. maga a CD sem veszteség mentes formátum (két okból is, és ez fontos!)
3. minden hangrögzítés és lejátszás veszteséggel jár, az mp3, atrac, stb azonban tervezetten veszteség.

ezek un. pszichoakusztikai algoritmusok, melyek azokat a részeket hagyják el a zenéből amik hiányát kevésbé hallani… ebből következik, hogyha jól működik az algoritmus, a hallgató füle rosszúl (nevezzük úgy, hogy átlagosan van zenehallgatásra kondicionálva), akkor nehéz tetten érni a különbséget.

szintén fontos leszögezni, hogy mig az mp3, az aac, vagy valamikor régen a din hifi egyfajta szabvány, addig az “audiofil” mögött nem áll ilyesmi! nem mondja ki semmi, hogy milyen rögzítési mód, átviteli szint, dinamika stb kell hozzá és természetesen az ár sem meghatározó.

annak idején a hifi mozgalom célja a minél valósághűbb zenereprodukció volt (ez egy igazából soha el nem érhető, de magasztos álom), és ezt precizen számokba akartak foglalni… ma már nem akkora ügy a 20Hz – 20KHz -et megvalósitani, cserébe azt is tudjuk, hogy ettől még nem lesz valami igazán “élő”.
az audiofil irányzat sokkal inkább ennek a továbbélése, leginkább úgy szokták definiálni, hogy füllel tervezett berendezést jelent, és mig egy ember nem lehet mp3, vagy aac, addig audiofil igen!

és valahol talán ez a legfontosabb a dolgoban. egy audiofil más élményt vár, egy audiofil számára mást jelent a zenehallgatás. nem kell ehhez csőcsoda, de még bakelit sem… viszont korrektűl beállított sztereópont igen, jól izolált hangfal igen, minél több zenei információ igen.

az a kérdés amit felvetsz, sokkal inkább a “jó minőségű zene” kérdése. ezt elvileg már egy 128 Kb/s -os mp3 is tudja, átlagos hallgatási körülmények és kevéssé komplex zene esetén (tehát pl egy studióban felvett és kevert rockzene) – nyilván az is lehet komplex, jön majd valaki a 64 sávval, de az más. én arra gondolok, hogy egy nagyzenekari műnél meg tudja-e mondani az ember, hogy hol ül a klarinétos.

és a tévhittől eltérően, ehhez nem kell milliós eszköz, akár már 200-300 Ft ból is be lehet lépni ebbe a világba, csupán a részletekre kell figyelni.

konkrét példaként: azt hiszem a take6 egyik lemezén volt egy szám, ahol a szám végén egy nagyon halk, távoli csengettyű veszik bele a csönbe, szinte nem is lehet hallani hogy mikor van már vége. erről egyszer készitettem különböző bitrátájú mp3-akat és a hifi -n (az akkor egy átlagos SONY volt, átlagnál jobb hangszórókkal)
vetettem össze a CD-vel. ha nem a cd-szólt, akkor nem volt olyan légies a csengettyű, alacsonnyabb bitáramnál már nem tudta azt a csódát, hogy még akkor is hallod amikor már nem szól, egyszerűen vége volt… és olyan 100Kb/s nál már szinte fel sem lehetet fedezni hogy ott még van valami zenei történés

rudo

jah adós maradtam azzal, hogy miért nem veszteségmentes a CD.

1. ez első polgári célra szánt PCM sztereo berendezések még vhs magnóból gyárilag átalakitott berendezések voltak (nem vicc, itt egy kép: http://www.stereomanuals.com/vintagetechnics/images/svp100catalog.jpg) ez azért volt érdekes, mert akkor még egyszerűen nem volt más hordozó, amire ennyi anyag elfért volna. ez persze azt is szülte, hogy a CD-n már a készítéskor kidobtak mindent ami nélkülözhető, hogy kevesebb legyen az adat. mivel az elvileg 16bit-et és a 44.1 KHz -et hozni kellett hát levágták a sáv alját tetejét szigorúan, mondván azt már úgysem hallja az ember

2. ahhoz hogy ebből forradalom legyen, kellet egy hordozó, ez a lézer lemez lett (amiből létezik analóg is!) ez viszont távolról sem volt elég pontos, a trükk egy hibajavitó rendszerben rejlett, ami a kiolvasáskor (vagy már a készitéskor) sérült információt egy szintén a lemezen elhelyezett forrásból pótolta ki (és teszi ma is)
ez a forrás az egyes rögzítési egységekről hordoz információt, amiből azt úgyahogy vissza lehet következtetni. ez tehát olyan mint egy mp3 rezümé, csak nem inteligensen tömöritve. az elv az, hogy ha a hiba rövid, akkor a hallgató nem veszi észre, hogy a másodperc egy részéig rosszabb felbontást hallgat. a bökkenő az, hogy a valóságban a tervezettnél sokkal nagyobb a hibaarány, és ezt az átlagos futóművek még tetézik is.

a konklúzió tehát ez, hogy CD-t hallgatva sem tudjuk pontosan, hogy mennyi is jut el hozzánk a “losslesből” de nem annyi mint kéne… tehát igazából nem is “a CD” hez hasonlitjuk az mp3 -at

wyctim

A 256-os AAC és a veszteségmentes között kb. annyi a gyakorlati és hétköznapi különbség, hogy aki veszteségmentest hallgat, annak megnő a farokméret.

Handras

“Ellenben pl. itt jöna vicc, amikor Handras a kocsijaban is hallja, hogy mi a különbség, miközben azt a trágya malacot meg árulja, Józsi meg pl. veszi. Na azon mindegy.”

A kocsiba valami 1 milla extrakent (nem kertem volna bele, de szalonauto volt ezert kaptam) a gyari legjobb BMW zene ezert nagyon hallani az mp3-at, a malacot meg tomoritetlen zenevel demozzuk, mert meg az is jobban szol wav file-okkal mint mp3-al.

wyctim

Személyes preferenciák alapján működik. Olyan ez, mint mikor anno átjöttek a zenészek hardver szintiről a szoftver alapú megoldásokra. Mindenki tudta, hogy jobban mar, üt és búg a vas, de a gyakorlatiság is fontos. A pár önjelölt Mozart pedig, aki maradt a régi megoldásoknál, általában úgy adja elő magát, mintha isten lenne, amiért nem kattint, hanem tekerget.

A végeredményt látva pedig mindegy, ha egy zene jó, akkor az jó lesz 256-ban is és veszteségmentesen is. A kérdés már csak annyi, hogy megéri-e a zene, hogy megtiszteld magad és az előadót azzal, hogy igényesen végighallgatod az összes hullámformát, amit a stúdióban/otthon a Logic előtt megálmodott.

ceg

Hétköznapokon nálam az aranyozott jack-es mp3 lejátszó 192 kbps zenével a minimum. A nem jack-dugós mobiltelefonokon általában zenehallgatás émelyítő, attól buszon is rosszul érzem magam.

Hétvégén, vagy otthon, hosszabb szabadság alatt mindig átállok a vinylre. (Aki kettőnél többször hallott egy lemezt CD-n/vinylen, és utána vált az egyikeről a másikra, hallani fogja a különbséget.) Ha egy lemezt már megvettem vinylen, általában törlöm az mp3 verzióját, mert utána 320-astól is rosszul szoktam lenni.

Nektek nincs fizikai problémátok a 96-128 kbps-től?

Attila

Elolvasva a kommenteket azt hiszem, velem valami baj van. Van egy kb. 8 éves mini Sony HiFi-m (MiniDisc-kel 🙂 ), amit nem hallgatok, lévén úgy 6500 km-re van tőlem. Van viszont egy 13″ MBP-m, egy iPod touch 2G-m és az Apple In-ear füles. Ami a “legrosszabb”, hogy nekem megfelel. Van olyan mp3 az iTunes-ban (igen, én szeretem, persze Macen), ami még nekem is gyenge, de a 256-os AAC szerintem a nagy átlagnak teljesen megfelel. Nekem nem kell nagy füles (errefelé a Bose a sztár, főleg a reptereken), mert szerintem állatira nem praktikus. Emellett kizárt dolognak tartom, hogy annyian meghallják a lossy vs. lossless különbséget.

HAndrás – bár minden tiszteletem az övé – téved a lossy/lossless és a HDTV kapcsán. Az ember fia/lánya könnyebben ismeri fel a vizuális különbséget. Az sokkal nyilvánvalóbb, hogy kedvenc sztárunk minden szőrszála látszódik a TV-ben, mint hogy “figyeled, hogy az az egy nagyon-nagyon-nagyon távoli hang ott milyen szépen szól? Na, nem hallod? Pedig ott van, én tudom!”

Valaki mondta, hogy egy jó kocsiban a gyári cuccon már hallatszik az MP3 és CD különbsége. Lehet, hogy egy BMW-ben igen, de szerintem az átlag, sőt a BMW vásárló átlag ezt – sem – hallja meg. És más sem. Tisztelet a kivételnek, tudom, hogy vannak ilyenek, nem is kevesen. De nagyon-nagyon kevesen. Még annál is kevesebben.

A legjobb az egészben? Az iTunes Store 100 millió ügyfeléből minimum 98%-nak fogalma sincs, hogy mi az a lossy, lossless, mp3, aac, flac, HD stb., és baromira nem érdekli őket. Nekik csak zene kell az iPodra, gyorsan, egyszerűen, olcsón. Mindennek az eredője az iTunes Store, és annak sikere. Az iTunes Store nem az itt kommentelőkből él. Aki tudja, hogy mi az a lossless, flac meg hasonlók, az legalább annyira tudja a torrent jelentését is. Félreértés ne essék, nem a kalózkodásra gondolok, pl. az SXSW 2009 fesztivál torrenten rakta ki a 6 GB-nyi legálisan elérhető zenéjét.

Még annyit, hogy szerintem a normál emberke szépen dizájnolt, egyszerűen használható, elfogadható minőségű dolgokat akar, és nem buherálni. Nem azt, hogy 2 CD miatt beteljen a merevlemez, még akkor sem, ha minden lepkefing hallatszik – egy olyan cuccon, amilyen neki az életben nem lesz. Pénz beszél, kutya ugat.

enteomitiok

ha mar hangminoseg: iphone 3gs-hez van normalis fulhallgato? a gyari egy rakas fos egesz napos hd-555 utan olyan, mitha szokolt kene hallgatnom.

lossless

Ez egy nagyon érdekes elnyűhetetlen téma. Azt kell hogy mondjam, mp3-ról leszoktam mióta összehasonlítottam a Flac-cal. Bár a jó mp3 is hallgtaható de a lossless mégis teltebb, élőbben szól. Már régóta csak Flac-ot töltök le és az XLD-vel átalakítom Apple Lossless-re mert az iTunes csak így eszi meg. Ja és ha a kocsiba írok ki audio cd-t, csak lossless forrás jöhet szóba mert a kocsiban tényleg hallani a különbséget. Szal lossless forever.

Dewla

Érdekes, hogy arról még nem volt szó hogy gyakran a felvétel eleve szar és azt is meg lehet hallani. Amikor a boltban a később megvásárolt hangrendszeremet (KEF) demóztam, bevittem pár CD-t (gyárit). Köztük volt Santana – Supernatural albuma. Ezzel kezdtem rögtön, mert dinamikus, sok hangszer van benne. Egy jó hangrendszer úgy gondoltam sokat fog mutatni ezen az általam egyébként jól ismert albumon. Berakom és a hatás leginkább “hááááááát…”. Pedig két perccel előtte még “szerelmes” fülekkel hallgattam egy ottani demo cd-n egy általam ismeretlen country énekest. Amikor rákérdeztem, hogy mondják már meg, hogy amit én hoztam az miért nem szól jól? Valami durván optimalizált cd-vel demózzák aztán én otthon meg sosem fogom azt a minőséget hallani? Kérdezték mivel hallgattam. Mondom Santana. Erre visszakérdeztek: Csak nem a Supernatural? Mondom de. Jaaa hát az egy közismerten rossz minőségű CD. A hangfalak pedig bár nem robbantják ki az ablakot, de nagyon precízek és ezek a minőségi hibák durván kijönnek rajta. Mondták készüljek fel, hogy még a CD-k közül sem fog minden jól szólni rajta.

Ezek a hangfalak vannak most itthon. Vannak CD-im vagy 300, de általában lusta vagyok velük pepecselni. Inkább iTunes-ból hallgatom a zenéket, a MBP van rákötve az erősítőre optikai kábelen. Ki merem jelenteni, hogy lényegében nincs lényegi különbség a 256-os AAC és a CD között itt nálam, pedig tényleg viszonylag érzékeny rendszer van. Persze ha direkt sokáig hallgatnánk ugyan azt a számot lossless és aac-ben akkor lehet felfedeznénk különbséget, de ami ilyen kicsi különbség hogy vadászni kell rá, az jelentéktelen. Akinek mániája a zene az persze vadássza az ilyen különbségeket, és vagyonokat költ hallani vélt hibák kiküszöbölésére. Van aki meg a számítógépére költ sokat. A kérdés az, hogy ki mennyire perfekcionista az adott területen.

A diminishing returns elve pedig nagyon fontos szerintem a technika szerelmeseinek. Engem mindig kimondottan szórakoztat, hogy megtaláljam azt a terméket, azt a pontot, ahonnan ha picivel jobbat szeretnék akkor már értelmetlenül nagy áldozatot kell hozni. Legyen szó tv-ről, laptopról, kocsiról, vagy hangszórókról.

Balazs

Teged az LP tesz boldogga, mast a lossless. Egyik se art senkinek – akkor meg miert ne? 🙂

Attila

Az autóban zenehallgatáshoz: javarészt egy playlistet hallgatok (Top Rated), amiben durván 380-390 szám van, főleg 256-os AAC. Nem kívánok kb egy órányit kiválogatni belőle, és CD-t írni, amit aztán elhagyok, összekarcolódik stb. Helyette “rendkívűl szofisztikáltan” AUX-en keresztül szól a touchból a zene, vagy ha egyedül megyek (tipikusan melóba/ból) podcast. A lossless csak feleslegesen foglalná a helyet az iPodomon.

n4nom4n

jó látni ,hogy ennyi zene és minőségszerető,hozzáértő ember írogat ide
én szeretem az mp3-mat is az iPhone-on
én szeretem az eredeti cd-t a hi-fi-men
és szeretem a lossless-t gépről optikai kábelen a hi-fi-men
szumma szummárum : szeretem a zenét bármien formában

Szántó Gábor

Annyira tetszik, hogy sokan a vinyl minőségét sírják vissza, pedig a CD-nél vagy a jól összerakott tömörített formátumokhoz képest igenis gyengébb minőségű hangot szolgáltat.

Ellenberger olyan torzításokat és egyéb zörejeket ad hozzá az eredeti felvételhez, plusz egy jellemző frekigörbét, amit hiába keresnek a vinylmániások a többi hanghordozónál: persze, hogy azok nem fogják ezeket produkálni.

Ráadásul a vinyl-nek és a borítónak finom szaga is van, nade ne kérjük már ezt számon szegény mp3-on. 🙂

Szóval a vinyl minősége bizony gyengébb, de a körítés szuper.

rudo

van még egy jelenség, ami nem került szóba eddig, pedig egy ennyire alapos topicban szót kell róla ejteni! ez ismételten a pszichoakusztika kérdésköre, gyakran hivatkoznak rá és van is benne sok igazság.

ha már felmerült az akusztikai vs. vizuális inger kérdése a HD tv-s analógia kapcsán, akkor itt is ezt fogom használni… olyasmiről van szó, minthogy miért látunk a szemünkkel úgy ahogy, miért nem zavarnak vérerek, vakfolt, stb. a válasz az, hogy mert az agyunk megszokta, kiszűri, kipótolja ezeket a hiányosságokat.

ez működik a fülnél is. persze ahhoz bolondnak kell lennünk, hogy meghalljunk olyasmit, ami nincs is ott, de, ha egy alapvetően jó minőségű zenei folyamot hallgatunk, akkor az agyunk megpróbálja kihámozni a lényeget. tehát az emberi fül segitségével az ember képes kvázi ugyanazt hallani (max jobban fog “fülelni”), cserébe mégis csorbul az élmény, mert rányomja a bélyegét a szellemi pluszmunka.
egy hires audiofil gyártó fogalmazza ezt valahogy úgy, hogy az az igazán jó berendezés, ahol az ember lába veri a ritmust…

ez onnan jutott eszembe amúgy, hogy most is éppen a cbs-aol tematikus webes “adásán” a jazz fusion csatornát hallgatom egy agybadugós izén… hát mit mondjak?!

…azt mondom, hogy jelen pillanatban hidegen hagy, hogy Billy Cobham olyan mintha egy babzsákot püfölne, mert valami 100-ikszedik síkon figyel rá az agyam, de ugyanakkor oda meg kell, mert most éppen segít másra koncentrálni. ha rá akarnék figyelni, akkor perceken belül ideges lennék.

tehát mindennek meg van a helye, ebbe beletartozik az mp3 is, és minden hasonlóan praktikus eszköz… bizonyos dolgokra ugyankkor nem alkalmas… fura, hogy olyat ide még senki sem irt, hogy komolyzenét hallgatna igy hifi berendezésen 😉

Zeusz

Van 39 gigányi zeném 128-320 kbps-ig bezárólag. Ez mondjuk 5500 dal. Kérdés: mennyi lenne ez losslessben, és be akarom-e szerezni, utána akarok-e járni, le akarom-e tölteni? Nem.

A flacot sem töltöm le. Minek.

nyenyec

Ahogy már fentebb is javasolták, vakteszt-sorozatra van szükség, hogy a vitát ojjektív, tudományos alapokra lehessen helyezni.

barika

Audiofil vagyok, a nagyon súlyos fajtából.
Például külön 230V van behuzva a hifinek.
Van egy megrogzotten anti-audiofil barátom, aki rendszeresen piszkál “nem hiszem el hogy te azt hallod” témában.Csinált nekem egy playlistet.Meghallgattam.
Ugyanaz a szám AAC, flac, MP3, ogg, és WAV verzioban.
a Flac meglepoen jol szolt, az ogg is, de mindegyikben volt valami egyedi “deformacio a hangban”, viszont meg voltam lepodve milyen turhetoen szolnak.
Egészen meg voltam elégedve a flac-cal, mignem elinditottam a wav-ot.
Teljes totális bealázása az összes addig hallgatott formátumnak.
A hangzás, lecsengések, visszhangok, az énekes hangjának remegése, elképesztő mennyiségű részlet jött elő.
A tomoritett zene “hangjával” nincs gond, ha
“robot” megkozelitesbol vennénk, és lekottazas lenne az output, hallgatás kozben.
Ha “emberi” megkozelitesbol nézem, akkor a tomorites kiöli részleteket, az emberi ujjlenyomatokat, az énekes érzéseit a zenéből.Akusztikus és elektronikus zenén is (teszteltem DAFT PUNK-on is).A zene nem csak steril hangokbol áll.

Vannak vinyljeim is, például a billie jean vinylről “üt” a legnagyobbat.Egyébként szerintem a full analóg felvételek szólnak a legjobban vinylről (AAA).

HD – zeneformátum :
SACD – nekem van egy pár, nagyon jó hangú formátum, kár hogy nem terjedt el jobban.Érdemes meghallgatni.

gépnél, munka kozben elviselem a 320as mp3at, de otthon fotelban, leulni zenét hallgatni nem, csak CD/SACD/LP.

Kocsiban egy 25 éves Becker rádióm van, amin sajnos szintén hallom az egyes rádióadások hangzásbeli különbségét.Néha a bécsi rádión sugárzott felvétel jobban szol kocsiban, zajban, mint otthon ugyanaz a felvétel 320as mp3bol.
Az mp3 sokat megmutat a felvétel “hangjából”, de a zenei részét igencsak tömöríti.

Dewla:
Supernatural jó lemez, csak jó kiadásban kell megvenni, eléggé nehéz lecke bizonyos rendszereknek, egyébként bevett vevőbutító húzás az adott rendszerre “optimalizált” CD-kkel bemutatni a rendszer hangját.

SeSam

Arról sem nagyon volt szó, hogy ha már digitális formátumok, a hangkártya szintén szűk keresztmetszet egy gépnél. Nekem például a MacBook kimenete simán zúg… Az iMac ebből a szempontból jobb volt, de biztos vagyok benne, hogy az sem tökéletes. Szóval a minőségi zene – szerintem – nem ott kezdődik, hogy 128k AAC (!) vagy lossless, hanem hogy valami rendes külső hangkártya.

moikboy

Nyilván a bezippelt és kicsomagolt wav is máshogy szól nálad 😀 Már ha komolyan gondoltad, hogy “a wav még a flacot is bealázza” :D:D:D:D

Aszfaltbetyár

háttizé. én az apple-féle lp-cucchoz szólnák hozzá, ha lehet. nekem a digitális zeneletöltés egyetlen értelme az volt, hogy olcsó, mert nem kell buzizni a média fizikai gyártásával, szállításával, stb, hanem megveszed és letöltöd olcsóért a nem megfogható verziót, öröm. erre most jön ez az lp dolog és nem biztos, hogy nem fogják akarni kiszorítani a normál, olcsó, buta digitális verziókat sztem. 10 dodó az ugye alig olcsóbb normális helyeken, mint a normál, megfogható cd.

rakenroll

Ó baszki. Azt hiszem a hardkor fehérhallószervűeknek megsúgok most egy nagy titkot:
én mielőtt bármit meghallgatnék, befestem az élét LILÁRA! (zenefájloknál: jobbklikk-color label: purple).
Aki eddig nem ismerte, próbálja csak ki bátran!!!

nagyger

Csinált-audiofilekről meg annyit, hogy mikor a rádióstúdióba bevezettem és megmutattam neki, milyen zenét tolunk, azt mondta nekem, hogy hű meg ha, hogy micsoda minőség… Mondanom sem kell, hogy 224 kbps mp2 (mpeg1 layer2) volt a meghallgatott zene, 15 kHz high-pass-szal. (gyk: mp3-hoz nagyjából hasonló minőségi fokú, magasfrekvencia-vágott hanganyag)
Nem a technika számít. Egy jó zene egy szar 60-as évekbeli táskarádión is jó zene. Vagy LP-n, vagy letöltött anyagon… Tökmindegy.

Pepinke

A sztereó hangrendszer 1933-ban jött létre. Gyakorlatilag azért, hogy minden egyes komolyzenei művet felvehessenek újra, és azzal megint hatalmas pénzeket keressenek.
Én nem értek ehhez az audiofill témához, mert zenész vagyok, nem hangmérnök. Azonban kétlem, hogy a valódi zeneélvezetet elősegítené a sokkal jobb hangminőség. Főleg, hogy az emberek többsége micsoda zajokat hallgat, kurvajó hangzás mellett. Aki tényleg ZENÉT akar hallgatni, az nem azt dönti el, hogy 15000-ért vagy 1000000-ért vegyen hangcuccot, hanem hogy Glenn Gould 1955-ös vagy 1983-mas Goldberg-variációját veszi meg (az ’55-öst kell).

Dagenham

Most sok audiofil fog a pokolba kívánni, de szerintem ők – mármint az audiofilek – nem hallják a zenét, csak hallgatják (http://www.imdb.com/title/tt0105812/), tisztelet a kivételnek.

Ez a kihallom-a-mintavételezési-frekvenciát-a-kocsiba-épített-hangcuccon attitűd biztos jó valakinek, meg biztos bejön valakiknek, egészségükre. A lényeg a ZENE kéne, hogy maradjon, és az bizony ilyen esetekben elsikkad.

Ugyanezt tudnám mondani a színes-szagos-orrodat-is-tisztíccsa borítóra, képregényre, szövegkönyvre, videóra, ebédjegyre miegymásra, amivel most újra el akarják adni ugyanazt a zenét az okos kereskedők, és el is adják, amíg van, aki ennek bedőlve megveszi és nézegeti otthon. A zenét hallani kell, nem simogatni.

Volt ismerősöm, aki DVD üzletben dolgozott, és mesélte, hogy jön be az arc, hogy olyan filmet akar, ami “kibaszott jól szól, tele van robbanásokkal meg lövésekkel”, mert hogy a házimozirendszert akarja “röfögtetni” egy kicsit. Hajrá. A blúréj törzsvásárlói rétege.

Dewla

barika, köszi ezek szerint nekem valami béna kiadásom lehet. Utána egyébként Diana Krall-al teszteltem és ott már minden rendben volt, nem a bolti lemez volt rendszerspecifikus. Azóta mindig Diana Krall-t hallgatom meg először, abból is egy olyan számot amit ismerek, tudom hogy szól a bőgő, az ének, a dobok.

Tényleg nagy különbségek tudnak lenni. Ugyan azt a zenét ha laptopról hallgatom béna logitech hangszórókon háttérzene, hazamegyek berakom otthon hogy elmosogatok és ottragadok a fotelben.

mrfeher

@barika
“Kocsiban egy 25 éves Becker rádióm van, amin sajnos szintén hallom az egyes rádióadások hangzásbeli különbségét.Néha a bécsi rádión sugárzott felvétel jobban szol kocsiban, zajban, mint otthon ugyanaz a felvétel 320as mp3bol.”

Ez azért nagyon mókás, mert a rádiók már 10 éve mp3-hoz hasonló formátumot használnak, ráadásul mind windows alatt fut:-))

http://www.nautilus.hu/index.php?lng=hu

http://www.dalet.com/

stb….

psc

“Ez a kihallom-a-mintavételezési-frekvenciát-a-kocsiba-épített-hangcuccon attitűd biztos jó valakinek, meg biztos bejön valakiknek, egészségükre. A lényeg a ZENE kéne, hogy maradjon, és az bizony ilyen esetekben elsikkad.”

Ez baromság, nem erről van szó.
Egyszerűen a CD, meg a lossless jól szól. Jól szól az itthoni hifin is, meg a kocsimban a 7000 eurós hifin is. Az mp3 meg szarul szól. Nem vagyok audiofil, de én úgy szeretem a zenét hallgatni, ha jól szól. Nem érdekelnek a rejtett fekvenciák, nem érdekelnek a hullámgörbék, de utálom, ha valami tompán, puffogva, magas nékül szól.
Egy normális rendszeren nem azt hallod, hogy hány khz frekvencia maximumot adott ki a forrás, hanem azt, hogy jól szól-e valami, jó-e hallgatni, vagy ellenkezőleg, szar, és nem jó hallgatni.

psc

barika: én nem vagyok audiofil, de a rádiók hangzáskülönségét én is hallom. Radio1 olyan szarul szól, hogy hallgathatatlan. Biztos eltkergették az equalizert, nem tudom. RiseFM egész jó, olyan közepes. A legjobban szvsz a Sláger szól, kár, hogy nem nagyon szeretem azokat a zenéket, pedig a hangzásvilága annak a legszebb.
És a családból mindenki egyöntetűen hallja a rádióadók minőségbeli különbségét. És senki sem audiofil.

Gyuri

Audiorendszerek tesztelésére a Rage Against The Machine első albumát ajánlják,a tiszta, erőteljes hangzás, és a kivételesen pontos felvételek miatt.
Az albumon ráadásul sem szintetizátor, sem előre felvett sample nem hallható, csak emberi hang, gitár, dob és basszus.

Írás róla:
http://www.tnt-audio.com/topics/ratm_e.html

marchello

@barika:”Ugyanaz a szám AAC, flac, MP3, ogg, és WAV verzioban.
a Flac meglepoen jol szolt, az ogg is, de mindegyikben volt valami egyedi “deformacio a hangban”, viszont meg voltam lepodve milyen turhetoen szolnak.
Egészen meg voltam elégedve a flac-cal, mignem elinditottam a wav-ot.
Teljes totális bealázása az összes addig hallgatott formátumnak.”

akkor a rendszeredben van valami bibi. noha a flac tömörített, a wav meg nem, de ha kitömöríted a flacot, akkor bitre ugyanazt a hullámformát kapod, mint az eredeti wav.
elvileg amikor hallgatod a flacot, on-the-fly dekódolásra kerül a flac, megy a RAM-ba és a wav-ot hallod vissza.

ceg

@psc @barika Szerintem nem annyira a szoftveres környezetről és a formátumról szól a dolog a rádióknál — hány db és milyen eszközön megy keresztül a jel, mire eljut a levegőbe, azt hallod otthon.

Zeusz

Gyuri: Hát oké, az a lemez önmagában etalon. Be is teszem. Asszem ráuntam az új Chainsre egyelőre.

rakenroll

Azért én még emlékszem arra, amikor megmosolyogtak a Yello meg Vollenweider tesztCD-vel egy hájendsón (’90 környékén, amikor még nem a domesztikmozi dominált), most meg itt páran egyenesen etalonként beszélnek róla.
Szerintem nem kell szélsőséges véleményeket kialakítani az egyes hordozókról, hanem inkább észrevenni, hogy melyik mi jót/rosszat hozott, és értelmesen kiválasztani az igényeinkez passzolót. Régen ugyanis erre sokkal szűkebb lehetőségeink voltak.
Az LP sercegését meg sebességproblémáit, a szalag zaját meg nyávogását (nameg a csévélést!) elfelejthettük a CD eljövetelével, cserébe búcsút mondtunk az analóg visszajátszásnak is. Az mp3 és társai egy átmeneti állapotot hidaltak át, amikor már megvolt ugyan a technológia, de a tárhely és a sávszélesség (=pénz) szabott neki korlátot.
Ha akarnánk, ma már elkezdhetnénk visszakanyarodni egy kicsit a minőség felé, és a CD korlátain is túllépve 96kHz-es lossless zenéket forgalmazni (akár embeddelt extra kontenttel) mindenki nagy örömére.

Ja, és a dinamikakompresszort egy kicsit hanyagolni kellene az utómunkánál.
Ámen.

fogtunder

nekem valahol 192kbps-nél van a határ mp3 formátumnál, nekem az bőven elég. fölötte se fülem, se hangrendszerem nincs, hogy érzékeljem a különbséget. mindazonáltal tényleg van egy alsó határ, amit már nem kellene, és nálam pl. a laptop hangszóró már beleesik ebbe, amitől meg végképp kiakadok, az mobiltelefonon kihangosítva hallgatjuk a zenét a téren/bkv-n effekt. élvezhetetlen és még bunkó is.

minicoreduo

http://gizmodo.com/5363273/how-to-rip-your-music-like-a-pro

és külön kiemelném:

“If you’re encoding only for portable devices, not concerned about archiving perfect copies of your music, hate hate hate audiophiles, think FLAC and OGG just sound like gurgling baby noises, you’re probably going to want to stick with MP3s. Yes, there are other formats that offer a better size-to-sound ratio, and no, it’s not open source or anything, but for pure compatibility, control, and encoder choice, it’s hard—-no, impossible—to beat MP3. And if you set up your encoder correctly, MP3s can sound great.

It’s tough to pick the optimal MP3 bitrate on your own, since at a certain point, differences in sound quality seem to come down as much to psychological factors as to actual clarity. Thankfully, we’ve crowd-sourced this issue and come up with a rough guide: 256kbps is, it seems, where people just can’t really tell the difference.”

“If archiving is your intention—as in, digitizing your music without losing any quality, no matter how imperceptible—then you’re going to want to go lossless. And of the lossless formats, FLAC is the most well-supported in terms of software and hardware, albeit not on any of Apple’s products—though iTunes can be made to play nice with FLAC with a few simple tweaks.”

Matrixfan

Lossless és lossy között a mai tömörítők mellett inkább már csak térérzetben van különbség, nem nagyon fog senki égbekiáltó artifact-eket hallani a zenében. Egy megfelelően paraméterezett Lame vagy AAC encoder tökéletes eredményt ad. Nagyon régen volt már amikor 16 khz fölött vágott a Xing Encoder és társai és hallhatóan gurgulázott egy-két mp3 128 kbps fölött is.

Szvsz jobb hangfalakon tesztelni szobában mint fejhallgatóval mert előbbinél inkább benne vagyunk egy kialakult térben és nem kapásból a fülünkbe/agyunkba szól a zene a fülkagyló mellőzésével. Jó hangfalakon észre lehet venni tranziensgazdag zenében ha kicsit kisebb a tér, de már rég túl vagyunk a gurgulázó cintányérokon, stb… Ha nem lenne mellette ott a lossless akkor a tömörítettet is simán el lehetne fogadni annak az esetek legnagyobb részében.

Amúgy az audiofil csak annyit jelent, hogy zeneszerető. A szakértők, zenészek, mérnökök mellett már mindenki ért mindenhez. Igen nagy üzlet lett ez mára és óriási lehúzások vannak. Néha-néha előkerül egy pár száz fős teszt ahol a villanyszerelő kábel jobban szólt mint a százezres kábel. Fizikusok, villamosmérnökök jót röhögnek az önjelölt embereken. Ezek az emberek pontosság címszó alatt esküsznek az induktív vagy kapacitív irányba színező (értsd: hangképet deformáló) kábelekre. Sokszor még a konnektortól számított 1 méterért is horribilis összeget fizetnek, nem törődve a ház/városrész esetlegesen pocsék áramellátásával. Persze egyik ilyen embernél sem találni saját akkumulátorról működő, “vegytiszta” szinuszos áramforrást a Hi-Fi számára, aminek tényleges értelme lenne és kijönne a tápkábel árából.

klarky

Én néhány éve egy kollégámmal elmentem hangfalakat venni/nézni. Vittünk cd-ket is bőven, különböző stílusokban.

Elmentünk az üzletbe és meghallgattuk az akkor mindenhol istenített Quadral Shogun hangfalakat. Na ott tényleg jött a hááááát, ez mi???? érzés. Nagyon vacak volt, pedig mondom azt akkor sok helyen kiváló sugárzónak értékelték.

Ilyen alapon valóban benne van ebben az egész audio dologban a szubjektum is. Hiába mérik ki tudományosan és állítják, hogy valami klassz, ha nekem nem tetszik.

Nekem otthon van pld. két ősrégi orion dobozom, azt hajtja a laptop egy erősítőn keresztül. Na az nekem szép hangképet ad. Nem adnám semmiért, kiválóan nyújtja azt, ami nekem a zene élvezetét jelenti (erre egy sony asztali cd is rá van kötve), függetlenül attól, hogy valószínüleg távol áll a szinttől, amitől a high end szakemberek aprófát pisilnek a gyönyörűségtől.

Tehát ebben is, mint mindenben inkább kell tudatosnak lenni, mint elvakúltnak. Meg kell találni azt a határt amit még érdemes rákölteni a dologra, mert eljön az a pont, amikor már nem kapunk lényegében többet a cucctól, holott nagyságrendekkel többet kell rákölteni. Azt pedig mindíg szemelőtt kell tartani, hogy lehet nekünk többszázeres technikánk a kocsiban, ha zörög a kalaptartó, nyöszörög a műszerfal, arról már nem is beszélve, ha otthon a “zeneszobában” a gyerek kiságyán, és az asszony virágfáján is át kell kűzdenie magát a hanghullámoknak. Értelmetlen hülyeség erre eszméletlen összegeket költeni, ha a körülmények amúgy sem teszik lehetővé, hogy előjöjjenek a különbségek.

@sesame: ilyen zúgás nekem is volt. Próbálj kábelt cserélni. Nekem az mp3 lajátszó, a laptop, a pda kiválóan megy a kábelemről, míg pl. a gps (jójó, egyszer kipróbáltam) már úgy zúg, h élveztetelen vele. Vagy a csati vagy valami miatt nem csípik egymást.

bjmatt

“A jobbról balra sodort kábelen jobban szólnak a vonósok, valahogy pajkosabbak.”

csiga

> Egészen meg voltam elégedve a flac-cal, mignem elinditottam a wav-ot.
Epic fail.

Dagenham

Én egészen addig meg voltam elégedve a korábban lezippelt WAV állományaimmal, amíg ki nem csomagoltam őket. Azóta csak a kicsomagoltakat hallgatom. Lehet hallani, lehet érezni, ahogy RÖFÖG a hangcucc egyenesen bele a – sekélyes – lelkembe.

Zeusz

Tudom, hogy nem kellene, de nem tudom megállni:

Matrixfan had me at tranziensgazdag.

sekele

Egy igazi audiofil nem CD-vel vacakol és azt hasonlítgatja a tömörített formátumokkal, hanem DVD-Audio-val vagy legalábbis SACD-vel nyomul. De hát kevesen vannak, gondolom ezért nem is igazán terjedt el egyik formátum sem.
Keats érvelését kissé sértőnek találom, nem értem miért lenne idióta, aki saját kedvtelésére áldoz. A diminishing return-nek peddig semmi értelme egy audiofil esetében, ez olyan mintha azt mondanánk egy hegymászónak ne probáljon meg a csúcsra feljutni, mert optimálisabb 60%-on megállni. Tulajdonképpen sajnálom, hogy nem tartozom közéjük, de titkon örülök is, mert inkább borokra költhetek (amiben igenis ott lehetnek az erdei gyümölcsök, csokoládé, hohó, de még mennyire!)

psc

Az ilyen DTS-es zenék amellett, hogy jól szólnak, azért jók, mer 5.1 csatornásak.
Élmény.

csiga

> amiben igenis ott lehetnek az erdei gyümölcsök,
> csokoládé, hohó, de még mennyire!

Semennyire. Azért azt látni kell, hogy mára a borok értékelésére (akárcsak az audio élmény leírására egyébként) egy jól körülhatárolt jelzőkészlet alakult ki (ajánlott olvasmány: http://modoros.blog.hu/2009/09/20/olvasoi_rovat_a_borszakerto), amelynek célja nem igazán a bor jellemzőinek leírása, hanem sokkal inkább az, hogy használóját megerősítse szakértői mivoltába vetett hitében (“A tengelyében üde savak forognak”, atyaúristen micsoda főnök vagyok én!)

petnekiabel

Abban reménykedtem, hogy az iTunes LP és a GarageBand Artist Lessons összeér. Számomra ez lenne érdekes, meg ha az iTunes LP maga is kiszabadulna a számítógép elött görnyedős zenehallgatásból, ami nekem nem megy. Talán majd valamelyik érintőképernyős lejátszón.

marchello

@csiga: egy szintig rendben van azért kiérezni dolgokat a borból. elolvastam, amit linkeltél, egy igazi borász nem mond ilyeneket. vagy lehet csak én ismerek kevés (igazi) borászt. (nem).
de ez már eléggé offtopic.

amúgy meg:
pedofil —> szereti a gyerekeket
audiofil -> szereti a zenét

mindannyian audiofilek vagyunk!

Ger

Az audiofil a hangot (hangzást) szereti, nem a zenét.
Ne keverjük úgy, mint pl. a “személy” és “személyiség” fogalmakat!

AvgDvl

Az mp3 codec-ek között is óriási különbség lehet – talán nem véletlenül.
Van egy ősrégi parancssoros kódolóm 1998-ból, amit sokkal jobb minőségben tömörít, mint bármi más. ( file-file MPEG Layer I/II/III audio encode v1.0/32 Electronic Cosmo ’98 )

Már 160 kbps joint stereoban sokkal szebben szól, mint a 192kbps dual stereoval tömörített LAME fosch.

Amúgy meg eszembe jut egy kollégám régi dumája audiofil témában:
” A sok agyatlan sznob megveszi a milliós analóg csöves hangcuccokat ezüst hangszórókábellel, aztán hallgatják rajta a csipkés kombinét, kazettáról.”

radactive

ez olyan mintha a blogger nem értené mi a különbség az átlagos meg az átlagosnál jobb bor között, hiszen mind a kettőtől be lehet baszni – és persze ez a megállapítás még igaz is, na de hát azért mégiscsak 🙂

btw egy húszezres cuccon már lehet érezni a 256-os mp3 és a lossless flac közötti különbséget (ezt konkrétan a nine inch nails slip albumával teszteltem le és meg is lepődtem – el lehet képzelni milyen lehet ez egy jobb rendszeren…)

P3000

Jaj baszki csökkenő hozadék. Tudom, gáz, de így van magyarul.

Xero

Röviden:
Egy külső FW hangkeltővel és egy egyszerű SoundSticks II-vel már erősen zavaró tud lenni a 320-nál alacsonyabb tömörítésű mp3.
Nyilván iszonyat sok múlik a tömörítésen is, de ez pont egy olyan témakör ami mindenkinek teljesen egyedi. Nem lehet kerek perec kijelenteni hogy innentől csak lossless.
Másrészről elég néha elnézegetni az itunes-ban az eq-t és meglátjátok melyek azok a tartományok ahol nagyon sokat bukunk egy tömörített anyagon!

sekele

@psc: érdekes módon sok DVD-Audio nem is DTS. Ha jól emlékszem 24-bit/192 kHz-en még ez a formátum is csak sztereó sávot bír el.

Ez az egész audiofil téma (és a boros offtopik is) jól mutatja napjaink egyik gyorsan terjedő jelenségét (bár nyilván nem teljesen újkeletű a dolog): az információ olyan könnyedén hozzáférhető, hogy hajlamosak vagyunk összekeverni a tudással és a szakértelemmel. Valószínűleg ezért gondoljuk sokan, hogy szakértők vagyunk sok témában, ha pedig mégsem bizonyulunk annak vagy éppen csak nem értünk (hallunk, ízlelünk stb) bizonyos részleteket, akkor sokszor kézenfekvőbbnek tűnik megkérdejőlezni egy szakértő véleményét, mintsem fáradságos munkával tovább képezni magunkat. És nyilván önbecsülésünk sem szenved.
A szakértelmet nagyon nehéz definiálni – a legelfogadottabb talán a 10.000 óra befektetett idő (http://en.wikipedia.org/wiki/Expert), bár én jobban szeretem Oppenheimer definícióját: az a szakértő, aki egy relatíve szűk területen az összes létező hibát elkövette -, viszont az nyilvánvaló, hogy a részletek, illetve árnyalatok megkülönböztetésének képességéről van szó valahol. Minél kisebb részeleteket meg tudsz különböztetni, annál szakértőbb vagy azon a területen.
A borokat illetően az erdei gyümölcs vagy csokoládé ízek a legalapabb íz- (helyesebben illat) árnyalatok közé tartoznak, tehát semmiféle különös szakértelem nem kell (persze megfelelő bor igen) ezek ízleléséhez, teljesen kezdők is érezni szokták, ezért furcsának tűnik, hogy keats vagy csiga nem érezte. A különféle borleíró jelzőkre pedig óhatatlanul szükség volt, hiszen több ezer illatot tudunk megkülönböztetni (ezekből kapjuk az ízérzeteket) és leírások, nevek nélkül nincs mihez kezdeni a különbségekkel. Tehát szó sincs arról, hogy “szakértői mivoltukban” keresnének megerősítést. A polihidroximetilbiguanidinhidroklorid nevet sem szakértői mivolta megerősítése miatt használja egy vegyész, mégis mókásan hat sokmindenkinek, pedig oktatási rendszerünkből kifolyólag több kémiát tanulunk, mint borászatot.

csiga

@P3000: Huh, köszi, egy hete nem jutott eszembe a magyar kifejezés rá! 🙂

MembraN

Egy audio rendszer 3 fő elemből áll:

-Média
-Miédialejátszó
-Lehallgató rendszer

bármelyik elemet lerontod, magával borul az egész.
Megpróbálom érthetően elmagyarázni a lényeget..
Szóval, itt nem az mp3-losless dologról kell elbeszélgetni, hanem arról, hogy a laptopok gyári hanggenerátora valahol a kalap szar és a higfos közötti határon van.
Ezért tört utat az mp3, hiszen “ugyse hallom meg”. Hát persze, leragasztott félszemmel senki se mondja meg, hogy most 3d vagy sima moziban ül…

Baromi egyszerü egyébként a dolog, bármilyen tömörités a magas frekik rovására megy. (pl. megszünik a 10k feletti jel sztereósága).

Szóval, ahol sok magas hangot hallasz, és rettenet sztereóban, (pl. füles, vagy autó, ahol a közepeket-mélyeket elnyomja a menetzaj), ott rohadtul zavaró az mp3 csilingelése. Zajzenében, (NIN, Manson, metál) ahol nagyon sok a magas, szintén zavaró, és hallható.

Szumma szummárum: .flac vagy .eac ben is lejön egy lemez 30 perc alatt torrentről, akinek van értelmes cucca (mondjuk egy normális, alap, de jó d/a ju hangkártya), belekötve egy átlag hifibe, vagy egy féljó fülesbe, annak megéri.
Aki a laptop gyári kártyájávan elvan, annak nem éri meg.
Aki soho partit halgat, vagy egyéb, eleve szarlaptopon összetolt “zenét”, annak tök mindegy.

psc

MembraN:
“Szumma szummárum: .flac vagy .eac ben is lejön egy lemez 30 perc alatt torrentről, akinek van értelmes cucca (mondjuk egy normális, alap, de jó d/a ju hangkártya), belekötve egy átlag hifibe, vagy egy féljó fülesbe, annak megéri.
Aki a laptop gyári kártyájávan elvan, annak nem éri meg.”

Ehhez hozzátenném, hogy lehet laptopról is akár 96khz/24bit DTS zenét hallgatni jó minőségben, optikai kimeneten pass-trough módon betolva az erősítőbe. 🙂

Balambér

Most tudtam meg a TV-ből, hogy aCD eredetileg azért lett 74 perces, mert az egyik Sony fejes karmester is volt mellesleg, és azt akarta, hogy ráférjen Beethoven IX. szinfóniája.
Hm.

psc

Balambér: ????

Ez érdekes, de attól még lehet igaz, praktikus mérnök így gondolkozik.
Hogy is lehett volna piacra dobni egy zenei hordozót, ha nem fér rá egy komoly, közismert műsor?
Én mondjuk azt hittem, hogy 600 Mb-re lett csinálva, technikai oko miatt, és 74 percnyi 44khz mintavételezésű, 16 bites PCM hangadat az pont 600 Mb helyet foglal…

Balambér

Én teljességgel elhiszem (magam is mérnök volnék), a “hm” inkább rácsodálkozást jelentett, sem mint hitetlenkedést.

A műsor egyébként mindenképp nagyon hiteles volt, alapvetően arról szólt, hogy hogyan és miért szivárogtak be a 80as években az emberek életébe a különböző kütyük. Az egyik konklúzió pedig az volt, hogy manapság többségében ugyanezen kütyük vesznek körül minket, csak jóval fejlettebbek.

Tök érdekes volt pl. hogy bár a VHS győzelmét a Betamax fölött az hozta meg, hogy bár kicsit gyengébb minőségű volt, alapból 2 órásak voltak a kazetták, amire ráfért egy átlagos film. A Beta meg 1 órás volt. A kegyelemdöfést -részben ebből kifolyólag- pedig a pornóipar vitte be, mivel a gombamód szaporodó tékákban a pornó szekció gyakorlatilag kizárólag VHS-en volt hozzáférhető.

Vagy pl. hogy az Atari részben azért ért el robbanásszerű népszerűséget, mert a szülők szívesen ruháztak be a kütyübe amiatt, hogy a kölyök így otthon tudja játszani ugyanazokat a játékokat, amik miatt eddig naphosszat a játéktermekben lógott, amit rossz szemmel néztek. A bukását meg az okozta, hogy a tulaj nyílttá tette a platformot és a sok ellenőrizetlen, instabil szemét miatt elfordultak tőle. Ezért minden későbbi konzolgyártó innentől ismét zárt platformot árult.

Érdekes adalék a CD elterjedésében, hogy ugyebár a megjelenésekor főként a kazetták és az LP-k idejét írtuk, és úgy tűnik abban az időben a hangzás minősége alig volt fontosabb érv annál, hogy a CD-t akár ezerszer meghallgathatod, és ugyanúgy fog szólni.

Balambér

Jelentős blokk szólt az Apple-ről is, de azt még pont nem láttam. Dolgoztam éppen, és arra kezdtem odakapkodni a fejem, hogy állandóan az Apple-ről beszélnek. De mire átallokáltam a figyelmem, az Apple résznek vége lett, és jöttek a videójátékok, meg az Atari.

Matrixfan

Zeusz:

Mi a baj a tranziensekkel? Nyelvtanilag nem jó az, hogy tranziensgazdag? Akkor legyen tranziensekben gazdag. Több hangszernek van nagy energiájú, hirtelen felfutású hangkaraktere ami egy hangosabb impulzus mint az átlagos hangerőszint. Ha ezt elkeni egy tömörítő akkor az már hallható tud lenni.

radirpok

Volt egy időszak, amikor érdekelt az audiofilizmus, járogattam pl. Hi-End show-kra rendesen. Hát-hát, csak ingattam a fejemet, persze volt, ami jól szólt, de azért annyira nem, és hát ugye a milliós árak (egyetemista voltam akkortájt, így érdeklődésem leginkább a plátói szinten maradt).
Aztán egyszer csak – nem emlékszem, melyik évben, de az Art Hotel-ben volt a show – beültem egy szobába, és tátva maradt a szám. Nem a szobában szólt a zene, a szoba maga volt a zene – nem lehet ezt elmondani, aki még nem hallott ilyet, úgyse hiszi, meg nem is érdekli. Egyszerűen a zene tökéletes megtestesülését sikerült ott produkálni, egyébként nem is különösebben drágán – a főbb komponensek a Musical Fidelity nevű cég termékei voltak, darabonként negyedmillás áron, meg középolcsó Triangle hangfalak, az egész rendszer bőven kijött volna másfél millából. Persze lehet, hogy a szoba is kellett volna hozzá, a falnak támasztott matracokkal és függönyökkel 🙂
Azóta felhagytam az “audiofilkedéssel”, beláttam, hogy nincs értelme, majd ha egy havi nettó fizumból kijön az egész cucc, akkor megveszem, de addig luxus. Arról már nem is beszélve, hogy ha külföldön dolgozik az ember, akkor macerás hurcolászni ezeket a dolgokat 🙂
Tehát maradtam az mp3 “rabszolgája”, néha elücsörgök audiofil boltokban szívet fájdítani, de ez már csak amolyan beteljesületlen vágy marad. Esetleg majd ötven évesen, amikor a többiek a Porschét veszik, újra elgondolkodom a dolgon 🙂