Milyen érzés konyhán dolgozni?
Józsi kérdez, Józsi barátja, aki életében először próbálta ki egy napra, válaszol:
Más élmény ám a bré szabad végén lógni.
Másrészt ott van az a témakör, hogy az a vendég, aki vár és ráadásul szar napja is van, eleve sokkal elfogultabb, így a legkisebb probléma is elefántként jelenik meg nála. (Kivétel az, amikor Csongrád melletti étteremben hatvan percet kell várni a kajára, mert az felháborító.)
Nemrég volt egy beszélgetésem másvalakivel, aki Macbookot akart venni és nem kapta meg raktárról, aztán nehezményezte, hogy nem történt meg a kommunikáció időben (eltelt mondjuk öt nap hétvégével együtt), úgy, ahogy az elvárható lenne. Beleéreztem a szavaiba, hogy a döntését meghozta, a pénz rendelkezésre áll, innentől azonnal szüksége van az árura és a kiszolgálásra. Teljesen érthető és védhető álláspont — az ő szemszögéből, persze a másik oldalról komplexebb a helyzet, hiszen mindig mindenkinek minden azonnal kell, tökéletes csomagolásban.
Kiszolgálni nem könnyű.
Aszfaltbetyár
Kiszolgálni nem könnyű, sem személyesen, fizikailag létező dolgokat adni valakinek, sem például ügyfélszolgálaton, segíteni vagy csak információt adni.
Ámde. A mai magyar kulturálatlansági szint nagy mértékben megnehezíti ezt (is), a szolgáltatást adó a legritkább esetben van tisztában azzal, hogy “BAZMEG, én ebből élek”, minek hatására nem lesz vevőbarát, nem lesz empatikus, nem fogja éreztetni, hogy szeretne neked jót s jól adni; te, mint vevő pedig nem leszel elégedett, nem fogsz visszamenni, nem fogod ajánlani, ne adj Isten, még át is leszel verve. Pedig olyan egyszerű ez: ha nem nézel valakit hülyének és az elvárható minimumot hozod, akkor nem fog problémázni. Ha a kellő információkat a kellő időben közlöd, megint csak nem lesz alkalom arra, hogy anyázzon a kedves vevő, mert nem raktárról kap Macbookot. Tapasztalatom szerint a legtöbb esetben a kiszolgálást nyújtó magának nehezíti meg, hogy rendesen tudjon szolgáltatni, majd ha a vevő ideges, akkor sír, hogy köcsög az összes magyar vevő, meg arra fogja fogni, hogy ő ettől frusztrált és ezért nem jó a színvonal.
Persze hülye vevő is van, csak kevesebb.
Ger
A szolgáltatás alapszabálya: a vevő a király.
Aki ezt nem látja be, neki se álljon. Aki meg úgy gondolja, hogy a szolgálása (szándékos szóhasználat) az alárendelését is jelenti, neki se álljon.
Villanykörte haverod utolsó mondata alapján jó úton halad.
balint
engem mint fogyasztót, teljes mértékben hidegen hagy, hogy a kiszolgáló másnapos/nincs kedve dolgozni/szar napja van/nem dugott az asszony előző este – amíg hajlandó vagyok megfizetni a szolgáltatást, addig nem érdekelnek a kifogások.
ugyanakkor teljes mértékben átérzem a másik oldal szívását is, magam is ügyfélszolgálaton serénykedem, és iszonyú mennyiségű idiótával hoz össze a sors, és nekem mindig kedvesnek, pontosnak, precíznek kell lennem, mert meg kell oldanom a user problémáját. és őt teljes joggal kurvára nem érdekli, hogy én például leszarom, hogy mi a baj ezzel vagy azzal a kütyüjével. nekem szolgáltatnom kell, mert én meg azért kapom a gubát.
a megoldás (mint oly sok esetben) az okítás lenne. nem üvöltünk a kiszolgáló emberrel, mert kurva hirtelen tud neked olyan kacifántos hibaüzenetet tolni a telefonodra, hogy belezöldülsz. ellenben én sem veszítem el a fejem, inkább pár másodpercet várok, nagy levegő, számolás, stb. majd újrakezdés. tapasztalat: ha valaki normálisan szól a kiszolgálóhoz, esélyes, hogy a kiszolgáló is készségesen fog segíteni rajta meg a problémáján (vagy igényén). de ha hőzöngés van, akkor annak csak még több hőzöngés az eredménye. igen, ügyfélszolgálatos niggerként én is a fasz rosz részén állok, de ettől még mindkét félnek kell tudnia úgy kezelni a helyzetet, hogy az gyümölcsöző legyen mindkét oldalon.
fogyasztóként ezt ott tapasztaltam meg, pont a napokban, mikor betérdelt a Dell laposom. A Dell ügyfélszolgálatnak megírtam a bajom, hogy valószínűleg tönkrement a videokártya (mert már volt ilyen), és mivel csak basic garancia van rá, kértem, hogy küldjenek egy új alaplapot (mellékzönge, hogy másnapra itt volt a cucc – hibátlan kiszolgálás, és ezt meg is írtam nekik egy mailben).
Mikor kicseréltem a gépben, jött a nagy szopóálarc – nem ez volt a baj, hanem az LCD ment fossá. Kéztördelve írtam Delléknek, hogy izé-izé, félrediagnosztizáltam a dolgot, ugyan küldjenek már egy új LCD-t is, az alaplapot meg visszaküldöm. És a supportos srácok nagyon készségesen, a következő reggel azonnal válaszoltak, felhívtak, mondták, hogy sajnos csak holnapra ér ide a cucc?
A múlt kiszolgálási tapasztalataiból eszmélve jöttem rá, hogy sajnos ez kivételes eljárásmód – csak ezt sajnos elfelejtik észrevenni. És eképpen megint megírtam nekik, hogy best support ever, nagyon köszönöm a munkájukat, mert tényleg nagyon jó volt és elkértem a managerük címét, hogy neki is megírjam.
És biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem, de nekik is jó napjuk volt utána.
Valahogy így lehet ez. Bocs a hosszért.
GyM
Én banki tanácsadóként élem meg ezt nap mint nap. Kemény dió, állni a nonstop élő ügyfélsort, miközben folyamatosan kapod a telefonokat kívülről, jönnek az emailek, az aláírni valók, gyűlnek a hitelanyagok, amiket fel kell dolgozni (egy hitelanyag per óra, de közben jönnek és csak jönnek a többi ügyfelek), kiszolgálni a hitelközvetítőket… És tudod, hogy túlórázni kell, nem egy, nem kettő, hanem több órát, amit ki sem fizet a cég… szolgáltató szektorban dolgozni nem könnyű dolog, nagy elhivatottság kell hozzá.
IIsti
“…nagy elhivatottság kell hozzá” vagy jó fizetés…