Milyen érzés konyhán dolgozni?

Józsi kérdez, Józsi barátja, aki életében először próbálta ki egy napra, válaszol:

Más élmény ám a bré szabad végén lógni.

Másrészt ott van az a témakör, hogy az a vendég, aki vár és ráadásul szar napja is van, eleve sokkal elfogultabb, így a legkisebb probléma is elefántként jelenik meg nála. (Kivétel az, amikor Csongrád melletti étteremben hatvan percet kell várni a kajára, mert az felháborító.)

Nemrég volt egy beszélgetésem másvalakivel, aki Macbookot akart venni és nem kapta meg raktárról, aztán nehezményezte, hogy nem történt meg a kommunikáció időben (eltelt mondjuk öt nap hétvégével együtt), úgy, ahogy az elvárható lenne. Beleéreztem a szavaiba, hogy a döntését meghozta, a pénz rendelkezésre áll, innentől azonnal szüksége van az árura és a kiszolgálásra. Teljesen érthető és védhető álláspont — az ő szemszögéből, persze a másik oldalról komplexebb a helyzet, hiszen mindig mindenkinek minden azonnal kell, tökéletes csomagolásban.

Kiszolgálni nem könnyű.

5 hozzászólás

Aszfaltbetyár

Kiszolgálni nem könnyű, sem személyesen, fizikailag létező dolgokat adni valakinek, sem például ügyfélszolgálaton, segíteni vagy csak információt adni.
Ámde. A mai magyar kulturálatlansági szint nagy mértékben megnehezíti ezt (is), a szolgáltatást adó a legritkább esetben van tisztában azzal, hogy “BAZMEG, én ebből élek”, minek hatására nem lesz vevőbarát, nem lesz empatikus, nem fogja éreztetni, hogy szeretne neked jót s jól adni; te, mint vevő pedig nem leszel elégedett, nem fogsz visszamenni, nem fogod ajánlani, ne adj Isten, még át is leszel verve. Pedig olyan egyszerű ez: ha nem nézel valakit hülyének és az elvárható minimumot hozod, akkor nem fog problémázni. Ha a kellő információkat a kellő időben közlöd, megint csak nem lesz alkalom arra, hogy anyázzon a kedves vevő, mert nem raktárról kap Macbookot. Tapasztalatom szerint a legtöbb esetben a kiszolgálást nyújtó magának nehezíti meg, hogy rendesen tudjon szolgáltatni, majd ha a vevő ideges, akkor sír, hogy köcsög az összes magyar vevő, meg arra fogja fogni, hogy ő ettől frusztrált és ezért nem jó a színvonal.
Persze hülye vevő is van, csak kevesebb.

Ger

A szolgáltatás alapszabálya: a vevő a király.
Aki ezt nem látja be, neki se álljon. Aki meg úgy gondolja, hogy a szolgálása (szándékos szóhasználat) az alárendelését is jelenti, neki se álljon.
Villanykörte haverod utolsó mondata alapján jó úton halad.

balint

engem mint fogyasztót, teljes mértékben hidegen hagy, hogy a kiszolgáló másnapos/nincs kedve dolgozni/szar napja van/nem dugott az asszony előző este – amíg hajlandó vagyok megfizetni a szolgáltatást, addig nem érdekelnek a kifogások.

ugyanakkor teljes mértékben átérzem a másik oldal szívását is, magam is ügyfélszolgálaton serénykedem, és iszonyú mennyiségű idiótával hoz össze a sors, és nekem mindig kedvesnek, pontosnak, precíznek kell lennem, mert meg kell oldanom a user problémáját. és őt teljes joggal kurvára nem érdekli, hogy én például leszarom, hogy mi a baj ezzel vagy azzal a kütyüjével. nekem szolgáltatnom kell, mert én meg azért kapom a gubát.

a megoldás (mint oly sok esetben) az okítás lenne. nem üvöltünk a kiszolgáló emberrel, mert kurva hirtelen tud neked olyan kacifántos hibaüzenetet tolni a telefonodra, hogy belezöldülsz. ellenben én sem veszítem el a fejem, inkább pár másodpercet várok, nagy levegő, számolás, stb. majd újrakezdés. tapasztalat: ha valaki normálisan szól a kiszolgálóhoz, esélyes, hogy a kiszolgáló is készségesen fog segíteni rajta meg a problémáján (vagy igényén). de ha hőzöngés van, akkor annak csak még több hőzöngés az eredménye. igen, ügyfélszolgálatos niggerként én is a fasz rosz részén állok, de ettől még mindkét félnek kell tudnia úgy kezelni a helyzetet, hogy az gyümölcsöző legyen mindkét oldalon.

fogyasztóként ezt ott tapasztaltam meg, pont a napokban, mikor betérdelt a Dell laposom. A Dell ügyfélszolgálatnak megírtam a bajom, hogy valószínűleg tönkrement a videokártya (mert már volt ilyen), és mivel csak basic garancia van rá, kértem, hogy küldjenek egy új alaplapot (mellékzönge, hogy másnapra itt volt a cucc – hibátlan kiszolgálás, és ezt meg is írtam nekik egy mailben).

Mikor kicseréltem a gépben, jött a nagy szopóálarc – nem ez volt a baj, hanem az LCD ment fossá. Kéztördelve írtam Delléknek, hogy izé-izé, félrediagnosztizáltam a dolgot, ugyan küldjenek már egy új LCD-t is, az alaplapot meg visszaküldöm. És a supportos srácok nagyon készségesen, a következő reggel azonnal válaszoltak, felhívtak, mondták, hogy sajnos csak holnapra ér ide a cucc?

A múlt kiszolgálási tapasztalataiból eszmélve jöttem rá, hogy sajnos ez kivételes eljárásmód – csak ezt sajnos elfelejtik észrevenni. És eképpen megint megírtam nekik, hogy best support ever, nagyon köszönöm a munkájukat, mert tényleg nagyon jó volt és elkértem a managerük címét, hogy neki is megírjam.

És biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem, de nekik is jó napjuk volt utána.

Valahogy így lehet ez. Bocs a hosszért.

GyM

Én banki tanácsadóként élem meg ezt nap mint nap. Kemény dió, állni a nonstop élő ügyfélsort, miközben folyamatosan kapod a telefonokat kívülről, jönnek az emailek, az aláírni valók, gyűlnek a hitelanyagok, amiket fel kell dolgozni (egy hitelanyag per óra, de közben jönnek és csak jönnek a többi ügyfelek), kiszolgálni a hitelközvetítőket… És tudod, hogy túlórázni kell, nem egy, nem kettő, hanem több órát, amit ki sem fizet a cég… szolgáltató szektorban dolgozni nem könnyű dolog, nagy elhivatottság kell hozzá.

IIsti

“…nagy elhivatottság kell hozzá” vagy jó fizetés… 🙂