Rókusfalvy pince, Etyek

Hétvégén megnéztük az etyeki Kezes-Lábos rendezvényt, péntek este pedig az esemény fő szervezőjével, Rókusfalvy Pállal ültünk le a pincéjénél. Nem pontosan ebből az elképzelésből volt megszervezve, de így jött ki. Én tudtam, hogy Rókusfalvy Etyeken borászkodik, de fogalmam sem volt, mi van a háttérben. De olvassuk csak tovább!

Megmondom őszintén, nekem Rókusfalvy Pálról egy rádiós / televíziós személyiség képe ugrik be. Ahogy áll a Móricz Zsigmond körtéren és éppen sorsol valamit élő adásban (konkrét emlékképem). Ezért is voltam meglepődve, amikor kiderült róla, hogy 2000 után nem sokkal eltűnt a médiából és elkezdett borászkodni. 35 évesen.

Érdemes összefoglalni a mögötte álló szakmai történet is: eredetileg zenetanár és jazz zenész. Tanít három évet, majd a zenekarával indul a Kimittudon, nyer és körbejárja a világot fellépésekkel. Elkezd rádiózni, eleinte szerkesztőként, később műsorvezetőként dolgozik. Ekkor még a Daniubius rádió elődjéről beszélünk, akkoriban állami rádió. A privatizálásával kisebbségi tulajdonrészt szerez az új cégben, ahol nagyjából 2000-ig ügyvezet. Kommunikációs és rendezvényszervező céget (cégcsoportot) csinál Roxer néven, kitalál egy tévés műsort, amit producel / műsorvezet, aztán puff, Etyek.

Etyekre egyik borász ismerőse Alkonyi Laci (Borbarát) viszi el, nagyon megtetszik neki a hangulat, környezet, és az, hogy Budaörstől 15 km-re van mindez. Eljár néhány híres borászhoz, aztán vásárol egy pincét, és elkezdi a borcsinálást. Manapság nagyjából 5 hektáron gazdálkodik, épült egy fogadó, terasz, étterem jó konyhával (ez utóbbit én húztam alá, konyha by Vidák Zoli). Ja, és mindennek tetejébe kitalálja és megcsinálja az etyeki “bornapokat”, amit kétszer rendeznek meg egy évben.

Teljesen véletlenül mi is egy ilyenbe csöppenünk be, Rókusfalvy Pállal a pincénél találkozunk a rendezvény előtti estén. Elnézést kér a felfordulás miatt, mellettünk építik a VIP-t holnapra, neki is időnként rohangálnia kell, a telefon sem nagyon hagyja nyugton.

Egy saszla borral kezdünk, ami meglepően szokatlan választás borkészítés szempontjából: általában étkezési gyümölcsnek tartják az íze miatt, ő most megpróbált készíteni belőle egy kicsit szénsavasabb jellegű vendégváró bort. Eredetileg az egyik hektáron tőkék pótlására használták a saszlát, egy idős néni szedte le, meghalt, aztán vették észre, hogy a több mázsányi szőlőből is lehetne bort készíteni. Korai nyersessége ellenére nem volt rossz választás, de nem lehet belőle vásárolni, olyan kis mennyiséget palackoztak belőle.


Ezen a képen megpróbálkozom a “Magnummal”.

További tételeket kóstolunk, Etyek fehér borokról ismert. Pali alapjaiban ismerteti a borkészítés mesterségét számunkra, ezzel felelevenítve a leüllepedet ismereteket. Annak ellenére, hogy hallottuk már ezeket az ismertetéseket, roppant élvezem hallani, mert Rókusfalvy megközelítésében van valami egészen egyszerű és közeli. Érezni, hogy ahogy ő maga is megértette 35 éves korában ezt az egészet, úgy adja tovább. Nincs benne semmi bonyolítás, egyszerű értelemátvitel képződik.

Rókusfalvy egész életében “attention management”-tel foglalkozott, vagyis más emberek figyelmével foglalkozott, így kissé magától működőnek tűnik az egész. Arról faggatom, hogy a média után hogy kötött ki mégis a bornál. Kiderül, hogy nem volt ám olyan nyilvánvaló a tranzíció, ő is úgy indult neki, ahogy elképzeljük: 60 személyes borvacsora újságíróknak első körben. “Ajajajj” — szisszenek fel, innen már nem sok hiányzik a Blikk címlaphoz nagy betűkkel: “Rókusfalvy első szüretje Etyeken”. Szerencsére gyorsan (évek alatt!) belátta, hogy mekkora pöcsfejség ez az irány, azóta inkább alázattal közelít a kérdés felé.

Azt mondja, ennyi év után rájött arra, hogy minél többet foglalkozik vele, annál kevesebbet tud. Nagyon érdekes gondolat, én is ugyanezt tapasztaltam a teniszben. Ütöttem a labdát már egy ideje, az első fél év után azt hittem, jövőre indulok a Garroson, nem vicc. (Aztán megnéztem magam videón, és, hamar kiderült, nem volt elég vödör a lakásban, amit az asztal alá lehetett volna tenni, hogy legyen hely a hányásnak.)

Rókusfalvynak is megvoltak a maga körei, mire a média világából megtalálta a helyét a rendszerben. Elmondom neki, hogy ez sikerülhetett is, hiszen annak ellenére, hogy nem vagyok reprezentatív minta, én sem találtam a média-bor fúzióját a kommersz médiában, aminek nagyon örülök is. Ettől eltekintve a borszakmában sem sokat hallottam még a nevét. Nem titok, hogy még nagyon sokat kell fejlődnie szakmailag is. Jelen pillanatban évente 20 ezer litert palackoznak, ennek nagy részét elnyomja a gasztróban (a Dérynében lehet kapni a borait például), a harmada elmegy itt Etyeken.

Kiböki, hogy a média világa meglehetősen üres és lapos. Neki megvoltak már a cégei, mégsem érezte azt, hogy megtalálta volna a tartalmat benne. Mármint a személyes tartalmat, ezért lett jó irány a bor, hogy a küldetését keresse. Így nőtte ki magát a “pet project” egy hobbiból üzletté és életstílussá. Sok régi barátja akarna venni présházat, de inkább lebeszélte őket róla: borászkodni csak életmódváltással lehet. Ki kell menni a földre metszeni, fejteni kell a bort, aki bulikat akar csinálni, az inkább bele se fogjon.

Ezen én is elgondolkodtam. Teljesen egyetértek: távirányítással nem lehet borászkodni.

Palitól elköszönünk, aztán leballagunk az étterembe. Kellemes terasz, barátságos személyzet. Az étlap rövid (jó pont), nem szarozok, berendelem a szalontüdőt. Meglepően finom. Meglepően finom! A többiek étele is klassz, desszertnek elvállalok még egy aranygaluskát is. Fantasztikusan jó, élettel teli, vidám. Roppant jó hangulatunk kerekedik, de nem duhajkodunk már tovább, péntek este van, inkább csak bezuhanunk az ágyba.


Most már mi is tudjuk, mi az a “roxer”.

A másnapi városi forgatag szerencsére nem búcsús ünnep, hanem a “töki-pompos” típusú, manapság divatos “hagyományőrző” rendezvény. (A töki-pompos alatt egy mobilkemencét kell érteni, ahol kisütnek egy téglalap alapú kenyeret, aztán ezt pakolják meg szalonnás-hagymás feltéttel.) Rengeteg ember, sok helyszín, borászatok, klassz idő. Én sofőrködöm, így csak támogatom a csapatot. Délután négyig fesztiválozunk, esküszöm, még a Budapest Bank VIP rendezvényre is sikerül belógnunk a másik oldalon levő budin keresztül, aztán lépünk. Kifelé elképesztő kocsisor.

Klassz cucc ez az etyeki Kezes-lábos fesztivál, bár én inkább afféle budapesti gyarmatosításnak élem meg. Nem vagyok benne biztos, hogy Etyeknek ez kell. A többiek lehurrognak, egy ilyen fesztivál sokat segít a község fejlődésében. Tény, hogy rengeteg új pince, CBA csillagromboló, újépítésű házak mindenütt. Meglátjuk.

Zárásként nézzünk meg egy nem kattintható webgalériát 610 pixel szélesen!


Ez a reggeli benne volt az árban, 14 ezer két fő részére egy éjszaka. Az étteremben egy főétel 2 és 3 rugó között mozog. Budapesti típusú árak.

24 hozzászólás

medoc

Mi épp most jöttünk meg Etyekről. A Rókusfalvy pincénél is voltunk, ahol sikerült összefutni Csongrády Csabával, de a csúcs akkor is az volt, hogy sikerült beszerezni két palack Orsolya Pinot Noir-t. 🙂 Mindezt fűnyírás helyett.

kurcika

Busszal kell menni. Rokusfaly borai szarok. Oroslya Pinot finom volt. De nem az volt a csúcs.

medoc

AD-nél a pont. Sajnos ezt már csak jövőre fogjuk kamatoztatni. Mindjuk Bia felől sem volt annyira vészes autóval.

Rókusfalvynál meg én sem az ő borát, hanem St. Andreát ittam 🙂

doderer

ez az etyek jó hely, próbáltuk többször a családdal – ja igen van még egy gyerek, zsigmond a neve – de ahogy fotózkodsz a Rókusfalvyval, az egészen gyönge: további lelkes olvasóként maradok híved, majd szólok ha valami ennyire gáz, és köszönöm az étteremtippeket: jók voltak. a Kádár nevezetű helyet a Klauzált téren bevennéd a repertoárba???

enteomitiok

nyomjak nagyon ezt az etyeket, es be is dol neki szepen mindenki.

Cogno

Az a baj ezzel a sztorival, hogy mindenki aki ilyenkor kijön csak a Rókusfalvy és társasága borait ismeri meg, a bennszülött borászok borait nem nagyon. A pincefesztiválon erősen ajánlott a kis pincékbe is betérni egy-egy kóstolóra. Ahol nem nagy iparban foglalkoznak a borászattal hanem úgy mint egy old timer gyűjtő 1-1 darab saját szerzeményével! Rókusfalvyról meg a személyes tapasztalatom az, hogy egy beképzelt paraszt. Bort soha nem öntünk ki, max letesszük az asztalra és elmondjuk a véleményünk róla!!! Főleg nem olyan bort ami amúgy abban az évben díjnyertes volt!

Adi

Biatorbágyon a kastély előtti körforgalomnál egy lehetetlen helyen kint volt a tábla, hogy Etyek lezárva, lehet buszozni. Úgy látszik, hogy nem sokan vették észre.

Ez az egész x.y-ból pálya- és életmódváltással borász lett-mém meg annyira kínos már évek óta, hogy a Modoros Blogon lassan jöhetne róla poszt.

ekkerjoz

Hát, itt mondanám el, hogy majdnem minden divatborász előbb valami mással foglalkozott.
A divat szót itt ne tessenek pejoratív jelzőként értelmezni, mindenesetre egy időben sokan szinte egyszerre vették észre, hogy a borban lehetőség van, és divat lett befektetési szándékkal borba fogni. Szerencsére ez épppen a gyalázatos kannásbor ügyek után kezdődött, és mára lett meg az eredménye, Villányban, Alföldön, Somlón például.
Etyeken amúgy R. Pali előtt is jó borok voltak, de ezt nagyon kevesen tudták. Gondolom a régi borászok először a hátuk közepére kívánták a nyüzsgést, de mostanra azért nagyjából megbékéltek a helyzettel. A maguk elvitathatatlan tehetségéből sose kapott volna az Etyek-Budai borvidék ekkora nyilvánosságot.
És valóban, vannak jobb borok Etyeken, mint Rókusfalvyé, rosszabbak is, ez ilyen szakma.
Etyeken Kattra Imrétől vettem bort először valami tizenvalahány éve (1995.-ben nagykovácsiban dolgoztunk, és egy etyeki csávó volt a műszaki ellenőrünk), és a múlt hónapban utoljára. (Nem az övé a legjobb bor, csak barátilag reklámozom.)
Chardonnay, persze.

klarky

Nem Etyek, de én is megosztanék egy pincés élményt.

Egy jó hónapja Tokajban jártam, ahol a helyi járókelők ajánlásából az Erdős pincészetet kerestük fel. Nem bántuk meg, kiváló választás volt, amit külön emelt az a tény, hogy ottjártunkkor arra tévedt egy 5 fős fiatal társaság, két fiú és három lány.

Leültek a pince elé, a két srác elővett 1-1 citerát és játszani kezdtek, miközben a lányok népdalokat énekeltek. Kortyolgattuk a finom borokat a lugas és a mályvakaspók alatt, szólt a muzsika, felejthetetlen volt.

I love vidéki Magyarország!

kurcika

@medoc: több is ízlett, de a csúcs természetesen Ráspi Máté Cuvé 2006. Volt szerencsém megkostólni.
Ami még jó volt sorrend nélkül Német Attila olaszrizling, Tiffán Cabernet Franc. Szerintem tavasszal is megyek.
@ Józsi busz: Én is leszalltam busszról, másikírányból valóban üres volt a parkoló, de még a Biatorbágyig kocsi utána Bicikli megoldásra gondoltam.

SPS

ez az “alázattal közelít” is modorosblog 🙂
a borász is (csak) egy szakma. meg kell tanulni, aztán folyamatosan fejlődni.
ha van tehetség, ki fog ütközni. idő kell hozzá, az tény
és nehezíti, hogy megítélése nem kevéssé szubjektív. de attól még szakma. mint a zenész, szakács, festő, stb.
ja, és a másik, a “minél többet foglalkozik vele, annál kevesebbet tud” … akkor felejt. ha minél többet foglalkozik vele, annál szélesebb a látóköre és látja a határok tágulását, vagy valami ilyesmi, az értelmes, jóleső mondat
bár kétségkívűl nem annyira bombasztikus, mint ezek az álságos, mű-beájulós szövegek, amik semmire sem jók, hiteltelenítik a mondanivalót számomra
és ez nem kifejezetten a szerzőröl vagy Rókusfalvyról szól, úgy általában ezt gondolom
csak most le is írtam 🙂
peace, SP

GT-007

Bárhova, csak oda ne! Igazi paraszt magyar vendéglátók. Két éve volt egy asztalfoglalásom a feleség születésnapja alkalmából. Október eleje volt, hüvös már akkor az idő. Megérkeztünk többen a lefoglalt időpontban, erre a pincér közli, hogy hiába van foglalásunk, beesett egy nagyobb csoport (skoda autók hemzsegtek a parkolóban), és max kint a teraszon ülhetünk le. Este 8-kor. Nem akartam elrontani az estét egy kiadós anyázással, így odébbálltunk (több sorstársunkkal akik szintén így játak). Soha többet oda…

zsoltu

Mi is voltunk – nem először – Etyeken.
http://href.hu/x/a6tv
Egyrészt van abban valami, hogy Rókusfalvy előtt is létezett ott bor – hogy milyen… az egy másik kérdés, hogy ilyen vidéken lehet-e egyáltalán jó bort készíteni.

Maga a fesztivál, mint gondolat jó. Az árak az egekben. Persze itt is mindenki kenyérlángost (töki pompos, langallo) készít, ami szerintem az ehetetlen kategória, egy tál sültkrumpli egy fél szál kolbásszal és kis csalamádéval 2000 huf, ami szerintem pofátlan ár. Ahogy az is érdekes, hogy az árusok helypénze miért olyan dögtelesen sok. (Ráadásul nonprofit dologtól helypénzt kérni szerintem necces.) Szóval ha nem lenne munka, magánszorgalomból nem nagyon mennék Etyekre.

rrroka

vasárnap mi is átruccantunk érdről etyekre, annak ellenére hogy marha nagy dugót jósoltak. a parkolóig nem jutottunk el, előtte 500 méterrel balra a földúton álltunk meg, sokana szántóra is ráálltak, vadi új nemterepjárókkal ezt nem is értettem.
érdi szemmel irigykedve néztük a falut, és hogy milyen közösségi összetartás van, érden ilyen egyáltalán nem tapasztalható.
nagyon jó anggelday meglátása a gyarmatosításról, tényleg olyan a hangulat. 🙂 “meguntam várost, van már lóvém, kimegyek vidékre, de csak ide a közelbe, hogy bármikor fél óra alatt a belvárosba érhessek.”