Öcsi Macbook bővítés

Bazsó Gábor adta az ötletet, ajánlom mindenkinek: Core 2 Duós fehér öcsi Macbookokat érdemes korszerűsíteni. Mi annak idején 1G rammal és 80G diszkkel vásároltuk. Mára eléggé kicsinek mondható már ez a specifikáció, minimum 2G ram ajánlott a kényelmes munkavégzéshez. Nálunk a családban kettő ilyen laptop van, egy Lindáé, egy pedig az édesanyámé. (Linda gépén még Leopard volt, szabad tárhelye 3 gigabyte körül, a beachballozás gyakori jelenség volt nála és ennek hangot is adott.)

A korszerűsítés nálunk 320G diszk és 4G ram vásárlását és telepítését jelentette mindkét gépbe. A RAM 14000 forint bruttó, a diszk szintén ennyi volt. Vásároltam magamnak egy 500-asat is, ez 20 bruttóba került. (update: noha a sysinfo 4-et ír, a macbook nem tud kihasználni, csak 3 gigát.)

Lássuk a telepítést!

Első körben szükség volt egy akármilyen külső diszkre. Erre firewire-n keresztül lebackupoltam Linda cuccait a Time Machine segítségével. (Két kattintásból megvolt, csak ott kellett hagyni, 2-3 óra alatt megvan.)

Miután ezzel megvoltam, jöhetett a műtét. A fehér öcsi macbookok elég jól szerelhetők. Ki kell venni az aksit, aztán néhány csavar után a kallantyúkkal kipattintani a ramokat, és visszadugni az újakat. A diszket egy kis liffentyűvel lehet kihúzni, viszont szükséges a spéci TORX csavarhúzó fej. Ilyenem nem volt, így kerülnöm kellett a városban, twitteren kérdeztem rá és támadtam be. A hardverelemek összeszerelése után be kellett csak kapcsolni a gépet és belerakni a Snow Leopard DVD-t.

A telepítés első részében létre kell hozni a Disk Utility-ben egy partíciót és meg kell azt formázni. Ez után jöhet a telepítő, ami két next után mintegy 40 perc alatt végez. Friss boot kell a végén, viszont az új gépen egyből feljön az ablak, hogy akarjuk-e másik gépről az adatainkat visszahozni. Persze, ki is választottam a Time Machine opciót.

Ezen a ponton kell feldugni a Time Machine-es külső diszket, rámutatni a megfelelő backupra, kiválasztani, hogy miket szeretnénk áthozni (minden be van kapcsolva alapból, így elég csak leokézni), aztán következik egy újabb órás másolási kanyar.

Amint ez is lefutott, jön egy újabb boot, és láss csodát: ugyanaz a gép jön vissza, mint ami eredetileg nála volt, új lemezzel, friss memóriával és nem elhanyagolható módon eközben operációs rendszer váltás is történt (Leopard – Snow Leopard)! A rend kedvéért feltettem még a 10.6.1 dot update-et, és az egyéb frissítéseket is (iTunes 9, egyéb apróságok).

Szörnyen, már-már kínosan egyszerű volt az egész folyamat. Ilyen élményem Windowson sosem volt, itt viszont minden alkalommal elcsodálkozom rajta és blogolom is. (Egy Windows típusú élmény Uj Pétertől.)

A Time Machine hatalmas újítás volt 2007-ben, én mondom.

A projekt következő részében ugyanezt el fogom játszani a saját gépemen, azzal a különbséggel, hogy el kell vinnem az Almáriumba, mert a Macbook Pro-k nem szerelhetők ilyen egyszerűen. Bár lehet, hogy megbízom Dr. iPod-ban is, sőt mindjárt fel is hívom!

update: Dr. iPod avatott kézzel műt.

Mintegy 15 perc alatt szétkapta a házat, kicserélte a lemezt, aztán felpattant a bicajára és elhúzott XIII-ba. Rám maradt a reinstall, de abban profi vagyok. Ugyanúgy Snow Leopard föl, partícionálás, majd Time Machine-ezés. Ezzel el is ment a vasárnap este. Utána célszerű még elindítgatni a programokat egyesével, hogy minden rendben van-e. Nálam például kiderült, hogy a VMware Fusion imázs nem került föl a Time Machine diszkre (!), így a régi lemezemet át kellett szerelni egy külső házba, aztán manuálisan visszamásolni. Van még néhány ilyen finomság, de a végeredmény magáért beszél:

Netgear ReadyNAS bővítés

2006. október 12-én vásároltam Opauszki Zsoltéktől (lejatszo.hu) egy akkori “csúcsmodell” NAS-t, az Infrant ReadyNAS NV-t 4 db, egyenként 500 gigás diszkkel (sok posztot írtam már róla, itt van például egy). Ez nekem olyan 1 TB fölötti tárolókapacitást eredményezett, amire feltettem rengeteg backupot, régi DVD-t és minden egyebet. Ott tárolom például a fotóimat, van belőle tükör a laptopomról, ilyesmi.


Enyhén poros USB nyílás. A szerző felvétele.

A benne levő diszkek 3 év garanciával jöttek, így már akkor elhatároztam, hogy 2009 őszén fogok bővíteni. Az idő most érkezett el. Legjobb vételnek az 1,5 TB SEAGATE lemezek bizonyultak 3 év garanciával, négy darabot kellett megvásárolnom pakliban. Gondolkodtam azon is, hogy magát a “fejegységet” is cserélnem kéne, de igazából minek. Megnéztem az időközben Netgear ReadyNAS-re keresztelkedett termékcsalád friss modelljeit, de azt láttam, hogy érdemi fejlesztés hardverben nincs, maximum több a RAM, a förmvert meg én is kapom a régire, fel is toltam, mint a katonatiszt.

Apropó, förmver: az igazi lökést az adta a több, mint 100 ezer forintos bruttó beruházás mögött, hogy a Netgear vezérlője megoldotta, hogy a Time Machine automatikusan backupoljon wifin keresztül az egységre. Itt lehet bekapcsolni:

Ez után az OS X látni fogja a reklámozott diszket TM volume-ként és azonnal használatba veszi. (Kérdés, hogy egy háztartásban több laptopot is tud-e kezelni, illetve a restore mennyire lesz körülményes — ezeket még ki kell tesztelnem.)

Egyszóval úgy döntöttem, hogy nem váltok gazda gépet és megspórolom azt az összeget. Az eltelt három év alatt mindenféle pipecebb NAS-ok megjelentek már a piacon, Opauszkiék sem tartják már ezt a modellt. Egyetlen szívás lehet vele: az, ha elromlik. Akkor ugyanis egy azonos vezérlésű NAS-ba kell beledugni, hogy az ember az adataihoz hozzáférhessen. Ha nem romlik el és három év után váltanék egységet, az egyáltalán nem gond: össze kell csak kötni a kettőt és rsync-kel átszinkronizálni gigabiten. A telepítés viszonylag egyszerűen ment, a lemezek eléggé besültek már a helyükre, de a fórumból könnyedén meglett a szervizkapcsoló, aztán el is indult az inicializálás:

Handrásnál jártam ma, ő nem érti ezt az egész NAS mizériát. Én viszont épp ellenkezőleg: nem értem, hogy lehet NAS nélkül meglenni. Eleve mindenki tele van cuccokkal. Ha mással nem, akkor is rajta van a rengeteg gigabyte RAW fotó, meg a fényképezőgép által készített MOV-ok. De e mellett az ember tárol más backupokat is, filmeket és úgy egyáltalán mindent, ami kell neki ezekben a modern időkben. (Arról meg aztán szót se ejtsünk, aki vanilla BR dumpokkal nyomul otthon — őrület!)

Ennél is fontosabb a redundancia: a külső lemezes, nem redundáns (“felültárolt”) használat azért —

SZAR

— mert ha tönkremegy a lemez, akkor az adatainknak annyi, nincs róla másolat, hacsak nem csináltunk kézzel valamit. Tegye fel a kezét, aki több, mint öt éve foglalkozik informatikával és még nem szopta meg egy elpattant diszkkel. Legutóbbi példa a saját öcsém, aki szintén így járt.

Attól nem kell megoldást várni, hogy majd megbízhatóbb, strapabíróbb és jobb merevlemezek kerülnek forgalomba. A backup szisztémánktól kell megoldást várni. Én most 3 újabb évig jó vagyok lemez oldalról. Ha bármi történik, akkor szépen garanciában cseréltetem a lemezt és kész. Ez a redundáns tárolás miatt lehetséges. Annak az esélye, hogy egyszerre kettő romlik el, elég kicsi. (Nálam ez az a kategória, mint az, hogy a Google olvassa a levelezésemet.)

Persze, lehet úgy is élni, mint eddig: leszarjuk, aztán időnként kimásolgatjuk a dolgainkat egy külső lemezre, vagy DVD-re és élünk boldogságban, csak nem szopjuk be.

Nekem ez viszont nem opció. Redundáns tömbre van szükségem és minél több helyre. Ráadásul kettő laptopra, amiből a fő gép bármilyen kiesése esetén át tudok térni a biztonsági másolatra könnyedén.

A hozzászólások között nyugodtan elmondhatjátok, hogy milyen NAS-t használtok és az miért jó. Nekem nem aktuális, de sokak talán jó tippeket olvasnak majd. Arról is érdemes beszélgetni, hogy az általam vásárolt merevlemez miért nem jó.

update: most vettem csak észre, hogy a Netgear a ReadyNAS-ekhez készített egy online backup szolgáltatást “Vault” néven. Ez gyönyörű offsite backupot készít. Árak, lehetőségek: havi 6 dollárért 5 gigányi adatokat képes szinkronban tartani a Netgear szerverein. Évente 200 dollárért (valamivel kevesebb, mint 40 rugó) pedig 50 gigányi helyet kapunk náluk. Szerintem ez arra tökéletes megoldás, hogy a háttérben szinkronizálgassa a legfontosabb adatainkat. Arra nem elég, hogy a Time Machine share-emet felküldje a cloudba, de kezdésnek mindenképpen megfelelő. Nagy előnye, hogy a NAS tudja, tehát nem kell külön szolgáltatással bohóckodni. Érdemes megnézni a leírást és a videót.

update 2: Hétfő reggelre befejezte! Ez volt az a pillanat, amikor megjelent a sok hely. Nem kis idő ennyi adatot bővíteni, én mondom.

És hogy mindez, különösen az utolsó szakasz (expand) mennyi ideig tartott? Íme a log:

Fri Sep 18 17:20:56 CEST 2009 Disk remove event occurred on SATA channel 4.
(...)
Sun Sep 20 10:46:48 CEST 2009 Rebooting device...
Mon Sep 21 03:17:11 CEST 2009 Data volume has been successfully expanded to 4119 GB.

Vagyis pénteken 17 óra 20 perckor kezdtem el effektíve a munkát (ha nem számítjuk, hogy el kellett hoznom a lemezeket a város másik végéből stb.), és hétfő hajlani 3 óra 17 perckor lett kész.

Buliba voltam az este, fejbevágott a cefre

Odavoltam tegnap este, a Mammutban múlt pénteken újra kinyitott a Szfinx. Ment a szeszelés egész éjjel, veszett kutya is volt, meg jéger. Szokásom ellenére még a diszkóba is továbbmentem, bár annak semmi értelme nem volt. (Nagyon ritkán működik a diszkó.)

A Mammut 2 tetején van a Dokk Café nevű hely, ami előtt hosszabb sorok kígyóznak egy ártatlan csütörtök este, mintha mondjuk, legalábbis!, egy iPhone-t jelentettek volna be. Olyannyira hosszú, hogy a tekergő embertömeg már a külterületen táncolásba és alkoholfogyasztásba kezd. Ilyenkor egyébként el szoktam gondolkodni, hogy mi az, ami ott BENN van?

Nem értek egyet a diszkóhoz sorbanállás intézményével. Az a diszkó, ahol sorba kell állni, eleve nem lehet jó. Nincs hozadéka a várakozásnak. Benn ugyanaz a szar van, mint kinn.

Lent meg van a Jam pub, ahol világátlag zenéket játszanak. Ott kötöttünk ki, aztán az egyik világátlag zenénél elköszöntem a társaságtól.

Itthon megittam gyakorlatilag egy ampullányi Szentkirályi mentes vizet egy ültő helyemben, ami nagy mértékben befolyásolt abban, hogy nem vagyok másnapos. Viszont éjjel háromszor is ki kellett vergődni a wc-re. Valaki mondta itt a hozzászólások közt korábban, hogy le kell zuhanyozni és meg kell borotválkozni, az is segít.

Kocsmai konfliktus

Az Info Rádióban hallottam éppen ma hazafelé a dugóban:

Tatabányán egy kocsmában egy 51 éves, ittas állapotban levő férfi összeszólalkozott a pultos nővel és kellemetlenkedni kezdett. Két 20 éves fiatalember hallotta a szóváltást, majd megkérdezték a pultos nőtől, hogy tudnak-e segíteni neki. A nő azt válaszolta, hogy nincs semmi gond. A két fiatalember távozás közben ismét összetalálkozott az 51 éves idősebbel. A kijárat felé menet az idős illető meglökte az egyik fiatalembert, mire a másik hátulról tarkón ütötte. Az ütéstől az 51 éves illető a helyszínen meghalt, a fiatalok elmenekültek, később feladták magukat. A nyomozás még nem zárult le, de valószínűleg börtönbe kerülnek emberölés vádjával.

Mezreklám

Tegnap is próbáltam már megfejteni, hogy az “AVE” ásványvíz logója után vajon MI AZ ISTEN szerepel a DVSC mezén? Az első kép egy közeli, mégsem látom:

Egy másik közeliből már kibetűzhető, ha ránagyítunk (a fehér nem olvasható továbbra sem):


képek a Sport Gézából

Döbbenetes. Fehér mezen egy apró narancs flekk, amibe fehér (!) betűk vannak írva. Olyan, mintha a grafikus, aki készítette, nem nézte volna meg, hova készíti az anyagot. Vagy mintha nem lenne józan paraszti esze.

Érdemes megnézni, hogy az egyszínű Carlsberg mennyire, hogy úgy mondjam, legibilis.

VS. mém poszt

C64 vs Plus 4
Amiga vs PC
SNES vs Megadrive
Mac vs PC
konzol vs PC
kontroller vs mouselook
PS3 vs XBOX
Canon vs Nikon
Mercedes vs BMW (via initram5)
Kelemen Anna vs Bódi Szilvi (via xboxowner)

A sor folytatható! (lehet, hogy “vs” helyett jobb a “vagy”-ot írni)

update: személyes kedvenceimet megjelöltem BoS-sel.

Modern pixel-optimalizáció

Nézzük csak meg a YouTube “javasolt” új favicon-ját, HOT-NESS:

Természetesen kézzel készült, mint minden míves megoldás a világban:

Of course it was created by hand!:-) Programs can not do this, well at least not successfully. Particularly Photoshop can’t. But you can set very small type in World or in web page, take a screenshot, enlarge it and then study the colorful world that you did’t even know it was there!

Érdemes végigolvasni az eredeti poszt hozzászólásait, ahol egyéb példákat is találunk. Webdesignerek, hajrá. Mini ikonkészítésben is használható ez a remek ötlet.

update 090917: A csávó közben gőzerővel dolgozott, majd kiadta a világ első, kézzel gyártott subpixel betűkészletét, ami mindössze 3 pixel magas (x-height). Akit érdekel, olvassa a szálat, a többieknek bemutatom, hol tart éppen:

(Mégse kövessétek a szálat, vége felé megjelenik egy majom.)

update 090924: A YouTube-nak annyira megtetszett az új favicon, hogy annak alapján elkészítették a saját változatukat (már látható), sőt, posztot is írtak róla. Szuper, komolyan mondom.

24. Nike félmaraton

Szeretném bemutatni életem első nem saját nyersanyagból, megbízásra készített és vágott videóját a Nike 24. félmaratonról:

Gondoltam a videó megosztása mellett beszámolok a technikai háttérről is. A saját blogomon.

Az anyagot a Futóblogba készítettük alapos előkészítő munka után. Az Index videó Zrt. két szakemberét, TBG-t és Botos Tamást hívtuk segítségül, ők rögzítették a nyersanyagokat és Kodiak “írta be” a DV anyagot kazettákról.

A nyersanyagot múlt pénteken másoltam át az Index szerkesztőségében, ami az életemben akkora esemény volt, hogy twitteltem és feltumblreztem is, illetve azóta is mesélem az ismerőseimnek, hogy hajj, amikor én az Index új szerkesztőségében jártam!

Szóval mit kezd az ember 30 gigányi DV .AVI-val?

Természetesen behúzza iMovie ’09-be és megvágja! Ez volt a mester terv. Szerencsére az iMovie is alkalmas arra, hogy külső lemezről dolgozzon és oda is írjon, így nem kellett külön helyet csinálnom a számítógépen.

Beimportáltam szépen mind a 30 gigát, eltelt vagy egy óra, aztán láttam, hogy ennek a fele sem tréfa. A figurák ugyanis vicces módon meg voltak nyújtva. Mint később megtudtam ez az egész azért van, mert egy 4:3-as képkockán tárolnak 16:9-es képet, ez valami bevett módszer és a gyökerei még az analóg időkbe nyúlnak vissza. Ez még hagyján, szép dolog a filmcsinálás technikai része is, de én a “modern” szoftverektől azt várom, hogy érzékeljék ezt a dolgot és importálják be nekem helyesen és akkurátusan (nem akarok tudni ilyesmiről, csak akkor, ha éppen nem kell anyagot készítenem). Nos, az iMovie akármekkora vágószoftver, erre nem jó.

Kiderült, hogy Final Cut Pro azonnal olvassa és értelmezi a dolgot, de ahhoz nem értek, abban nem tudok vágni. Ezért hosszas szopás után kiderült az is, hogy a Compressor nevű konvertáló-izé képes belőle írni deinterlace-es, rendes 16:9-es anyagot. Mire erre rájöttem, már eltelt a teljes vasárnap délelőtt és füstölt a gépem. Menet közben kellett rájönnöm, hogy sokkal egyszerűbb, ha egy kis részletet kivágok a 30 gigából (elég 5 másodperc!) és azon tökölöm ki a helyes beállításokat. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy rakéta hajtómű vezérlőjében lettem volna és a feliratok helyén kínai betűk vannak. (Eleve az FCP úgy indul el, hogy két kilométernyi formátumot mutat egy legördülőben, hogy válasszak — hehe. HEHE.)

Sikerült végül átírni az anyagot, utána már csak újra be kellett importálni mindent iMovie-ba, aztán jöhetett az a rész, ahonnan ismerős vagyok: előállítani a fenti produktumot.

A zenét már korábban megálmodtam, így csak magát az anyagot kellett faszán hozzáilleszteni. Szerencsére volt egy csomó lassított felvétel is, ami remekül passzolt Ian Astbury éneke alá.

A végén volt még egy poén: lefagyott az iMovie exportálás közben. Aki ismeri a programot, tudja, hogy nem lehet benne menteni, tehát elkezdtem aggódni. És valóban: nem is volt sehol a menet közben kifagyott szemét. Aztán meglett a dolog, de más néven. Mindegy, a videó maga benne volt, pontosan úgy, ahogy utána kifagyott, tehát nem kellett semmit újraszerkesztenem. Ettől függetlenül este 11 felé járt már az idő és kicsit ideges voltam.

A második export lement gond nélkül, aztán még a Vimeo feltöltés volt hátra. Úgy érzem, a fenti projekttel csúcsra járattam a szoftvert, tehát kiaknáztam a benne rejlő lehetőségeket, hát kérem, ez lett a vége.

Juan Martín Del Potro

20 éves. Barázdált arcú argentin. Nem szép ember, de gavallér. Élete első GS döntőjét játszotta tegnap. És nyert. Öt szettben.

3-6, 7-6 (5), 4-6, 7-6 (4), 6-2

6-2 volt a vége. Mint az elődöntőben Nadalt, annyi game-re iskolázta a svájci órásmestert. Pontosan tudtam, hogy nem szabad elmennem aludni, hanem nézni, bámulni kell a 2009 férfi egyes US Open döntőjét, de a hajnali virrasztás vasárnap már megvolt a Fedex-Djoker alatt.

Az első szett viszonylag sima volt. Rezső bemutatta, hogy képes elképesztő extrákat ütni már az első game-ekben. 6-3-as állásnál úgy gondoltam, hogy ez sima mérkőzés lesz. Relaxáltan tértem nyugovóra.

Hajnalban aztán kétszer is riadtam. Talán a Rezsővel való belsőséges, szellemi viszonyomnak köszönhető, hogy éreztem a diszkrepanciát a Világlélekben. Mind a két alkalommal késztetést éreztem, hogy hű segítőtársam, a szigonyágyú után kapjak, és az ingyenesen letölthető US Open alkalmazásra ujjazzak. Ennél erősebb volt viszont az alvóösztön. De lélekben szurkoltam neked, Rezső, komolyan.

Roger Federer életében 2009. szeptember 15-ig egyetlen személy volt, aki GS döntőben meg tudta állítani. Szeptember 15 után JMDP a második.

Del Potronak nem volt vesztenivalója. Lássuk be: nem szép ember, de gavallér. Ráadásul ez az első GS döntője, hát istenem, eddig is szép dolog eljutni 20 évesen. Nem aggódott, nem izgult, felállt és csinálta azt, amit 7 éves kora óta minden nap csinál.

Sajnos a mérkőzést nem láttam, és annak ellenére, hogy sporteseményt csak élőben szeretek nézni, most meg fogom nézni, hogy elérhető-e már a biztonsági másolat példány. Kíváncsivá tett ez a 196 centis argentin. Mit tud, hogyan szedte össze magát és vette el a másodikat. Aztán amikor két labdányira volt a vesztéstől (!), mi volt a stratégiája.

Rezsőről mindenki azt gondolta, hogy élete formájában van. A Djókert így is verte meg, a sportcsatornák egymás után játszották a fantasztikus poénokat. Aztán a döntőben ütötte már az elsőben is a kettősöket, elmérte az ütéseket. Ettől függetlenül jól játszott, de bennem is kételyeket ébresztett ez a kivételes ember és lelki társ.

Federer nem tudta megcsinálni a 16. slamjét, és nem ő lesz az első ember a modern teniszben, aki hatszor tudott nyerni egymás után Flushing Meadows-ben. De kár pityeregni, eleve most is legenda a csávó. Ikrei születtek, annyi pénze van, amennyit mások iPhone fejlesztéssel sem tudnak összepakolni.

Del Potróval egyébként a 2009-es Garros elődöntőjében játszott, ott verte meg hatodszor az argentint.

Del Potróban hatalmas potenciál van, most érik be igazán a csávó.

Az eredményhez gratulálunk.

iPhone fejlesztés

Amióta dübörög az App Store, egyre több fejlesztő és fejlesztő próbálja ki magát az új platformon. Vannak köztük olyanok is, akik teljesen transzparenssé teszik a pénzügyi számokat is, bevétel oldalról. Ilyen például John Casasanta (Macheist), aki taptaptap.com cégének bizonyos alkalmazásai pénzügyi teljesítményéről blogolgat időnként.

Casasanta korábban már frusztrálódott egy sort azon, hogy nem tudta elég jól SEÓ-zni az alkalmazását, és napjainak jó részét azzal töltötte, hogy tumblarity index-szerűen refreshelgette a toplistát, meg tekerte a Google keywordöket. Most ott tart a személyiségfejlődésben, hogy inkább új alkalmazások fejlesztésére forgatja az idejét és annyit reklámozik, amennyit jónak lát.

Ennél sokkal érdekesebb, hogy most posztolta a legújabb szoftverüknek, a bevezető áron 1 dolláros Convertnek augusztusi számait. (A szoftver egyébként egy tényleg roppant igényes és precíz felületű, máskülönben elég “unalmas” mértékegység konvertáló. Ha kell valamit átváltanom, előveszem, de el kell mondani róla, hogy inkább arra mentek rá, hogy minél látványosabb cuccot csináljanak. Nekem nem elég kiegyensúlyozott, nem elég “zen”.) De visszatérve, a számok:

Összesen 150 ezer darabot adtak el. 99 centjével számolva mintegy 147,8 ezer dollár bruttó bevételre tettek szert, ebből kb 103 ezer nettó dollár ütötte a markukat. Eddig a napig tehát majdnem 19 millió forintot kerestek az alkalmazásukkal. Fontos jelezni, hogy ez 1 dolláros alkalmazás! Ha két dollárért árulták volna, kevesebb fogyott volna belőle, de ki tudja, lehet, hogy több pénzük lenne, mert nem vették volna meg annyival kevesebben, mint amennyivel több bevételt ért volna el a plusz dollár.

Az alkalmazás egyébként volt top10-ben is az App Store-ban, mára 26. helyen van az amerikai boltban. Ettől függetlenül nettó 19 gurigát összehajtott már Casasantáéknak, ami, a fejlesztési költségeket is leszámítva, igen szép summa. Nem nagyon hiszem, hogy túlságosan bonyolult volt lefejleszteniük a cuccot, mondjuk ugyanennyi idő alatt szerintem újra lehetett volna írni az MPlayer Mac OS X GUI-ját is, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy maximum 1 millió forintnak megfelelő összegből simán, nagyon simán kijön a fejlesztése. Ne felejtsük azt sem, hogy marketingre is költöttek, meg mondjuk adóznak is Obamának utána, de bárhogyan nézzük is: 15 millió forintot kerestek nagyjából egy hónap alatt.

Casasanta hoz még egy jó példát, mégpedig az OmniFocus 20 (!) dolláros iPhone szoftverének példáját, ami egy GTD (Get Things Done) szoftver. Az App Store világában gyakorlatilag példátlan drágasága ellenére veszik az emberek. Eddig konkrétan 1 millió dollár árbevételt értek el vele, ami az összes levonás után is igen tekintélyes buli. Legyen mondjuk 180 millió árbevétel. Vigyen el belőle az Apple 54 milliót. Marad még mindig 126. Ebből adóznak is, meg fejlesztettek, marketingeltek, de baszki, fel tudja valaki fogni, hogy van mondjuk 100 millió forintnak megfelelő, vagyis BKV végkielégítés nagyságrendű, költhető, visszaforgatható, ügyfélbulikon kokainozható pénzünk?

Érdemes tehát iPhone fejlesztésbe fogni? Aranyláz az iPhone fejlesztés?

Erre csak az a válasz lehet, hogy “a szex is csak akkor pornó, ha jól csinálják.”

Viccet félretéve: senkit ne részegítsen meg az a tudat, hogy az iPhone fejlesztés szükségszerűen aranybánya. Nem feltétlen az. Eleve az App Store jóváhagyási folyamat úgy szar, ahogy van, minden update után ugyanúgy le kell tesztelniük az alkalmazást, visszautasíthatják az alkalmazásunkat, ha nem felel meg Steve-nek és így tovább. Meglátnak egy pinára hasonlító ikont, hazazavarnak mindenkit a balettbe ugrálni. Egyszóval horror lehet, ha az ember rossz végén ragadja meg a faszt. (Képzavar.)

Egy dolog azonban biztosnak vehető: az App Store dübörög. Valamiért a kis stúdiók, és a nagyok is sorra hozzák ki a játékaikat, sorra jelennek meg a fentihez hasonló “indie” alkalmazások és nekem nagyon nem úgy tűnik, hogy lassulna a trend. Jó a platform, jó az SDK, mi kell még?

Összességében azt szűrtem le, hogy a szifon platform jó ugródeszka lehet kipróbálni magunkat. Érdemes belevágni, megnézni magunknak az amerikai álmot, de ne számítsunk arra, hogy feltétlen pénzt fogunk nyomtatni kilóra. Ha összejön egy 1 dolláros “hit” alkalmazás, akkor maximum vehetünk belőle egy akkora lakáshitelt, aminek az önrészét gond nélkül ki tudjuk fizetni. 🙂

Benne a pakliban

2008. április 28-án jelent meg az első magánúton szervezett hirdetés a Plastik média blogon, azóta minden egyes héten értékesítésre került egy bánner szeptember 1-ig lyuk nélkül, amit, háztáji szinten, szép eredménynek gondolunk.

A Plastik média heti bontásra szerveződött “csináld magad” hirdetési rendszerét többen átvették ilyen-olyan formában. Egyikük volt az Appleblog, másikuk az Addict reklámblog.

Az eltelt több, mint egy év óta sok minden változott, nemrégiben úgy éreztük, hogy ideje továbblendülni a modellel. Úgy döntöttünk, hogy hárman összerakjuk a zöld lézereinket, mint a Halálcsillagon, és elkezdjük a felületeink értékesítést közösen.

A mai napon bemutatandó rendszerünk és márkánk neve: pakli, és mi mostantól pakliban vagyunk. Ez vérszerződés és a tartalomcsinálás mellett lerakott határozott voks is egyben.

2009. szeptember 14-től a hirdetési piac szereplőinek felkínáljuk a lehetőséget, hogy hetente egyidejű megjelenést vásároljanak ezen a három blogon egyszerre. Előnyösebben, mintha külön-külön szerződnének le a tagblogokkal.

A Plastik média e mellett átdolgozza értékesíthető felületeit (ennek a mélyről jövő folyamatnak a része a mostani dizájn átalakulás is), és felveszi az Index kétpupú teve modellje által bevezetett megjelenési rendszert. Ez oldalletöltésenként kettő (2) banner megjelenését engedélyezi meg: egy jobb felül (160×290 pixel), a másik pedig az első poszt alatt (310×250 pixel, szabványosított méretek).

A Paklit annyira komolyan vettük, hogy még egy honlapot is készítettünk neki: pakliban.hu További részleteket itt nem is fednénk fel, aki tehát a feltételekre, árakra és időpontokra kíváncsi, látogasson el oda (vagy küldje tovább annak, akit feltehetően érdekelhet a dolog).

Helvetica Neue és a világ

(alábbi posztunk Mac-en érdekes egyedül, ráadásul érdektelen faszság, olvasni csak saját felelősségre!)

Akinél ratyi lenne a betű Windowson, az törölje ki a Helvetica fontját, vagy telepítsen egy normálisat. HP printerből is jöhet a gagyi.

A Plastik redesign során első körben a kenyérbetűt Helvetica Neuéra kívántam cserélni. Gyorsan elmondom, hogy a Neue nem azonos az öcsi Helveticával, lássuk csak a wikipédiában: “Neue Helvetica is a reworking of the typeface with a more structurally unified set of heights and widths. It was developed at D. Stempel AG, Linotype’s daughter company.” — történik mindez 1983-ban, az eredeti Helvetica 1957-es betű.

Persze nem kell ebbe mást belelátni, én egyszerűen Neuét kívántam használni és kész. Kipróbáltam a CSS definíciót, jónak tűnt minden, vannak CE őű betűk, mondom, ez rendben lesz.

Sajnos az élet mást mondott.

A “Helvetica Neue” font Snow Leopard kitben nem tartalmaz CE betűket. Érdekes, sőt, meglepő módon a “Helvetica Neue Medium” (font-weight: 500;) variánsban benne vannak (bárki könnyen visszaigazolhatja Font Book alapján), viszont a Mediummal nem lehet folyó szöveget írni. Megdőlni látszott az álmom.

Azt javaslom azonban, hogy menjünk utána, tegyük fel a kérdést! Miért látunk “normális” ékezeteket, ha HTML-ben kipróbáljuk a dolgot? Így néz ki ugyanis:


font: normal 60pt “Helvetica Neue”;

Normális, helyes, megfelelő?

NEM!

Vizsgálódjunk tovább. Az történik ugyanis, hogy a drága operációs rendszerünk a hiányző CE betűket kicseréli egy nagyon hasonlóra. Annyira, hogy folyószöveg méretben nem is látható nagyon a különbség, viszont ekkora méretben már nagyon is. Ahhoz, hogy ezt demonstráljam, segítségül hívtam egy magyarázó ábrát.

Ezen az ábrán világosan megfigyelhető, hogy a felső sor ékezeteinek szára nem egy vonalban van, holott a Helvetica Neue Medium, korrekt CE esetében látható, hogy nagyon is egy helyen kellene lenniük. Nagyon is! Az is látható, hogy az ékezetek képzése mennyire más a Lucida és Helvetica család esetében. A Lucida sokkal hegyesebb, a Helvetica, kövérkés.

És aki azt hinné, hogy az ékezetek nem, de legalább a betűk ugyanazok, nagyon téved!

Animgifben hasonlítottam össze a Helvetica, Helvetica Neue, Arial és Lucida betűk “o”-it. Azt hinné az ember, hogy míg az ékezetekben több, a betű testében kevesebb különbség lehet. 193 pontos méretben gyönyörűen kijönnek az eltérések MIND A NÉGY betű esetében (érdemes kirántani az asztalra és preview-ben hasonlítgatni kurzor fel/le irányokkal az egyes betűket):

A Lucidán egyértelműen látszik, hogy teljesen más világ, meg másra való, ellenben a Helvetica, a Helvetica Neue és az Arial nagyon is egy tőről fakad.

Végeredményben az a szakvéleményem, hogy

1) nem mindegy
2) ne CSS-ben nézegessük a dolgokat, hanem Font Bookban győződjünk meg arról, hogy benne vannak-e korrekten a CE őű betűk

A Plastik média betűje (amit Ön most olvas) ebből kifolyólag “Helvetica”. Megvárjuk, míg az Apple belefejleszti / megveszi a rendes CE fontot is és akkor lecseréljük. Aztán házi feladatként a képernyőn kell megállapítani majd, hogy Neue vagy sima Helveticát látunk. És aki nem tudja, annak bevésünk egy szöget.

Ne engedjünk a betűk könnyelmű csábításának! Legyen rend.

iTunes Store regisztráció ’09

Aki még nem regisztrált volna az iTunes Store-ba, szerintem ne habozzék, mert nagyon faszányos dolog. Én magam 2007 nyarán tettem meg az első lépést, és azóta százezreket elköltöttem már az Apple online zeneboltjában.

Sok minden változott az eltelt két év alatt: egyrészt Magyarországon is megjelent már az App Store eurós bolt (ahova bárki legálisan regisztrálni tud, de onnan csak iPhone / iPod touch alkalmazásokat lehet vásárolni), másrészt az US boltból letiltották menet közben a nem amerikai hitelkártyák használatát, harmadrészt pedig rengeteg fejlődésen esett át a store, immáron minden MP3 (bocs: AAC) 256 kilobites, DRM-mentes iTunes Plus névre keresztelt tartalom, és ugye szerda óta vásárolhatunk “DVD menüs” albumokat is (iTunes LP), illetve filmeket (iTunes Extras).

Pénteken az Index új irodaépületében jártam az Árpád-hídnál (egyébként menjetek el és nézzétek meg, nagyon modern), Karottának pedig megmutattam Bob Dylan iTunes LP-jét a gyakorlatban:

Karotta egyből hátast dobott és megkérdezte, hogy ilyenekre hogy lehet szert tenni? “iTunes csak hekkeléssel működik, nem?”

A helyzet a következő: az amerikai boltba be lehet regisztrálni fiktív címmel (ennyi a hekkelés), aztán kódot kell vásárolni és innentől gyönyörűen működik minden. Zenét, filmet (vigyázat, ez DRM-es!) fogunk tudni vásárolni. Tisztában kell lenni ugyanakkor azzal is, hogy az Apple figyeli és ellenőrzi a boltjain keresztül történt vásárlásokat.

Ugyan explicit módon állítják rögtön a Terms of Service elején, hogy adott ország boltjában a nem abból az országból indított vásárlások tilosak, jó okunk van feltételezni, hogy ennek nem mennek utána. (Eleve azért sem, mert akárhogy nézzük is, ez nekik extra bevétel.)

Amire jobban ügyelnek, az a felhasznált kód. Itt ugyanis keményen veszthetnek pénzt, ezért annak már utánamennek, hogy ki milyen kódokkal bohóckodik. Én azt feltételezem, hogy a rejtélyes okok miatt letiltott accountok mögött is “buzerált” (lopott hitelkártyával vásárolt) kódok lehetnek. Erről mi nem fogunk tudni, elég, ha a dealer füle mögött van vaj, illetve ő is kétes forrásból szerzi a kódjait. Ennélfogva rohadt fontos, hogy megbízható forrásból vegyünk kódot (lásd majd a 2. pontot kicsit lejjebb — nekem ezzel még semmi gondom nem volt).

Ennyi bevezetés után lássuk a gyakorlati részt!

1. regisztráció

Győződjünk meg arról, hogy a “US Store”-ban vagyunk, mégpedig úgy, hogy az iTunes bolt alján levő “Change Store” linkre kattintva kiválasztjuk explicit módon azt. Győződjünk meg arról is, hogy nem vagyunk bejelentkezve a boltba (Store menü – Sign out). A regisztráció első lépésében próbáljunk “megvenni” egy ingyenes programot az App Store-ból (példa link). A feljövő menüben: “Create new account”, majd értelemszerűen töltsük ki a részleteket. Címnek adjunk meg egy amerikai címet és nevet. Ehhez a Google Maps-ot is segítségül hívhatjuk (példa link).

Az Apple oldalán screenshotokkal dokumentált részletes leírást kapunk a regisztráció menetéről.

2. kódszerzés

A kódot, nincs mese, meg kell venni. Ehhez lehet eBay-en is ügyeskedni (egyszer próbáltam), viszont a kényelm és megbízhatóság a preferált. Megfigyelésem alapján a legtutibb kódbizniszt a Digital Bridge üzemelteti (kódok mellett amerikai beszerzéssel is foglalkoznak, a weblapon meg lehet nézni mindent). Nem feltétlen olcsó, mert 50 rugóba kerül 200 dollárnyi kód (ez 250 dolláros árfolyam — avagy minket sújtó Balkán-tax), viszont nekem soha nem volt egyetlen kóddal sem problémám egy elgépelést leszámítva.

Most megnéztem a weblapjukat, nincs még rá automatizmus, a kódokat e-mailen lehet megvásárolni. Ez nálam úgy működött, hogy megírtam a levelet a digibridge kukac gmail.com címre, aztán jeleztem, mekkora méretű kódot kérek. Egy magyar bankszámlaszámra elküldtem a gyurmát, nekik pedig a PDF visszaigazolást erről. Postafordulttával kaptam meg a kódokat, amit iTunesbe kellett másolni. Az US Store címlapján keressük meg a jobb felső “redeem” opciót:

Rövid beszélgetés következik a szerverrel, majd azonnal jóváíródik az egyenleg és kezdhetjük is költeni a pénzt.

Érdemes két accounttal dolgoznunk: egyiken a legális magyar App Store accountba regisztráljunk be, ezen keresztül vegyük meg az iPhone alkalmazásokat. A másik legyen az amerikai, amivel azokat vásároljuk meg, amik nem érhetők el a magyar boltból (az ingyenes Shazam például), illetve a zenéket. A szifonon megél mind a két account egyébként gond nélkül. Videofilmeket, sorozatok vásárlását nem javaslom, mert ha mégis letiltják az accountunkat, akkor buktuk a DRM-es tartalmainkat.

Maradéktalanul akkor leszek boldog, ha lesz magyar zenebolt is magyar előadókkal és helyi tartalommal. Addig is lehet használni a US Store-t. Csak aztán győzzük pénzzel.

Evolúciós design

Tovább folytatódik a Plastik média felületének finomítása. Először is: kidobtuk a három hasábos elrendezést és visszatértünk a két hasábra (aki szemfüles, már tegnap óta láthatja a változást). Az új, 1024-re való fejléc viszont megköveteli a növelt hasábot, így a korábbi 490 helyett immáron 620 pixelen terpeszkedünk. Ennek hatására sokkal nagyobb képekkel dolgozhatunk, illetve a korai K2 “kenyérbetűjét” és sorkizárt szedését is lecseréltük.

update: ez egy komplexebb folyamat, valami végeredmény lesz. Sajnos a “Helvetica Neue” nem biztosít megnyugtatóan CE betűket, így kenyérbetűnek a “Helveticát” vagyunk kénytelenek használni. A konkrét definíció: font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; E mellett a címbetűket is lecseréltük a modern kor igényeinek megfelelően. Immáron @font-face definícióból jön a címbetű, ami “Graublau Sans Pro” és a licence explicit módon megengedi a webes felhasználását. (Csak Firefox 3.5+ és Safari 3.1+ fölött látható, a többiek Helveticát vagy Arialt kapnak.) E mellett persze nem bírtam ki és beleraktam még egy -webkit-transition definíciót is, így webkitesek krémes-hovert kapnak pirosba.

Jobb oldalról lekerültek a vimeós képek (akit érdekel, a vimeó lapon majd nézelődik), Flickr maradt (különösen a SZUPER iPhone alkalmazás után!), tagfelhő lejjebb került és balra záródik — minden csitti-fitti.

best_of_show.pngMegvalósítottunk még egy nagyon régi álmot is: a korábban már kézzel kezelt “Plastik media Best of Show”, más néven aranykommentnek hívott megjelenítés immáron automatán szerkesztődik, AJAX-os felületen lehet kapcsolgatni. Ami viszont még ennél is fontosabb: lehetőség van listázni az aranykommenteket, illetve azt is nézni, hogy ki gyűjtötte össze a legtöbbet. Azért azt elmondanám, hogy ezek kiosztása teljesen szubjektív mércével történik. Mindenesetre szeretnénk ezzel a kis figyelmességgel támogatni a minőségi és lényeget érintő, ún. “ontopic” hozzászólásokat.