Toad to Live — Live to Toad

Az eredeti, 1985-ös Super Mario Bros. játék pálya végi megnyerés képernyői többek közt “Toad”-ot, a gombát ábrázolják, amint Mario-t tájékoztatja arról, hogy a királylány egy másik kastélyban van:

Ha belenagyítunk ebbe a képbe, akkor láthatjuk, hogy egy nem megfelelő helyre (vagy éppen a legmegfelelőbb helyre) rakott pixel miatt felnagyítva úgy néz ki szerencsétlen Toad, mintha mindkét kezével beintene a kamera felé:


500%-os nagyításban

Ezen felbuzdulva készítettem egy még kifejezőbb és még nagyobb, 700%-os nagyítást, ami tökéletesen az eredeti sprite-ot tartalmazza, egy diszkréten transzparens, Snow Leós dokk kerettel, valamint az “ujj” pixelek körüli határozott vonallal a kifejezés kedvéért:

Innentől minden Uj Péter-féle tumblr posztot, amin a Mac-et zsigerből fikázza (vanbelőlükpár, de ez a Mester fő műve insofar), nyomni fogok egy reblogot ezzel a képpel. Ezt javaslom minden kedves Tumblrrel rendelkező olvasónak is megtenni, akik fontosnak érzik a kérdést, és fel kívánják venni a Harcot a főszerkesztővel. A pontos cím, amit a reblog után a kiskép ikonra kattintva URL-ként kell megadni:

http://plastik.hu/media/images/toad_fyou.png

Nem eredeti find egyébként, eredetileg Tumblr-en posztoltam Adriankoooo nyomán.

iTunes 9

Elképzelhetőnek tartom, hogy több részből fogom összeállítani a posztjaimat, mert annyi mindenről szeretnék beszélni a tegnapi iTunes frissítés kapcsán.

Először is: imádom az Apple web dizájnereit. Az összes képet az új termékoldalakon pixel-precízen körbevágták (iPod nano, iPod touch, iPod shuffle, iTunes). Még azokat is, amelyek máskülönben fehér alapra kerültek. Ennek oka érthető: odaadták a pixel-mesternek a fotóanyagot, hogy akkor most ezeket tessék rendesen kivágni. Nem kizárólag ezért imádom őket: remek lapterveket készítenek. Olyan lapterveket, amitől kezeimet előre tartva szeretnék boltba rohanni.


vagy ettől csak nekem áll fel?

Steve-től megkérdezték, hogy az iPod touch miért nem kapott kamerát. Sokan ettől várták ugyanis az Eljövetelt. A válasz szörnyen egyszerű: inkább levitték az árát a 8 gigás modellnek, így US-ben már 40 ezer forintért megkapja az ember az élményt. Steve szerint egyébként a vásárlóik játékplatformnak használják a toucht. Van benne igazság: az App Store ugyanis a néhány dolláros kvarcjáték tenger.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem különösebb játékélményt nem adott egyik cucc sem, touch módszerrel irányítani képtelenség a dolgokat. Az egyetlen játék, amitől őszinte elismerésem volt, az a Rolando. Félreértés ne essék: ettől függetlenül remek dolognak tartom az App Store-t és vásárlok is mindenféle játékot és egyéb hülyeséget, de ez nem játékplatform, hanem modern kori kvarcjáték színvonal. (Az összes slágerjátékuk ilyen egyébként.)

Ezért is tartom rohadt viccesnek, ugyanakkor felháborítónak, hogy képesek ilyen lapot kitenni a prezentációjuk közben:

Volt még ilyen húzásuk tegnap. Komolyan mondom, ha ez így megy tovább, egy keményen bepipázott Uj Pétert fogok rájuk küldeni feszítővassal, hegesztőpisztollyal.

De azért ki is mondom: egy modern kori kvarcjátékot nem kellene azért egy több napos, mély szórakozással összehasonlítani. A handheld videojáték szakszervezet nevében tartom felháborítónak ezt a dolgot.

A másik dolog, amiről nem tudnak lejönni a firkászok: miért nem tud fotózni az új nano? Miért csak videót képes rögzíteni? Nos, azért, mondta el Steve szintén tegnap, mert ebbe a méretbe fotóra alkalmas szenzor nem fért a gépbe. Van még kérdés?

Lapozzunk, iTunes.

Nagyon tetszett nekem ez a “Cocktail” fedőnevű, iTunes LP-nek elnevezett új termékük. Remélem, és őszintén várom, hogy minél több ilyen albumot lehet majd megvásárolni a boltjukban. Jelen pillanatban hat (6) van, valamint további 5 készül. Ez egyelőre olyan felütésnek tűnik nekem, mint a Garageband Artist Lessons kezdeményezése, ami szintén nagy csinnadrattával indult el, aztán eljutottunk oda mondjuk egy év után, hogy ugyanazokkal a szerzőkkel egy-két újabb dalt betettek a kínálatukba. Kicsit kifulladt a dolog, pedig remek cucc, én mondom. Az iTunes LP remélem nem jut erre a sorsra és napról-napra új albumok jelennek majd meg.

Megvettem a Bob Dylan Highway 61 Revisited albumát, néhány dollárral került többe, mint normálisan a boltból és csodálatos tartalmat kapunk mellé. El is határoztam, hogy ebben a formában fogok albumokat vásárolni, egyszerűen mesés. Vagy én nem tudom, mit mondjak rá. Olyan, mint egy jól megcsinált DVD menü. Pontosan ugyanolyan tartalmak vannak rá, dalszövegek, videók, fotók, amik egy albumra dizájnolt, kényelmes felületből érhetők el.

A dolog érdekessége, hogy a formátum HTML+CSS kombóval, webkit alatt fut. Szerintem könnyedén meg lehetne hekkelni, hogy az .itlp formátumban levő anyagok standalone is futtathatók legyenek:

Remek ötletnek tartom, hogy ezzel a módszerrel próbálnak eladhatóbb albumokat készíteni. Azért viszont nagyon szurkolok, hogy ne jelenjenek meg “appstore” kóklerek és bizonyos albumoknak ratyi legyen majd az LP változatuk.

Meg kell említeni, hogy a videóknál is megcsinálják ezt, tehát a DVD “extra” funkcionalitás is jön ebben a formában a boltba. Jó ez az irány, nekem tetszik.

Ami pedig az új shuffle-öket illeti: KELL nekem egy üzleti shuffle. KELL. NEED.

Manapság minden marketing

Tessék, blogposzt a Google-től, ahol, hihetetlen, de arról számolnak be, hogy néhány pixellel megnagyították a főoldalukon levő kereső mezőt. (Balra a régi!)

Posted by Marissa Mayer, Vice President, Search Products & User Experience

Ez a liba kb ennyit ért hozzá. Lemarketingeli a két pixelt.

Hello iTunes 9

A legfontosabb újítás az ikonon figyelhető meg. iTunes 8 balra, iTunes 9 jobbra.


klikk a képre a nagyításhoz!

Viszont sajnos csak 32 bites továbbra is.

Dizájn lopás

Jeffrey Zeldman ugyan megmondta, hogy ne akkor aggódjunk, ha lopják az anyagunkat, hanem akkor, ha nem lopják, viszont hogyan értelmezzük mindezt a kis hazánkra?

Érdekes körlevelet kaptam tegnap Magyar “maz” Zsolttól. Ebben elmeséli, hogy az egyik fotóját a Jeans Club egyszerűen lenyúlta, kicsit megpiszkálta, aztán a terméket piacra dobta. Maz felvette velük a kapcsolatot, majd kisvártatva bepöccent azon a “lekezelő stíluson”, ahogy kezelték az ügyet. Ezen a ponton fordult bírósághoz.


a póló


és az eredetije

Eddig a pontig tegnap is értettem a sztorit szöveg szinten. Azt nem értettem, mik a motivációk egy ilyen esetben. Nekem ugyanis az lenne a természetszerű hozzáállásom, hogy megírom nekik a tényállást, erre lekezelnek, majd maximum írok belőle egy blogposztot. (Esetleg semmit sem csinálok, hagyom a vérbe.)

Bíróságra semmiféleképpen nem mennék el. Eleve több száz rugós költséggel kalkulálni egy kétes kimenetelű ügyben, másodsor pedig mit lehet elérni? Kedvező esetben maximum a céggel kifizettetni valamennyi pénzt kártérítés címén. (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy Maz tudomásom szerint nem árulja ezeket a képeket, tehát őt ez nem károsította meg.)

A Jeans Clubnak tényleg nem lett volna más dolga, mint az, hogy helyreigazított módon elnézést kér Maztól, esetleg felajánl neki valami kedvezményes vásárlást a boltjaiban, vagy valami hasonló nüansznyi kis hülyeséget. Sajnos azzal, hogy magukra haragítanak valakit (amit egyébként elég nehéz véletlenül megtenni), sokkal többet ártanak maguknak, mint úgy, hogy jófejek lesznek ebben az esetben.

Én legalábbis a cég helyében ezt tettem volna. De ők úgy voltak vele, hogy ha akarja, perelje be őket. Magyar Zsolt meg most be is perelte őket, és aztán megy a dolog, nem lehet megállítani. Ez olyasmi tett, mint amikor valakinek beszólnak az utcán, aztán nem az történik, hogy továbbmegyünk, mintha meg sem hallottuk volna, hanem visszasétálunk és megkérdezzük, hogy “mi a probléma?”

A perben egyébként most ott tart a dolog, hogy bizonyítani kell azt, hogy nem kis szériás gyártás történt. Állítólag 300 póló készült, szerintem teljesen reális lehet, azt kell bemutatni, hogy nem, ennél több.

Franc tudja. Sok értelmét nem látom a pereskedésnek továbbra sem, viszont mindenképpen megértem azt is, amikor valaki azt mondja: “ebből elegem volt, belőlem nem csináltok hülyét”.

update: Szily is posztolta a Homárra az esetet.

District 9

Megoszlanak a vélemények, hogy az iMDB lista Top100 44. helyén álló ufós “mockumentary” filmet, a District 9-t érdemes-e megnézni torrent formájában. Állítólag jó a minőség, a film most megy a mozikban. Én nem kívánok ebbe a témába bekapcsolódni, viszont az Apple oldalán megtekinthető trailerek alapján összefoglalom, mit fogunk látni:

Ezen túlmenően arra számítok, hogy nem fogják tudni rendesen megcsinálni azt, amit meg kellene, hogy ti. az idegen faj kapcsán bemutassák a párhuzamot a való élettel, és a feketék erőszakos elkülönítésével. Nem, ahhoz túl sok a bomba, robbanás, hangeffekt és világmegváltó törekvés.

update: Persze én sem bírtam ki. Sajnos nem azt a filmet csinálták belőle, amit lehetett volna, de egyáltalán nem volt rossz. _alesi_ mondta meg a frankót:

Abszolút kiszámítható történet, némi erkölcsi megmondás és persze a végén a folytatás elvetett magja. Nem nagy durranás -a 44. helyre valóban sovány-, de azért működik és élvezhető. Manapság nem túl sok, mozijegyre érdemes film van, ez kivételesen az.

Igazából egy baromi érdekes alapkoncepcióra épülő film (aki látta a trailert, tudja, mit mondok), amit elvittek egy VFX-es irányba. Ennek ellenére kellően nem-amerikai tudott végig maradni, de nem alkotott a filmkészítésben korszakot, az elejét kifejezetten átírtam volna a bugyutasága miatt (igen, a Starship Troopers utánlövésről beszélek). Inkább egy jó effektes brigád érdekes alapsztorijának a film változata. A rendező korábbi darabja megtekinthető a YouTube-on, amin a film alapul:

Annak idején volt egy szintén Dél-Afrikai VFX-es arc, aki szerintem az első ilyet csinálta: ott robot rendőrök őrizték a nyugalmat a dobozvárosban. Szerintem van összefüggés a kettő közt bár, már nem emlékszem a csávó nevére. Természetesen az is Neill Blomkamp film volt, egy korai zsenge “Tetra Vaal” néven. A Plastik média szerkesztője most már büszkén árulhatja el, hogy annak idején frame-enként elemezte ki a Tetra Vaal című kisfilmet (pre-YouTube) és az egyik OSD feliratában Windows dirlistet fedezett fel. Erről levelet is írt Blomkampnak, aki vissza is válaszolt a levélre.

Érdemes megnézni ezt az interjút a rendezővel és a főszereplővel. (A főszereplő valóban első filmes, de valójában ismert producer volt már a szetten, segített a rendezőnek összehozni a fenti kisfilmet is, amiben már szerepelt rendőrként.)

Magyar helyesírás-ellenőrzés Snow Leopard alatt


Figyelem! Ez a poszt már régóta nem frissített információkat tartalmaz. A modern változat erre.

Mac OS X 10.6 alatt az alábbi érdekes szövegre bukkanhatunk a kalandozásunk során. (A pontos helye: “System preferences – Language & Text – Spelling – Setup”):

Ez önmagában nem mond semmit, viszont a szemfülesek észrevehetik, hogy ez bizony nem más, mint a Magyar Ispell helyesírási szótár definíciós fájljainak kiterjesztése. Ez lefordítva annyit teszt, hogy Snow Leopardon immáron lehetőség nyílik az Open Office-ban is használt magyar helyesírás ellenőrző használatára teljesen legális és támogatott módon!

Nincs más dolgunk, mint letölteni a legfrissebb, 1.4-es kiadás Open Office-hoz való telepítő csomagját (ezen belül a “hu_HU-1.4-pack-for_OOo_2.1_or_newer.zip” kell nekünk), majd az abban található “hu_HU.zip” csomag kitömörített fájljait átmozgatni a /Library/Spelling mappába. Ezek után menjünk el ismét a Sysprefs, Text, Spellingbe, majd ott válasszuk ki az immáron elérhető “Magyar (Library)” helyesírási szótárt. (Még a lista tetejére is vihetjük a setup pontban.)

Innentől aztán minden Cocoás, ezt támogató alkalmazásban lehetőség nyílik a valós idejű helyesírás ellenőrzésre!

Éljen! Éljen, éljen, éljen!

Hovatovább megfigyelhetjük azt is, hogy a letöltött OpenOffice csomagban található tezaurusz (thes_hu_HU_v2.zip) és elválasztási szótárak (hyph_hu_HU.zip) is helyet kaptak. Sajnos egyelőre nincs információnk azt illetően, hogy Snow Leopard alatt hogyan lehet (amennyiben egyáltalán lehetséges) ezt a két szótárat is működésre bírni. Akinek van ezzel kapcsolatos információja, adja közre!

Innentől nincs más dolga a Mac közösségnek, mint az, hogy lelkesen szurkoljon a Magyar Ispell újabb változatának fejlesztéséért és az Open Office sikeréért! 2008 novemberi a legutolsó verzió, reméljük hamarosan jön újabb frissítés. Ha jól látom, nem ismer még a “blogolással” kapcsolatos kifejezéseket sem (pl. blogoltam, blogger). Németh Lászlónak kell levelet írni a nemeth kukac openoffice pont org címre.

Posztunk a korábbi, installálós, MySpellX kiegészítéseként íródott. Meg kell jegyezni, hogy a MySpellX legutolsó buildje a legfrissebb, 1.4-es Magyar Ispell változaton alapszik. Eredetileg FLEX hívta fel a figyelmet erre a blogposztra, ami alapján elkezdtük a turkálást.

Auto-tune inda house, yea

Ez vicces. A Smule, aki annak idején elhozta nekünk a szifurulyát, most megcsinálta a valós idejű auto-tune alkalmazást:

Annyira belelkesültem, hogy fel is “énekeltem” egyből valamit:

Hozzáteszem, énekelni kell, tehát ha csak beszélünk, nem lesz belőle semmi. Sokkal jobban megy, ha ebben a zenei stílusban próbálja az ember, aztán a többit elvégzi az Objective-C mágia. Viszont nem, ismétlem, nem lehet elrontani. Vagy gondolta volna valaki, hogy akár csak megközelítően is képes vagyok ezen a szinten énekelni? 🙂

Némileg releváns desktop képem újabban:

(via midi.blog.hu)

Contra Rebirth

Japánban már május eleje óta vihető a WiiWare csatornából, Európába tegnap jutott el, 1000 Wii pontért azonnal letöltöttem, és két sör elfogyasztása közben nekilódultam.

Aki nem ismerné a sorozatot, gyors összefoglalásként elmondom, hogy 2D platformer anyag, ahol egy Rambó-szerű arccal kell rohanni és badass dolgokat művelni. Lőni, sorozni, ugrálni. “Run and gun” kategóriába szokták sorolni, de én mellétenném még a “bullet hell” megjelölést is.

Nem túloztak a címadással a Konami szövegírói: ez tényleg a Contra rebirth!

Végre őszintén tapsolnom kell, mert ízig-vérig 16 bites játékot készítettek 2009-ben. Azt hittem, hogy a “retro” érzést már csak a 8 bit jelenti, de ez nincs így, sőt, talán még klasszabb egy 16 bites retro játékkal nyomulni. Szerintem olyan Super Nintendo-féle hardvert emulálhat, bár nehéz ezt megmondani, mert Wii-n fut.

Az irányítás tökéletes, a játékmenet egyszerű, a pályák változatosak, érdekesek és nagyon nehezek (de nem frusztrálóan, mint a Mega Man 9-ben). Többször ki kell gyakorolni egy-egy részletet, újra és újra nekilendülni, míg tökéletesen nem tudjuk kontroll alatt tartani az egészet. Semmi sem történhet véletlenül, minden ellenfél, lövedék-hullám és platform a látóterünkbe kell, hogy kerüljön, uralni kell a sprite-okat.

Szerencsére akárhányszor újra próbálhatjuk egy-egy kontroll pont után, ami lehet pályakezdő rész, lehet főszörny előtt is, sőt, lehet, hogy az egész pályát gyakorlatilag egyben kell lenyomni. Egy dolog viszont finom: nem kell a játékot a legelejéről kezdeni.

Én most a hármas pálya főszörnyénél tartok, ahova igen kellemetlen eljutni: először végig kell küzdeni egy nem túl könnyű ninját rakétán, utána egy unalmas mech-láma shooting jön, majd ugrabugrálás szintén lámákon és a végén a rakétás bossfight. Mire eddig eljutunk, nem sok lehetőségünk lesz kikísérletezni a ránk váró mintákat, elég sok újrajátszás kell a teljesítéséhez. (A teljes játék 5 pályából áll egyébként — aki végignyomja, vérbeli platformer.)

Egy videó a saját bénázásomról:

A játék tökéletes, kötelező darab mindenkinek aki szereti a stílust.

PS: “Hit + and 1 and 2 on the title screen to enter debug mode.”

Apple Flash verziószám

Hangos a net attól, hogy a végleges Snow Leopard buildbe nem a legutolsó, ismert biztonsági hibákkal felpatchelt Flash változat 10.0.32.18 került bele. (Sőt, olyannyira nem, hogy aki frissíti az OS-t és legújabb Flash-e volt, annak visszateszi a régebbit. 10.0.23.1)

– Kell-e aggódni?
– Nem.
– Feltegyem-e a 32-es változatot?
– Aha.

Aki itt tart az olvasásban (hüvelygomba!!), tegye vissza magának a legújabb változatot innen, egyszerű telepítés, csak böngésző újraindítás kell neki. (Ajánlható még Mac-en a Click-to-Flash plugin, ami kigyilkol minden Flash tartalmat a böngészőből. Elegáns szoftver és valódi Safari plugin.)

Akit nem érdekel ez az egész vihar a biliben sztori, az pedig várja meg a 10.6.1 dot-release-t és akkor fel fog kúszni az új Flash a gépére automatikusan.

Szeretném érinteni a “vírusok” kérdéskört is: rengeteg biztonsági rés van minden platformra. Windows, Mac, Linux, de ha ez nem lenne elég, alkalmazás oldalról is jönnek a támadások. Aki veri a mellényét, hogy ő bizony szakember, és nem kell vírusirtó, az majd jól megobja egy olyan féreggel, ami automatán terjed a hálózaton keresztül és valami biztonsági rést használ ki. Anno én is jártam így XP alatt, pedig én aztán nem kattintok meg semmi gyanúsat.

Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy mindenből feltesszük a legfrissebbet és a legjobbat. Gázos dolgokra meg tényleg nem kattintunk.

Kb 10%-os piacrészéből fakadóan Mac-en szerencsére kevesebb a veszély, mint Windows alatt, bár az iPhone tömeges elterjedése óta fokozottan kerül már ez a platform is a támadások kereszttüzébe (gondoljunk csak az SMS vulnerability-re).

Tökéletesen biztonságos rendszer nincs, aki ezt állítja, hülye.

NB, ettől függetlenül Mac-en nincs szükség “vírusirtók” telepítésére, illetve a Malware cuccok sem jelennek meg. Ami támadás van, az számunkra, “Software update azonnali feltevőkre” nem jelent veszélyt. Viszont ezt újra szeretném hangsúlyozni: mindig frissítsük a gépünket.

update 20090910: Az Apple kiadta a 10.6.1 dot-release-t, ami, többek közt, tartalmazza a Flash frissítést is.

Tumblr, Twitter, Blog? WTF?!

A komolyan vett blogolási sugaramban idén megjelentek az új játékosok, például a Tumblr és a Twitter is. Márciusban már összefoglaltam, de most újra szeretnék visszatérni a témára egy gondolat erejéig. Van értelme három helyre blogolni? Ennyi hónap használat után is azt látom, hogy van. A Twitter közösségi jellegű instans és rapid megosztó. A Tumblr pedig mobil fotózásra, egyszerűbb dolgokra, webszemét filteringre alkalmas zsenialitás.

Másik dolog, ami miatt tulajdonképpen írom a posztot: kimutatható a Twitter jótékony hatása. Korábban HH kezdte el küldözgetni a friss posztjait a webisztánról, aztán én is kipróbáltam és van értelme. Először is sokan futtatják agyba-főbe a kedvenc twitter kliensüket, így sokkal gyorsabban értesülnek arról, hogy van valami friss poszt a plastikon. Másrészt visszafelé növeli a látogatottságot. Meg is mutatom, mennyire:

Ez heti bontásban mutatja, mennyien jönnek a twitterről. Naponta átlagosan 180-200 látogatást eredményez.

A Tumblerről pedig látogatottsági adatokat mutatnék, szintén heti bontásban:

Itt naponta átlagosan 3-500 látogatással lehet kalkulálni. Fontos ismételni, hogy ez nem a plastikon lecsapódó forgalom, hanem külön a Tumblrre érkező érték, vagy másképpen fogalmazva: ennyien kíváncsiak az ott készülő tartalomra. Annak egy része (30-40%) szintén a twitterről kattint át, ha úgy posztolok éppen, hogy küldje ki a twitterre is (auto-twitter beállítás köcsögség, komoly twitteresek nem konfigurálnak így fel klienst, hanem per-post bázison maguk döntik el, mi mehet ki).

Mindkét forgalom nagyon girbe-gurba egyébként, látszik, hogy még csak most alakul, fejlődik. Heti nézetben már több értelme van, látszik, hogy mi a trend.

Angyalok és démonok (2009)

Dan Brown “Da Vinci Kódjának” folytatása. Illetve előzménye, mert a pápaválasztásos könyv előbb jelent meg. Tegnap este elkezdtük nézni, Linda kb a harmadánál bealudt, én pedig attól a ponttól az elején, ahol belekeverték ebbe az egészbe a Large Hadron Collidert, 150 millió dolláros bohózat kategóriába soroltam, és kellő közönnyel fogyasztottam a meglehetősen sok csavarból álló filmet. Az utolsó negyedet sajnos pörgetve néztem, mert nincs ennyi időm.

Amit nem értettem: egy hétköznapi bombát túl “snassz” lett volna az Illuminati szektának felhasználni a Vatikán felrobbantásához? Egy szemet kivájni a retina scan-hez miért kell, nem elég Dexter-módra kábítóinjekciót a nyakába fecskendezni, aztán odatartani az áldozatot? (Ezen a ponton felhívom a Resident Evil 4 hasonlóságaira a figyelmet: ott is szemgolyó retina-scan megy az első pálya bossfight után, illetve a szektát, spanyolosan, szintén “Los Illuminados”-nak hívják.)

Egyszóval végig az volt a benyomásom, hogy egy slágerkönyv adaptációját nézzük, ami slágerkönyvként egyszeri elolvasásra bizonyára izgalmas ezen a szinten (sőt, sokkal érdekesebb és gondolatébresztőbb, mint a film), viszont filmként egy levágott, leegyszerűsített, leeffektezett 150 millió dolláros bohózat.

Valamiért mindig filmcsinálóként nézem a dolgokat: látom a beállításokat, a hangot, a túlszerepeltetett egyházi szimbólumokat, a folyamatos hangulatkeltést. Közben pedig arra gondolok, hogy nekem a kriptába leeső hős már mindig csak Indiana Jones marad, és az összes többi kókler.

Elbizonytalanodtam azt illetően, hogy a “Knowing”, vagy ez a film volt szarabb.

Elégséges osztályzatot megajánlottam, de a következő félévben meg fogom buktatni.

Megújult az Origo.hu

“Fel tudsz idézni olyan napot az életedben, amikor megnézted az Origó címlapját?” — Zalka Ernő, reblog

A ma esti Meetup rendezvény zárása az Origósok előadása volt az új dizájnról. Sajnos nem voltam, így csak hallomásból tudom, hogy a közönségből kb négyen jelentkeztek, amikor megkérdezték, hogy Origót olvasnak-e, míg gyakorlatilag mindenki jelentkezett az Index esetében.

Zalka Ernőnek igaza van, mert én nagyjából évente adtam esélyt az Origónak, de mindig elfordultam tőle. A régi balról létramenüs szerkezet, középen minden anyag mellett kiskép és teljesen fogyaszthatatlan forma elborzasztott. Az egyetlen alkalom, amikor oda tévedtem, valamilyen továbbküldött link volt, amit megkattintottam, de nem, nem voltam Origós olvasó. (Ettől függetlenül sokan olvassák az Origót is, őket nevezem én, nem minősítve!, a “nagy internetező átlagnak”.)

Az Origó is biztos érezhette a dolgot, mert szeptember 2-án végre lecserélte a ruháját, és új “frontenddel” várja olvasóit. A meetupon állítólag az is elhangzott, hogy a backendjük nem változott, tehát ugyanaz a CMS szolgálja ki, pusztán a felület új.

A felület taglalása előtt érdemes egy kis kitérőt tenni a számok birodalmában, ugyanis az esemény kapcsán a két lap fő-szerkesztője Uj és Nádori Tumbleren mérte össze az általuk vezetett újságok farokméretét.

Először Uj egészített ki:

Az, hogy az Index “olvasottabb” szerintünk már ‘99 óta igaz. Az Index újságszerű tartalmainak legalább annyi, de inkább egy kicsivel több olvasója van, mit az Origónak. Ez a trend az utóbbi két évben kifejezetten erősödött, ma már az Index címlapi látogatottsága (ami szerintem jól reprezentálja, hogy kábé hányan járhatnak oda híreket olvasni) 25-30 %-kal haladja meg az Origo cimlapjanak latogatottsagat (tegnapi webaudit: Index.hu cimlap 368 000 latogato, Origo: 302 000 latogato).

Nádori válasza:

a Webaudit szerint tegnap az “[origo] Rovatok” mérési egységnek (amiben nincs se iWiW, se Freemail, se kereső, se ún. partneroldalak) 473 334 látogatója volt, míg az ezzel leginkább összevethető “Index Újság”-nak 443 675. Őszintén beszélni kell ugyanakkor arról is, hogy az Index kicsit kevesebb látogatója érdemben több oldalletöltést (ún. PI-t) hajtott végre (2 850 246 vs. 3 273 933).

De visszatérve a felületre és a dizájn választásra: ránéztem az Origóra és egyből az Indexet (amire amúgy is minden nap ránézek, ha kell, ha nem) láttam meg benne, ezt bárki könnyen összehasonlíthatja:

Bal felső képes anyag, hasonló méretű hirdetés (nálam szürkén látszódik, mert nem nézek Flash tartalmat), friss hírek doboz, kétsoros felső menü, hasonló szerkezetben levő cikkajánlók, szín-hangulati-hasonlósága. Mindkettő talpatlan betűt használ, az Index megmaradt a jó öreg Arialnál, míg az Origó Verdanázik és, ha jól látom, Tahomát tesz a címekbe.

Hogy is van ez? Miért ennyire azonos a kettő?

Az Index eredetileg a nyomtatott újságokban levő formát kereste. Azt mondja: az újság címlapját szerkeszteni kell, nem automatizálni. Az automatizmus egy hülyeség. A rögzített forma: hülyeség. Merev, esetlen, unalmas. Ajánlók kellenek, szabadon mozdítható részek, felcímek, élő, szerves massza.

Ezt a megközelítést sikerült megvalósítaniuk Uj Péteréknek a jelenlegi Index címlappal. Semmi durvát, vagy forradalmit nem találtak ki, egyszerűen készítettek egy szerkesztett felületet, amit két helyről vettek át: egyrészt a nyomtatott lapoktól, másrészt a neten jól működő receptektől.

Az Origó pedig nem csinált mást, mint, amit a Palm: lemásolta az iPhone-t. És itt-ott változtatott, szerelt, saját igényeire adaptált. Az Origó azt mondja: igen, ez fasza, láttuk, hogy jól működik, élvezetes a szemnek, jó dolog keresgélni, mazsolázni a címek között, szeretik az emberek. Nem pont és nem így, de nekünk is ez kell. (Már többször megfigyeltem egyébként, hogy kisebb piacon a szereplők egymást nézik. Valaki aztán mer egyet lépni, hopp, a másik is felzárkózik.)

Jól csinálták? Nagyjából igen. Újságot így kell szerkeszteni, erre legalább ők is rájöttek. Dizájnban nem sikerült eléggé elrugaszkodni az Indextől, én odafigyeltem volna a helyükben, hogy a fő gondolatot megtartva vizuálisan eltérő felületet készítsek, de ők láthatóan nem foglalkoztak ezzel.

Sajnos, sajnos a két újság címlapja nem különböztethető meg. Eddig ugye volt az Origó, mint világoskék-narancssárga-kisképes, meg a másik oldalon az Index, a fekete-narancs. A két márka eltért egymástól, megkülönböztethető volt.

Most ez nincs így. Ugyanaz a kettő, nem nagyon látni, hogy melyik melyik. Az Origóra még azt is rá lehetne sütni, hogy majmolja az Indexet. Igen, átvette tőle a működő receptet, de a brand vizuális oldalát nem csinálta meg. Ezt tekintem én hibának.

Semmi gond nincs azzal, hogy a szerkezetet átvették. Az Index jól nyúlt hozzá, jól fogta meg a dolgot, ráérzett a lényegre. Ezt érdemes és át kell venni, hiszen így lehet jó online újságot csinálni. A baj ott van, hogy nem megkülönböztethető a kettő. A logók is ugyanolyan feketék ugyanott vannak, messziről ugyanúgy néznek ki, mind a kettőben ugyanúgy van egy (1) játék — itt narancssárga pont, ott meg szögletes zárójel.

(Én egyébként azt mondtam volna a grafikusnak: nézd, be fogunk zárni egy kibaszott szobába, mégpedig sötétbe. Az elején szar lesz, de megszokod. Laptopot egyelőre nem kapsz. Az kell, hogy az újság koncepciót vedd át az Indexről, de minden mást felejts is el egyben. Itt egy nyomtatott lista arról, hogy mi a fasz van nálunk. Ezt betanulod. Ezután, még mindig a sötétben, megálmodod, hogy a kettő hogyan lesz reprezentálva a böngészőben. Újságos szerkezet és a mi tartalmaink. Ezt te fogod megálmodni, baszki. Csak te és senki más. Az Indexet felejtsd el. Sötét van.)

Jeffrey Zeldman egyébként megmondta, hogy ne attól rettegjünk, ha az emberek nyúlják a dizájnunkat. Attól rettegjünk, ha nem nyúlják.

Függöny.

Spotlightolható EN-HU és HU-EN szótár

update 2011.11.06: a lentiek helyett érdemes az új fájlt használni, instrukciók itt.

eFi küldte be ma, azonnal dokumentálnom kellett. A Mac OS X beépített Dictionary.app-jába telepíthető angol-magyar, magyar-angol szótárról van szó, amit a szabadalma.hu oldalról tölthetünk le kedvünkre azaz tölthettünk, mert levették — lejjebb a helyi tükör. A szótár segítségével nem csupán a beépített szótár használható, hanem a Spotlighttal is kereshetővé válnak szavak, kifejezések, amikhez eddig a Sztaki online szótárát használtuk. Íme a végeredmény:

Vagy ugyanez a Spotlightban:

Ennél is viccesebb, hogy a CTRL-CMD-d billentyűkombináció lenyomva tartása közben bármelyik Cocoa-ban megírt alkalmazás támogatja a hoveres módszert. Nagyon vicces, hogy angol szavak fölött hoverolunk és közben folyamatosan update-eli a magyar szavakat (esküszöm, ez a legkényelmesebb módszer, I LOVE IT):

A telepítés rémesen egyszerű:

1. le kell tölteni a ZIP csomagot (lásd a posztunk végén, a szabadalma.hu-ról időközben eltűnt)

2. a két szótár file tartalmát fogd-és-vidd módszerrel be kell mozgatni a /Library/Dictionaries mappába (figyelem, ez nem azonos a userünk alatti /Library-vel!)

3. megnyitni a Dictionary.app-ot, majd a preferencesben bekapcsolni az új szótárainkat és fogd-és-vidd módszerrel a lista tetejére vinni (ettől lesz spotlightolható!)

Köszönet érte a jótét lelkeknek (“Copyright © 2007 WORKSHOP17 & macmagazin.hu, 2008 Szabad Alma Bt.”). Enjoy.

Nem akarok beteg lenni

Alig dugtam be az orrom a magyar egészségügybe, máris agyamba tolult, mennyire nem akarnék itt kikötni. Márpedig ki fogok, de attól még szar volt. Eleve az is szar, hogy egy véletlenszerű ablakon bepillantva és ártatlant kérdezve válaszra sem méltatnak. Embernek maradni ebben az embertelenségben.

Hibát is elkövettem. Állok egy sorban (akkor még rossz sorban), kiraktak egy réztáblát, hogy “Ön itt várakozzon”. Én álltam a tábla mögött, de akkor meg a pult mögül kilépett valaki és egy “le kell szaladnom” mondattal elintézve el is rohant. Türelmesen várakoztam tovább, mikor is egy sumákker idős hölgy beelőzött jobbról. Illedelmesen mondtam neki, hogy én vagyok a következő, erre jelzi, hogy bizony ül ám más is a pultnál. A hiba, amit elkövettem, most jön: mondtam neki, hogy ha közelebb lenne a réztábla a pulthoz, akkor sokkal egyértelműbb lenne minden. Bár igazából ezt csak gondoltam. Elég az hozzá, hogy megfogtam a réztáblát és az ablak mellé húztam a közelbe. Utólag belegondolva nem volt akkora köcsögség, mert így tényleg elejét lehet venni a beelőző nyugdíjasoknak.

Ekkor kiderült, hogy rossz sorban állok, lefáradtam az alagsorba a többi nyugger rosszalló tekintetében megperzselődve.

Lenn újabb értelmetlen várakozás (megnéztem, hány papírt és kartont tölt ki — nem akarjátok tudni), majd olyan hangulat, mint legalábbis valami haláltáborban. Beüvöltenek név szerint, bevezetnek valami öltözőbe, nem mondják meg, mit kell csinálni, meddig leszek itt, mi történik.

“Oda menjen be?”

“Rendben. És ott mit kell csinálni?” (ezt, FYI, azért kérdeztem, hogy faszra vetkőzzek, vagy csöcsre — Istenem, nem járok minden nap tüdőszűrésre)

“…” (Ezek mind hülyék, esküszöm! Elfelejtettek megtanulni válaszolni!)

Na mindegy, beültem, eltelt negyed óra, semmi sem történt. Utána bementem a helyszínre, ott már két jobbfej operátor volt, fotót megcsinálták, hazamentem. Az érdemi rész 45 másodperc volt. A bruttó kb 45 perc.

Így utólag rekonstruálható, hogy négy kabinba betolják a húst, aztán egyesével szűrik őket, addig a homokzsákok várjanak.

Egyszer voltam levetetni néhány anyajegyet a felső testemről, abból a korszakból van meg az a kép, hogy levetkőzök, ráfekszek valami kibaszott gurigás ágyra, betolnak valami folyosóra és otthagynak hosszú percekre. Senki nem mond semmit. Sehova nem lehet fordulni, nincs egy megnyugtató, emberi hang, hogy “most jön a doktor úr, addig várjon itt tíz percet”.

Szerintem még le is voltam kötözve. De kit érdekel? A homokzsákok nem beszélnek, nem éreznek, nincs bennük más, csak homok.

Függöny.