Uj Péter: “Kaptam ma kipróbálni egy androidos HTC Herót”

Szeretném az első bekezdésben kiemelten jelezni, hogy ennek a posztnak a kategória jelölése “rant”, vagyis magyarul “dagályos, fellengzős beszéd”. Aki ezt nem érti, inkább ne is szóljon hozzá. Ettől eltekintve én tényleg így gondolom, de jobb elhatárolódni saját magamtól rögtön az elején. 🙂

update 20091002: Az Androidportálon is csemegéznek a lenti hozzászólásokból. Thanks Kobak!

Szóval UP ezt írja a Heroról:

Egyelőre megőrülök tőle. Az ujjammal alig bírom nyomkodni a touchscreenen föltűnő apró virtuális billentyűket. A wifijelszót félórás szenvedés árán tudtam bepötyögni. Ráadásul, ahogy eddig levettem, ez állandó online kapcsolatra van trenírozva, tehát nem az elindított alkalmazások indítják a konnektet, hanem ha nem vagy konnektálva, akkor az alkalmazás bután keresi netet, aztán kiírja, hogy gáz van, nincs, ahelyett, hogy elindítaná maga. Ez gáz. Nagy gáz. De még most kezdem olvasni a Manualt. Persze van egy tételem, hogy ha már Manualt kell olvasnd, akkor szar a UI.

Egy kicsivel feljebb pedig:

Hát én most azért adtam föl, mert eddig négy kísérletet tettem arra, hogy beálllítsam a google-fiókomat, mint szinkronizálandó adatforrást.

Wifivel online vagyok, lehet internetezni, böngésző megy, minden. Belépek a beállításokban, szinkronizálás, kéri a júzert, bepötyögöm, jelszót, bepötyögöm (ez bazmeg negyed óra, mert 15 karakteres jelszavam van, és a fele szám, lerohad a kezem, amire sikerül beírni, minden második betűt melléütök, váltania számbillentyűzet és a betűs között, satöbbi, na, ez sikerül, OK, utána elkezd gondolkodni, villog egy progress bar, majd egy idő után közli, hogy nem vagyok online.

És nem ajánlja föl, hogy csatlakozzak, és folytassam, hanem egyszerűen hiba, kész.

Gigabuziság eleve, hogy nem akkor javasolja a csatlakozást, amikor én olyan alkalmazást indítok, amihez kell net, hanem _elvárja_ a köcsög, hogy legyek online. Ennél még a Nokia is következetesebb és barátságosabb.

Azért a fentiekre reagálva elmondanám, hogy pontosan az történik iPhone-on, amit Uj hiányol: ha kell neki wifi, felmegy magától, miután már ismeri a hálózatot. Soha többet nem kérdez rá semmire. Pont úgy csinálja, ahogy elvárt. Borzadva olvasom sorait, bár szerintem ez még nem Android 2.0, mert ott már nem lehetnek ilyen gyerekbetegségek.

Másrészt itt volt tegnap Papp Gábor, én is belenéztem a Nokia E71-esébe, kriminális, komolyan mondom. Az SMS nézet például ugyanaz, ami nagyjából mindig is volt 15 éve, három oszlopban ömlesztve a betűk-számok-jelek, egyedül annyi változott, hogy valami Windows-szerű háttérképernyő van, meg színesek az ikonok. Ehhez képest iPhone-on ez látszik, nézzétek csak meg a videót.

Gábornak Exchange céges fiókja van, gyorsan készítettünk is neki egy ilyen fiókot. Elég volt beadni az email címét, Exchange felhasználó nevét, jelszavát, aztán kis várakozás, majd megkérdezte, hogy mi a kiszolgáló neve (ez nálam plusz pont: eleve megpróbálja mail cím alapján, ha nem megy, akkor kérdez csak rá), miután ezt is beadtuk puff, minden email és naptárbejegyzés azonnal a telefonra került, gyönyörűen használhatóan.

Papp egyetlen igen komoly érvet tudott viszont mondani a Nokiája mellett: ingyen kapta a cégtől. (Ettől függetlenül tegnap este már nézegette az iPhone árlistákat.)

Nekem viszont egy nagyon komoly érvem van az iPhone mellett: minden, de tényleg minden van rá az App Store-ból. A helyzet az, hogy 2009 novemberében azért sem fogok tudni másik platformra váltani, mert ezt egyelőre nem kapom meg másutt. Arról nem is beszélve, hogy minden más elérhetetlen, és csak neten szaladgáló YouTube videókon látni. LOL az iPhone meg ott van akármelyik boltban.

(Csak picsa drága.)

Tumblr kabaré

Adott ez a régi neten karikákat járó kép:

Lássuk, mit kezdenek belőle a Tumblr mikro- és rebloggerei! Dekódoltan, fogyaszthatóvá téve az eseményeket:

Szigeti Péter: hatásvadász.

Markoferko: én mondjuk semmi ellentmondást nem látok a tányérszájú murszi lány, a kalasnyikov és az ipod között.

Hintamester: miért, ez lány ?

Uj Péter: Az hát, geci jó picsa, bazmeg.

Para-Kovács Imre: Szép, de kár, hogy zsidó. Egyébként meg mi a fasznak van a szájában CD, ha mp3-at hallgat?!

Uj Péter: De hülye vagy, bazmeg, most rippeli!

Komolyan mondom, ez már majdnem olyan, mint egy rádiókabaré!

Windows 7 gyorsteszt

A VMware 3.0 kiadása teljes mértékben Snow Leopard kompatibilis és támogatja a Windows 7-et. Felelős bloggerként, aki amúgy is virtualizálgatja az Office csomagot, illetve munkahelyi szinten nagyon is Windowskodik, mindenképpen meg akartam nézni, hol tart a Microsoft 2009-ben.

Nekem a Vista teljes egészében kimaradt, egyik kollégám gépét szállították azzal, illetve jártunk SAP oktatásra, ott láttam sokat a projektoron. Ettől függetlenül nem értek hozzá. A Windows 7-hez sem értek, viszont azzal tisztában vagyok, hogy ez már természetes lépcsője lehet mindenkinek, aki gondolkodik az XP utáni váltáson.

A telepítés teljesen kényelmes és gondtalan (feltételezem, hogy VMware assisted install a megfejtése ennek), ha jól emlékszem, talán egyszer kellett next-et nyomnom. Lepörgött gyorsan és utána minden működött — driverek, hang, net stb.

Első benyomásként: a Win7 felület “Aero Glass” formában idegesítő és kényelmetlen, nem tetszetős. Ez alól kivétel az alap háttérképernyő (vidám-kék), illetve a shutdown screen is. Alt-tabozva jön az ún. “flip 3D” (csak Aero Glassban), amivel scrollozhatunk az ablakok közt. Elég béna és használhatatlan megoldásnak tűnik elsőre, nem is értettem.

Nagyon klassz háttérképernyőket szállítanak ugyanakkor vele, be lehet az ablakok színét is állítani, de ettől még nem lesz jó. Fogalmam sincs, hogy azért látom ilyennek, talán mert 5 éve Mac képernyőt bámulok, vagy azért, mert tényleg PARA, de roppant megörültem annak, hogy át lehet bizony váltani “Classic” módba is, ahol, írd és mondd, Windows 2000 színsémában és felületen jelenik meg minden.

Jól emlékszem, mennyire menő volt annak idején a Win2000 look, meg is maradt minden OS változatban, nagyon helyesen itt is. Érdekes módon átváltva erre a skin-re egyből minden értelmet nyer: ez kérem itt a Windows munkakörnyezete.


…és ez a Start menü

Nekem, öregmotoros rinnyernek szinte döbbenetes látni, hogy az annak idején szarráklikkelt Win2000 mennyire megtalálja a maga helyét 2009-ben is ebben a korszerű formában. Teljesen jó. Minden, ami annak idején volt, itt van. Amit utáltam, gyűlöltem, azt megfixálták és berakták, és minden működik “Classic” hangulatban is.

Felsorolásszerűen még néhány első benyomás:

– Sok minden jól működő felületi megoldás és dizájnelem jött át az Xbox360-ból is, a Win media center egész kellemesnek tűnik elsőre. Nem rossz.
– Jók a hangok. Apró, finom hangok vannak.
– Jó az új számológép. Többféle funkció van benne, átírták. A régi XP-s alkalmazások is bővültek, szépültek.
– Az új Paint állat, de mik ezek az aliasolt szélű objektumok?
– Van végre snipping tool, roppant hasznos képernyőképek, feliratozások készítéséhez.
– A képernyővédők ugyanazok az ezer éves vackok, amiket a 95-ben megismertünk (forgó 3D felirat!). Ráadásul az egyik a Mac default “Flurry” egy igen vérszegény mása.
– A taskbaron meg lehet fogni az ikont és felfelé húzva új kontextusra vonatkozó dolgok jönnek elő, klassz.
– Elég átgondolt minden, gyors a keresés.
– Gagyi a screen font rendering, nem értem, miért nem veszik át a Mac-es, rendes font rendering technológiát. Nem értem!
– Villogások a virtualizáció miatt vannak vajon? Ablakújrarajzolásokat is nyomon lehet követni. Ez mindig is problémám volt azon a platformon.
– Végre nincs Outlook Express, viszont megkér, hogy tegyünk föl mailert.
– Alapvetően ugyanaz a paradigma, mint ami régen is volt: maximalizált ablakok.

– Tetszik, hogy ez a “User” mappa szép tiszta, a gyökér könyvtár is megcsináltnak tűnik, végre eltüntették a felhasználók elől a rendszer mappákat és állományokat, nagyon Mac-szerű, ezt így kell csinálni.

– Remek és streamlineolt a Windows Update, ahol látni lehet a korábban telepített dolgainkat, látszik, hogy odafigyeltek rá.

– Wow.

Kikóserolt, kigyúrt érzete van az OS-nek, ilyennek kellett volna lennie az XP-től kezdve a Microsoft minden operációs rendszerének.

Fontos megjegyeznem, hogy nem mint első rendszert tekintem a Windows7-et. Az egyszerű virtualizált felhasználó szemével nézem, aki XP SP3-on tengeti életét és második OS-nek használja. Vista, ismétlem, nem volt meg.

Nekem végeredményben az a benyomásom, hogy a Windows 7-re átállás “no brainer”. Egyszerűen aki nem áll át, szimplán hülye, vagy egyszerűen nem tudja, mi van, esetleg helyette hoznak döntéseket a cégben. Ha Microsoft Windows platformon akarunk maradni, akkor muszáj az istálló korszerű dolgait használni, ez egy evidencia. A Windows 7-tel nem kell foglalkozni, fel kell telepíteni. A Vista nevű kanyarral szépen eltelt az idő, viszont most már tényleg nincs mire várni. Akinek a Microsoft a választása, annak a Windows 7 a választása. Az XP-t már tényleg teljesen felesleges erőltetni, én sem fogom.

Vigyázat az alábbiakban a nyugalom megzavarására képes, vállaltan elfogult záró szakasz következik!

Ettől függetlenül folytatom: a Microsoft Windows 7 nem állítható pariba a Mac OS X kiadásaival. Egyszerűen nem. Elmaradott szoftver, ha innen nézem, nem egy új generációs OS, hanem a régi dolgaiknak rendes és becsületes kivitelezése, de ettől függetlenül ugyanaz a termék és megközelítés, mint ami mindig is volt. A Win7 egy becsületes, vállalható XP, vagy, ha úgy tetszik XP SP4. Ilyen értelemben dicséretet kell kapnia a Microsoftnak, jól megerősítették, viszont, és óhatatlan, hogy ezt az aspektust is iderántsam, egyáltalán nem szorongatják az Apple tökeit. A Mac OS X az otthoni minden kényelmet megadó operációs rendszer, a Windows 7 pedig a tökéletes vállalati kikövérített XP (számos home funkcióval).

Mondok egy példát: Mac-en Safariból ki lehet cibálni egy képet az asztalra, vagy közvetlenül Photoshopba (illetve: a CS4 még nem Snow Leó kompatibilis, de Leó alatt megy jól, ez az Adobe sara!). Nos, ez Windows 7 alatt sem működik és nem is fog. Soha. Nekem viszont alap, hogy ilyet a használt rendszerem tudjon. Annyira természetes, hogy az ember egy weblapból egy képet úgy ment le, hogy megfogja. Ehhez képest a kikövérített Windows alatt ez látható:

Ez azt hiszem jól példázza a különbséget, még akkor is, ha ugyanez Firefoxban működik. Az egyikkel egy világot lehet megváltani, a másiknál meg a homlokot ráncolni. Akkor nem is beszéltem arról, hogy az IE8 download managere bizonyára nem tudja azt, amit a Safarié. Mert az olyat tud, hogy bármit, értsd bármit bele lehet dobni, azt letölti. A rosszul MIME-olt állományoktól kezdve mindenre használható. Itt meg megint marad a Firefoxolás, meg akármizés (PDF továbbra sem megy alapból).

Semmiféleképpen nem tudnám első rendszeremnek használni. Windowst használni első rendszernek továbbra is olyan, mint tízujjas kotonban gépelni. Viszont remek frissítés lett hozzá a Win7, illetve nekem ez lett az XP SP4.

Függöny.

Hétvégi gamer tipp


Kislány az XBOX-ánál, fehérebb zöldebb az orgonánál, jajj de szépen játszotta a Resident Evil ötödik pályáját…

Aki nem tudja, mit csináljon 31-én szombaton és érdeklik a kontemporális videojátékok, esetleg fontolja meg az ingyenes Budapest Game Show rendezvényt (a program leírása itt). Pont halottak napjára esik (majdnem), ami angolszász területen általában bulizást jelent, nálam speciel vidéki látogatást. Ezzel szemben a Papp László sportarénában megrendezésre kerül a World Cyber Games 2009 hazai selejtezői (és döntői), valamint a World Cyber Girls szépségverseny is.

Úgy hallottam, nagy show lesz, régiós szinten is jelentős, ha jól emlékszem még autót is kisorsolnak azok közt, akik laptopot vásárolnak aznap részletre, vagy valami ilyesmi. A buli mögött nagyrészt a Microsoft (és benne: Windows 7 — itt live-ban streamelik) és az XBOX360 áll, persze nem egyedül: Samsung Pleomax, Samsung, Toyota, HP, Lenovo.

Kinéztem volna én is, de családi program lesz. Érdekel, hogy a fiatalok miket tolnak és milyen szinten vannak a gamingben.

update: érdemes kinézni, mert aki államilag finanszírozott felsőoktatási intézményben tanul diákként, vagy tanárként, az most ingyen megkapja a Microsoft standján a Win7-et: tisztaszoftver.hu — annak, aki ezen a platformon van, kihagyhatatlan deal. Én tuti mennék, ha Windowson nyomulnék. Ja, hogy már nem vagyok diák…

Plastik Pizza Party lezárás

Idén júliusban a Netpincérrel közösen szerveztünk egy akciót, aminek keretén belül a náluk elköltött tény forintok után lehetett kedvezményt kapni. A Netpincéresek három blogon futtatták meg a dolgot: a Webisztánon, a Doransky-n és a Plastik médián, vagyis a Nagy Twitter Verseny három KŐSZLOPOS tagján.

Az eredmények:

              Kiosztott bónok száma     Kiosztott bónok értéke     Rendelések száma
angelday                 90                       27000                   31
doransky                 93                       27900                   52
hh                      805                      398300                  305

Webisztán toronymagasan nyert. Ez beigazolja a sejtésemet, hogy Gergő az Index miatt rengeteg egyedi usert pörget, míg a “homályból” építkező blogok, mint Matyi, vagy én, inkább kisebb közösséggel rendelkezünk. Az is igaz, hogy én két posztnyi energiát fektettem a dologba, bár egyikünk sem kampányolt igazán, mint mondjuk az #ntv esetében. Talán a Webisztánon ment a fejlécben kiemeltebb helyen, bár talán az sem magyarázza az eltérést.

Pénz. El lehetett dönteni, hogy ki hogyan akarja a kedvezményt felosztani. Ha jól emlékszem, a Webisztán a teljes értéket odaadta kedvezményként vásárlásonként, míg a homály-blogok egy részét adták csak oda vásárlási kedvezményként, a másik részt egy kalapba gyűjtötték. Én konkrétan azt fogalmaztam meg, hogy az összegből támogatok hazai független blogokat, Doransky meg jótékonyságra fordította.

A támogatási felhívásomra egyetlen blog tulajdonosa jelentkezett (hehe), ez pedig nem más volt, mint Gruber Kristóf a gk.lka blogról, így a teljes 15,500 nettó forintot az ő számára fogom átküldeni. 🙂

Egyebek mellett külön gratulálunk a Netpincéres fiúknak, akik szerintem ilyen olcsón nem vásároltak még médiát. 🙂

Szívlapát a pakliban

Szeptemberben indítottuk el közös értékesítési szövetségünket, a Paklit. Ennek keretében sorstársaimmal együtt léptünk fel a hirdetési piacon, és én már le is utaztam az Internet Hungary-re, hogy komoly üzletemberekkel tárgyaljak a témában.

És tárgyaltam is, mindenkivel, akivel elterveztem! Kicsit nehéz volt az utolsó tárgyalást lefolytatnom Papp Lacival a Gmédiától, mert az már a diszkóban történt a Heineken sörcsap mellett, és minden két perc után megjelent Szántó Gábor (sithlords / ex-szánalmas.hu), belenézett az arcomba egy lógó cigivel a szájában két centiről, és mondott valami teljesen irrelevánsat. Én viszont tudtam, hogy az online média világa kihívások elé állítja az egyszerű bloggert.

Más fronton is történtek előrelépések pakliban: a mai naptól hivatalosan is négy tagra bővültünk. Negyedik blog a Szívlapát, a Kreatív kommunikációs szaklap blogja. Együttműködésünk keretén belül még nyomtatott hirdetésünk is lesz a Kreatívban, ami így néz ki:

Egyszóval én örömmel dolgozom pakliban, és kíváncsian várom, merre fejlődik ez a kezdeményezés. Mindenképpen érdekes kirándulás, itt már nem egyedül harcolunk, hanem együtt vagyunk, együtt kell kérdéseket eldönteni, sokkal komplexebb és tartalmasabb, mint csak ülni itthon és … ja, de én most is csak itthon ülök.

Melyik a jobb film: D9 vagy a Star Trek?

Szerintem kérdés nélkül a Star Trek. Rövid Twitter bejelentésem alapján az derült ki, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Megpróbálom iterálni újra ezt a gondolatot, kifejteni, mitől érzem ezt.

A D9 egy ügyes koncept film (korábban itt írok róla). Remek felcsapással kezdődik: kézi kamera, ál-dokumentumfilm, rákok. Ehhez képest, mondjon akárki akármit, nem egy ilyen jellegű film lett belőle, az évtized sci-fije, hanem egy VFX parádé. Az első 30 perc után teljesen széthullik a remek premissza és lesz belőle egy transformers-szerű valami, ami teljes egészében fittyet hány ennek a remek első fél órának. Nem mondom, végig lehet nézni, de egyáltalán nincs ingerenciám megtenni ezt még egyszer.

Ezzel szemben a Star Treket, üssetek meg, dugjatok meg futva, képes vagyok egynél többször megnézni (már meg is tettem egyébként). Egész egyszerűen a “főiskolás” banalitásától, időnkénti csihi-puhi jeleneteitől és Eric Bana, mint szóló főgonosz látványos unalmától eltekintve egy működőképes darab lett, amely hűen mutatja be a Star Trek örökségét.

Én nem voltam soha különösebb rajongója a sorozatnak, de az alapvető ismertségem megvolt, ezt remekül öntötte formába az új Star Trek. Sőt, tipikusan annak a közönségnek készült, akik nincsenek annyira benne a trek-ségben. Számukra egy remek nyalóka lett az új film, frappáns kedvcsináló. Nem tökéletes, de jó megközelítése egy feladatnak. Kicsit sok volt benne ez az McG-féle “klipszerűség” (Charlie’s Angels), ettől függetlenül jó tempójú, jó arányérzékű, nem is annyira ostoba film lett belőle.

A D9-cel szemben megvolt J. J. Abramséknak az az előnyük, hogy az univerzum és a világ elég jól kitaposott volt már. Ezt persze nem volt nehéz megoldani jól, csak oda kellett rá figyelni. Ez nálam nem von le az élvezeti értékéből, remek szórakozás, kár, hogy nem sorozatban fut. (Gyorsan utánanéztem, jelenleg nem fut Star Trek sorozat.)

Live long and prosper.

Kovács Kati és a Qualitons

Töprengtem egy darabig, hogy hogyan vezessem fel a posztot, aztán rájöttem, hogy ez a bekezdés tulajdonképpen tökéletes összefoglaló:

A BombTheJazz pontosan 5 éve, 2004. október 23-án rendezte meg az ElsőHivatalos Magyarbulit, amelynek célja a magyar poptörténelem elfekvően lévő de annál életrevalóbb felvételeinek újra bemutatása, illetve táncrendbe állítása volt. Az Első sorrendben a Második követte, majd a Harmadik, míg végül a töretlen siker nyomán világossá vált, hogy a továbbiakban teljesen értelmetlen megszámozni e bulikat. A hiánypótló kezdeményezés mögött a Budapest Brakecsokkerz (DJ Haze, Kanada Káosz, Shuriken és Suhaid), azaz a Tilos Rádió elszánt bakelitvadászai állnak, alkik a magyar könnyűzenei örökség ritkaságainak gyűtésében járnak élen, illetve próbálnak egymásra licitálni.

Én őszintén szólva nem ismertem ezeket a “magyarbulikat”, ahol régi magyar elfeledett, ám annál jobb nótákat játszanak DJ-k, meghívott vendégek (október 23-án). Megmondom őszintén, a Qualitonst sem ismertem. Kovács Katiról is csak távoli benyomásaim voltak.

A bejáratnál futottunk össze teljesen véletlenül Mozsik Tibivel (DJ Keyser), aki kicsit konkrétabban foglalta össze mi várható: olyan számok, amiket Kovács Kati nem is nagyon énekelt, csak bement a stúdióba, felvették — nagyjából ennyi. Erre a koncertre is újra kellett tanulnia a számokat. Hangsúlyozta, amit akkor még nem értettem, hogy az idézetben megnevezett DJ-k hatalmas gyűjteménnyel rendelkeznek a magyar könnyűzenei örökségből.

Az A38-on volt a buli, fél tíz felé érkeztünk, az emberek is akkor szállingóztak. A pultnál Suhaid játszott, aztán elkezdtük hallgatni a számokat és hirtelen minden értelmet nyert: ezek a csávók beszívják a jót és kifújják a rosszat. Ebből a ’60-as évekbeli beat korszakból, meg isten tudja mikből olyan B-oldalas gyöngyszemeket találnak meg, hogy csuda.


Kürti Kristóf (DJ Suhaid) — photo by Greg

Nekem már az is elég lett volna, ha egész este Suhaid játszik, de itt nem álltak meg, jött a Qualitons, aki ugyanezt csinálja, csak éppen hangszerekkel. Az öndefinícióból:

Kanada Káosz megvalósította évtizedes álmát, és jobbnál jobb zenészeket bevonva összerakta a második évezred első és egyetlen autentikus magyar beat-funk-soul zenekarát, a Qualitons-t.

Tényleg hihetetlen, de LÉTEZIK egy autentikus magyar beat-funk-soul zenekar 2009-ben, ez pedig a Qualitons. És nagyon jól zenélnek, tényleg ennek a korszaknak a megjelenése fiatalos lendületben. Stílusosan előbb játszottak néhány számot a zenekar tagjainak fokozatos bekapcsolásával, majd jött:


Fantasztikus flyer!

Egyetlen számot sem ismertem, csak az “encore”-ból a Szólj rám, ha hangosan énekelek-et, amit szerintem obligát jelleggel nyomtak még le a végén. Fantasztikus koncert volt, nekem aztán különösen, hiszen fogalmam sem volt, mire számítsak. Remekül átjött az is, hogy ez nem arról szólt, hogy Kovács Kati újra összeállt, hanem arról, hogy Kanada Káosz megvalósította évtizedes álmát, elindult a beat, aztán látták, hogy ez jó, és rábeszélték Kovács Katit a fellépésre, aki szerintem tökéletesen azt se tudta, hogy mi történik, meg kik ezek a gyerekek.

A régi magyar nevek ugyanis leragadtak az RTL Klubozásnál, CD-s haknizásnál, ilyet viszont nem csinál senki, remek dolgok ezek az “alulról jövő” kezdeményezések. És a legjobb bennük az, hogy roppant komoly és széles választékból állt össze a lista, amit eljátszottak végül. Komolyan mondom, nekem időnként a libabőr szaladgált a hátamon!


A Qualitons egy másik fellépésen

És akkor megtörtént: rájöttem, hogy a világ nem csak rossz és beteg, meg aberrált. Itt vannak ezek a személyek, akik ennyire szeretik ezt a fajta zenét, és ennyire nagy tisztelettel fordulnak Kovács Kati felé, hogy elkezdenek összerakni egy ilyen bulit, meg próbálnak, a végén csinálnak egy koncertet, és én azon a koncerten részt vehetek és részesülhetek belőle. Valamiért a hangulat is ezt tükrözte a hajó gyomrában. Nagyon jó érzés volt és annyira boldog vagyok.

Kifelé menet a mosdó mellett megszólítottam a zenekar billentyűsét, Premecz Mátyást, és azonnal megkérdeztem, hogy kinek kell emailt írni, hogy ennek még legyen folytatása, és az egész megjelenjen CD-n. Állítólag felvétel is készült, de én nem ezt, hanem stúdió albumot szeretnék belőle. Komolyan, menjenek be és vegyenek föl egy csomó dalt, adják ki CD-n.


Kovács Kati és a Qualitons

Média nélkül nem fejezzük be ezt a posztot: Suhaid készített egy nagyjából órás Kovács Kati mixet, ennek előbb a tracklistáját, majd magát a mixet is szerepeltetjük. (Tegnap éjjel nem tudtam nyugovóra térni, míg ki nem túrtam a Google segítségével.)

Suhaid – Kovács Kati mix

1. Táncdalfesztivál ’65
2. Hol parkoljak /w Omega
3. Ráz a villamos /w Studió 11
4. Veszíteni tudni kell
5. Szerelemben soha nincsen igazság
6. Itt a világ vége /w Körmendi Együttes
7. Többé ne telefonálj /w Illés
8. Add Már uram az esőt w/ Juventus
9. Milyen ijedős lány w/ Studió 11
10. Láttam, ne tagadd w/ Tolcsvayék és a Trió
11. Vihar Előtt, vihar után w/ Tolcsvayék és a Trió
12. Csupasz hold w/ Gemini
13. Merre mentél tőlem w/ Juventus
14. Télutó w/ LGT
15. Male mir, Sonne w/ LGT
16. Szomorú ló w/ Hungária
17. Jaj, nem vigyáztam w/ Studió 11
18. Egy bolondos álom w/ Expressz
19. Megtanítlak élni w/ Gemini
20. El ne hagyd magad w/ LGT
21. Hé Srác w/ V’73
22. Akinek nincs baja w/ Gemini
23. Kék farmer w/ LGT
24. Arcok a sötétben w/ Hungária
25. Sehnsucht w/ Hungária
26. Nem biztos semmi w/ Gemini
27. Van jó minden rosszban w/ Tolcsvayék és a Trió
28. Az eső és én w/ Szabó Gábor, Pege Aladár, Másik János, Kőszegi Imre, Dely “Shango Ray” István
29. Csendszóró w/ V’73
30. Ne vedd fel a telefont
31. Kérdés önmagamhoz w/ Universal
32. Keserű a méz w/ Expressz
33. Bánt a fény w/ Expressz

Akit a “Quick Start Guide” érdekli, ugorjon el az 50. percig a mixben és hallgassa meg a 28-as számot (“Az eső és én”). Sőt, tudjátok mit, nyomjátok meg a play gombot itt:

Aki szeretné a mixet letöltés nélkül streamelni, arra is van lehetőség:

Magic Mouse kezek be!

Kezek be, vagyis HANDS ON! (tudom-tudom, kezek rajta lenne korrektebb, de a kezek be olyan értelmezhetetlen)

Handrásék szereztek az új iMac eresztésből, egyelőre még a kisebb kijelzős modell érkezett meg, viszont ehhez már van új egér! Első dolgom volt megszervezni a hétvégi kijutást a plázába, hogy megfoghassam a jövőt, amit már Steve hozott nekünk (ismeritek a mondást: Steve nem várja a csodát, hanem csinálja). Annyira dokumentálni akartam a dolgot, hogy gyakorlatilag egy első érintéses videó tesztet készítettem, amit most megtekinthet az érdeklődő:


(Annyiban kiegészítem a videón elhangzottakat, hogy a VX nanó momentumos-görgős, általam is használt egeret is meg lehet “állítani” momentum közben, viszont egyáltalán nem lehet ekkora területeket ilyen kis mozdulattal bejárni a viewporton.)

Muszáj hozzátennem, hogy az alsó része szintén “unibody”, én egységesen így hívom az Apple új technológiás gyártási eljárását, amivel a laptopok megmunkálásánál is találkozhatunk, vagyis irtózatosan finom részletek és ugyanilyen strapabírás. Roppant illeszkedik a termékvonalba. Szerintem akinek unibody Mac-je van, nem teheti meg, hogy nem rak mellé méltó, sorozatba illeszthető egeret. 🙂

Meg kell vallanom, hogy nekem a Mighty Mouse is “bejött” a maga módján, itthon a nappaliban azt használjuk, de a momentumos VX nanót illetően nem volt kérdés a vásárlást illetően. Viszont a VX nanó nem tud oldalirányban menni, csak nagyon vacak módon, mégpedig úgy, ha a görgőt kattintgatjuk. Teljesen fals és rossz megoldás, de értem, miért van így. A Magic Mouse viszont remekül megoldja ezt a problémát, szuper vele a scroll. (A kétujjas lapozás viszont nem ilyen egyértelmű.)

Az a szakvéleményem, hogy NEED, és két hét tesztelés után fogom megalkotni a végső verdiktet. Az első tapasztalataim lelkesek. Egyébként én utálom a felesleges gombokat az egereken, a VX nanón is van egy csomó, utálom. Nekem nem kell Exposé-ra gomb, kivittem aktív sarokra. Semmire se kell gomb.

Az egeret jelenleg az új iMac-ek mellé adják, ez még 10.6.1-es Snow Leopard OS-sel érkezik, viszont bele van már csavarva az új driver. Nekünk csak 10.6.2-vel lesz majd jó, ez még meg sem jelent. Akit érdekel, készítettem egy natív PNG-t (klikk rá) az új egér beállítási képernyőjéről:

Összeraktam még az új ikonokat is, hiszen az Apple nem Apple lenne, ha nem lenne minden új termékbevezetésnél valamiféle ikon pornó. A felső kép a jelenlegi sysprefs ikon, alatta az új ikon, ugyanez egymás mellett 200%-on, végül az 512×512-es új ikon. Az érdeklődő ínyencek kedvéért természetesen PNG formátumban.

Szerintem ez az ikon pontosan akkora, mint maga az egér. 🙂 És tényleg:

Disclaimer: Handrástól nem kapok semmiféle anyagi ellenszolgáltatást ezért a posztért, sőt, nekem kellett könyörögnöm, hogy hadd nézhessem meg, mert a múltkor zavarta, hogy azt írtam, hogy nem szerveztek a Snow Leopardra semmit, csak sorbanállást. Most mit csináljak, ez van. Viszont aki akar venni, 20,900.- bruttóért rendelhet náluk, szállítás egy-két héten belül. Jó fej vagyok, linkelek rá.

Windows 7 OEM release party


Itthon nem lesz Burger King tie-in? — 7 szelet hús, ezek komplett idióták LOL

Most (most!) van Tegnap volt a Mamut Saturn-ben (alsó szint az M2-ben) a Windows 7 release party. Őszintén szólva rá akartam mozdulni a 17 ezer forint bruttós akciós csomagra. Windows 7 Home Premium, egy gépes licencben (nem tartalmazza az XP virtualizációt, az sajnos pont eggyel nagyobb csomag).

Indoklás: 17 ezer forintot megér, bár gyaníthatóan sokan lesznek a 60 perces időablakban. Nekem a Vista egy az egyben kimaradt, a Win7 viszont egy meglépendő lépés. Nyilván sokkal biztonságosabb, mint az XP, másrészt korszerűbb is, mint a 2001-ben megjelent XP. Na mindegy, lényeg az, hogy én a magam részéről amúgy is virtualizálom az Excelt, és noha a 2010-es Office is el fog futni XP SP3-on, mégis érdekelne, hol tartanak a Win7-tel. (Másrészt a Mac-en / iPhone-on már megtanultam, hogy OS frissítések legjobbak legálból és azonnal.)

Néhány képkocka kb este 10 órától:

Az igazság az, hogy még ma is meg-megállok az XP előtt és nem értek benne dolgokat, de aztán rá kell jönnöm, hogy az egy 2001-es, nyoltz éves szoftver. Ma meg 2009 ősze van és itt tartanak Microsofték. Én meg még nem is láttam. 🙂

Egy fontos dolog: az ilyen launch partikon mindig kell parti-kellék. Itt volt Fifa játék (tini pro-gamerekkel), meg schwag sorsolás, míg Snow Leopard esetén csak sorbanállás volt az XMS-ben. 🙁

Apple termékek, ősz

Szóval ott tartottam, hogy Steve nem várja a csodát, hanem csinálja.

Megjelentek ma csendes indulásban (web launch) az Apple új termékei. Akik a száraz információkra kíváncsiak, vándoroljanak át inkább a Mac-es magazinos blogra és ott tájékozódjanak, illetve szokás szerint az Apple honlapja is jó kiindulópont. Én inkább személyes motivációim alapján fogom értékelni az újdonságokat feltételezve azt, hogy a tényekkel mindenki tisztában van.

1. Öcsi Macbook

Szép lett az új enklózsura.

2. Magic Mouse

Tetszik. Futurisztikus dizájn. Nyomkodnám, taperolnám, dugnám. Nagyon fontosnak érzek három dolgot ezzel a termékkel kapcsolatban. Az első, hogy nincs rajta gomb, ami koszolódik. Ez a klitorisz-jellegű pöcök volt a régi Mighty Mouse fő problémája. A második, hogy érzékeli a “pöckölést”, amit a Logitech VX sorozatban kaptunk eddig. Ott ugyanis szintén lehet erősebbet pöckölni a görgőn, ami átveszi az ujjunk sebességét és annyit scrollozik, amennyi momentumot adtunk neki. Nos, az új Apple egér is tudja ezt. Roppant kényelmes és fontos funkcionalitás. A harmadik dolog pedig az, hogy felismeri a két ujjas “lapozást”, ami ténylegesen ennek felel meg. El nem tudom mondani, mennyire jól fog ez jönni a PDF és weblap olvasás közben. Jelenleg tekergetünk, mint a vöcsök.

3. 16:9-es iMac

Sosem érdekelt volna az iMac, de most eltöprengtem valamin: ezeket a csodálatos monitorral SZEMBŐL-BASZOTT, kettő istentől való gépeket meg lehet hajtani úgy, hogy külső monitorként látszódjanak a laptopon (27-esen a displayport kapcsolat esetén). Oké-oké, ez még nem elég erős érv a nagy összegű vásárlás mellett, így gyorsan kanyarítanunk kell egy másikat is: bootcamppel egy gaming PC kerekedik belőle, amivel végre lehet itthon kvékezni, meg steam-elni, amit már nagyon régóta hiányolok. Előbb-utóbb megjön a StarCraft 2, tök mindegy, meddig halogatják még Blizzardék, de hihetetlen jó lesz (bocsánat: lenne) ilyen konzolon tolni. (Ez utóbbi játék egyébként Mac natív.)

4. Mac mini

Apró speed-bump csupán, node. Megjelent belőle az ezer dolláros modell, ami magában foglalja a Mac OS X Snow Leopard Server változatát is, nincs benne DVD olvasó, viszont kettő lemez. Eleinte nem értettem, erre mi szükség van, de nagyon is érthető. Ehhez mondjuk el kell fogadnunk azt, hogy a szoftverért tőlünk nyugatabbra igenis szokás fizetni. Az SL Server 500 dollár, a hardver paritásban levő mini 800, azaz 1300 dollár. Itt viszont egy kb 250 ezer forintos itthoni árért (US 1000 dollár) kapunk egy kisebb irodát vígan kiszolgáló mini (!) szerver dobozt, amivel aztán elég sok mindent el tudunk intézni: address book, mail server, wiki server és ez csak a jéghegy csúcsa. Nem azért mondom, de igazán szaktudás sem kell hozzá, nem kell linuxon faszakodni, rendszergazdát megfizetni, szambázni, meg ilyesmi. Tökéletes megoldás lehet nagyon sok kisebb cég számára, tetszik a koncepció.

Apple, 2009. 10. 20.

Steve nem várja a csodát, hanem csinálja. Elvileg ma jelentik jelentették be az alábbiakat (annak ellenére, hogy szerintem Handrás megint rosszul tippel, mint a Snow Leo dobozánál), én este megyek is az XMS-be:

1. áttervezett öcsi Macbook

2. áttervezett iMac

3. felfrissített minik (egyik modellen OS X server, 1080p MKV here we come!)

4. új egér (“Multi Touch ‘Magic Mouse'”)

Nagyon úgy tűnik, hogy megvárták szépen a tegnapi profitbejelentésüket, aztán jöhettek a termékek, harrrrrr! (Azért harrr, mert tegnap befejeztem a Tales of Monkey Island EP02-t. Nem volt rossz, de gyengébbre és rövidebbre sikerült, mint az első rész.)

Na, akar valaki fogadni, hogy lesz ma új iMac, Handrás pedig mellélőtt? 🙂

update: mellé bizony.

Videós telefon + Flickr = KÖVEK

KÖVEK, vagyis ROCKS!

Imádom a cuccot. A 3GS iPhone-nal végre lehet rendes sebességgel és elég jó minőségben videózni. Kezdek rá-rászokni arra, hogy megörökítek élethelyzeteket, eseményeket és a helyszínről feltöltöm. Ez nagy löketet kapott, mióta kijött egy szuper iPhone kliensprogram, amivel roppant könnyedén lehet feltölteni képet, videót.

Itt van például az, amit az Internet Hungary-n készítettem az ebédlőben, ahol Grabo sorozatos unszolására AlieN megkérdezte Karottától, hogy abban az ominózus Totalcar műsorban most akkor tényleg betéptek-e adásban:


A “Milyen volt az M5-nek kenni?” nézői kérdést annyiszor feltették már Karottának, hogy ki lehet vele kergetni a világból.

Ezt pedig tegnap, amikor kimentünk a Normafához sétálni. Az erdőben a vasút nyomvonala mellett teljesen érthetetlen módon tőből kiszakadt egy fa és az ösvényre esett. Egészen döbbenetes volt élőben látni, horrorfilm-szerű.

Ma reggel pedig egy koccanásos baleset miatt dugó alakult ki a Pesti rakparton:

A Flickr-en található mobiltelefonos tartalmaimat kivittem a “video” tag alá: http://www.flickr.com/photos/sasvari/tags/video/

Teljesen jó minőség, szép hang. Merlin Mann szavait idézném pontosan ugyanebben a témában:

CONTEXT and OPPORTUNITY

Nagyon jól ragadja meg a zsebtelefonnal készített mobilvideózást. Itt lehet elolvasni Merlin sorait.