Linda hozta DVD-n, önmagában soha nem gondoltam volna erre a filmre, mint potenciális szombat esti bulira alapozós filmre, de azért betuszkoltuk a minibe, aztán press play on Remote Controller. A film ezzel a képpel kezdődik:
Régen gondoltam volna, hogy ilyet mondok az itthoni filmgyártásról, de most belefér: egy kifejezetten kellemes, kedves, nézhető, remek magyar film a “Made in Hungária”. A filmmel kapcsolatban rengeteg mindenről gondolom azt, hogy még magasabbra tudta volna emelni a produkciót, de egyáltalán nem sikerült rosszul, szerintem nem bánja meg, aki megnézi.
Gyorsan összefoglalom: Fenyő Miklós önéletrajzi IHLETÉSŰ filmjéről van szó. Nagyjából ugyanazt dolgozza fel, ami, gondolom, Fenyővel is történt a karrierje kezdetén, miután a szüleivel hazajöttek Amerikából, és itthon nekiállt megcsinálni a hungarian Rock and Roll-t. A történet és hangulat azonos, a film maga a csinibabás-típusú kimittudos sikerreceptre épül, helyenként megfigyelhetők benne mélyebbre hatoló gondolatok is (például, hogy aki Amerikából hazajön és előadja a rákkendrollt, meg hawaii mintás inget, az igazi pöcsfej — túldimenzionált karakterábrázolást azért ne várjunk!).
Kosztümös film, külön ki kell emelni a kellékesek és látványtervezők munkáját. Remek munkát hoztak össze, imádtam a komponált képeket és kelléktárgyakat. Talán ezt érzem a film nagyon nagy hozzáadott értékének, megkockáztatom, hogy olyan, mint a Mad Men.
A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy VÉGRE egy olyan magyar film, amiben nem szerepel Gesztesi Károly és/vagy Csányi Sándor. (Sajnos benne volt a másik hot-shot Fenyő Iván, de anti-hero szerepben.) A főszereplő Fenyő Mikit Szabó Kimmel Tamás alakítja, jó választás.
Picit hosszú, egy-két jelenet gyengécske, néhány poént jobban is lehetett volna ültetni, táncjeleneteket itt-ott megvágni (hosszú ez így, gyerekek), a magyar film jellegzetes hibáját, a túlartikulált, “túldialógusolt” szerkesztésmódot pedig természetessé tenni. A sztoriban én sokkal inkább dramatizáltam volna Fenyő Miklóst, de istenem, ők ilyen csinibabásra akarták venni a figurát.
Minden hibája ellenére örültem neki, hogy nem sikerült elbaszniuk, ahogy el szokták általában a magyar filmesek. Kellemes cukormázas, üres, de szerethető film lett belőle, amit nem bántam meg.
Erős, fejlődőképes négyes.
Az egész filmben a legjobb a Brenner-t alakító Egri Péter.
arra lennék kíváncsi, h ha Linda svéd, akkor neki ez a film jelentett valamit? élvezhető volt?
Tetszett neki is, a zenés számokra tánci-táncikált.
Szerintem is jó kis produkció lett, bár nekem néha az idősíkok nagyon elcsúsztak és keveredtek.
Fura volt, hogy a Miki épp csak hazaért, de már mindenhol a Csókkirály meg a Jazzdobos szólt. (ha jól emlékszem)
Viszont néhány poénon fetrengetem. Amikor bejött a vízágyú meg a rendőrség a szabadtréri bulira és a szinpadról feszülten leszólt a párt kultúrosa, hogy “Szeretettel köszöntjük a belügyminisztérium megjelent munkatársait…” Na az nálam klasszikussá vált.
Jár az erős 4es.
Józsi! Kérdezd már meg Lindától, ugyanez Abba-sban nincs?
Van Abbában is ilyen színes rágógumi: http://plastik.hu/2008/11/13/mamma-mia-2008/
Ja jó, azt láttam.
Úgy gondoltam, valami keletkezésről szóló mese, feldolgozás, kalevala…
Énmár nem hiszek a filmkritikáidnak angelday, azóta a papos film óta. Azt csak a te egekbe emelt kritikád miatt néztem meg, és hat elég közepeske film volt valljukbe
Az kurva nagy film volt, mégpedig azért, amit leírtam (ott). Ez a mostani sem egy nagy “extra”, de teljesen vállalható. Azt semmiképpen nem akarom mondani, hogy miattam nézz meg egy filmet, de talán valamiféle szempontot tudok a döntésbe vinni. Jelesül azt, hogyha úgy alakul, és meg kell nézni a “Made in Hungáriát”, akkor nem lesz nagy baj.
Hát, nem is tudom. Megnéztem, mert ugye, miért ne. Aztán megnéztem újra, hátha elsőre valamit nem vettem észre.
Harmadszorra nem fogom megnézni.
Ez pont olyan film, mint maga a Hungária együttes. Itt-ott eredeti, de főleg koppintás, ráadásul olyasmit is koppintani próbál, amilyen stílus soha-sehol nem létezett.
Akkor érettségiztem, mikor a Hungária csúcsra járt a limbóhintóval, meg a csámarénával. Nem nagyon szerettem őket már akkor sem, valahogy a donaldkacsás rágóra emlékeztető, cukorszirupos, nejlonmájer zenéjük volt. Nem az, hogy képzetlenek lettek volna, nagyon is jó zenészek nyomták, csak hát túl gyorsan ment át a bitliszöltönyös formáció egy nemlétező rokabili stílusba, nem vette be a gyomrom.
Háttérinformációként, akkoriban léteztek csövesek (rojtosfarmer, szimatszatyor, alföldi papucs, kockás flanelling), digók (zselézetthaj, marc-cipő, aranylánc), popperek (gétszbinadrág, szafari-ing, nyakkendőtű), és egyebek, kertész-kantáros farmerben. Mindnek külön zeneideálja volt, de a Hungáriát feltételek nélkül utálta mindenki.
Ez amolyan pregyőzike effektus, mert annak ellenére, hogy betegesen utáltuk Fenyőmikit, kétszer annyi lemezt adott el, mint az összes többi zenekar együttvéve.
Náluk többet csak a vajdasági 3+2 tudott jobban a csipkés kombinéval, ne firtassuk.
Szóval, aki a filmből akar hosszútávú következtetéseket levonni a ’68-ról, enblok, az úgy jár, mint mikor pesti ember wikipédiából akar megtanulni kaszálni.
Tiszteletben tartva az idősebb véleményét vitáznék ezen egy kicsit.
A mai huszonévesek nem tudják átélni azt a korszakot, amit a film próbál bemutatni, viszont az ő fejükben valami hasonló cukormáz lengheti körül a magyar rock and roll életérzést.
Az ehhez hasonló “történelmi filmet” vagy teljes hitelességgel lehet megalkotni (és akkor csak félig lesz érthető a mai mozinézőknek), vagy sztereotípiákra lehet építeni.
A mozi azt mutatja be, ami az emberek fejében lehetett, nem ami körülöttük zajlott. A szereplők olyanok, amilyenné a kor “rákkendrollerei” válni szerettek volna, nem a valós énjük került a filmvászonra. Így viszont az is megérti, aki sosem látta ezt a korszakot, és nosztalgiájából táplálkozva az is elnéző a túlzásokkal szemben, aki megélte ezeket az időket. A Csinibaba is valami hasonló lehetett…
Mindezek mellett ez a film musicalként kezelendő, ahol a műfaj jellegéből adódóan illik mindent eltúlozni. Vagyis nem csak cabrio autókkal kell furikázni, falra mászva énekelni, egyszerre táncolni, lángoló zongora mellett dalolni, de a korszakot is görbe tükörrel, nagyítóval, retusáltan, stb. illik bemutatni.
(A szerző még épp 30 sincs, ezért nem látta ezt a saját szemével, csak okoskodik itten…)
@Calcutta:
Kérem, FenyőMiki abban zseniális, hogy a nemlétező korszakból egy nemlétező stílust csinált.
És ha ez a film tényleg filmjuzikel, mert zenére életvitelszerűen táncolnak benne, mondjuk mint a travoltás-pomádéban, akkor önnek feltétlenül igaza van.
Viszont a Csinibabával ne említsük már egy lapon, az tényleg groteszk volt, és annak jó.
A groteszk ugye görbe tükör, nem pedig fotosop.
Amúgy mindegy, Zsozef felelőssége, hogy elbaszarintottam 3-4 órát ezzel a mozival, plusz a dvd kölcsönzés költsége, ezt majd behajtom rajta.
Az asszonynak viszont tetszett a film, úgyhogy nullszaldós lett a buli.
Ezt a filmet nagyon sokan leszólták, hogy gagyi, hogy logikátlan, hogy rózsaszín és hasonlók. Pedig régóta láttam már filmet, ami ennyire magyar, és aminek a nézése közben ennyire éreztem, hogy magyar vagyok. És nem azért, mert mutattak egy közért logót, meg három régi utcát, hanem mert az egész filmet bepácolták ötliter magyarságba, és abból mikor kivették, nem hagyták lecsöpögni, hanem egy-az-egyben belerakták a DVD tokjába.
Négyes, de mégis zseniális darab.
Aki látta a József Attila színházban az ugyanilyen című darabot élő színészekkel, annak valóban csalódás lehet a film.
Ne feledjük, hogy egy olyan korban játszódik, amikor ha rossz helyen szellentettél, akkor a vér valójában vitt el az AVH, jobb esetben a kmb. (25 alattiaknak: körzeti megbízot) egy kiadós verésre.
És ez nem a “Drágán add az életed” vagy a GI Joe a kertmoziban bazdmeg, ez akkor a kibaszott magyar valóság volt.
(Utólag is elnézést a vulgáris kifejezésért)
Ennek tükrében szerintem a film valóban jóra sikeredett.
A_senki: ’65-ben ÁVH?! Biztos vagy benne?
@A_senki:
Ha mindenáron a kibaszott magyar valóságról akarunk beszélni, ’68.-ban kezdett enyhülni a diktatúra, beindult az új gazdasági mechanizmus, akkortól lehetett váltani bárkinek iparengedélyt, megalakultak az első ipari- és lakás-szövetkezetek, és akkoriban hirdettek amnesztiát az ötvenhatos elítélteknek, meg a kitántorgottaknak.
Nem ilyen habos-babos rakenrolpartikon, hanem galerikben edződött a 18-20 éves generáció, persze az a fele, amelyik nem járt tánciskolába.
A rendőr már azért is igazoltatott, ha hosszú a hajad, de csak a rendszer ellen pofázókat vitték be. Meg a kurvákat, közveszélyes munkakerülőket, Kistarcsára 2-3 hónapra, vagy Állampusztára.
Szakszervezetis, meg vöröskeresztes aktivisták gyűjtöttek pokrócra és ruhára, amit állítólag vietnami gyerekek kaptak, mi viszont barna cukrot ettünk, amit Kubából hoztak.
És lófaszt volt rockabilly, Beatles ment a Szabad Európán, meg Stones. A Kossuthon pedig Korda György, Németh Lehel, Vámosi János. Meg a Rádió Gyermekkórusa, vezényel Botka Valéria és Csányi László.
Ennek tükrében a film díszlete, cselekménye, mondanivalója enyhén szólva nem túl hiteles.