A NSz-ban olvasom:
Budaörsi rendőrök lehettek a több mint kétmilliárd forintos lottóötös nyertesei. Tíz rendőr játszott közösen, fejenként mintegy kétszázmilliót nyerhettek. Immár gazdagon minden bizonnyal elhagyják a testületet, ezt azonban hivatalosan még nem jelezték. Utoljára hét éve vállalta szerencséjét a lottónyertese, akkor paksi kosárlabdázók ütötték meg a főnyereményt a hatos lottón.
Két milliárd forint feletti összeg volt a nyereményük, egy szelvény nyert egyébként. Eljátszadoztam a gondolattal, mit csináltam volna 200 millió forintból. (Minden ember életében van egy pont, amikor eljátszadozik egy ilyen gondolattal.)
Megmondom őszintén, 200 millió nem olyan sok pénz, persze el lehetne kefélni, de ekkora összegből még egyáltalán nincsenek megoldva a mindennapi gondjaink. Mi fér bele? Egy jó kocsi? Egy jó ház? Nagyjából itt vége is a dalnak.
Szerintem ezt az összeget meg kell felezni, az egyik felét lekötni, a másik feléből megoldani a hosszú távú lakhatást (de visszafogottan, semmi túlkapás), esetleg egy céget alapítani, és abba fektetni a fennmaradó összeget. 10-20-30 millió nem egy nagy induló tőke egyébként, talán abban segít, hogy nem kell külső finanszírozó intézetet bevonni. Az én változatom tehát ez: 100m bankba, 60m lakásra (felépítmény + berendezés!), 30m cégbe (üzleti tervet kell csinálni, break-even legyen b+), 5m egy, vagy több utazásra. 5 milliót meg elkefélünk, ahogy akarjuk.
2 milliárdos nyereménnyel már máshogy festene a dolog. Abba belefér ez-az. 
Na jó, én a magam részéről visszalapátoltam magam a realitások talajára. De azért jó volt belegondolni.
Best of show.
A kérdés egyébkén, hogy aki nyer, képes-e ennyire józannak maradni, és ezt az elhatározást véghez is vinni. Mert ha lépésről lépésre feldolgozza magát 200 millióig, vagy 2 milliárdig, akkor érzi, hogy a pénznek van értéke, és a rosszul elköltött pénznél nagyobb bűn kevés van – de ha valakinek a nyakába szakad egyszerre ennyi?
A lottónyertesek élete az esetek túlnyomó többségében tönkremegy. Persze a gondolattal jó eljátszani. Ha találkoznék az aranyhallal, akkor azt hiszem, inkább az életem végéig biztos állást és mondjuk havi 200 ezres fizetést kérném, mint egy lottónyereményt.
Állitólag az a tendencia, hogy a nagy lottónyereményeket igen hamar elkefélik. Persze jönnek a rég nem látott haverok, rokonok is akik besegitenek a költésbe. Ha valaki pedig nagyonhülye státuszba lép, kétszázmilliót elb*szhat egy autó vásárlásával is. Én hasonlóképpen csinálnám, mint Józsi, azzal a különbséggel, hogy házam már van, és nem is kell nagyobb.
Arra nem tértem ki a posztban, hogy amennyiben “végtelen” pénzt nyer valaki, annak az életnek vége. Komolyan. A világunk így működik. És a hirtelen jött pénz még nagyobb odabaszó.
Sajnos a 200 millió pont a “se nem kevés, se nem sok” kategória. Az ebből vett házat, kocsit fenn is kell tartani. Ha száz milliót beteszed a bankban néhány százalékos kamatra, nem jön össze annyi a kamatokból, amennyiből munka nélkül mindezt meg tudnád tenni. És akkor nem beszéltünk arról, h a pénz által sugallt életmódot is tartani kell.
Ha ezt “talált” pénznek veszik, ami mellett meg kell tartaniuk a munkát, a korábbi életvitelt, és akkor nem lesz baj (én így is olvastam, hogy természetesen maradnak rendőrök).
minek a haz. utazni vilagga szanaszejjel, s minden orszagban megdugni a helyi csajokat (:
@talian.miklos: “a rosszul elköltött pénznél nagyobb bűn kevés van” Remélem azért ez csak költői túlzás.
Én pont ezt a gondolatotjátékot vagyok hajlandó megfizetni, amikor hetente megveszem a lottót. Akármennyit nyernék, eltervezném, hogy a megváltoztott, grófosodott életstílusom mekkora kiadással fog járni és olyan befektetési formákat és tanácsadókat (többet, önmagamon kívül) választanék, amikkel garantálható, hogy az életstílust tartani tudom, és a vagyonom is gyarapszik mellette.
A hirtelen felbukkanó régi barátok egy Belga CD-t kapnának a vonatkozó számmal, azoknak viszont osztanék, akik megérdemlik, akár rokon, akár ismerős. És biztos, hogy csinálnék minimum 1 kutyamenhelyet.
200 milliónál én sem nagyon ugrabugrálnék. Ha ebből adnék a hugomnak, mamámnak meg pár havernak, már alig marad valami.
Egy biztos. A melóhelyet nagyon határozottan ám nem átlátszóan otthagynám. Nem hiszem, h olyat gyarapodnék ennyiból, amit ne lehetne megmutatni.
A 2 milliárd már egészen más tészta. Arra komoly forgatókönyvem van, de azt nem árulom el senkinek… 8-)))
Nem tudnék jobban egyetérteni Pepinkével, ott a lényeg.
“…esetleg egy céget alapítani, és abba fektetni a fennmaradó összeget. 10-20-30 millió nem egy nagy induló tőke egyébként…”
egy cimborámnak kb 50millán kellett gondolkodnia, a hogyan-tovább kérdéskörben.
azóta más kontinensen tolja.
(értsd: kevésnek vélte vállalkozásra)
Szívből örülök, hogy ők nyerték meg és kívánom, hogy költsék el ésszel és jobb legyen tőle az életük. Hajrá fiúk!
Jól jártak, hogy többen nyerték és nem egy valaki. Az tuti szívás egy átlag magyarnak akinek még lehet, hogy egy pici bankbetéte sincs.
Céget alapítani? Itt? Minek? Inkább gyújts egy nagy tüzet és dobd rá a 30 millát. Vagy add egy állatmenhelynek…
Szerintem klassz lehet közösen megnyerni a zsét barátokkal / kollégákkal.
Kevesebb jut fejenként persze, de megmaradnak barátoknak és egymás támpontjának.
Legtöbben annyit látnak a lottónyereményből, hogy milyen klassz dolgokat vehet belőle.
Nem nyertem még meg, csak feltételezem, hogy rázós napoknak néznek elébe.
Kinek mennyit ad belőle? Miért csak annyit? Miért akarod megtartani a felét?
Miért nem adsz pénzt az unokatesó vállalkozásához? stb… Hiába adsz sokat, azt kevésnek látják majd. Aztán elkopik.
Hirtelen jön talán egyszer az életben, amire nincs megfelelő etikett.
Második esély sincs. Elmegy a vagyon, rámennek a barátságok.
Csoda, hogy a lottónyertesek általában szegényebben végzik egy év elteltével?
Mindamellett én azért kipróbálnám és megpróbálnék bölcs lenni
Megalapitanam az Apple Hungary-t. Nem a Jobs-ost, hanem a Beatles-e. iszonyatos tehetsegek vannak mindenben Magyarorszagon, csak semmi lehetoseget nem kapnak a kontraszelekcio miatt, McDonaldsban es CBA-ban dolgoznak ehberert.
Aztan ettermet nyitnek.
A klasszikus a temaban Richard Pryor: Brewster’s Millions.
Vennék egy nem drága pecót Thaiföldön, turistákra épülő, nagyjából önjáró businesst indítanék ami a havi szerény megélhetést fedezi, aztán koktéloznék a nyugger évekig, meg évente varratnék valami csúnya sárkányt. 15-20%-ot adakoznék is, hogy a későbbi dolgokkal se legyen probléma.
Én 200 millánál nem változtatnék semmin. Beraknám a pénzt elosztva több befektetési alapba a lányaim nevére (bankbetét szopó, reálértéken folyamatosan csökken!), aztán finanszíroznám belőle a tanításukat, az önálló életkezdésüket. Ne felejtse el senki, hogy a legjobb befektetés az, ha taníttatja a gyerekeit!
@alternaiv: nem, ez egyáltalán nem túlzás. A pénzre akkor is vigyázni kell, ha elég / sok / több / kurvasok van belőle, mert a pazarlás visszaüt.
Én vennék belőle egy Túró Rudit. Lehet, hogy kettőt is.
nem értem ezt az unokatesó vállalkozásához mért csak annyit adsz című dolgot.
egy kurva fillért nem adnék senkinek, csak úgy. hogy nesze. átutalom. lófaszt.
fasztuggya, ki hogy van vele, de ha én nyernék 200 milliót, kurvára nem sajnálnám, hogy mér csak ennyi. venne a halál 60 millióért lakást meg kocsit, költöznék szépen vidékre, csendbe, nyugalomba. ferrárit se vennék, mert továbbra se lennék én a sumájer, elég lenne egy megfelelően tágas, ám nem luxusautó. és így tovább, szerintem az a lényeg, hogy nyerés esetén is maradjunk a realitások talaján.
azt észrevettétek, hogy még egy ilyen, eléggé a gondolatkísérlet szintjén mozgó felvetésnél is sokan akkora arcok, hogy a rongyos 50-100 milliókat lazán lekicsinylik, “nemisolyansokaz!”. ugye, aki a kicsit nem becsüli…
azért AD szerintem az “egy jó kocsi, egy jó ház azt kész” költői túlzás, vagy neked vannak nagy igényeid
200 millából mai magyar viszonyok közt ennél többet is ki lehet hozni erőlködés nélkül, ha ez a forgatókönyv
de inkább okosan kellene beosztani az ember élete végéig, mert így nézve ez egy egyszeri, és nem akkora összeg
a 2 milliárd az más, de azt is meg lehet úszni épp ésszel, csak nem szabad megvenni egyből a DucattiVeyronSP640-et, meg a halastavas kacsalábon forgó kúrját, mert ezeknek a fenntartásukra valóban nem lesz elég, mert ugye továbbra is egyszeri bevételről van szó
mindenesetre az itteni pénzügyi kultúrában a hirtelen 200 millió és a 2 milliárd között nincs nagy különbség, ha a delikvensnek előtte sose volt egyben pár milliónál többje, csak a 200 hamarabb úszik el, ha nincs észnél
200 milla nagyon sok penz. Foleg ha ezt legalisan kell megkeresni…
100 millabol vehet egy nagyon szep lakast meg kocsit, 50 milliobol baromi jo vallalkozast lehet csinalni, es meg mindig marad egy 50-es amibol bejarhatja az egesz vilagot.
Felfogadnék egy nővért, aki megvéd saját magamtól…
Mindenképpen kellene pénzügyi tanácsadó, de nem ilyen mlm-es okosságba nyúlni az tuti…
Én egy árverésen leütnék valami nagyon drága bort, majd a sok sznob szeme láttára meginnám fröccsnek. A többivel bemennék egy kaszinóba, feltenném az egészet a 29-re, majd fapovával elhagynám a helyszínt.
Azért lehet, hogy előtte megkérdezném a családot, barátokat, hogy nincs-e valahol gáz anyagilag, de nem biztos.
Ház, autó? Csak a nyűg van velük…
csalás az egész ötös,,
ha 200milliót nyernék, én pontosan úgy élnék mint most, csak nem járnék dolgozni többet. na jó esetleg elköltöznék, mittomén a balatonpartra.
)
(téynelg, vajon hogy van ez? ha 200millát egybe tesz be valaki egy bankba, akkor ugyanazt a kamatot kapja mint a többiek, vagy ilyenkor valami egyedi megállapodás van? csak ha esetleg oda kerülnék, mire számítsak..
Rog: vip ügyfélkezelésben fogsz részesülni, egyedi kondíciókkal. Ennél kevesebbért is.
Jelen pillanatban Handrással és riverával értek egyet.
Hát a 200 millió hó végéig engem is kisegítene…
Tényleg, ez már adózottan 200 misi? Vagy eleve adózás után értendőek a sajtóban megjelő összegek?
Én egyébként vennék egy láda sört, aszt annak a társaságában elmélkednék arról, hogy hogyan kéne a pénzösszegnek a valagára vágni.
Valahol hallotam, hogy a nagy nyeremény ugyanakkora sokkot okoz, mit a nagy veszteség. Ugyanúgy nagyon észnél kell lenni, hogy jól gyere ki belőle és pár év után ne úgy mutogassanak a tévébe, mint “hajdani lottó ötös jelenlegi halyléktalant”. Én egyébként 150-et tennék bankba 10%-ra is évi 15 milla az havonta 1,25. És elköltöznék a földközi tenger partjára. Ott süttetném a hasam a napon egész évben. Ha hirtelen ennyi pénzem lenne nem tudnám eldönteni ki az igaz barát. Lehet, hogy csak én vagyok ferdeészjárású, de ugy eltünnék egyik napról a másikra mint a sicc.
Lottó nyeremények adózott összeg, ennyit kap és pont.
Ettől függetlenül nem lennék a helyükben, ha ostoba vagy sok pénzhez nem szokott emberek pénzhez jutnak, azt többnyire ostobán is költik el, így pedig, h a kilétük fel lett vedve, végképp kész rémálom lehet nekik. és nem 130 éves keresetük az összeg, max a kezdő havi nettó-t alapul véve (de hát ott van az évi 3-szori jutalom + nyugdíjat és tb-t is fizetnek nekik, szóval inkább maradjunk a jelenlegi életszínvonal melletti 50 évnél – egy normál iskolázott átlagosan jól kereső hadnagynak pedig inkább 10 évi – nettó 150-200k/hó + 500k-1,5m jutalom) – és akkor ne is beszéljünk a zsebbe léről, amiről egyébként is oly hírhedt a budaőrsi őrs (kasza szekció M1-M7).
“Én egy árverésen leütnék valami nagyon drága bort, majd a sok sznob szeme láttára meginnám fröccsnek.”
Ez nekem is bejátszana, annyi kiegészítéssel, hogy még fanyalognék is hozzá, hogy milyen szar már
.
A nyertes hét előtt lottóztam. “Megláttam” a számokat, ezért. Aztán végül egyet sem találtam el, ellenben a szülinapomat húzták ki. Ilyen mikor a sors pofán röhög. Kétmilliárd úgyis túl nagy összeg, engem behülyítene.
Nagy mák hogy rendőrök nyerték, és többen, így talán békén hagyja őket a maffia és a többi rendőr is.
Ha nagy összeget nyernék, megpróbálnám nem elveszíteni a fejemet, valami jó helyre befektetni, rendezni a bővebb család anyagi problémáit.
Persze a valóságban magánhadsereget kellene bérelni, a gyerekeim mellett állandóan két szekrény felügyelne, akiket valamilyen módon a markomban tartok, éjjelente pedig rémálmaim lennének hogy elrabolják a őket (a gyerekeket…).
Napközben ezek a dolgok elfelejtődnének, vennék egy szép autót, de sajnálnám szétveretni a magyar utakon, így csak a garázsban ülnék bele. Kintre vennék valami járdaugrató terepjárót.
Utazni is jó, valószínűleg az is játszana, talán haza sem jönnék, majd csak pár tíz év múlva, vagy nyaranta a Balcsira, ahol nem lenne gond 2 lángos sem, full extrásan.
Hah.
Ha ezt az egészet átgondolom, nem is olyan jó dolog nyakba kapni pl. 2milliárdot.
Egy másik lehetőség az, amit úgy sem tud megállni az ember, de szépen az egészet be kell tenni a bankba, és elfelejteni az összeget. Ezek után az eddigi életvitelt folytatni, de ahol anyagi akadály jönne, ott nem jön majd. Hatalmas önuralom kellene ehhez, valószínűleg kevesekben lenne meg, sőt.
Eddig only_T-nél a pont sztem. Még ha nem is sikerülne 10%-os kamatra betenni, számoljunk mondjuk 1 misi per hó kamatbevétellel.
Vegyük azt, hogy mondjuk nem abból indulok ki, hogy mostantól nem dolgozok, hanem abból, hogy dolgozok ugyanúgy tovább (megtehetem, mivel én elégedett vagyok a munkámmal és szeretem is), a kézben maradó 50 misiből rendezem a hiteleimet (ház, autó), mondjuk az autót kicserélem egy szinttel (nem többel!) normálisabbra, megvalósítom az évekre előre tervezett beruházásokat (a házon, a kerten, stb.), és még a rokonságnak is jut belőle. Ezek után élem tovább ugyanazt az életet, mint eddig, csak nem megy el a fizetésem jelentékeny része hiteltörlesztésre, ellenben van havi plusz 1 misi kamatbevételem, ami azért kicsit több, mint a jelenlegi fizetésem.
És mondjuk beemelhetnénk a palettába belőle az utazgatásokat, ami eddig pl nem volt.
arra nem irnék semmit, hogy konkrétan mit tennék a pénzzel (sztem a 200 mill valóban nem akkora összeg, hogy jelentősen át kéne értékelni bármit is, azzal kicsit nagyvonalúbban lehetne betömni azokat a réseket, amiket igy izzadtságos munka árán – autó, lakás, biztos háttér, stb)… 2 milliárd már más ügy!
valószinüleg a legtöbben a hirtelen jött “lehetőség” -el nem tudnának mit kezdeni. azzal, hogy rengeteg, jobbára értelmetlen és pont ezért NEM építően ható vágyukat valóra válthatják. a legtöbb ember vágyik egy ferrárira (vagy hasonlóra) de józanul elismeri, hogy valójában semmi szüksége rá. ugyanigy belátná, hogy mennyi gonddal jár egy ilyesmi (irigyek, ellenségek, egyel több dolog amiért aggódhat).
amikor viszont ott a zsebében az irreálisan nagy összeg, akkor már könyebb azt mondani, hogy – nade miért ne?! csakhogy ez egy lavinát indit el, amiből nem lehet kiszállni. kicsit úgy érzem most, hogy a dolog lélektana leginkább arra a mindennapos helyzetre emlékeztet, amikor valamit “AKARSZ”, de nincs rá “SZÜKSÉGED”… sok olyan dolog van, ami ez a kategória, de még elérhető, viszont már itt kiderül tudsz-e mérlegelni. én azt hiszem tudnék. sok olyan dolgom van ami max egyfajta lelki szükséglet, és rengeteg dologra mondok nemet (egyre inkább és ez nagyjából forditottan arányos a lehetőségeimmel). logikusan végig tudom gondolni, hogy meddig örülnék a dolognak, mennyi plusz problémát jelentene és, ha már nem érzem az értékét azzal mennyit romboltam a személyiségemen.
a konklúzió szerintem az, hogy bár a csábitás ilyen esetben nyilván hatalmas, a végkimenet nem azon múlik, hogy engedsz-e neki (és miben), hanem az alapvető értékrendeden (ami a plastik olvasóinál többé-kevésbé egy tőről fakad és távolról sem tükrözi a nagy átlagot)
en meg anyamnak se mondtam el.
reggelente elindulok a ‘munkaba’ a parom ugy tudja, hogy jol megy a cegnel, ezert eleg, ha reszmunkaidoben dolgozik, es igy sokkal tobbet vagyunk a gyerekekkel. Amikor meglett a penz, rosszabbra csereltem az autom. vettem ugyan egy csaladi autot is, szigoruan 6 eveset -a gyerekek biztonsaga az elso.
Nem tudok vezetni normalisan, kar lenne a penz a tornivalo autokra…
munka gyanant lejarok egy berelt garazsba, ahol testedzes zajlik napi 3 oraban. Sokat gyaloglok, es besegitek ismerosoknek tanacsokkal apropenzert. Harcmuveszetet oktatok gyerekeknek es nyari taborokat szervezek aktiv diakoknak.
A penz egy kulfoldi szamlan van, aminek szamlavezeto fiokjat evente 1-2szer felkeresem ceges ut cimen, hogy intezzek ugyes-bajos dolgokat. figyelek arra, hogy a legszurkebb eletet eljem.
sokat ‘dolgozok’, hogy a csaladomat el tudjam vinni kulfoldre kulturat latni.
A gyerekek europai egyetemeken fognak tanulni, 3 nyelvet beszelnek. Nyaranta kulfoldon vallalnak majd munkat, hogy tudjak ertekelni azt, amit ok ernek a vilagban.
A noverem munkanelkuli, de egy fillert nem kap tolem, mert nem keres munkat.
Az anyosom hazat felujitottam egy haverommal a nyaron, az anyagok koltseget 70%ban fedeztem. Azt mondtam, hogy tudok ceges kedvezmenyt kapni. A munkat en vegeztem az ezermester haverral. Neki zsebbe fizettem az o munkajat.
Egyedul az elelmiszerre nem sajnalom a penzt. Semmi feldolgozott, tasakos, dobozos, zacskos. Csak olyan, amit magam is igy talalnek a termeszetben. Allatot is csak olyat eszunk, amit munka elkapni, es nem egy dobozban neveltek fel.
A lakasunk ugyan 4 szoba+nappali, es ebben elunk, miota megszulettek a gyerekek. Ennek semmi koze a lottohoz.
A felesegemnek minden nap elmondom, hogy milyen csodaszep, es hogy szeretem.
Bankba rakni a penzt kamatra a legnagyobb hulyeseg az inflacio miatt.
Be kell fektetni kulonbozo vallalkozasokba, ha csak 10& nyereseg osszejon mar jobb mint a banki kamat. Havi 10%-rol beszelunk termeszetesen.
az összeg sose mindegy, de valahogy nem értem ezt a 200 misinek a felét, harmadát házra költöm dolgot. ez szerintem valami magyar fixálás, hogy a ház minden.
persze mindenkinek egyéni álma, terve.
én két blog ( http://kk.blog.hu/ és a http://www.szabadlabon.hu/) gondolata után pár év utazásban gondolkodok. ők annyira nem eresztették el magukat, így volt ez olyan 3-5 misi környékén egy évre. pár év rászánás, mondjuk egy 20-30 misis kerettel, a többi pénz meg addig valami okos pénzügyi tanácsadó kezébe. ez alatt nincsenek hirtelen felbukkanó rokonok, meg a világot és a jövőt is újra lehet gondolni.
és ha már tanácsadó: http://www.tothandras.hu/blog/
neki van egy kéthetente kimenő hírlevele, mely utolsó két részében épp a lottóval foglalkozott. azt másolom ide, mert érdekes képet ír le. elvileg elméleti a kép, de az igazság se lehet messze:
“Péter negyvennégy éves művezető volt egy kisebb városban, a felesége könyvelő volt egy másik helybéli cégnél. Adósság nélküli, nyugalmas életet éltek. Egy szép kis házban laktak. Lányuk az előző évben ment férjhez, és még ideiglenesen náluk laktak a férjével. Fiatalabb, kamasz fiuk szintén náluk lakott, ő még iskolába járt.
És ekkor történt a hihetetlen dolog: a családi lottószámokkal Péter megnyerte a főnyereményt! Nem rekord nyereményt, de akkor is hatalmas pénzt: Péter 100 éves fizetésének megfelelő összeghez jutottak egyszerre. Péter – és az egész család – eufórikus örömben járt hetekig. Szinte aludni sem tudtak, tervezgettek, mi mindent vegyenek. Egyszerűen felfoghatatlan nagynak és kimeríthetetlennek tűnt számukra ez az összeg.
A nyeremény átvétele után a szülők otthagyták a munkahelyüket és nekiálltak vásárolni. Először is mindenki új és nagyobb kocsit kapott. Aztán a szülők új házat vettek, nagyot, szépet, a város legjobb helyén. Ide költöztek a szülők a fiukkal. A régi házat a lány kapta. A lány nem csak házat, de megélhetést is kapott. Ugyan a vej fiatalember még életében nem vállalkozott, de vettek a helyi bevásárló központban nekik egy boltot, berendezték, árukészlettel feltöltötték.
A dolgot persze egy kisvárosban nem lehetett titokban tartani. Hirtelen megszámlálhatatlan új rokonuk támadt, akik a segítségüket kérték. Beteg gyerekek szülei, alapítványok és persze megszámlálhatatlan szélhámos. Eleinte rendszer nélkül adtak, hiszen a pénz kimeríthetetlennek tűnt. Aztán megpróbáltak rendet teremteni és megtanultak “nem”-et mondani. Ezzel elérték, hogy nem csak irigyeik lettek, de haragosaik is. Kezdték magukat kellemetlenül érezni.
A nagy ház, az autók rengeteg pénzt emésztettek fel hónapról hónapra. A vej boltja, valami miatt, csak vitte a pénzt, mintsem hozta. A szülők maguk nem dolgoztak, így nem is kerestek semmit. Ez teljesen feleslegesnek látszott, hiszen a nyeremény többszöröse volt, mint amit az életük végéig kereshettek a munkájukkal.
És egy szép napon, 8 hónappal a nyeremény átvétele után látták, hogy a pénznek már csak a harmada van meg. Ekkor kezdtek el gondolkodni azon, hogy a maradékot be kellene fektetni. Mivel korábban semmiféle befektetésük sem volt, most kezdtek keresgélni. A bank különleges akciós betétet ajánlott neki – de ez nem volt meggyőző. Úgy érezték nekik több hozam járna ilyen nagy pénzre. Rengetegen keresték meg nagy hozamok ígéretével, vállalkozási ötletekkel, remek befektetésekkel. Az egyikbe be is szálltak, annyira kecsegtető volt a haszon nagysága – majdnem az egész pénz el is szállt pár hónap alatt. Közben pedig a pénz a házra, kocsira, életre hónapról-hónapra csak csordogált.
Vékony másfél év alatt, jutottak el oda, hogy a bankszámláról elfogyott a pénz. Költség meg sok lenne – most mit csináljanak? A középiskolás fiú most döbbent rá, hogy a nővérével ellentétben, neki már lehet, hogy nem fog semmi sem jutni. Emiatt csúnyán összeveszett a szüleivel. Jelenleg árulják a házukat, átmenetileg kölcsönöket vettek fel az ingatlanra, hogy amíg eladják, megéljenek valamiből. A férj és a feleség is állást keres, de ez nehezen fog menni, mert mindenki tudja róluk a városban, hogy ők a “lottó nyertesek”. Mindnyájan boldogtalanok, a férjnek az utóbbi hónapokban gyomorfekélye lett.”
a folytatás meg az “előre láthatatlan” költségekről szól:
“Beruházások láthatatlan árnyéka
Bármit vásárolunk, az nem csak annyiba kerül, amit az eladónak kifizetünk. Mindennek van egy további olyan rész, amit majd apránként kell majd kifizetnünk. Például vesz valaki egy Ferrarit 50 millió forintért. Ennek csak a biztosítása 3 millió Ft évente, a szerviz és a benzin költség is lesznek vagy 4 millió forint minden egyes évben. (Egy Ferrarit kb. ötezer kilométerenként szervizbe kell vinni, aminek átlag ára egymillió forint…) Ezek a költségek formájában előbb-utóbb másodszor is ki kellett fizetnünk az autó árát.
Ugyan így áll a helyzet minden dologgal, ami nem tőke termelésre használunk – kocsi, vitorlás, amit mi használunk, ingatlan, amiben mi lakunk. Láthatatlanul folyamatosan pénzt szívnak el ezek a dolgok: költség árnyékuk van. És ez nem kevés.
Ezt a folyamatosan jelentkező pénzigényt két módon fizethetjük meg:
1. Egyrészt lehet egy folyamatos, magas jövedelmünk, amiből folyamatosan fizetjük a kocsi lízingdíját, a lakás fenntartási költségeit, stb.
2. Másrészt lehet egy befektetett tőkénk, aminek a hozadékaiból fizetjük ezeket a költségeket. A gyakorlatban a tőke hosszútávon 9-14% hozamot tud termelni átlagosan.
A gyakorlatban a lottó nyertesek bukásának oka éppen a láthatatlan költségárnyék figyelmen kívül hagyása.
* Nincs állandó jövedelmük, ezért abból nyilván nem képesek ezeket a költségeket fizetni. Ráadásul a hirtelen rájuk szakadó pénzben rengeteg mindent vásároltak hatalmas költségárnyékkal (drága autók, nagy ingatlanok). Egyszerűen túl nagy dolgokat vettek, aminek fenntartását már nem engedhettek volna meg maguknak.
* Általában az autók és az ingatlanok esetében a költségárnyékot kitermelő tőke nagysága kb. megegyezik a dolgok árával. Egy tízmillió forintos lakás havi közműköltségei, adói és a folyamatos szinten tartáshoz szükséges felújítások költsége kb. százezer forint. Ezt normálisan, egy másik tízmillió forint tőke hozadéka termelné ki. Erről azonban a nyertesek a sok pénz bűvöletében megfeledkeznek. Nem rakják mögé a vásárolt ingó és ingatlanoknak az árnyékköltségeket fedező tőkét. Arról nem is beszélve, hogy még ha akarnák, se tudnának úgy folyamatos biztonsággal befektetni, mert nincs hozzá szakértelmük. Így onnantól kezdve, hogy a felét elköltötték a pénzüknek, tulajdonképpen már el vannak veszve.
Mindez nagyon tanulságos mindenkinek: amikor veszünk valamit, nem csak egyszer kell megfizetni az árát. Lakás, ház, autó, és még hosszan sorolhatnám: ezek megvételével, egy folyamatos fizetési kötelezettséget is felvállalunk. Ha vágynak valamire, lássák a dolog hosszú és sötét költségárnyékát is!”
@Handras
Ez ugye minimálisan attól függ, hogy mennyi az infláció és mennyi a kamat
Szerintem senki se olyan hülye közülünk, hogy 10%-os infláció mellett berakná a pénzt 4%-os kamatra, de légy erős, nehéz is lenne találni ilyen konstrukciót.
Ellenben az is felmerül, hogy az illető hajlandó-e nagyobb kockázatot vállalni, a nagyobb hozam ellenében? Vagy akar-e időt energiát fektetni abba, hogy jobban fialtassa a pénzt?
A bankbetét egy alacsony kockázatú, ezzel együtt nyilvánvalóan alacsonyabb hozamú befektetési forma.
Ilyen ez a pop szakma.
tehát a legrosszabb ami lehet, hogy elfogy a 200 millió, és el kell majd adni a házat meg a kocsit? ott fogok állni ahonnan indultam, csak épp lesz pár eladó nagy értékű cuccom? azért ez nem annyira nagy balszerencse. könnyen jött, könnyen ment
Kétszázmilliónál felvennék egy bejárónőt és minden menne tovább a régiben. Kétmilliárdnál beiratkoznék egy helikopterpilóta-tanfolyamra és minden menne tovább a régiben. Nagyjából ennyi.
Munkát abbahagyni szerintem semmiképp nem éri meg, maximum csökkenteni a mennyiségét. Begolyózol meló nélkül, nem lehet egész életedben konditerembe/dizsibe járni és hajtani a csajokat…
Azzonal vennék egy ferrari 308-at (magnum p.i.), majd egy bemennék vele a sétálóutcába, vészvillogó valami ruhaüzlet előtt, és vennék egy kisebb kollekcionyi hawaii inget.
Utána mennék LP-ket meg CD-ket vásárolni.
Törpe emberek, törpe álmok.
Tök egyszerűnek az egész.
Attól függ, milyen szerep a tiéd, megjósolható a pénz sorsa.
Ha valaki cégtulajdonosi attitűddel és műveltséggel néz rá, az úgy is tudja kezelni.
Aki meg alkalmazotti/léhűtő hozzáállással, az meg úgy tudja költeni.
Az összeg mérete nem számít.
Havi 200.000 Ft-os bevételt is lehet vállalkozói szemlélettel kezelni és fejlődni belőle, és 100 milliót is el lehet bugyuta módon költeni pár év alatt.
A legtöbb ember, akinek sok pénze van, az nem lottón nyerte. Akinek meg nincs sok pénze, hiába nyer a lottón, ritkán lesz okosabb tőle. Idő kérdése mikor fogy el…
ja, de valóban kell-e fejlődni belőle? kell-e fialtatni 200 milliót? kell-e venni egy újabb gitárt? vagy egy erősebb autót? égvehagyni a villanyt? bombákat dobálni? csontokat temetni? virágot küldetni telefonon? leszokni a húsevésről?
nyugalmat sose lelni, a hátunkat a falnak vetve? vagy hogy van
George Best mondta, hogy rengeteg pénzt költött piára, csajokra, fogadásokra és gyors autókra, a maradékot meg hülyeségekre elverte…
vennék egy iphone 3gs-t domino kártyával és csak telefonálnék rajta.
Én akármennyit nyernék a lottón, még gyorsan vennék belőle Apple részvényt, mielőtt hétfőn jönnek a breaking eladási rekordok
emlékszünk amikor az Üvegtigrisben nyer a kaparóson 1 milliót a hülye rendőr és kilép?
amaz meg csak kiabál utána, hogy “neked ennyit ér a testűlet?” haha
Kell képezni egy vegyes befektetési portfóliót különböző hozamokkal és kockázattal (bankbetét, állampapír, részvény, vállalkozás, ingatlan stb) evvel valszeg el lehet érni
egy nettó 10% hozamot. Az évi 20 moha, úgy hogy megmarad a tőke. Ebből kell kényelmesen élni. Lehet mellette dolgozni, hogy az ember ne tespedjen el, de ne kelljen megszakadni se.
nagy összegben fogadnék bárkivel, hogy 2 éven belül a pénz 80%-a el fog tűnni, felélik, házba, kocsiba, stb-be vándorol.
ahelyett, hogy beszállnának a plastik.hu-ba kockázati tőkebefektetőnek.
Érdekes, jótékonyságról egy büdös szót nem látok…
Érdekesnek is lehet nevezni, vagy sokkal inkább a lényeget jól megragadó korrajznak. Tegyük fel, hogy – elméletileg – végtelen mennyiségű pénzhez jutna “n” darab nyertes (ahol “n” egy elég nagy szám), vajon mekkora hányadban fizetnék ki mondjuk kis hazánk irgalmatlan államadósságát?
na ácsi … végtelen mennyiségű pénzről nemigen esett szó. itt 200 misiről esett szó, amiről meg is állapítottuk, hogy tkpp sok is meg nem is…
nem mellesleg rögtön az első hsz-ek környékén valaki kutya menhelyet emlegetett …
Építenék 100 méter autópályát a falu határában, hogy végre megtudjam/megtudjuk mennyibe kerül 1 km megépítése.
“Szarnak, bajnak nincs gazdája” – ma is élnek magyarok akik jelentősen hozzá tudnának járulni az államadósság kifizetéséhez. Sajnos nem Széchenyinek hívják őket, így erre ne is számítsunk.
Ha feltalálnék valami örökmozgót, vagy gondolatból végtelen energiát lefejtő eszközt, sokszor gondolok arra hogy az ország előnyére hasznosítanám. Persze el lehet bonyolítani, mert esetleg közném ahhoz hogy akinek az elmúlt 20 évben köze volt a politikához, többé ne is mehessen a közelébe, de ez persze megint újabb problémákat is felvethet. Nehéz ma 1-1 fellángolásból struktúrákat változtatni, megpróbálni talán kötelező.
200 milla nem kevés. Hogy ki mennyire tud élni vele, az a kérdés. Én nem szállnék el, nem akarnék látványosan kiugrani a jelenlegi helyzetemből, életemből, és nem kapnék vérszemet, nem akarnám kockázatos befektetésekkel megforgatni, megsokszorozni ezt a pénzt. 200 millából nem fektetnék 30-at se cégbe, se semmi más kétes kimenetelő dologba (ahhoz kevés a 200, hogy 30 csak úgy elmenjen belőle). Vennék vagy építenék egy házat, de nem túl felkapott(drága) helyen (30-40milla). Vennék egy új autót, de ennek a határát is meghúznám mondjuk 8 millánál, ez lenne az a luxus kiadás, amit csak ezért tennék, mert “nyertem a lottón” és “megtehetem”. A maradék ~150 milla pedig azt jelenti, hogy ha a következő 25 évben nem csinálok semmi mást (de csinálok), akkor is van havi 500e Ft-om. Ezt ugye nem feltétlenül kell havonta elkölteni, de elméletben ennyi állna rendelkezésre egészen kb 60 éves koromig. Ha okosan költekezek, akkor tovább. Csak egy kis része kell, hogy kp-ban hozzáférhető legyen, a többit be lehet fektetni pl ingatlanba.
Tetszett zsolt megközelítése ezzel a “havonta egyenlő részletekben felveszem a dohányt” félmondattal. És akkor szarunk a kamatokra, van havi fél milliónk elkölteni. Kicsit önző, de ez is egy stratégia.
Mindenki szorozza be a jelenlegi nettó jövedelmét a nyugdíjkorhatárig hátralévő idővel. Ugye, hogy elérhetetlenül sok pénz az a 200 millió? Sohasem lesz annyink. Ezért nem értem a keveslést.
Rós: Akármennyi vagyonod van, mindig akarsz és lesz is lehetőséged többet akarni. Embere válogatja, hogy ez több hatalmat, üzleti sikereket, sport sikereket, stb. jelent. Én 200 millás nyereményből egy 15 milliós lakást vennék, meg egy 6 milliós Alfa Romeo MiTót
100 milliót körültekintően befektetnék mindenfelé, a maradék 79-et pedig likvid formában tartanám. Megkeresném azt a munkakört/területet/munkaadót, ami a legjobban megfelel a képességeimnek és a tehetségemnek, és itt fejlődnék, dolgoznék. Én nem tudnám úgy elképzelni az életem, hogy egész nap baszok-drogozok-iszok-bulizok. Szükségem van arra, hogy valami értelmeset és hasznosat végezzek, ahol kihívásokkal kell szembenéznem.
Ha 2 milliárdot nyernék, akkor kimennék külföldre tanulni, megcsinálni egy MSc diplomát és utána valamilyen vállalkozást indítanék. Igyekezném megtartani a korábbi értékrendemet, mert attól ugyan nem félnék, hogy a pénzt hamar elköltöm, de attól igen, hogy nem fogok értékelni semmit sem az életben. Ugyanis az számunkra az igazi érték, amiért kőkeményen megdolgozunk. Ami az ölünkbe hullik, az kevésbé értékes.
Hosszú ideje a mult héten nem lottoztunk eloszor, mert a som lové csak wlbaszna mindent (áá, csak elfelejtettunk,de van igazsag a zarojelen kivul)
Azóta meg kiderült, Ercsiben adták fel a szelvényt. Persze ez is csak állítólag. A rendőrös sztorit az RTL KLub nyomta. Ki tudja, igaz-e.
Gazdagnak lenni tudni kell. Mi itt mind valamiféle középosztálybeli vágyakról írunk. Én pl. most nézegetek lakásokat, és kíváncsiságból megnéztem pár több száz milliós villa és lakáshirdetést is. Fura, nem éreztem vágyat egyikre se. Nem kastélyból jöttem, szerintem kicsit zavarban is lennék, ha ilyenben kéne laknom.
Sokan írjátok, hogy nem adnátok fel a munkátokat. Szerintem ez rendben van, egyetértek vele, nem hiszem, hogy egy életerős felnőtt ember hosszabb ideig kibírná értelmes elfoglaltság nélkül. Egy ilyen ember mellesleg a társadalom számára is elveszett.
Én biztos adnék jótékony célra, elsősorban valamiféle tehetséggondozásra, mivel magam körül erre láttam példát.
Persze nem én nyertem meg a pénzt, de gondolatban már felosztottam.
Bankba nem érdemes tenni, sokkal jobb befektetés is van.
Jelzem nem vállalkozás, mert mi a francért vennék egy csomó pénzzért magamnak munkát???
Én ezt csinálnám: Befektetném, és a hozam infláció feletti részének a felét kivenném havonta. 200M-nál 10%-os hozamot (ami normális befektetésnél konzervatív becslés) és 5% inflációt feltételezve, ez már az első évben 5M forint vagyis havi 416eFt. A további években ez szerény mértékben még növekedni is fog – még reál értékben is.
A nettó havi munka nélkül megkeresett 416 ezer forintot meg majd csak valahogy beosztanám.
jozsi azert 200 mihalybol ha nem olyan szarul fekteted be mint ahogy leirtad, eleted vegeig boldogulsz. persze nincs yacht meg 8 szintes hazad, de ha turelmes vagy meg akar az is.
ceget kell csinalni, arra a lakast, autot aki 2009-ben nem lizingel, az hulye…
en 7 eve vagyok egy lizingcegnel igy nez ki a dolog:
odamesz, autot valasztasz. leteszed az auto aranak a 10-20%-at cashben, majd havonta fizeted a lizingdijat, melyben benne van a full-casco, assistance service, teli-nyari gumi, stb.. plusz meg van benne egy skyguard is de az szemelyes kedvezmeny volt…
3 ev utan bemegyek, visszaadom az autot, kivalasztom az ujabbat, majd anelkul, hogy letennek ujra 10-20%-ot, csak fizetem tovabb a lizingdijat… es 3 evente uj autom van es csak az elsore fizeted be a “beugrot”.
ha ugyesen forgatod a tobbi gurigat is, akkor meg konnyen meg is sokszorozhatod.
vesztartalek max 15 milla, onnan meg talpra lehet allni.. csak kihivas.
adeak, mindenféle termék van. Nekem az tetszik a legjobban, ami ugyanez, csak nem kell az autó árát se letenni, csak fizetni a havi számlákat.
megvenném a 27-es iMac-et. és a többi már nem érdekel.