Előrebocsájtom, hogy utazás utáni, különféle tartalmi lánctól és egységtől mentes posztom következik, holnap már nem ezt írnám meg.
Mindjárt az elején szögezzünk le valamit: kirándulásunk a “bookoljunk olcsó fapadost Európán belül” jegyében telt, ahol a fő szempont Linda barátnőinek látogatása volt. Ebből kifolyólag, illetve egyéb trehányságból és az “intolerant about other people’s cultures” megközelítés alapján semmit, de tényleg semmit nem olvastam el Amszterdamról. Még a wikipédia oldalát sem, egyszerűen mentünk és kész.
Voltam már Amszterdamban, egyszer, de a véleményem most is ugyanaz: egész jó hely lenne, ha nem lenne kultúrexport és turista célpont a fű kultúra, meg a piros lámpás negyed. Ez utóbbiban mondjuk most jártam először, de ettől függetlenül nem tett rám túl jó benyomást az irgalmatlan fűszag, a részeg turista hordák és a drog junkie-k XR-je. (segítek: xr = crossroads wow-ban)
Egyetlen múzeumba sikerült elmennünk, a Rijks Museumba, ahol viszont nem töltöttünk 11 eurónak megfelelő energiát a művészet befogadására. Rembrandtnak a “Night Watch” és a “The Syndics of the Clothmaker’s Guild” híres képét sikerült megfelelő módon értelmezni, ami a laminált papírokon levő sorok részletes és pontos elolvasását is magában foglalta.
Ebből kifolyólag legközelebb, ha valahová utazom (nagyváros, leginkább), alapos és EGÉSZ felkészülést fogok végrehajtani. Nincs bénább annál, mint bóklászni Amszterdam utcáin fogalom nélkül.
A második dolog az utazás: nem vagyok egy nagy utazó (utazó? HAHA! tömegközlekedő se!), de ez a hétvégén mindenképpen látszott. Eleve a túra úgy nézett ki, hogy eindhoveni wizzair leszállást követően bebuszozás az eindhoveni centrumba, ott jegyváltás az amszterdami vasútra, másfél órás vonatozás Amszterdam központjáig, ott pedig a szállás felfedezése, ami szintén némi orientációt és villamosozást vont maga után.
Ehhez képest Sasvári Józsi megindítja rakétáit a világba: maga után cibálható, de nagy bőrönd, vállra akasztható, minden fontos mozdulatnál előrelendülő oldaltáska alkotja a nyilasmisipakkotvitt részeit. Józsi az amszterdami vonaton a minimál helyen, és a városba ingázó hollandusok között képtelen ügyesen manőverezni, a teát felborítja, az egész kocsi úgy néz ki, mintha legalábbis összehugyozta volna magát valaki. Rosszalló tekintetek minden felől. *szipp* *szipp*
Nekem eleve nagy sokkot okoz a tömegközlekedés. Én még a Nyugati-térnél is nagyon ritkán fordulok elő (de akkor sokkot okoz), viszont az, hogy Amszterdami pályaudvaron csomagokkal, lifegő táskával és teával kell tömegközlekedni, elég izgalmas kihívás. Arról nem is beszélve, hogy a pályaudvartól gyalog indultunk neki a szállás megkeresésének, és Amszterdam egyetlen drog junkie-k és más kétes alakok által benépesített utcáján kellett a csomagokkal végigkínlódnunk magunkat. (Mondanom sem kell, hogy egy négyes rosszarcúakból álló csoport kinézett bennünket magának, így csak a határozott kiállásomnak volt köszönhető, hogy nem késsel a zacskóm alatt végződött a péntek!)
Az efféle értelmezési kérdésektől eltekintve jó volt a hétvége.
Lindával sikerült bekapcsolódnom egy olyan világpolgár körbe, ami határozottan tiltakozik mindenféle tespedés ellen. Eddig csak az IBS-ről, a külföldi diákokon keresztül volt ismert számomra az az érzés, hogy nekilódulnak egy hátizsákkal, mindent leszarnak, és alapvetően jól érzik magukat. Hétvégente programokat szerveznek maguknak, nem pedig hazarohannak vidékre a szülőkhöz (ahol, FYI, nincs semmi a fokhagymás fasírozotton kívül, amitől az egész kolesz bűz-lik), járják a várost, mindenben a jót látják, hiszen nyitottak.
Ez a csapat is teljesen azonos:
1. Anna, a szállásadó. Svéd, de Japánban lakott élete túlnyomó részében. Eredetileg Skóciában végezte a tanulmányait, majd elment a BAT amszterdami irodájába dolgozni. Most ott bérel lakást magának. Számára az, hogy átugrik Európán belül valakihez, nem esemény. (vö: Sasvári József)
2. Julia, második számú barátnő. Félig dán, félig thai. Új-Zélandon tanult, biológus. Dánul, svédül és angolul úgy nyomja, mint a Becstelen Brygantikban Christoph Waltz. (Jó, mondjuk a natív folyékonyságú angol alap minden valamire való fiatal világifjú számára. Az angolt tekintve én mindig a csoport gyengébbik részét képzem, tudjátok, az a fajta, aki inkább csak kérdez, nem mesél.)
3. Josh, Julia barátja Új-Zélandról, jelenleg Dániában PhD. Ő olyan akcentussal beszéli az angolt, amit konkrétan nagyon nehezemre esett helyenként értelmezni. Érdekes módon a többieknek nem. (De érdekes! Ki a hülye?)
Félreértés ne essen: ezek a személyek egyáltalán nem gazdagok. Leginkább csóró egyetemistáknak lehet őket tekinteni. A megközelítésük más.
Egyszóval egy olyan világ bontakozott ki előttem, amit az egész világra való határtalan nyitottság és korlátoktól való mentesség jellemez.
Kérem tisztelettel, jártam én a Közgázra is Budapesten és jártam az IBS-en is. A közgázon a túlnyomó többség karrierista könyöklő, csak a MULTIMULTIMULTI az érdekes, a könyvvizsgáló cégek, a karrier létra, meg az, hogy Ausztriába menjünk síelni terepjáróval. Az IBS-en megmarad ugyanez, viszont az angol nyelvű képzéssel és a közgáz elméleti fasizmusával szembehelyezett üzleti tantárgyak földön járásával bejött rengeteg más szempont is. (Egyébként Anna melójába beleszaglásztam tegnap este, és azt kell mondanom, hogy egy multinál melózni sokkal hasznosabb és célravezetőbb az IBS-en tanult képzés, mint a közgáz típusú bundabugyi számvitel szigorlatostul, meg valszámostul.)
Az a szakvéleményem, hogy alapvetően a világ nem Magyarországból áll. Ha itt élünk, teljesen megszokjuk, de az ilyen elvonatkoztatások-, az új emberek felé való őszinte érdeklés hatására NYÍLIK KI a horizont. Ekkor érti meg az ember, hogy itt csak a magyar láp van, de a világ nem itt és nem így zajlik.
Még hosszan csócsálhatnám a kérdést, de a jövő generációinak, illetve mindazon embereknek, akik érdeklődve olvastak eddig (I LOVE YOU), az alábbiakat üzenem:
1. el kell menni minél többet az országon és az ország közvetlen szomszédain túlra
2. praktikusan kell csomagolni, hátizsák, kevés ruha, DIVAT = SZEMÉT
3. fel kell készülni a célországban látható eseményekből, látnivalókból videójáték szinten (!)
4. angolul meg kell tanulni folyékonyan (ehhez praktikusan angol nyelvterületen kell élni)
5. say yes
Örülök, hogy jól sikerült. Addig legyetek világpolgár, amíg nincsenek kötöttpályás feladatok..!
Utána ~20-30 év szünet.
Kicsit irigykedem, hogy pont annyival vagytok fiatalabbak nálam, és pont annyival vagyok “tehetősebbek” abban/ebben a korban, hogy ezt meg tudjátok tenni. Szerintem ez jó.
Helló!
Az öt pontoddal teljesen egyet értek. Ha egy országba mész turistaként és érdekelnek a helyi különlegességek látnivalók nem lehet úgy elindulni, hogy nem tudsz semmit a városról, mert különben úgy érzed magad, mint ha minden egyes percet elpazarolnál és hiába vagy ott, többet úgy se tudsz meg. Egy jó útikönyv mindig nagy segítség. Személy szerint én a TOP10 sorozatot és az Útitársat szeretem a legjobban.
Csomagolásnál valóban érdekes minél kevesebbet csomagolni és nem arra gondolni, hogy “ezt meg ezt erre és erre az alkalomra majd felveszem”, hidd el úgy se jön el ez az alkalom, és ha nem vagy otthon úgy se fog annyira érdekelni hogy naponta 3x átöltözzél.
Amúgy saját tapasztalatból mondom világot látni nagyon jó dolog, mindent meglehet oldani viszonylag kevés pénzzel, csak találékonynak kell lenni. Én nekem minden álom az volt, hogy egyszer eljussak az Egyesült Álmokba, és ez idén megvalósult, jóformán pár tíz ezer forintból, igaz több mint 2 hónapot dolgoztam kint azért a pénzért amit utána 2,5 hét alatt elnyaraltam, de megérte.
Előtte Európában jártam mindenfelé barátnővel kocsival. Példaként 1,5 éve fejenként 100-110 ezer forintból simán tudtunk több mint két hetet nyaralni úgy, hogy közben voltunk Párizsban és Amszterdamban is. Igaz voltak kompromisszumuk, de szerintem az ember ha világot akar látni hajlandó ilyenekre, legalábbis ennyi időre simán kibírható.
Még egy tipp, utazási irodával felesleges utazni, ha tudunk angolul, ma már az interneten szinte bármi megtalálható és lefoglalható. Sok pénzt lehet így is megspórolni.
“Elvtárs, mit üzen az ifjúságnak?
Tanuljanak nyelveket: angol, német, francia. Hamarosan megnyílnak a határok!”
Vagy valami ilyesmi.
http://hu.wikipedia.org/wiki/6_:_3,_avagy_játszd_újra,_Tutti!
Én Amszterdamba egy maroknyi kinyomtatott Wikipédia cikkel mentem, az elég volt 3 vagymennyi napra.
csak en vagyok hulye hogy inkabb a wikitravelt nezem?!
“Az a szakvéleményem, hogy alapvetően a világ nem Magyarországból áll.” <- Nagyon igaz, a mérce mindig globális kell, hogy legyen. Elért eredményekben, tudásban, életminőségben, mindenben. Ha így nézed, akár még Magyarországon is lehet elégedett és boldog életed.
"1. el kell menni minél többet az országon és az ország közvetlen szomszédain túlra" <- Itt is érdemes globálisan (értsd: Európán kívüli úticélokban) gondolkodni, mert egy Dél-Amerika, egy Ázsia vagy Afrika annyival másabb, hogy azt elmondani is alig lehet. Hátizsákkal pedig nem feltétlenül kerül többe, mint egy európai all-inclusive nyaralás.
nem kötözködésből, de a közgázon rossz társaságba keveredhettél (vagy én jóba), én ott tanultam meg a “vegyünk egy hátizsákot azzal ami fontos és neki a világnak” mentalitást és még mindig nyomom. közgázos haverokkal nyomtunk 14 nap izrael 100 dollárból és hasonló “minimál” túrákat is mindenfelé, aminek egyik következménye, hogy europában és környékén most szinte minden nagyvárosban van egy haver egy kanapéval a hétvégére
)
(ne érts félre, ismerek olyan közgázosokat is, akiknek a külföld tényleg a terepjáróval ausztria, de azért nem ők a többség. asszem)
ui: ha legközelebb wizzair és eindhoven: a reptérről indul busz amsterdam központba, ugyanannyi időben mint eindhoven-amsterdam túra viszont kihagyhatod a táskás rohangálást.
ui2: az egyetlen hiba viszont az volt a túrán, hogy a Van Gogh múzeumot kihagytad, én még 3x-ra is ott kezdtem
off:
@Roland
gimnáziumban a magyar tanár mindig visszakérdezett, hogy nem kettő?
“mert egy Dél-Amerika, egy Ázsia vagy Afrika”
Tetszett ez a bejegyzés, még ilyet!
Ehhe… jó reggelt! Mennyi időbe telt, mire erre rájöttél! Aszittem ez alap.
Utazás=tanulás
Javaslom Ukrajna, Oroszország (nem kell Afrikáig rohanni)
meglátogatását
és
azonnal kemény talajjá lesz az a “láp” Magyarotszág.
off:
@kast
Ki kérdezett vissza, a magyar tanár vagy a magyartanár?
“Az a szakvéleményem, hogy alapvetően a világ nem Magyarországból áll.” — Teljes mértékben egyetértek, de ugye nem kellett Amszterdamig elmenned ahhoz, hogy erre a megállapításra juss?
Egész más a világlátásod ha A országban születtél B-ben jártál egyetemre, ahol közben C-ben voltál gyakorlaton. D-ben dolgoztál korábban, most E-ben dolgozol és laksz.
Beleszarnak, hogy 40 vagy 140 nm-en laknak, az élmények számítanak a megélt pillanatok nem a megépített homokvár. Ösztönből jön a Yes Man! nekik. Sajnos én nem érzem már igazán jól az ilyen emberek között, szeretek tespedni, beülni egy sorozat vagy egy videójáték elé esténként. Ha hétvégén nincs program annál jobb. De azért kicsit irigylem az ilyen világpolgárokat.
Egyet értek Józsival, utazni kell, sőt kötelező. És hogy Magyarország mennyire nem a világ közepe… Amikor 2004-ben (pedig nem is volt olyan régen) először jártam Londonban mikor haza kellett jönni előző este ültem a szivacs szélén a földön egy SW Londoni ócska házban, ahol alattam és felettem is idegenek laktak akik átjártak a lakáson (komolyan) és majdnem sírtam. Azt kérdeztem magamtól, mi a f@sznak megyek én haza? Hallgatni a mindennapos acsarkodást, könyöklést, panaszt? Nem mintha ott nem lenne (biztos van és ott is biztos nehéz az élet ha úgy jön ki a lépés), de akkor is, annyira más minden. Azóta sokfelé jártam már és mindíg amikor külföldön vagyok úgy érzem, hogy ÉLEK és nem úgy mint idehaza, hogy csak vagyok.
Jó cikk volt Józsi! És még egy gondolat:
Egyszer Prágában jártam egy ízig-vérig idegenvezető társaságában aki azt mondta: Utazni annyi, mint könyv nélkül tanulni. És rohadtúl igaza van. Nem biztos, hogy a budai várban bármelyik épületről eltudnék mondani bármit is, viszont Prágában megmutatnám a Loretto téren honnan dobálták ki a képviselőket mikor olyan kedvük támadt. (ezeknek a cseheknek volt ilyen dobjuk ki az ablakon a rosszat dilijük)
józsi, akkor a még jobb belemélyedésért, couchsurfing .
no offense de:
Azt hittem az ilyesmi (felkészülés/érdeklődés) alap. Csodálkozom a megvilágosodáson, persze jobb későn mint soha. Lehet hirtelen ötlet volt az amszterdami út, de min. egy alapos google earth + wiki műveletet el kellett volna végezni gyorsan.
Furcsa ez, egy szaros akkutöltővel, egy honlap pixeleivel kínosan alapos vagy és ehhez képest úgy kirándulsz, hogy azt se tudod mi mellett mész el éppen?
Félreértés ne essék, a másik véglet sem egészséges, akik 10 könyvvel rohanós múzeum túladagolásos túrát szerveznek, nem élik meg az élményt csak lefotózzák és a végén csak arra emlékeznek az egészből, hogy de elfáradtak. Egyensúly kell. A tanácsokhoz +1: érdemes mindig megtanulni pár szót az adott nyelven, mindjárt máshogy néznek az emberre.
Azért azt ne felejtsétek el, hogy ez a megvilágosodás nem most jött, csak az út után élénken “hatott”.
“Egyensúly kell.”
Nekem az egyensúlyba az is belefér, hogy valamelyik útra felkészülök, valamelyikre meg nem. Szóval én simán megértem Józsi lazán kiruccanunk feelingjét. Mostanában én is így nyomulok. Amszterdamba még úgyis visszamész, szóval ez a “mindig szépen felkészülök” egy régi reflex maradványa (lásd: “jaj lehet, hogy most járok itt utoljára”).
“2. praktikusan kell csomagolni, hátizsák, kevés ruha, DIVAT = SZEMÉT”
hájjal kenegetsz
:D:D
mekkora post már megint
Alapvetően jellem kérdés is! Nekem az előző munkahelyemen (5 év) sikerült havonta legalább 2x utazni főleg Európába. Eleinte úgy mentem, hogy ráhagytam napot város, országjárásra. Először élveztem, később megszoktam, végül meguntam és rohadtul utáltam utazni.
Mondom lehet beállítottság kérdése. Szeretek menni, jó dolog, de azért én szeretek itthon lenni is igenis leülni egy egy sorozatra v videó játékra. (utóbbira nincs nagyon időm) Na meg nevelni a 2 éves lányom.
“Ekkor érti meg az ember, hogy itt csak a magyar láp van, de a világ nem itt és nem így zajlik.”
HÁT EZT próbálom magyarázni mindenkinek, senki nem érti meg!
TBS:
“Addig legyetek világpolgár, amíg nincsenek kötöttpályás feladatok..! Utána ~20-30 év szünet.”
Ez hülyeség.
Vagy a gyerekkel nem lehet elmenni Amszterdamba? Nem lehet elvinni Svédországba? Vagy Japánba? Monte-Carlo -ba?
Vagy a gyerek ne legyen világpolgár, hanem maradjon csak itt a hagymásfasírtos nagymamánál, a mocsárban?
“bobbyperu
Dec 7th, 2009 at 8:11 pm
“Egyensúly kell.”
Nekem az egyensúlyba az is belefér, hogy valamelyik útra felkészülök, valamelyikre meg nem. ”
+1
Ha nem készülsz fel, akkor is lehet bőven élvezni. Csak akkor nem a látnivalókat élvezed, hanem a pluszt, az élvezeteket, a tapasztalást, amit a hely nyújt.
…halkan megsúgom, hogy PÉNZ PÉNZ PÉNZ is kell ám az utazáshoz, és most ne jöjjetek azzal, hogy lehet menni fapaddal, meg lehet szállást találni 5 EUR-ért stb stb……
sevenofnine: Nem feltétlen kell olyan hű de sok pénz. Ismerősök kellenek, vagy ügyesen kell szállást keresni neten. Ja és nem feltétlen kell enni étteremben, vannak olcsó kajások mindenhol.
megint egy példa: London 4 nap repülővel ismerősnél fejenként 35-40 ezerből megvolt és láttunk majdnem mindent. A múzeumok például teljesen ingyenesek voltak. Estére hogy jól lakjak a Tescoból bármi beszerezhető volt fillérekért, és nem az a szar gazdaságos cucc van ami itthon, hanem sokkal jobb kaják.
> Hétvégente programokat szerveznek maguknak
> nem pedig hazarohannak vidékre a szülőkhöz
This. Soha nem értettem meg a pénteken a szülőkhöz hazautazó egyetemistákat…
psc: 2-3db öntörvényű töpörtyűhöz utazás nélkül is végtelen zseb kell, tinédzserként meg menjen tőlünk külön. Természetesen lehet _utazni_ pici gyerekkel is, de dobbantani fél-egy évekre ritkán nem felelőtlenség.
Más optikán keresztül nézzük a világot: te vastag vagy bukszailag és valószínűleg gyermektelen – vagy teljhatalmú önkényúr a családodban és vastag bukszailag…
Valaki jött itt, hogy fejenként 100-110eFt… Ez mondjuk 2 gyerekkel ugyi *2 + némi extra felelőség. És ez fapad lesz, vagy nem több egy 7végénél…
Balage: one man show -> üdvözlendő és olcsón magúszható, valóban.
Csinálni kell. Én is stoppoltam Párizsig és vissza a dunántúl közepéből, ’90-ben, kispisisként, egyedül. A legjobb buli. 
sevenofnine
“…halkan megsúgom, hogy PÉNZ PÉNZ PÉNZ is kell ám az utazáshoz, és most ne jöjjetek azzal, hogy lehet menni fapaddal, meg lehet szállást találni 5 EUR-ért stb stb……”
Persze, ha Monte Carlo a cél, és a Casino-ban, a Salon de Privés -ben akarsz 10.000€ alapon rulettezni.
De amiről Józsi beszél, az az, hogy ezek az egyetemisták nem hazarohannak a fokhagymás fasírtért, hanem igenis elmennek, és 5€ -ért találnak szállást.
A fasírtos egyetemista meg egy kanna bort vesz rajta.
Egyébként lásd a képaláírást:
“Félreértés ne essen: ezek a személyek egyáltalán nem gazdagok. Leginkább csóró egyetemistáknak lehet őket tekinteni. A megközelítésük más.”
TBS: van gyerek, kösz.
Abban igazad van, hogy nem a létminimumon élünk, viszont éltünk ott is.
Mégis tudtunk utazni. Jó, nem luxuskocsival, vagy repülőn első osztályon, hanem szar kocsival, aminek naponta leszakadt a kipufogója, és nem nyugatra, hanem Bukarestbe. (Ez komoly.)
Lehet, hogy nekünk is csak más a megközelítésünk.
“vagy teljhatalmú önkényúr a családodban”
) első szavára ugrik, és az éjszaka közepén is hozza az innivalót, én vagoyk az, aki képes egy rát várni, mire elkészül mindenki, stb.
Demokratikus családapa vagyok, de tényleg.
Én vagyok az, aki a lányok (figyeled, még csak nincs is rajtam kívül fiú a háznál!
Persze papucs azért nem vagyok, nem kell megijedni.
“Természetesen lehet _utazni_ pici gyerekkel is, de dobbantani fél-egy évekre ritkán nem felelőtlenség.”
Tényleg a megközelítés más.
Én ismerek olyna családot, akik a pici gyerekkel fél évet itt élnek, fél évet ott élnek, fél évet vitorláznak.
Ahogy a gyerekeiket elnézem, azok lesznek a világ új urai, mert anyi mindent megtapasztaltak már kiskorukban, hogy emiatt iszonyatosan nagy előnyben vannak a többiekhez képest.
Képaláíráshoz: azok a csóró EGYETEMISTÁK valahogy egyetemisták… Csóró egyetemista != igazi csóróval. Hazudik, aki azt mondja bárkiből bárhová is született…
Aki esetleg vitatkozna, attól kérném a receptet.
Szerintem ezek az emberek közép, felsőközép osztálybeli szülők gyermekei, nem csóróké. Csóróságuk az image része, becsapás. Mögötte a tudat, hogy bármikor(!) kiléphetnek belőle. Stb.
Igazság szerint sajnálom ezt az örömposztot ilyesmivel terhelni, de ne legyetek már ilyen _zártak_, miközben a világ megismeréséről beszéltek…
@psc:
“maradjon csak itt a hagymásfasírtos nagymamánál, a mocsárban?”
+20 év múlva döbbensz majd rá, hogy a nagymama hagymásfasírtjánál nem volt jobb a világon, s hogy az a mocsár lett volna a további életed alapja, ha el nem baszod. De addigra késő lesz.
psc: Örülök.
Ügyesek vagytok. 
Nálunk is leányuralom van, jó érzés: félig menyország.
Minél többet utazik az ember, annál inkább rájön, hogy mekkora szopás azokon a dolgokon aggódni, amiken aggódik.. Ha két hétre ki tudja kapcsolni az ember a mindennapi problémákat, akkor egyáltalán léteznek azok, vagy csak kell valami program otthon is?
És mindenhol mindent meg kell enni. A legnagyobb szívás, ha elmész a világ végére, és azon parázol, hogy fosni fogsz vmitől. Igen fosni fogsz, és?
Amúgy meg a nagymama fasírtja a legjobb a nagyfater pálinkájával..
Utazni csodálatos és kell is. Egyedül, párban, Erasmus, munka, konferencia, látogatás, minden szuper volt és remélem lesz is. Két kisgyerekkel, minimál bukszán azonban alá kell írjam, most pihi van, bőven elég a nagyi, a hagymásfasírt az erdei séta. Aztán majd beindul a mandula, remélem bukszailag is.
Lehet stoppolni két-három gyerekkel, lehet hátizsákolni Párizsban, egész nap leértékelt szalámit túrni a tescoban Londonban, néha ez is buli. De rendszeresen ezt nyomni, ahhoz egyfajta nomád vér kell, ami bennem legalábbis nincs meg, illetve fáradt vagyok én ehhez. De az is lehet, hogy szimplán ez is a komfortzónán túlra mutató tevékenység, melyet tudatosan erőltetni kell.
Hogy a keretszerkezet meglegyen: az utazás csodálatos és kötelező.
Azok a csóró egyetemisták a hazai zsíros egyetemistákkal vannak kb. egy szinten, ellenben voltak olyan magyar erasmus évfolyamtársaim akik tényleg a már-már visszataszítóan beleszarok módszerrel húztak le féléveket itt-ott Európában.
ton gondolatához: a valódi pihenéshez, meggyőződésem, hogy fizikai távolság is kell. Anélkül a mentális távolság sem lesz meg, és az nem pihenés. A rádióban nemrég “viccesen” bediktálta valami pszichomókus, hogy a valós kikapcsolódáshoz 3 hét egybefüggő nyaralás kell, de legalább 2 hét, bár ez már akkor nem ér sokat.
Ezt igyekszem eztán betartani, haha.
addikt: én kérek elnézést
Én már ott leakadok, hogy minek egy három éjszakás (ennyi volt, nem?) amszterdami triphez kisbőrönd meg koffer? Pont ott tartottuk a legénybúcsúmat, ami azt jelentette, hogy egy barátommal megszálltunk egy meleghosztelben (ez akkor és ott derült ki, és komoly szitu volt megtalálni a hosszú dákók végnapjai homodévédét a tévé alatt), néha beültünk egy bárba, császkáltunk a városba, és amikor nem volt jobb dolgunk, benéztünk egy múzeumba.
Szóval én akkor májusban vittem magammal egy hátizsákot. Azt, amivel hétköznap is járok. Alsónadrágok, pólók, plusz pulcsi, pár zokni, mi kellhet még? Apám, nem fogsz odaköltözni, csak három napra mész. Több pár cipőt vinni? Mi a francnak?
Nem mellesleg az előre felkészülést én kerülendőnek tartom. Ami igazán fontos és érdekes, arról az ember úgyis időben értesül, ami esetleg ott helyben megtetszik, annak utána tud nézni. Én valahogy azt élvezem, ha császkálhatok egy idegen városban. Eltévedni szeretek. Ha van kedvem, akkor a következő saroknál jobbra vagy balra kanyarodni, és csak menni, megnézni, hogy milyenek a sarkok, a házak, az autók, az emberek, a boltok, a kávézók, a nők, a parkok, az épületek, a virágok, a felhők, a postaládák, a hivatalok, satöbbi. Ez az élmény egy idegen városban, ettől lesz egyedi, nem a múzeumban tárolt festményektől. Amit nyilván nem szabad megtagadni magunktól, de vannak fontosabb dolgok is egy újszerű helyen, szerintem.
Könnybelábadt a szemem.
A 2. pontot szeretném azzal árnyalni, hogy lehet úgy pakolni a kézipoggyászt, hogy ami odafelé szendvics és egyéb útravaló, az visszafelé 1-2 pár cipő (csizma!), kitömve a szennyessel.
Mindent már csak azért sem érdemes megnézni, mert akkor minek mennél vissza legközelebb?
))
Lassan kialakul valami ilyesmi ökölszabály az új helyekkel kapcsolatban:
Egy múzeum, egy kocsma, egy homomotel, egy táska.
Homo-kocsmában volt szerencsém sörözni haverral Londonban. A csapos egy szemöldök-nyalás imitációval adta tudtára hogy bejön neki a haverom.
De ne tereljük el a szót: Józsi! A publikus kerékpár élmény megvolt?
@Zeusz Igen, azt már el is felejtettem, hogy legutóbb egy méretesebb női táskával jött egy barátnőm velem egy hétre fapadosozni, csak mert kihívásnak tekintette a dolgot. Alapozótól váltócipőig minden utazott pedig. Dokumentálni kellett volna.
Szvsz simán ki lehet ruccanni ad-hoc jelleggel is bárhova, van mikor idő sincs felkészülni és mégis jó lehet egy utazás. Én is támogatom a múzeumok, látványosságok minél nagyobb becserkészését, tényleg sokkal tartalmasabb a kint töltött idő. Megyünk is ahova csak lehet.
DE, mondok valamit: valami. Legalább ugyanennyit számít mondjuk csak úgy eltölteni egy délutánt a Montmartre környékén Párizsban, nem rohanni, beszívni a hely szellemét, beülni valahova csak úgy és átitatódni a környezettel. Évek múlva ezek maradnak meg emlékként, az érzésképek.
Képaláíráshoz:
“Félreértés ne essen: ezek a személyek egyáltalán nem gazdagok. Leginkább egyetemistáknak lehet őket tekinteni. A fogyasztói kosaruk más. Olyan legalább háromszorosa a mienknek.” -no brainer…
jó poszt, jóreggelt, József!
Az NZ egyemista minden bizonnyal az itt népszerű OE-jét csinálja éppen, itt divat, hogy egy-két évre lelépnek valahova (Overseas Experience) és tapasztalatot gyűjtenek. Persze, buli, pincérkedés, kispénz, jó móka és legalább lesz valami fogalmuk a világról. Jelzem a csóró egyemista is csinálja, nem kell hozzá felsőközéposztályba születni. (ráadásul vannak ilyen fiatal nz-er kolóniák, oda lehet csapódni, ha csak a repjegyre volt pénz elsőre, majd kerül meló is, meg ilyesmi, no worries.)
Európán belül meg nem kunszt utazni, mi a féléves gyereket is hónalá vettük és mentünk a haverokhoz Barcelonába, Amsterdamba. Babakocsival, fapadossal, hehe. Aztán meg fogtuk a büdös kölket és ideköltöztünk Nz-re, vele együtt.
A legnagyobb tapasztalatom, amit Józsefünk is megélt a láppal: NZ földrajzilag van távol a világtól, Mo pedig fejben. (előbbihez van repülőgép…)
Nekünk is van a társaságunkban ilyen lindabarátai-féle banda, itt laknak, ott laknak, elvannak. Gyerekkel is.
[...] Amszterdam utáni gondolataim « plastik media [...]
@Zeusz
+1
ton: +1
Na, a híres amszterdami bicikliskultúráról nem is írtál!
TBS: “Nálunk is leányuralom van, jó érzés: félig menyország.”
Azaz!
Hát, ugye … ha nem a neten élnéd az életed, akkor valóban több fogalmad lenne az IRL-valóságról (más országok ÉS saját ország ÉS Oktogon included
), már régen….
Ez komoly tanulság is lehetne.
jajj ezek a világpolgárok…. most ne tegyünk már úgy mintha itt élnénk a kis elmaradott posványban és irigykedve pillantanánk ki az ultralaza amszerdamra, meg az ott élő aranyifjakra, akik mindenben jobbak és szebbek. józsi, szedd már össze magad:). nem volt még itt meg az a generáció akinek megadatott volna az, ami ezekenek a fiataloknak… majd lesz ez nálunk is.
nem vitás, hogy utazni kell, de a világ boldog emberét is megtalhatod a hegy tetején és biztos vagyok benne, hogy kint is megvan a maga baja a családos emberek javának és nem csak csupa gondtalanság és nyitottság az életük
aki elmegy valahova turistaskodni, es utana buszke arra, hogy 5 eurobol megvolt a heten, es a teszkobol evett ocsot’, az hasonloan borzaszto mentalitasu, mint a tipikusmagyar, aki rogton eloveszi az otthoni szendvicset a vonaton. egy kulturahoz hozzatartozik az is, hogy megnezed, hogy hol es mit esznek, kicsit vegyulni, es nem csak a standard-steril muzeumlatogatas a meno.
egy utazashoz, ha csoro es/vagy egyetemista vagy, ha nem, akkor is ket dolog kell:
- penz
- ido
nomarmost ha legalabb kozepes mennyisegu penzzel rendelkezo egyetemista vagy, azaz nem krumplin meg vizen elsz, es annyira rengeteg idod van utazni, akkor semmiresemjo, szar bufeszakod van — szerintem (szigoruan nem az “egy-ket hetre kiruccanunk valahova a vizsgaidoszakban” dolgok, ill. alapkepzes, a phd/kutatas myilvan mas). elsosorban (szakmai) tudast kene felhalmozni, hogy aztan barmelyik orszagban is, de noveld a GDP-t es ne kelljen a cegeknek tobbezer eurot meg radkolteni, hogy legalabb alapfogalmakkal tisztaban legyel. ez akkor is igaz, ha bolcsesz vagy almodozo muszakis/kozgazos/jogasz/akarmi vagy.
az erasmus mas tortenet, az remek lehetoseg networkolni, szorakozni, latni egy csomo mindent — a szomoru az, hogy eus penzbol szorakoznak a kolkok, ami igazabol minket is terhel. nagyon szep es nemes dolog, de a heti otszori bebaszcsit tamogatni nehany kutatasi projekt vagy startup helyett rossz — megintcsak szerintem.
sosem lattam meg olyan diakot, aki erasmus alatt rendkivuli (vagy barmilyen) szakmai teljesitmenyt nyujtott volna, ha van, az jo, de nem jellemzo. szomoru, mert ugye ok is valaki kollegai lesznek, aztan nyilvan tolni kell nekik meg a tanfolyamokat meg a gyakorlatot meg a mindent, kulonben fogalmatlan, ostoba emberek maradnak. a nyaralast oldjak meg maguknak.
ettol fuggetlenul igenis, tessek felvenni a hatizsakot es menni, mert menni remek.
(jozsi, azt meg szamold ki, hogy magyarorszagon mit jelent a csoro egyetemista (esetleg egy bursa osztondijas, ingyenkolis, otthonrol nem tamogatott, van mondjuk egy honapra 50-100 euronak megfelelo osszege) azzal szemben, ami mondjuk nyugat-europaban van. TBSnek van igaza, alcsorosag ez, az imazs resze.)
Hát igen, a szívárvány Amszterdamban nem dísznek van kirakva a utcára.
Dícséretként mondom fátter, de az az igazság, hogy mára nálam eljutott a Plastik arra a szintre, hogy a kommenteket még a posztoknál is jobban szeretem olvasni!
Zeuszhoz hasonlóan szeretek utazni – eltévedni, mászkálni és nem múzeumokban taposni a többi turista sarkát.
Imádtam, amikor a feleségemmel Kanadában megtankolhattuk az autót, mehettünk előre és ha kedvünk tartotta, akkor lekanyarodhattunk egy olyan város/falu felé, amiről semmit se tudtunk, de érdekes volt a neve.
Amikor először voltam Amszterdamban, új cipőben mentem, de annyit mászkáltam, hogy a sarka félig elkopott, néhány nap alatt.
A bőröndös témához annyit, hogy tényleg csak a basic equipmentet kell vinni. Én már régen rájöttem, hogy teljesen felesleges mindenből tartalékot vinni. Ha mégis elázik/felgyullad/elszakad/ellopják, akkor veszek egy másikat. Nyilván soha nem shoppingolásra készülök, de egészen addig, amíg lakott területre szól a túra, ahol van bolt, addig ilyeneken nem kell aggódni. Vésztartalék ruha helyett vigyünk vésztartalék pénzt: a funkciója ugyanaz, mégpedig hogy csak vészesetben van rá szükség, viszont jóval kisebb helyen elfér. Sőt, plusz hely se kell: bankkártya.
Apropó, Nyugat-Európában utazgatva már pénzt sem érdemes váltani, kártyával kell fizetni mindenhol, a bank középárfolyama úgyis mindig jobb, mint a váltók eladásija. Mondjuk Koppenhágában kicsit szar volt, mert a legtöbb helyen csak valami fogyatékos dán kártyát fogadnak el (se visa, se master!), és automatából sincs sok, de máshol ez nem jellemző.
Végül +1 annak a felfogásnak, hogy egy új városban igenis tévedjünk el, vegyüljünk, a múzeumok képei a neten (lásd illusztráció, a wikipédián is) fennvannak. Személy szerint én kisgyermek korom óta utálom a múzeumokat, hasztalan sznobizmusnak tartom, nem érzem, hogy pluszt adnának. A kreatívan tálalt kiállítások bejönnek, főleg ha interaktívak, de az aranyozott keretű, 10 négyzetméteres képekből álló, fehér falú, visszhangzó termek, teremőrrel – a halálom. Inkább megkérdezem a helyi utca emberét, hogy hol iszik péntek este, vagy meg se kérdezem, csak megyek az orrom után. Annyi nagyvárosi tapasztalatunk már mindannyiunknak van, hogy a centrumba visszataláljunk egy órán belül bárhonnan.
Ja és:
“Dícséretként mondom fátter, de az az igazság, hogy mára nálam eljutott a Plastik arra a szintre, hogy a kommenteket még a posztoknál is jobban szeretem olvasni!”
Same here
“Én már régen rájöttem, hogy teljesen felesleges mindenből tartalékot vinni. Ha mégis elázik/felgyullad/elszakad/ellopják, akkor veszek egy másikat.”
Ez a best bet, valóban! PMBoS!!
“Dícséretként mondom fátter, de az az igazság, hogy mára nálam eljutott a Plastik arra a szintre, hogy a kommenteket még a posztoknál is jobban szeretem olvasni!”
ÖÖÖÖÖÖÖ…
Én a vegyes csapatokra esküszöm. Kellenek a buliarcok, akik egy hét delíriumban töltik az utazást és kellenek azok, akik az utca emberénél többet tudnak az adott város/tartomány kultúrájáról, életéről, történelméről. Megfelelően menedzselt társasággal ez nem gond, hanem előny.
Amúgy sjuknoah jól mondja, a legtöbb helyre elég négy váltás póló, egy vastagabb felső, fürdőgatya, egy törülköző és hogy ne essünk pánikba. Mondjuk akinek szabvány barátnője van, az tudja, hogy két napos utazásra is minimum az egy bőrönd, amiben a férfiember cuccai csak negyedrészt tesznek ki, habár azt is csak azért, mert az aggódó (“Mert Te mindig mindent itthon hagysz”) barátnő kiegészíti pár alapvető fontosságúnak ítélt inggel, cipővel, bi-polár kabáttal.
Végül ami a lápot illeti, tényleg nem tökéletes, de azért szerethető minden hibájával együtt. Mondjuk én azon tudok búslakodni, amikor külföldön két magyar összefut és a lápi életérzés miatt még a másik köszönését se szívesen fogadják. Amúgy minden országnak megvan a maga lápja.
Asszem a minimál pakolásban nekem is van tapasztalatom, a nyáron majdnem két hetet az Alpokban motoroztam úgy, hogy sátorral együtt egy bőröndnyi cucc nem volt (nem lehetett) nálam. Én ez alapján szoktam felkészülni: http://motorostura.hu/build.asp?Module=news&ActiveModule=news&ActiveMode=DisplayArticle&ArticleID=112
@tamas: sajnos külföldre nem enni meg inni megyek, ezért igenis maradok a csapvíznél meg a teszkónál akkoris. ha nagyon vágyom a helyi kajára, ami kétségtelenül a lokál kultúra része, akkor max elmegyek valami minimálrestaurantba, de ilyenre nagyon nem volt példa. tudom, én vagyok a fasz, de kicsit se mozgatnak meg a francia, spanyol, olasz, görög tengeri herkentyűk, I’m a continental guy, thankyouverymuch. (és ez nyilván csak példa, meg túlzás, de a lényeg kiolvasható.)
Zeusz, ezen az attitűdön márpedig fixálnod kell. A helyi kaják bazmeg, jók. Azon nőttek fel azok a csokkerek, azt ették egész életükben, nekik azok a gyökereik. Ilyen megközelítéssel kell közeledni feléjük.
Sajnos vendéglátóm nem volt gasztro-érdekelt, így csak ilyen steak-ező / sörös helyekre vetődtünk el.
Valamennyire beleártja magát az ember ezekbe a dolgokba, persze, de pl. a helyiek is inkább eszik az utcai bódés felhozatalt, mint a mislencsillagos étterem kínálatát.
(Voltam nyáron Spanyolországban, éshát Galícia, éshát polip, éshát megkóstoltam, éshát brrrrr….)
Eltévedni feeling külföldön
Ciprus melóügyben 1. nap, 3 óra alvás után ledolgozott 8 óra, utána kitettek az iroda elé, fogalmam sem volt hol is vagyok pontosan, taxi 1 darab sem a közelben, mindenki kocsival mászkált járókelő semerre. Vállamon a laptoptáska, öltönyben elkezdtem sétálni. Igaz közel 30 fokban nem volt a legkellemesebb. Bő másfél óra, és 2-3 ember megkérdezése után visszataláltam a szálláshelyre. És mindezt egy elnagyolt 3-4 vonásos térkép alapján a hotel mágneskártya hátlapjáról.
Róma: reptérről bejutás a belvárosba. Innen eltalálni a szállásra. Helyben vásárolt térkép alapján tájékozódás, semmi fogalom pontosan hol is van a hely. Mondjuk taxival 5 perc alatt ott lettünk volna haverommal, de mivel volt idő nem volt sietség inkább az önerőből eltévedős utat választottuk. Had ne mondjam, macskaköves parkban a semmi közepén fél km-en keresztül húztuk a kerekes kisbőröndöt, miközben a joggingoló emberek csak lestek ezek mit keresnek itt
Mondom, feelinges. Ha az átlag nővel mentem volna bármelyik esetben, már rég vinnyogott volna hogy mikor leszünk már ott, mért nem szállunk be taxiba, ő nem megy tovább 1 centit sem gyalog stbstbstb.
Jah és amit elfelejtettem:
a helyi konyháért megyek szívesen bárhova külföldre. Megveszek a tengeri bizbaszokért, de megeszek gyakorlatilag bármit ami ehető és finom. Anglia ezért nem hiányzik
Egyik legjobb cimborám tavaly nyár elején elment egy 2-3 hetes Dél Kelet ázsiai (lőjjetek le nem tudom hogy írják helyesen) hátizsákos túrára cimborájával. Kb. egyik napról a másikra terveztek, és ott a szerintem világ háta mögött is meg tudták neten oldani napról napra a szállásfoglalást, pedig tényleg olyan világvárosokban voltak Mianmar és környékén ahol átszámolva 500 Ft-ért istenesen megebédeltek a város központjában levő felhőkarcoló mellett
a költség 80% a repjegy volt kifelé és vissza. Szóval csak elhatározás kérdése.
Akartam írni, hogy átkúrtak és nem is csórók, csak relatíve, de pl. TBS megelőzött. A fejekben viszont van különbség, ezt kicsit irigylem tőlük.
magyar láp – zseniális megfogalmazás!
“Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.
Lehajlok a szent humusig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?
Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A magyar Ugar felett.”
Amúgy utazni szerintem úgy a legjobb, ha tudod élni az emberek hétköznapi életét, látni, mit csinálnak a helyiek. A Ritzből kinézve ezt sosem fogja megtudni a tehetős.
Jó még az is amikor eltévedsz. Én a nyáron véletlenül a legrövidebb út opciót hagytam a GPS-ben a leggyorsabb helyett, amikor Horvátországban jártunk. Apám, olyan kis utakon, olyan kis falukban jártunk, ahol még a szétlőtt és kiégett házak voltak emberek nélkül. És igen, ez is Horvátország, nem csak a tengerpart és a napfényes Isztria, Dalmácia létezik.
Jó reggel leslattyogni a boltba. Látni az öreg feketét ahogy pletykál a bevándorló indiaival, aki üzletet üzemeltet ahol te bélyeget vagy napijegyet veszel a buszra.
Jaj, menőkém van!!!!!
A kajához csak annyit, hogy nem szívesen próbálok be ismeretlen cuccokat. A tengeri herkentyűket meg sajna nem bírom, így eleve kiesnek.
Valaki írja, h Londonban nem jó enni. Én ott ettem életem legfinomabb hagymás hotdogjait bulgároktól és voltam étteremben is, ahol annyira jó érzés töltött el, hogy ilyet csak külföldön lehet átélni. Történt ugyanis, hogy ahogy dumálgattunk odajött a pincér gyerek és kiderült, hogy szlovákiai magyar és 5 éve kint van. Nagyon jól elbeszélgettünk, idegenként is az otthonomban éreztem magam. Kaptunk ingyen limodádét, ingyen parmezánt bőségesen és amikor elbúcsúztunk azt mondta. A többi 4 magyar is üdvözöl minket, akik a konyhán dolgoznak! 8-)))
Hát igen. Sajna a mi fiataljainknak el kell menni ha boldogulni akarnak nagy számban.
soder: gravy kutya? Pedig jó az, ha white sausage a másik opció a fishandchipsbe
On: Újságíróként járva a világot pl, igenis nagy dilemma a mennyiség. Amerikai kolléga bemutatta egyszer modellértékű pakolást. Öltönyben utazik. Abban az egy darabban, amit visz. Egy kabinméretű táskában pedig 4,5 kg cucc. Ami ebbe nem fér az nem is kell. Vaskos Amex és Visa plastikok (jaaaj de stílusos ezen a blogon) viszont nem hátrányosak.
Jó a post.
Rossz a koncepció: a három nap a városnézésre ÉS a baráti találkozóra ÉS a helyiekről való véleményalkotásra NEM elég. Csak egyet kellett volna választani ezekből.
csomogoknál teljesül a pareto elv. A bőrönd 20%-a a te holmid, aminek 80% használod, a cucc 80%-a a csajodé, aminek 20%-át használja az utazás során.
Én Hollandiában kipróbáltam a helyi étkezést. Lementem a kinti mobilszolgáltatós kollegákkal a céges kantinba ebédelni, és ettünk jó vajaskenyeret, színes egérszarral megszórva
Igen. A helyi kajában, ha sikerül munkahelyen enned az a tuti: nem éttermi, hanem mindennapi fogyasztásra szánt cuccok.
klarky:
megértelek, nem vagyunk egyformák. De az igazi világlátta emberhez az is hozzátartozik, h. el tud rugaszkodni a jól megszokott rántotthús+sültkrumpli és hagymás *.* -tól
Ez a *.* egy fasza emoticon!
“Zeusz, ezen az attitűdön márpedig fixálnod kell. A helyi kaják bazmeg, jók. Azon nőttek fel azok a csokkerek, azt ették egész életükben, nekik azok a gyökereik. Ilyen megközelítéssel kell közeledni feléjük.
Sajnos vendéglátóm nem volt gasztro-érdekelt, így csak ilyen steak-ező / sörös helyekre vetődtünk el.”
Bazmeg nem mindig jók.
Nem mindenkinek. Én pl. rühellek bármilyen baszt ami vízben él. Hal, tengeri fityfasz, nem szeretem. A francia sajtokat is pont leszarom, amin penész van, azt nem eszem meg, lehet nemes penész felőlem, nem érdekel. Ettől kezdve sok ország helyi “specialitása” számomra nem étel.
S persze a helyi specialitást is helyén kell keelni. Melyik országnak milyen adottságai vannak. Nálunk a paprikás krumpli, ahol víz van, tengeri baszok, olaszoknál tészta bármilyen raguval vagy kerek, lapos bármivel szórva sütve. Kultúra és éghajlat. De ettől még nem eszem nyárson bogarat mert thai földön vagyok. Nem azért mert nem lehet jó, hanem mert nem vagyok és nem is voltam sose rászorulva. Egy rendes thai se eszi minden nap, azért lett kitalálva mert olcsón lehet enni. A turista meg egye meg, mert különben buzi-e hogy nem próbálta ki. Na most szerintem a spanyol se buzi-e ha nem eszik zsíros kenyeret lila hagymával. Én pl. imádom, de ettől még tényleg olcsó kaja kategória és számomra ezek nem specialitások, hanem adott ország megoldása az éhen nem döglésre.
finnyasak vagytok (:
Kedvencem a magyar turista, aki jól szituált tengerparti étteremben is wiener schnitzelt keres.
Aki nem szereti a tengeri kaját, az rácseszik, mert a világ gasztronómiájának jelentős részéről lemarad. De megértem. Én például nem bírom megenni a karalábélevest, meg úgy általában a karalábét. Ha egy országban az lenne a nemzeti eledel, bajban lennék.
Jőzsi,
Én már 15 éve nyomom Liverpoolban.
Abszolűtt nyitott , ‘világpolgár’ 3-5 év kintélés után leszel. Előtte semiiképp. Én úgy szoktam mondani, hogy ha már a fejben is angolul számolsz és néha angolul is álmodsz, akkor már okés a helyzet.
A fent említett barátaidnak is van egy nagyon nagy – ki nem mondott problémája – mindenhova tartoznak, de sehol sincsenek igzán otthon. Ezen csak egyetelen segítség az őslakossokkal való ‘original mix’ (eljegyzés, házáasság, gyerek, nagyon méy brátság, stb.).
uff
minicoreduo, annyit még azért árnyalnék, hogy átköltözni valahová önmagában elég száraz. Legyen több! És sok!
Ezzel az egésszel egy baj van, én is mindig így érzem külföldön. Aztán hazajövök és rájövök hogy amíg ITT ÉLEK addig ezek az itteni emberek, felfogás és szabályok érvényesek rám is amik körülvesznek. Ha nem tetszik max. el lehet húzni külföldre, mert változás van, csak túl lassú és nem mindig a “fejlett Nyugat” az orientáció, néha úgy érzem hogy itt is szépen alakul az orosz minta (vagy nagyon szegény, vagy golyóálló fekete terepjáró, más kaszt nincs)…
Tetszett az Írás Józsi.
jozsef, ilyen posztot a tornadozsolti huszonketeves kora utan nem irt le.
off
Hú tényleg, klónsitt, az is mennyire “dicstelen véget ért”.
on
Londonban mi is magyarokba, szlovákokba botlottunk úton-útfélen. A kaja pedig nem is olyan rossz ám, pl. ott ettem kengurut először (és eddig utoljára is), fini volt.
.
A Tower előtt ettem fish’n'chips-et is, dobozos Fantával, 1 GBP-ért!!! Tiszta deal, még HUF-ban is
Szerintem a lokál kajákat kár kihagyni, még ha hánysz is tőle. De ha már ott vagy, legyűröd, legalább egyszer.
A világot látott ember pedig hazahozza a jó dolgokat, és javítja vele kis hazáját. Gyakran kell utazni, hogy ne felejtsük el az alapállást. S a Haza fényre derül.
ha már videójáték:
annyit mondok Meat!
Nagyon vicces ez a poszt, élet a videójátékokon túl. Nagy gyerek vagy, naív rácsodálkozás a dolgokra. Utazni tényleg jó, feltölt az átlagos hétköznapokra. Én is voltam már Amszterdamban, de életemben nem voltam pl. Miskolcon. Ez csak úgy eszembe jutott.
a navigalasrol csak annyit, h erdemes mindig valami simkartyat kinezni,
es akkor lehet tolni az okost / iphone-t(az nem okos, csak ugyes).
tesco vs. gastro …. izlesrol nem nyitunk vitat
a fapad az a legnagyobb rajsag,
es itt nemcsak klasszikus turizmusra gondoljunk:
sportesemeny, koncert, fesztival, bevasarlas, kiallitas etc.
Sok a sóder, nem bírom elolvasni, de ez hasznos lehet, hogy ne kelljen ezer táskával, bőrönddel szerencsétlenkedni:
http://www.onebag.com
@gab: Gyere el. Hidd el nem rossz hely. Lassan kocsonyfesztivál, az nagyon jó szokott lenni!
bangkok charlie: thx
gab: Miskolcon nincs semmi, csak az az ocsmány Avas. Akkor inkább Miskolc-Tapolcán a Barlangfürdő, esetleg Lillafüred.
A smart traveler has no fixed plans, and is not intent on arriving. – Lao Tzu
az egyetemistának nincs pénze/ideje utazni. látná ő szívesen a világot, de akkor gyorsan kib.sszák onnan ahol tanul, vagy ugyebár olyan helyen van, ahol nem kell tanulni, de akkor meg mindegy is, hogy látja-e a világot, hülye marad.
egyébként nem kellene lebecsülni a magyarországi utazgatást sem, mert amíg a földrajzot hallgató elsőévesek 30%-a szerint Vas megye székhelye: _Vas_ addig baszhatjuk a világpolgárságot. Nem feltétlen az utazgatással függ össze, sokkal inkább az ami-itthon-van-az-semmi-szar-úgyis-leszarható mentalizmussal
8 eve elek anglo-saxon videken es sose almodtam meg angolul. sot almomban ugyan kommunikalok emberekkel, de az olyan univerzalis, nem-nyelvspecifikus dolog. Szamolni meg ugy szamolok, ahogy tanultam anno.
Viszont magyarhonban a benzinkutas lenyeli a visszajarot, es marhara nem kedves. A kerdesre, hogy hasznalhatom-e a wct csak rohog, hogy ‘kotve hiszem, rossz vagy 3 hete’
vagy ez nem az a poszt, hogy a magyarok messze vannak meg europatol? en a szocializmust okolom egyedul. nem is megyek haza.
Mi a faszt nem lehet szeretni a tengeri cuccokon? Sokfélék, kurva jó az ízük, a kétévesemnek még elnézem, ha valamiről kitalálja, hogy nem ízlik neki, de felnőttektől ez már ultragáz.
csiga: neked jó az íze. nekem meg nem. most tényleg neki akarsz állni ízekről oltogatni?
almos: igen, a kommerek miatt van minden. yearight.
@soder: Köszi a városmarketinget. Te itt laksz?
@sylverdevil: Nekem a szüleimnek alapelve volt, hogy először idehaza menjünk el ahova csak lehet, aztán jöjjön a külföld. És erre büszke is vagyok, idehaza Szabolcstól Győr-Moson-Sopronig mindenhol voltam legalább egyszer, ahova érdemes elmenni.
klarky: me too, és szerencsére nem múzeumjárás volt, hanem túlnyomórészt természet. Nemtom az enyémeknek alapelv volt-e, de tény, hogy ezidáig sokkal több hasznát láttam ennek, mint hátulütőjét annak, hogy pl. nem voltam üveges szemmel, fürdés és alvás nélkül velencei karnevált nézni és így tovább.
Az a fura, hogy a korosztályt kicsit sem érdekli az alkotás, a tenni akarás. Értem én, hogy k’va jó utazni, kell is. Csak a nagy világjárásban elmegy az energia, és az otthonban meg semmi nem hasznosul. Utána meg keresi az ember a gyökerét, amit kitépett.
200km-re lakom Amszerdamtól, Texeltől Rotterdamig többször bejártunk szinte mindent. Sose készülünk csak megyünk ha kedvünk van. Előző nap foglalok last minute szállást a booking.com-on, másnap reggel megyünk, 2-3 napos mini nyaralások, másfél-kéthavonta, aktuális programok függvényében. Sose zavartak a kétes alakok, inkább élvezem a lazaságot a tömeget az egyedi hangulatot. Imádom Hollandiát, ajánlom viszont Belgiumot, az is nagyon jó hely.
@almos:
Az az érdekes, hogy a magyar falvakban/kisvárosokban jórészt épp oly tisztaság és rend uralkodik, mint külföldön. Az emberek kedvesek, segítőkészek.
Hogy ebből mi módon konvertálódik az a büdös-bunkó-tetves-rohadék magyar, aki minden lehető eszközzel keresztbe tesz, visszahúz, akadályoz, lop, csal és a szemedbe hazudik (lásd még mocsár, láp) az komoly rejtély. Talán épp az otthoni hagymásfasírt és az igaz atyai pofonok megtagadása az ok, nem tudom.
a tengeri herkentyű-témához illusztráció: a hallal, rákkal, kagylóval, stb ellátott országok népei nem azért eszik ezeket, mert szeretik, jónak tartják, hanem mert ez VAN náluk.
@Zeusz: nem ízekről vitatkozunk. Ha azt tennénk, akkor az lenne a kérdés, hogy szereted-e a karfiolt rántva vagy szereted-e a polipot sütve. De itt ugye páran a vízben élő élőlényeket en bloc zárják ki az étrendjükből – ez pedig már nem ízlés kérdése, hanem a hülyeségé.
klarky: miskócról származom, de Pesten élek már pár éve.
ceg: elhiszem, pár év után lehet én is rohadtul utálnám a tintahalat rákot kagylót. Nálunk ugyanez a helyzet a rántotthússal is. Van aki unja már rohadtul, van aki a világ minden kincséért se enne mást.
A világ nem csak Magyarországból áll, ez igazi, bár nem értem mért lepődnek meg sokan ezen.
Viszont a világ Magyarországból is áll, és ezt sem szabad elfelejteni, mint ahogyan sokan teszik.
Mert az is baj, hogy sokszor sokkal drágább itthon lenni turistának (lásd budapesti akármelyik karácsonyi vásár, ezerháromszázért egy szál kolbász, helló, mi). Viszont ha sikerül itthon eljutni egy-két helyre, ugyanúgy hasonló érzése lehet az embernek, hogy Magyarország nem csak Budapestből vagy a tetszőleges “honvárosból” áll. Nem kell messzire utazni ahhoz, hogy rengeteg szép látni valót, rengeteg finom ételt, finom italt, rengeteg érdekes embert, rengeteg új és érdekes szokást lássunk.
Szóval én amondó vagyok, hogy mielőtt nekiindulunk a nagyvilágnak, nem árt azért itthon, akár még a nagyon szűk környezetünkben is körülnézni, mert lehet látni jó dolgokat és még nagyon szemfülesnek sem kell lenni.
Köszönöm, hogy elmondhattam véleményemet a plastikmédia kommunikációs világfelületén!
Jo kis cikk…
Itt Daniaban, hasonlo mentalitasu emberek elnek, ez termeszetesen a helyi magyar fiatalsagra is igaz.
Akit erdekel latogasson el hozzank!
http://www.daniaimagyarok.com
Ez most nem reklam akart lenni, hanem inkabb barati felhivas a lehetosegekre!
“A francia sajtokat is pont leszarom, amin penész van, azt nem eszem meg, lehet nemes penész felőlem, nem érdekel.”
Gondolom teliszalamit sem eszel.
örülök a felfedezésednek, de van egy jótanácsom: ezen élményeket tartsd meg magadnak, és gyarapítsd. a magyar társadalom nincs felnőve ehhez a gondolkodásmódhoz, és nincs is szüksége rá. aki meg így él, az továbbra is így fog, aki enélkül, az továbbra is fokhagymás fasírozottért fog hazautazni a nagyanyjához.
kommentek közt nézelődve rengeteg burkolt és kevésbé burkolt ellenvéleményt látni, ezek képesek olyan hatást gyakorolni, hogy még annak is elmegy a kedve az utazástól aki alapvetően utazással tölti az életét.
én is egy voltam ezen nyitott utazók közül, viszont a budapesti punnyadás nagyon rányomta bélyegét az életemre, de szerencsére ez csak időszakos, és következő évben megint valamely más városban fogok ébredni.
mindenkinek szépet és kellemeset!
Angelday – jo poszt
mar 1 eve olvaslak a futoblogon es ma reggel egy haverom kuldte el e blog linkjet. Orulok, hogy felfedeztem. Majd benezek neha. Udv, egy vilagjaro.
Gyerek óta nem voltam sehol… (na jó, szülőkkel bolgár tengerparton, de az nem számít, mert tényleg csak tengerpart volt meg szülők)
ezt most elolvastam, mert nemtommér, és erős nosztalgia éledt bennem a valahai csavargó énem után (stoppolás… velence… barcelona… london…)
köszönöm a bejegyzést és az inspirációt, most megvilágosodtam, hogy mi is hiányzik nekem nagyon… már kaptam valami videókamerát is , hátizsákom is használható még, talán kell még vmi concept és küldöm is magam világkörüli útra…
Tudom, hogy kicsit lekéstem a kommentemmel, de
van még remény Magyarországon,
kösz Józsi a posztot. Szuper.