Context switching

A “tolom a kontentot” életérzésnek az egyik roppant komoly problémája a context switching. Én is ezzel kínlódom 2010 első hetében. Nem tudathasadásnak nevezném, de a túlzásba vitele inkább valami malomkővel fejbe-veréshez hasonlít.

Most abban gondolkodom, hogy allokálni kell időket bizonyos munka kontextusokra, és akkor csak az van. És mindenki várjon a sorára (telefon, email és IM). Queue van, be kell rendezni a dolgokat. Úgy viszont megoldható a dolog.

Egy dolgot tanulhat meg az ember: fókuszálni.

43 hozzászólás

mukinyúl

Én is épp most jutottam erre a következtetésre (queue), hogy kezdtek az agyamra menni a bejövő kérések. Annyival még megtoldva, hogy a szabadidőm szent és sérthetetlen lesz (queue felfüggesztése).

igazi proli

nem kedvenc problemam: ha tul sok(fele) a dolgod, es multitaskingolsz, akkor a switching emeszti fel az osszes idod, es nem csinalsz meg semmit, de mindennel foglalkozol – de minek…

S.E.

Tökkéletesen egyetértek. Queue kell. Ha meg valami sürgős, előrébb teszed a kjúban.
Persze, szakmája válogatja. Ha szénlapátoló lennék, s kizárólag a vagonba belapátolt szén mennyisége számítana, akkor mindegy lenne, hogy melyik halomból dobálom bele… 🙂

doors

“A “tolom a kontentot” életérzésnek az egyik roppant komoly problémája a context switching

“”ha tul sok(fele) a dolgod, es multitaskingolsz, akkor a switching emeszti fel az osszes idod”

tudom, kicsit demagóg, és nem is túl divatos ilyet kérdezni, de ezt nem lehet magyarul? érteni értem, de muszáj elcseszni a nyelvet?

Ez leginkább angelday-nek szól, mert ő viseli a kolompot.

igazi proli

doors. igazad van, magyarul kene, de mivel a zember a gep elott problemazik es a gep elott mindent angolul lat, igy elqurvulnak a geppel kapcsolatos kiszolasai

vS

apukám, újbeszél a javából.
ja, talán tanulhat az ember még egyet: szelektálni

speed

nekem pl mar harom oraja tanulni kene, de megis itt ulok, igaz ezota lett egy uj post, meg sok chat, de a holnapi vizsgan ez nem fog segiteni. bar ez mar nem is context switching, csak siman a “csinaljunk mindent annak erdekeben h elkeruljuk a tanulast” cimu jo oreg trukk

doors

speed, ha dolgozol, lesz egy olyan trükk, hogy csináljunk mindent annak érdekében, hogy elkerüljük a munkát. Az nagyon fog hasonlítani a te trükködre 🙂

c4

@doors: a mustáros virsli csak kifliben hotdog, stangliban nem.

aftermodern

ismeritek a “sürgős/fontos” problémát?
amikor egy fontos dolgot egy sürgős kreténség miatt kell félretenni.
vagy amikor valaki nem érti, hogy mit jelent a kis piros pont a GTalkon.

ez a multitasking életmód iszonyatosan csökkenti a hatékonyságot, és ez szerintem a közösségi internet rossz hatása. Vagy mondjuk gyerekbetegsége, remélem kinőjük…

ironyice

Egy baratom, aki Hollandiaban el megkerdezte:
– Te mindig bekapcsolva tartod a mobilod?
– Igen, miert ne tennem?
– Nalatok nem szokas a hangposta?
– Letezo dolog, de nem hasznalom.
– Nalunk ha igy tennel megbolondulnal, nem lenne egy szabad pillanatod, amikor nem csorog a mobilod.
(eleg jo zenesz a srac)

Ilyesmi a kozossegi internet gyermekbetegsege. Online vagy msn, facebook, iwiw, twitter, etc… Szelektalni, fokuszalni…
Jozsi ezt mar regen megmondta. 🙂

karon

joelonsoftware írta, hogy a legnagyobb hatékonyságnövelő intézkedése az volt a szoftvercégénél, hogy a programozókat egyesével zárható, külön irodákba száműzte a szokásos cubicle-ből (fakk). észrevették ugyanis, hogy amikor az egyik paraszt megakad valamiben a munkája során, akkor ahelyett, hogy rászörcsölne vagy kinyitná a helpet, inkább átkiabál a másik parasztnak, akit ezzel szépen ki is zökkent a munkájából. namost a programozónak (persze egyede válogatja) de 1-2 óra elmélyedés kell ahhoz, hogy bekerüljön a megfelelő mindsetbe (zónába) és ebből nagyon könnyen ki lehet zökkenteni, és hopp el is ment fél nap pofázással. külön irodába zárva viszont tényleg csak fontos esetben állnak fel és kopognak be a másikhoz.

ugyancsak emiatt nem javasolja joel, hogy egy szoftverfejlesztő több párhuzamos projekttel is foglalkozzon egy napon belül, mert az átállás (context switching) óriás időveszteség. a maximum a kettő, hiszen az ebéd úgyis megfelezi a napot, de az igazi a napi egy feladat.

én a magam munkája során (fele-fele kreatív és adminisztratív) is ugyanezt vettem észre: a kreatív munkához is simán kell 1-2 óra ráhangolódás, a többit meg eleve a fasznak van kedve elkezdeni.

ja és tök érdekes, a csetelés is elvonja a figyelmemet a munkáról, de SOKKAL kevésbé, mint egy telefonhívás: akkor felállok, mászkálni kezdek, akkor meg már kezdődik a kaja-pia-pisi-kaki. 🙂

Dervenkál Egon

Nem tudom más hogy van vele, de nekem a szervezetem felismeri a vasárnapot. Mert ugyan egy évtizede teljesen normális, hogy időnként vasárnap is dolgozni kell, bizonyos esetekben meg tudati szinten el is felejtem, hogy hétvége van (mer épp tolom a kontentot), de a testem valamiért idle-re állítja magát (lassú anyagcsere, nehézkes mozdulatok stb.).
Namost valamiért az év eleje is ilyen. Mintha nem akarna beindulni. Úgyhogy fogom a listámat, és napokig rendezgetem, belekapkodok, üzeneteket fogadok és küldök, de igazán minden olyan képlékeny, még akkor is, ha december 30-án kristálytiszta volt a sorrend. Majd hónap közepétől lesz fókusz. Bioritmus vagy mi a franc. De valamiért nehezen vált évet az agy.

klarky

@doors: Van egy olyan is, hogy csináljunk úgy, mintha dolgoznánk, ill. lehetőség szerint használjuk ki a teljes időt, amit egy feladatra adnak, ugyanis ha hamarabb kész vagy, akkor annak nem dicsért a jutalma, hanem újabb feladat. Ezeket nagyon ügyesen kell kezelni, balanszírozni.

A kizökkentéshez meg csak annyit, hogy ezt a főnökömnek is elmondhatná valaki. Ő beront, én nem nagyon érdekli mit csinálsz épp, kitalál valami újat. Na ez vezet a tökéletes szétforgácsoláshoz és ahhoz, h semmi nem lesz rendesen megcsinálva…

Az ilyet nem szeretem.

Ger

A kolleganőm tökélyre fejlesztette a több feladat ellátásának képességét:
Egy alul lukas, megfelelően méretezett stackba PUSH-olja a munkákat, ha kap -bármilyen- interruptot. A POP-ot nem ismeri, de a stackból kihulló munkát, amennyiben fontos, előbb utóbb valaki újra az orra alá tolja, ami meg nem, az elveszik.

Ger

Kiegészítés: persze, arbitrálási stratégiája is van egyidejű interruptra: felfelé nyal, lefelé rúg. A nagyfőnöknél van az Apal Corsa, ő mindig mindent visz!

csiga

Az én melómban egy process max egy óra, utána context switch. Ennyi időd van, hogy az eléd kerülő ügy részletei előjöjjenek az agyadból, eldöntsd, hogy mi vele a teendő és azt meg is csináld. Kurva fárasztó.

Dervenkál Egon

Én annyira irigylem azokat az embereket, akik képesek energiát fordítani a to-do listek, meg hasonlók elkészítésére. Mert ők csak előkapják a kis sticky-jüket, aztán hajrá. Bár viccesek a teleragasztgatott monitorkávák és a két percenként prüntyögő telefonos emlékeztetők.
Bár ismerek olyan informatikai vezetőt, aki (mivel a segélykérések és feladatok előbb-utóbb nála csapódnak le) minden esetben úgy veszi fel a telefont, hogy “na menjél te a picsába”. Lehet, hogy ez kell neki az átálláshoz???

Gy.M.

Én banki ügyintézőként dolgozom, na itt aztán van context switching… amikor mindenki más ügyeit kell intézned, mind offline, mind online, közben párhuzamosan pörögnek a különböző ügyletek, de közben értékesíteni is kell, meg persze kávét főzni az ügyfélnek…

Ger

@Barát Csaba: Nekem se tetszik az, hogy mindenáron angolt használjunk, viszont a példámat az assembly-ből vettem, meg a mikrovezérlők szaknyelvéből, ahol nem mindenre van elfogadható magyar kifejezés. Bocs.
{A POP és a PUSH utasítások, az interrupt (megszakítás) és a stack (verem) elfogadott szaknyelvi kifejezés, az arbitrálás nem szép, de ebben az esetben még a magyar nyelv is ezt használja.}
Cserébe megtennéd azt, hogy te is jobban törekedsz a magyar helyesírásra?

Dagenham

Nincs új a nap alatt, kb. 12 évvel ezelőtt a főnököm ezt úgy fogalmazta meg, hogy “evő, alvó, baszó, programozó embert zavarni nem szabad”. Most ez úgy van nevezve, hogy “context switching”, a nyakam rá, hogy ezeroldalas know-how-s, howto-s könyveket is írtak már róla, (ál)tudomány lett belőle, ez mind mindegy, akinek van agya, tudja, hogy ez mi és miért és alkalmazza is ösztönből.

soseelsoztem

evő, alvó, baszó, programozó, dizájnoló, rendszerkarbantarto embert zavarni nem szabad

Balambér

@Ger
Aztán kolléganőd alsó lukja dedikált output-e, vagy inputként is tud funkcionálni? Fogad-é onnan interruptot? 😉

(Pardon)

Ger

Miért van az, hogy az ember automatikusan jó és fiatal nőre asszociál? 🙂

enteomitiok

én örülök, ha megzavarnak, addig sem kell dolgoznom.

vakablak

off
Jozsó! Tudnál ajánlani egy kultúrált Twitter reader programot OS X alá? Nincs kedvem n+1-et végigpróbálni, thx.
on

Kléri Bálint

Egy másik alkalmazás a Pomodoro technikához (nemcsak OS X-hez), én ezt használom:
http://www.focusboosterapp.com/

Érdemes elolvasni a könyvet, amit @Sandokan linkjén találtok.
Egyik kedvenc mondatom benne:
“Ne te függj a zavaró tényezőktől, azok függjenek tőled.” – legalábbis valami ilyesmi az én nyers fordításomban. Ebben tényleg segít ez a könyv. Konkrét módszert ad arra is, hogy hogyan kerüljük el azokat a zavaró tényezőket, amiket mi magunk generálunk (gondolataink stb). És még sokáig sorolhatnám… Szóval ajánlom mindenkinek!

Barát Csaba

a plastik miatt jelez ki a kapacitási problémát a focusboos… ? 🙂
mindenesetre én az MMAF módszer bevezetésén gondolkodom

Balazs

En a “mast csinalok, allj be a sorba” modszert vezettem be, meglepoen jol mukodik 🙂

bobbyperu

jobb későn, mint soha:
“Distraction is an obstruction for the construction.”
Michel Gondry: The Science of Sleep (2006).