Lipták “CRM” András egykori középiskolás cimborám valamikor 2002-ben kitalálta, hogy játékprogramot akar készíteni. Teljesen profán módon nekilátott a demoscene programozók között társat keresni a projektjéhez, így jutott el a méltán népszerű Conspiracy magyar demócsoporthoz (Assembly 2006 második hely, Siggraph 2007), és az akkor huszonpár éves BoyC és Gargaj programozókig, akiket megnyert az ügy mellé, és, akár hiszitek, akár nem, közösen nekilendültek, hogy MMORPG-t írjanak maguknak mindenféle iparági tapasztalat nélkül. Eltelt öt év és megcsinálták a játékot.
Ez az ő történetük.
Elképesztő elszántság, menet közben rájuk rakódott rengeteg tapasztalat, illetve a fiatalok lehetetlent nem ismerő, meghátrálni képtelen hozzáállása jellemzi a projektet. Én elképzelni nem tudom, hogy hasonló módon magam is minden időmet egy végeredménynek szenteljem — már-már csodának gondolom azt is, hogy el tudtam készíteni a fenti videót. Igazság szerint annak idején egy Meetupon láttam Gargaj előadását, az keltette fel az érdeklődésemet a projekt iránt, aztán végre találtam neki időt és elmentem hozzájuk.
A helyzetük egyébként egyáltalán nem könnyű, a pénzük végét járják, és mindenképpen el kell indulniuk az üzleti modelljükkel, hogy termelhessen a játék, mert ha ez nem történik meg, akkor nem fogják tudni tovább finanszírozni. Párhuzamos megoldásként befektetőt is keresnek.
Nézzétek meg, próbáljátok ki, a motivációs levelet tényleg meg kell fogalmazni (elég ha linkelitek ezt a posztot), mert most olyan 7000 fölött jár azok száma, akik feliratkoztak náluk, és ebből egyelőre 2000 fölött vannak a closed beta használói, amiből 40-60 ember szokott egyidejűleg fenn lenni.
A videó elején levő grafikai látvány a Conspiracy 2006-os “Chaos theory” 64k alkotásának elejéből van, amit az Addict2 nevű tooljukkal készítettek, aminek újraírt változatának segítségével készítik a Perpetuumot is. Akit érdekel, innen tölthető le a Chaos theory: AVI videó, YouTube videó, futtatható 65536 byte-os demó, illetve a release oldala a Pouet-en.
update: szombaton megcsináltam a saját verziómat. Igazából elronthatatlanul egyszerű. Még soha életemben nem sütöttem süteményt, de ezt tényleg nem lehet elszúrni. Itt
Reitmannek rendezőként három nagyfilmje ismert: az első a “Thank you for smoking”, a második a “Juno”, a harmadik pedig az “Up in the air”. Kivétel nélkül mindegyik remekre sikerült, még a teljesen idióta Juno is. Imádtam ezeket a filmeket, de akkor még nem volt meg, hogy ez mind Reitmannak köszönhető. (Reitmann csak producer volt a Jennifers Body esetében, ami filmet a mai napig nem tudtam megérteni — most éppen az az aktuális teóriám, hogy Karyn Kusama rendezőnő fogalom nélküliségéről lehet szó. A JB film remek dolgokat mutatott fel a rendezést leszámítva.)
A Maniac Mansion grafikus kalandjáték 1987 októberében jelent meg eredetileg Commodore 64-re és Apple ][-re. A kettő gyakorlatilag azonos portja volt egymásnak. Egy évvel később, megjelent PC-re a DOS változat, ami ugyanazon a grafikán, de némileg továbbfejlesztett SCUMM motoron alapult. 1989-ben az Atari ST és Amiga 500 változatok kerültek piacra, amik már továbbfejlesztett grafikát használtak. A LucasArts még kiadott egy ennél is frissebb grafikájú változatot 1990-ben, Nintendo Entertainment Systemre — a munkát kiadták egyébként egy külsős cégnek. A játéknak így három grafikai világa ismert. (A teljesség kedvéért meg kell említeni még, hogy a játék rajongóinak egy kisebb csapata 2004-ben kiadott egy nem hivatalos változatot is Maniac Mansion Deluxe néven, de ez nem esik az érdeklődési körömbe.)
