ezt kellene leforgatni, FF-ben, elképzelem a jelenetet, ahogy mondjuk a U2 One c. számára áll a főhős a folyosón, közben a környezet meg felgyorsítva megy a háttérben, és főszereplő enyhén félrebillentett fejjel szomorúan néz a kamerába, és végig lehetne ezt vinni, lassított léptekkel felvenni ahogy a különböző szinteken megy végig miközben a világ csak rohan…

ehhez kapcsolódik hogy lehetne ebből fasza videojáték, ebédjegy címmel, a cél az ebéd lenne, de ez ugye csak ebédjeggyel lehetséges, először azt kell megszerezni. látom az első verziót donkey kong stílusban, aztán az újraírt verziót fps stílusban, portást és menzás nénit shotgunnal lelövős változatot.

Ajánlom mindenki figyelmébe a fenti történetet, főként azok számára akik nem tudják miként zajlik az önismereti fejlődés vagy netán ismeretlen volna számukra az a szó, hogy asszertivitás.

Józsi, nem ezzel a kifejezett szándékkel ugyan, de sikeresen bemutattad, miként kell és lehet sikerre vinni dolgokat az életben. A folymatot A-tól Z-ig bemutattad. Ugyan ez “csak” egy ebéd volt, de a nyílt, határozott és őszinte kommunikáció erejét jól reprezentáltad. Nem véletlenül vagy lelkes és érzed fontosnak ezt a történetet a saját életedben.

Ugyan ezen az alapon lehet elérni a célunkat vagy keresztülvinni az akaratunkat lényegében minden más területen az életben.

A kulcs az, hogy tudom (képes vagyok felismerni magamban), hogy mi az amit szeretnék?, mi a célom? és kitartok mellette úgy, hogy a körenyzetem felé a környezetem számára is érthető és befogadható módon kommunikálom azt.
A legtöbben már az első lépésnél elbuknak, de ha el is jutnak a megvalósítás küszöbére akkor agresszív vagy alárendelődő attitűdöt vesznek fel, a sikeres asszertív helyet.

nv