Screen real estate

A kétezres évek elején az Index dizájnere voltam hidrogénszőke hajjal. Leginkább bannerek gyártásával foglalkoztam napi szinten (hatalmas sikerek a 468×60 pixeles animgif világban), viszont komolyabb munkák is kapcsolódtak a nevemhez, mint például a lap link színének meghatározása. Ebből az időből maradt bennem az a szakmai ártalom, hogy mindig szerelni akarom a lapot — imádok mockupozni.

Most például a jobb felső résztől kapok hülyét:

Rémes helypazarlás. Egy olyan nagy forgalmú címlapnak, mint amilyen az Index, pixelre kell optimalizálnia. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy mik azok az elemek, amiknek ott kell szükségszerűen maradniuk.

1. inda szolgáltatások promótálása
2. időjárás (mindenki nézi, olvassa)

Megoldásomban nem törekedtem másra, mint arra, hogy ezt a két dolgot kompaktabbra rajzoljam. Nem feltétlenül mutatom be a legszebb változatot — ez egy javaslattevőnek soha nem is célja. Egyszerűen csak a két dolgot összébbnyomom. Az időjárást például visszavenném, elég néhány dinamikus, jelzés értékű ikon és mehet is a fejléc tetejére, nem interferálva az értékesített reklámmal. Mellette a szolgáltatásokat egyszerűbben, kisebb helyen promóznám. Esetleg erre kitalálnék valami másik megoldást ugyanekkora helyen. (Minden nap cserélgetném őket, esetleg ennél egy még ötletesebb megoldással mozgalmasabbá tenném.)

Íme:

Amit még kiemelnék:

1. ki kell írni, hogy mi a szomfa az az inda — szerintem még mindig rengetegen vannak fogalom nélkül a kérdést illetően
2. a “Keresés” feliratnak a formban szürkének kell lennie kurziváltan — azért, mert az egy “címke”, nem pedig “argumentum”
3. törekedtem arra, hogy minden szolgáltatáshoz egy életszerű félmondatot írjak

Az eredmény 133 pixel megtakarítás. Érzésem szerint a funkciók is megmaradtak, a méltán híres blog tartalom is feljebb került. Ez egyébként egy fél órás ujjgyakorlat volt valamelyik nap (aki ügyes a screenshotból még ki is találja, mikor készült). Sokkal nagyobb kihívásnak érezném az újság vizuális értékkészletének összekalapálását, de csak azért, mert annyira megtetszett a BBC hasonló blogposztja. Bra-vo!

update: Keve írja:

Reklámozás felsőfokon

Hogy lehet egy ruházati terméket rajongássá konvertálni?

Az én esetemben egy olyan weblappal, mint amit a Wrangler cég készített. A koncepció egyszerű, mint a számolótábla: megfogták a modell / színész / divattervező / festő / fotós, immáron 47 (!) éves Tony Ward-ot, felöltöztették a Wrangler “Blue Bell Collection” ruházatába, aztán stúdióban felvettek vele mindenféle érdekes mozgást, ebből csináltak egy interaktív FULLSCREENFLASH weblapot, mögétettek egy baromi jó zenét (Markus Hasselblom-Kokokaka – Ring the Bell, Tony), aztán ennyi.

Pont elég: http://eu.wrangler.com/bluebell/

Ward egyébként a kilencvenes években robbant be a köztudatba, a legnagyobb márkáknak modellkedett, a legnagyobb nevekkel dolgozott. Madonnát is szexelte annak idején:


1990

Egyébként nem is a faszi adja el a show-t, hanem az egész egyben van megteremtve és létrehozva. Remek munka. Amint lehetőségem lesz rá, fogok vásárolni ezekből a ruhadarabokból, annyira jól sikerült, hogy rögtön működni kezdett. (Hol árulják vajon ezt itthon? Wrangler.hu-n kell megnézni, pl Dr Jeans MOM)


rendesen be van világítva

A honlapon egyébként maga a zene is letölthető, illetve a videó HD-ben, valamint bármelyik képkocka szintén nagy felbontásban. Bra-vo!

Windows7 series

A Microsoft is kijött a saját új generációs mobiltelefon platformjával: Windows 7 Series (weblapjuknak Silverlight — haha! — kell). Ötletszerűen, ide-oda kapva vizsgáltam csak a kérdést, vannak érdekességek. Először is itt az UI:

Albert Shum (ex-Nike) volt a felület egyik fő tervezője. Kifejezetten az volt a céljuk, hogy újat alkossanak. Nagyon érdekes és izgalmas ez a koncepció, végre nem a távol keleti iphone-copy-iskola. Azt mondják, hogy halál a Photoshop layer effektjeire és inkább a minimalizmust, dinamikus átmeneteket helyezzük előtérbe. Első benyomásom az, hogy ez olyan, mint egy termék (pl autó) promóciós CD multimédia tartalma. Ott szoktam ilyesmi UI-ket látni. Ettől függetlenül a Microsoft az okostelefonok piacán folytatja a Zune-nal megkezdett iskolát: kecses tipográfia, hatalmas fotók.

Mindent előről kezdtek (egyelőre még copy-paste sincs) és drasztikusan elmentek a 6.5-ös felülettől (XP on steroid-gradients) egy másik letisztult, magazinos irányba. Ez a végfelhasználók felülete egyértelműen. Akármennyire is próbálom, nem tudom elképzelni, hogy pl egy SAP alkalmazásfejlesztő kezében, akik mindenen Microsoftot használnak, egy ilyen telefonnal kezdjenek el jegyzetelni a megbeszélésen. A kérdésem tehát így fogalmazódik meg: ez lesz a Microsoft üzletember telefonja?

Ez nem lehet az. Vagy kijönnek egy “komoly” telefonnal, vagy az üzletemberek elkezdenek RIM-et használni, vagy nem is tudom, mi következik — Apple?? Ez nem frankó és nyilvánvalóan kaotikus. Olyan, mintha az MS nem akarná észrevenni, hogy van egy szórakoztató elektronikai divíziójuk (Zune + XBOX vonal) és van egy üzleti divíziójuk (Windows + Office), és mindkettőnek kell egy-egy telefon. Ez utóbbinak például a szinkronizálás a fontos, a praktikusság, az üzleti levelek, előbbinek meg az XBOX Live avatar. Furcsállom.

Steve adta, Steve elvette

2007. 07. 07. — 2010. 02.15., 954 nap Európában

Rest In Peace, jííí-kámon-jííí

Mivel a zenék már egy ideje DRM mentesek, csak az iPhone alkalmazásaimat buktam el, nem lehet őket frissíteni, viszont továbbra is futnak a telefonon. Kár, hogy megvettem az iGo navigációt is az US Store-ból, áh. 🙁

Sajnos nem minden vásárlást csináltam Strong VPN-en keresztül (lusta vagyok), ezek szerint mégis figyelik az IP címet csórikáim.

Síelni Magyarországon

Még soha nem próbáltam a síelést itthon. Az elmúlt hétvégén viszont bejártuk a Mátraháza – Mátraszentimre viszonylatot.

Mátraháza a lenti rész, ahonnan kisbusz visz fel a Kékestető sípálya aljáig. Itt van a parkoló, itt lehet megvenni a síbérletet is. Mi délutánit vettünk, a felnőtt jegy 3500 forintba kerül. Fenn zöld buszok szállítják a sielőket a pályáig, elég sűrűn járnak, semmi problémát nem okozott a feljutás. A kékesen két pálya van: az egyik egy hosszabb lankás (zöld színnek tippelném), a felétől csákányos visz fel, ez a déli oldal, míg a másik ennél rövidebb, de sokkal meredekebb (piros – talán fekete a végén), itt is csákányos rántja az embert vissza.


Hangulat a Kékes csúcson — a szerző felvétele

Szombaton az idő annyira remek volt, mint amennyire síelőidő csak lenni tud: felhő alig, gyakori napsütés, előző nap lehullott 10 centi friss hó (powder!), az északi pályán kevés ember. Roppant jókat csúszkáltunk, nagyon élveztem a pálya szélén siklást a frissben. Az alsó szakasz nem volt nyitva, nagyon sajnálatos, mert mentünk volna tovább. A felvonó alján ráadásul összefutottunk Szűrszabó Péter közgázos ex-csoporttársammal, be is ültünk egy forró teára a kantinba.


Szüri és Sasvári “one step” József

Másnap elmentünk a Galyatető melletti Mátraszentimrére. Ez nagyobb síkomplexumnak tűnik, bár nem túl hosszú pályarendszer ez sem. Az idő elég ködös lett vasárnapra, ráadásul mintha az ország síelő közönsége csak ezt az egyetlen helyet ismerné: parkolóhely semmi, a felvonónál 15-20 (!) percet kell ácsorogni. 3-4 csúszás után léptünk is tovább a kantin megtekintése nélkül, a jegy itt is 3500 forintba kerül egy délutánra.


Ez a kékes északi pályájának kezdete, a domb után “indul be”.

Meglepő volt, hogy a felvonók teljesen újak, ratrackok és hóágyúk gondozzák a pályát, nagyon európainak tűnt minden. (Még a hüttéből szűrődő zene-mém is megvan.)

Összességében az a véleményem alakult ki, hogy élménynek teljesen jó mind a két síterep, délutáni kikapcsolódásnak ideális. Több időt nem hiszem, hogy el lehet tölteni a pályák rövidsége miatt, viszont aki még nem síel, mindenképpen neki tud lendülni a sportnak ezen a két helyen. (Bár én akkor is inkább a külföldi kampányszerű 7 napos programot javaslom, annyi idő alatt már viszonylag jól meg tudunk tanulni snowboardozni is.) Nem hinném, hogy visszajáró vendég leszek, de azért rövid kiruccanásnak mindenképpen jó a mátrai síelés.

A szállásunk Mátrafüreden volt, a Nehéz-Posony család is ott töltötte a hétvégét, ennek örömére Pozsival kimentünk a helyi kocsma-sorra, és ott fogyasztottunk. A közhiedelemmel ellentétben, nem is kis meglepetésre, Pozsi a vörösboros-kóla helyett vodka-narancsot ivott. (azonnal közölhető?!)


Pozsi és Sasvári “one step” József

Végül itt a térkép is, M3-ason el kell menni Gyöngyösig, ott meg tovább északnak, másfél-két óra alatt ott lehet lenni Budapestről, nagyon egyszerű:

Itt a deszka, hol a deszka

Handráséknak felsőbb utasításra el kellett távolítaniuk az Apple iPad terméket a weblapjukról. Vizsgáljuk meg, mi várható a bevezetés körül Magyarországon.

Annyi bizonyos, hogy március végén indul meg a wifis változat forgalmazása világszerte. Ezt követi majd kb. egy hónappal később a 3G változat Amerikában AT&T-vel, ez kiegészül még “néhány” másik országgal. A világ többi részére vonatkozóan a díjszabások és különféle operátori megállapodások csak valamikor nyáron lesznek publikusak, vagyis az, hogy hol ki fogja árulni és mennyiért.

A nagy kérdés egyébként az, hogy itthon az iPhonehoz hasonlóan a T-Mobil lesz-e a termék kizárólagos forgalmazója. Ebben az esetben ugyanis a hazai Apple Premium Resellerek (APR — azaz almaboltok) nem fognak kapni a wifis változatból, így a beszerzésre nem marad más megoldás, mint az import, illetve a 3G SIM hack. Mivel a “T” ellenérdekelt abban, hogy az APR csatornában korábban legyen wifis, biztos vagyok benne, hogy kizárólagos forgalmazója lesz a deszkának: nem fogják engedni, hogy fél évig mindenki megvegye magának a terméket, le fogják tenni az Applenek a dollárt.

Mindebből arra lehet következtetni, hogy Magyarországon legjobb esetben ősszel lesz iPad. (Bárcsak ne lenne igazam!)

Hogy terméket tekintve hogy látom a kérdést nagyjából három héttel a bejelentés után? Én már számolom az élethelyzeteket, ahova nem fogok laptopot vinni, csak felkapom a deszkát. A 10 órás reklámozott (de legyen ennek valós értéke nettó 5-6 óra) üzemidő, valamint a “casual” jellege miatt én rengeteg alkalommal fogom vinni magammal, amikor laptopot nem akarok cipelni. Beérem egyébként azzal a gondolattal, hogy “nincs nálam más, csak a deszka”, és nem kellemetlen. Szépen elnetezgetek, olvasgatok, jegyzetelgetek majd vele.

Az igazság az, hogy a laptopomat féltem cipelni. Az az egyetlen eszközöm, a munkaeszközöm, az adataim. Ott építem a könyvtárszerkezeteket, oda telepítem a dolgaimat, nekem ez nem olyan hardver, amit szeretek ráncigálni. Ráadásul most fogok majd én is 3 év elteltével frissíteni, drága lesz az új gép, vigyázni kell rá. Annak ellenére, hogy sokkal mobilabb, mint egy asztali, nem annyira: töltő, gép, egér és egéralátét négyessel rohangálok mindig (sőt, még egy 3G modem is a szett része — iPhone tetheringet azért nem szeretem, mert a telefont a zsebemben, vagy az asztalon szeretem tartani drótmentesen). A laptop ugyan nagy szabadságot adott, de rá kellett jönnöm, hogy én leginkább az íróasztalomnál szeretek ülni előtte.

Az az élethelyzet gondolom mindenkinél megvan, amikor várni kell valahol, és noha nálunk lenne a laptop, nem vesszük elő, csak a telefonnal játszadozunk. Én biztos vagyok benne, hogy az iPad előszedési-hajlandóságom nagyobb lesz, mint a laptop esetében, a már említett okok miatt (rút deszkának fogom használni). Sőt, adott esetben a telefonnál is, hiszen nagyobb a kijelzője, gyorsabb, kényelmesebb.

Van még itt két dolog, ami szerintem zseniálisan fog működni. Mondom ezt azért, mert én már most, az iPhone-on is hatalmas potenciált látok benne. Először is itt van a virtuális újság olvasósdi. Az Apple ugyan saját könyvolvasó alkalmazást készít, de ne gondoljuk, hogy ők az egyetlenek. Itt van például a Zinio reader, ami például magazinokat tesz elérhetővé az eszközeinken. Nem mondom, egy újságot lapozgatni is jó érzés, de nem fogok duzzogva ülni, ha éppen csak digitális változatban lesz nálam az anyag!


az ingyenes reader alkalmazás iPhone-ra letölthető innen

A másik remek dolog a képregény. Töltsük le most akciósan (ingyen) a Hellboy első részét. Teljesen jó olvasási élmény még a viszonylag kicsi iPhone képernyőn is. Nem tudom elképzelni, hogy ne legyen kedvem leheveredni a kanapéra és végigolvasni valamit egy iPad képernyőn ilyen formában.


az ingyenes első rész letölthető innen

A Dark Horse Comics egész sok képergényt vitt fel, és noha teljesen béna az olvasójuk (nem lehet zoomolni, a képregényeket külön alkalmazásonként kell megvenni), remek dolog!

Végezetül azzal zárnám a posztot, hogy ugyan a magyar keserű pirula megvan, de a termék fantasztikus cél-gép lesz majd az életünkben. Tudom, hogy sokan nem értik, mitől lenne az, amikor már ma is lehet 90 ezer bruttóért kapni “netbookokat”, amiken érintőképernyős Windows fut. Láttam ilyet, az érintőképernyő az a benyomódós fajta, ami a régi GPS-eken is van (ráadásul nem is érzékeny túlságosan), az érintéskor pedig a Windows kurzor mindig oda mutat, ahol az ujjunk van, rémes. Nem egyéb az egész, mint egy durva hack.

Ezzel szemben az Apple iPad egy felépített, megcsinált, cél-orientált megoldás lesz. Ráadásul csak mindig egy dologra lesz képes. Viszont, ezt meg fogjuk látni, brutálisan jól fogja csinálni azt az egy dolgot. Az iPhone-on én már láttam és tudom, mire számíthatunk.

A reklám itt folytatódik

A UPC ügynöksége a JWT, egészen 2005-ig J. Walter Thompson néven futottak, de aztán átbrandelték magukat JWT-re. Lehet, hogy ez a betűszó sokaknak semmit nem mond, de a világ egyik legnagyobb reklámügynökségéről van szó, mintegy 10 ezer alkalmazottal, legnagyobb márkák csitti-fitti, 2004-ben ők nyitottak Kabulban irodát elsőnek stb stb. Magyar weblapjuk a www.jwt.hu csak éppen ne üssük be www-nélkül, mert akkor csodát fogunk látni. Egyébként a www változat source-át is érdemes megnézni, vicces. Felvette velem a kapcsolatot az a cég, aki a JWT-nek épp készíti a magyar site-ot. A JWT rajta van a témán, megnyugodhat mindenki.

(Annak idején nekem is volt sittes-rutinom a JWT-vel, amikor egy nyarat a Unileverben töltöttem multi-környezetben, teát fotóztunk egy ételfotósnál a Nagymező utca környékén. Részt vehettem a Unilever részéről egy-két megbeszélésen is, nagyon szórakoztatónak találtam már akkor is, amikor a kiskosztümösök előadták, hogy a márkaértékek jobban megjelenhetnének a tűzfalon — valami tűzfal layoutokat nézegettünk éppen. Fasza volt, aztán léptem is tovább, mindenki mindig arról tudott csak beszélgetni, hogy hol nyaralt Horvátországban, KAFÉ.)

A Karottás interjúmban elkövettem azt a hibát, hogy az elővágott, nem végleges reklámfilmeket vágtam be az anyag elejére. Teljesen egyértelmű volt egyébként, mivel a benne levő hangalámondás érezhetően nem profi. Konkrétan a vágó mondta fel a szöveget, a hang vezérhang volt (utómunkában vesznek fel minden rohadt hangot), nem szerepeltek rajta az egyébként meglehetősen suta “Winkler” és “Bazsó” feliratok, és a képminőség is ramaty volt.

Meglepetésemre maga a JWT keresett meg azzal, hogy ugyan, cseréljem már le a véglegesre a két reklámot. Kaptam az ötleten és újra rendereltem az anyagot, sőt, elkértem tőlük a nagyobb felbontású plakátot és city-lightot (értsd: busz- és villamosmegállók), ezeket mind felraktam nagy méretben a poszt végén, illetve ugyanoda az adásba kerülő anyagot is MP4 formátumban, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint amit a tévések is megkapnak — helló, mi? Ezt most mind bemutatom az internet nagyszámú közönségének, bár Winklernek az volt a véleménye, hogy felesleges, mert országos kampányról van szó, én viszont hiszek abban, hogy lehet értéket adni az országos kampányhoz is.

Lelkes vagyok, mert ritkán van az embernek lehetősége száz milliós büdzséjű produkciókba, akárcsak ilyen szinten is, belelátni. (Nem ismerem a számokat, de ez a kampány médiával együtt 100+ volt, az zicher, szerintem csak gyártásra elment egy tizes.)

Félreértés ne essék: nem emelném ki az egészet, ha nem Winklerről és Karottáról lenne szó, akik személyes jóbarátaim, így önmagában ettől is érdekes a dolog. (Mint ahogyan Németh Ottó is az, aki kedden jelentette be, hogy a Henkel lesz a Szalay Dakar csapatának egyik fő támogatója a 2010-2011-es szezonban, és ő lesz bazmeg a csapatkapitány, bemondta a mikrofonba, hogy napokig vívódott a párnák közt, hogy elfogadja-e a felkérést — de erről majd máskor írok.)

Megint elkalandoztam. Szóval lássuk előbb a plakátokat! Íme a billboard:

És a city-light:


Karotta olyan furán néz ki ezen a képen

Végül ugye az interjú a végleges reklámokkal:

Fantasztikusan nem értem egyébként, hogy a UPC honlapjára miért nem teszik fel a reklámokat — vagy csak én nem találom őket? update: Megvannak ám, de nem ott, ahol az ember várná, vagyis a narancssárgán jelölt Winkler-Bazsó kattintás mögött:

…vagy minimum egy “reklámok” oldal alatt, nem. A weblap ALJÁN levő “A UPC-ről” linkre kell kattintani, utána pedig a bal oldali navigációs menüből kiválasztani a “Reklámok” menüpontot, ott lelhetők fel. Agyrém. (Ki volt a termékmenedzser? Ha az én pénzemből csinálnák a reklámot, erre biztosan rákérdeznék, de összevont szemöldökkel.)

Posztunk végén letölthetők a reklámok MP4-ben, illetve a print dolgok nagyobb bontásban, eredeti néven. (Annyi csúsztatás van, hogy MPEG2-ben adták oda, viszont muszáj volt áttömörítenem MP4-be, mert a stock QuickTime licenc-problémák miatt nem nyitja meg az MPEG2-t. Aki ilyen támogatást szeretne hozzá, annak 20 dollárért kell megvásárolnia az 1994-es codec-et, az Apple ugyanis csak a DVD Player és iMovie alkalmazásokhoz licencelte.)

Pénteken megyünk Csongrádra Linda nagymamájának megmutatni az anyagokat. Remélem azóta már megenyhült kicsit és formált a véleményén. Ha alkalmam lesz rá, rögzítek.

Pixelvadászat

Tegnap estefelé felhívást intéztem Twitteren és Facebookon, ahol egy saját költségen (igaz, nagyker áron) beszerzett Nike cipőt ajánlottam fel annak, aki megtalálja mind a két, általam napokban felfedezett hibát a Plastik fejlécében. Annyit segítettem még, hogy a first view-ben kell megtalálni a hibát, ami kifejezetten HIBA, ordas hiba.

Viszonylag rövid idő alatt sokan rájöttek arra, hogy a láng tetejénél a )( részen maszkolási hiba van, picit belóg a fehér. Elismerem, ez is bug. Ezt hívtam a +1 megfejtésnek twitteren, mert ezt még nem vettem észre. Megadom a pontot. De ettől függetlenül meg kellett találni azt a két hibát, ami miatt az eredeti kiírás megszületett.

Fontosnak érzem leszögezni: nem dizájngörbületeket, Mario sapkán pixeleket kellett keresni. Ez utóbbi ráadásul pristine sprite, senki hozzá nem ért, így rajzolta meg a japán művész úr. Semmiképpen nem bug ebben az értelemben. Művészeti bug, maximum.

Leszámítva a láng tetejét, amit rengetegen kifigyeltek, Illés Roland (Rale), K Balázs és Pataky Vince gondolkodását találtam a legjobbnak. Ők ugyanis megtaláltak egy olyan hibát, amit senki más nem vett észre, mégpedig ezt:

Igen, a dizájn bal oldalát én metszettem le fehérrel figyelmen kívül hagyva az 1 pixeles sötétebb lezáró szakaszt. Ezt hibának gondolom, ennél jobban kellett volna össze-pastelni. Nem nevezném ordasnak, de hiba. Többen gondolkodtak abban, hogy a Facebook doboz alja nem zár (ez is igaz, de az FB tehet róla, azt hiszem, hiába adok meg akármekkora height-et, ott marad), illetve az is hiba, hogy a keresés gombja ráragad a formra, ha úgy tetszik.

Ami viszont szerintem az érdemi rész lett volna, az az alábbi kettő probléma:

Ordas hiba! 1 pixellel lejjebb van a két szöveg egymáshoz képest. Ezt tényleg nem láttátok?

A második is zavaró, ami a lángnyelvek hoverjénél jelentkezik:

Igen, ez is láng-bug, de ezt azért érzem kiemelten problémásnak, mert hover esetén “kövéredik” a fehér. És ez bug, mégpedig ordas, kérem tisztelettel. Sőt, az RSS alatt egy pixel is villog, azt is ki kell maszkolni. Rendesen kellett volna maszkolni! (NB, ezen az ábrán figyelhető meg a )( helytelen maszkolás is, amit én a +1 hibának jeleztem.) A twitter-madár csőre körüli hibát egyedül Sulymosi Gergő fedezte fel, de a másikat sajnos ő sem tudta megtalálni.

A kettőnek az egyszerre történő említéséért járt volna a nyeremény. (Az nem lett volna baj, ha valaki mindent felsorol ezek mellett, vagy hülyeségeket sorol fel, de ennek a két említésnek mindenképpen benne kellett volna lennie!)

Azért köszönöm mindenkinek, aki szerda este zoomolt! 🙂

Ezeröcsi = 1500 = UPC Start

update: lenti posztunkat itt egészítettük ki.

Karotta és Winkler (vagy ahogy hivatalosan mondják: “Winkler Róbert és Bazsó Gábor”) lett a UPC két reklámarca. Előbb egy országos lefedettségű rádióban kezdték el műsorukat néhány hónappal ezelőtt, februártól pedig a képernyőkön, óriásplakáton és sajtóban is hirdetik a UPC új internetes csomagját. Karottával ültem le beszélgetni ennek kapcsán. A 40 perces anyagban előbb levetítjük a “heavy rotation”-ben futó két reklámSZPOTOT, aztán jön az érdemi rész, melyben nem csak erről, hanem a mögötte levő koncepcióról, médiasztárság illatáról, a forgatásról, és némi iPadról is lesz szó.

A reklámokról: a személyes ismertség okán háromszor meg kellett néznem, hogy oda tudjak úgy figyelni, hogy csak az üzenetet halljam meg belőle, és úgy már összeállt. Első megtekintésre még nem értettem, azért, mert arra figyeltem, hogy Winkler milyen melegítőben van, meg mi a falon az az ezeröcsi. Nekem ez érzésre jobb eddig, mint a Szőke kapitány, amit soha nem értettem, de mindenki ismert. Az lenne egyébként az igazán megfelelő, ha a UPC mozgatná őket mindenfelé ezen kívül is, kicsit máshogy (például színpadon internetet installálnak, meg ilyesmi). Egy integrált kampány akkor jó, ha integrált, és nem csak a kampány idején látunk a tévében valamit, meg plakáton.

Disclaimer: A UPC tavaly nálunk is hirdetett egy hetet, de nincs összefüggés, őket nem is ismerem, Rabbit hozta a bannert, még jutalékot sem kért.

Ebéd a kórházban

Valamelyik nap egy kórházban kellett eltöltenem még vagy fél órát, néhány papírra várakoztam. Az orvos annyit mondott, hogy majd jöjjek vissza kicsit később. Fél egy körül volt az idő, gondoltam, bekapok valami ebédet. Nem ismertem a kórházat, így elsétáltam a recepcióig és az ott ücsörgő biztonsági őrt kérdeztem. A beszélgetés nagyjából így zajlott:

– Jó napot, meg tudná kérem mondani, merre van a kórházi menza?

– Van itt egy menza, de ott nem adnak magának ebédet… Itt van szemben egy kisbolt, ott vásároljon.

– Köszönöm, de inkább mégis megkeresném a menzát, hátha. Meg tudná mondani, merre találom?

– Mondom, itt szemben van a kisbolt. Oda menjen, viszont látásra.

Természetesen semmi kedvem nem volt valami fagyott padon ülni két zsömlével, némi felvágottal, meg egy Camping sajttal a kezemben. Fogtam magam és elindultam az ellenkező irányba, vissza a kórház területére.

Erősen vizsgáltam a terepet, hátha látok egy olyan személyt, aki nem beteg, hanem valamiféle dolgozó. Jött is a parkon át két középkorú nő. Az egyiket megszólítottam és a menza felől érdeklődtem. Rámutatott a nem messze levő épületre, de hozzátette, hogy csak ebédjegy ellenében adnak ebédet. Megszaporáztam a lépteimet.

Egy lépcső vezetett fel az emeletre. Ki volt téve egy kézzel írt lap az alábbi szöveggel: EBÉD CSAK EBÉDJEGYRE KAPHATÓ

Felmentem a lépcsőn, két nagyobb helységben étkeztek a fehér köpenyes kórházi dolgozók. Hamisítatlan menza, gyerekkorom kitörölhetetlen emlékei, narancssárga és sárga műanyag kannákból mért citromos menza-tea íze egyből beugrott. Röviden körbenéztem, aztán megkérdeztem valakit:

– Hol lehet ebédjegyet kapni?

Rámutatott egy ajtóra. Elsétáltam oda, rá volt írva: “Ebédjegy”. Bekopogtam, benn ült egy idősebb nő. A következőt mondtam neki:

– Jó napot kívánok, szeretnék ebédjegyet vásárolni.

A nő rám nézett hosszan, aztán megkérdezte, hogy kinek a nevére állíthatja ki a számlát. Elmondtam neki, kiállította, majd mondta az árat: 233 forint. (Egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy a számla és az ő munkaidő-költsége nem került-e többe.)

Besétáltam a menzára, a jegyet felmutattam és kiválasztottam az ételt. Minden nap van “A” és “B” menü főételből. Gyümölcsleves, sütőben összesütött sajtos-felvágottas burgonya két szelet uborkával, illetve egy kocka-sütemény volt a menü. Egy pohár vizet is megittam hozzá, remek menzakaja volt, a leves az a fajta gyümölcsleves, amivel mindenki találkozott már életében a menzán függetlenül attól, hol lakik (fantasztikus mém!).

A dolog érdekessége számomra a következő volt:

1. abból indultam ki, hogy kell lennie egy “ellátó” menzának a kórházban (akárhol van az ember, minden kórházban van ilyesmi, ahol a fehérköpenyesek kosztolnak)

2. elhatároztam: én ezen a menzán enni fogok aznap (ez még az őrrel történő diskurzus előtt volt egyébként)

3. a “brutal honesty” remekül működött, mindenkinek megmondtam, mit szeretnék — és lett!

Hatalmas sikernek éltem meg a dolgot egyébként. Életem egyik fontos tettét vittem véghez aznap. Elhatároztam valamit és megcsináltam. Sőt: elgondoltam valamit, hogy lehetne, eldöntöttem és meg is csináltam. (kell lennie egy menzának — ha van, akkor én ott enni fogok)

Roppant fontosnak érzem azt a momentumot is, hogy a kórházban az ember alapvetően betegként van jelen, így meg sem fordul a fejében, hogy ott egyen, ahol az orvosok és a kórházi személyzet. “Nem illik”, vagy én nem is tudom, hogy pontosan mi köthető ehhez az élményhez, de nem csináljuk. Ráadásul ott van az “Ebédjegy”, mint rém, ami visszafordítja az embereket. “Nem szabad itt nekem, mert nem tudom, mi az az ebédjegy”. Ki inkább a fagyott padra a zsömlével, vagy a helyi kantin. Pedig mindkettő vacakabb kaja, mint a menzán. Teljesen jó a menza kaja, hibátlan dolog a menza kaja.

Semmi szabályt nem hágtam át egyébként, sőt, mentem előre a cél felé vezető úton. Mint a viccben, amikor a nyuszikát megkérik, hogy “te, nem lehetne, hogy kihúzzál a halállistáról?” erre azt mondja, hogy “de, parancsolj”.

Szerver költözés folyamatban

update 20100210, szerda: Pontosan két hete kezdődtek a kínok, most hétvégén és hétfőn-kedden volt a legrosszabb a performancia. Szerda reggel úgy tűnik, hogy minden rendben van, de ezért tettünk is. Fingers crossed.

update 20100208, hétfő: A Plastik tartalmát és beállításait új gépre költöztetjük a sorozatos problémák után. Az új gépre átköltözött már a konfiguráció, viszont még akadozik a működés. Hétfő délelőtt jelentős kiesés volt tapasztalható, délutánra nagyjából stabilizálódott a helyzet, de két hét akadásmentes üzemelés után jelenthető ki a stabil működés.

update 20100213, szombat: A változatosság kedvéért az adatbázis szerverben lett hibás két memória modul (a frissek közül), így a nap délelőtti részén nem volt blog. Állítólag ennek a cseréje is megtörtént, és valószínűleg nem kell szerverblogot indítanunk ennek az egésznek a dokumentálására.

Az eredeti 20100207-es, vasárnapi poszt:

Ezzel nem szorosan összefüggő módon hétvégén más pokoljárás is volt, egy másik gépen RAID tömb rosszul épült újra, némi adatvesztés forog fenn, a költözés félúton megállt és így lógott bele a vége a hétfőbe.

RAID-re még egy gondolat erejéig visszatérve: életemben a második olyan típusú szopás, amikor RAID1 (tükör) konfiguráció az egyik sérültből csinál egy olyat, amikor mind a kettő sérült. Az most mindegy, hogy hogyan, de a végeredmény mindig ugyanaz: részleges sérülés. És persze az ember azt gondolja, hogy majd a két diszk az milyen jó RAID1-ben, milyen fasza a backup stratégia. (Nem az.)

Centrum Parkolórendszer Kft. (2)

Végülis tök korrektek.

SMS parkolással ketyegett az óra, mégis megbüntettek (visszamentem és ott volt a zacsi). Írtam nekik emailen egy levelet, leírtam, mi történt, mi a pontos száma, hol történt mindez. Beszkenneltem hozzá a papírt, lescreenshotoltam az SMS-t, amiből látszik, hogy folyamatban volt a parkolásom, mindent elküldtem. Eltelt néhány munkanap, kaptam egy levelet, hogy lezárták az ügyet, nem kell fizetnem.

Egyedül az adminisztrációval szívtam:

– levél írása (benne: emailcím keresgetés): 15 perc
– szkennelés, screenshot készítése, kábel, áttöltés: 15 perc
– lefűzés, utókövetés: 10 perc

Mondjuk kb. egy óra tökölés. Ahhoz képest egyébként minden flottul ment. Örülök, hogy nem kellett hozzá nyomtatnom és postára mennem. Email rulez.

Viszont, és ezt kapd ki, kedves Centrum Parkolórendszer, legközelebb, ha több, mint egy órára megyek, gyalog fogok menni. Kibabrálok veletek! Fent kell tartanotok az infrastruktúrátokat és én kibabrálok veletek, gyalog megyek! Sétálni fogok! HAHAHA! Ph33r me!!

J betű komprehenzív teszt

Ha már research, legyen kövér. fds volt olyan kedves és végigtesztelte a böngészőket, hol milyen betű jelenik meg. Íme az összefoglalója a tegnapiak nyomán:

Wingdings J-ből vigyorgás lesz:
IE Windows, Chrome Windows, Opera Mac(!)

Wingdings PUA karakterből vigyorgás lesz:
Chrome Mac, Chrome Windows, Firefox Mac, Firefox Windows, Opera Windows, Safari Mac

Az egyes böngészők által gyártott képek:


Chrome – Mac


Chrome – Win


Firefox – Mac


Firefox – Win


IE – Win


Opera – Mac


Opera – Win


Safari – Mac


Safari – Win

fds konklúziója:

egyedül a Chrome Windows az, amelyikben mindkét variáció megy, a Safari Windowsban sehogy nem jó a Wingdings, a többi variációban meg egyik működik közülük.

U+263A (nem Wingdings, automatán böngészőre hagyva más font) vigyorgás mindegyikben kivétel nélkül.

Az utolsó mondatból nagyon is az következik, hogy meg lehetne oldani modern, mindenki által kedvező változatban, de úgy tűnik a kompatibilitás régi rendszerekkel fontosabb — vagy egyszerűen csak úgy maradt. Akinek van kedve, letöltheti a teszteléshez felhasznált HTML fájlt is.

Miért kapok J betűket emailen?

Egy tipikus email kép a Gmail felületén:

Miért van ott az a J betű a végén?

A rövid válasz: azért, mert a Microsoft Outlook felhasználó smiley-t 🙂 írt a levelében, ami betűt a Windows levelezője a Wingdings font “J” beűjére helyettesített.

Az Outlook Win alatt úgy van beállítva, hogy a :) jelet kicseréli automatán a vigyorgó fejre (erre defaultol és persze senki nem állítja át). Hogy-hogy nem, ez a “fej” úgy kerül letárolásra az Office remek levelezőjében mint egy nagy J betű, aminek stílusa Wingdings betű. Hasonlóképp a szomorú szmájli 🙁 “L” betűként érkezik.

Amikor az Outlook elküldi a levelet, az alábbi kódot állítja elő (bárki könnyedén leellenőrizheti):

<font size=2 face=Wingdings><span style='font-size:10.0pt;font-family: Wingdings'>J</span></font>

Nem túl szép megoldás, hiszen feltételezi, hogy ott van mindenkinek a gépén telepítve a Wingdings Microsoft Windows (!) betű, amiben a J a vigyorgó archoz van hozzárendelve. Eleinte azt gondoltam, hogy a Gmail parsolja ki rosszul valamiért, hiszen a Snow Leopardot Wingindsszel szállítják, de ez nem a helyzet, hiszen Windows alatt gyönyörűen működik a dolog:

A probléma ott van, hogy a Mac-es Wingdings font nem ugyanaz, mint a Windows-os. Mac-en ugyanis nem állítja magáról a betű, hozzátenném: korrektül, hogy a J karaktert a smiley face-hez kellene rendelni. Egyáltalán semmi ilyesmit nem állít magáról, teljesen más betűtérben helyezkedik el a dolog.

A teljesség kedvéért hozzá kell azt is tenni, hogy a Wingdings az U+F04A private use blokkba rakta a smiley face-jét, holott ennek a szimbólumnak van megnevezett Unicode helye is, U+263A WHITE SMILING FACE:

Ha el akarjuk kerülni ezt a problémát, annyit tehetünk, hogy átmásolunk valami Windowsos Wingdingset magunknak, viszont akkor onnantól kezdve van egy olyan font a gépünkön, aminek vigyorgó arc szimbóluma azt állítja magáról, hogy J betű, és ez “font substitution” esetében még problémát is jelenthet.

Megoldási javaslatot nem adok a Microsoftnak erre a problémára, de annyi bizonyos, hogy kompatibilitás/hack oldalról közelítik meg ezt, és még sok más kérdést az életben. De ez nem okozott most túl sok meglepetést gondolom senkinek.

iPhone sw update 3.1.3

Február 2-án megjelent a 3.1.3 bugfix iPhone software update néhány teljesen jelentéktelen frissítéssel, amiket fel sem sorolunk ezen a helyen. Egy nem dokumentált “fícsör” is bele- azaz visszakerült, mégpedig a tavaly nyáron elvesztett “tethering” opció. Olyannyira, hogy úgy tűnik, immáron mindenki gond nélkül használhatja az amúgy függetlenként vásárolt telefonját akármelyik szolgáltatóval internetes modemként.

Tennivaló nem sok van, fel kell rakni az új förmvert (már amennyiben nem jailbreakelt a telefonunk), aztán a Settings – General – Network – Cellular Data Network alatt beállítani a tetheringre vonatkozó opciót. Ez az APN – MMS szekció alatt, legalul található. Vodásoknak szörnyen egyszerű, csak a nevet kell kitölteni valahogy így (egyébként csak le kell másolni az APN sorát fentről):

Ezután a Settings – General – Network alatt megjelenik az “Internet Tethering” gomb, amit akármikor be tudunk kapcsolni, ha a telefonon szeretnénk felcsatlakozni a netre. (Persze ehhez szükséges, hogy a mobilszolgáltatónknál legyen érvényes adatcsomagunk aktiválva, de ezt úgyis tudja mindenki.)

A vicc az, hogy még bluetooth-szal is működik (nekem annak idején ilyen nem volt, csak USB-s). Az eljárás csak annyi, hogy be kell kapcsolni a már említett módon a tetheringet, aztán a laptopon felcsatlakozni (például a System Preferences – Network – Bluetooth PAN – Connect részen) — ennek előfeltétele, hogy az egészet megelőzően összepárosítottuk a telefonunkat a laptoppal, amit a System Preferences – Bluetooth – Add (kis + gomb a bal alsó sarokban) megnyomásával tehetünk meg.

Ez az egész dolog olyannyira jól működik, hogy nálam még az örökké problémás MMS is meggyógyult magától! Biztos vagyok benne, hogy bugfixelték azt az egész szakaszt ott.

Aki még emlékszik, szeptember végén elhatároztuk, hogy bepereljük az Apple-t és a T-Mobile-t, mert úgy értékesítenek készüléket, hogy az Apple miatt nem működőképes rajta a tethering, csak a T-seknek. Megnyugodhat mind a két cég, hiszen visszajött a szolgáltatás teljes pompájában, egyelőre tehát megúszták a pert. (Egyébként annak idején tényleg elkezdtünk foglalkozni az üggyel és mindenféle megfigyeléseket is tettünk a kérdésben, meg hallattuk a hangunkat erre-arra — én bízom benne, hogy a kettőnek volt egymáshoz köze!)

Remek hírek ezek! Éljen.