Plastik média

Elsősorban azért, mert minden évben lehet menni nyáron launch partyra (2008, 2009), és lógni a haverokkal.

Másodszor azért, mert mindig frissítik valamivel, amitől megéri váltani és izgalmas lesz. Most például azért, mert az új változatban lesz A4 chip alapú izomgyors CPU (majd az iPaden látjuk, mire képes a kicsike), a kijelző felbontását is duplázzák irányonként 960 x 640 képpontra a mostani 480 x 320-ról, végre berakják előre is a kamerát, hogy lehessen iChatelni a haverokkal, és végül, de nem utolsó sorban a 4.0 szoftverrel érkezik a nem-Apple multitaszk is, gondolhatunk például a navigációra, meg chat alkalmazásokra.

Szóval a technológia folyamatosan fejlődik, és noha a spec háború engem annyira nem érdekel, mindig jó dolog a nyári szifon frissítés, meg a haverok. Ja, és kösz, fátter!

Amíg erre várunk, az Apple kirakta a Guided tour videóit (HTML5 — némi kiegészítésre szorul) a deszkához, ezeket érdemes mindenkinek végignézni, a szokott minőségben tekinthetjük gyakorlatilag képernyőről képernyőre végig a termék egyes alkalmazásainak részletes bemutatóját.

Nagyon ajánlom mindenkinek a videókat! Ez az, amit sokan nem értenek, hogy nem a vas, meg a szoftver egyes darabjai, hanem ezek szintézise alkotja az élményt, amit ilyen szépen megvalósított videókon mutatnak be a fogyasztóknak. A vásárlás ezért annyira egyértelmű számomra, hiszen nem tud senki mutatni ennél jobbat. Van WePad, amiben biztos több a pixel, meg az USB port, viszont hogy nem ilyen felhasználói felülettel rendelkezik, abban most biztos vagyok. (Ha ilyennel rendelkezne, akkor ugyanis arról már kiraktak volna valami videót.)

Kedves emberek, egy termék soha nem spec-háború alapján dől el, hanem összhatásában, aminek (IGEN, AMINEK) része az is, hogy milyen videókat raknak fel a weblapra.

Helló József!

Soha az életben nem képezte tulajdonomat játékkonzol. A helyzet azonban az, hogy megtekintettem a God of War III című játék trailer-ét, és sajnos lefostam a bokám. Azt hiszem útelágazódáshoz érkeztem, és félelemmel teli kíváncsisággal nézem a PS3 – west feliratú táblát. Már csak egy utolsó lökés hiányzik, hogy elinduljak egy új, számomra ismeretlen irányba. Kérlek lökj meg.

köszönettel,
Dániel

Kedves Dániel—

szerintem vegyél.

Üdv,
Józsi

Apropó, ha valakinek hasonló lökésekre van szüksége, a hozzászólásokban tegye fel, biztos lesz valaki, aki segít!!

A teljes videó megtekinthető itt.

Disclaimer: a Plastik média a konferencia öcsi támogatója.

Idén januárban mekkora hír volt még a 27-i Apple keynote előtt, amikor Ballmer bemutatta a HP Slate PC-t “running Windows 7″:

Mindenképpen utána akartam nézni, hogy hol tart a Microsoft a deszkák harcában, de összesen tényleg ennyi információ derült ki az eszközről a MAI NAPIG. A Wikipédián egy szűkszavú szócikk, a hivatalos oldalon egy semmitmondó teaser videó, és semmi más infó.

Emlékszem, mennyire azt gondoltam akkoriban, hogy na, a Microsoft pariban van. Nos, a fenti videóból semmi nem derül ki, ez egy nagyon egyszerű prototípus. Ballmer “touch experience”-szel lapozgat kettőt, ennyi. Azóta sem derült ki semmi a hivatalos csatornákon, állítólag, de ez csak szóbeszéd, júniusban érkezik a termék és 400 dollárba kerül majd, megpróbálnak alávágni az Apple-nek. Ráadásul az Apple 500 dollártól indul, és nincs benne flash technológia (a slate pc-ben van).

Ehhez képest az Apple már akkor remek weblapot rakott össze számtalan videóval, ami alapján én is el tudtam képzelni, mi lesz a termék, és pontosan egy hét múlva vásárolható is lesz az 1.0 változat. A Newsweek április 5-én megjelenő számának címlapját az iPad-nek szenteli (“Think really different“), Steve élete fő művének nevezi a terméket és a többi, és a többi.

“Touch experience.”

Nem az iPadről akartam írni, hanem a HP Slate PC-ről running Windows 7. Egész egyszerűen nem értem, hogy tudnak kiállni a világ elé egy ilyen bejelentéssel. Talán a Microsoft rajongóknak szólt az üzenet, ami úgy fordítható, hogy “srácok, várjatok még egy kicsit, nekünk is lesz ilyenünk!” Az üzenetük ugyanis ennél nem több. Ennyivel viszont tényleg nehéz bárkinek is rajongani értük.

update: másnap reggel felébredve ezt a mailt találtam a postában:

Confirmation of cancellation of Xbox Live Prepaid 12 Month Gold Membership Card.

Dear angelday,

This mail is confirmation that your subscription to Xbox Live Prepaid 12 Month Gold Membership Card. has been cancelled on 28 March 2010.

JJJJ

Spy party.

Egyelőre koncept játék, megpróbálom összefoglalni a lényegét: két játékos játszik benne, egy kém, és egy orvlövész. A két játékos mellett számos mesterséges intelligenciával ellátott karakter is szerepel a játékban, akik egy partin jelen levő vendégek. A kém játékos szintén karakter a partin, az orvlövész pedig belát a szobába a puskájának távcsövén keresztül. A feladat az, hogy egyetlen lövéssel megölje a kémet, akinek valami feladatot kell végrehajtania.

Állítólag nagyon jól működő koncepció. Egyrészt orvlövészként ki kell szúrnunk a tömegben a személyt, ami nem könnyű feladat, hiszen az AI is AI, ráadásul egy lövésünk van. Mégis talán ez a kényelmesebb. Kémnek lenni viszont igazi para: még piros lézer pointer is van a játéktéren, ahogy az orvlövész pásztázza az embereket és elidőzik egyiken másikon. Időnként persze a kémen. Igazi feszültség, hogy akkor most lőni fog, vagy továbbmegy. Ráadásul közben természetesnek kell mutatkozni. Jönni-menni, dolgokat csinálni, elvegyülni.

A szoftvert egyébként egy Chris Hecker nevű játék aktivista fejleszti, sajnos még jó ideig nem lesz belőle termék. Korábban a Maxisnál dolgozott a Spore-on. 2007-ben, az akkor megjelent Wii-ről egyébként markáns véleménye volt, konkrétan “kalap szarnak” nevezte. (Furcsállom ezt, hiszen a Wii többet rakott a magába a játékba, mint a két másik együttvéve.)

Reméljük a játéka hamar megjelenik. A teljes anyag elolvasható angolul a Wireden.

Kedves emberek—

kérlek benneteket, hogy helyezzétek el ezen poszt hozzászólásai között a cégetek, ismerősötök, barátotok nevét, honlapját, egyéb elérhetőségét abban az esetben, ha iPhone-ra, vagy deszkára (gyk: iPhone XL) fejlesztetek, vagy vállaltok fejlesztést.

Rengeteg kis és nagy cég, magánszemély és egyéb érdeklődő keres meg engem ezzel a kéréssel folyamatosan. Mindenképpen szerettem volna a magam erejéből egy fórumot biztosítani azok számára, akik be szeretnének mutatkozni, illetve egy URL-t biztosítani azoknak, akik böngésznének itthoni fejlesztők közt. Fogalmam sincs, hogy van-e ilyen fórum, de most nem is ez a cél (egyébként ha van, akkor az is welcome).

Lehetőség szerint néhány szóval mutassátok is be a formát, adott esetben referenciákkal, jelölve azt is, ha egyelőre csak lelkes, de elszánt amatőrök vagytok. Bármilyen megoldás érdekes lehet valaki számára.

2008-ban már intéztem egy hasonló felhívást “Kik az itthoni web designer cégek?” címmel, ez is valami hasonló kezdeményezés.

Később majd kiviszem külön oldalra ezeket, illetve itt is meg fogom jeleníteni őket, ha lesz értelme.

A Valve eredetileg egy kis apró játéknak gondolta el a Portalt. Kipróbáltak egy ötletet (valójában megvettek egy háztáji-fejlesztő csapatot), csináltak egy szerethető, néhány órás játékot. Persze, nem hétvégi projekt volt, viszont semmiképpen nem önmagában is megálló játék, így az “Orange Box” kiadásba pakolták be a Team Fortress 2 és a Half-Life 2: Episode 2 mellé.

Doug Lombardi, a Valve marketing igazgatója az alábbiakban foglalta össze kétségeiket a Portal körül:

(…) we had this Portal thing, and we had no idea if people would dig it, even though we thought it was a cool idea. So it was put out there safely in the Orange Box. and the results came back wilder than we could have ever imagined.

Korábban már posztoltam a Portal 2 ARG-ről (Alternate Reality Game), ami leginkább egy zseniális bevezető marketing a folytatás elé. Az új rész teljes értékű és hosszaságú játék lesz, ahol még jobban kibontakozódik a sztori, még tágabb a világ, még inkább kiderül, hogy mi az az “Aperture Science”, ki a főszereplő és egyáltalán. Ezek elég homályos dolgok voltak még az első részben, persze, hiszen egy ötletre volt ráépítve minden.

A koncepció viszont hatalmas volt, a téma új, ismeretlen, mindenki örömmel habzsolta a játékot, mint kiéhezett napközis a bögrés sütit. Én is elsőként kaptam meg, bocs: vettem, hiszen akkor indult a Valve digitális tartalomszolgáltató rendszere a Steam, és játszottam végig, szerintem Macbook Pro-n.

Kérdés, hogy mi lesz a második rész ezek után, amikor nekifekszenek és megtolják rendesen. A bevezetés mindenesetre remekül sikerült ezzel az ARG játékkal. Nézzük meg például, hogy Chell főhősünk hogyan épült fel, mondom, ASCII ábrából. Elsőnek meglobogtatták ezt a titokzatos BBS-en (lásd a korábban linkelt posztomat a témában):

Ekkor még azt sem lehetett tudni, hogy ez micsoda lesz, de valószínűsíthető volt, hogy Chellt ábrázolja. Bejelentették a terméket, aztán belóbálták a következő fotót, ahol kiderült, hogy ÁHÁ, Chellt láttuk eszkájban, és ő maga így fog kinézni:

Izgalmas, nem mondom, de az is kiderült néhány héttel később, hogy, hihi, ez csak egy egyszerű koncept art, a hősnő modellje így fog kinézni:

Komolyan mondom, ez már olyan felépített piramis, mint az Apple termékbejelentései, ahol a termék megjelenésének napján már nem akarok mást, csak VENNI.

Matt Charlesworth, aki az új Chellen dolgozott, így foglalja össze:

This is not supposed to look like a sexy Marvel superhero suit. It’s supposed to look like it was designed without any thought of making her look attractive. We don’t want to make her be unattractive, but we want to balance that out. Chell is a test subject, so she should look like one. Not a prisoner or a janitor or something. We also want people to remember the character this time around.

Attól sem kell félnünk, hogy nem tudnak mit kitalálni a vizuális részt megvalósító művészek, álljon itt egy remek példa arról, hogyan fog majd kinézni egy “Test chamber” az új Portalban:

Az élővilág is megjelenik a “techno” szettben:

Nagyon kíváncsian várom a folytatást majd ősszel. Több információ most nem nagyon lesz a játékkal kapcsolatosan, Gabe Newell például egy BSoD képernyőbe rejtette el a GDC beszédének végén a rejtélyes üzenetet, hogy csak az E3 környékén lesz folytatása az ARG játéknak (gondolom készpénznek vehetjük az ARG folytatását — #fuckyeah). A BSoD képernyő hexa számsorozatát kellett eszkájba átírni és akkor kiderült az alábbi szöveg:

SUSPENDUNTILEEE

Vagyis: suspend until E3. Mit mondhatnék még?

Rövid hezitálás után fogtam magam és megvásároltam a TomTom kelet-európai navigációs szoftvert iPhone-ra (ezúttal már a magyar boltból), 19 ezer forintba került. Hosszasan, nagyobb úton is teszteltem közben a TomTom mount kit-et, illetve magát a szoftvert is, következzen egy érdemi(bb!) beszámoló.

Jó érzéssel nyúltam rá a TomTom kihangosító szettre, bevált. Nem is kicsit, hanem nagyon. Eleinte még problémáztam azon, hogy jajj, akkor közelebb kéne raknom a kezemhez, végül hagytam a szélvédőn. SMS-t amúgy sem a kocsiban írjuk, bár a navigáció felprogramozásához pedig LE KELL HÚZÓDNI AZ ÚTRÓL.

A szoftver igazán egyszerű, ám jól működik. Van benne egy Apple-re jellemző diszkrétség, ezt nagyon szeretem. A felület szörnyen reszponzív, az alkalmazás roppant gyorsan indul. Lemértem, 3GS-en 3 másodperc alatt megkapjuk a kezelőszerveit, újabb 3 után pedig a GPS jelet is. Nem kezel waypointokat, de nem is zavart még eddig. Sajnos Nyugat-Európába utazáskor országhatárok közt elvileg más alkalmazást kell indítani, ez mindenesetre vicces elképzelés, de mit kezdhetünk vele? Semmit. Megvehetjük a teljes Európát.

Egyetlen felületi lammerizmus, amit a TomTomék nem bírnak túlhaladni, a térkép frissítésének Windows 3.11-es szintű kezelése. Az ember elkezdi húzni, a nem látszó rész ÜRES, majd amikor elengedjük az ujjunkat, akkor villan egyet és akkor berajzolja. Feszes és folyamatos pannelést akarok, most. (Ismételten jelzem, hogy ez csak a manuális tekerés esetén igaz, a navigálást nem befolyásolja.)

Másik hibája, hogy nem lehet repülő szőnyeget beállítani a nyíl helyére! Visszasírjuk az iGós napokat!

Azt is kipróbáltam, hogy hogyan lehet hívásokat kezelni a 3.1.3-as szoftverrel. A bejövő hívás tiszta sor, felvesszük és beszélünk, ilyenkor a navigáció eltűnik. Érdekes ugyanakkor, hogy lehet a kettőt egyszerre is csinálni és nem is kényelmetlen: hosszabb beszélgetésekkor a menü gombbal menjünk a főmenübe, majd indítsuk el a TomTom-ot — BUMM! — 3 másodperc múlva beszélünk és navigálunk. Bejövő és kimenő hívásoknál is működik, elég jó, amíg nem jön 4.0 szoftver hozzá, illetve a tizenéveseket hímtagjait megszégyenítő 3mp-es gyors felállás mellett egyáltalán nem is zavaró.

Fixen összedrótoztam a gépkocsi audio bemenetét a kittel, innentől kezdve iPodot hallgatok a kocsi hangrendszerén, szépen elhalkulva jön a TomTom “Moha bá’”-ja a célzóvízzel, és a sebesség detektálás is nagyon visszafogott: halkan pittyeg, ha 10-15 km/h-val átlépjük az előírt határt, roppant jó szolgáltatás.

Mostanában beülök az autóba, telefon be a kitbe, aztán ott beszélek, zenét hallgatok, minden játszik, nagyon jó érzés, élmény. Egyetlen problémám, hogy a bejövő telefon hangját nem tudja route-olni a kocsi hangrendszerére, így az mindig speakeren jön. Úgy vettem észre, hogy az én autómban 100 km/h fölött nem érthető teljes mértékben a hang, így ilyenkor inkább bedugom a fülesemet. *doh*

Végezetül ki kell térnem még egy dologra: arra, hogy ezzel a cuccal mennyire KURVÁRA 2010-ben tudom magam érezni. Megpróbálom összefoglalni, talán más is érti:

1. megnézem a Crazy Heart című filmet
2. megvásárolom egy gombnyomással az albumot iTunes boltból, meghallgatom otthon
3. az albumot egy újabb gombnyomással a telefonomra másolom, tökéletesen taggelve, ilyen album arttal (és persze CD inlay PDF-fel, ahol a fontok embeddelve vannak):

   

4. beülök a kocsiba, egy mozdulattal bepöckölöm a telefont és megindítom Jeff Bridges számát
5. Moha bá’ szépen lehalkítja a zenét, ha balra kell fordulnom és kellemes hangon bemondja, mi következik (Linda úgy fogalmazott, hogy a kocsi hangrendszerén olyan, mintha saját rádióbemondónk lenne)
6. ha gyorsabban hajtok az előírtnál, a kocsi hangrendszere bepittyeg
7. fade vissza Jeff Bridges-re, egyszerűen KÉSZ!!

Remek élmény, nagyon jó vásárlásnak gondolom, igazi előrelépés. Elégedett vagyok, gadget-boldogságom van.

Szabó “HH” Gergely a héten candyphone vásárlásra adta a fejét, informált döntést akart hozni a kérdésben, így a blogján is megfuttatta a dolgot. Én annak idején próbálkoztam a DSLR választást hasonló módon elintézni, de AHÁNY EMBER VAN, ANNYI KARAKTERT KOMMENTEL, aminek az eredménye az lett, hogy nem tudtam dönteni és azóta sincs DSLR-em (és nem is lesz, mert sokallom rá a pénztot).

HH végül úgy döntött, hogy megvárja a HTC Desire telefont, ami Európában 2010 első negyedévében esedékes; gyakorlatilag egy Google Nexus1, csak éppen itthon is támogatott, supportált formában.

- optical trackpad
- physical buttons rather than the touch sensitive buttons
- FM radio
- HTC Sense user interface as well as Google Experience
- Adobe Flash 10.1 is bundled
- 3.7-inch 480×800 AMOLED touchscreen
- 5 Megapixel autofocus with flash

Előnyös, hogy nem kolbászokat, hanem időjárást, todokat és dátumot lehet bámulni a home screenen, ez nagyon hiányzik az iPhone-ból (tudom, hogy jailbreak alatt van ilyesmi, de engem a JB nem érdekel). Flash engem nem zavar, csak akkor idegesítő, ha egy étterem, vagy más cég flash objektumként rakja fel magát és nem kattintható a telefonszám.

A másik dolog, amivel tökéletesen egyet tudok érteni HH-val, az az, hogy lassan mindenkinek iPhone-ja van. Nem tudom, ki hogy van vele, de ma már nem “nagy szám”, ha valakinek a kezében az egyen-szifon tűnik fel. A Fotexnetben például mindenkinél iPhonet látok a kezében, az egyetlen mód, amivel meg lehet őket különböztetni, a tok. A baráti társaságomban … Kianeknek nincs iPhone-ja, de majdnem vett már ő is magának. A családban az öcsémnek nincs, de neki azért, mert vett Sony Ericssonból magának annyit, hogy 10 évre elegendő most az utánpótlása.

Egyébként hasonló a megfigyelésem a unibody Mac-et illetően. Azokban a szociális csoportokban, ahova járok, illetve a mezők, ahol megfordulok szintén kezd Mac-intenzívvé válni. Manapság egyáltalán nem okoz meglepetést, ha egy megbeszélésen valaki alu Mac-et bont fel, majd póker arccal jegyzetelni kezd (valami webes alkalmazásba, hahaha!).

Bezzeg régen! Még speciálisnak éreztük magunkat! Ma már egyenszifon és egyenalu mindenkinél, így NEM LEHET SZNOB AZ EMBER. (Az megvan, hogy otthon senki sem sznob?)

Félreértés ne essék, engem nem érdekel személy szerint az Apple vállalat sikere. A folyamat természetesen ezzel kezdődött, még alma matricát is ragasztgattam 2005-ben, aztán rájöttem, hogy az ő sikerüknél sokkal jobban érdekel a sajátom, így eltávolítottam a matricájukat. Szeretem a termékeiket, nyelem a keserű piruláikat, élvezem a cukormázat. Hiszek Steve Jobsban és hiszek a termék-csövükben. Elfogult vagyok velük kapcsolatban, szeretek az ő termékeikből és megoldásaikból kiindulni, helyenként csalódni bennük, aztán elfordulni, avagy lelkesedni értük.

Nem személyes kampányolok egyébként, Uj Pétert leszámítva, aki ettől a falra mászik. Annak idején a középiskolában személyes kampányoltam az IBM PC VGA mellett az Amiga 500-zal szemben. Később a Mac mellett személyes kampányoltam, győzködtem embereket. Az ilyen felütések mindig úgy kezdődnek, hogy “milyen laptopod van?”. Ma már elvétve csinálok ilyesmit (főleg idegen emberekkel), inkább csak ütöm a karaktereket a jegyzetfüzetbe, mint mindenki más. Időnként van egy-két önjelölt kérdező, aki belemegy ebbe a Mac kérdésbe, de már nem foglalkozok vele.

Azt is meg kell vallanom, hogy amikor a Perpetuum játék fejlesztőinél voltam és Gargaj valami pixelt nézegetett, de úgy, hogy lescreenshotolta, aztán Photoshopban zoomolt bele, megjegyeztem, és ezt nagyon megbántam már közvetlen az után, hogy kimondtam, “na ezért nem használok pécét”. Egy rövid szájkarate következett azt illetően, hogy miért gondolom ezt a dolgot Mac-en jobbnak, persze jó érzékkel éreztem rá arra, ki az a személy, akinek nem kellett volna a témát felhozni.

Kicsit elkanyarodtam az eredeti felvetéstől, de a lényeg az, hogy mindenki olyan telefont vásárol, amilyet akar.

Régóta tervezem a balatonszemesi kirándulást a Kistücsök étterembe. Már annyi jót hallottam róla, illetve a Dining Guide a 2009-es éttermek közt is az év legjobb 10 étterme kategóriába sorolta, mindenképpen meg kellett néznem. A budapesti lakosság részére a szűk keresztmetszet a megszervezendő utazás. Balatonszemes egyébként Siófok mellett van mintegy 20 kilométerre. Remek program egyébként, sőt, hazai Michelin-túrának is felfogható, ha az ember rászán egy hétvégét, a Balatonnál eltölt egy kis időt, aztán este átgurul a Kistücsökbe. Mi is pontosan ezt tettük. Szeretem a szemléletes dolgokat, ezért két kép:

Délutáni séta a szélben.

Ezen a ponton indultunk el Szemesre.

Balatonszemesen a fő utcán található az étterem. Szezonon kívül mentünk, előtte már tapasztaltuk a siófoki kongó ürességet, a Kistücsök parkolója viszont tele volt, belül dugig vendékkel. Szerencsére foglaltam asztalt, így elhelyezkedtünk egy kis boxban.

Az étterem jellegzetessége a piros, sárga kockás terítő, a gyanútlan ember azt gondolhatná, hogy akármelyik Balaton környéki vendéglőbe sodorta a szél és bármi előfordulhat. Mi viszont már jártunk itt novemberben, igaz, akkor csak a desszerteket próbáltuk.

Nem gondolva át, hogy hideg és felvágott jellegű lesz, előételnek marinált karalábét választok préselt malacfejhússal. Ez igazán néhány szelet hideg húskocsonya, egyáltalán nem rossz, de megvezetett, hogy magam előtt egy gőzölgő fejhúst láttam, az én hibám.

Főétel lassan sült oldalas, újhagymás burgonyakrémmel és tavaszi zöldségekkel. Az oldalas hibátlan, bár nekem gyerekkorom óta kicsit oda van kapatva mindig a hús széle, ettől függetlenül remek volt, a csontról szépen lefoszlott minden, az ízesítés is csodálatos. (Az igazat megvallva még a kövér részeket is elfogyasztottam.) A burgonyakrém egy kis mellé való köret, a Kistücsök erős a burgonyapürében és hasonló ételekben, a zöldségek pedig zöldségek.

Desszertként stíriai metélt gyümölcs sorbettel, ez egy kis tésztás típusú összesütött napi ajánlatban szereplő desszert féleség, roppant előnyös és finom, korrekt metélt.

A benyomásom az volt, hogy bármit választunk is, finom ételeket kapunk majd. Élményben nekem inkább a Bock bisztróhoz hasonlatos a konyha, én ezt továbbgondolt magyar iskolának hívom. A Kistücsök nagyon jó étterem, bár ebben a formában nem látszik rajta, hogy mennyire. Nem kell ugyanakkor azt sem hinni, hogy ez az étterem maga a csoda, mert arról sincs szó: egy tisztességes, igyekvő, hálás hely. A helyes viszonyulás hozzá az, hogy amikor a déli partra vetődünk, akkor érdemes egy étkezést ide szervezni.

Az étterem tulajdonosával és ügyvezetőjével, Csapody Balázzsal készítettem egy interjút a vacsora végén.

Plastik média: Mikor nyílt meg az étterem?

Csapody Balázs: Ezen a helyen már több, mint 100 éve fogadó volt. Kezdetben Postakocsi fogadónak hívták, az ’50-es években nevezték el “Kistücsöknek”. Én 1992-ben kezdtem el bérelni és üzemeltetni az éttermet, majd 1997-ben meg is vásároltam.

Ha meg lehet ilyet határozni, mi az étterem küldetése?

A balatoni szezon ránk nem vonatkozik, hozzánk bármikor be lehet térni. Nem esküvőzünk, nem csoportozunk, itt nem szerepel a “zártkörű rendezvény” tábla. Hosszabb távon egy klasszikus fogadót szeretnénk csinálni, mint régen, ahol meg is lehet szállni. Nagyon fontosnak érzem, hogy a helyi termelőktől, környékbeli szállítóktól vásároljunk alapanyagokat, húsokat, zöldségnövényeket. Például ugyanattól a családtól vesszük a salátát évek óta. E mellett természetesen az éttermi csapat is régi, kipróbált helyiekből áll.

Az évek során kialakult egy gasztronómiai képem arról, hogy mik azok az éttermek, amiket szeretek. Sokat utazom külföldre, szeretek inspirálódni és itthon megvalósítani dolgokat. Azt látom, hogy Magyarországon nagyon kevés jó kisvendéglő van. Ezek olyan helyek, amit gyakorlatilag egy család üzemeltet, Portugáliában rengeteg ilyen hely van, itthon kevés. Mi is sokat fejlődtünk, de nálunk inkább “csúcséttermek” vannak, hiányzik még az erős középosztály.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen rövid az étlap. Tudatos?

Igen, bár ez még mindig a duplája annak, amit szeretnénk. Néhány tradicionális ételt is kell tartanunk az étlapon, mert sokan vannak, akik csak rántott húst hajlandók választani. Mi inkább a gyakrabban megújuló, szezonális kínálatra szeretnénk a hangsúlyt fektetni. Ez valamilyen szinten ma is megvalósul, mert a táblára kiírjuk mindig az éppen aktuális ételek listáját. Valamelyik nap például megkívántam a túró gombócot. Készítettünk belőle 15 adagot, nagyon hamar el is fogyott, nekem már nem is jutott belőle. Hasonló a helyzet a halászlével is, csak akkor írjuk ki, ha éppen frissen főztük.

Üzletileg hogyan megy most a Kistücsök?

Jó a forgalmunk, de nem termeli még ki a beruházási költségeinket abban az ütemben, ahogyan szeretnénk. Új konyhát, új bútorzatot kellene vásárolnunk, utána pedig megcsinálni a fogadó részt. Rengeteg invesztícióra lenne szükségünk, amit saját erőnkből sokkal lassabban és céltudatosabban tudunk megcsinálni, de lehet, hogy ez nem is baj. Saját magunkat illetően csak a nagy konyhában és a rövid étlapban hiszek. Nálunk szűk értelemben véve a konyhán kilencen dolgoznak, a főszakács Jahni László, akivel már a Kistücsök előtt kezdtük a szakmát a vendéglátásban Siófokon.

Mik a kedvenc éttermei külföldön?

Nagyon szeretem Wachauban a Landhaus Bachert, Észak-Olaszországban, Morteglianóban a Da Nandót, és Cormonszban a La Subidát. Ez utóbbi helyek a szlovén határtól nem messze vannak.

Hogyan lehet az, hogy míg a borászoknál létezik egy nagyon erős és fejlődő réteg, úgy az éttermeknél ma még elvétve találunk csak ilyeneket?

Én azt hiszem, hogy a balatoni tömegturizmus elkényeztette a helyi vendéglátókat. A korábbi biztos és jelentős forgalom nem tette őket érdekeltté abban, hogy szakmailag fejlődjenek. Az igazi vendéglős szemlélet még nem indult meg. Én azt látom egyébként az országban, illetve saját tapasztalatomból kiindulva is mondhatom, hogy még egy 10 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez átalakuljon.

Milyennek képzeli el az első Michelin csillagos éttermet itthon? (Interjúnk készítésekor a Costes még nem kapta meg a díjat.)

Meg tudok fogalmazni néhány dolgot ezzel kapcsolatosan: 25-30 fő maximum. Saját farm, állatokkal, zöldségekkel, gyümölcsfákkal. Elképzelhető lenne például itt a Balatonnál is egy ilyen hely, gyönyörű kilátással, jó levegővel. A konyhában lefinomított magyar ételek, ízvilág és tálalás. Vidéki, megújult konyha.

Kistücsök étterem
Balatonszemes, Bajcsy Zs. u. 25.
(84) 360 133
http://www.kistucsok.hu/
árak: személyenként 5-6 ezer forinttal kell kalkulálni bor függvényében

Az alábbiakban a szervámat mutatom be mégpedig két módon: elméletben és gyakorlatban. Azt hiszem elméletben már egészen jól összeállt fejben, labdával viszont két osztállyal lejjebb vagyok. Évente-kétévente egyszer levideózom magam és megnézem, hogy mennyit fejlődtem (mostanában azt hiszem inkább hátrafelé, mert hetente egyszer járok).

A mozdulat során két pontra hívnám fel a figyelmet. Az első, hogy a jobb oldali, labda nélküli képen mennyire jobban leguggolok, illetve a kezem sokkal stabilabb, határozottabb.

A második az ütés pillanata. Itt is jól látható, hogy a jobb oldali elméleti képen szépen felmegyek karból magasra, ezen a ponton pedig már nézem azt is, hogy hova akarom ütni a labdát, míg a labdás változatban inkább küszködök. A karom nincs rendesen kinyújtva, nem érzem igazán azt a magasságot, ahova el kellene jutnom az ütéssel. Szeretném hozzátenni, hogy ezzel nagyjából eddig is tisztában voltam. Labdával elég nehéz ugyanazt megcsinálni. Feldobás rohadtul sokat számít, sőt, nálam most úgy néz ki, hogy szinte minden azon múlik.

A következőben egy kétszeres lassítású videón előbb a labda nélküli szervámat játszom el, aztán utána ugyanezt megpróbálom labdával is. Ez utóbbi egyébként érvényes szerva volt.

Tenisz tudásom értékelése a 837. óra után:

Egyedül a fonák nyesésem az, amiről azt gondolom, hogy fejlődött valamit, szépen meghúzom a végéig (a labdás rész és az odaállás még mindig siralmas), a tenyereseim ugyanolyan zártak és jellegtelen erőlködések, mint mindig is voltak (talán nyíltam valamennyit). Fonáknál a labda tol hátra, tipikus amatőr hiba. Röpténél a mozdulat megvan tenyeresnél és fonáknál egyaránt, viszont nem csinálok helyet, nem viszem végig, ahogy illene, így lerövidül és erőlködéssé válik. Amire még figyelnem kéne az a rendes előkészítés, az ütőmet nem viszem ki rendesen, az előkészítő mozdulat 60-65%-át csinálom meg.

Remélem profik nem nézik, inkább csak a saját szórakoztatásom miatt csináltam ezt a montázst, illetve a későbbi referencia végett.

A fenti demonstráció arra mindenképpen jó volt, hogy felismerjem: ha három órát járnék hetente, akkor fejlődnék is. Nyáron szerintem lesz két hét, amikor heti hármat, vagy négyet betervezek.

• A Csokonai Művelődési Központban (Google Maps) egész hétvégén retro videójáték kiállítás 10-18 óra közt. (thx Tito!)
• Ha megvesszük a wifis deszkát (ti honnan vesztek?), akkor vásárolhatunk hozzá 3G wifi megosztót a Pannontól Telenortól és a Vodától is, ezzel el lehet kerülni az utazás közbeni net-hiányt.
• A Commodore 64 örökség megbecstelenítése ez a fos (thx Szenyo!):

  

• Az Avatar 2010. április 28-án jelenik meg DVD-n (2.990 Ft) és BD-n (6.990 Ft) az InterCom forgalmazásában.
• Erősen gondolkodom azon, hogy megveszem a svéd Avalanche Studios gondozásában most megjelenő játékot, a Just Cause 2-t. Állítólag nagyon brutál és masszív anyag, ugyan Far Cry típusú sandbox játékmenete van (nem annyira kedvencem), de mindent lehet benne csinálni, amit csak akar az ember. Már van belőle demó is, mindjárt le is töltöm.

• Mac-en a magyar billentyűkiosztásnál a * szimbólumot a shift-⌥-? gombok egyidejű lenyomásával kapjuk meg. CDColt készített is egy nagyon jó bejegyzést erről, érdemes lementeni.

Engem is érdekeltek az Oscarra jelölt filmek, cseresznyéztem közülük néhányat, röviden le is írom a véleményem, illetve értékelem őket az öt fokozatú skálán.

Up in the air ★★★★ — írtam már korábban róla, Jason Reitman is the shit.

The Blind Side ★★★★½ — erről is írtam már korábban, nekem nagyon tetszett, mert jó feldolgozás lett. A végén a draftről való igazi bevágás különösen frankó és az elején is jó a felvezetés.

Precious ★★★½ — megmondom őszintén, hogy semmi ingerenciám nem volt hozzá, Linda erőltette, megnéztük. Kifejezetten jó filmet csináltak belőle, bár roppant nyomasztó végig és a ez az érzés a film után is megmarad. Ettől eltekintve nem éreztem azt, hogy vontatott, vagy lassú, kellemesen folyatta magát. Ennek ellenére nem adok neki négyest, bár éreztem benne.

Crazy Heart ★★★★★ — ez érdekelt a legjobban. Roppant jó filmnek gondolom. A Wrestler után volt egy kis Mickey Rourke szájízem, de nem volt zavaró. Jeff Bridges óriásit nőtt a szememben, nem kicsit azért, mert gitározik és énekel is. Elképesztően hiteles, simán elmenne country énekesnek. A film ritmusa meglehetősen nyugodt, át lehet érezni és élni az eseményeket. A végén kötelező a soundtrack megvásárlása. Újra fogom nézni később.

The Hurt Locker ★★★★ — azokkal értek egyet, akik szerint jó film, de nem érdemli meg az Oscar díjat. Nekem nem volt vele semmiféle bajom, roppant jó a látvány és nagyon szerettem is izgulni alatta. Még nekem is zavaró volt a rengeteg szakmai túlzás, ettől függetlenül nem éreztem úgy, hogy ettől rosszabb film lett volna. Talán ha európaiak készítették volna, kicsit más aspektusba került volna mindez. Jó alkotás lett belőle, egyáltalán nem bántam meg.

Összességében az a véleményem, hogy az “Up in the air”, “Precious” és a “The Hurt Locker” esetén remekül látható az a fajta filmkészítési iskola, ami nekem roppantul bejön. Egyáltalán nem didaktikusak annyira, mint amennyire szoktak lenni, sokkal visszafogottabbak, hagyják az embert eltűnődni, lazán, szellősen bánnak a témával, jól lélegzik az anyag.

Nem elég, hogy elmentem (végre!) Kianekkel a Costesbe, és azonnal megnyerte a Dining Guide év étterme díját, ma megjelent a hivatalos sajtóanyag arról, hogy a budapesti Costes Michelin csillagos étteremmé vált másodikként a régióban. (A másik a prágai “Allegro” olasz étterem.) Persze nem akarnék párhuzamot vonni, de azért azt elmondom, hogy a következő étterem, ahova elmegyek, az Aranyszarvas lesz a Tabánban!

A magyar médiában a hírt Jókuti András szakíró és rádiós műsorvezető szellőztette meg a Rádió Café Gasztrománia műsorában, illetve később az Otthon, édes blogon. Ha megengedtek egy személyes szálat: Jókutival egy teljes véletlen folytán együtt voltam Münchenben a Nike Human Race futóversenyen 2008-ban (ezen a Futóblogos videón 1:50 marknál például ő látható).

A neten nehéz nyomára lelni ennek az információnak, a Michelin láthatóan nem annyira érti még ezt a médiumot, teljesen jellegtelen holnap, fogalom nélküli Facebook jelenlét, így Jókutitól be kellett szereznem a hivatalos release-t, amit most mindenki le is tölthet innen.

Tehát: ma a “MICHELIN guide Main Cities of Europe 2010″ kiadvány (képünkön jobbra, a nagy felbontású kép a poszt végén tölthető le) sajtóanyaga jelent meg a főbb éttermi változásokkal, a könyv pedig holnaptól kapható. A sajtóanyagból kiderül, hogy az európai városokban milyen mozgások voltak Michelin fronton, kiket vezettek ki, kit minősítettek le, kit fel stb. Új belépőként megjelent Magyarország is:

Gerendainak gratulálunk a Plastik média szerkesztőségből. Azt gondolom, hogy gasztronómiai kilométerkő 2010. március 16-a Magyarország történetében.

Hivatalos sajtóanyag eredeti fájlnevű közlésben Download (1257)

A kiadvány nagy felbontású címlapja szintén eredeti közlésben Download