Az utóbbi hetekben előtérbe került nálam a főzés. Nem tudom miért, vagy hogy, de megjelent a vágy, hogy főzzek — talán az öregedéssel jár, fogalmam sincs. Persze nagyon elemi szinten vagyok, de már most élvezetes a dolog. Úgy tapasztalom, hogy elég néhány óra rutin, és az ember kifejezetten otthonosan mozog a konyhában. Ráadásul a főzés egy kreatív önkifejezési forma, ami örömmel tölti el a járóját. Olyan lesz az étel, amilyet képesek vagyunk belőle kihozni, rajtunk múlik minden, baromi izgalmas, sőt, megcsinálni is izgalom és jó értelemben vett stressz.
És most, ennyi év után esett csak le előttem, hogy egy dolog, hogy az ember várja a dolgokat, de egy másik, sokkal jobb dolog, ha maga meg is teszi. Sokáig 1 bites flag volt éltemben az evéshez jutás: vagy van előttem kaja, vagy nincs előttem kaja. Ha nem volt, teremtettem, például úgy, hogy elmentem egy étterembe. Ha már ott voltam, igyekeztem élvezni, de soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy otthon kedvemre is készítsek valamit. Macerásnak, kelletlennek éreztem a dolgot, ugyanakkor a párkapcsolatban mindig a mosogatási részét vállaltam fel a folyamatnak.
A konyhában való aktivitást nem érzem kínlódásnak. Annak idején, ha egyedül voltam otthon, igyekeztem gyorsan tömni magamba valamit, hogy készen legyek, eszembe nem jutott volna, hogy tényleg minimális odafigyeléssel az ember csodákat művelhet. Például egy kis bacont megsütve sokkal gazdagabb és tartalmasabb a szendvics. Minimális energiabefektetéshez társuló nagyságrenddel jobb élmény. Inkább csak gyorsan tömtem be a pizzát, hogy ne kelljen vele foglalkozni.
Az ember a főzéssel uralja a tárgyakat. Egyrészt a konyhai eszközöket, másrészt az alapanyagokat. Ha nem érdekel az otthoni evés, akkor rendre megtörténik, hogy ránk rohad a hűtő tartalma, míg az otthonfőző számára az alapanyagok fejből mennek. Pontosan tudja, mi van a hűtőben és ennek megfelelően készíti ételeit. Ráadásul az otthonfőző úgy optimalizálja ételeit, hogy mindig elfogyassza azokat a javakat, amiket a hűtőben tartózkodnak, megelőzve a rothadást, egészen egyszerűen azért, mert természetszerűen uralkodik az alapanyagok felett.
Az otthonfőzés még arra is remek, hogy a mosogatást letudjuk egy körben. A rutinos otthonfőző ugyanis még melegében elintézi a konyhai eszközök tisztán tartását. A főzési aktussal járó munkavégzés magában hordozza a konyhai eszközök tisztítási folyamatát is, hiszen nem egy nekirugaszkodni való, kellemetlen élménnyé, hanem természetes, magától értetődő folyamattá válik. Hovatovább a körlet tisztán tartása magában hordozza az elégedettség érzést is: nincs jobb annál, mint saját kezünk nyomán létrehozott otthon főzött étel és utána tiszta konyha. A videójáték is jobban esik.
Üdv a klubban!:)
Lassan lesz egy Plastik gasztro blog kiadás is?
divat lett a főzés mostanában, de ez nem baj
üdv a tanoncok között
Egyértelműen az öregedés jele. Én pár évvel vagyok fiatalabb nálad, és a mosogatás-fázist vállalom a barátnőmmel történő közös főzéskor.
A tisztántartás valóban a plussz hozadéka a főzésnek, igaz most már lazultam kicsit, és a használt eszközöket két részre osztom:
1. ami kell még a projekthez, azt elmosogatom, és tisztán elől hagyom a pult szélén, ahol nincs útban
2. megy a mosogatóba
Persze az 1-es osztályba tartozó dolgok a végén mind a 2-es elágazásba kerülnek.
Tányérok, poharak, evőeszközök mennek a gépbe nálam is.
Épp írni akartam, hogy miért nem használsz mosogatógépet?
“Az utóbbi hetekben előtérbe került nálam a főzés. Nem tudom miért, vagy hogy, de megjelent a vágy, hogy főzzek”
Mikor jön a vágy a:
1. Házasság
2. Gyerekgyártás?
A főzés után már csak egy lépés a befőzés, és a cukrászkodás… Hajrá!
Minden mondatoddal egyetértek, ugyanezt élem át én is.
Sőt, ha már itt tartasz, és szereted a filmeket is, nézdd meg a Julia és Julie című amcsi filmet. Van benne gasztronómia, időeltolódás, blogolás, franciák, minden. Korrekt.
Aztán ha megvolt, készítsed el a Burgundy marhát Julia Child módra.
Már láttam azt a filmet, Merly Streep nagyon idegesítően alakít benne, bár értem az okát. Egyébként annyira nem inspirált a főzéshez, inkább csak megnéztem.
“…a főzés egy kreatív önkifejezési forma, ami örömmel tölti el a járóját…”
)
A forma járóját..? Útként jobb. Hmmm..? (Bocs.
Amúgy tényleg jó dolog.
Milyen kést használsz fatter? Ha még nem olyat aminek már a látványa is kielégüléssel tölt el, akkor az első igazi késnél fog eljönni számodra majd a Kánaán.
Kicsit furcsának hat, hogy pár hét főzőcskézés után olyan mélységű filozófiát pöndörítesz a dolog mögé, mintha 60 éve csinálnád. De nincs kétségem afelől, hogy így is gondolod, és egyet is értek mindenben.
És ha nem száll el ez a kezdeti lelkesedésed, nagyon sok pozitívum fog még származni abból hogy időnként (netán gyakran) magadnak/magatoknak főzöl, úgyhogy abba ne hagyd, csak így tovább!
Gyereket akarunk
Az utolsó gondolat: “A videójáték is jobban esik.” azt hiszem ez itt a csattanó!
Én még odatettem volna a végére a szokásos bannert, egy kukta fejfedővel megspékelve: Video Games Are My Religion…
Szeretném jelezni az internet népes közönségével, hogy 1:30 óra alatt végigtoltam az RE5: Desperate Escape-et.
Cook me running.
Balambér: A főzést egy hét alatt meg lehet kedvelni.
Meg a konyha szeretetét – a fontos dolgok a konyhában történnek!
angel: jó post! Úgy néz ki, hogy rákaptál. Hát főzz sokat!
Ha jön a jobb idő próbálj ki egy nagyobb “kerti”-partyt a barátaiddal, ahol te prezentálod a kaját. Látatlanban azt mondom, hogy élvezni fogod a dolgot!
aleksander: azt én nagyon is tudom, jómagam tizensok éve főzök/sütök, nem a főzés ellenében írtam amit írtam
Balambér, mondj egy jó receptet.
(már elnézést, hogy reklámozom itt magamat, de konkrét kérés hangzott el
A “sok jó dolog fog belőle származni”-val arra próbáltam célozni, hogy ha nem hagyod abba a főzést, későbbiekben nagyon szimpatikus életfilozófiai irányokba tud elmozdulni az ember a főzés kapcsán.
Pl. a fenti receptben már egyáltalán nincs semmi műanyag (gulyáskrém, ételízesítő, stb.) És ez nem bigottság részemről, hogy én biza meg nem eszek ilyesmit (dehogynem), de elkezdtem törekedni rá, hogy ha nem muszáj, akkor nem használom, s lám enélkül is lehet ízletes ételeket készíteni. Idővel a húslevesemből is kikerült minden ételízesítő, és hasonlók, ma már kizárólag organikus anyagokból (ti. zöldség, hús, só, bors) készítem, és állítom, hogy finomabb, mint a régi.
Vagy pl. olyasmik, hogy amennyire lehetséges, mindent a szezonjában egyen az ember.
Miattam ne kelljen Spanyolországból behozni az ízetlen, agyonvegyszerezett méregdrága zöldséget februárban. Stb. stb.
21 évesen No-ba kerültem Egyetemre:
német menza: nem tudtam megenni
barátnő nem tudott főzni
———————————–
én ekkor tanultam meg főzni
ergo
nők kivonultak a konyhából is, sajnos
“A videójáték is jobban esik.” – Priceless
Oh, ez igazán megtisztelő. Köszönöm.
Egyedül kell lakni pár évig, messze a szülőktől, és süteményt is megtanul sütni az ember a nagymama/anyuka receptek alapján. Aztán meg nem lehet kizargatni a konyhából.
velkám on bórd fátter
Lesz még nemotthonfőzés is, elég, ha egyszer főzöl buliban, híre megy, onnantól te fogsz főzni mindig, stílusod lesz, elhíresülsz, megjelennek a rajongóid, fikázóid, de csak akkor, ha írsz.
“Sokáig 1 bites flag volt éltemben az evéshez jutás: vagy van előttem kaja, vagy nincs előttem kaja.” Ez mekkora mondat.
Főzni jó!
Kiemelt események:
- Nyáron, amikor a saját magad által készített koviubit eszed a kerti sütés alkalmával.
- Amikor valaki azt mondja, “ez a kaja jobb, mint ahogy Anyukám készítette”
- Amikor magadnak azt mondod: “ez a kaja jobb, mint ahogy Anyukám készítette”
- Amikor valaki azt mondja, “ez a verzió a legjobb, amit eddig ilyenből ettem”
- Amikor télen az általad elrakott (befőzött, fagyasztott, aszalt, szárított stb.) cuccból eszel (ha még te is termelted, mégjobb)
- Amikor valami újat próbálsz ki és bejön
- Amikor rájösz, hogy a rántáskészítést túlmisztifikálják
- Ugyanez piskótatésztára, tésztára, stb-re
- Satöbbi.
Sok kiemelkedő esemény van, de mégiscsak az a legjobb, hogy ha odafigyelsz, napi szinten átélheted mindezt.
mekkoraposzt már megint;
s a kommentek is ottvannak
Hétvégén megpróbálkoztam egy gulyáslevessel. Erős kettes. Nagyok voltak a zöldségek (viszont szépen megfőttek), eltúloztam a zellert (ettől kicsit édeskés lett), a fűszerezést sem éreztem igazán, a hús pedig nem főtt meg rendesen. A lé egyébként meglepően okénak bizonyult, a gyökértől különösen szép krémes állaga lett (amire vágyódom), de ettől még nem lesz közepes. Újra kell csinálni.
erix linkje vmi hatalmas, csakúgy, mint a post maga. értékes kontent!
1. A gulya mellett ácsorgó őr (gulyás) által készített bográcsétel, marhahúsból – illetve ennek leszármazottjai. Szerinted ő levessé higította volna? Csak a sűrű szaft!
2. A török alanya-i büfés szerint -akivel egyszer nyaraláskor beszélgettem- ez IS török étel, valami olyasmi eredettel, hogy “goul as” (így értettem), ami “sok ember”-t jelent magyarul. Szerinte a hódító törökök az étel eredetijét ették a táboraikban, mi meg onnan tanultuk el.
3. A gasztronómiailag jelentéktelen osztrák konyha szerint a hússzaft sűrítve és sima paprikával (pirítás nélkül) meghintve egyenlő a gulyással! Képesek egy virslit leönteni ezzel a szósszal és gulyásnak nevezni (bécsi üzemi konyhában volt szerencsém hozzá).
Tessék “szimbadikusabban” főzni!
Az indogermán nyelvcsládokat beszélő népeknek általában “AHA” effektusuk lesz, ha értelmezik azt a kijelentésünket, hogy magyarok vagyunk. Az egyik ilyen sztereotíp jellemző, amivel illetnek minket (túl azon, hogy lovon járunk a pusztában és ostorral csattintgatunk), az az, hogy nálunk a Gulasch, vagy goulasch a nemzeti étel. Ami persze nagyjából rendben is lenne, de ez alatt ők átalában azt értík, amit mi pörköltnek nevezünk.
Kicsit részletesebben a gulyásról itt:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Guly%C3%A1s_(%C3%A9tel)
Ami pedig az “újra kell csinálni”-t illeti. Ez bizony egy ilyen műfaj. Nálam akár több tucat iteráción is vezethet az út egy (általam) tökéletes(nek ítélt) receptig. Ilyenkor a család kénytelen hónapokig hetente kétszer háromszor babgulyást enni, vagy éppen ami az aktuális kutatási téma.
Nincs mit tenni, a fejlődés érdekében mindent!
Mennyire igaz!
Nemhiába vezeti mindenhol a nagyi a családi húsleves-készítési bajnokságot.
Erixnek is elkene egy best of comment csak azert a linkert
erix meg is kapta.
Jómagam szüleim halála, és “kedves” feleségem köddéválása után kezdtem el főzni, főként azért, mert a lakásban csak hárman tartózkodtunk: a macskám, az unalom, és szerény személyem, így mielőtt végtelen ciklusba fagyott volna a processzorom, fakanalat ragadtam, és kísérletezésbe kezdtem, aminek a macska örült a legjobban, ugyanis többet evett, mint egész addigi életében.
Mára nyugodtam kimonhatom, a főzés kurva jó dolog, pláne, ha egy jól sikerült vacsorát meghálál az ember kedvese.
Utána jöhet a játék.