Kistücsök (Balatonszemes)

Régóta tervezem a balatonszemesi kirándulást a Kistücsök étterembe. Már annyi jót hallottam róla, illetve a Dining Guide a 2009-es éttermek közt is az év legjobb 10 étterme kategóriába sorolta, mindenképpen meg kellett néznem. A budapesti lakosság részére a szűk keresztmetszet a megszervezendő utazás. Balatonszemes egyébként Siófok mellett van mintegy 20 kilométerre. Remek program egyébként, sőt, hazai Michelin-túrának is felfogható, ha az ember rászán egy hétvégét, a Balatonnál eltölt egy kis időt, aztán este átgurul a Kistücsökbe. Mi is pontosan ezt tettük. Szeretem a szemléletes dolgokat, ezért két kép:


Délutáni séta a szélben.


Ezen a ponton indultunk el Szemesre.

Balatonszemesen a fő utcán található az étterem. Szezonon kívül mentünk, előtte már tapasztaltuk a siófoki kongó ürességet, a Kistücsök parkolója viszont tele volt, belül dugig vendékkel. Szerencsére foglaltam asztalt, így elhelyezkedtünk egy kis boxban.

Az étterem jellegzetessége a piros, sárga kockás terítő, a gyanútlan ember azt gondolhatná, hogy akármelyik Balaton környéki vendéglőbe sodorta a szél és bármi előfordulhat. Mi viszont már jártunk itt novemberben, igaz, akkor csak a desszerteket próbáltuk.

Nem gondolva át, hogy hideg és felvágott jellegű lesz, előételnek marinált karalábét választok préselt malacfejhússal. Ez igazán néhány szelet hideg húskocsonya, egyáltalán nem rossz, de megvezetett, hogy magam előtt egy gőzölgő fejhúst láttam, az én hibám.

Főétel lassan sült oldalas, újhagymás burgonyakrémmel és tavaszi zöldségekkel. Az oldalas hibátlan, bár nekem gyerekkorom óta kicsit oda van kapatva mindig a hús széle, ettől függetlenül remek volt, a csontról szépen lefoszlott minden, az ízesítés is csodálatos. (Az igazat megvallva még a kövér részeket is elfogyasztottam.) A burgonyakrém egy kis mellé való köret, a Kistücsök erős a burgonyapürében és hasonló ételekben, a zöldségek pedig zöldségek.

Desszertként stíriai metélt gyümölcs sorbettel, ez egy kis tésztás típusú összesütött napi ajánlatban szereplő desszert féleség, roppant előnyös és finom, korrekt metélt.

A benyomásom az volt, hogy bármit választunk is, finom ételeket kapunk majd. Élményben nekem inkább a Bock bisztróhoz hasonlatos a konyha, én ezt továbbgondolt magyar iskolának hívom. A Kistücsök nagyon jó étterem, bár ebben a formában nem látszik rajta, hogy mennyire. Nem kell ugyanakkor azt sem hinni, hogy ez az étterem maga a csoda, mert arról sincs szó: egy tisztességes, igyekvő, hálás hely. A helyes viszonyulás hozzá az, hogy amikor a déli partra vetődünk, akkor érdemes egy étkezést ide szervezni.

Az étterem tulajdonosával és ügyvezetőjével, Csapody Balázzsal készítettem egy interjút a vacsora végén.

Plastik média: Mikor nyílt meg az étterem?

Csapody Balázs: Ezen a helyen már több, mint 100 éve fogadó volt. Kezdetben Postakocsi fogadónak hívták, az ’50-es években nevezték el “Kistücsöknek”. Én 1992-ben kezdtem el bérelni és üzemeltetni az éttermet, majd 1997-ben meg is vásároltam.

Ha meg lehet ilyet határozni, mi az étterem küldetése?

A balatoni szezon ránk nem vonatkozik, hozzánk bármikor be lehet térni. Nem esküvőzünk, nem csoportozunk, itt nem szerepel a “zártkörű rendezvény” tábla. Hosszabb távon egy klasszikus fogadót szeretnénk csinálni, mint régen, ahol meg is lehet szállni. Nagyon fontosnak érzem, hogy a helyi termelőktől, környékbeli szállítóktól vásároljunk alapanyagokat, húsokat, zöldségnövényeket. Például ugyanattól a családtól vesszük a salátát évek óta. E mellett természetesen az éttermi csapat is régi, kipróbált helyiekből áll.

Az évek során kialakult egy gasztronómiai képem arról, hogy mik azok az éttermek, amiket szeretek. Sokat utazom külföldre, szeretek inspirálódni és itthon megvalósítani dolgokat. Azt látom, hogy Magyarországon nagyon kevés jó kisvendéglő van. Ezek olyan helyek, amit gyakorlatilag egy család üzemeltet, Portugáliában rengeteg ilyen hely van, itthon kevés. Mi is sokat fejlődtünk, de nálunk inkább “csúcséttermek” vannak, hiányzik még az erős középosztály.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen rövid az étlap. Tudatos?

Igen, bár ez még mindig a duplája annak, amit szeretnénk. Néhány tradicionális ételt is kell tartanunk az étlapon, mert sokan vannak, akik csak rántott húst hajlandók választani. Mi inkább a gyakrabban megújuló, szezonális kínálatra szeretnénk a hangsúlyt fektetni. Ez valamilyen szinten ma is megvalósul, mert a táblára kiírjuk mindig az éppen aktuális ételek listáját. Valamelyik nap például megkívántam a túró gombócot. Készítettünk belőle 15 adagot, nagyon hamar el is fogyott, nekem már nem is jutott belőle. Hasonló a helyzet a halászlével is, csak akkor írjuk ki, ha éppen frissen főztük.

Üzletileg hogyan megy most a Kistücsök?

Jó a forgalmunk, de nem termeli még ki a beruházási költségeinket abban az ütemben, ahogyan szeretnénk. Új konyhát, új bútorzatot kellene vásárolnunk, utána pedig megcsinálni a fogadó részt. Rengeteg invesztícióra lenne szükségünk, amit saját erőnkből sokkal lassabban és céltudatosabban tudunk megcsinálni, de lehet, hogy ez nem is baj. Saját magunkat illetően csak a nagy konyhában és a rövid étlapban hiszek. Nálunk szűk értelemben véve a konyhán kilencen dolgoznak, a főszakács Jahni László, akivel már a Kistücsök előtt kezdtük a szakmát a vendéglátásban Siófokon.

Mik a kedvenc éttermei külföldön?

Nagyon szeretem Wachauban a Landhaus Bachert, Észak-Olaszországban, Morteglianóban a Da Nandót, és Cormonszban a La Subidát. Ez utóbbi helyek a szlovén határtól nem messze vannak.

Hogyan lehet az, hogy míg a borászoknál létezik egy nagyon erős és fejlődő réteg, úgy az éttermeknél ma még elvétve találunk csak ilyeneket?

Én azt hiszem, hogy a balatoni tömegturizmus elkényeztette a helyi vendéglátókat. A korábbi biztos és jelentős forgalom nem tette őket érdekeltté abban, hogy szakmailag fejlődjenek. Az igazi vendéglős szemlélet még nem indult meg. Én azt látom egyébként az országban, illetve saját tapasztalatomból kiindulva is mondhatom, hogy még egy 10 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez átalakuljon.

Milyennek képzeli el az első Michelin csillagos éttermet itthon? (Interjúnk készítésekor a Costes még nem kapta meg a díjat.)

Meg tudok fogalmazni néhány dolgot ezzel kapcsolatosan: 25-30 fő maximum. Saját farm, állatokkal, zöldségekkel, gyümölcsfákkal. Elképzelhető lenne például itt a Balatonnál is egy ilyen hely, gyönyörű kilátással, jó levegővel. A konyhában lefinomított magyar ételek, ízvilág és tálalás. Vidéki, megújult konyha.

Kistücsök étterem
Balatonszemes, Bajcsy Zs. u. 25.
(84) 360 133
http://www.kistucsok.hu/
árak: személyenként 5-6 ezer forinttal kell kalkulálni bor függvényében

45 hozzászólás

matyee

“Nem kell ugyanakkor azt sem hinni, hogy ez az étterem maga a csoda, mert arról sincs szó: egy tisztességes, igyekvő, hálás hely.”

Véleményem szerintem azért ennél jóval több, vagy lehet csak ingerszegény az ország, de kevés ilyen minőségű hely van. Persze az alap igazság mindig el: De gustibus…

Lori

Matyee, az a baj, hogy ma itthon nagyon kevés olyan éttermet találsz, amire rá lehet mondani, hogy “tisztességes, igyekvő, hálás hely”. A másik dolog, ami engem nagyon elszomorít és a magyar “fogyasztókra” nagyon jellemző: “sokan vannak, akik csak rántott húst hajlandók választani”.

Józsinak meg köszönet a posztért, mostanában ha új étterembe vágyom felcsapom a plastik-ot 🙂

silver42

A Kistücsök Étteremhez személyes kapcsolatok (is) fűznek és talán kicsit elfogult vagyok, de én ki merem jelenteni, hogy bizony a déli-part legjobb étterme. Rendszeresen járok oda borestekre is, amikor a konyha igazán brillírozhat (étlapról nem lehet pl. 60 órán keresztül sütött borjúgerincet vagy libamáj alapú crème brulée-t kérni) és általában leborulok kulináris nagyságuk előtt. Emellett nagyon fontos a jó légkör, a kellemes kiszolgálás, az igényes tálalás, illetve példátlan széles és igényes borkínálat. Ez a Kistücsök. Barátoknak csak Tücsök. 🙂

Sajnos az a helyzet, hogy Balázsnak teljesen igaza van. A környékbeli éttermek rettenetes módon elkényelmesedtek és ha bárki (évek óta) azt kérdi tőlem hová menjen vacsorázni, azt szoktam tanácsolni, hogy autózzanak még fél órát Szemesig. Megéri.

matyee

Silver42: én ezért nem gondolom, hogy nem helytálló a fent idézet sor. Rengeteget járok Tücsibe, sokszor leautózom, júniustól szeptember végéig minden hétvégén ott vagyok, és eddig még nem csalódtam a Kistücsökben! Kevés ilyen hely van!

ct

nagyon nagy like a Kistücsöknek. Sokkal inkább érdemelne akármilyen csillagot.

Balambér

Kistücsköt még nem próbáltam, de nem ez az első alkalom, hogy nagyon jókat hallok róla, úgyhogy fent van a listámon, ahova el kell menni.
Viszont a silver42 által említett déli-part legjobb étterme kategóriába mindenképp nevezném a Mauro-t is Zamárdiban. Tavaly voltunk ott, és fantasztikus volt, nálam top 5 étteremélményben van. Első blikkre el se hittem, hogy közvetlenül a strand mellett nem egy kifőzde jellegű facilitást találok, hanem egy minden igényt kielégítő, zseniális konyhájú, első rangú étterem.
Ajánlom mindenkinek.

zimmith

Szimpatikus vélemény, hogy milyennek kéne egy Michelin csillagos étteremnek lennie. Valahogy én is így képzelném.

kobak

Nagyon jó kis bejegyzés volt. És igen, én is kedvet kaptam ellátogatni a Kistücsökbe.

mulidesign

Jó kis hely lehet. Már alig várom, hogy végre beszippanthassam a balatoni táj illatát, na meg egy jó kis halászléét… Mindenkép kipróbáljuk 🙂

Vágási Matyi

Legközelebb eszek itt egyet, Neked/Nektek pedig ajánlom a Jégverem panziót Sopronban.

codered

Lemaradtam valamiről, vagy az ilyen low-grade “húsok” (malacfej) most miért lettek ilyen divatosak? Broáf 🙁

silver42

Helyi éttermekben jó vagyok. 🙂 Balambér említi a Mauro éttermet. Valóban jó hely, főleg amikor először jár ott az ember. Érdekes a hangulat, ahogy a pincérek rohangásznak fel-alá és minden érkező- és távozó vendégnek kórusban köszönnek. Az étel is jó, a kiszolgálás is megfelelő. Valóban érdemes kipróbálni, ha még nem járt ott az ember. Mindemellett nem emlegetném egy lapon a Tücsökkel, de tulajdonképpen a második helyet megérdemli. Csak nagy a lépés onnan az elsőig. 🙂

pappito

eljen a kistucsok. viszont a modorossag nem volt eddig jellemzo itt (fogyasztottam…brrr)

itt egyebkent jol is lakik az ember?

csak mert a koszteszban nem, nem is azert megyen oda valaki. de ide ;n speciel enni mennek…

pappito

codered nem most lettek divatosak, eddig is azok voltak, csak eddig nem adtak oket az ettermek. nem low-grade az egyaltalan, csak kicsit beleszokott a nep az uraskodasba.

meg ugye a szockoban ezeket a reszeket elvitte a husipar, (haztajiban mindig is ettek oket) most meg nincs kozponti husipar, ugyhogy ettermi minoseg is vasarolhato beloluk.

azert mert a magyar vendeglatas a mirelit szuzermenel tart, attol a vilag meg nem allt meg…

matyee

Mauro jópofa “pizzéria”, de nem lehet egy lapon emlegeni Tücsökkel, igaz nem is úgy tervezték szerintem. Mindenesetre azt is meg kell nézni, a maga nemében nem okoz szerintem csalódást.

vitya

Itt azért tisztességes az adag, de asztalt foglalni hétvégén, ebédidőben mindenképp érdemes.

codered

pappito: köszönöm a részletes felvilágosítást. Szerintem ezek a nyesedékek továbbra sem sorolhatók a “hús” kategóriába, de nyilván ezt csak a már elfogyasztott mirelit szűzérmék mondatják velem.

pappito

bobby én nem írom a megettem helyett azt, hogy elfogyasztottam.

mondani meg pláne nem mondom. a megyent meg mondom. is.

de hát… na mindegy.

Adi

“Én 1992-ben kezdtem el bérelni és üzemeltetni az éttermet, majd 1997-ben meg is vásároltam.”

Boldogult anyai nagyanyám Szemesen élt, pár házzal a Tücsöktől a szőlőhegy felé, de még ráláttunk. Kb. ’92 környékén tűnt föl, hogy megszűnt az addig éjszakánként ordító mulatós zene és sokkal nyugodtabban lehet aludni nyaranta, nyitott ablaknál. Ezért külön köszönet Csapody úréknak. 🙂

gyorstalpaló

Január elején voltam, nagyon bejött.
Nagyon teteszett, hogy tényleg a helyi termelőktől veszik a cuccokat, odafigyelnek a borokra (amennyire lehet, az is Balaton környéki), a levendula zselét (emberek, azt ki ne hagyjátok!), lekvárt, befőttet, stb.
A titok szerintem ennyi: a tulaj szenvedélyesen akar jót csinálni és SZEMÉLYESEN van jelen, felügyeli a minőséget. Enélkül ma nem megy…

Parci

Józsi, hogyan “készítettél az étterem tulajdonosával és ügyvezetőjével, Csapody Balázzsal egy interjút a vacsora végén”?

úgy értem, ismerted valahonnan? vagy életedben nem láttad, ámde odamentél egy pincérhez, és “csókolom, Józsi vagyok, Plastik media, és szeretném meginterjúvolni az ügyvezetőbácsit”?

merő kíváncsiságból kérdem. 🙂

gyorstalpaló

@Parci
Úgy van, hogy ez az ember tényleg ott van és beszélget a vendégekkel. Már aki szeretne vele. Nekünk is sikerült.

Parci

tehát küldetéstudatod volt (van). helyes. a beszámoló jó / hasznos lett.
(csak azért sem kérdezem meg, hogy melyik Hu legjobb blogja :D)

Mefi

Józsi, lehet egy kérdésem?

Komolyan nem kötekedésből, de: mennyit fizettél a saját magad által elfogyasztott ételekért illetve az étterem elhagyása és az első “kéne valamit falatozni” gondolat között mennyi idő telt el?

Görbüljön meg az iPhone-om, ha kötekedés, de: teljesen rendben van a modern konyha, a pörkölt-nokedli kombináció újragondolása, az elegáns, francia stílusú tálalás, de ezért az ételmennyiségért, amit a fotón láthatok, én nagyjából kétezer forintot adnék, súlyos borravalóval. A marinált karalábé öt falat, az a sült oldalas nagyjából tíz és a végén öblítésnek két nyelésnyi stíriai metélt, végeredményben én ettől még a malacpecsenye és a csülök pékné módra elfogyasztásán ábrándoznék, pedig valószínű hogy te sem kétezer forintot fizettél.

És persze csak ha tényleg drága, akkor bennem felvetődik a kérdés, hogy egy reform módon, dizájnosan tálalt, egyébként semmi extra ételért miért fizessek többet, ha elmegyek egy házias kis étterembe, és bár a hagyományos babgulyás és sült oldalas párossal, de kétezer forintot fizetek itallal, és egy hétig nem tudok ételre gondolni.

Vagy csak én gondolom rosszul?

Mefi

Meg fogom próbálni, komolyan, és írok is róla.

De ha nem laktam jól, vendéged vagyok egy Big Mac vagy kínai gyorséttermi menüre!

Parci

A Bock adagjai nagyok, ha tolsz előételt, levest, főételt, desszertet. Ha viszont csak valami lájtos előételt és egy főételt, akkor annyi KELL! 🙂

György

A “rántott húsra” reflektálva: én, mivel nem járok sokat étterembe, ezért nem igazán merek kockáztatni a választás során. Így a biztosra megyek: sajttal, esetleg még sonkával is töltött rántott hús, rizs (igazi jó menzás, ragadós) vagy sültburgonya, és tartár. Desszertnek pedig mákos guba.

GreeNThumb

A magyar vendéglátás is átvette a franciás stílust. Lehet látni a tálaláson: nagy tányér, középen ízlésesen elhelyezett étel, igényes de nem túlzott díszítés.
A franciás vendéglátáshoz hozzátartozik az is, hogy ők azt vallják, nem szabad egy étellel azonnal jóllakni. Több fogást kell enni, kissebb adagokat, próbálgatni az ízeket, minden ételhez hozzáillő iltalt fogyasztani. Szerintük az ember az ízekért, élvezetért menjen étterembe és ne azért, hogy degeszre egye magát egy pörkölttel. Ezzel tulajodképpen egyet is értek. ÉTTEREMBE hangsúlyozom, és nem azokra a helyekre, ahol állva eszel meg egy adag rántott húst körettel 900 Ft -ért, ami papírvékony, de jóllaksz vele, mert triplán van panírozva és folyik róla az olaj, majd úgy gondolod, hogy ez remek hiszen olcsó és jóllaksz. Nyilván nézni kell az adagot is, de nem csak attól jó egy hely, mert sokat adnak, vagy éppen keveset, hanem attól, hogy finom az étel, minőségi alapanygokból készült profi eljárással. A magyar átlag, aki évente 1 – 2szer, vagy annyiszor sem megy étterembe, nem lát rá erre, innentől megy a fikázás, ha egyszer bemegy egy igazán jó helyre, akkor miért csak 18 dekás bélszínt kapott 1 kiló helyett, mikor a piacon ugyanennyibe kerül egy kg.. lol.. Addig amíg valaki nem ért hozzá, ne írjon véleményt egy helyről. Ezt a fröcsögő kommentelőknek üzenem 🙂 A Bock pedig az egyik legjobb étterem M.O. -n.

GreeNThumb

Még annyit hozzáfűznék, hogy ne emlegessük egy lapon a Maurot, ami egy olaszos jellegű hely, a Bockot ami egy gasztrocsúcs, és a Kistücsök éttermet. Egyszerűen nem lehet őket összehasonlítani szinte semmilyen szempontból.

Orosz Péter

Őszintén meg szoktam hatódni azon, ha valaki Magyarországon becsületes munkát végez, mert annyira ritka. Talán ez tetszett annyira a Kistücsökben, ahol tegnap ebéd-vacsoráztunk, vagy minek hívják a délután négyes érkezést. Előtte földet műveltünk hobbiból, később paradicsomok, tökfélék, és változatos saláták nőnek majd a megművelt földön, köztük mángold.

Nagyon szép, nagyon egyszerű ételeket lehet enni a Kistücsökben, az a különlegességük, hogy nincsenek elbaszva. Nem eszelős konceptétterem és folyamatos gasztro-optikai csalódások. Natáliának a reverse engineering másodpercekbe telt. De mivel Magyarországon egyszerűen nincs ilyen, nem lehet rábökve bemenni egy étterembe és ott nagy valószínűséggel jót enni, ezért a Kistücsök kimagasló és emlékezetes. Illetve mostantól a hobbiföldműveléssel töltött napok lezárása lehet, mert fél órára van a birtoktól, és az odavezető táj meseszép.

Hogy egy jó minőségű alapanyagokból szellemesen komponált, szépen prezentált, kedvesen felszolgált ételeket bemutató hely szenzáció, az az igazán furcsa. Ez a fajta hely lenne az éttermek kötőszövete-alapja-válla-akármilye, amin aztán a kísérletezés és a művészet megállhat stabilan, hogy egy Costes ne kulináris holdbázis legyen, ahová a hagymát is Saturn V szállítja. Olyan étteremkultúra, ahol minden vidéki étterem egy lokalizált Kistücsök, az ottani zöldségből, az ottani borból, az ottani állatok húsából. Ott van például a Józsi előétele, amit én is ettem, karalábé-fejhús-retek-citromlé-bors-eny-nyi. Egyszerűsége ellenére csodafinom volt, ehhez nem ultracentrifuga és pacojet kell, hanem néhány gondolkodással töltött perc és némi kísérletezés.

Az üdvözlőfalat (pacal-lencse-madársaláta! itt már nevettem), az előétel, a főétel és a desszert után aznap már senki nem evett. Reggelire egy banánt ettünk, a kettő között lapátoltunk (trágyát és hamut a földre). Én a napi ajánlatot fogyasztottam, ami gyönyörűen megsütött rostélyos volt, tejszínes kelkáposzta, dödölle. Nem volt nyomasztó, katonai adag, nem az volt a célja, hogy utána három napig meneteljünk a Negevben, illetve ennek híján ájultan tántorogjunk, az volt a célja, hogy közben boldogok legyünk és a végére harmonikusan jóllakjunk. Harmonikusan. Ez fontos, ugyanis ezért megyünk étterembe.

A magyar vendéglátás szörnyű, közömbös tenger, de egyre több az ilyen apró sziget, amitől barátságosabb lesz az egész, mint az égbolt, amikor már adaptálódtak a fotoreceptorok a sötéthez. Egy Kistücsök, egy Zazzi, egy pisztrángos Feri, egy Vári Cukrászda, egy Sarki Fűszeres, ha elegen lesznek, akkor majd világítanak napközben is, és nem kell blogokat olvasni ahhoz, hogy jót együnk, hanem csak be kell menni bárhová és ebéd-vacsorázni egy jót, vagy minek hívják a délután négyes érkezést.

marci

Nagyon jó hely, nálunk minden nyárnak az egyik fénypontja a kistücsökbeli vacsora (és a naplementézés a lellei Kishegyről).

Longhand

@Adi:
nekem is anyai nagyszülők/dédnagyszülők éltek a közvetlen közelében (ahol most Latinovits emlékmúzeum van) és én is gyakran hallgattam éjjelente a Kistücsökből elhallatszó cigányzenét. 🙂
A Tücsökből hordták a kosztot a nagyszülők, szeretnivaló kis étterem volt már régen is.

Bejárok elég gyakran mostanában is, amikor ügyfelet sikerül lecsábítani Pestről félútig, akkor ott szoktam tárgyalni a Tücsökben vele.

szenyo

ezen megakadt a szemem visszaolvasva:
” itt nem szerepel a “zártkörű rendezvény” tábla”…

Pénteken kint volt a tábla, hogy zártkörű, ugyanis EU-s politikusokat kajáltattak…
De szombaton már rendben volt 🙂