Etelének, az Index éles kezű dizájnerének hobbiprojektje “Cicaman”:
Folyamatában nyer értelmet ez az angol közönség számára is releváns internetes tartalom. Sajnos követhetetlen Tumblr posztok formájában érhető el, csak reménykedhetünk benne, hogy egy méltón CMS-elt rendszerben foglalnak helyet a jövőben a strip-ek. Akit érdekel, innen indul, lentről kell felfelé nézni a genezis striptől az alján.
Cicaman! Lájkot megadtam.
Annak idején Airport Expresszel kezdtem a wifi netezést, viszont mióta átálltam a nagyobb testvérre, azóta nem használtam, pedig milyen jó kis eszköz! Lényege, hogy meglévő hálózatunkat könnyedén bridge-eli (kiterjeszti/erősíti), illetve a házi hi-fi eszközbe beledugva azonnal egy kompakt lejátszó berendezés válik belőle, amivel könnyedén tudjuk a házból akárhonnan streamelni a zenét. Ezt hívják “AirTunes”-nek.
A konfigurálása roppant egyszerű, be is mutatom: első lépésben dugjuk be az eszközt egy elektromos aljzatba, aztán kössük össze a hifivel. Ha ez megvan, indítsuk el az Airport Utility-t, amivel fel tudjuk konfigurálni a hálózati eszközeinket, válasszuk ki az Airport Expresst! Ezen a ponton megkérdezi, hogy átváltsunk-e arra a hálózatra, nyomjuk meg a “switch” gombot. A továbbiakban egészen egyszerűen meg kell csak határoznunk, hogy mit akarunk:
A végén adjuk be neki a meglévő hálózatunk jelszavát:
Ha megvan, felírja a konfigurációs beállításokat, aztán újraindul az eszköz és készen is vagyunk. Ne felejtsük el az “iTunes – Preferences – Devices” szekcióban meggyőződni arról, hogy be van kapcsolva az AirTunes keresése!
Ha ezzel is megvagyunk, nincs más dolgunk, mint az iTunes jobb alsó sarkában levő speakers részt kiválasztani kedvünk szerint.
Ez még mindig semmi, mert letölthetjük szifonra a “Remote” nevű alkalmazást az App Store-ból (link itt), amivel gyakorlatilag a telefonunkon keresztül bármelyik, iTunesben levő számot rá tudjuk küldeni a hifire. Rém kényelmes, ha otthon akarnánk zenéket hallgatni, ráadásul az album art teljes képernyőn megjelenik iPhone-on:
Érdemes elolvasni az Apple AirPort Express terméklapját is. Végül néhány kérdés-válasz:
K: Miért használsz iTunest?
V: Ezért.
K: Miért használsz iPhone-t?
V: Ezért.
K: Az Apple akkor is egy gonosz cég! Nem szeretjük!
V: Én sem találtam még jobbat.
Függöny.
Mostanában heti három alkalommal járok futni a Margit-szigetre. Annyira örültem, amikor megláttam ezt a civil kezdeményezésként kirakott táblát:
Korábban rendőrök tartatták be a dolgot, de az utóbbi időben konkrétan senki sem száll le a kerékpárról. Tényleg, ennél már csak az lenne a nagyobb vicc, ha robogóval pöfögne valaki végig azon a kis ösvényen. De kimondom, mert időnként ki kell: SZÁLLJ LE A BICAJODRÓL, KÖCSÖG, NEM FÉRÜNK EL AZON A NYOMORULT HÍDON.
Tervezem, hogy Linda bicajával csak ezért el fogok oda menni, végigtolom tízszer bazmeg. Oda-vissza.
És akkor még nem kezdtem bele az éttermek füstmentességét hirdető kampányomba.
Állást foglalok: engem kifejezetten nem érdekel a téma, eleve hülyeségnek tartom a magyar “kereső” koncepcióját, én már 1998-1999-ben Verhás Péterrel az Indexben végigszívtam ezt az egészet (bár akkor még teljesen más volt a világ), viszont egy dolog erejéig szeretnék kitérni erre az ügyre.
Nem jó poén ennyire szopatni Sajtos “Zerking” Istvánt. Elkövetett egy hibát, van valami terméke, nem is nagy dolog, ami megváltoztatja az életünket, nem is értem, mitől olyan kibaszott izgalmas ez a kérdés, viszont ha lehet ugrani, na, akkor bazmeg mindenki ugrik.
Szégyelljétek magatokat.
Háttér: csinált egy szörcs.hu magyar-releváns keresőt, amiről kiderült, hogy valójában egy átskinezett Google. Aztán megindult a de-fame hadjárat, amiben a magyar bili-közönség annyira jó. *taps* *taps*
Háttér 2: engem személy szerint nem érdekel, hogy Zerking hogyan “vezette meg” a szakmát, a magyar startup közönséget és ki tudja még mit. Egyszerűen látom, hogy ha fel lehet háborodni, akkor mindenki meg is teszi, minél nagyobb hanggal.
Disclaimer: semmi közöm Zerkingékhez, magánvéleményem az, hogy a szolgáltatás életképtelen, de felháborít, hogy mennyire feljogosítva érzi mindenki magát arra, hogy nekimenjen a szerencsétlennek.
Szabó “HH” Gergely nagyon jól fogalmazza meg a mobiltelefon kérdés kapcsán:
Kicsit a korai pc-lázra emlékeztet ez az egész hardver-versengés – ahol “a nagyobb/gyorsabb kijelzők/gépek a jobbak” elv érvényesült. Egészen addig, amíg a fogyasztók nem kezdtek el tömegesen rájönni arra, hogy nekik igazából már nincs is igényük jobb felbontású, nagyobb fizikai méretű kijelzőkre, még erősebb procival, még több memóriával futó számítógépre.
Segítek befejezni a gondolatot:
“Ezt a koncepciót először az Apple Inc. vitte sikerre, ahol már nagyon régen nem érdekes az, hogy milyen eszközben milyen hardver csücsül (a mobil eszközeik pontos specifikációit kifejezetten titkolják is), egyszerűen fogyasztóként biztosak lehetünk benne, hogy amit vásárolunk mindig nagyon korszerű termék lesz.”
Jövő héten hétfőn Steve újra színpadra áll este 7-kor, aztán eldöntjük, veszünk-e.
Számos portja létezik az eredeti Prince of Persia játéknak és az iPhone / iPad port múlt heti megjelenésével célszerűnek éreztem rendet tenni a fejekben (mármint a saját fejemben) a kérdés kapcsán.
Az akkori 25 éves Jordan Mechner 1989-ben Apple II-re készítette el a játékot. A kiadást egy évvel később, 1990-ben követte az Amiga / Atari ST és a PC változat, amik gyakorlatilag teljesen azonosak voltak egymással. Azért csak gyakorlatilag, mert az Amigás és PC-s port grafikailag pixelre azonos, viszont az Ataris változatba már itt-ott belerajzoltak néhány dolgot, sőt, a fő sprite sem azonos az “eredetivel”. Az alábbi képen összehasonlítottam az Amigás és ST-s változatokat egymással. Jól megfigyelhető a sprite-ok mellett, hogy a háttérgrafika is módosult helyenként:
Én eredetinek egyébként az 1990-es Amigás / DOS-os portot hívom — ezek egyébként 32 színből voltak megrajzolva. Nem tudtam leellenőrizni, de véleményem szerint Mechner pixel-szakilag az Amigás változatot rajzolta konkrétan meg, és az Apple II jelenítette meg úgy, ahogy. (Az Apple II nagyon furcsán dithereli a grafikákat.)
A DOS változat egyébként az összes létező hardveren és grafikus csatolón elfutott, én annak idején 1991-ben Hercules grafikus kártyás megjelenésen játszottam (klasszikus pillanat, amikor bevetik a tömlöcbe, aztán felkel, ezen az animáción mindenki eldobta az összes agyát), kötelező volt a színes CGA-s változat, majd berosáltam az EGÁ-s színektől, de a VGA megjelenítés volt csak azonosnak tekinthető az Amigással.
Eltelt egy újabb év, ekkor volt a nagy 16 bites konzol boom, a PoP-ból is megjelent mindenféle változat az összes konzolra átrajzolva. Ezeken tényleg teljesen felesleges tételesen átmenni (sőt, a PoP összes portját egyáltalán végigvenni), mert mindegyik másik grafikával rendelkezik és a recept mindenhol ugyanaz: az eredeti Amigás grafikának átalakítása az adott platform technikai paramétereinek megfelelően.
Egy érdekesség, hogy 1992-ben, a konzolos megjelenések évében jelent meg a Macintosh port. Ez azért izgalmas, mert az összes konzolon nagyjából 320×256-nak megfelelő 32 színű grafikákkal találkozunk, viszont a Mac-es változat már 640×400-as, az eredetihez képest vízszintesen és függőlegesen is dupla felbontású változat (pontosan mint az iPhone 4G-ben, haha). Fogták az eredeti Amigás portot, megduplázták a felbontást mindkét irányba és újra rajzolták az egészet. Gyakorlatilag a teljes játék ugyanaz hangulatilag, mégis sokkal szebb a finomabb grafika miatt.
Elsőként nézzük meg az Amigás és a Mac-es title screen-ek összehasonlítását (sajnos 610 pixelre van clippelve a Plastik méretkorlátai miatt):
Érdemes megnézni még azt is, hogy a börtön pályák tile-setjei hogyan változtak a konverzió során. A Mac-es portot hívják egyébként “enhanced remake”-nek:
Az enhanced remake másik fontos újítása, hogy a főhős már nem az a fehér ruhás jellegtelenebb valaki, hanem egy turbános figura, ami gyakorlatilag az 1992-től következő portoktól jellemző, így például megfigyelhető a “túlrajzolt” 1993-as MegaDrive porton is:
Ugyanez jellemző még a szintén 1993-as Super Nintendo portra is, ahol picit másképp néz ki a sprite, de ugyanúgy sokszínű, túlrajzolt:
Az SNES port érdekessége még, hogy nem az eredeti 13 pályát, hanem egyenesen 20-at tartalmazott, sőt, az eredeti pályák is ki lettek egészítve külön szobákkal, bossfightokkal (!), ahol nem csak kardozni, hanem hajolgatni is kellett. A Super Nintendós port egyébként helyett kapott (hát persze) a most május végén megjelent, legújabb “Prince of Persia: The Forgotten Sands” Wii változatában is, amit sajnos meg kell vásárolnom.
De visszatérve még egy gondolat erejéig: 1994-ben érkezett meg a Prince of Persia 2, ami DOS-on ugyanúgy 320×200-as VGA grafikával rajzolt, Mac-en ugyanakkor már ez is “enhanced” grafikával készült. Ez a játék nem lett annyira sikeres, csak három portja létezik: DOS, Mac és SNES. Mind a három azonos, a sprite is a már megszokott turbános “modern” iskolát követi, képünkön a Mac-es változat:
Ez a játék egyébként egy picit már elmozdulás az eredeti hangulattól, amolyan Aladdin-típusú játék lett, nekem annyira nem is tetszik.
A múlt héten kiadott iPhone / iPad portok címe: “Prince of Persia Retro” és teljes mértékben a Mac-es változaton alapul. Mivel a 640×400-as bontás helyett csupán 480×320 pixel áll iPhone-on rendelkezésre, össze kellett mindent szépen nyomorgatni, viszont túlzás nélkül állítható, hogy ez a Mac-es hires port még mindig:
Photoshopban egyébként összehasonlítottam az enhanced remake-kel és gyakorlatilag nem történt más, mint az, hogy átscale-eltek szépen mindent, aztán itt-ott kijavítgatták az eltéréseket. Ettől függetlenül ugyanaz. Kicsit zavaró, hogy a touch kontrollok belelógnak a játéktérbe, így például az első pálya végén a kardot gyönyörűen kitakarják. Érdekes módon, de leginkább költséghatékonyság miatt az iPad változat grafikája nem a 640×400-as porton alapul, hanem egyszerűen az iPhone van felnagyítva.
iPhone / iPad tippek a végigjátszáshoz:
A játékban nem lehet menteni, viszont bármelyik pályától el tudjuk kezdeni a játékot. Érdemes megvásárolni, az 1 dolláros árért (€0,79) igazán megéri.
update 20101031: Tarján Richárd egészített ki emailben a Spectrum 128 portról. Ez a nem hivatalos, ám az eredetivel gyakorlatilag teljesen megegyező orosz port 1996-ban jelent meg. Eredetileg azt gondolták, hogy nem lehet megírni, aztán mégis sikerült. Egy YouTube videón mozgás közben mindez:
Aki kíváncsi a háttérre, olvassa el Richárd összefoglalóját ezen a címen.
Prince of Persia Retro (iPhone és iPad):
Broken Sword Directors Cut HD (iPad):
Koi Pond HD (iPad):
Ez utóbbi nagyon klassz, az iPhone-on korábban már megismert változatban immáron be is rendezhetjük a saját tavunkat:
Nekem mínuszos hír, hogy mától Európában is kapható az iPad. Vannak viszont, akik rámentek a dologra, így például Lénárd Gábor barátom, aki éppen Svájcban tartózkodik munka ügyben, és oda rendelte meg a deszkát mindenféle kiegészítővel. Lénárd Gaba soha nem látott, fogott és használt még iPad-et, így érthető, ha a pénteki napjának egyik háttér processze a szállítmányozó cég tracking oldalának refreshelgetése volt 20 másodperces időközönként. Az irodába rendelte az eszközt és egyre türelmetlenebbül várt pénteken. Ebből a feszült várakozás frusztráló élményanyagából történhetett meg, hogy az alábbi üzenetet szúrta rám két refresh közt:
A sors iróniája és fintora, hogy az üzenet elküldése után csengetett a postás az irodában, eltelt egy kis idő, majd meg is jelent az alábbi buborék:
Erre, és nem másra, képes az Apple iPad mágikus és forradalmi termék. (Scott Forstall kifejező szemeivel elmondva a mondatot.mov)
Néhány napja érhető el a store-ból az Air Display €8 alkalmazás (HU App Store link), amivel másodlagos touch (!) monitort fabrikálhatunk az iPadből. Természetesen kell hozzá egy iPad dock is, de ezt már korábban beszereztem. Egyébként ezt is nagyon megéri, mert álló helyzetben gyakorlatilag egy “future touch kiosk” eszközt kapunk, remek konyhai net-rádió állomás lehet belőle némi hangosítással stb.
A telepítés meglepően egyszerű, konfigurálni pedig konkrétan nem kell semmit:
Az Air Display természetesen a wifi hálózaton keresztül adja át az adatot, így kicsit remote desktop hangulata van, lagos is, viszont remek arra, hogy kirakjuk a Photoshop palettákat, twitter és chat ablakot, ki hogy szereti. Ha már megtehetem, ugye. Érdekes módon ilyenkor esik le, hogy az iPad DPI-je nagyjából pontosan akkora, mint a laptopomé, csak eddig nem vettem észre. 
Nagyon vicces és fura látni az ablakokat rajta egyébként. Az iPad napról napra egyre univerzálisabb eszköz szerepét kezdi betölteni az életemben.
Uraim, egy fantasztikus korban élünk.
A Wired megjelentette végre az iPades digitális kiadványát, amin elég régóta dolgoztak, hiszen sima PDF néző helyett valami interaktív tartalom lett a végeredmény. Sajnos az Adobe-vel működtek közre, valami köztes, Flash-fordítós megoldást főztek ki maguknak. Nagy meglepetésre kiderült, hogy az Apple nem fogja jóváhagyni a dolgot, így fogták magukat és újraírták obj-C-ben az egészet, ami immáron 4 euróért megvásárolható a Store-ból ezen a címen.
Remélem, hogy nem számonként kell majd külön app-okat venni, hanem in-app purchase-ben megoldható lesz a dolog, de ha nem, az sem baj, hiszen –
– én élni szeretem a jövőt, nem blogolni róla. Hazamegyek, azonnal végigolvasom a Toy Story 3 feature cikket, majd pedig térdre rogyok, összekulcsolom a kezem és elkezdek reménykedni, hogy eljussak valami pre-screening vetítésre (remélem többen olvassák és megsajnálnak engem, bloggert, aki az eredeti, Lasseter-féle 1995-ös “Ha vár egy jóbarát” Toy Story filmet a filmtörténet egy korszakos alkotásának tartja).
Függöny.
update: megvettem, hihetetlenül jó. Minden oldalnak megcsinálták az álló/fekvő változatát, még a hirdetéseket is. Roppant klassz experience olvasgatni a Wired-et ezzel a sok interaktív, egyáltalán nem zavaró dologgal. OMG! FUTURE! OMG!
Egészen pontosan a VMware Fusion 3.1 jelent meg tegnap. A 3.0.x használóknak ingyenes upgrade, a többieknek le kell rakni a dollárt az asztalra. Én szerencsére 3.0.x-en voltam már, így csak töltöm, csak töltöm.
Az upgrade letölthető innen. Sok sebesség és megbízhatósági kérdést javítottak, a kiadós readme.txt elég sok változtatásról számol be. Számomra a legérdekesebb:
Copy and Paste, Drag and Drop Improvements
Copy and paste images between a Windows or Linux virtual machine and the Mac.
Copy and paste formatted text (RTF) between a Linux virtual machine and the Mac.
Elég keményen elrontották ugyanis, a fórumuk régóta zajos, az eredeti thread, ami erről szól, 2009. október 29-én íródott és azóta többen is átvándoroltak a konkurens Parallels Desktopra. Én magam is eljátszadoztam a gondolattal, csak éppen nem volt kedvem ezzel is szórakozni egy estét, inkább körbejártam a hibát. Annyi történt vele egyébként, hogy egy guest-ben másolt, több cellát is tartalmazó Excel kijelölésből teljesen érthetetlen módon PNG lett, de valami iszonyatosan fárasztó módon, hogy semmire se volt használható. Az elvárt működés természetesen az, ami KORÁBBAN, értsd, a 2.x változatoknál is működött, azaz szépen RTF-ben hozza át a clipboard tartalmát lehetőséget adva arra, hogy egy Excel riportból sorokat másoljunk át Gmailbe.
Én továbbra is virtualizáltan használom a Microsoft Office 2003-at további tervek nélkül az átállást illetően. Nagyon kényelmes egyébként: a Finderben megkattintott XLS / DOC és PPT állomány gond nélkül megnyílik a guest OS alatt. De ha már itt tartunk: nem annyira jó egyébként a virtualizáció, hiszen 600 megát fixen lezabál a gépből, ezért nagyon várom a 2011-es Mac Office-t, amiben szép új ikonok lesznek — megint:
Remélem maga a szoftver használhatóbbra sikerül majd.
A Mac-es produktivitás suite-et egyébként nagyon ajánlom, Keynote világbajnok prezentáció készítő (és nem is Flash alapú memory hog / performance killer cucc), a Pages világbajnok szövegszerkesztő, amit egészen konkrétan imádok (de még vektoros logókészítésre is alkalmas! olyan nekem a Pages, mint Stallmannek az EMACS), a Numberst viszont nem tudtam megszokni és csak egészen egyszerű feladatokra, mint például grafikonok gyönyörű PDF beformázásaira használom.
Hands-on review.
Jópofa telefon. Nyomogattam, próbálgattam, még egy 2 gigás micro SD kártyát is vásároltam hozzá, mert tárhelyet nem adnak a telefonhoz (nem tudom, hogy a boltihoz adnak-e, az én készülékemhez nem volt). Nagyon sok tekintetben jobb, mint az iPhone, mert “nyitott”, bluetooth-ot úgy kezeli, USB drive-nak lehet használni, megy rajta a tethering (nem próbáltam, csak láttam az opciót), nem kell hozzá hónapokat várni, hogy “engedélyezzék”, Facebook, Flickr, Twitter integrációt alapból tudja, dashboard sokkal rugalmasabb, mint iPhone-on, szanaszét lehet az egészet csavarozni, és ezt kapjátok ki, nem kell madzagozni hozzá. Ezt FB2 jól megfogalmazta:
Amíg csak iPhone-om volt, addig is idegesítő volt, hogy mindig kábelt kellett magammal hordani, meg dugdosni, ha új zenét akartam a telefonra tölteni, vagy podcastokat befrissíteni. (…) Az meg különösen agyhalál, hogy ha veszek egy iPhone szoftvert, feltelepíti alapból az iPad-re is, teljesen káoszos ez a két eszköz-egy iTunes helyzet.
Ez a kábelezés dolog vicces volt 12-13 éve, mikor a PalmPilot PDA-m kötöttem a gépre soros porton, és tolta rá a tartalmakat a HotSync.exe, de ma már van wifi körülöttem, van 3G a készüléken, minek leláncolni az egészet egy számítógéphez? Ráadásul az iTunes a zenegyűtemény alkalmazásból egy nagy, lassú, bonyolult platformmá hízott. Lassan indul, egy csomó dolog kényelmetlen benne, egyre kevésbé kedvelem.
Teljesen igaz, évek során megtanultunk vele együtt élni.
Nekem viszont szokatlan volt az iTunes sync után az Android zene lejátszója, hogy csak fel kell dugni USB-n, megjelenik a drive, aztán rá kell dobálni az MP3 állományokat. Illetve bocsánat, az M4A-kat, mert nekem ilyenek vannak. Gond nélkül felismeri az iTunes DRM-mentes dolgait, album arttal, feltaggelve megy simán minden. Lehet, hogy ehhez van egy szinkronizáló szoftver is, hiszen elképzelhetetlennek tartom, hogy kézzel, fájl szinten vacakoljak azzal, mi van rajta és mi nincs.
A telefon használata során nem éreztem azt, hogy “kell”, hanem azt, hogy “más, de nem jobb”. Innovációt nem találtam benne, egészen egyszerűen egy használhatóra megcsinált, az iPhone OS-ből sok elemet átvett, két év alatt remekül beért, távol-keleten hack-elt, elemeiben Apple-ről másolt UI-val rendelkező telefon. Kellemes, ám egy osztállyal lejjebb versenyző autó. Azt gondoltam, hogy két hétig kizárólag a HTC Desire-t fogom használni, és nagyon megnézem magamnak, aztán néhány nap nyomkodás után úgy döntöttem, hogy egy több napja érlelt karimatúrót fogok én ezzel szarakodni, ennyire nem érdekel a dolog.
Lassabb a képnézés, nem “ruganyos”, nem érzi az ember, hogy dolgozna a digitális anyaggal. Értem én, hogy FLV videótól kezdve minden formátumot megkajál, képeket is felpakolja rá az ember és máris böngészi, de a pinch-zoom az nem olyan, a pannelés nem olyan gyors, és a kép szélénél sem rugózik vissza. Aki iPhone-on iskolázta magát, annak ez gagyi. Sajnos, gagyi.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen készüléket vásárolnék magamnak, ha nem gondolnám azt, hogy az iPhone jobb nála a gyökér szinkronizáció ellenére.
De kérdezzünk meg másokat is. ern0 / Soc. Brigade:
Jó telefon, bár még van egy kis egypontnullás íze, de hozza a kötelező gyakorlatokat. Gergő meg Blumi demózott tegnap, batteri suxz ugye, Gergő, aki kanál helyett is telefont használ, azt mondta, hogy fel kell raknia napközben is töltőre.
Ami a frankó, hogy a facebook-twitter-address book accountokat össze lehet linkelni, felkínálja valami egyezőség alapján, aztán az address bookban is lehet látni az utolsó státuszt. A webOS-hez képest kicsit nehézkesnek találtam a task váltást: van valami pulldown, ahol lehet látni az éppen futó prgmokat, meg a recenteket, de a webOS kártyás dolog sokkal szebb.
A böngésző nagyon király, double tappolsz, és rázoomol a hasábra, viszont simán zoomolhatsz még jobban, mert a kiszemelt hasábot újratördeli a screen méretéhez. A játék felhozatal nem túl erős, bár csak free appokat láttam, nem lehet itthon vásárolgatni.
A kijelző eszement szép, 800×480 vagy mekkora, egyeszerűen rokkz, és viszi a proci is, smooth minden. A fényképezőgép viszonylag jó, a vaku frankó, lehet jó kis videókat csinálni megfelelő fps-sel. Blumi kedvenc appja az, ami a launcher screen-en egy ikon helyére berak négyet.
A mérete nagyon király, meglehetősen vékony, és ugye, ahol elválik a szar a májától, az iPhone-tól való különbség, hogy pl. installálhatsz rá appot SD kártyáról, van rá Norton Commander, Shell, SSH, bármi.
Amikor pl. elfordítod, akkor nem azonnal fordul, hanem baromi hosszú idő múlva. A HTC UI-ja még a legjobb a többi Androidhoz képest, ezért is említettem a webOS kártyás dolgot, amit nagyon hiányoltam. Kellemes meglepetés volt ebben a kibaszott egygombos Apple-Google világban, hogy egész mélyen lehet konfigurálni a rendszert, én valami nagyon nem bírom azokat a programokat, ahol nem lehet ezt elvégezni rendesen. Itt valahogy elfeledkeztek róla, és pár perc alatt láttam egész – fontos – apróságok beállításait.
“Körösztanyámnak” inkább az iPhone való, talán, illetve fogalmazzunk úgy, elég neki, de én 100-130 eFt-ért hadd állíthassam be a scrollbar sebességét, kifizettem, úgy érzem. Azt nem tudom, miért tolja a Google ezt a hülye Java-t, ha natív lenne, tízszer ilyen gyors lenne. Tudom, persze, hogyne, így ha processzorváltás lesz, semmit nem fogunk megérezni. Ott van pl. az Apple, a desktop platformon már a harmadik processzorcsaládot koptatják, de én nem látom akkora előnyét egy VM-nek, mint amit veszítünk a sebességen.
Az Android egy 1GHz-es processzoron megközelítette a 400 (?) MHz-es iPhone teljesítményét, (abba ne menjünk bele, hogy normális játék nem lesz emiatt), de azt előre megjósolom, hogy az Androidos tabletek lassúak lesznek, vagy erőmű proci lesz bennük, és le fognak merülni gyorsan.
Aki Desire-t vesz, vagy van neki, esetleg iPhone-ról szokott át (áruló!), nyomja be a lájk gombot.
A készüléket a HTC magyarországi ügynökségétől kaptuk tesztelésre, és futárral küldjük majd vissza, ahogy kell.
update: a hozzászólások közt még megmondom a faszát:
- Úgy tűnik, mintha annak örülnék, hogy nem fut a Flash Androidon: leszarom ezt az egész Flash nevű köcsögséget, már régen ClickToFlash-t használok és blokkolok minden Flash tartalmat az asztali gépemen is, mert, ahogy már sokszor mondtam, métely az internet testén, de kérdezzétek csak meg linuxos testvéreimet, ők már évek óta ezt harsogják. Engem egyáltalán nem zavar, hogy nincs a telefonomon Flash, megszerzem másképp azt a néhány darab információt. Ez az egész Flash-ezés egy kibaszott zsákutca, egy olyan gyökérség, ahol csoportok próbálják bebizonyítani, hogy van értelme más platformot választani, azonban nem látják, hogy ez nem a lényegi kérdés, a gyökér Flash ugyanis nem azonos az Internettel. Az a hülye Adobe cég hülye pluginje.
- Mindenki olyan telefont használ, amilyet akar, nekem nem jött be a HTC tajvan expressz, de biztos sok embernek bejön, hogy kigyűjti a Flickr fotót, meg mit tudom én és ehhez kapcsolódik a következő:
- A Roland Garros honlapján kétféle mobil megoldást kínál: 1. iPhone dedikált app a store-ból 2. minden másra valami mobil interface, ami gyakorlatilag egy “optimalizált” weblap. Egészen addig, míg a tömeg iPhone (ma még az), majd hülye leszek mást használni, de tényleg. Ezt a posztot nem olvasta senki? http://plastik.hu/2010/04/01/2010-ben/
Erről ennyit.
Tavaly szeptemberben már írtam egy, tartalmát tekintve best-of-show kategóriás posztot arról, hogyan telepíthetjük fel a Szabad magyar szótár (Magyarispell) adatbázisát Snow Leopard alá, aminek segítségével valós időben ellenőrizhetjük minden Cocoa programban a beírt szöveget. (Ahogy írom ezt a posztot, szintén piros betűvel húzza alá a nem ismert szavakat.)
Most azért vettem újra elő a témát, mert azóta, bevallom, nem frissítettem szótárat én sem, viszont idő közben három új release is megtörtént, sőt, ma már az 1.6.1-es változat telepíthető. A változások:
- új szavak, például: “melegfelvonulás, mém, MR2, narratíva, netbook, Obama, offshore, madarászat, madzsong, maflás, magyarigazolvány, nyuszkó, önironikus, összvonalas, plazmon, rokonul, sms-ezik”, illetve ezek mellett a korábban általam is észrevételezett ‘blogol-’ is bekerült (sajnos a ‘blogger’, és a ‘förmver’ még mindig nem)
- unicode-os szavak: “µl (mikroliter), µg (mikrogramm), µV (mikrovolt)”
- ligatúra támogatás (remélem ez Mac-en is megy): “Az ff, fi, fl, ffi, ffl karaktersorozatokat tartalmazó szavak mostantól unicode-os f-ligatúrákkal is felismerésre kerülnek”
A telepítés nem különösebben bonyolult (de nem ajánlott az OS X-es telepítő csomagot tőlük feltenni, mert abban csak a régi, 1.4-es szótár van):
1. töltsük le az 1.6.1 csomagot: hu_HU-1.6.1.tar.gz
2. helyezzük el a két hu_HU nevű állományt a merevlemezünk /Library/Spelling mappájában
3. győződjünk meg arról, hogy a “System Preferences – Language & Text – Text – Spelling részben” a “Magyar (Library)” opció van a legfelül
Innentől kezdve minden Cocoás program képes lesz helyesírást ellenőrizni magyarul, sőt, bekattintható egyszerűen az is, hogy gépelés közben is láthatóak legyenek a hibák az “Edit – Spelling and Grammar – Check Spelling While Typing” opcióval.
Mi kell még?
A weblap sajnos nem kínál RSS feedet a változtatásokról, viszont a SourceForge megfelelő mappáját követni tudjuk! Kiguberáltam a feed pontos címét a release mappához, tehát ezt követve azonnal értesülünk a szótár újabb változatairól: 
Igaz, hogy kézzel sem túl bonyolult, de nagyon jó lenne, ha lenne Mac-es telepítője a legfrissebb csomagnak minden kiadás után, mint a tools.csokolade.hu címen gyűjtött Unixos csomagoknak, amik, FYI, napra pontosak. A telepítő tartalmazná a nyersanyagot és egyszerűen bemásolná őket a helyükre, valamint kérésre elhelyezné a Text lista tetején a megfelelő bejegyzést. Ha valaki összedobja és vállalja a frissítését, örömmel meghosztolnám, vagy linkelnék rá!
Akinek szüksége lenne installerre, vagy hasznosnak gondolja a posztot, nyomjon egy lájkot a bejegyzésre a cím alatt, lássuk, mennyire népszerű a téma, thanks!
Referencia végett felteszem ide is a Huawei E220 modem driver telepítésének útmutatóját Snow Leopard alá. Teljesen felesleges a 3G szolgáltató driver csomagját és gusztustalan betárcsázóját feltenni, elég a nyers driver. A lépések:
1. a Huawei weblapjáról le kell tölteni az installert: MobileConnectDriver(4.16.00.00).zip (helyi tükör)
2. mountolni, majd telepíteni a benne levő installert, next-next, nem kell rebootolni
3. dugjuk fel a modemet, a Mac egyből észreveszi, hogy megvan a modem és a network prefsben azonnal látszik is az új interface, a HUAWEI-Mobile-Modem-hez írjuk be az alábbi telefonszámot: *99# az advanced kapcsolót pedig töltsük ki az alábbiak szerint (feltételezve, hogy vodánk van):
4. “Apply” és máris üthetjük a “Connect” gombot (de ki is vihetjük a menübe a telefon ikont az egyszerűbb elérhetőség miatt a “Show modem status in menu bar” opcióval)
Továbbra is inkább a dedikált modemmel netezem a telefonom helyett, pláne, ha több órás mobil session-ről van szó.
Enjoy!
PS: Aki hasznosnak találja ezt a posztot nyomjon egy lájkot, illetve a hozzászólások közt is jelezze, kíváncsi vagyok, hány embert érdekel.
