persze nem kell dobalni a gepet, illetve ha ket ssd-vel csapatjuk akkor tokmindegy

“A manuális megoldás egy olyan utility, ami az egész drive-ot végigtörli, illetve olyan is van, ami csak az éppen nem használt blokkokat teszi rendbe – az Intelnek, OCZ-nek van ilyenje, Macen érdemes időnként lefuttatni.”

Legjobb tudomasom szerint erre az Intel fele Toolbox kepes ami jelenleg kizarolag windows ala erheto el. Ha tudsz valamit amit en nem pls share.

“A virtuális memóriát feltétlenül érdemes az SSD-re tenni, hiszen az oprendszerek nagy szekvenciális írásokat és kis random olvasásokat csinálnak rajtuk, és az SSD-k mindkettőben kiválóan teljesítenek a HDD-khez képest. A temp folderekkel kábé ugyanez a helyzet.”

Elvi szinten egyetertek, viszont desktop kornyezetben elegendo RAM eseten a swap gyakorlatilag alig van hasznalva. OSX alatt 8G RAM eseten nagyon ritkan megy 64M fole a swap file merete amit viszont sokszor ir/olvas az OS. Ha SSD elettartamra optimalizalok akkor tovabbra is fenntartom hogy erdemes elmozgatni. (szerver felhaszanlas illetve perzisztens cache teljesen mas terulet, kizarolag desktoptol beszelek arrol is csak akkor _ha_ van eleg RAM)

PS: Szep osszesites, gratula !

Swapot SSD-re, ha már a ramba nem fér el egy tömörített.

- A flash memóriacellák újraírhatósága véges, az olcsóbb MLC flash kb. 10 ezer újraírást bír el cellánként. Az SSD kontroller chip egyik legfontosabb feladata az írások elosztása a drive teljes felületére, így csökkentve az egyes cellák fizikai terhelését. Az Intel X25-M modellek napi 20 GB írás mellett 5 évre vannak specifikálva, namost ennyit azért kevés desktop user ír ki, főleg a rendszerlemezére, szóval nem kell idegeskedni.

- A flash memória törlésekor az SSD-k nem egy-egy bitet, hanem egy nagyobb szektort (128-512K) égetnek ki nagyobb feszültséggel, ebből két dolog következik: az egyik, hogy ha betelt a flash (nem feltétlenül a diszk, de kiírtál már összesen 80 gigát amióta megvan) akkor a kontrollernek el kell kezdeni kitörölgetni szektorokat hogy helyet szabadítson fel. A másik, hogy ilyen helyzetben az SSD-k elkezdenek belassulni, akadozni.

- A vázolt újraírási probléma automatikus megoldása a TRIM parancs, amit jelenleg a Windows 7 ismer csak, a legtöbb Linux disztribúció illetve az OSX nincs még rá felkészítve. (Linux 2.6.33 kerneltől van TRIM, de asszem nem minden fájlrendszer alatt). A manuális megoldás egy olyan utility, ami az egész drive-ot végigtörli, illetve olyan is van, ami csak az éppen nem használt blokkokat teszi rendbe – az Intelnek, OCZ-nek van ilyenje, Macen érdemes időnként lefuttatni.

- A flash memóriák blokkos szervezettsége, a kommunikációs csatornák száma, illetve a kontroller chipek adatfeldolgozási sebessége és az algoritmusaik minősége miatt vannak szarabb és jobb SSD-k. Szekvenciális sebességben szinte mindegyik agyonveri a vinyókat, de véletlenszerű elérésben (főleg írásban) már nem ilyen rózsás a helyzet. Az Intel, Sandforce, Indilinx kontrolleres SSD-k a legtöbb feladatra faszán helytállóak, a többinél (Samsung, JMicron, Toshiba) már gondok lehetnek. Elsősorban nem a drive mérete, hanem a kontroller típusa tehát, amire figyelni kell teljesítmény szempontból.

- A virtuális memóriát feltétlenül érdemes az SSD-re tenni, hiszen az oprendszerek nagy szekvenciális írásokat és kis random olvasásokat csinálnak rajtuk, és az SSD-k mindkettőben kiválóan teljesítenek a HDD-khez képest. A temp folderekkel kábé ugyanez a helyzet.

- Ha vigyázni akarsz az SSD-re, akkor inkább a diszk defragmentálót, és a fájl indexelőt kapcsold ki, egyikre sincs szükség csak feleslegesen terhelik a meghajtót. Érdemes ezen kívül a particionáláskor figyelni arra, hogy legalább 4K, de még inkább 128-512K boundaryra kerüljenek a partíciók, így a lehető legkevesebb TRIM-re lesz szükség. (Linuxon lehetőség van formattálni partícionálás nélkül is, ez a tuti alignment megoldás.)

- Olvasgassátok Anand SSD tesztjeit, sokminden kiderül belőlük:
http://www.anandtech.com/tag/storage