Plastik média

Raiffeisen az új honlapra átállással egy sor hibát idézett a rendszerében. Ennek egyik eleme, hogy a június 14-én feladott, beküldött, aláírt, meglófaszozott számla kiegyenlítésem nem ment át az egyik partneremnek, aki ma reggel szólt, hogy mi lenne, ha mégis kifizetném. Arcpirulás, azonnal nyomozom stb.

30 percet lógtam a telefonon, a diszpécser menet közben technikai szünetet kért, beszélt a helyi vbalival, beletúrtak az adatbázisba, végül kinyomozták, hogy valóban feladtam a megbízást, viszont nem jutott át hozzájuk, azóta is tronként kering a digitális útvesztőben.

“Oké, akkor töröljük ki.”

“Nem tudjuk kitörölni, fel kellene újra adnia a megbízást, Sasvári úr.”

“Köszönöm, hogy tisztelettel szólít meg, de mégis azt gondolom, hogy önöknek ki kellene tudni törölni, nehogy aztán kétszer levonják a számlámról, megkárosítva engem és családomat.”

Végül úgy döntöttem, hogy feladom újra. Ekkor még mindig a beszélgetésben voltunk egymással, a fáradt hangú, semmiről sem tehető diszpécser és én, feltörekvő háztáji blogger. Feladtam, erre megjelent a régi megbízás is, de nem ott, ahol kellett volna, hanem ott, ahol nem kellett volna. Hangomban gyermeki örömmel tájékoztattam erről a körülményről a diszpécsert, aki hasonló örömmel tájékoztatott, hogy igen, akkor “valószínűleg” megoldódott a probléma.

Valahogy kitöröltem a régi megbízást, és megpróbáltam elküldeni az újat. A jóváhagyáshoz szükséges SMS nem érkezett meg a telefonomra. A beszélgetés így folytatódott:

“Nézze tisztelt uram,” mondtam neki, “én értem, hogy az iPhone 4 elindulása meglehetősen nagy digitális káoszt okozott, hallani elszíneződő kijelzőről, keret érintésére eldobódó hívásokról, viszont az hogy lehet, hogy már a visszaigazoló SMS sem érkezik meg 60 másodperc elteltével?”

“Sasvári úr, előfordulhat, hogy túl sok SMS-t kell bankunknak kikézbesítenie, ilyenkor ún. queue (ejts: kjúba) rendezi a rendszer a kiküldendő SMS folyamot.”

“Tisztában vagyok a dologgal, az önmagába visszaforduló informatikai vektor kifejezést nem véletlen alkottam meg háztáji szinten jelentős blogomon.”

“Nem olvastam…”

“Elküldöm mégegyszer a megbízást.”

Természetesen nem jött meg az SMS másodszorra sem. Ezen a ponton mély meggyőződésemmé vált, hogy egy, az egész világot behálózó, önmagába visszanyúló informatikai vektor áldozatává váltunk. Ezt erősítette meg a diszpécser is, aki így folytatta:

“Sasvári úr, harmincas mobilja van? Most kaptam az információt, hogy a T-Mobile hálózatával problémák vannak.”

És valóban, tegnap éjjel gyakorlatilag néhány weblap működött csak, Tóta W. rémülten msg-zett rám, hogy akkor most ettől, vagy a 2013-ban bekövetkező napkitöréstől kell-e jobban félni.

Én viszont azt mondtam, hogy inkább menjünk el aludni. Most pedig azt mondom, hogy koncentráljunk a munkánk azon részére, amihez nem kell internet, vagy telefonhálózat. Például szerződéseket remekül tudunk szövegezni Wordben. És ha az sem megy, akkor papírra fogok írni golyóstollal!!

ELŐRE, BARÁTAIM!