Soha életemben nem voltam Szatmárnémetinél messzebb Románia területén, tegnap viszont elrepültem Marosvásárhelyig, hétfőn vissza. Eltöltöttem ott emberek közt nettó 9 órát, ennyi benyomásom van. Ráadásul üzleti ügyben mentem, nem kirándulni (és nem blogolni).
Ez az egész “Erdély” kérdés egész életemben elkerült. Annyit tudtam róla, hogy ott laknak emberek, akik “ízesen” beszélnek, és több ismerősöm is járt már ott nyaralni, akik jókat mondtak róla. Soha nem érdekelt Erdély, soha nem jártam ott, 9 óra benyomása ért, ráadásul egy többnyire üzleti ügyből kifolyólag.
Megdöbbentett a dolog, több szempontból is.
Először is elönti őket a nemzeti öntudat, a magyarság, magyarnak levés. Nekem, aki itt élte le egész életét Magyarországon, ez egy nem létező dolog, hanem adottság. Körbevittek a városban, büszkén mondták el, hogy melyik épület miről nevezetes. Ismétlem: üzleti ügyből kifolyólag voltam ott, nem turistáskodni. Innen indult Petőfi Sándor, itt fordultak meg a postakocsik, akik vitték a magyar postát — rengeteg épület és történet. (Persze ezt az egészet nem erőlködésnek kell elképzelni, hanem egy természetszerű beszélgetés természetszerű folyamataként.) Én Budapestről semmi ilyesmit nem tudok, szégyen-gyalázat, de valamelyik nap esett le, hogy a “Szent Jobb” a Bazilikában van elhelyezve, ami mellett naponta elmegyek nintendóval a kezemben.
Kiderült, hogy vendéglátóm magyar óvodába küldi a gyerekét. Határtalan büszkeséggel jelentette ki ezt a mondatot, nekem első hallásra a “WTF” jutott eszembe, meg az, hogy Budapesten “trendi” nem magyar óvodába íratni a szerencsétlen kis-lol-t, és szépen lassan mindent megértek.
Ezek az emberek kevesen vannak, ott élnek kisebbségben egy idegen néppel, egész életükben ott éltek és elköltözni sem akarnak. Megtalálták már az utat, hogy merre kell menniük, hogyan kell kibaszottul túlélniük a románok közt (mégegyszer: ők ott egy kicsi nép a nagy masszában), ennek ellenére mégis szeretik a dolgokat és megtanulták azt, hogyan kell. De amikor arról esik szó, hogy a kereskedelmi igazgató óvodás kisfia az édesapja unszolása ellenére sem hajlandó románul beszélni, csak magyarul, akkor azért csak összeszorul a szívnek nevezett húscafat.
Ez az egész “magyarság” dolog teljesen mást jelent innentől kezdve a számomra. És ezt nem kell jobbra tolódásnak látni, lófaszt, egyszerűen ott kinn nettó 9 óra után megértettem valamit, amiről eddig kb. nulla fogalmam volt. Sokkal jobban megértem és átélem azt, hogy ott mi a fasz van, illetve e mellett az is kicsit jobban érdekel, hogy itt mi a fasz van. (Persze hozzá kell tennem, hogy ott lehet megérteni ezt igazán, ott nyer igazi értelmet.)
Vendéglátóimnak nem kellett volna, de a hotelt és fogyasztásomat fizették, hoztak-vittek, foglalkoztak velem, etettek-itattak. A végén a búcsúzáskor lenéztem a cipőm orrára és elnézést kértem, hogy ennyire tájékozatlan, fogalom nélküli vagyok Erdélyt illetően, illetve azért, hogy ilyen kevés tudással egyáltalán oda mertem tolni a blogger pofámat. Nagyon szégyelltem magam.
És most, miközben írom ezeket a sorokat, még mindig nagyon szégyellem magam, mert az, ami nekem van, és természetes, az óvodán át minden, inkább és ezerszer is inkább őket illetné meg.
re
Ez, Józsi, egy gyönyörű írás volt. Tetszett elejétól a végéig. Jó néha ilyeneken is elgondolkozni.
Józsi, először valami alázóst akartam írni, de rájöttem, hogy jobb későn mint soha. Most már elvesztél, beszippantott a cucc, menni fogsz sűrűn. Azt azért érdemes tudnod, hogy mondjuk a gyimesek vagy Székelyudvarhely 10x ekkora flash, de legalább van hová fejlődni. Hajrá!
Szép poszt Józsi. Respect.
mzperx00, látod, aztán mégis rájöttél, hogy mi az igazi hozzászólás. Namasté.
soha nem jartam kint, de szeretnek eljutni egyszer oda.
ellenben van egy kollegam aki onnet jott par eve.
sokat tudna meselni. ami a legerdekesebb szamara, hogy mig kint oriasi az osszefogas koztuk, addig itt a magyar mar majdnem a magyar ellensege, es azt lesi hol b..hat ki a masikkal. ezen kellene elgondolkodni nagyon surgosen.
csakhat a nagy “jolet” elvakit mindenkit sajnos…
arrol nem is beszelve, hogy egy gyonyoru orszag, az egyik legszebb Europaban.
Régóta olvasom ezt a blogot, amely a te emberi fejlődésednek is lenyomata. Kimondottan örülök, hogy az élet apró kis hülyeségei és sokszor feleslegesnek tűnő baromságai mellett az ilyen dolgokra (és itt visszautalnék a Nagy Lacira történő rácsodálkozásodra Barcelonában) is kezd kinyílni a szemed, és ami még jobb, tudsz őszintén vallani az érzéseidről, hibáidról.
Kezdesz férfivá érni, József.
+csak a poén kedvéért:
Erdélyi ismerőseim mindig visszatérő sztorija az, hogy az anyaországi magyarok többsége, amikor először jár Erdélyben, beleesik abba a hibába, hogy megkérdezi a vendéglátóját: – Mégis, hogy tudtak itt Romániában ilyen jól megtanulni magyarul?
Szatmárnémetiben mikor voltál és miért? Én ott lakom, aztán ősztől Kolozsvár, egyetem.
Ha még erre jársz, akkor a Békási-szorost (meg mellette a Gyilkos-tót) érdemes megnézni. Kolozsvár is nagyon szép. Bukarest a sok látványosság ellenére undorító, és ezt elfogultság nélkül mondom.
Ott is csak látogatóban. Az messze nem ilyen volt viszont.
Kár, hogy nem lehet hsz-t szerkeszteni.
nemrégiben én is kint jártam, ugyanígy biznisz témakörben.
ami fura volt, és érthetetlen számomra: emberek 10 perc ismerkedés után a 3. ismerős autósboltját kinyittatták, hogy legyen alkatrészünk.
jó magyarosan mondva ki volt nyalva a seggünk, a vendéglátók a szó szoros értelmében és nagybetűvel VENDÉGLÁTÓK voltak, kedvesek, barátságosak, nyitottak.
ami nekem nem tetszett, az maga a környezet, de erről nem az ott élők tehetnek. mindenesetre olyan ismerősökre tettem szert, akikkel ezek után is aktívan fogom tartani a kapcsolatot (és nem a biznisz miatt).
Hmm, hát nem, a várost én sem szeretem. Ahol én lakom, ott szinte mindenki magyar(90-95%). Itt az emberek egyáltalán nem néznek román tv-t. Falu, kicsi, nyugis, jó.
Na most ezt szorozd meg ezerrel, amikor egy erdélyi magyar elmegy csángók közé. Az már igazi szórvány, kb. az utolsó generáció a teljes elrománosodás előtt, a magyar nyelv 300 évvel ezelőtti verzióját beszélik (tele román szóval).
Az erdélyi németekről pedig már végleg lecsúsztunk.
Erdélyi magyarok poénja: a mai napig használják azt a szólást, hogy “nálunk, Magyarországon”.
Szégyelheted is magad te antiszemita
van tobb erdelyi magyar es erdelyi magyar ismerosom, akik budapestre jottek szerencset probalni. azt kell mondanom, mas (kevesebb?) okbol persze, de a romanoknak is napi harcot jelent ott elni.
kb american dream budapesten az eletuk, de tepernek is erte sokat, kitartoan.
btw az egyik magyar srac minden otodik szavan gondolkodnom kell, dehat a pesti szleng nagy a weben is, nem talalkozom mas szokeszlettel egyebkent.
erről beszélünk már egy ideje
hát Józsi, én itt élek erdélyben és szerintem nagyon igazad van!
Jo poszt, riszpekt a gondolatmenetert es azert hogy es ahogy megirtad. (voltam erdelyben es bennem is hasonlok fogalmazodtak meg)
tetszik….köszi
Jo post. Kedvem tamaft autoba ulni, es ellatogatni Erdelybe. Mondjuk mar regota kivancsi vagyok, csak a szar utak tartanak vissza, hogy vegre megnezzem, milyen az amirol gyerekkoromban rengeteget olvastam. Abel a rengetegben megvolt fatter? http://mek.oszk.hu/01000/01082/html/index.htm
Én tizenvalahány éve járom Erdélyt, de ugyanezt tudom én is csak mondani annak, aki még nem járt ott, oda el kell menni és bele kell szippantani a levegőbe.
Józsi, én sem tudtam volna ezt szebben leírni, amit leírtál. Tiszteletem a cikkedért.
Handrás, vágj bele! Rengeteget változtak, fejlődtek arrafele is a dolgok, szinte minden faluban van vendéglátás korrekt módon. Javaslok elsőnek egy nem túl távoli célpontot: Kalotaszentkirály. Nem mondok többet, tégy próbát.
Szép írás.
.
Valaki tud linket adni olyan térképhez, amin a települések nevei magyarul (is) szerepelnek? Google nem tudja mi a dörgés
Tényleg nagyon jó írás! Én még pici koromban voltam erdélyben és a gyönyörű erdőkön kívül másra nem nagyon emlékszem. De el fogok látogatni valamikor ha tehetem megint.
nagyon jó és elgondolkodtató írás, most már másképp nézek a plastik.hu-előtti kis mario fejre meg úgy az egész blogra…
Köszönöm
Köszönöm!
Örülök, hogy nem nyomtam ki a blogot a readerből az előző postok után!
Én is csak 2 éve jártam arra először és nagyszerű élmény volt!
Handrás:
” csak a szar utak tartanak vissza,”
felejtsd el… nem rosszabbak mint itt! sőt…
szóval ez ne tartson vissza
Handras: Legyél férfi és menjél vonattal…
Nagynéném vitt ki először 19 évesen, mostmár 13 éve. Én akkor döbbentem le ezen. Ez nem magyarkodás – ennek a szónak a megléte önmagában is egy őrület magyar szájból. Azt, hogy voltunk valakik, meg kik vagyunk, már csak egy nem magyar területen élő magyar szájából lehet megtudni. Itthon a médiából tönkretett szavaknak hála, már nem láthatunk tisztán. Itthon ha azt mondom “hazafi” vagy “nemzeti”, már oldalakra gondolnak az emberek, már azonosítanak valamivel, már skatulya van, már minden van, csak az nincs aminek lennie kéne. (19 éves fejjel a könnyező 70éves bácsi szemébe nézni, ahogy azt mondja: “ugye “odaát”, ugye nem feledkeztek el rólunk?” Aztán jön egy népszavazás, és kb. érdektelenség hiányában elmaradt. Szégyeltem magam. Normális országokban a hazaszeretet nem pártkérdés, amivé sikerült itthon élezni. Szomorú.
Akit érdekel esetleg a téma, ajánlom Wass Albert műveit (Mire a fák megnőnek, Jönnek, Elvész a nyom…, stb)
ui: ja és köszi a postot. Mindenkit kiküldenék itthonról Erdélybe, megérteni valamit, amiről fogalmunk sincs.
ilyen is lehet, nagy élmény: határ átlép, Torockón (http://www.torocko.eu/) egy-két napra megpihen (a környéket bejárni, érdekeltek menjenek motorozni- iszonyat jó), majd tovább Marosvásárhelyre és a Félszigeten mulatni (http://felsziget.ro) (augusztus 26-29.) ami a 16. életévét rég betöltött látogatóknak -véleményem szerint lényegesen jobb élmény, mint a hazai mutáció. Ok, 16 alatt is biztos jó
Szép post!
)
Zephyr, nahát, nahát!
Mi a meglepőbb, hogy te olvasod a plastik.hu-t vagy az hogy én?
Józsi, ez így oké, sokat jóvátettél az előző pár hét posztjaiból.
Csíkba kell menni, aztán szorult szívvel hallgatni, hogy minden második ember csengőhangja a Himnusz.
elso alkalommal amikor kint jartam ilyen erzesekkel jottem vissza es ez azota mindig igy van amikor visszajovok kintrol budapestre!
viszont legkozelebb ha tobb idore mesz, vasarhelyen mindenkepp menj el a laci csardaba! hibatlan kajak, meg remekebb arakkal! kis-mennyorszag.
Azt hogy “Szégyellem magam” régen láttam leírva bárhol…
Tisztelet.
eloszor a wtf jott elo nalam, hogy fogalom nelkul elsz a vilagba. de vegigolvasva a posztomat, azt latom, hogy ez egy nagyon jo, nagyon eros poszt. jo utat Jozsi!
Tényleg tisztelet illet (respect?
Jozef,
még menthető vagy
))
[...] Szimpatikus.hu Közösség a “Erdély – plastik media” című bejegyzésre szeretném felhívni a figyelmeteket. Várom a hozzászólásokat, [...]
Bighugegigamegalike! Elképesztő élményt jelentett a poszt olvasása. Köszönöm ezt az élményt.
Nekem azért az döbbenet, hogy két olyan világot járt fickó, mint Józsi és Handras még szalon turistaként sem volt Erdélyben. És eszért nem őket hibáztatom, hanem a médiát, ahol többet foglalkoznak Ciprussak és Egyiptommal mint Erdéllyel valamint az oktatást, ahonnan nem jön át mennyire ismerni kellene a magyar nyelvű területek életét. Kicsit bizarr gondolat a kötelező erdélyi osztálykirándulás ami most a parlament (vagy kormány?) előtt van, de a fenti poszt után azt gondolom meg kell lépni.
mzperx00,
Maximálisan egyetértek, de gyakorló apaként mondom, hogyha a gyermekem ( http://argan.freeblog.hu/categories/billy_the_kid/ ) magától jön rá valamire, akkor inkább dicsérem, mintsem lebasszam, hogy milyen hülye is volt eddig.
Ütős gyöngyszem.
Hamisítatlan pannonmagyar pofáraesés, amikor rádöbben, hogy van egy hely, ami jelent valamit számára, de az érzés ismeretlen és megmagyarázhatatlan, hisz egy közömbös üzleti útra ment egy számára semmmit nem jelentő helyre.
Szétküldöm
Tízévesen voltam talán először Erdélyben, akkor persze annyira nem értettem ezeket a dolgokat, csak éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Mikor két év múlva mentem ismét, akkorra tudtam ezeket megfogalmazni.
Na, mán én se bírom ki, hogy ne mondjam, ez szép volt, Angelday.
Ez egy followot megér. Én is most voltam Tusnádon, ahol valami hasonlót tapasztaltam. Lassan mi is kitesszük a matricát.
Amúgy elég nagy szégyen, hogy mi magyarok többet járunk pl. Horvátországba, mint mondjuk Erdélybe. Itt van a szomszédban, de le se szrjuk. Teszem hozzá, még Erdélybe se kell menni, már az ország határain belül is vannak olyan területek, amiről az átlagmagyar életében nem hallott és pláne eszébe se jutna ezen változtatni.
Ugyanolyan röghöz kötöttek vagyunk, mint kétszáz éve. Van ami soha nem változik.
ez hatalmas post volt, respekt. én is csak nyugatra utazgattam eddig, de ezek után lehet, hogy közelebb is kéne gondolkodni
Ez szívemből szólt. Én is így voltam ezzel valamikor, azóta évente vissza kell járnom.
Józsi a köv. is szivesen látunk
Erre mondják Szlovákiában, hogy Petőfi szobra alatt könnyű magyarnak lenni.
Ismét nagyon jó írás, sőt megható is. Köszi!
Tetszett, csak túl sok benne a “fasz”, meg “lófasz”, amit túlkompenzálásnak érzek, meg magyarázkodásnak. Nem értem miért kellene magyarázkodni, ha valakinek elszorul a szíve, ha meglátja hogy önhibáján kívül a határon túlra szakadt egy csomó ugyanolyan ember, mint ő. Amúgy nekem is tetszik a jellemfejlődés.
Aki érdeklődők Erdély és az ottani magyarok iránt, az nézze meg az Adjátok vissza a hegyeimet című filmet Vass Albertről.
Barátnőm velem járt Erdélyben először nagyszuleimnél, de ő is sírt a film végen… majd elkezdte olvasni a Vass Albert könyveket.
Nem reklam, de Orangeways minden nap indul tobb uticellal is Erdelybe. Olcso, kenyelmes, van INTERNET. Azon felul az utak nem tudom, mihez kepest rosszak, mert hogy itthon nem jobbak.
Nem nagyon szeretem szepen kifejezve a huje hype-os blogodat, sot … de 1.ez mas tema, 2.vegre egy iras ami megfogott. Ezert egy kis Grat!
En is most voltam eloszor par hete… igaz tobb napra, motorral, meg lejjebb “roman reszen” is, de valoban megfogott. Igaz ebbol a szemszogbol jocskan kevesebbet lattam,nem sokat alltunk meg
Egy azert nekem hianyzik, gondolom azt te is lattad hogy mekkora katasztrofalis legendak vannak, misztifika mindenhol, ami amikor odaersz rajossz hogy csoppet kamu volt.Hogy mekkora szemetek,megtamadnak lehuznak,kunyeralnak stb hogy a legsulyosabbakat emeljem ki, a valosag pedig eleg messze van tole! Na de ezt mondjuk hosszabban kifejtettem: http://aribazsy.com/blog/2010/08/12/romnia-sszegzs-nem-csak-motorossan-nzve/
@Handras: Ne higgyel ebbe a szarutas temaban! Van nagyjabol mindenhova ut, attol fugg milyen minosegu, jarhatosagu hogy milyen “fontos”. Erstd: Kis falu,keves ember, nulla gyar = nulla ut, makadam, terepjaros (igaz ok passatokkal, Audikkal ugy jarnak mintha autopalya lenne) Nagyobb varos, netan suli, gyar is van, akkor akar tukoraszfalt! Es van egy rakat jarhato, jo orszagutjuk, E-betusek, van egy par uj autopalyajuk ami meg nincs terkepen sok helyen. Szoal megint egy legenda
Szerintem Jozsi, jo hogy igy, ebben a formaban leirtad ezt. Kenyelmesen elfer, sot! ahogy latod igenis igeny van ra a tobbi tech jellegu bejegyzesed mellett, amelyeket en bevallom rendre csak atporgetek…
Kb. 15 evvel ezelotti elso latogatasom ota, iden mar harmadszorra voltam Erdelyben. Amikor szoba kerult, hogy augusztusban megint megyek csak annyi volt a kollegak reakcioja, de hiszen egy honappal ezelott is ott voltatok, nem!? Ebbol is latszik, hogy ok meg nem erzik azt (nem is voltak meg Erdelyben), ami ugylatom mar Teged is megerintett Jozsi! Ha Erdelybe megyek azt mondom csak, hogy hazamegyek (egyebiranyt nincsen tudomasom rola, hogy barmifele rokoni szal odafuzne.)
Szeretem, azert is mert meses a taj. Juliusban a Wass Albert teljesitmenytura kereteben voltunk egyik szombaton a Gorgenyi havasokban, vasarnap pedig Istenszekere turaztunk fel. Egyebkent a Teljesitmenyturazok Tarsasaga honlapon meghirdetett, barki szamara nyitott tura volt. Ami elszomorito, hogy a szervezok elmondtak, hogy evrol-evre csokkeno az erdeklodes. Szombaton 18-an indultunk (abbol 3 indulot mi tettunk ki) vasarnap pedig osszesen 9-en (ebbol szintugy 3 fo mi voltunk) Viszont olyan volt az egesz mint egy nagy csalad!:D
Most augusztusban a Radnai havasokban, ismerosunk altal szervezett tura kereteben az Unokore, illetve a Horthy csucsra is feljutottunk. Szavakban vissza nem adhato elmeny volt.
Jozsi posztjahoz visszakanyarodva nagyon szivmelengeto erzes volt, amikor Erdelyben egy nemzetkozi szupermarket/hipermarket halozatban rank mosolygott a penztaros holgy es rogton magyarul szolt hozzank, mert hallotta, hogy magyarul beszelgettunk egymassal…
Szomoru es szegyen, de nekem es meggyozodesem, hogy a Magyarorszagon elo magyarok tobbsegenek sincsen olyan nemzeti identitastudata, mint ami nekik van…
Szép volt, jó ilyet olvasni a Plastikon!
Nah valaki kezd felnőni.
Hogy ne csak Erdélyről essen szó, a Felvidék, Kárpátalja is érdekes. Vagy Szlovéniában Lendva is szép hely, ott tényleg kevés magyar él. De a Szent Jobb utalás miatt úgy tűnik határon belül is elég nagy a lemaradásod, szóval hajrá. Olvass sokat, nézd meg youtube-on milyen volt a Királyi Palota előtte és utána, meg fogsz döbbeni és ez csak egy dolog.
A “szégyellem magam” rész miatt pedig tisztelet. Manapság kevés ember mondja/írja le ezt így. De a nintendós, lájkolós pesti gyerek megtette, amikor Erdélyben ráeszmélt mit jelent az ottaniaknak a magyar nyelv és kultúra.
Nagyon jó könyv még ebben a témában A fehér király Dragomán Györgytől most olvastam a nyáron csak ajánlani tudom
Erdélyiként jó volt ilyesmit olvasni…..
“Volt egyszer egy ember, aki az Ő háza udvarán oszlopot épített az Ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből. És a homokszemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta, s azt mondták: Bolond! De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az Ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek, s azt mondták: Majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél, nem döntötte össze. És jött a második szél, az sem döntötte össze. Akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, aki ezt látták, csodálkozva összesúgtak, azt mondták: Varázsló! És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az Ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott, és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára, és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből. És a homokszemcséket köddel kötötte össze.”
Harminc éve voltam először Kolozsváron, motorral. Egy szatyor amo szappant cseréltem két hét kirándulásra, mindenütt azzal fizettem, meg Kent cigarettával.
A forradalomkor Zukkal vittem kenyeret, konzervet, háztartási dolgokat Nagyváradra.
Aztán vettem egy Dacia Tlx limuzint. Azzal eljutottam a Fekete tengerig.
Tizenöt-húsz éve rendszeresen hoztam egyedi faházakat Sepsiszentgyörgyről.
Megtanultam, mi a borvíz, pityóka, tokán, mícs, s a többi jóság.
Télen megkergetett a medve, lecsapta az egyik házőrző szelindeket, hóna alá kapta, és háromlábon elszaladt vele. Laktam olyan helyen, ahol a templomban tárolták a szalonnát, kolbászt, a medve miatt. Ugyanott két hétig nem látszottunk ki a hóból, áram se volt, senki nem panaszkodott, amíg volt meggyes a kocsmában.
Költöztettem erdélyi szász rokont Drezdába. Költöztettem erdélyi magyar ismerőst Budapestre. Költöztettem erdélyi román ácsot Balatonalmádiba.
Majdnem kiköltöztem Korondra.
Elég sokat tudok Erdélyről, elég sok barátom van ottan.
Köszönöm a postot.
Amúgy pár éve a jogi egyetemet és a történelem szakot végzett munkatársaim kérdezték meg az Erdélyből ideszakadt értékesítőnktől, hogy székely létére(az ő ismereteik szerint székely=erdélyben élő román) hol tanult meg ilyen szépen magyarul. És ez a nagy magyar átlag, kérem.
Ami nálam csúnyán odavert, az egy kis Isten háta mögötti faluban esett meg. Megálltunk hazafele egy kicsit nyújtózni, vacsorázni. Egy viskóból előjött egy öreg és miután megejtettük az első köröket az ismerkedésben, félénken megkérdezte, hogy neki adjuk-e a kidobásra ítélt szendvicseket, mivel tegnap óta nem ettek a feleségével. Természetesen kipakoltuk minden ételt, de azt látni, hogy két idős ember sírva köszönjön meg annyi ételt, amit mi itthon egy bevásárlással viszünk haza vacsorának, szívszorító volt. 2010, EU…
Tegnap eltévedtem egy indexes fórumra a Kurultaj témájával kapcsolatban.
Megdöbbentő milyen könnyen válnak ellenséggé emberek egy fórumon, nem értik egymást. Csalódottan hagytam ott a topicot. Ezt az írást, és a kommenteket azonban nagy örömmel olvastam.
Angelday, gratulálok. Írásoddal közelebb hoztad az embereket egymáshoz, és Budapestet Erdélyhez.
Meg is ért látod 64 (65) kommentet a bejegyzés
Francba… 66 már
)
Szegény erdélyi anyukámat meg folyton lerománozták Pesten miután áttelepült.
Szar dolog kisebbségnek lenni.
tanulságos a posztod. a kommentek főleg.
“És most, miközben írom ezeket a sorokat, még mindig nagyon szégyellem magam, mert az, ami nekem van, és természetes, az óvodán át minden, inkább és ezerszer is inkább őket illetné meg.”
nem. hülyeség ahogy van, csak gondold át.
Erdély szép.
És látod Józsi nem írtad a végére, hogy nyomjuk meg azt a bizonyos gombot, még is sokan megnyomták, azért mert kiemelkedő és megható írás..:)
Sajnos nem a mi generációnk hibája, hogy nem tudunk szinte semmit az elszakított területekről, és pislogunk amikor meglátjuk “kint” az Magyar utcatáblákat. Tudatosan törekedtek arra, hogy el legyen a felejtve a haza többi része :/
Reggel fél hatkor a Harmóniában megittam életem első székelyudvarhelyi kávéját.
Ebédre a Gondűzőbe vártak minket Geréb Laciék. Este beugrottunk a Kossuth utcába
egy csorbára. Ez tíz esztendelye történt. Azóta megittunk egy-két kávét:
Kadicsfalván Gerébéknél
Parajdon a bánya bejáratánál Annával
Csomafalvi Veresvirág sípályán a kunyhóban
Gyimesben január elsején Borospatakán – 22 fokban
Rugonfalván a festői fürdőtó partján
Kobránál a Duna TV szerkesztősége alatt
Balánbányán az Egyes-kő árnyékában az erdő szélén füstöset
s a múlt héten Gyergyóban Farkaséknál: ott a kávé mellé járt
pityóka tokány. Elmonhatom én már ittam kávét sok mindennel,
de így krumpli paprikással volt eddig a legjobb;
csak h. a szívem elszoruljon Vili Bácsi öntött egy kis kupicával
nemezeti színű átkötős üvegből!
nemethge
“Sajnos nem a mi generációnk hibája, hogy nem tudunk szinte semmit az elszakított területekről,”
mindig más a hülye meg a hibás, ugye? Te vagy a hibás, hogy nem tudsz róla, minimum húsz éve senki se tilt meg semmit, sőt divat minden ami erdélyi, mindegy mi az (Wass Albert középszerű de divat, kurzusirodalom lett belőle _most_ siralmas)
Engem érdekelt, tudok róla. Most meg mindenki a plasztikon áradozik, hogy hát igen, szívdobbanás…
érdekes, komolyan mondom.
Én nem keresek felelősöket a kérdésben, mert leszarom. Volt egy benyomásom, azt akartam közvetíteni.
pappito, nekem az szokott érdekes lenni, amikor valaki sírásra görbülő szájjal érzi át teljes szívéből, milyen kisebbségi magyarnak lenni külföldön, majd ugyanaz az ember takarítaná ki magyarországról az itteni kisebbségeket.
tisztelet a kivételnek persze.
az sikerült is, azzal nincs is semmi baj.
nemethge nevűnek irtam
“Generációt írtam, azaz a velem egykorú 10 fiatalból 8 semmit sem tud”
nem tudom mennyi idős a generációd, de ez a tízből nyolc ez hogy is jött ki?
De tudod, mit? hagyjuk.
eszpee, nyilván nem vagyunk egyformák, nekem nem tetszik ez a főállású magyarság, ami ekkora divat lett. Erdélyben simán megélik a népek, fakszni nélkül. (erdélyi magyar családba nősültem) Mo-n viszont show off, nem más. 20 éve nincs presszió, mehet mindenki ahova akar, Erdélyben szívesen is látják.
(ráadásul egy más tipusú, kicsit beteges magyarnaklevéssel találkoztam itt, az is megérne egy szociológiai tanulmányt)
Nekem nem világos, hogy miért ciki a veresegyházi asszonykórus (csak példa, ők úgyis svábok
és miért nem ciki a Székelyudvarhelyi nótakör. Mert az Erdély, az MÁS. De a néptánckör az ciki.
Mindegy, biztos bennem a hiba, hogy nem érdemként élem meg azt, hogy magyar vagyok.
pappito, nagyjából ugyanazt gondoljuk
Pappito, ne bántsd a kicsiket.
Világukról nem tudnak.
Wass Albert pedig, szegény, csak azért jött divatba, hogy a román kormányt bosszantsák vele.
Köszi Angel. És köszi Hozzászólók.
@ekkerjoz: Azokat a faházakat szerintem tudom kitől vetted Sepsiszentgyörgyön.
Nem titok: Száraz Berci bácsitól
@ekkerjoz: Nem azért írtam, mert titok lenne csak abban az időben nem sokan foglalkoztak ilyesmivel és a város is kicsi mindenki ismer mindenkit.
Sepsiszentgyörgy kicsi?
Nem tűnt fel
Én 18 évet éltem ott nekem kicsi volt:)
Aztán átvette Jenő, Bercibá veje a bótot, azóta sem jártam a Bradul srl környékén
sajnos a XX.század eleje a nemzetiségekre épülő országok létrejöttéről szól, így esély sem volt, lásd
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/47/Austria_Hungary_ethnic.svg/775px-Austria_Hungary_ethnic.svg.png
és
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Austro-Ungaria_si_Romania_(harta_etnica).jpg&filetimestamp=20091106152926
egyébként, sorry, úgy látom nem szokás a postokban linkelni, de így egyszerűbb volt. szvsz, ha nincs 1920.06.04. akkor is megtörténtek volna a kiválások/leszakadások, csak nem ilyen drámai módon
szép írás, köszönjük!
eszpee, khm… azért az erdélyi magyarság és a hazai kissebség egy deviáns szeletének helyzete azért nagyon nem ugyanaz!
azért
Köszönöm. Szívemből szóltál!
Érzem a Zen-t.
a poston fellelkesülve, jövőhéten megyünk Marosvásárhelyre, ott egyrészt városnézés, ilyesmi, másrészt meg a Félsziget fesztivál. az a kérdés, lévén arra még nem voltam, hogy egyreszt mennyi penzt valtsunk, milyenek ott az árak, másrészt, hogy arrafelé (lesz egy egész vasárnapunk majdnem, este megy a busz vissza) mit érdemes ennyi idő alatt megnézni, mik a “nevezetességek”?
“Mindegy, biztos bennem a hiba, hogy nem érdemként élem meg azt, hogy magyar vagyok.”
Pappito, az “érdem” úgy jelenik itt meg, mint egy munka eredménye. Amikor évtizedeken keresztül tenned kell valamit azért, hogy megmaradhass magyarnak, vállalod a legkülönfélébb nehézségeket, amik a kisebbségi léttel járnak, akkor értelmet nyer az érdem.
Ez nem ugyanaz, mint a “büszke vagyok, hogy magyarnak születtem”. Az, hogy valaminek születtünk, az okozhat örömöt, talán büszkeséggel is eltölthet, de nyilván nem sok érdem van mögötte. Ezzel egyetértek.
AD, le a kalappal, hogy ez 9 óra után átjött.
speed: én annyit költöttem, amennyit itthon egy hasonló fesztiválos szituációban, a tömény valamivel olcsóbb volt, mint itthon. ill. nem szarakodtak a mércével, úgy deci körül volt a feles
(a költekezés meg ugye egyén függő, szóval minél több pénzt váltasz, annál jobb 
) Vásárhelyen is mindent megkapni, amit egy hasonló méretű/lakosságú magyar településen. Ha pár órám lenne, akkor a Kultúrpalotát (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kultúrpalota_(Marosvásárhely)) megnézném (pár éve újították fel), mert Komor Marcell a korának megfelelően egy igaz r’n'r építész volt, az épületnek gyönyörű festett ablakai vannak, a tükörtermének nagyon érdekes hangulata van, rendeznek benne kiállításokat. De biztos lesznek még tippek.
A szomorú az, hogy nálunk akik a legbüszkébbek arra, hogy ők magyarok, azok pár évvel ezelőtt félévente szétverték Budapestet.
A nálunk folyó társadalmi és szociális folyamatok (a közlekedési morál, az emberek kapcsolatrendszerének érdekkapcsolatokra épülése, a politika, a korrupció, stb. ide most mindent belevéve) pedig a normális magyart egyre inkább arra ösztönzik, hogy jól legyen kussba a magyarságát illetően, mert míg pl. a svájciaknak szintén dagad a mellük ettől, őket értem, magunkat nem, hogy mire fel.
A legutolsó mondatodban benne van minden, nem is ragoznám.
Józsi, a naív rácsodálkozásod a világra mindig megmosolyogtató.
Most viszont ember is voltál mellé.
Ezért most először lájkolom a bejegyzést.
ugyanez az élmény ért Félszigeten
amikor egy koncerten több ezer ember magyar zászlót lengetett
és nem ijedtem meg, hanem (végre) jó érzéssel töltött el, hogy hova is kerültem
basszátok meg,
meghatódni, magyarkodni, érzelmeskedni az megy,
de magyarul azt nem tudtok.
«esztendelye», «vass albert», «kissebség»
annyira szánalmas ez az egész.
Handras “Jo post. Kedvem tamadt autoba ulni, es ellatogatni Erdelybe. Mondjuk mar regota kivancsi vagyok, csak a szar utak tartanak vissza, hogy vegre megnezzem”
minilol: elképzeltem ahogy Handras a 335i-vel kilónegyvennel tolja az aszfalton, az aszfalt-földút határánál kilinccsel előre nullára lassítja a coupét, majd finnyásan kihajol az ablakon: “Szarok az utak, többet be nem teszem a lábam erdélybe, meg persze a tobbiek sem. Hellómi?!”
Kattint kettőt az 5D-vel hogy legyen mit feltölteni itthon a blogjára, aztán a kipörgő kerekekkel hagy egy laza xms.hu reklámot az úton.
Az, hogy magyarság, az itthon nem jelent semmit, mert itt mindenki magyar. A magyarnak levés csak ott kap értelmet, ahol nem a magyar a default. Ausztráliás barátom cserkészkedett, meg néptáncolt Sydney-ben. Időmilliomos Apuka gyermekei magyar iskolába járnak a nyugati parton.
A magyarság default setting idehaza, ezért – szerintem helyesen – mindenki adottságnak tekinti, csak úgy, mint a szemed színét, meg ilyeneket. Ha külföldön élsz, akkor keresed azt a helyet, ahol túrót és tejfölt adnak el, keresed a pirospaprikát, és haverokkal igyekszel disznőt ölni, meg pálinkát főzni.
ekkerjoz mindig mindenkinel relevansabb es coolabb.
“Időmilliomos Apuka gyermekei magyar iskolába járnak a nyugati parton.”
szegenyek.
Nem megértés ez, hanem túlreagálás- itt nem túlélik az életet a csókák a románok közt, hanem románokkal élnek teljesen természetesen egymás mellett…
ja és a nemzetszín-szalagos pálinka meg idióta vendéglő/utcanév bőven kimeríti a giccs fogalmát, amit minden tisztánlátó erdélyi észrevesz, sőt még kínos is
Tamás: Parasztbarokk b@szki, sőt rokokó.
@candie: ez nem minilol hanem megalol…
Nagyon jól leírtad milyen benyomásai bugyognak fel a többségnek első látogatáskor. Én is az idén voltam először pedig régóta fúrja az oldalam, hogy szétnézzek a történelmi magyarország ezen részén is (én felvidéki származással büszkélkedem). Meghatódik az ember úton útfélen ha belegondol az erdélyi magyarok helyzetébe. A magyarországról érkező magyarokat feltétel nélkül nyitottan fogadják és erre a nyíltságra jó érzésű ember csak hatalmas empátiával tud reagálni. Én csak pár sorban foglaltam össze a benyomásokat (kevésbé érzelmi oldalról) és inkább képekkel igyekeztem mutatni a vidékből valamit… http://papirgep.blogspot.com/2010/07/erdely.html
handrasnak üzenem, hogy az utak járhatóak csak nincs pálya, ergo kicsit többet tart itt utazni 100 km-t mint nálatok.
Józsi, Te meg legközelebb ha Vásárhelyen bizniszelsz, szolj.
Respect, Jozsi
Jozsi, menj politikusnak.Seriously.
Én kedden jöttem haza egy hét napos erdélyi útról. Szép és elmaradott vidék, ennek minden hátrányával és előnyével együtt. Torockón kiválóan éreztem magam, nincs térerő, esti közvilágítás se nagyon, a nap eseménye az, amikor f9-kor beterelik a marhákat az itatóhoz, ami a falu közepén van. Nagyokat lehet túrázni, pihenni, olvasni, ücsörögni, beszélgetni. Az úthálózat viszont SZAR, eszébe ne jusson valakinek peres gumival, új autóval útnak indulni! Igen, vannak országutak ahol kiváló az aszfaltozás, de az országutak 1/3 része erősen kátyús, nyomvályús, sőt macskaköves (!). Egy 17-es vagy 18-as peres gumival kész öngyilkosság elindulni Románia felé, tuti tönkreteszed a felniket és a futóművet is. Volt olyan 25 Km-es útszakasz, amit 70 perc alatt tudtunk megtenni. Több volt a lyuk az úton, mint az ép aszfalt! Handrás, bérelj egy autót, vagy tegyél fel nagyon ballonos gumit a Bömösre, különben sírni fogsz az út felénél…
“Én Budapestről semmi ilyesmit nem tudok”
Ez bizony kérem nagyon ciki, ezen tessék sürgősen változtatni. És ez szól minden pestinek, aki nem ismeri a saját városát – és itt most nem arra gondolok, hogy merre lehet gyorsan eljutni Dél-Budáról Észak-Pestre a reggeli csúcsban.
Jó bejegyzés, de hogy egy kicsit kötekedjek: nem önt el itt senkit a nemzeti öntudat, max a hegyekről lezúduló víz. A mondat végi “magyarnak levést” tessék használni, mert ez a helyzet. Erdélyi magyarnak lenni technikai kihívás és bravúr, amire természetesen a politika, az irodalom, a zene és a pálinka nagyon sok érzelmet tud rámaszatolni.
Ami téged annyira levett a lábadról, az annak a felismerése, hogy a parkoló jegy beszerzésén, a netkapcsolat minőségén és a mosogatás taktikai megközelítésén túl vannak helyek, ahol azzal is foglalkozni kell, hogy hogyan tanítod meg a gyerekedet magyarul, románul (és persze valami más nyelven is) beszélni, hogyan oldod meg, hogy a szüleidtől örökölt kulturális tudást formában tartsad, és hogyan győzöd meg a hivatalnokot, hogy a személyidben márpedig ékezetekkel szerepeljen a neved. Ezekkel Magyarországon nem kell foglalkozni és ez így is van jól.
Ez a technikai megközelítés az érvényes. Az érzelmi is szép, de előbb utóbb hatalmas blődségeket szül (lsd. a tápos-jelenséget), és fölösleges feszültséget mindenféle nemzetek között (románok-magyarok, szlovákok-magyarok stb.)
Szóval csak így tovább! Ha Kolozsváron jársz, magánúton, csak szólj, szerzünk szobát. Székelyföld előtt pedig mindenképpen vegyél egy leckét:
http://kukker.manna.ro/showvideo/794/szekely_nyelvlecke_magyaroknak_i.
Ide kívánkoznak Tamási Áron: Ábel-je mellé Vass Albert regényei.
Kiragadva a Funtineli boszorkány-t, a Tizenhárom almafa-t, és a Kard és kasza-t..Aki ezeket elolvassa, az biztos, hogy megszerzi, és olvassa az összeset.
Józsi leírása szinte -jó értelemben- felkavaró, hiszen annyira hiteles. De, erről az győződhet meg, aki nemcsak olvassa, hanem át is élheti mindezt…
Ha már ennyire az irodalom felé veszitek az irányt, akkor érdemes lenne megtanulni leírni az író nevét helyesen, így: Wass Albert. Amúgy meg Márait kell olvasni, nem Wasst, aki egy középszerű író volt, valljuk be.