Puska az állványon

Magyar Nemzet, augusztus 14., Varga Attila interjúja Szipál Márton fotóssal:

– A portréfényképezésről mi a hitvallása?

– Azt mondom, van, aki kattintgat, csinál száz képet, és abból talán egy jó lesz. Lehet géppuskával is lődözni, de én olyan fényképészetet vallok, ahol a puskát rátesszük az állványra, a tetején van egy teleszkóp, és utána egy lövéssel homlokon lőjük az áldozatot. Ennek szabályai vannak, ezt gyakorolni kell…

Leánykérés

AZONNAL KÖZÖLHETŐ — BUDAPEST 2010. AUGUSZTUS 20. — Sasvári “angelday” József, a Plastik média szerkesztője napra pontosan öt év együtt járás után megkérte Bader “LINK” Linda kezét, aki igent mondott a leánykérésre. A jegygyűrű átadása spontán módon a Tabánban történt meg, ez után a pár átsétált az Aranyszarvasba, hogy elfogyasszon egy utolsót még Mogyorósi Gábor főztjéből (Gábor állítólag elhagyja a szarvast), majd megtekintse a 20 perces tűzijátékot a teraszról.

“Azt gondolom, hogy tökéletesen romantikus esténk volt, pedig mind a ketten nagyon fáradtak voltunk az elmúlt hét után, ráadásul Link pénteken is dolgozott, mert egy multinál helyezkedett el korábban, és sajnos olyan ügyfeleken dolgozik, akiknél augusztus 20 nem pihenőnap, de szerencsére kapott pizzát.” — árulta el Sasvári azt, hogy hasonlóan Rick Blainehez, ő is szentimentális a zord külső mögött és értékeli a multinacionális cégek apró figyelmességeit. Bader elmondása szerint már nagyon várta ezt az alkalmat, illetve elégedett párja gyűrűválasztásával is, ami pont jó az ujjára és a pizza is finom volt.

Arra a kérdésre, hogy van-e összefüggés a múlt heti esküvőn elkapott menyasszonyi “dobócsokor” és a mostani közlemény közt, Sasvári elmondta, hogy már korábban tervezte a dolgot, a Parlament előtti show csak valamiféle véletlen videóinzertje lehet csak egy hosszabb folyamatnak.

DVD meghajtó elérése távoli gépen

Olvasói kérdés: Józsi, egy olyan problémába ütköztem, hogy szeretném telepíteni a StarCraft II-t DVD-ről, de rájöttem, hogy hasonlóan hozzád, nincs már DVD meghajtó a gépemben, hiszen a helyére egy OptiBay keretbe rakott merevlemez került.

A Plastik média szerkesztőjének válasza: Szerintem töltsd le a Battle.net-ről az installert.

Olvasó: 4 Giga, baszki.

PMSz: Lejön az éjjel.

Olvasó: Nekem most kell, baszd meg.

PMSz: Rendben. Van otthon olyan Mac, amiben van még DVD olvasó?

Olvasó: (füstölög) Van.

PMSz: Menj be azon a gépen a System Preferences – Sharing menüpontba és kattintsd be a CD – DVD sharinget az alábbi módon:

Ha megvan, akkor tallózd ki a Finderben a gépet (ha nem látszik, akkor az előbbi SysPrefs részen kell bekapcsolni azt is) és látni fogod a DVD meghajtóját is:

Kattints rá az immáron megosztott DVD ikonra és onnantól ugyanúgy kell eljárni, mintha csak a saját gépeden levő mountolt DVD-t látnád, tehát rá kell csak kattintani a StarCraft II installer ikonra és máris megy a telepítést.

Olvasó: Köszi Józsi, nagy vagy!

PMSz: Ne nekem köszönd, másrészt meg ne írjatok ilyesmivel leveleket, mert nincs kapacitásom megválaszolni őket. Ez sem olvasói kérdés volt, hanem én kérdeztem meg valakit, mert én sem tudtam. De ha már megtudtam, leblogolom!

Mac gaming

Augusztus elején már keseregtem egy sort arról, mennyire barátságtalan a Mac-es játék kérdéskör manapság. Mintha csak meghallották volna a sirámaimat, nem sokkal később megjelent egy frissítés csomag, én pedig 3 évnél is idősebb gépemre is feltettem a Snow Leopard Graphics Update-et, ami roppant szűkszavúan ennyit mondott csak:

The Snow Leopard Graphics Update contains stability and performance fixes for graphics applications and games, including fixes that:

– address frame rate issues occurring in Portal and Team Fortress 2 on certain Macs
– resolve an issue that could cause Aperture 3 or StarCraft II to unexpectedly quit or become unresponsive

A felsorolás két pontját szokta az ember elolvasni általában, pedig a lényeg ezúttal az általam sárgával jelölt részben van. Sokat egyébként nem szoktam várni a frissítésektől, most is csak a rend kedvéért raktam fel a reboot-igényes csomagot. (Ráadásul 2009 és 2010-es Mac modellek vannak felsorolva, mint célcsoportja, ennek a frissítésnek.)

Kipróbáltam a Portalt, Half Life 2-t és a Team Fortress 2-t is, mind a három játszhatóan futott az őskövület laptopomon. Még a textúrákat is “high” módba tettem, úgy sem volt különösebb problémám azzal, hogy elkezdjem a HL2-t az elejéről és elvigyem egész sokáig. Persze csodák nincsenek, de egyáltalán nem tapasztaltam a korábbi akadozásokat, hirtelen lassúságot, ezzel ellentétben natív felbontásban mind a három játékkal kellemes perceket töltöttem el.

A Valve egyébként meglepően részletes posztot rakott fel weblapjára arról, hogy mi áll a dolog hátterében. Ezt mondják (szintén kiemelek):

we have spent a large chunk of effort in the intervening months working with Apple and their GPU vendors to close the performance gap with Windows. The combination of changes in our code and the latest graphics update available from Apple today removes a variety of software bottlenecks, resulting in significant graphics performance enhancements for Mac gamers.

Vagyis együtt dolgoztak velük és a teljesítmény határozott javulását sikerült elérniük. Meglepően szűkszavú a közlés erre vonatkozó része, de ebből, és a tapasztalataimból arra következtetek, hogy rengeteg mindent átírtak a két cég fejlesztőmérnökei.

Zárásként kiderül az is, hogy még nincsenek az út végén:

we are anticipating even more speedups in this area if Apple implements the uniform_buffer_object extension and GLSL 1.3 in a future update. (…) We’re very excited about the performance improvements that Apple and the GPU vendors have been able to deliver this summer and we are working with them to further improve performance.

Szeretném megjegyezni, hogy előbb raktam fel az update-et és próbáltam ki a játékokat, utána kezdtem csak utánaolvasni a kérdésnek. Kicsit olyan volt nekem ez, mint megnézni egy jó filmet úgy, hogy nem tudok róla semmit.

A dolgon annyira fellelkesültem, hogy megpróbálkozok egy StarCraft II telepítéssel is a saját gépemen.

Teniszezés kezdőknek

Azt hiszem ezeket a típusú videókat a kezdőknek készítik, de sose fogom megérteni, miért. Szerintem totál összezavarja az embert, főleg, hogy beszámozzák a teniszütő markolatának oldalait.

Mivel a teniszezés mindenkinél ott kezdődik, hogy az ütőt hogyan kell megfogni, a fenti túlmagyarázott videónak általában teljes összezavartság lesz az eredménye. Nem tartom magam különösebben nagy teniszjátékosnak, de egy dolgot így évek múltán visszatekintve el tudok mondani: sem az ütőfogás ilyen szintű elemzésének, sem pedig a teniszütő súlyának, vagy egyéb karakterisztikájának részletes analízise nem kell, hogy befolyásoljon minket.

A kezdőknek szóló legnagyobb üzenetem annyi, hogy menjél le a pályára heti három alkalommal egy éven keresztül és ne foglalkozz azzal, hogy milyen ütőd és milyen cipőd van, csak élvezd a játékot.

A teniszezés úgy indul, hogy kézbe kell venni az ütőt, itt kell megfogni, tenyerest így ütjük, fonákot úgy, szervát és röptét meg kalapáccsal. Ezt megmutatni 5 perc. Erre kell csak figyelni, semmi másra. Nem kell beszámozni semmit. Több emberrel találkoztam már, akik eljártak teniszezni és mindegyikük az ütő súlyával volt elfoglalva. Kibaszottul mindegy, milyen ütője van annak, aki nem teniszezett életében még 300 órát.

Egy olyan videót mutatnék most be, ami nem túl gyakori szögből készült, mégis ez mutatja be legjobban, hogyan néz ki a teniszezés a valóságban. Vamos Rafa üti a fonákot. Érdemes megnézni, hogy mennyira magasan pörgetettek a labdák (értsd: háló fölött milyen messzire kerülnek), illetve azt, hogy milyen energiával szállnak a pálya másik oldala felé. Látszólag egyszerű dolog, viszont hosszú évek kitartó munkája alatt lehet eljutni erre a szintre. Persze bárki azt mondhatná, hogy igen, igen, nem túl nehéz a háló fölé ennyivel ütni a labdát. Igen, barátom, mondanám én erre, csak éppen ez a labda úgy pörög, hogy utána kegyetlen erővel csapódik alapvonal felé a földnek és ember legyen a talpán, aki a felrúgó labdát visszanyomja.

Epic Win

Megjelent az Epic Win alkalmazás iPhone-ra. Ez egy olyan to-do menedzser, amivel XP-ket gyűjthetünk egyes, általunk kitűzött célok elérésekor. Én például nagyon lusta vagyok akkor, ha le kell mennem fekvőtámaszokat csinálni, vagy egyes munkafolyamatokat is előszeretettel tologatok, prokrasztinálok. Ezt a hiányosságot próbálták megoldani ezzel a jó ötlettel, hogy tudniillik XP-t gyűjteni és szintet lépni mindenki szeret.

Will you be a swarthy dwarven toiler, CEO of pain, mistress of task domination or an ent mage of paperwork mountain?

Ma jelent meg az App Store-ban (letölthető innen, $3.- vagy €2,39.- a magyar boltban), azonnal ajánlom via FB2.

Epic win.

ESL Classics: Rapha vs. Cooller

Az utóbbi idők legfantasztikusabb videója:

Az egyik játékos utólag stúdióból végigelemzi a játékot és a stratégiát, helyenként belelassítanak az akcióba, hogy még szemléletesebb legyen. Nekem, egykori “quake” hobbistának fantasztikus volt ez a 20 perc. A QuakeLive jól láthatóan nem csak arról szól, hogy megyünk és lövünk, hanem gondolkodnak is elég sokat, illetve számoljuk a respawn megjelenéseket. A skilleknek persze meg kell lenniük: bunny, rail, pozícionált rakéták.

Aki türelmetlen: a meccs a videó 4. percétől kezdődik.

Erdély

Soha életemben nem voltam Szatmárnémetinél messzebb Románia területén, tegnap viszont elrepültem Marosvásárhelyig, hétfőn vissza. Eltöltöttem ott emberek közt nettó 9 órát, ennyi benyomásom van. Ráadásul üzleti ügyben mentem, nem kirándulni (és nem blogolni).

Ez az egész “Erdély” kérdés egész életemben elkerült. Annyit tudtam róla, hogy ott laknak emberek, akik “ízesen” beszélnek, és több ismerősöm is járt már ott nyaralni, akik jókat mondtak róla. Soha nem érdekelt Erdély, soha nem jártam ott, 9 óra benyomása ért, ráadásul egy többnyire üzleti ügyből kifolyólag.

Megdöbbentett a dolog, több szempontból is.

Először is elönti őket a nemzeti öntudat, a magyarság, magyarnak levés. Nekem, aki itt élte le egész életét Magyarországon, ez egy nem létező dolog, hanem adottság. Körbevittek a városban, büszkén mondták el, hogy melyik épület miről nevezetes. Ismétlem: üzleti ügyből kifolyólag voltam ott, nem turistáskodni. Innen indult Petőfi Sándor, itt fordultak meg a postakocsik, akik vitték a magyar postát — rengeteg épület és történet. (Persze ezt az egészet nem erőlködésnek kell elképzelni, hanem egy természetszerű beszélgetés természetszerű folyamataként.) Én Budapestről semmi ilyesmit nem tudok, szégyen-gyalázat, de valamelyik nap esett le, hogy a “Szent Jobb” a Bazilikában van elhelyezve, ami mellett naponta elmegyek nintendóval a kezemben.

Kiderült, hogy vendéglátóm magyar óvodába küldi a gyerekét. Határtalan büszkeséggel jelentette ki ezt a mondatot, nekem első hallásra a “WTF” jutott eszembe, meg az, hogy Budapesten “trendi” nem magyar óvodába íratni a szerencsétlen kis-lol-t, és szépen lassan mindent megértek.

Ezek az emberek kevesen vannak, ott élnek kisebbségben egy idegen néppel, egész életükben ott éltek és elköltözni sem akarnak. Megtalálták már az utat, hogy merre kell menniük, hogyan kell kibaszottul túlélniük a románok közt (mégegyszer: ők ott egy kicsi nép a nagy masszában), ennek ellenére mégis szeretik a dolgokat és megtanulták azt, hogyan kell. De amikor arról esik szó, hogy a kereskedelmi igazgató óvodás kisfia az édesapja unszolása ellenére sem hajlandó románul beszélni, csak magyarul, akkor azért csak összeszorul a szívnek nevezett húscafat.

Ez az egész “magyarság” dolog teljesen mást jelent innentől kezdve a számomra. És ezt nem kell jobbra tolódásnak látni, lófaszt, egyszerűen ott kinn nettó 9 óra után megértettem valamit, amiről eddig kb. nulla fogalmam volt. Sokkal jobban megértem és átélem azt, hogy ott mi a fasz van, illetve e mellett az is kicsit jobban érdekel, hogy itt mi a fasz van. (Persze hozzá kell tennem, hogy ott lehet megérteni ezt igazán, ott nyer igazi értelmet.)

Vendéglátóimnak nem kellett volna, de a hotelt és fogyasztásomat fizették, hoztak-vittek, foglalkoztak velem, etettek-itattak. A végén a búcsúzáskor lenéztem a cipőm orrára és elnézést kértem, hogy ennyire tájékozatlan, fogalom nélküli vagyok Erdélyt illetően, illetve azért, hogy ilyen kevés tudással egyáltalán oda mertem tolni a blogger pofámat. Nagyon szégyelltem magam.

És most, miközben írom ezeket a sorokat, még mindig nagyon szégyellem magam, mert az, ami nekem van, és természetes, az óvodán át minden, inkább és ezerszer is inkább őket illetné meg.

Repülés zord körülmények között

Index:

Hétfő délután 4 óra körül a Duna vonalában tombolt a vihar, az ország teljes területére riasztást adtak ki, az ország középső részére, Észak-Alföldre és Észak-Magyarországra piros riasztást is elrendeltek. A zivatarok nyomában jelentősen visszaesett a hőmérséklet, erős szélre, jégesőre kell számítani.

Konkrétan itthoni idő szerint 4-kor szállt (volna) le a repülőm Marosvásárhely irányából. Ott nagyon szép napos idő volt, viszont nagyjából félúton elkezdtek böszme nagy felhők megjelenni az ablakon túl, aztán gyanús lett, hogy már 20 perce otthon kellett volna lennünk, végül amikor leszállás körül mindenféle hullámvasút-élményben volt részem, elhatároztam, hogy leírom, mire kell figyelni.

1. a légi közlekedés veszélytelen
2. bármi, ami történik az utazás során, trivialitás
3. ami nem trivialitásnak tűnik, az egy pilóta számára ínyencfalat, olyasmi, mint amikor a búvár végre lát egy cápát
3b. az előzőből következik, hogy a számunkra durvának tűnő helyzetek is trivialitások a pilóta számára
4. vadászgépre nem ülök

Okfejtésem: ha a pilóták számára is nagyon durvák az időjárási körülmények, akkor eleve nem veszik be. Extrém esetben nem indul el a gép, vagy máshova rakják le a repülőt, esetleg a levegőben köröznek, amíg leszállásra alkalmassá válik a helyszín.

A légi közlekedés alapvető rákfenéjének tartjuk, hogy nem, vagy csak ritkán tájékoztatják az utasokat. Ezt megértjük, ha elolvassuk a második pontot újra.

Ettől függetlenül akkor, ha a gép elkezd izgalmas dolgokat művelni, abbahagyom a nintendózást.

Táncolás a discóban?

Alábbi instrukciós videónkkal a közönség előtti táncoláshoz vezető első lépésben szeretnénk segítséget nyújtani.


Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió

A technika sajátja a nagy kényelem: sörrel a kézben is elkezdhető, szabadon választott időpontban, például sétából indítva, bámészkodást színlelve. Tetszőleges szám alatt alkalmazható akár az est folyamán végig. A táncfigura első előfordulási helye a bonyhádi “Toto Disco”-ba tehető a ’90-es évek közepén, ahol sörrel együtt került bemutatásra dübörgő hangfal mellett egy ismeretlen által. Képünk csak illusztráció.

Alkalmazása: sört a bal kézbe vesszük, jobb kezünkkel és jobb lábunkkal pedig a zene ütemétől függelten, fel-le mozgást végzünk. Fejünket opcionálisan forgatjuk, ne tartsuk mereven. Sört mozgás közben nem tudunk kortyolni, az italfogyasztás idejére hagyjuk abba a figurát.

Futóblog póló 2010

Csinálunk idén is Futóblogos pólót, semi-official Nike gear. Gondoltam ide is kiposztolom, a dizájn a hivatalos “fall” Nike dizájnelemeket követi, az alábbi terméket tettük le az asztalra:


dizájn: ügynökség+yours truly

Ami miatt érdekes: hátán lehetőség van maximum 12 karakteres becenév elhelyezésére. A póló 4990 forint (nyomatlan retail price: 7990), technikai ruházat, pontos megnevezése: “Nike Dri-FIT UV Essential Running Shirt”. Csak az Alléban lehet átvenni (ha elkészültek) és csütörtökön déli 12 óráig várjuk a rendeléseket. A képre kattintva lehet leadni a rendelést.

Microsoft Kinect

Ma délelőtt a Microsoft újonnan graffitisre dizájnolt, babzsákos, billiárd asztalos szobájában voltam a Graphisoft parkban, ahol lehetőségem volt kipróbálni az ősztől nálunk is kapható, “casual” irányítóeszközt, a Kinect-et.

Azoknak, akik egy kő alatt éltek eddig: a Kinect egy olyan “kontroller”, ami trackeli az ember egész testét és leképezi a virtuális mezőbe azt, amit ő maga csinál. Elég erős rátartással persze, tehát gátfutásnál nem kell olyan magasra ugranunk, mint igaziból.

Először tekintsük meg a bloggercammel készített videót, amelyben higanymozgást is bemutatok:


Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió

Érdekes a cucc, erős mögötte a technológia, a demó szoftveren jól látható, hogy a kamera szépen érzékeli a teljes embert (izolálja is a képen), az avatar tökéletesen ugyanazt csinálja, mint amit mi is, kivéve azt, hogy nem tudja keresztbe rakni a lábát és a kézfej is fix (6-10 kontrollpontot kezel).

A játékokat illetően már nem olyan egyértelmű, hogy mire lesz ez jó valójában. 2006 vége óta már kibohóckodtuk magunkat a Wii-vel, nehezen tudom elképzelni, hogy otthon ugrabugráljak még akár társaságban is. Azt gondolom, hogy jó szoftverrel kellően érdekes tud maradni a dolog, ezek a játékok remek technológiai demók (lásd például a szuperaranyos kis oroszlánt a videón), de kérdés, hogy “játszani” ki fog velük. Talán a kisgyerekek, nem tudom. Elképzelhetőnek tartom, hogy online multiplayerben kellően nagy lesz a vicc-faktora.

Egy dolog hangzott el a sajtótájékoztatón, ami felkeltette az érdeklődésemet, mégpedig az, hogy trackeli a fejet és FPS közben, amit hagyományos kontrollerrel irányítunk, saját magunk tudunk fedezékből kitekinteni, vagy éppen gránátot dobni. A “pro” gaming tehát ilyen extra, nem hülyeség funkcionalitásról fog majd szólni, ebben nagyon is van keresnivalója.

Későbbi változatok, vagy buildek, tudni fognak még arcfelismerést is, ezt a jelen devkit nem tudta. Hagyományos, dagi XBOX360-on USB porton át megy és kell neki külső táp, slim gépen pedig van külön Kinect port, amihez nem kell.

Összességében érdekes koncepció lesz ez a kiskereskedelmi forgalomban 40 ezer bruttó körüli eszköz, a rá készülő játékok, illetve klasszikus játékok fogják eldönteni az igazi sikerét. Engem ez az FPS extra cucc izgatott fel, meg persze az, hogy a menüt is lehet majd Minority Report stílusban buzerálni. Az milyen lesz már?

Bloggerként a piacon

Sajtóközleményem van, azonnal közlöm.

2010-ben megfogalmazott célom a bloggerként történő professzionális elhelyezkedés, céges működés és diverzifikáció. A mai napon új horizontok felé pillantok, és örömmel jelentem be, hogy a Henkel Magyarország Kft online szaktanácsadója és bloggere lettem. (Igen, jól látjátok, ennek a Barcelona Experience a tárgyalási folyamatnak, egymás próbálgatásának volt az előzménye, vagy ha úgy tetszik, jutalma, ahol olyan emberekkel kezelhettem, mint Antonio Banderas.)

A mai naptól kezdődően tehát újra visszakerül a támogatói logó a fejlécbe, és visszajön pixel baby Mario is. A Henkel Magyarországnak mindenesetre köszönöm az irántam megfogalmazott tápláló (!) bizalmat és azt, hogy támogatja blogomat, a Plastik médiát. Namasté.

A Henkel márkáival (Right Guard, Loctite, Schwarzkopf) és velem kapcsolatos promóciókról, aktivitásokról és egyéb folyamatokról a továbbiakban be fogok számolni a Plastikon is, hiszen ez a blog arról szól és mindig arról fog szólni, ami engem aktuálisan érdekel, vagy velem történik — innen indultunk el ugyanis 2001-ben, csak akkor még az Indexnél dolgoztam.

Elsőként hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy most hétvégén lesz Talmácsi Gábor csehországi futama, ahol a Henkel Magyarország az egyedüli főtámogató, illetve pont a mai napon (véletlen) jelentették be, hogy bejött második szponzorként a Hungrana (etanol gyártó cég). A Facebook oldalon mindenféle nyereményeket sorsolunk majd ki, a főnyeremény egy VIP kiutazás a futamra paddock belépővel (ilyenen voltam én is Barcában), csak be kell lájkolni az oldalt és a követőszám függvényében “nyílnak ki” újabb tier nyeremények. Akit érdekel a motorsport, vagy szívesen nyerne valami Talmácsit, nézze meg.

Végül, de nem utolsó sorban egy mini interjút mutatunk be Talmácsi Gáborral:


Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió