Nagyon tetszett:
Alapvetően elég cheesy-n indul, viszont a végére összeáll. Remek ötlet, remek kivitelezés, egyáltalán nem ciki, sőt. Külföldön mindig olyan jó fácse kampányokba lehet botlani.
Disclaimer: blogom támogatója a T-Mobile magyar ága, de nem tőlük kaptam a linket, hanem a neten lőttem. Nem baj, ha nem hiszed.
A tegnapi MacBook Pro posztom elgondolkodásra késztetett úgy látom mindenkit, főleg engem. Az alapvető kérdést úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy 3,3 éves, csúcsra fejlesztett (SSD + 4G ram) elsődleges munkagépből merre induljunk el. Kimutattam, hogy nekem nem érdemes egyelőre váltanom, hiszen most is el tudom végezni a munkámat rajta (igen, el tudom végezni).
Nem száz, vagy akár 200 ezer forintos laptopról van szó, hanem gyakorlatilag 800 ezer nettósról. Hiába, az Apple olyan cég, ami átfogalmazott egy két dolgot: a laptop ár az új telefon ár és a csúcs-desktop ár az új laptop ár, 200 az iPhone 4 és 800 a MacBook Pro — ez van öcsisajtok.
Persze, a lényegi rész most nem ez, mert akinek nincs Mac-je, az azonnal vásároljon magának. Nekem viszont van Mac-em. Igaz, hogy nem a legújabb, de van! iPhone-om és iPad-em is van! Nézzük inkáb racionálisan:
- Szükségem van új laptopra? Nincs.
- Szükségem van egy iMacre? Nincs.
- Van annyi pénz a bankszámlámon, hogy meg tudjam venni őket? Van.
- Van annyi pénz a bankszámlámon, hogy tudjunk venni Lindával egy lakást? Nincs.
Hopp, egy új szempont kúszott be. Az életben sajnos más kihívások is vannak, mint egy nyomorult laptop kényelmi-upgrade-je (bár valaki szerint leszakadt garbó és MacBook Pro a kávézóban — áhított imágó). Tegnap átbeszéltük Linkkel a kérdést és arra jutottunk, hogy
FUCK. THIS. SHIT.
Sőt, durvítunk rajta még egyet: felismertük, hogy a 2010-es esztendőben érdemi megtakarítást nem sikerült felhalmoznunk, mivel viszont elkezdtük járni ezt a házasság utcát, sajnos tovább kell haladni más kérdésekkel is, mint például a közös lakás.
A lakás nagyon érdekes kérdés. Eleve pont úgy van beárazva, hogy ne lehessen egyszerűen szert tenni rá. Még ezen a csöcs piacon is kellően drága dolog ahhoz, hogy ne tudja valaki megtakarításból kifizetni. Egész egyszerűen annyi pénzt keres az ember Magyarországon és ehhez képest az ingatlanárak ott vannak, hogy egy sóvárgás-féle dolog lesz csak. Ráadásul akármennyire is fel sikerül halmozni, mindig szükség lesz valami finanszírozásra mögé. De ha elég jól be sikerül állítani a sajáttőke-hitel arányt és még be is sikerül rendezni a cellát, akkor is gyorsan meg kell szabadulni a koszos albérleti díjtól, amit a finanszírozó pénzintézet végül felmar az ember számlájáról.
Namost. Lakás vagy albérlet kérdése. Ezt ebben a posztban offtopicnak nyilvánítom, de erről csak annyit, hogy mi eldöntöttük, hogy endlösung a saját tulajdon. A végén a miénk lesz, eladhatjuk, kaphatunk érte sok millió forintot, ha meg egy bankszámlán gyűjtögetünk, annak soha nem lesz vége, egy tehermentes lakás viszont cool. Ezt persze mindenki eldöntheti saját magának.
Kiszámoltam, hogy az összes pénzünket összerakva sincs annyi lóvénk, hogy beugorjunk egy lakásba hitellel értelmesen, annak meg nem vagyok híve, hogy csak azért is megcsináljuk: mindent kiszárítsunk, még családi pénzt is kérjünk kölcsön, vonjunk be egy vérszívó bankot a tetejébe, aztán vegyünk valamit, amiről kiderül, hogy hangos, sok a szomszéd, hülye a szomszéd, leég egyik nap — nekem ez túl nagy kockázat én ennél megfontoltabb vagyok. Nem vagyok hajlandó mindent feltenni egy lapra. Nem, barátaim. Mindig legyen menekülő útvonal.
Egyszóval kell hozzá sok sok sok megtakarítás. Hogyan lehet ezt elérni? Két módon: 1. bevételeket növelni, 2. költségeket csökkenteni.
A bevétel növelésre tettem már adekvát kísérletet rengeteg vállalkozósdi formájában. Masszív könyveket tudnék írni arról, hogy mit jelent az egyszemélyes vállalkozás. Ez a második offtopic témánk, de annyit azért elmondhatok, hogy abban az esetben, ha felásunk egy kertet, meg még valakiét, meg egy másikat is, de még egy negyedikbe is belekezdünk, akkor ugyan négyszer annyi pénzt tudunk számlázni a piacon elfogadott ásási színvonalon, viszont az ásónyéltől olyan lesz a kezünk, hogy az egész nem ér semmit, és rájövünk, hogy hány kertet tudunk reálisan felásni, hogy még a munka se érjen szart. A dolog tehát korlátos. Ebből a kiút persze az lenne, ha az ember nagyobb cég szintjén vállalkozik, de ez más megugrani való energiaszint. Ebben a posztban nem ezzel a dologgal tervezek, az egy másik kérdés.
Sokkal inkább érdekes megfigyelésünk szempontjából a költségek csökkentése. Megmondom őszintén én már sok éve követem nyomon, hogy mennyi költséget termelek, viszont a költségvetési korlát meglehetősen puha, leginkább az szabott neki határt eddig, hogy mennyi pénzem van az adott hónapban, nem pedig a tudatos és átgondolt tervezés. (Ha átléptem a beállított szintet, akkor is mentem tovább.)
A lényeg viszont az, hogy ezzel az életstílussal a saját szintemen nem termelünk annyi megtakarítást, hogy abból lakást tudjunk megoldani. Most megfogalmaztunk egy célt: lakást kell vennünk, megfelelően beállított saját tőke – hitel arányban (ideális esetben miénk a nagyobbik rész), el kell különíteni még valamennyit berendezésre és meg kell képezni egy rezervációs szintet is. Sajnos valamekkora hitelre szükség lesz, ez van.
Költség oldalról ehhez kell hozzárendelni valamit. A következőt találtam ki: meghatároztunk egy összeget, aminek nagysága vizsgálódásunk szempontjából érdektelen, viszont elég alacsony ahhoz, hogy jelenlegi életszínvonalunkat NE TUDJUK fenntartani. Étterem ünnepnapokon (lehet, hogy ezzel mondok búcsút a gasztró bloggernek?), videojáték szintén, kütyü gyakorlatilag nyista, bevásárlások alkalmával pedig akciós dolgokból előre tervezetten, rengeteg otthoni főzéssel. Tegnap este át is néztük a számokat, meg tudjuk csinálni, kellő önfegyelemmel.
Fogunk egy kalapot, belerakjuk az összeget, minden más pénzt kiürítünk és elkülönítünk, aztán meglátjuk. November 1 lesz holnap, a játék onnan indul. A kalap mellé rakunk egy füzetet is, amibe mindig beírjuk, hogy ki mennyi pénzt vett ki belőle és mit vásárolt rajta. Linda is, én is. Az összes többit pedig félretesszük a lakás alapba. Ezt pedig csináljuk egy évig, persze akkor sem fogunk még lakásnál tartani, viszont sokkal közelebb kerültünk hozzá és legalább csináltunk valamit. Hátat fordítunk ennek a bohózatnak, amit 2010 ebből a szempontból jelentett.
Meglepően őszintén és nyíltan írtam erről a kérdésről, fasz tudja, miért. Nálam a blogolás erről szól, ráadásul most, hogy megírtam magam is sokkal jobban tudom, hogy merre megyek és miért. Remélem, hogy más számára is hasznos volt.
A poszt és a gondolkodás abból született, hogy felismertem, akkor kell Apple számítógépet venni, ha valóban szükségünk van rá, a szűkösség pedig arra sarkallt, hogy adekvát és határozott lépéseket tegyek. Köszönöm Apple, you are the best!
Disclaimer: Szeretném jelezni, hogy a kalap sztori valós, de a részletek ennél picit bonyolultabbak, viszont ennél behatóbban erről a témáról nem kívánok értekezni, illetve annak sem vagyok feltétlen híve, hogy egymás (jelen esetben az én) zsebemben turkáljunk. Inkább szempontrendszert és gondolkodást próbáltam formába önteni. Ennek megfelelően fogok válaszolni a hozzászólások közt is.
2007. július 11 óta, egészen pontosan 1207 napja használom jelenlegi MacBook Pro laptopomat, tehát 3,3 éve.
Tavaly januárban már alaplap cserés volt a gép, idén májusban SSD-re bővítettem, bal oldalán a palmrest-nél kicsit megkopott, Opauszki-féle Sonnet Carapace billentyűzet védőt használok (korábbi gépemen lekopott teljesen az “a” betű), teljesen jól működik, főleg, hogy 4G RAM van benne nem is tudom milyen rég óta, az SSD óta pedig kapott egy remek lökést. De nincs tovább út, venni kéne egy új gépet.
Persze dolgozni remekül tudok rajta. A HD videózástól és a Mac-es játékoktól mentem meg magam, viszont ezek nélkül már megtanultam élni, főleg, hogy a blogger kamerám VGA módban rögzít. Mégis, időről időre megvizsgálom annak lehetőségét, hogy vásároljak egy új gépet. Most éppen rendelhető már az i7 processzorral szerelt MacBook Pro is (korábban csak a 17-es modellben elérhető), olyan disznó hardver van benne, hogy nem kellene 3 évig egészen biztosan vasra költenem.
A gondolkodásomat alapvetően két dolog határozza meg. Az első, hogy 4G rammal már nem akarok gépet venni, 8 kell. A második, hogy merevlemezzel többet nem vagyok hajlandó laptopot vásárolni, kizárólag SSD lehet a megoldás. És itt kezdődnek a bajok, ugyanis a +4G memória 65,990.- bruttó Handrásnál, egy 256-os SSD is 185,000.- forint (megmondom őszintén 160 gigás SSD-men szűkösen vagyok), illetve amióta láttam a nagy felbontású kijelzőt, azóta olyat is akarok (42,000.-), de ha már ilyen izmos gépet veszek, akkor biztosítani és 3 évre garanciázni is kellene, csak a garancia 93,750.- Ha mindezt összeadom, akkor 386,740.- forintot kapok bruttóban az extrákért, aminek nettója még mindig jelentős. És ezek csak az extrák, az alapgép ára is 519,920.- forint.
A lényeg a fő, hogy az egész így majdnem 1 millió forintba kerül. Egyik oldalról. Másik oldalról viszont két dolgot tudok azonnal megkérdezni:
1. nem ez a munkagépem?
2. ha nem ilyet, akkor mit?
Az első kérdésre egyszerű a válasz, munkagépen nem szabad spórolni, viszont ennyire agyatlannak sem kell lenni. Amit én kiválasztottam, az egy csúcsgép. A kijelző mérete miatt mindenképpen 15-ös modellt akarok venni (ebből sajnos nem engedhetek, mert ezen dolgozom), amiből még a legolcsóbb is extrák nélkül 440 nettó (!). De akkor 4G ramom van és diszkem, ami több esetben volna visszalépés nekem. De ha mondjuk ha csak egy konzervatív 160 gigás SSD bővítést hajtok rajta végre, akkor is 550 nettó körül áll meg és nincs rá kiterjesztett garancia stb. A legolcsóbb laptopot is felszerelem 256 diszkkel, 8G rammal, máris 800 bruttónál tartok.
Mindebből az következik, hogy 2010 őszén érdemi előrelépést nem tudok megtenni úgy, hogy ne herdáljak el egy csomó pénzt. Egyelőre még nagyon drága a 8G kategória és nagyon drága a 256-os SSD is. Én annak idején ezt a laptopot 460 nettóért vettem, ebbe került még +2G ram (kb 100 ezer akkori pénz) és hozzá az SSD meg keret (szintén 160 nettó körül beépítőkerettel tokkal-vonóval), vagyis az is benne van egy nagyobb összegben.
Egyszóval még nem érdemes bővíteni. Azzal, hogy SSD-re váltottam sajnos be is dobozoltam magam még legalább két évre ebbe a modellbe, de gyanítom, hogy nem fogom tudni megvárni azt a két esztendőt. 2012-ben laptopváltás, te jó ég, belegondolni is szörnyű.
Azon gondolkodtam még, hogy B verziónak megtartom ezt a laptopot és mellette megvalósítok egy korszerű iMac-et. Azon fogok tudni HD videózni, bootcampben játszani, komolyabb, processzor intenzívebb munkákat végezni, a laptopon pedig Exceles-netes-számlázós-levelezős munkáimat kényelmesen végrehajtom, mint most is. Ezzel már ki tudnám sántikálni a 2012-es évig, amikor várhatóan leesnek a 8G és 256GB árak annyira, hogy ne kelljen ennyit ráfizetni és 500 nettóért megvegyem ezt a konfigurációt.
A 15-ös MBP vásárlással pedig úgy vagyok, hogy nem érdemes nagyon a modellek között váltogatni, 80 (!) nettó különbség van az izmos, meg a belépő kategória közt, szóval csakis a legjobbat érdemes. De a rákfenéje az SSD és a plusz memória, ez a két tétel ugyanis 251 ezer forint. És itt a vége, barátaim, quod erat demonstrandum.
Alig akarom elhinni, de a Sony tényleg piacra készül dobni ezt:
A kütyübe egyébként 3.0 Gingerbread Androidot raknak operációs rendszernek, és készül egy dedikált Sony Marketplace, ahol játékokat lehet majd vásárolni az eszközre. Hardverben 1Ghz Qualcomm processzor, 512 MB RAM, 1GB flash memória, kb. 4 inch képernyőméret. A készülék közepén levő hosszú touchpad egy multitouch érintőfelület.
Garantálom az N-gage típusú buktát.
photo by Doransky
€79,000.-
A kérdés:
Mintha frissítettek volna az airport extreme-et. Lajkoljuk v nem lajkolkuk? Megint felmerult, hogy csak kellene otthonra egy effortless backup megoldas. Lustasag ellen, vmi automata megoldas a manualis usb dig-dug helyett. Visszatero tema, de kivancsi vagyok most ki mit ajanlana.
A válasz:
(Greg, Orosz Péter és fds munkája nem ebben a sorrendben, én csak a média vagyok.)
Kedden és szerdán Siófokon a Hotel Azúrban Internet konferencián vettem részt, az utolsó előadáson Uj Péter mikrobloggerrel improvizatív magánszámot adtunk elő, bár, ha lesz legközelebb, jobban át fogom gondolni tematikailag. (Többek szerint ez korábban Superman-UP-féle zárás volt, én semmiféle képpen nem gondolom azt, hogy a Mesterek nyomdokaiba érhetnék, egyszerűen így alakult.)
Szerintem már négyszer lehettem IH-n, ebből az első alkalmakkor még kölcsön jeggyel “lógtam be”, tavaly már kaptam meghívót, idén elő is adtam (viccszámot), viszont még nem a főépületben aludtam, mint a nagyok. Előrelépési és kiugrási lehetőségnek a “komoly” prezentációt tartom, mint például az alábbi képen Kardos Gáborét, aki az Index Foci VB online közvetítéséről közölt backstage gondolatokat és számokat:
De említhetném Szabó “HH-webisztán” Gergőt, aki szintén meglepően összeszedetten és eleje-közepe-vége módon prezentált (többi ismerősét hébe-hóba kaptam csak el, egyszerűen lehetetlen mindenhol mindig ott lenni).
Szerintem egyébként érdekes élmény kiállni (kiülni) egy színpadra, és azt kell mondanom, hogy nincs különbség a között, hogy 10, 100 vagy 1000 főnek prezentálunk. Amikor ott van az ember, akkor már teljesen mindegy.
Kedden a mikrobloggerrel átlógtunk Balatonszemesre és Csapody Balázséknál elképesztően jó vacsorát ettünk, nagyon jó hely, de úgy láttam, hogy többen szivárogtak át oda hasonló okból. No, nem mintha az Azúr konyhája ehetetlen lett volna, én inkább az ún. “Bugs Life” étkezéshez tudom hasonlítani: jönnek-esznek-elmennek.
Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akit online twitt backchannel közvetítésemmel megbántottam volna. Sajnos ha iszom, akkor megjön a kedvem az őszinte, határok nélküli posztoláshoz és ez időnként kellemetlenül veszi ki magát.
Végezetül egy Uj Péter idézettel zárnék, ami a konferencia fő motívumát fogalmazta meg:
A legutóbbi Apple Java update után valószínűleg mindenkinél töröttek lesznek a böngészőben levő Java appletek:
Én ugyan a Minecraftból vettem a példát, de jelentősebb a gond például a CIB bank Javás alkalmazásával, amikor bankszámlaegyenleget szeretnénk nézni. Így tudjuk megjavítani:
Először is Spotlightoljuk ki a “Java Preferences” alkalmazást, ami egyébként az Applications / Utilities mappában van és így néz ki az ikonja:
NB, az Apple nem rajzolt neki 512-es méretű ikont.
Indítsuk el, a Network fülön nyomjuk meg a “Delete Files…” gombot:
Ha lefutott, zárjuk be a böngészőt, majd nyissuk meg újra és voilá:
Ez az ember teljesen nyilvánvalóan a lelki cimborám, de ő konkrétan tesz is azért, hogy legyen valami. Ettől függetlenül zseniális az egész videó és projekt, úgy, ahogy van, imádom. Kedvet kaptam egy NES vásárláshoz is, illetve retro gaminghez. Őszintén szólva az eredeti Zeldát nem játszottam végig. Bár eBayen beszereztem már a kazettát, Linda kérdezte is, hogy minek. 
Remélem ti is érzitek, hogy egy fantasztikus korban élünk. 
Főleg, hogy nem százmillió dollárból kifejlesztett katonai projektet látunk, hanem két egyetemista munkáját.
A film nem olyan rossz, mint a trailer.
Rodriguez and Antal have expressed that they wanted this film to be a sequel only to the original Predator, and Predator 2 as the film is trying to distance itself from the two Alien vs Predator films. Antal stated the reasoning behind the decision to dismiss the Alien vs Predator films was that he wanted the film to be closer in tone to the original Predator film, as the AVP films had taken the Predator series in a too outlandish direction.
Nagyon helyes és nagyon jól is csinálták. Pontosan ez volt nekem is a véleményem, szerintem az összes Predator filmet ki lehetne dobni (főleg az AVP mellékvágányt), és ezt megtartani a második résznek, ami Rodriguez terve is volt az Alien – Aliens, Predator – Predators célzással. Ettől függetlenül bátrabban mertem volna a sztorihoz nyúlni még jobban szélesítve a lore-t. Ennek a fő narratívája ugyanaz, mint ami az elsőnek is volt, bár ha belegondolok az Alien – Aliens párhuzamba, akkor azt mondom, hogy tökéleteset csináltak.
Antal Nimródra is egyre jobban fel kell néznem, bár tudom, hogy ez (még) nem az ő filmje.
Kicsit szkeptikus vagyok az október 31-i Minecraft update-tel kapcsolatban. Rengeteg adminisztráció, meeting, community management van Notch mögött, szerintem kevés ideje marad a nettó kódolásra — bár a PC Gameren exkluzív infókat közöl a “Hell” világról. Ezt írja blogján:
One fun thing about starting a new company is choosing your hardware. I went for a “decent gaming computer” with “dual widescreen monitors”, and a Logitech MX518 mouse and a Das Keyboard Model S Professional Silent. I guess I’m really picky when it comes to input, but I don’t really care about the rest, heh.
The two business/management-people went for MacBooks. Of course.
Billentyűzet elég jó és minimál, be is linkeltem. Ha lesz gaming PC-m sohanapján, tuti ezt veszem majd hozzá én is. Ami pedig a MacBookokat és üzletembereket illeti: igen.
Ami pedig a Plastik szervert illeti: Ifi vezetésével feltettük a hey0′s mod-ot, innentől sokkal jobb lehetőségek nyílnak a szerver üzemeltetésére, idézem:
Működnek a vödrök, lehet vizet merni és kiönteni. Működnek a tűzhelyek. Felgyújtani nem lehet már semmit, de tűzkő mobok ellen még hatásos. a TNT nerfelve, ha felrobban a kirobbantott rész visszaépül. Immáron az adminok el tudják távolítani a letett TNT-ket és adminiumokat (bedrock). A láva csak a köveken folyik tovább és nem gyújt fel semmit. Vannak warp pontok: npc=NPC, gz=Ground Zero, gp=Greenpoint, sgc=SGC.
Volt néhány malőr, megállás, de szerintem most nagyjából úrrá lettünk a nehézségeken és megvalósíthatjuk célunkat, hogy egy értékelvű, tartalmában gazdag, folyamatosan karbantartott és menedzselt, korszerű Minecraft szervert üzemeltessünk a mi adónkból.
Ne feledjétek: a Plastik metró tovább épül, itt nem kell a kocsikat visszahívni, itt nem kell 2018-ig várni.
Az alábbiakban megmutatjuk, hogyan kell egy “gyári”, vagy akármilyen DVD-ről vagy CD-ről egy, az eredetivel byte-ra pontosan megegyező, kópiát készíteni. Én magam ilyen módon archiválom a bolti lemezeimet itthonra (a szó szerint értendő biztonsági másolat), a film DVD-ket pedig általában azonnal lerippelem MP4-be és rakom a NAS-ra.
Első lépésben helyezzük be a lemezt a meghajtóba, aztán indítsuk el a Disk Utility-t. A felbukkanó listából a DVD meghajtót kell kiválasztani (és nem a lemezt!):
Ez után a menüből kell indítani az imázskészítést:
Nincs más dolgunk, mint elnevezni a produktumot és ügyelni arra, hogy tömörített legyen a végeredmény (egyébként ez a default beállítás is):
Ha vége, akkor lerakja a korábban meghatározott helyre a DMG fájlt, amit onnan már bárhova másolhatunk, bárhonnan telepíthetünk stb. Az eredeti lemez pedig mehet fel a polcra.
NB: az iLife csomag minden újonnan vásárolt Mac-re ingyen felkerül
RT @JudsonCollier: Steve jobs is meeting with Obama today.
In other news, Adobe Flash is now illegal.
Az új MacBook Air jelenti az Apple laptop kategóriájának új generációját. Ez az első olyan Apple által szállított Macintosh számítógép, amiben nincsen Flash előre telepítve. Innentől kezdve a következő modellekhez sem kapunk majd Flasht a számítógépeinken, de természetesen ettől függetlenül bárki feltelepítheti magának a Flash komponenst, csak el kell mennie az Adobe honlapjára, letöltenie és futtatnia az installert. Ehhez nem ad segítséget az Apple, csak egy “missing plug-in” felirat mutatja, hogy ott lehet még valami.
A Safari 5 sem kezd nyafogni, ha kigyomláljuk az összes Flash plugint alóla. Eddig ugyanis minden alkalommal, ha Flash objektumot kellett kitennie, nyivákolás volt, most már nincs, egyszerűen csak egy felirat van helyette — Steve megkönnyítette nekünk a dolgot. Aki szeretné az iPhone / iPad élményt megkapni a desktop Mac-jén is, nincs más dolga, mint elmozgatni egy másik mappába az alábbi fájlokat: ClickToFlash, Flash Player.plugin, flashplayer.xpt, NP-PPC-Dir-Shockwave, amik a /Libary/Internet Plug-Ins és (Home)/Library/Internet Plug-Ins mappákban lesznek. (A YouTube élményünk viszont egyelőre még bugos lesz, ezért a YouTube5 Safari Extensiont kell feltennünk.)
Ezzel párhuzamosan a Sun (most Oracle) Java is hasonló útvonalon kezdett el járni. Ott annyival van megbolondítva a dolog, hogy az Oracle nem kínál Mac-es Javát, így a “10.6 update 3” verzió az, amit most Software Update-ből megkapunk, nem lesz több frissítés — hacsak Larry Ellison nem oldja meg nekünk a kérdést és készítenek Mac-re Javát. Ezt középtávon fogja megszüntetni az Apple, egyelőre minden gép kapja szépen a Javát is, tehát pillanatnyilag nem lesz a böngészőkben “missing plugin” felirat. A Minecraft is fut szépen továbbra is, később meg majd virtualizálunk magunknak, vagy gaming PC, vagy ki tudja Notch hol tart majd addigra.
Az indok? Flashről El Jobso elég hosszú értekezést jelentetett meg áprilisban, a Javával kapcsolatban meg azt mondta, hogy, rövidítek, a Sun (Oracle) frissítési ciklusaik nem egyeztethetők össze az övékkel.
Nem kell egyébként az Apple-re mutogatni, ők legalább eddig bírták, a Microsoft már sokkal korábban kigyomlálta a saját OS-éből mind az Adobe Flasht, mind pedig a Sun (Oracle) Javát.
Nagyon jó az új iLife, most ismerkedem a dolgokkal. Nem a trailerezés miatt jó egyébként, bár az is szórakoztató, főleg, hogy mennyi időt kell vele foglalkozni, hanem egyszerűen szuperül kipofozták. A fenti anyaghoz Szasza kamerájával vettük fel a dolgokat, USB-n összekötöttem a géppel és ilyen kulturált felületen lehet importálni, bejön:
További iLife mély elemzéseket fogok még végrehajtani, egyébként a kamera import felületet a korábbiban nem ismertem, lehet, hogy az már a ’09-ben is ilyesmi volt, viszont rengeteg dolgot fixáltak benne, pofás, pofás, pofás.
