Megint beindult itt a workshop factory, tegnap annyi időm volt, hogy fél órában gyorsan megnézzem az emailjeimet, de ma is rohanunk új helyszínre.
Kezd összeállni a fejemben a kép a városról. Először is: itt tömeg van. Irtózatos tömeg. Komolyan mondom, egy Mos Eisley a hely, a világ minden irányából itt kötnek ki az emberek (saját személyemet is ideértve természetesen). A világ talán egyik legnagyobb plázája, a Westfield hétvégén annyira dugig volt, hogy én ilyet még nem láttam. Minden pénztárnál iszonytató sorok, konkrét kordonokon keresztül lehet a pénztárhoz járulni. A metrózás szenvedés, hering effekt, szűk téren, sokan, nagyon. John Frusciantével próbálom könnyíteni a fájdalmat, bár lehet, hogy ennek sincs sok értelme egy kiugrott drogos hangulati világán keresztül.
Nyelvtanulás szempontjából teljesen felesleges a hely, akivel lépten-nyomon találkozunk, mind olyan bevándorló, mint mi, csak éppen a hotelszoba személyzete, vagy valamilyen eladó. Az angolok vagy érthetetlen nyelvű munkásosztály, vagy pedig irodai “high-up” dolgozói elit, aki nem közösködik velünk, hiszen nagyon jól elvannak a saját kis rendszerükön belül.
Pontosan ugyanazt érzem a bőrömön, amit tudtam eddig is: nímand nagyvárosi bevándorló lettem és nulláról indulok. Meg kell tanulnom járni.
A helyzet egyébként egyáltalán nem szörnyű, vagy ilyesmi, csak rögzítem a dolgot. Azt is tudom ugyanakkor, hogy hosszabb távon, hónapok, vagy évek alatt, szépen meg lehet találni az értelmet a rendszerben, összeáll a kép, mit és hogyan, pontosan úgy, mint ahogy Budapesten is (ami, fyi, máshogy tré).
Pillanatnyilag várom a csütörtököt, amikor mehetek haza. Várom azt a hópelyhet, ami ki akarja dugni az orrát aznap este, hogy keresztülhúzza a világ legparásabb reptérének működési rendjét, de akkor bazmeg hősugárzóval jelenek majd meg és kegyetlen leszek.
Oszt’ utána mész-e vissza Jozef? Talán annyiból jobb lenne, hogy akkor végképp félre lehetne söpörni a lakásvásárlás témáját, aztán ismét a gadzsetbül venni ki a zokszigént…
ajanlott olvasmany arrol, hogy hogy mukodik: http://blog.savingprivateblue.net/post/1357732589
azért persze csúcsidőben sikerült kimenned, tényleg mindig tömeg van, de a karácsony előtti időszak különösen durva.
http://www.youtube.com/watch?v=8K6z8ZkT3E8
Ahhoz képest, hogy London egy ‘metropolisz’, meglepően flottul mennek a dolgok.
Ellenberger Budapest.
Ez az én tapasztalatom.
Kíváncsi vagyok egyébként, hogy Rád milyen hatással lesz ez az egy hét; érezni fogsz-e valami változást ha hazamész (értsd: már néhány nap után vissza akarsz jönni), stb.
A hó pánik: én szombaton repülök az éves szabira, de én is imádkozom, hogy nehogy essen, mert itt 2 cm-től lebénul minden.
Csütörtök? Ha-ha, pont akkorra igérik a következő adag sarkvidéki fehér jóságot. Bár eleinte északra. Majd meglátjuk. Egyébként volna mit tanulniuk a Ferihegyiektől. Ugyan olyan hóhelyzetben amikor otthon meg késések sincsenek itt már zárják le a repteret.
Unokatesóm kint dolgozik multinál, itthonról vitték. Elmesélte gyakorlatilag ugyanazt amit te is leírtál. Itthon menőnek számított a szakmájában, kint épphogy megtűri a brit kollektíva, és sokszorosan kell bizonyítania, hogy ő nem a pejoratív értelemben vett bevándorló. Ugyanakkor ő itthon igen szorgalmas volt, és annak is számított, ő ért be elsőnek, és ő jött el utoljára. Londonban kikerekedett a szeme, nem tud elég korán beérni, és elég későn eljönni ahhoz, hogy egyáltalán feltűnjön valakinek, mennyit dolgozik.
Ezért nézek csodálkozva azokra, akik fennkölt hirdetik, hogy ki kell menni UK-be dolgozni, mert ottaztánmindenjobb… Egy orvosi diploma és némi társasági kapcsolat valóban működhet, de fogalom (meg pénz+kapcsolat+itthonról fixált állás) nélkül kimenni, és egyhuszad másodperc alatt rájönni, hogy te vagy a helyi “brazil gépsor”, nem valami vonzó perspektíva.
Azért a te helyzeted egész jó ott kint, enjoy the ride:)
dzsoki: hidd el hogy jobb.
Én most vagyok itt másodjára – de most meghatároztlan ideig maradok.
Nem kis lyuk szoba, külön lakás, barátnőmmel (Ő 4 éve, egy “apró” építész cégnél).
Együtt.
Való igaz, hogy egyedül nem egyszerű.
Itt sincs kolbászból a kerítés.
Én egyetlen pillanatg nem tapasztaltam, hogy köcsög bevándorlónak kezeltek volna, sőt!
Pedig csapoltam (annó, 3 és fél éve, két hónapig) kávét hektószámra (Café Nero).
Most meg eleve úgy jöttem ki, hogy a szakmámban (komm.social media) szeretnék állást; és majd – egyszer, valamikor – hazaköltözöm.
Fél évig semmim nem volt, aztán BUMM.
Itt alapigazság, hogy – ha nem multinál dolgoztál MO-on, vagy mondjuk Worldwide brandnél – az otthoni tapasztalat vajmi keveset ér. Ha nincs UK experience akkor helló.
Sokan ezt nézik be.
Itt újra kell építeni magad; és ez mindössze egy év alatt sikerülhet – had ne mondjam milyen szintre…
És ennek – lehet – része a kávézóban gályázás, meg az idénymunka.
De a távlatok – és azeredmények – nagyobbak és jobbak.
Engem kifejezetten érdekelne, hogy kinek mi az a konkrét ok amiért költözött.
Nekem aránylag szerencsém van, nem tudnék egyhamar olyan életszinvonalon és szabadon élni kint mint idehaza. Be tudom látni, hogy ez nem mindenkivel van így. Azt gondolom, – de lehet, hogy tévedek – hogy alkalmazottként magasabb szintre lehet ugrani pl Londonban mint Bp-en.
Nekem az alkamazotti lét csak szükség helyzetben volna pálya, de ez nem jelenti azt, hogy lenézném azokat, akik alkamazottként tudnak a legboldogabb életet élni. Mert van ugye, aki juhászként boldog és van aki bártulajdonsoként stb. Nincs abszolút igazság, csak személyes.
huszadik századi jelek a falakon
Aleksander:
Jó pozitív példát is hallani/olvasni. Maximálisan egyetértek azzal, hogy tudni kell: nincs kolbászból a kerítés, és dolgozni is kell.
Sajnos úgy vettem észre (ismerősök, barátok barátai stb…), hogy a legtöbben “aranyláz” jelleggel állnak neki a témának, és nem hogy következetlenek, de még elképzelésük sincs, csak a vágy, hogy “ittdejólesz”. Az ilyeneket még az érkezés estéjén beszívja a helyi magyar alvilág a reptéren/pályaudvaron.
Én innen messziről úgy látom, hogy aki kvalifikáltabb, érettebb rálátással rendelkezik és tudatosan kezeli a kinti életet az elejétől fogva, az tud kezdeni magával valamit, előnyére fordíthatja a dolgokat, mert van elképzelése, és elhivatottsága. Egy szó mint száz, biztos hogy lehet jó ott élni magyarként is, de alapvető dolgokkal tisztában kell lenni, és sajnos a többségre nem ez jellemző.
“..nem kozoskodik velunk..”
Kulturalis sokk egyik kimenetele lehet:
Some people find it impossible to accept the foreign culture and integrate. They isolate themselves from the host country’s environment, which they come to perceive as hostile, withdraw into a “ghetto”.. [1]
Ennek az izolacionak egy megnyilvanulasa, hogy a helyiekre ugy hivatkozol hogy “ok”.
A masodik fazisban alakul ki, ha nem sikerul a beilleszkedes.
(@dzsoki)
Pedig befogadnak, csak joval nehezebb ismeretseg nelkul elindulni, mintha ott nottel volna fel.
Ami igaz Budapestre is ha videki vagy bpi baratok nelkul, csak eppen nyelvi nehezsegek nincsenek.
(@novertigo)
Relative ugyanannyi ideig tart UK-ban is osszesporolni a penzt a sajat lakasra, mint itthon. Csak kozben ugyanannyiba kerul londoninak meg a budapestinek is a romai vakacio..
Elindulni talan azert egyszerubb alkalmazottkent, mert ugy ismerosok nelkul is van nemi eselyed (Multi referencia / kisegito melok). Uzletet talan nehezebb beinditani.
[1] http://en.wikipedia.org/wiki/Culture_shock
Sosem mennék el sehová azért, hogy alkalmazottként magasabb szintre ugorhassak. Persze, nem mindegy, mennyi a fizu, de engem a munkahely azon túl sosem érdekelt, hogy a feladatok elvégzéséért megkapjam a kis pénzemet, nem vagyok “életemet és véremet a cégért” típus. Ezért szerencsémre most itthon dolgozom, azt csinálom, amit szeretek. Ezen fejlettségi szakaszomban úgy érzem, legjobban az ausztrál outbackben lennék el lovak, birkák és kutyák (meg egyéb nem emberi élőlények) között
btw UK-ban dolgozni nem menő (90s), azért nem értem, mert pl. Ausztria menő és itt van a szomszédban
Én munka szempontjából nem tudok a dologról nyilatkozni, ellenben volt szerencsém jópár országban megfordulni, de nekem Anglia mindig az a hely marad ahová bármikor szívesen visszatérek.
dzsoki: ebben egyetrtünk.
Munkavállalás: itt még az is más. tényleg.
az egyik legpozitívabb dolog itt a következő: HAGYNAK dolgozni.
Nem baszogatnak, nem próálnak lépten nyomon átbaszni (kéne számla, zsebbe jutalék, utalunk vissza, nincs fizetésemelés, ááá oldjuk meg máshogy, stb), nincs mismásolás egy rendes – ismétlem: rendes – munkahelynél.
És figyelnek rád. Aztán meg megfizetnek.
Itt tökéletesen működk az a modell, hogy bejelentve dolgozol és mellette viszed a saját projekteidet.
A költségekről meg csak annyit, hogy röhejesnek tartom hogy a bármelyik budapesti hyperben közel ugyanolyan árak vannak, mint itt.
De hogy konkrét példákat mondjak a bevételi oldalon:
doorman (tartod az ajtót, szálloda, 4 -5 csillag) 1000 font alap+ egyéb, plusz a napi jatt, ami átlagban 60 és 150 font között mozog, napi 9 óra
deli/kajálda stb: 18-20Kév (ez olyan 1350 nettó/hó)
reklám:
szövegíró: 32k/év
account director (cégtől függően) 45-85 ezer font/év (bruttó)+ egyéb juttatások.
(láttam én már évi 120ezer fontért social media director állást – 5 év szakmai tapasztalat kellett hozzá, integrált ügynökségnél)
egy range rover 25ezer fonttól lehet zsákolni (szalonban, mondjuk én nem favorizálom)…
mini cooper St használtan lehet venni 5000 fontért…
De mondhattam volna bármi mást is, csak az arányok miatt emeltem ki ezt a kettőt.
(A végtelenségig lehetne egyébként sorolni)
Mintha anyám az 1,2 millió forintos éves, nettó (vidék) fizetéséből venne egy range rovert, azt azzal nyomná az alföldi naplementében…
(szándékosan sarkítok)
Asszem rohamot kapnek.
Budapesten elek, itt szulettem. Kicsit pontositok: Budan lakom.
Ruhellem Pestet… a telet megjobban.
Ha nem muszaj, nem megyek ki az utcara, at Pestre meg foleg nem.
Hja igen:
Ezt meg priman megdobja az unnepi orulet. (A karcsonyt meg szilvesztert is ruhellem).
(Nem, nem vagyok megkeseredett, mizantrop oregember.)
Érdekes a kommenteket (és Józsi posztjait) olvasni a témában.
Én 2 hete jöttem haza, bár most csak egy hétig voltam (ami eredetileg 5 nap lett volna, csak Gatwick behúzta fülét-farkát a 3 cm hó miatt) és lakáskeresési céllal.
A lakás meglett 1 nap alatt, barátnő amúgy már 3 hónapja kint van, 1 hónap alatt irodai állást kapott (amúgy grafikus) én pedig márciusban követem, határozatlan ideig.
Eddig 5 alkalommal voltam kint, és amúgy 20 éve álmaim netovábbja hogy ott éljek. Minden hülyeségével együtt imádom ezt a várost. Budapestet is szeretem, de itt valahogy nem érzem otthon magam, és elegem van egy csomó mindenből, amivel nem tudok mit kezdeni.
Mi azért mentünk ki, mert elegünk lett az itteni mentalitásból és abból, hogy hiába teszünk meg mindent, egyszerűen még nyugodtan élni sem tudunk.
Nyilván van erre millió ellenvélemény, meg az “ott sem lesz jobb, mert”-kezdetű mondatok. De a barátnőmön látom, hogy nem így van. Alapvetően nehezen fogadja el a változásokat, Londont sem szerette soha, de két hónap után azt mondta, hogy esze ágában nincs hazajönni. Egyébként sokat terveztünk mire belefogtunk és végül azért döntöttünk London mellett (a nyelvtudáson kívül), mert ott van a legtöbb ismerősünk.
“Mi azért mentünk ki, mert elegünk lett az itteni mentalitásból és abból, hogy hiába teszünk meg mindent, egyszerűen még nyugodtan élni sem tudunk. Nyilván van erre millió ellenvélemény, meg az “ott sem lesz jobb, mert”-kezdetű mondatok. De a barátnőmön látom, hogy nem így van.”
nálunk ugyanez.
Azt kihagytam, hogy alapvetően ugyanúgy látom (érzem) a dolgokat mint aleksander, főleg a munkával kapcsolatban. Ezért is írtam az előző, tulajdonképpen teljesen személyes témájú hozzászólást.
Tényleg nincs állandó átbaszás, nem rúgnak ki egy idő után azért, mert csak 8 órát dolgozol az előírt 8-ból.
Ez hiányzik itthon: ha rendesen dolgozol, akkor megkapod a fizetésed ügyeskedések nélkül, és kész. Senki nem vár el semmit, csak azt, hogy a feladatod elvégezd.
Hülyeségek persze az angoloknál is vannak, de ezek nagyrésze szerintem logikus és elfogadható. Aki együtt tud élni vele, annak egy percig nem lesz nyűg hogy tényleg tök más világ mint az itthoni.
Azt hiszem így kicsit érthetőbb az előző hozzászólásom.
Szerintem a lenyeges kulonbseg egy teljesen kezdonek UK ban a minimalber. Itt most 5.93 (ha jol emlekszem) orankent. Egy kavezos / barpultos melobol mar meg lehet elni. Jobb kavezoban dolgozni, kis fonoknek lenni meg mar egeszen kellemes, 1200 – 1500 is lehet a havi fizetes.
Aleksander hozzaszolasaval amugy teljesen egyetertek, hasonlo tapasztalatom van, a magyar tetel a oneletrajzon gyakorlatilag nem szamit, meg ugy se nagyon hogy nemzetkozi ceg, foleg ha nem olyan nev amit naponta hallanak. Nekem minden interjun el kell mondanom hogy tobbszaz fos londoni irodajuk is van (meg meg vagy 50 valahol a vilagban).
Ami fontos az az elso szakiranyu munka, ha az megvan akkor onnantol csak egyszerubb felfele lepni, mert bizonyitottnak latjak a hozzaertest.
@fatso: Ilyet sokat lattam. Magyarok, szlovakok, csak sajat nyelven, csak ismerossel tartanak kapcsolatot, igy a nyelvtudasuk sem fejlodik, a helyi szokasokat nem ertik, es csodalkoznak hogy nem kapnak munkat meg kirekesztettnek erzik magukat, holott igazabol onkent valasztottak ezt.
Gyerekek, én már 16 éve Liverpoolban nyomom, multinál.
Ugyanúgy emberből vannak és csak az nem illeszkedik be aki nem akar. El kell menni berúgni velük, és mindjárt minden könnyebb lesz. Ez nálunk (Mo) is pont így működik (nem őriztünk együtt libát…)
Az angol egyébként nem lenézi és elkülönül a külfölditől, hanem fél tőle. Jobban fél ő tőled, mint te tőle.
@Gasi: Érdekes, mert a lengyelek például nagyon barátkozónak tűnnek. Nem egyszer leszólítottak a buszon, hogy ugye mi oroszok vagyunk, aztán közöltük hogy nem, magyarok, és aztán leszállásig beszélgettünk, természetesen angolul.
Egyébként én két emberrel találkoztam eddig, akinek nem jött be. Az egyik egy régi ismerősöm, aki 4-5 évig volt kint és alig bírta ki az utolsó fél évet, azóta az országot nagyívben kerüli. A másik egy tök ismeretlen fickó volt, aki az Oxford streeten szólított le minket, hogy de jó hogy magyar szót hall, és mindenképpen el akarta mondani, hogy mennyire nyomasztó szar az egész, 3 hónapja van kint, van még kettő hátra, de már nem bírja tovább. Na szerintem amúgy ez utóbbi pont az általatok ismertetett kategória.
Azt nem értem, hogy aki ennyire kibukik rajta, az miért nem nézett utána egy kicsit jobban, hogy hova is készül? Úgy kimenni, hogy ott minden fasza lesz, a kisujjadat sem kell mozdítani érte, elképesztő nagy baromság. A város Budapest kb négyszerese, a lakosság a budapesti kb öt-hatszorosa. Úgyhogy még a verseny is nagyobb a munkáért is. Oké, mennek ezek a hülyeségek, hogy egy indiai származású cégtulajdonos azért több fizetést ad a sokkal szerényebb képességű indiainak, és magasabb pozícióba veszi fel (vagy alacsonyabb pozícióba, de még mindig legalább dupla fizetésért) mint akár egy magyart, de ezzel úgysem lehet mit kezdeni. Ez utóbbi egyébként tapasztalat, a barátnőm munkahelyéről.
És azért az sem igaz, hogy ezek ellenére nehéz melót találni, ha valaki nagyon akar. Ha bármit elvállalsz, akkor szinte azonnal lehet munkád. Persze csak akkor van erre szükség, ha felkészülés, pénz, és konkrét célok, tervek nélkül mész ki.
Azt hozzáteszem, hogy abszolút kezdő vagyok a kérdésben.
ööööö… Ha ez nekem szólt, akkor elnézést, félreérthető voltam mert nem feléd irányult a kritika.
Hat igen, atrzem amit irsz, en mar egy honapja nyomom itt.
Viszont megemlitenek egy ket dolgot, amitol ez elvisselhetove valik.
- a rendszer mukodik, 2 hivatalt kellett ma felhivnom, 1 percen belul egy elo emberrel beszeltem, aki meg tudta valaszolni a kerdeseimet
- a durva hering effekt ellenere is mindenki udvarias, ha bokan rugnak, maris jon a sorry…
- porog az IT piac, 3 alatt sikerult melot talalni es azota is hivogatnak
- biztos cege valogatja, de az angol udvarias es kedves a bevandorloval. Menj el egy pentek esti sorozesre, nincs kasztosodas, maximum a nyelvi akadalyok
- ha a brittekkel nehezebb is baratkozni, akkor ott van egy halom bevandorlo akik szinten jo fejek
@Z: Igen, a lengyeleknek van baratkozos es nem baratkozos tipusa, a legjobban szerintem a szlovakok gettosodnak (komolyan meg a hust is otthonrol hoztak borondben), de a magyarok kozul is sokan. Itt minicoreduonak van igaza, el kell veluk menni kocsmazni, utana jobb lesz, a lenyeg hogy az ember vegyen reszt a kozossegi eletben (= kocsma, lereszegedes, hoborges az utcan). Van aki nem birja, de szerintem az o tobbseguk bezarkozik es emiatt kirekesztettnek erzi magat. Vagy csak nyomaszto nekik a hely, peldaul Londont szerintem en se birnam, tul nagy varos (nekem), ezert nem is ott elek.
@Gasi: Igen, a kocsmázás, meg az akár minimális jelenlét a közösségi életben gyakorlatilag minden problémát meg tud oldani. Egyébként úgy vettem észre hogy a nyelvi problémákat azért ők sokkal könnyebben elfogadják és kezelik, mint amekkora problémát csinál magának az ember belőle. Nyilván ez nem vonatkozik arra, ha pl egy munkahelyen komoly szaknyelvet kell használni, de oda úgysem vesznek fel ha nem megy.
Különben meg milyen már, egy olyan városban mint London, bezárkózottnak lenni?
@Z: Igy van, nekem rendszeresen megemlitik hogy milyen jo az angolom, holott szerintem eleg bena, es a kozepfok biztos hogy nem jonne ossze belole. De a helyieknek is minimalis szokincse van, olvasni nem olvasnak, es a kulfoldiek nagy resze ugyis rosszabbul beszeli az angolt mint en (vagy egyaltalan sehogy, na az a kemeny aki ugy jon ide lakni).
@Yip vagy valaki más:
Ha IT-s meló érdekel (pl. fejlesztő) UK-ben akkor merrre érdemes keresgélni? Neten lehet? Vagy csak kinn személyesen? Nem jelentkezésre gondolok, most még csak pusztán érdeklődés szintjén.
Kupleráj az egész város. És prosti benne minden férfi és nő…
Redo: ha a kreatív vonal érdekel (már amennyire az IT kreatív), akkor http://www.toastlovesyou.co.uk
vagy a Propel – http://www.propellondon.com
minden másra ott a legnagyobb angol profession site a REED
http://www.reed.co.uk
@Redo: Szerintem ez a guide a legviccesebb, es tele van hasznos infokkal : http://www.k64.org/London/I_SPEAKSUM_GOD.html
“Mi azért mentünk ki, mert elegünk lett az itteni mentalitásból és abból, hogy hiába teszünk meg mindent, egyszerűen még nyugodtan élni sem tudunk. Nyilván van erre millió ellenvélemény, meg az “ott sem lesz jobb, mert”-kezdetű mondatok. De a barátnőmön látom, hogy nem így van.”
Same here.
@aleksander: hú, ezt az infot én is köszönöm, nekem pont a kreatív vonal érdekes és március elején fogom elkezdeni a CV küldözgetést, még mielőtt elindulnék és eddig csak a Gumtree-t néztem, ami azért nem az igazi.
Szerintem meg undorító, hogy önző módon egy idegen országba megy valaki élni a saját hazáját hátrahagyva ezzel. Arra jó volt Magyarország, hogy ingyen tanulhassanak ezek az emberek, igaz? Persze, elmenni a legegyszerűbb.
@Z: olvasd el amit belinkeltem (foleg a munkakeresos reszet). En pl. masfel honapja keresek munkat, ezalatt 2db ember hivott vissza a jelentkezeseim alapjan, de kaptam kb 20 ajanlatot ugynoksegektol emailen, es vagy 5 hivast szinten ugynoksegektol. Ebbol nekem az jott le, hogy nagyjabol ugy mukodik a dolog ahogy a linken az illeto leirja. A lenyeg a napi CV frissites meg a jo kulcsszavak.
A gumtreen meg soha semmi nem jott ossze munka teren viszont tele van telesaleses melokkal meg egyeb atveresekkel, lakasra tokeletes volt (soha tobbet ugynokseg), meg berelheto furgont talalni.
@nehaiu: 10000 fontnyi angol diakhitellel a nyakamon aztmondom hogy legyszi menj a francba.
@nehaiu: persze, lehetne egy életen át küzdeni a hozzád hasonló trollokkal, de minek…
Nevetséges.
nehaiu: szerintem is…
@Gasi: Igen, olvasom, köszi.
Anglikánok – de tán hazajöttök egyszer?
@akarmy: Ez nincs kizarva, de ha lehet elotte kaszaljatok le a parlagfuvet
Londonnal kapcsolatban nincsen túl sok negatív tapasztalatom, de kicsit veszélyesnek tartom ezeket a bevándorló-hubokat. Ha az ember odamegy élni, az egyéni döntés eredménye és ha rendelkezik piacképes tudással akkor lesz is rendes munkája. A másik véglet az aki “ott biztos jobb lesz” alapon letelepedik, sokszor rendes angoltudás nélkül, a kolbászból font kerítés illatát követve, aztán koppan. De még talán az a jobbik eset ha befuccsol a próbálkozása és hazaköltözik. A többi meg munkát talál a New York JFK reptéren. El nem tudom mondani, mekkora clusterfucknak néz elébe az aki csak átszállás miatt megy oda, de törlik a járatát. Fél napnyi utazás után ott áll elcsigázottan, egy olyan feladat előtt amire nem készült fel, és mindenki akivel csak kapcsolatba kerülhetne és akitől segítséget, tanácsot kérhetne, egy _büdös bevándorló_. (Bocs) Amivel nem lenne gond, ha nem ezek az angolul alig beszélő, alig értő, érthetetlenül makogó, mindenbe beleszaró emberek vinnek az információs szolgálatokat, a légitársaság infópultját, PA-t, kiegészítő szolgáltatásokat mint a shuttle bus meg még sorolhatnám. Félelmetes az egész, mint egy egyiptomi bazár, te meg ott vagy két szék között a pad alatt aztán oldd meg ahogy tudod. De ha összejön az életre szóló kaland.
Ha legközelebb New Yorkon keresztül kell a Deltával repülnöm, inkább már előre lefoglalok egy Best Western hotelszobát, hogy adott esetben (és eddig mindig adott volt ennél a kombónál) csak taxiba pattanjak és irány a hotel másnapig. Ideális esetben meg nem kell a szoba és bukok 70 dollárt, még mindig ez a jobbik eset, pozitívan kell hozzáállni az élethez.
(Ha már New Yorkban vagy, buktad, lesz az a hotelszoba 300 is, alsóhangon…)
Én Belfastban éltem egy darabig, imádnivaló.
Az emberek nagy részt normálisak, jó fejek – persze mindenhol találni trollokat, itthon is. Az ember ledolgozza a munkaidejét, és aztán ha 2 perccel később még ott van, már mennek hozzá, hogy mi van, mit keresel még itt?
A lényeg, hogy jól meg lehet élni akár – ottani – minimálbérből is, ha valaki valami miatt nem talál jobban fizető melót. Írország és Anglia is gyönyörű ráadásul, imádtam menni mindig mindenfelé hétvégéken.
I’ll be back.
lehet 1000 év múlva már nem is lesznek angolok, csak angolul beszélő bevándorlók és azok leszármazottjai
Magyarok sem lesznek ezer év múlva ha mindenki úgy gondolkodik ahogy itt sajnos elég sokan.
Dale: aki nem aludt még a JFK-n, az nem is repült igazán.
De egyetértek, nagyon kis krumpli az ember azon a reptéren, frusztráló élmény. Ott MINDIG van valami gond/csúszás/törlés. Olyan az egész, mint egy vágóhíd, csak utasokkal.
@nehaiu: Szerintem emiatt nem kell aggódnod. Lesznek elegen akik veled élvezik majd a világ legdepibb himnuszát. “Itt élned, halnod kell.”
Na tessék, ez a Szózatbol volt. De az se sokkal jobb.
Gratulálok, látom rendkívül intelligens vagy.
@nehaiu: Nevetséges vagy. Vagy gyerek. Vagy mindkettő. (és ezt rosszindulat nélkül mondom, bocs)
Kérlek taníts!
@nehaiu: köszönöm, én tudok nevetni saját magamon és beismerem ha tévedek valamiben.
Gab, örülök hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel.
nehaiu, tudom hogy pusztába kiáltott szó (bár legalább irányban van), de ha a kedvünkért félretennéd a troll sémát követő kétszavas kinyilatkoztatásokat, kifejthetnéd az érvekkel megtámogatott véleményedet a kivándorlási üggyel kapcsolatban, engem érdekelne és talán az image-eden is segítene.
A kivándorlási üggyel kapcsolatban egészen egyszerű a véleményem, habár már akkor tudtam, hogy nagyon le leszek hurrogva, mikor hozzászóltam a témához. Összességében ez jellemzi is a többség hozzáállását a dologhoz. A lényeg, hogy szerintem nem lehet teljes életet élni külföldön, egész egyszerűen abból fakadóan, hogy nem ott van az otthonod. Lehet, hogy szuperül beszéled az adott nyelvet, lehet, hogy háromszor annyit keresel, mint amennyit itthon keresnél és az is lehet, hogy a magasabb jövedelmeknek köszönhetően úgymond jobban is élsz, mint én itthon. Sőt, ritka kivétel az, amikor ezek nem teljesülnek. Ezek ellenére én úgy gondolom, hogy mivel magyar vagyok, Magyarországon “kell” élnem, magyarul kell beszélnem, itt kell dolgoznom, itt kell családot alapítanom és pontosan ez az ami külföldön sosem lesz elérhető. Éppen ezért más az, ha valaki határozott időre, konkrétan pénzkeresési célból megy el otthonról dolgozni valahova, aztán újra hazatér – de azt őszintén szólva elképzelni sem tudom, hogy valaki már eleve úgy indul neki, hogy ő márpedig soha többet nem akar magyarként élni. Nyilván ez nulla érv sokaknak, hiszen mi a hazaszeretet százezer fonthoz képest? Nekem nagyon is sok.
(A Himnusz és a Szózat összetévesztése pedig elég szerencsétlenül jött a képbe, a megjegyzésem ugyanis nem emiatt tettem, de talán kár is ezeken lovagolni.)
Gazdasági háború szempontjából akkor lesz ez jó, ha az Angliában felszívott pénz nagy részét végül idehaza költik el.
Én csak azt nem értem ebben az egészben, hogy akkor most külföldön nem lehet magyar a magyar? Nyilván nehezebb, mert ott akkor kisebbség vagy, de az nem jelenti azt, hogy automatikusan elveszted az identitást. Másrészt én nem hiszem azt, hogy azért mert itt születtem, itt is kell maradnom. Nyilván, ha választhattam volna születés előtt, hogy itt akarok megszületni, élni, az más lenne. De ez így nekem csak egy állapot.
Elmúltam 30, lassan túl leszek a második diplomán, és a több mint 10 éves gyakorlatom, tapasztalatom a kutyának sem kell. Mindenki ügyeskedik, átlép rajtam, a hátamat taposva keresi magát halálra, miközben én időnként egészen rémisztő (rémisztő, mert egyszerű lenne a megoldása), periodikusan visszatérő anyagi problémák híján – mert hónapokig nem fizetik ki a munkát, stb – nem megy. Én eddig próbáltam itthon élni, itthon nyugodt életet alapozni. Csak arra vártam, hogy a barátnőm mikor jut el ugyanerre a pontra. Nyáron megtörtént, amikor mindketten ugyanannál a (magyar) kft-nél dolgoztunk, és kiderült hogy az egész egy nagy szarkeverés, és gyakorlatilag minden munkavállalói jogunkat megpróbálták kijátszani. Itt telt be a pohár végül neki is, pedig ő a konzervatívabb gondolkodású.
Azért ne értsetek félre, ha ezeket én is megtapasztalnám, biztos, hogy másképp gondolnék erre a dologra. De sajnos az a baj, hogy már eleve úgy nőnek fel a fiatalok, hogy az egyetlen céljuk elmenni innen. Így viszont biztos, hogy csak rosszabb lesz.
A baj az, hogy ez az ország az utóbbi 20 évben semmit nem tett azért hogy vonzó és élhető legyen és most sem azt látom hogy belátható időn belül lesz itt bármi. Nem tudom hogy az általad említett fiatalok miért gondolkodnak így, talán egy reprezentatív felméréssel el lehetne indulni a probléma megoldásán.
De én például már úgy érzem, hogy így is több időt vesztegettem el feleslegesen arra, hogy boldogulni próbáljak egy olyan közegben, ami látható hogy nem nekem lett kitalálva. Mondhatom, hogy már a nincstelenségig is elmentem (értem itt ez alatt, hogy minden álmom és tervem feladtam), ezért egyelőre nem látok más kiutat, elmegyek olyan helyre, ahol úgy érzem, hogy tudnék élni és nem zavar ha nulláról indulok, viszont talán újra elkezdhetem felépíteni az álmaimat és megvalósítani a terveimet. De egyelőre az is megteszi, ha rendesen kifizetik a munkámat. Már az is hatalmas előrelépés lesz.
nehaiu, köszi, ez így szép kerek és érthető. Becsülendő a hozzáállásod, de nem vagyunk egyformák, aki más országban próbál szerencsét az nem feltétlenül azért teszi mert hiányzik belőle a hazaszeretet, aminek viszont nem is kellene azt jelentenie hogy csak itt és sehol máshol nem élhetsz. Közhely, de nagyon kicsi lett a világ az utóbbi 20 évben és nem szabad megvetni azt aki átlátja a lehetőségeit. Tapasztalatszerzésnek nem utolsó dolog pár évet külföldön dolgozni, aki meg ott érzi jól magát és marad, az sem automatikusan valamiféle nemzetrontó, hazaelhagyó menekült. Aki ezt vallja, amiatt született a szomorú vicc az őrizetlenül hagyható pokoli kondérról.
@nehaiu: Ket dolog. Nehogy azt hidd hogy peldaul nem hianyzik, mert de. Viszont ha azt nezem akkor 3 ora repules utan otthon vagyok, mikor gyerek voltam a nagyszuloket meglatogatni 5 ora volt vonattal. Van telefon, email, skype, nem kell varni a postafordultara. Es meg igy is hianyzik, de ez szerintem termeszetes, 27 evig eltem Bp.en.
A masik. Ezt sose ertettem hogy az hogy hol elsz az hogyan hatarozhatja meg hogy magyar vagy e vagy sem. Ha most mashova huznak holnap a hatarokat akkor aki kivul esik rajta az vagy koltozik vagy automatikusan elveszti a jogot hogy magyarnak nevezze magat? Ezt azert elmondhatnad hogy szerinted miert van igy.
Azt én sem gondolom, hogy csak az lehet magyar aki Magyarországon is él. Ha ilyet írtam, akkor sem így gondoltam, ez nettó baromság.
Igazából én is csak azt tudom, amit látok barátokon, ismerősökön és főleg rokonokon. Igen, ma már gyorsan haza lehet utazni pár napra is akár, de ahogy Gasi is mondja, ez mégsem az igazi.
Kicsit kifordított érdekesség: 2005-ben voltam legutóbb Londonban és amikor egy esős délelőttön elmentem a Sherlock Holmes múzeumba, találkoztam egy lengyel sráccal. Ő volt a guide, később pedig korabeli ruhába öltözve várta az utcán a betérni vágyókat. Amikor megtudta hogy magyar vagyok, hirtelen magyarul kezdett beszélni hozzám, nem csak pár szót tudott hanem teljesen folyékonyan, az összes szobát és tárgyat így mutatta be, ugyanis akkor épp csak én voltam ott vele. Mesélte hogy itt élt és tanult pár évet, és milyen jól érezte magát. Teljesen meg voltam hatva, sőt, azóta is.
@nehaiu: Talan nem az igazi, de ezt viszont ellensulyozza hogy rendes kereseted van, munkahelyen megbecsulnek, rendesen adozol, nyugodtabb az elet. Az meg hogy ki hol erzi otthon magat, egyenenkent valtozik, van aki az otthon fogalmat Magyarorszaghoz koti, van aki nagyobb, van aki szukebb csaladhoz, vagy amihez eppen akarja.
En ugy latom ahogy Dale is irta, a vilag osszement, ma mar barhova lehet menni, a lehetosegeid kibovultek. Esetleg van akit ez riaszt, nehol a kultura is teljesen mas alapokon van, ezert kell egyfajta rugalmassag. De azert mert valaki ezeket a lehetosegeket megragadja attol meg ugyanolyan magyar mint te.
@Dale: az a vicc nekem is eszembe jutott
Korrekt, egyetértek.
Az a gyanúm JFK nem lenne túl elégedett veletek (na jó, mondjuk nehaiu-val talán).
Ö mondta volt, hogy ne azt nézd mit nyújthat neked a hazád, hanem azt, hogy mit tehetsz te érte.
Nyilván érthető, hogy az ember a saját boldogulását keresi, de az is nyilvánvaló, hogy minden hely (ország) olyan, amilyenné a lakói teszik. Az ország önmagában egy absztrakció, ha az országtól várjuk, hogy tegyen valamit értünk az voltaképpen csak azt jelenti, hogy a többi lakójától várjuk ezt el.
Sekele: ez mind szep es meg igaz is, de ott van a masik oldal.
Tegyunk erte, jobb lesz.
Jobb lett? Mindenki tesz, ahogy tud, en is tettem. De orulnek neki, ha a borzalmas adokat jarulekokat, beveteleket arra forditana az allam hogy az orszagot elhetobbe tegye. 10 eve nem tapasztalom ezt, mikozben szo szerrint milliokat csergettem be az allamkasszaba.
Egy ido utan meg lehet unni.
Valami nagyon nem jol mukodik az orszagban, ha a hugom ket diplomaval videki tanarkent kaposztasavanyitoba megy el dolgozni a nyaron 400 ftos orabereert(!) mert az iskola – ahova gyes utan visszavettek, de termeszetesen szerzodessel – felbontja a szerzodest, hogy ne k elljen fizetni semmit (majd visszajossz szeptemberben megint, addig munkanelkuli).
Oneromon tul nem tehetek semmit a hazamert.
Barmennyire is szeretem.
Igaziból egyet kell értsek több gondolattal is. El kell menni tapasztalatot, tőkét, kapcsolatokat, barátokat gyűjteni, ugyanakkor _én szerintem_ haza kell jönni, és lehetőleg itt kamatoztatni. Nagyon egyet értek sekele-vel. Az állam mi vagyunk végső soron. Néha arcon fúj a szél, de attól még itt kell(ene) egy szép (új?
) világot építenünk.
Röghöz kötött tüke magyar énem:
Biztosan összeesküvés elmélet, de jó helyen élünk, sokan összetennék a kezüket, ha ide születhettek volna. Sokan pedig meg is tesznek mindent, hogy itt élhessenek. Itt az élethez szükséges alapvető adottságok nagyon jók. A rendszer talán rossz, a pénzügyi béklyók talán nagy terhet jelentenek, de mégis itt kell élnünk, és megvívni a csatáinkat.
Kivándorlós énem:
Annyi idióta és idióta szabály között, káoszban, kiszámíthatatlanságban, sógor-haver világban miért is én legyek az a barom, aki itt gályázik, hogy leadhassam a sarcot?
A fenti két döntésből egy jó kis társadalom szociológiai kérdést lehetne faragni. Hogy reagál a többség? Mi a jó stratégia? Ki jár jól? Jól járok-e, ha csak én járok jól? Kiért/miért felelek? Ki felel értem? Mik a tapasztalatok? Mik azok a főbb hatások, amik meghatározzák a döntésemet? Ezeknek valós, vagy vélt hatása van? Ez nagyon izgi.
Végül azt mondom, az ember a családteremtő fázis előtt mozogjon, járjon, keresse a lehetőségeket, majd később, ha már megteheti (és majd a szíve úgy is húzza a többséget), jöjjön haza, és próbálja meg a kinti bevált dolgokat meghonosítani, az itthoniakat “tanítani”, ami pedig itt jobb, azt kint próbálja meg megmutatni.
Legyetek jó cégéreink, külhoni barátaink, mi pedig várunk Benneteket haza.
a hazamenosoktol szeretnem kerdezni h orulnenek-e, ha george soros hazamenne!
Az az igazság, hogy a legtöbben akik írtatok olyan szakmával rendelkeztek amik esetében Magyarország…; hát még az alsó mezőnyben is nehezen kapaszkodik meg. Az itthoni cégek az IT. világban nagyon kevés kivételtől eltekintve a 10 – edét sem tudják megadni annak amit egy külföldi igen. Nem csak pénzben, a szakmai és egyéb dolgokban egyaránt.
Most lehetne gonoszkodni és azt mondani, hogy minek tanulsz, vállalsz olyan szakmákat amikről tisztán látszik, hogy ott ahol élsz sosem boldogulsz majd vele. Legalábbis nem olyan szinten ahogy azt szeretnéd.(Itt jegyezném meg, hogy például – bár témába nem vág de példának nem rossz – az aki ma tanárnak megy az miért háborodik fel azon, hogy nincs munkája?)
Szerencsére azonban nem kell gondolkoznunk ezen. Egyfelől 2010 ben oda mész és azt csinálsz, persze kis túlzással amit akarsz ebben a világban. Ez pedig csodálatos. Ez itt sok generáción keresztül ebben az országban nem adatott meg senkinek.
Magyarországon is vannak világszínvonalú vállalatok (még az IT viszonylatában is ha jól tudom) és vannak olyan szakmák amikkel itthon is a világ élmezőnyébe tartozhatsz, akinek ilyen szakmája van nem is vágyik sehova legyen is itt bármilyen rossz.
Nem szabad csodálkozni azon, ha valakinek jobban tetszik amit választott mint ami van, az ember.Remélem mindenki megtalálja a számítását ki itthon ki máshol, és aki a másikat meg akarja győzni ebben a kérdésben a saját igazáról, az csak egyszerűen irigy.
Egyébként Én is éltem kint külföldön huzamosabb ideig. Igaz 16 évesen kerültem ki, és a gyerekekben kisebb volt az ellenérzés irányomban szerintem mint a kollégákban lett volna, de még fél év múltán – mikor már nyelvi akadályok alig alig voltak – továbbra is idegennek éreztem magam. ez az érzés sosem múlt el, még akkor sem mikor lett barátnőm, és mikor az ottani kollégiumi szobámat hívtam otthonnak. Boldog voltam mikor hazajöttem. Viszont egy dolgot megtanultam, itthon a világot látott embert tisztelik/irigylik/félnek tőle. Csak azzal, hogy 1,5 éven át kint végeztem egy kis huszadrendű gimnáziumot ami a magyarnál 100x könnyebb volt (az érettségivel meg is szenvedtem itthon)a mai napig sok állásinterjúra pozícióra bejutok/esélyesebb vagyok mint azok a társaim akik ezt nem tették. Szerintem egy kint dolgozónál ez még százszorosan igaz. Pedig messziről jött ember azt mond amit akar…
nehaiu,
En elmentem 5 evre majd hazajottem. 5 evig birtam, utana a legfajobb szivvel allapitottam meg, hogy ha az embernek gyereke van, nem maradhat otthon tiszta lelkiismerettel. De egyebkent minden amit irsz igaz, csak en a gyerekeimet nem tudom kitenni annak, ami otthon erne oket. Magyarorszag egy lepesre van egy lepesre van Csecsenfoldtol es az otthonmaradott rokonaim neveben remelem nem kerul kozelebb.
@feverdof +1
Szomorú, hogy Mo.-n sokan nem tudják megvalósítani magukat, és az elképzeléseiknek megfelelően kifutni magukat. Talán érdemes akár évekre is külföldre menni. De az biztos, hogy aki itt nőtt fel, sosem fog beilleszkedni. Mindig az “óhazához” mér mindent. Nem olyan egyszerű elszakadni a gyökerektől, szerintem nem is lehetséges. Ha évek múlva hazajön a tapasztalataival, az jó. Csak ne kezdje el osztani az észt arról, hogy máshol minden mennyivel jobb. Frusztráló hallgatni, még ha igaz is.
@nehaiu:
hidd el nem mindenki a pénzért megy ki.
Kint egyszerűen egészségesebb lekűek az átlagemberek. Pozitívabb a kisugárzás, jobb az emberek hozzáállása a dolgokhoz. Nem egyes emberekről beszélek, hanem az átlagról. Ha bemész egy átlagos étterembe vagy kocsmába, ha utazol egy átlagos buszon. És éppen ezért egész egyszerűen jobb ott élni. Jobban érzed magad tőle.
Azzal meg hogy nekünk itt “kell” élni, egész egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Ha egy tehenészetben születtél, de nem ízlik a tej, akkor is egész életedbe azt iszod?
Én már soksok országban éltem több évet, voltak jobbak és rosszabbak. Én azt mondom, mindenki keressen olyan helyet, ahol hosszú távon biztosítottnak érzi, hogy jól érzi magát. Ha ennek az a következménye, hogy néhány ország kiürül, akkor azok így jártak.
Te is említed, hogy szerencsésebbek vagyunk másoknál, merthogy sokan szeretnének ilyen körülmények és szabadságjogok között élni. Én azt mondom, akkor jöjjenek ide.
A félreértések elkerülése végett: én most már 3 éve Magyarországon élek, és rövid távon nem látok ebben változást.
bocsánat a két helyesírási hibáért, de gyorsan írtam: természetesen: lelkűek és életedben.
novertigo:
en azert jottel el MOrol, mert eleg lett a sokeves kapcsolatbol a depressziv baratnovel, aki egy saroknyira lakott, igy egyszerubbnek tunt orszagot valtani, mint alberletet. A munkamban csalodtam (lehet, hogy nem is voltam olyan jo benne), es vagytam az onallosag adrenalinjere.
Nem Anglia ahova jottem 8 eve, de angol hivatalos nyelv itt is, egyszeru munka eleinte, RENGETEG barat, egyre jobb munkak, magyar feleseg, akivel itt hozott ossze a sors, kislanyunk helyi allampolgar. Felesegemnek sajat vallalkozasa van.
Ami igaz: BARMILYEN EGYETEMRE JARTAL akar 100 evet is, BARMELYIK CEGNEL DOLGOZTAL otthon, nem szamit.
Helyi tapasztalat = GOLD.
Cimbizel, szocializalodsz, dumalsz sokat = ismeretseg, ajanlas, beugro egy jobb helyre. Ha tokos vagy, elvalik hamar. Ha megbizhato vagy, rad biznak komoly dolgokat nagyon hamar, poziciot, ahol kisebb csapatokat, parezer helyi kredit napi bevetelu uzleteket honapok alatt meg tudsz szerezni. Legyel jo valamiben! Ez biztos barmelyik orszagra illik.
Nem azert vagyunk itt, mert jobban elni, hanem azert, mert ennyi ev utan mar kivancsi vagyok mi sul ki ebbol. Ja meg a gyerek 2 nyelven folyekony. A munkaltatom nagyvonalu magannyugdijat fizet utanam, ami az enyem marad, ha politikai rendszerek omlanak ossze, akkor is.
mas: az otthoni lakasunk szomszedai – mint kiderult – szarragoak, nem kerget a tatar.
Keson vettem eszre a postot, csatlakoztam volna a kommentekhez, de ugy latom mar keso.
idegen: csak nem “fejjel lefele” logsz te is?
Én már több mint 2 éve élek Belfastban, és szerintem két dolog miatt jobb itt, mint otthon:
1. A pénz. Látszik, hogy itt van belőle. Az utak nem kátyúsak, mert van pénz karbantartásra. Szépek az épületek. Az úton Porschék gurulnak, és néha Ferrarit is látok. Az emberek étterembe járnak enni nap mint nap, mert ki szarakodjon a főzéssel, amikor nem egészen kétórányi munkám áráért étteremben is ehetek? A fizetésem meg tényleg háromszorosa annak, amit otthon kaptam.
2. Hogy világot látok. Amikor ideérkeztem, az olyan volt, mintha egy másik dimenzióba csúsztam volna át, ahol minden egy kicsit más. Az AXE dezodort LYNX-nek hívják, az autók az út másik oldalán mennek, villanyszámla helyett feltöltőkártya van… Élmény valami újat látni Magyarországhoz képest.
Ugyanakkor vannak rossz dolgok is. A főnökök itt is ugyanolyan seggfejek tudnak lenni. És a munkahelyen is és itthon is angolul beszélek — az anyanyelvemet csak írásban használom, az interneten. És az írek részeges, idiótán visítozó bunkók. És hideg van.
Igazán meg nem tudom mondani, hol jobb élni. Tőled függ, hogy mit tartasz fontosnak. Ha a pénzt, akkor boldog leszel külföldön. Ha otthon akarod érezni magad, akkor honvágy fog gyötörni, mint engem.
“Tőled függ, hogy mit tartasz fontosnak. Ha a pénzt, akkor boldog leszel külföldön. Ha otthon akarod érezni magad, akkor honvágy fog gyötörni, mint engem.”
Mint mar tobben is leirtak, ez csak toled fugg, hogy hol erzed magad otthon. En ot eve nem elek Magyarorszagon es itt alakult ki az otthonom. Nem a penz volt a fo motivacio, hanem egy mas eletstilus.
Szerintem meg oda megy az ember a földgolyón, ahova akar, csak mi találtuk ki az olyan baromságot, mint pl. határ.
Forditsunk a szituaciot: en most koltozok haza 5 ev utan. Kivancsian varom. Oszinten szolva nagyobb kultursokkra szamitok, mint annak idejen, amikor emigraltam
Tisztaban vagyok vele, hogy egy kenyelmes eletnek mondok bucsut. Itthon nem lesznek naponta soport utcak, baratsagos adohivatali alkalmazottak, oltony kompatibilis metro vagy vasut, futasra alkalmas parkok tiz percen belul, vagy kiterjedt bringautak. Lesz cserebe gyonyoru belvaros (esti homalyban legalabbis
, ejszakai elet, lesz ujra “mindenkit ismerek, mindenrol tudok” erzes, es kitagul azok kore, akit fel szavakbol is ertek (es nem csak fel szavat ertem 
.
Kulonbseg van a kozott is, hogy gyonyoru muskatlis hazikok kozott csodalod a hegyeket, vagy a Bukkben ulsz ki egy varromra. Mind a ketto fantasztikus elmeny, de az egyik a tied. Fantasztikus erzes a helyszinen pl. a Manchaster Unitednek szurkolni, de valahogy nem eri el azt, amikor a magyar vizilabdavalogatottnak orditasz a Komjadiban. Es a legjobb bajor sorozo sem er fel egy ismeros hegyaljai borospincevel. Ertitek, ugye? A Petofi Sanyi meg is irta ezt: kulonbseg van a kozott, hogy valamit csodalsz, vagy valamit szeretsz (Sandort is jobban ismerem, mint Goethet). Ezeket persze nem kell nekem bemondasra elhinni. Pont ezert kell egy kicsit szegeny szabolegenyt jatszani, szerencset probalni kulfoldon.
Ha idehaza sikerul megoldanod, hogy ne kelljen lakasra felretenned, vagy reszletet fizetned (kulfoldon megtermeled, megoroklod, megnyered a lotton), akkor egy jo mernoki diplomaval nagyjabol ugyanazt az eletszinvonalat el tudod erni, mint Nyugat-Europaban. Futja etteremre, hetvegi kikapcsolodasra, kulfoldi utakra, kutyukre, hobbira. Ezek nagy reszet talan meg gyerek mellett is megengedheted magadnak.
Azt javasolnam nektek: menjetek ki kulfoldre, lassatok ti is vilagot. Gyujtsetek tapasztalatot, kapcsolatot, penzt. Utanna gyertek haza: ezek itthon sokkal tobbet fognak erni. Es akkor majd epitunk egyutt valami rendes orszagot. En addig is megprobalom jol erezni magam