Open

Azt nem ígértem, hogy nem leszel fáradt. De kérlek, fogadd ezt el! Sok jó dolog vár rád a fáradtság túloldalán. Fáraszd ki magad, Andre. Ott fogod magad megismerni. A fáradtság túloldalán.

— Gil Reyes

Gyakorlatilag letehetetlenül olvasom a karácsonyra kapott Andre Agassi önéletrajzi könyvet, az “Open”-t. Berzenkedve kezdtem bele, mert annyira sosem volt Andre a kedvencem, ráadásul ő már egy olyan generációt képviselt, ami tőlem messzebb van. Nekem a Federer erával robbant be életembe ez a sport, ő akkor már visszavonulóban volt. De elkalandoztam, mert a könyvről akarok írni. (Némi szpojler következik, aki tervezi a könyv elolvasását, ne olvasson tovább.)

Nem tudtam, hogy Agassi apja igazi könyörtelen geci volt, semmi sem érdekelte, csak az, hogy a gyerekeiből profi teniszezőt faragjon. Minden nap kizavarta őket a pályára, nem volt semmi mellébeszélés, nem lehetett pihenni sem, minden nap 2500 labdát kellett az adogatógéppel leütni (amit úgy állított be, hogy az alapra célozzon, tehát a kölyköknek felszállóban kellett megütni, ami nehezebb sokkal).

A kis Agassi például megtanulta hogyan tud keretest ütni, hogy elszálljon a labda, ha pihenésre volt szüksége, mert a csóró apja mindig elment a labdák után. Las Vegasban nőtt fel, én ezt mindig úgy képzeltem el, hogy egy milliomos fickó vegasi rezidenciáján, de ez egyáltalán nem igaz, az apja örmény származású iráni bevándorló volt, amerikai nőt vett feleségül, de ő maga például soha nem tanult meg rendesen angolul. Akkora házat akart venni az apja, ahol kényelmesen elfér egy teniszpálya a kertben, ezért olyan messzire mentek a belvárostól, ahol végül ez össze is jöhetett.

Családról, családi életről, testvérekről a tenisz vonatkozású részeket eltekintve kevés szó esik, viszont az egy visszatérő motívum, hogy Andre gyűlölte a teniszt világ életében. Leírja, hogy a híres Bollettieri teniszakadémia, ahol azóta olyan nagyságok kerültek ki, mint pl Sharapova, Borg, vagy Becker, egy náci haláltábor, barakkok, fél hatkor kelés, üvöltenek velük végig, teljes dráma egy gyerek számára. Többször el akart szökni, meg is tette, stoppolt apja hitelkártyájával, ki akarták csapni a suliból — egyszóval nehéz út vezetett a profi életéig, míg megkapta élete első endorsementjét a Nikétól évi 25000 dollár értékben.

Nick Bollettiériről is ír, konkrétan fasznak nevezi, leírja, hogy milyen könyörtelen, mennyire nem érdekli semmi és senki. Ehhez képest jó tudni, hogy Bollettieri ingyen vette fel a sulijába, aztán a sok összebalhézásuk után végül országos cimborák lettek, sőt, együtt is jártak versenyekre. Ettől függetlenül érdekes, hogy ami a szívén, az a száján.

A ’80-as évek végén Andre volt a nagy tenisz rocksztár, az igazi “rebel”, aki stílusával előszeretettel challengelte meg a társadalmi konvenciókat. Wimbledont például évekig kerülte. Az alábbi videóban egy RHCP tie-in Nike reklámban szerepel:

Érdekes még a viszonya erőnléti edzőjével, Gil Reyesszel. Amikor elkezdtek edzeni, Andre 60 kilót tudott fekve kinyomni, 14 évvel később 2003-ban (Andre ekkor 33 éves) már 160 kilót. Reyes volt az, aki igazi atlétát faragott belőle, pedig csak egy egyszerű semmiből jött egyetemi kosárlabdacsapat edző volt, teljesen véletlenül találkoztak. Itt van például Fernando Verdasco, aki Andréval is Gillel nyomul mostanság, belőle is Gil csinált ilyen testet:

Gillel elválaszthatatlan haverok lettek az évek során, apa figura lett a 14 éves korkülönbségük ellenére. Andre ilyen faszikkal vette körbe magát, az élete minden részére volt egy megfelelő kapcsolati ember. Nadalról is olvastam, de Andrénál is visszaköszön, hogy mennyire mentális a sporthoz való hozzáállás és az elemzés. Rengeteget beszélgetnek a sportól, saját magukról, végigelemeznek mindent oda-vissza, az életük nem úgy zajlik, mint a miénk, hanem alapvetően úgy, hogy SOK idejük van. Ilyenkor mentálisan alakítják magukat az ilyen Gil Reyes típusú figurákkal, baromi érdekes.

Rengeteg sztori van még a könyvben, és annak ellenére, hogy nem mutatja meg az ember teljes életét, elég jól be tudja mutatni azt. Nagyon érdekes olvasmány, meglepő helyenként, hogy mennyire megmér arcokat a tenisz életben. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel ez a sport.

19 hozzászólás

Attila

Elolvasom, mert érdekel a story. Nekem Boris Becker über alles! 😀

payskin

Húgom megvette apámnak karácsonyra, de a 24-éig tartó pár napban nem tudta letenni. Ezért elmentem, és megvettem neki ajándékként, de a csomagolás során beleolvastam, és egy óra után erőszakkal kellett rávenni magam, hogy BECSUK-CSOMAGOL!

Másnap, apámékhoz a húgom már el sem hozta a könyvet, mondván, már túl van a felén, és így mégsem adhatja ajándékba, hanem fogta azt, amit tőlem kapott, és egyszerűen apámnak adta. 😀

És mi ne vagyunk megőrülve teniszért, csak anno kedveltük Agassit és ENNYIRE JÓ a könyv!

G

Hihetetlen h 4 éven át a Bayshore gimibe jártam, ami közvetlen a Bollettieri akadémiával szemben van az út másik oldalán, de sose sétáltam át…

Igaz nem találkoztam tenisz hírességekkel, de a Sugg Middle Schoolban jártam 7-es és 8-as koromban, Serena Williams odajárt egy évig, pont egy évvel előttem.

Karoly

160 kilot kinyom a pali teniszezokent?
O M F G
Ezt az eletben nem gondoltam volna egy eronleti sportolotol, mar csak ezert is hatalmas riszpekt 🙂

wotan

“az életük nem úgy zajlik, mint a miénk, hanem alapvetően úgy, hogy SOK idejük van” – ezen gondolkoztam régebben h amikor a színészek készülnek 1-1 szerepre, ami jó testet igényel (Butler a 300-ra, vagy Bale a batman-ra (a gépész után!!!)), vajon mi a fenét csinálnak az iszonyú mennyiségű idejükkel? Nem lehet egyszerű napi – mondjuk – 2×1 óra edzés után nem csinálni semmit, a diétát meg betartani keményen.

A könyvvel szemeztem a boltban, akkor asszzem meg is veszem.

p.s. Bale a Gépész-ben, majd fél évvel és 60kg-al később:

http://www.empireonline.com/features/buffed-up-actors/5.asp

korte

Csatlakozom. Én is Karácsonyra kaptam, nem nagyon lehet letenni.

korte

Jut eszembe, nem tud valaki jó minőségű Agassi lelőhelyet? Mármint videókat a fontosabb meccseiről.

Cyberdine

Én versenyszerűen teniszeztem gyerekkoromban és nagy kedvencem volt akkoriban Agassi, akit csak paradicsommadárnak csúfoltak.
Elgondolkodtam azon a részen amit kiemeltél a könyvből a Bollettieri iskolájával kapcsolatban. Biztos, hogy nem ok nélkül használt Agassi olyan jelzőket amilyeneket az edzőjével kapcsolatban, de azt sokan elfelejtik vagy nem tudják:
1. Senkiből nem lesz világklasszis teniszező, ha nem kezdi el már kora gyerekkorában
2. Fegyelem nélkül és kőkemény munka nélkül ez (sem) megy.
Egy 5-6 éves gyerektől egyszerűen nem várható el, hogy életreszóló elhivatottsággal gyakoroljon éveken keresztül, muszály valamilyen szinten terelni. Persze semmiképpen sem tehető ez terrorral, de ugyanakkor a vasfegyelem pedig elengedhetetlen. Szülőként az biztos komoly dilemma lehet, hogy feláldozzuk-e a gyerek gyerekkorát egy erősen esetleges jövőbeni siker érdekében. (El tudja-e a szülő határolni a saját ambícióit?)

jplush

Off: @Karoly Ezen nekem is nagyon megakadt a szemem. Kizartnak tartom, hogy ilyen testalkattal, ilyen sulyt kinyomjon. Ezt amugy kulfoldi forumokon is targyaljak, eros ketelkedessel. Es itt most teljesen mindegy, hogy hany evet edzette meg hogy ki, egyszeruen ahoz, hogy ilyen sulyt megmozditson valaki, sokkal erosebb felepites kell, nem csakk mellben de pl tricepszben meg vallban is. Arrol nem is beszelve, hogy nyilvan arrol van szo, hogy egyszer ki tudja nyomni ezt a sulyt es nem szeriazik vele, igy meg azert eleg felrevezeto is.
Itt egy realis video errol:
http://www.youtube.com/watch?v=DUyQUm8rqNY&feature=related

Jol latszik, hogy egy Agassinal joval erosebb testalkatu testepitonek sem megy olyan konnyen.
Mindezt ugy irom, hogy 3 eve eleg komolyan foglalkozok testepitessel.

On: A konyv felkeltette az erdeklodesem az irasod alapjan, be fogom szerezni. 🙂

vargatom

Butleréknek a 300-on nemcsak erőnléti edzés volt, az csak az alap volt a többi mókához, elvégre rengeteg harci koreográfiát is meg kellett tanulniuk. Gondolom más filmeknél is így van, ma már nagy divat az hogy minél több akciót maga a filmsztár csináljon és csak az igazán nehezekhez kelljen hívni dublőrt.

bp

Tavaly már megvolt. Ugyan így el voltam ájulva tőle. Látszik hogy kőkeményen össze van szedve, és meg van írva. Másodrészt pedig a pali élete sem volt piskóta. Szóval abszolúte kötelező vétel (még akkor is ha sportidegen vagy, mert egy csomó, életben is általános dologra is reflektál, és rávilágít).

BCS

A profi sport felső szintje egy nem normális dolog, bizonyos értelemben szörnyetegeket gyárt, durva szélsőséget, hiszen másképpen nem lehetnek a legjobbak.

b

szerintetek egy atlagos irodapatkanynak mennyi idejebe (heti oraszam)
kerulne, hogy fernando felsotestet villantsa a strandon?

es lehet ezt tisztan? vagy komoly dieta / turmixporok / kiegeszito / dopping segitsegevel

Aurus

Agassi és Steffi Graf a két olyan teniszező, akik nevét fejből tudom, pedig sohasem érdekelt ez a sport. A többit, amit még ide írni lehetne Cyberdine már megtette helyettem.

jplush: Teljesen egyetértek veled, rendesen csodálkoztam én is.

b: Ez egy elég összetett dolog és rengeteg mindentől függ; például ki számít átlagos irodapatkánynak és milyen a Forgandó-felsőtest (szálkás, vagy kolosszus típusú és ezekből is mennyire és mekkora). Mindkettő elérhető egyébként természetesen is, bár nyilván lassabban és kevésbé leszel óriás.
Valamivel hosszabb, bár korántsem teljes, összefoglaló itt: http://href.hu/x/e5bl

speed

most fejeztem be, fantasztikus és letehetetlen könyv valóban, pedig engem aztan nem erdekel a tenisz egy kicsit sem