Megint beindult itt a workshop factory, tegnap annyi időm volt, hogy fél órában gyorsan megnézzem az emailjeimet, de ma is rohanunk új helyszínre.

Kezd összeállni a fejemben a kép a városról. Először is: itt tömeg van. Irtózatos tömeg. Komolyan mondom, egy Mos Eisley a hely, a világ minden irányából itt kötnek ki az emberek (saját személyemet is ideértve természetesen). A világ talán egyik legnagyobb plázája, a Westfield hétvégén annyira dugig volt, hogy én ilyet még nem láttam. Minden pénztárnál iszonytató sorok, konkrét kordonokon keresztül lehet a pénztárhoz járulni. A metrózás szenvedés, hering effekt, szűk téren, sokan, nagyon. John Frusciantével próbálom könnyíteni a fájdalmat, bár lehet, hogy ennek sincs sok értelme egy kiugrott drogos hangulati világán keresztül.

Nyelvtanulás szempontjából teljesen felesleges a hely, akivel lépten-nyomon találkozunk, mind olyan bevándorló, mint mi, csak éppen a hotelszoba személyzete, vagy valamilyen eladó. Az angolok vagy érthetetlen nyelvű munkásosztály, vagy pedig irodai “high-up” dolgozói elit, aki nem közösködik velünk, hiszen nagyon jól elvannak a saját kis rendszerükön belül.

Pontosan ugyanazt érzem a bőrömön, amit tudtam eddig is: nímand nagyvárosi bevándorló lettem és nulláról indulok. Meg kell tanulnom járni.

A helyzet egyébként egyáltalán nem szörnyű, vagy ilyesmi, csak rögzítem a dolgot. Azt is tudom ugyanakkor, hogy hosszabb távon, hónapok, vagy évek alatt, szépen meg lehet találni az értelmet a rendszerben, összeáll a kép, mit és hogyan, pontosan úgy, mint ahogy Budapesten is (ami, fyi, máshogy tré).

Pillanatnyilag várom a csütörtököt, amikor mehetek haza. Várom azt a hópelyhet, ami ki akarja dugni az orrát aznap este, hogy keresztülhúzza a világ legparásabb reptérének működési rendjét, de akkor bazmeg hősugárzóval jelenek majd meg és kegyetlen leszek.

Az első néhány nap rácsodálkozásai után végre konszolidálódni látszik a londoni élmény. Azt hiszem talán harmadszor, vagy negyedszer járok itt, de már régen volt a legutolsó, megint minden új élmény.

Első sokk ugye a hideg- és meleg vizes csap más oldalon szerepeltetése. A reptéren is ilyen, állítólag a mosdótálban kellene összemixelni a kettőt. Nehezen tartom életképes modellnek egy összehányt reptéri mosdó esetén. Szerencsére a gyakorlattól kezdenek eltekinteni, a hotelben például kombinált vízcsap van.

Kapunk meleg reggelit, egészen jó, főleg, hogy full english breakfast néven hirdetik. Első nap jól bekajáltam mindenféle dologból, aztán mostanra már kezd unalmassá válni, de erre az az ellenszer, hogy variálni kell szalámival időnként. Elég jó cucc egyébként egyben a paradicsomos bab, sült gomba, véreshurka (itteni nevén: black pudding), tükörtojás, sült paradicsom, hash brown, narancslé.

Az angolok érdekes emberek, megfigyelhető, hogy a helyi vérvonal leszármazottai nem dolgoznak. Evidencia, hogy a hotelben a munkát kizárólag (mondom, kizárólag) angolul nem beszélő bevándorlók végzik, de az irodai munka is úgy rendszerezhető, hogy a magasabb szinteken levő vérangolok csak delegálják a feladatokat a lejjebb levő nem angol munkaerőnek. Ők maximum emaileket írogatnak, illetve legyártanak néhány PPT slide-ot, de erre sincs a kezemben bizonyíték egyelőre, hiszen lehet, hogy azt is leosztják valakinek a láncban, aztán a végén belepiszkálnak. A prezentációkat ők tartják, nehéz követni az akcentus miatt a szöveget.

Első benyomásaim alapján elég belterjes világot alkotnak a multin belül, jól érzik magukat egymás közt, megvannak a saját dolgaik. Kedvelik az Apple termékeket, ebédre megelégszenek az egyszerűbb kajával, nem különösebben érdekli őket az evés, bár lehet, hogy csak a multinál dolgozva alakult ki ennek a készségnek a hiánya. Szendvics emberek alapvetően.

Internet ügyben elég vegyes az élmény. A hotelben van drótos net, viszont annyira kelletlen és lassú, hogy tegnap szégyenszemre elmentem vásárolni egy 3G dongle sticket. Ma az itteni rendszeres tűzriadó alatt ki is próbáltam, a kezdeti szarakodás után működni látszik, bár a sebesség nem valami gyors, Minecraft broadcastra egyáltalán nem való. Most megpróbálok szobát cserélni. Elegem van az internet kérdésből, mindenhogy szar. A dongle működik, de használhatatlanul lassú, a hotelszoba szintén. Felhívtam egy technikust a hotelből, megnéztünk másik szobát, szar és kész. A 3G stick sem jobb. Ennyi. Ez van. London = fos net.

Most pedig nézzük meg együtt a Westfield pláza panorámaképét, amit tegnap este csináltam:

katt a képre a teljes szélességű változathoz!