Archive for February, 2011

A “Baba Yetu” című szám az első videojátékhoz készített zene, ami Grammyt nyert

A tegnapi, rendre 53. Grammy díjátadó “Best Instrumental Arrangement Accompanying Vocalist(s)” kategóriájának nyertese a “Baba Yetu” című szám, ami a díj történetében elsőként nyert olyan zene, amit eredetileg egy videojátékhoz készítettek. Ez a játék a Civilization IV, 2005-ben jelent meg (nem pont ez a játék, hanem a CivIV:Colonization Mac App Store-ból is megvásárolható 22 euróért), a videó pedig:

A szám egyébként kifejezetten arra készült, hogy az első indításkor meghatározza a játék hangulatát, szuahéli nyelven énekelnek benne. A videó, ahol Christopher Tin, a zeneszerző átveszi a díjat:

Hogy miért most kerül be egy 5 éves szám a Grammy díjak közé? Azért, mert Christopher Tin 2009. október 1-én jelentette meg végül a “Calling all dawns” című albumát (iTunesből megvásárolható itt, vagy a művész honlapjáról közvetlenül), amit az édesapja finanszírozott (lásd a fenti videóban elhangzó részt). Az idei Grammyre egyébként 2009. szeptember 1. és 2010. szeptember 30. között megjelent felvételekkel lehetett nevezni.

GoldenEye 007 (Wii)

Ez a játék modern kori FPS Wii-re. Az alábbi cuccok készültek az IW (Infinity Ward által kezelt, eredetileg id tech 3-ból forkolt) engine-nel:

Call of Duty 2 (2005)
Call of Duty 4: Modern Warfare (2007)
Call of Duty: World at War (2008)
Quantum of Solace (2008)
Call of Duty: Modern Warfare 2 (2009)
Call of Duty: Black Ops (2010)
GoldenEye 007 (2010 video game) (2010) (modified version)
Call of Duty: Modern Warfare 3 (2011)

Ebből az utolsó előtti a Wii játék. Wii méretben hatalmas Activision kiadói budgetből készült, az eredeti Nintendo 64-es játéknak az újra elképzelése. Annak idején nem játszottam vele, viszont tudom, hogy sok pálya, így például az első orosz rész is, hasonlít az eredetire. A felhozatal és a modern kori FPS játékokról alkotott nézeteim alapján nem számítottam sok jóra.

Sajnos, sajnos itt is ugyanúgy indul az egész, mint a CoD:BO — ingame videók, egyszerű leosztású pályák, értelmetlennek tűnő shooting, bár nem kell követni senkit és nem lőnek ránk minden irányból. Annak ellenére, hogy angolok készítették, James Bond, heritázs, régóta fejlesztett Wii játék, egyáltalán nem fogott meg az eleje. Ráadásul az elején rögtön hőérzékelős, soktöltényes távcsöves fegyvert adnak az ember kezébe, ettől aztán kényelmesen lehet szedegetni a mobzokat, ugyanolyan elemekből építkezik, mint a CoD, nem tudom.

Lenyomtam az első küldtést, aztán jött egy James Bondos intro, utána pedig egy barcelonai diszkóban kellett mászkálni, frankó zene, volt egy kis sztori is, aztán a diszkóból elmenekülni, persze a gameplay továbbra is sematikus: szobába be, kitisztítani, irány a következő szoba. Ettől függetlenül csináltam a küldetéseket, egymás után, kifejezetten nem volt kellemetlen, sőt, ahogy mentek a pályák előre, egyre érdekesebbé vált az egész. Nem mondom, nagy meglepetések a játékmenetet illetően nincsenek, de ez az interaktív shooter-film egészen jól működött. Olyan 10-12 óra játékidő van benne, a nehézséget jól építik fel a játék során, fenn tudják tartani az érdeklődést. Nekem kifejezetten az Uncharted 2-höz hasonlított az élmény, ott volt az, hogy mindig érdekes volt annyira az egész, hogy menni kelljen előre. (Azt egyébként a főszörnynél untam el.)

A CoD-okhoz hasonlóan itt is mindig magunktól gyógyulunk, így meglehetősen kényelmesen végig lehet vinni, viszont van benne James Bond Classic nehézség is, ahol nem gyógyulunk, tehát egy-egy küldetést komolyabb életvesztés nélkül kell végigvinni — ez már elég nehéz feladat, főleg a miatt, hogy nagyon sokat kell a pályát végiggyakorolni, hogy tudjuk milyen hullámokban és honnan jönnek a mobsterzek. (Magasabb nehézségi szinten több side-mission is feljön egyébként, ez is klassz dolog.) Határozottan kellemes shooter élmény kerekedett belőle és mindenkinek ajánlom, akinek Wii-je van és rápróbálna egy “korszerű” játékra.

Értékelésem ezek alapján: négy ötöd, el tudtam volna viselni több változatosságot, olyan pályákat, ahol nem feltétlen kell csak tisztogatni, hanem valami más is történik, de semmi sem lehet tökéletes. Így van, nem is kap ötös osztályzatot. Amúgy pedig dicséretes munka volt, maximálisan ajánlom Wii tulajdonosoknak.

George Hotz is sued by SONY

Yo it’s geohot
And for those that don’t know
I’m getting sued by Sony

Let’s take this out of the courtroom and into the streets
I’m a beast, at the least, you’ll face me in the northeast
Get my ire up, light my fire
I’ll go harder than Eminem went at Mariah
Call me a liar
Pound me in the ass with no lube, chafing
You’re fucking with the dude who got the keys to your safe and
Those that can’t do bring suits
Cry to your Uncle Sam to settle disputes
Thought you’d tackle this with a little more tact
But then again fudgepackers, I don’t know Jack

I shed a tear everytime I think of Lik Sang
But shit man, they’re a corporation
And I’m a personification of freedom for all
You fill dockets, like thats a concept foreign to y’all
While lawyers muddy water and TROs stall
Out of business is jail for me
And you’re suing me civilly

Exhibit this in the courtroom
Go on, do it, I dare you

On January 12 , 2011, Sony sued Mr. Hotz and others on 8 claims, including violation of the DMCA, computer fraud, and copyright infringement. In response, Carnegie Mellon University professor David S. Touretzky mirrored Hotz’s writings and issued a statement supporting that Hotz’s publication is within his right to free speech.

On January 27, 2011, Sony’s request for a temporary restraining order (TRO) is granted by the US District Court for the Northern District of California. This forbids him from distributing the jailbreak, helping or encouraging others to jailbreak, and distributing information they’ve learned during the creation of the jailbreak. It also orders him to turn over computers and storage media used in the creation of the jailbreak to Sony’s lawyers. Professor Touretzky’s mirror was voluntarily censored following issue of the TRO, but Hotz’s writings and software have been mirrored elsewhere.

On Febuary 12, 2011 George Hotz posted an explicit rap on his official YouTube page explaining his Sony Lawsuit.

Marhafarok leves – a végeredmény

Este 19 óra körül lett kész a leves:

Eredményhirdetés: kicsit túlfőztem a zöldségeket, bár a húsnak jól állt, viszont az ízesítésem csapnivaló! Ekkora vödörnél egyáltalán nem értettem a seasoninget és mennyiségeket — se a sót, se a borsot, se a paprikát nem találtam el megfelelően, pöcsetlen, töketlen, faszatlan lett. (Nem tudja valaki, hogy a húsnál hogy lehet elérni, hogy kellően “sós” legyen? Értelemszerűen nem jó az elején sózni.) Rutintalanságomat az is emeli, hogy a zöldségek bekerülésével teljesen fogalom nélkülivé váltam, nem tudtam, merre van fel és le, ide-oda rohangáltam, mint valami fej nélküli csirke, nem tudtam a helyem. A végeredmény nem lett rossz, de hosszú még az út, ami a horizont széléhez vezet. Most olyan 4. szintű főzőnek érzem magam a WoW skálán. Értékelés a mai buliról: közepes.

A helyzet az, hogy rengeteget kell főzni, mire az ember érzésre tudja, miből mennyit kell. De nem csüggedek, piszkos kézzel törölgetem a könnyeimet és úgy megyek tovább.

Marhafarok leves

Az alapanyagok beszerzési pontjának a Vásárcsarnokot választottam. Rossz döntés volt, szombat délben, mire kiértem autóval, nem lehetett leparkolni. Végigjártam az összes nyomorult utcát, egy hely sem volt. Aztán végül találtam egy helyet, de ott minden autónak a kerekén bilincs volt már, ideges szatyros emberek telefonálgattak. Friss rajtaütés volt és nem kockáztattam. Mentem még egy kört, nem volt semmi, úgyhogy azt üvöltöttem: “velem nem tudtok kibaszni!”, átmentem a hídon és végül a Gellért fürdő mellett parkoltam. Persze ott is feljebb kellett menni az úton, de akkor már minden mindegy volt.

Az alapanyagaimat megvásároltam, de nem voltam teljes mértékben elégedett. Átnéztem a zöldségeseket, a henteseket, de nem láttam igazán veri-fasza alapanyagokat. Megvettem ettől függetlenül, a marhafarkon nem volt bőr, de amúgy gusztusos, remek darabnak tűnt. Szemes borsot végül a negyvenedik helyen “ARO” (Metro sajátmárka) csomagolásban kaptam, cseresznyepaprika nem volt sehol, fűszerekben gyengének éreztem a helyet, de zeller zöldet is csak sok kérdezősködés után akviráltam.

Otthon szépen megmostam a húsokat, íme:

Utána pedig szépen összekészítettem a zöldségeket és fűszereket:


a kockás kendő intentional

Az általam készített marhafarok leves egyik koncepciója az, hogy első körben felforraljuk a vizet, majd 2-3 percig megrottyantjuk a húsokat. Ekkor jön a hab, meg a barna lé, a lábos szélére kiülő gema. Ezt viszont a rottyantás után kiöntjük, a húsokat, immáron szürkén, újra megmossuk és elmosott lábosban tiszta vízzel tesszük fel alacsony tűzön főni:


a tetején levő rostélyos intentional

A zöldségek majd akkor jönnek, ha 6-8 óra elteltével megfőtt rendesen a hús. Só is ekkor kerül bele, aztán csak levezetjük a dolgot. Az nagyon tetszik ebben a folyamatban, hogy sokat kell főzni és nem lehet elmenni nagyon itthonról (három szó: nin, ten és do).

Szóval itt tartok most szombaton 14 óra 34 perckor. Sörrel a kezében blogol a gasztróblogger.

Marhafarok leves lesz belőle, ha el nem baszom.

A gasztróblogger színre lép!

Úgy döntöttem, hogy “ha el nem baszom” címkével új sorozatot indítok, ami a Plastik média (csodálatos blog) gasztró kategóriájának lesz egy újabb oldalhajtása — számos ilyen ötletem van még, mint például az inboxomba érkező jónyermária sajtóközleményeket fogom kitolni egy külön blogba. Ebben a sorozatban viszont olyan ételekről és elkészítésük körülményeiről írok, amit én magam csinálok. Ezen a hétvégén marhafarok levest fogok Penoff “efosz” Gábor receptje alapján főzni.

Ezt a levest egyébként Baján már elkészítette nekem efosz, erről egy videót is készítettem akkor:

Tehát hétvégén marhafarok leves, ha el nem baszom. Stay tuned!

Filmek, amiket mostanában láttam

The kids are all right — leszbi manifesztó családfilm, jól felépített végeredménnyel, és, noha nem vagyok leszbikus, vagy az intézményért, hovatovább a paradicsomszőke Julianne Moore-ért különösebben lelkesedő mozi-goer, tetszett, bejött ★★★½

The King’s speech — Kellemes film, nagyon örültem a sztorinak, illetve annak, hogy miközben a világ háborúba megy, a royalzok valójában annak örülnek, hogy a király el tudta mondani. Szerintem egyébként Geoffrey Rush vitte el a dolgot, bár Firth is jó, de a tavalyi gay filmje volt a mester-giga-fokozat-átszakító alakítás. ★★★★½

Black Swan — végig haluzós leszbi horror balettcipőben, nem értettem, nem érdekelt, egy órát bírtam belőle, ráadásul ezeknek a nőknek NINCS SEMMI MELLÜK! ★★

Conviction — megtörtént sztori alapján, két nekifutásra sikerült, nem egy nagy lövés és azt nem is mondják el a filmben, hogy a faszi a kiszabadulása után 9 hónappal később egy szerencsétlen baleset során meghalt ★★½

Unstoppable — Tony Scott meglepetés vonatfilmje. Kifejezetten fenn tudta tartani az érdeklődésemet végig, pedig kurvára 1.0 az egész, úgy tartalmilag, mint dramaturgiailag. De mi a tököm ez mostanában Tony Scottnál? Nem húznak a lovak? A Taking Pelham 123 volt az előző filmje, ugyanez a kaptafa. Az eredeti hír, ami alapján a filmet csinálták erre. ★★★½

True Grit — Ezt a Coen bros filmet még egy párszor meg fogom nézni, az 1969-es eredeti mennyire tré hozzá képest, OMFG! Az a szakvéleményem, hogy ők a legjobb filmrendezők ever. Kibaszottul jól nyomják, inspirál bazmeg, reggeltől-estig a munkájuk. Megfigyelem, tanulmányozom a shotokat és a felépítményt, komolyan. ★★★★★

Képernyőfotók készítése Mac-en drop shadow nélkül

Bizonyára minden maces, még a legkisebb is, ismeri a shift-cmd-3 (teljes képernyő) és shift-cmd-4 (terület kijelölés, vagy space leütése után választott ablak) képernyőfotó készítés billentyűzet kombinációkat. Sajnos ez utóbbinak van egy (hol hasznos, hol kevésbé) kellemetlensége, mégpedig az, hogy lementi az ablak árnyékát is. Ha ilyet nem akarunk, akkor a parancssoros üzemmódhoz kell fordulnunk.

Mac-en a screencapture paranccsal vagyunk képesek képernyőfotót készíteni. Ezt tudjuk úgy is paraméterezni, hogy az árnyékot ne mentse le. Ha azt írjuk be, hogy screencapture -i -o kimenet.png, akkor a szóköz megnyomása után kiválaszthatjuk a kérdéses ablakot (pontosan mint a shift-cmd-4 módban), csak éppen nem menti le az árnyékát. Az ablak lekerekítései természetesen tökéletesek lesznek, alphás, szép görbületeket kapunk:

Ez így az átlátszó ablakot átlátszósággal menti el, viszont esetenként szükségünk lehet arra is, hogy konkrétan az is látszódjon, ami az ablak mögött ténylegesen látható a képernyőn. Ezt a -S paranccsal tudjuk megmondani neki: screencapture -i -o -S kimenet.png

Fontos megjegyezni, hogy a parancs mindig az aktuális mappába, ami nem feltétlen a Desktop, helyezi el a végeredményt, így a terminal ablak megnyitása után célszerű egy cd Desktop parancs kiadása is.

Tábla piaci körkép

Tablet piaci összefoglalóm következik:

Tavaly januárban Steve Ballmer igyekezett két héttel az iPad bejelentését megelőzően hülyét csinálni magából a HP Slate-tel, amit, becsületére legyen mondva, végül októberben Windows platformra meg is jelent csak Amerikában. (A Palm felvásárlását követően nem kérdés, hogy mi lesz belőle — haleledel.) Az Apple ettől függetlenül január 27-én bejelentette az iPad-et, amit áprilisban el is kezdett forgalmazni, én is megvettem, majd 2010. április és 2010. december 25. között több, mint 14 millió darabot értékesített is.

A piacon megjelent még nagy hírverés közepette az év folyamán a Samsung Galaxy Tab, a Samsung nagy dirrel-durral bejelentette, hogy 1 milliót, 2 milliót eladott, aztán kiderült, hogy ezek a számok csak a retailbe benyomott mennyiségek, a tényleges értékesítés sokkal kevesebb, meg se mondják, mennyi, állítólag 1 milliót adtak el belőle tavaly.

Egyéb kisebb versenyzők is megjelentek a piacon tavaly, ezek egy része Windows alapú (a régebbiek), mások Androidosok (az újabbak): MobileDemand — xTablet T7000, Quaduro — QuadPad 3G Plus, bModo — bModo 12, Neofonie — WeTab, Dixons Retial — Advent Vega, Dell — Inspiron Duo, aztán idén a Motorola az új Androidos Xoom Tablettel, az Asus jelentette be az EEE Pad MeMO-t, EEE Slate EP121-et (Windows 7 tablet) és az EEE Pad Slider-t, a Dell pedig megmutatta a Streak 7-et, a RIM tavaly ősszel a PlayBookot, ami 2011 elején kerül valamikor piacra.

Mindenki be akar tehát feszíteni a piacra, ahol az Apple a no. 1 75%-os piacrésszel még annak ellenére is, hogy ezek itt fentebb mind ugyanazt akarják.

Tegnap a HP tartott nagy médiaérdeklődés közepette egy Palm termékbejelentést (videó), ahol bemutatták az új webOS-üket, ez fogja hajtani az új HP TouchPad-ot, a HP Veer-t (szuperaranyos kis méretű okostelefon) és a Pre 3-at is. Egyelőre annyit tudni, hogy a TouchPad majd valamikor nyáron érkezik. Én személy szerint egyébként az összes újgenerációs OS és megoldás közül leginkább a Palm-ban hiszek, érdeklődve várom az új eszközeiket. (Az megvolt, hogy az első generációs Préken nem fog futni az új OS-ük?)

Az teljesen nyilvánvaló, hogy az Apple-nek nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha meg akarják őrizni a 75%-os piacrészüket, illetve a sor elején akarnak dobolni. Ennyire szaturált piacon lehetetlen, hogy megtartsák ezt a tekintélyes piacrészt, bár gondolom mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ők lehessenek azok, akik ma is: ha ilyen eszköz kell, akkor iPad-et veszünk — ma még ugyanis ez van, és azt se felejtsük el, hogy Magyarországon is kapható.

A legérdekesebb dolog, amit az iPad pletykák kapcsán olvastam, az az, hogy az Apple idén nem egy, hanem kettő iPadet is a piacra dob. Az iPad 2 csak egy kicsit felkokszolt iPad lesz, erősebb proci, több RAM, FaceTime kamera (csak egy, ami felénk néz) — azoknak való, akiknek nincs még ilyenjük, de fel akarnak repülni a szalagra. A kijelző felbontása is változatlan marad.

Nyáron érkezik majd az iOS 5, meg persze az új Mac OS X, a Lion, aztán ősszel, és ez a lényeg, az iPod esemény keretében, felkészülve a karácsonyi szezonra, megjelenik az iPad 3, amibe már belekerülhet a Retina display is, ami mind horizontálisan, mind vertikálisan kétszer annyi pontot fog tartalmazni. Az időt nézve teljesen logikus lenne a dolog, áprilisban csak egy új kategóriát lehet megjelentetni, de egy már létezőt teljesen felesleges ebben az időszakban tolni, sokkal racionálisabb a vásárlási hajlandósággal összekötni. Az Apple most igazából áthangolja magát, csak éppen úgy, hogy közben kapunk terméket is, majd bolond lesz várni őszig a nagy felbontású iPadre, amikor ekkora a nyomás, ráadásul ma már egy iTunes / iPod event önmagában soványka, innentől ősszel jöhetnek a deszkák.

(Ehhez a poszthoz nem raktam képeket.)

Szupercukiság macskával

018 adás

018 — Harc a gigabarlangban (1 óra 24 perc)

A végén annyira elegem lett belőle, hogy peacefulra állítottam a játékot és messzire sétáltam a spawn környezetből. Azt hiszem a legnehezebb mód nem nekem való. Ettől függetlenül folytatni fogom, de sokkal átgondoltabban. A bázist is újra kell építenem.

Danone görög krémjoghurt

Emailben kapom a tippet:

(…) mivel szereted a görög mézes joghurtot, vegyél belőle ahol még találsz, mert már nem szállítjuk sehová, lecseréljük kókuszosra, az átlagpolgárnak még mindig az eper az ízek csúcsa.

Sajnos nem lesz tovább a görög mézes joghurt.

Gasztró esemény

A Clark Ádám téren mentünk autóval, amikor is a zebrán egy ismerős párra lettem figyelmes. Nem más volt, mint Frau és Herr Paprika, az Imbisz gasztróblogból. Még volt annyi időm, hogy letekertem az ablakot és artikulálatlanul utánuk üvöltöttem, hogy “IMBISZ!!”, de csak Herr Paprika fordult meg, gondolom azért, hogy jól bemosson nekem az arcomba (hiszen félreértette a helyzetet), Linda szerint hülye vagyok és ezt legörbített szájjal ki is fejezte. Szerintem viszont érdekes, jó, gasztró vonatkozású, erős poén volt.

Még egy kis galaxy mára

Junkboy Galaxy demake-je:

Jó ez a csávó, én mondom.

Master of Galaxies

A postafiókom legrégebbi backlog eleme a Super Mario Galaxy 2 játék 100% completion nyereményének átadása. Tavaly június 23-án írtam erről a fantasztikus platformer játékról, aztán meglehetősen könnyelműen bedobtam a kommentek közé, hogy aki 242 csillagra teljesíti a játékot, annak veszek egy sört. gerdg konkrétan megcsinálta, megfelelő dokumentációval igazolta is nekem a teljesítést ehhez a nem mindennapi platformerhez:

A játékot nagyon nehéz maximálisra teljesíteni, én például 70 csillag körül megrekedtem, újra elő kéne venni. (Ezt a 70-et is úgy játszottam, hogy alapvetően addig csináltam újra és újra egy bolygót, míg volt rajta anyag. Gyakorlatilag vége a játéknak, innen jön a brutál rész.)

Gergőnek viszont jár a sör. Sajnos nem szó szerinti import, mert Magyarországon gyártotta a Heineken, de ez most mindegy. Úgy döntöttem, hogy a Groby-ból magánakció keretén belül megrendelem neki a karton fél literes sört, egészen pontosan 24 darabot, ami egy tálcát tesz ki. Sajnos nem találtam jobb termékfotót, csak ezt a logósat:

Egyébként azt hozzáteszem, hogy a Galaxy 1-et majdnem kimaxoltam én is, talán 5 csillag lehet hátra, viszont azok annyira őskemények, hogy egyszerűen feladtam.

A jövőben tervezek még ilyen játékokat, aki például a Donkey Kong Returnst 100-ra csinálja, máris készítheti a fotókat. Persze az első nyer!

A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy sem a Groby, sem pedig a Heineken nem támogatta a posztunkat. A Heinekenre többek közt Penoff “eFi” Gábor miatt esett a választásom, szevasz fátter!