Tomboló negyvenesek

Ma reggel hallottam a Tilosban, hogy Superman abbahagyja a műsorát. Illetve, ahogy ő fogalmazott, nem abbahagyja, hanem, mint a Csillagok Háborújának, nem lesz folytatása. Az indoklásban az szerepelt, hogy egyszerűen elege van abból, hogy mindenki folyamatosan halálra van sértődve azon, amit mond, és sokan a “saját személyük elleni közvetlen támadásnak veszik a puszta létét is”. Nehéz persze összefoglalni, egy hosszabb műsor volt (listen), nem ismerem nagyon az előzményeket sem, ennyit kaptam el belőle.

Mit tudnék erre mondani? Két dolgot. Az első, hogy ilyen a kocsmárosmesterség. Soha nem lesz olyan, hogy valakit mindenki csak szeret. Ahogy nő az ismertség, úgy növekszik azoknak az aránya, akik folyamatosan csak piszkálódnak, zsörtölődnek, irigykednek. (Az, hogy kinél hol húzódik ez az arány, már egy nagyon más kérdés — nem gondolom, hogy nála annyira kezelhetetlen lenne.) A második, hogy nem kell nyilvános, “opensource” kérdést csinálni belőle. Kicsit azt éreztem, hogy egyszer csak erről kezd el szólni a műsor, nem pedig a Metalfest plakátjáról, egy betelefonáló meg is jegyezte, hogy kéretik magukat, mintha csak arra várnának, hogy könyörögjenek a hallgatók, hogy ne hagyják abba. Ennél persze árnyaltabb volt, de ezen nincs mit erőlködni, ha valaki nem akar további epizódokat készíteni a Csillagok Háborújához, akkor nem fog, erről kiad egy release-t és kész.

Én személy szerint sajnálom, hogy Erdélyi nem rádiózik tovább a Tiloson (ha így lesz), hiszen igazán jó műfaja neki a rádió. Remélem, hogy hallani fogunk róla még nyilvánosan valamilyen formában.

Megjelent a Lolamesék új része iPad-re

Sanoma: Lola világában a felnőttek csúszdáznak, a paradicsom palánta az égig ér, és a legeslegjobb barátságok örökké tartanak. A négyéves Lola kalandjain, saját szavain keresztül felfedezhetjük az óvodások elragadóan őszinte világát. A Paracsidom kertészetben kiderül, hogy mi történik a maggal, ha elültetjük, miért énekelünk a növényeknek és milyen barátok várják lolát a kertes házban.

A mese tanulságait újraélhetjük öt interaktív játékban. Megszámolhatjuk Lola paradicsomait, ültethetünk vele palántát és fel is nevelhetjük azt. Biciklizhetünk, sőt énekelhetünk is Lolával.

Az animált mese mellett hangoskönyv, rajzfilm és az interaktív játékok teszik a Paracsidom kertészetet nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is megunhatatlan élménnyé.

A pénzügyi rendszerről

Satoshi Nakamotót senki sem ismerte. Valamikor 2007-ben jelent meg a neten először ez a név, a P2P Foundation weblapjának profilja szerint 36 éves. Soha egyetlen sort sem írt japánul, email címe eldobható, az internetes kapcsolatait kizárólag a TOR anonimizáló rendszeren keresztül tette meg.

2009. február 11-én publikált posztjában egy decentralizált, kizárólag hálózati kapcsolatokon keresztül működő, a modellen túl semmiféle szabályozó kapcsolatot nem tartalmazó, digitális pénzeszköz whitepaperjét és a kliensprogram 0.1-es verzióját bocsájtotta útjára. Satoshi ezt írta (rövidítve, de az eredeti gondolatot megtartva):

A hagyományos fizetőeszközök legnagyobb hibája, hogy bizalmi kérdésen alapulva működnek. A bankokban meg kell bíznunk, hogy tárolják a pénzünket és elektronikusan továbbítsák nekünk, sőt, meg kell bíznunk abban, hogy meg tudják őrizni a digitális identitásunkat egy esetleges betöréssel szemben.

Egy generációval ezelőtt, a több felhasználós, idő osztott számítógépes modell is hasonló problémával küzdött. A titkosítási rendszereket megelőzően a felhasználók mindösszesen a jelszavukkal tudták a fájljaikat biztonságosan tárolni, bízva abban, hogy a rendszer üzemeltetőinél jó kezekben van. A titkosítás megjelenésével erre nem volt már szükség, az adatokat fizikailag úgy el lehetett kódolni, hogy azt csak a valóban illetékesek tudták megnézni.

Ideje, hogy ez most megvalósuljon a pénzt illetően. Egy elektronikus fizetőeszköz, ami működő titkosítási eljárásokon alapul, kihagy mindenféle harmadik személyt, és biztonságossá és kényelmessé teszi a tranzakciókat.

Satoshi ezután leírja azt, hogy a kulcspáros titkosításnak két eleme van: az embernél van a privát kulcsa, viszont a publikus kulcsot bárkinek odaadhatja, a kettő együtt működik és a kettő együtt alkot egy legitimált tranzakciót. Ez viszont nem küszöböl ki egyetlen kérdést, azt, hogy egy pénz kétszer is elkölthető legyen. A dupla költés kiküszöbölésére vannak a központi adatbázisok, amik ezt a dolgot ellenőrzik vissza, és hagynak jóvá egy pénzügyi tranzakciót. Satoshi rendszere erre vonatkozóan egy peer-to-peer számítógépes hálózatot tartalmaz, ami gyakorlatilag elosztott adatbázis szerver. A rendszer és a benne levő pénzeszköz neve: Bitcoin

A modell persze ennél bonyolultabb. Kiváltja például az inflációt is: előre meghatározott módon, kb. 2033-ig növekszik a benne levő pénz mennyisége (lenti ábránkon ennek üteme látható). Nincs központi hatalom, ami ennél több pénzt tudna beletenni a rendszerbe. A működés a hálózaton levő számítógépeken múlik: minél több erőforrást bocsájt valaki a rendszer szolgálatába, annál jobban premizál a rendszer. A hálózaton történő titkosított adatforgalom mellett a processzor kapacitásait is felhasználja: ez a mining, vagy másképp a pénzteremtés.

Mivel a Bitcoin rendelkezésre álló pénz mennyisége véges, minél többen kapcsolódnak be és minél többen akarnak BTC-vel rendelkezni, annál értékesebbé válik egy egység. A BTC birtoklása önmagában nem kerül processzor és hálózatidőbe, a privát kulcs birtokában (wallet) bárkinek lehet BTC-je. Ha valaki a rendszer szolgálatába állítja erőforrásait, és bányászik, szép lassan elkezdi magának kitermelni a pénzt. Minél többen vannak azonban a hálózaton, annál nehezebbé válik ugyanakkor a bányászat, hiszen Satoshi rendszere fix ütemben teremti a pénzt. (Hogy mi történik 2030 után? Semmi, még értékesebb lesz 1 BTC.)

Hogyan lehet Bitcoint szerezni?

Két módon. Az első, hogy miningelünk. Ez alapvetően a számítógépünk GPU-ját használja ki és bizony eléggé le is terheli, növelve a fogyasztást. A másik mód, hogy egyszerűen vásárolunk hagyományos valutáért BTC-t. Jónéhány weblap foglalkozik már ilyesmivel, legnagyobb forgalmat ezek között az Mt. Gox csinálja, a piacon levő forgalmakat és pillanatnyi árafolyamokat itt a legegyszerűbb megnézni. A kereslet és kínálat által meghatározott árfolyam függvényében lehet oda-vissza váltogatni és persze pénzt keresni, vagy veszteni. Létezik over-the-counter, OTC vásárlás is, ahol emberektől közvetlenül tudunk vásárolni. (Ez persze elég rizikós is lehet.)

Ahhoz, hogy elinduljunk a mining útján, kell szereznünk néhány BTC-t, egy ingyenes módja, ha elmegyünk a Bitcoin Faucet weblapra, ami megadja az induló lökést. Akit érdekel, hogy melyik videokártya milyen teljesítménnyel miningel és mining riget akar magának építeni, itt nézheti meg a táblázatot. Természetesen mindig függni fog attól is a számítási teljesítmény, hogy éppen hányan bányásznak a hálózaton. Az alábbi grafikon remekül példázza mindezt:

Látható, hogy tavaly november óta az USD-BTC árfolyam kevesebb, mint 1-ről felment 8 fölé, azaz 1 BTC ma több, mint 8 dollárt ér az Mt. Gox-on. Mellette egyre többen számoltatnak, de az árfolyam még mindig jobb, mint a hálózaton levő aktív minerek. Aki novemberben bevásárolt magának BTC-ből, az most busás haszonnal szállhat ki.

Nem egy gigantikus piramisjáték, Ponzi scheme az egész, lufi, ami ki fog pukkadni?

Erre a Bitcoin FAQ-ját idézem:

A Ponziban a készítők meggyőzik a befektetőket, hogy előbb-utóbb profitálni fognak. A Bitcoin ilyen ígéretet nem tesz. Nincs központi része, csak egyéni felhasználók, akik virtuális gazdaságot építenek. A Ponzi egy zéró összegű játék, ahol valakinek a vesztesége pontosan másnak a nyeresége: a korán beszállók a többiek kárára gazdagodnak meg. A Bitcoinban van win-win lehetőség is. A korán beszállók az árfolyamból tudnak meggazdagodni, míg a későbben beszállók a hasznos és stabil, mindenhol elfogadott p2p fizetőeszközt használhatják. Az a tény, hogy a korán beszállók többet keresnek, még nem jelenti azt, hogy ez piramisjáték. Ennyi erővel az Apple részvényei is ilyenek, mert a korai befektetők mára már meggazdagodtak a papírokból.

Annyit érdemes ehhez hozzátenni, hogy az Apple mögött azért áll gazdasági teljesítmény, a Bitcoin pedig nem foglalkozik termelő, értékteremtő képességgel, viszont kétségtelen, hogy ha kinövi magát és nem dől össze, azok, akik korán ott voltak, busásan meggazdagodnak.

Mi lesz a Bitcoinból?

Nehéz megmondani. Jelenleg még mindig nagyon fiatal a kezdeményezés, egyelőre a helyezkedés megy, alakulnak az erőviszonyok, kicsi a piac, nagyok a mozgások. Én nem abban látom az értelmét, hogy fizetőeszközzé válik, inkább abban, hogy a véges mennyisége miatt egy aranystandardhoz hasonlítható rendszerré válik arany nélkül. (Attól nem kell félni, hogy meghatározott mennyiségű pénz van benne, hiszen ez osztható, így minél többen vannak benne, annál jobban értékelődik fel.)

Másik veszély, hogy ugye maga a modell a forráskódban van leírva. Kérdés, hogy egy valutát mennyire lehet egy Github forrásra építeni. Az is igaz, hogy amennyiben nagyobb és nagyobb lesz, úgy lehet egyre bizonyosabbra venni, hogy a modell nem változik a jövőben sem. Egyelőre úgy működik, hogy nagyobb változtatást nem lehet végrehajtani. Egy felügyeleti szerv az, aki eldönti, hogy a Bitcoin érdekeit szolgálja-e vagy sem. Itt érzek egy kis veszélyt. Magának a központi modellnek is a p2p netwörkön kellene terjednie módosíthatatlanul.

Elképzelhető, hogy összeomlik az egész és indul majd egy fork crypto currency. Ezt sem lehet ma még látni.

Én egyelőre ott tartok, hogy vásárolni fogok néhány ezer forintért az Mt. Gox-on, tervezek indítani itthon egy egy node-os mining rig-et. 🙂 A Gox elég kis szar egyébként, japán számlára kell utalni, nagyon primitív még minden, semmi garancia nincs arra, hogy cash outnál kifizetik, viszont az már valami, hogyha BTC-ben van az ember lóvéja és más intézménynél kessel vissza magának. Van ismerősöm, aki kisebb összeggel még az 1 dolláros árfolyamon szállt be, most nagyobb összegben is vásárolt BTC-t, én viszont nem vagyok ekkora kalandor. Ezt mindenki döntse el maga, illetve számolja ki, hogy a videokártyájával és a megnövekedett fogyasztással mennyi pénzt tud termelni. És ez nem vicc, kurvára megnövekedik a fogyasztás, ráadásul a rendőrség amerikában figyeli azokat a háztartásokat, ahol kiugró az áramfogyasztás, mert otthoni marihuána termesztésre ad alapos gyanút. Voltak már raidek is ebből kifolyólag, persze a BTC mining rig nem illegális, hanem hobbi. 🙂

Végeredményben az a véleményem, hogy hatalmas potenciál van egy p2p crypto curencyben és nagyon szurkolok a Bitcoin sikerének hosszabb távon. Pontosan olyannak látom, mint annak idején a Bittorrentet, ami jelentősen odavert a kiadóknak. Remélem megjelenik valami nagyobb pénzügyi egység és rendes trading szolgáltatást indít, abban jobban megbíznék, mint egy ilyen php alapú garázsfejlesztésben, mint az Mt. Gox — egyelőre viszont ez van, meg az OTC. Mondjuk aki tényleg hisz a BTC-ben, az nincs kiszolgáltatva senkinek, egyből berakja a pénzét és kész.

FIGYELEM! Szeretném jelezni, hogy nem akarok senkinek sem befektetési tippeket, tanácsokat adni, mindenki a saját pénzével szórakozik. Az ebből eredő dolgok miatt nem vállalok felelősséget. A rendszert is érdemes megismerni mielőtt bárki komolyabb munkába kezd. Posztom kizárólagos célja az érdeklődés felkeltése volt.

Jason Calacanis egyenesen a legveszélyesebb projektnek tartja, ever. És igaza van, a tökéletes pénzügyi anonimitás azonnal drogpénzeket kezdett el vonzani, vannak akik online pókereznek vele, meg még sok minden alakulhat ki, sőt, alapjaiban megrengetheti a pénzügyi világot is. Senki sincs biztonságban. 🙂 Kell ettől félni? Nem jobban, mint attól, hogy a világban is megvan ugyanez.

Satoshi nem véletlen csinálta meg tökéletes anonimitásban a projektet, és akkor lépett le, amikor a community elkezdett utánamenni, hogy ki lehet.

A téma szerintem zseniális gazdasági diplomamunka is lehet, érdemes rácsapni.

Magyar kártya

Olvasom a wikipédia magyar szócikkét a “Magyar kártyáról“. Az akadémikus stílust kicsit aláássa az alábbi romantikus képaláírás:

A hosszú téli estéken gömbölyűre kopott öreg magyar kártya

Vagy ez a végén szereplő mondat:

“A Tell-kártyát mindig magyar kártyának tekintettük. Most, hogy az eredetére vonatkozó adatok is megvannak, joggal vallhatjuk a magunkénak.”

Oké, büszkeség! Kérdés azonban, hogy erről mit gondolnak a német szerkesztők? Kíváncsi voltam, hogy megtalálom-e a vonatkozó mondatokat németül. Nem találtam meg, sőt, a németek egyenesen “Deutsches Blatt“-ként hívják a kártyát, aminek egy variációja az “Ungarisches/Mitteleuropäisches/Doppeldeutsches Blatt”.

A németeket nem különsebben érdekli egyébként a kártya eredete, erről semmit nem is írnak az alábbi mondatot leszámítva:

In einer englischen Privatsammlung entdeckte man 1974 die ältesten dieser Karten, auf denen auch die Daten gefunden wurden: „Zu finden bei Joseph Schneider in Pesth.”.

Az angol nyelvű szócikk ennél bővebb:

in 1974 the very first deck was found in an English private collection, and it has shown the name of the inventor and creator of deck as József Schneider, a Master Card Painter at Pest, and the date of its creation as 1837. Had he not chosen the Swiss characters of Schiller’s play, had he chosen Hungarian heroes or freedom fighters, his deck of cards would never have made it into distribution, due to the heavy censorship of the government at the time. Interestingly, although the characters on the cards are Swiss, these cards are unknown in Switzerland.

Egyébként nekem az angol leírás tetszik. A magyar terjengő, túlírt: két lapot kell végigolvasni, hogy kihámozzuk belőle a fenti információt, ráadásul úgy sikerül csak, ha ismert a sztori. (És akkor az akadémikus stílus hiányáról nem is beszéltem.)

Összefoglalva: a kártya tényleg magyar eredetű, csak a cenzúra miatt kellett elaborált módon a svájci történelmet belealkotni, ami nagyon hasonlít a magyarra az elnyomás szempontjából. Svájcban a kártya nem ismert.

Lightroom vagy Aperture?

Az ismerőseim körében képfeldolgozáshoz és katalogizáláshoz általában a Lightroom megy, az Aperture bázisa nem olyan nagy. Én nem ismerem mélyebben egyik szoftvert sem, viszont megnéztem most mindkettőnek az árát:

Apple Aperture (HU Mac App Store) — €62,99.- azaz felfelé kerekítve 18,000.- bruttó
Adobe Lightroom (szoftver.hu) — 95,125.- bruttó

Egy dolgot biztosan ki merek jelenteni: ennyivel nem lehet jobb a Lightroom. Apropó, ha már Aperture, ajánlom Vincze Vilmos Aperture posztjait a program használatáról.

Az idegenek köztünk vannak

Carl Sagan a kérdés kapcsán:

Occasionally, by the way, I get a letter from someone who is in “contact” with an extraterrestrial who invites me to “ask anything.” And so I have a list of questions. The extraterrestrial are very advanced, remember. So I ask things like, “Please give a short proof of Fermat’s Last Theorem.” Or the Goldbach Conjecture. And then I have to explain what these are, because extraterrestrials will not call it Fermat’s Last Theorem, so I write out the little equation with the exponents. I never get an answer. On the other hand, if I ask something like “Should we humans be good?” I always get an answer. I think something can be deduced from this differential ability to answer questions. Anything vague they are extremely happy to respond to, but anything specific, where there is a chance to find out if they actually know anything, there is only silence.

— Carl Sagan – The Burden of Skepticism (1987)

Innentől az első ufó, akibe belebotlok kapni fogja a kérdést: Goldbach sejtés proof faszikám? Na, majd 2012-ben a következő világvégén megtudjuk. De ha már itt vagyunk, ez nagyon vicces: az idős bácsi, aki 2011. május 21-re jövendölte a rapture-t most már október 11-ben gondolkodik — ez önmagában nem lenne baj, ha nem fordítana 100 millió dollárt arra, hogy tudassa mindenkivel:

Camping had originally predicted the Rapture would occur on 21 May 2011, with the world ending on 21 October 2011. His Family Radio religious broadcaster spent US$100 million on an information campaign, and many followers spent all their resources. When his original date failed to come about, Camping revised his prediction and said that in May 21 a “Spiritual Judgment” took place and both the physical Rapture and the end of the world would occur on 21 October 2011.

Az emberi hülyeségnek tényleg nincsenek határai, viszont érdemes harcolni ellenük.

Lars von Trier’s 2011 film Melancholia features a plot in which a planet emerges from behind the Sun onto a collision course with Earth. Announcing his company’s purchase of the film, the head of Magnolia Pictures said in a press release, “As the 2012 apocalypse is upon us, it is time to prepare for a cinematic last supper.”

Végül az, hogy mire számíthatunk 2012. december 21-én:

Several scenarios for the end of the world including galactic alignment, a geomagnetic reversal, a collision with Planet Nibiru or some other interplanetary object, alien invasion, earth being destroyed by a giant supernova.

Bezzeg a tsunamit, meg a földrengéseket illetően lennének ilyen pontos jövendöléseitek, BASZKI.

Ez a séma pontosan az emberi félelemre, mint pszichológiai motivációra épülő csokkerség. Mint amikor azt írják a lánclevélben, hogy küldd tovább, vagy borzasztó szerencsétlenség fog érni, és mindenki továbbküldi. Hát nem, aki ilyet leír, azt fogja borzasztó szerencsétlenség érni. De továbbmegyek: aki azt a hülyeséget kitalálta, hogy “lekopogom”, valójában egy szerepet tévesztett harkály, aki mémekkel akar fennmaradni.

Az álljon fel, aki nem kopogtat. Én például nem kopogok le soha semmit, sőt, kacagok azokon, akik igen. Kopogtatsz, mert harkály vagy? Segítek, nem vagy harkály, nem kell kopogtatni, egyszerűen ki lehet mondani dolgokat: eddig még nem baszott meg az APEH. Kopogás nélkül.

A TWICA blog első hónapja

Pontosan egy hónappal ezelőtt, április 28-án indítottam el a The World I Call Apple (TWICA — ejtsd: tvika), alapvetően Apple hírekkel és technológiai érdekességekkel foglalkozó blogot. Kielemzem a látogatottsági adatokat.

A blog összesen 22 Index blogketreces kiemelést kapott ezen idő alatt az alábbiak szerint:

Ezen kívül én Twitteren és a Plastikon is raktam mellé promóciót, egy-két említéssel, blogos ajánlós kiemeléssel. Így állt össze a 85,296 látogatás és 116,490 oldalletöltés, amit a Google Analytics regisztrált. A napi adatokat illetően látható, hogy Index kihelyezés nélkül olyan 600-1000 látogatásra jó most a blog és egyelőre nincs stabil forgalma:

Ugyanezen időszak a Plastikon a látogatottság teljesen kiegyenlített, természetes:

A számok is többet mutatnak, összesen 133,152 látogatás és 229,900 oldalletöltés április és május 28 között egy übercontenttel. Twitteren mérsékelt az érdeklődés az azonnali értesítésekre, 195 követő iratkozott fel az értesítési csatornára eddig a pontig.

Érdemes megnézni üzleti szempontból is a kérdést. Nekem eddig a TWICA bevételt nem termelt, csak a munkám volt vele. Úgy látom, hogy a magyar piacon el lehet jutni vele egy stabil szintre, ami 10 és 20 ezer látogatást csinál naponta. Ehhez természetesen a hírek mennyiségét is növelni kellene a minőségüket megtartva, nagyjából a háromszorosára.

Tartalmilag aggályos azonban a dolog. Gondoljuk csak meg: pontosan úgy, ahogy a széles tömegeket olyan videojátékok érdeklik, mint a FIFA és a CoD (itthon ezek vezetik a toptoptop eladási listát), ugyanúgy az Apple mass fogyasztásnak is a jelentősebb része az, aki Photoshoppolt mockupokat, koncepcióvázlatokat, meg ilyen bóvli magazinos tartalmakat fogyaszt, amiről én például soha nem fogok írni.

Megmondom őszintén, hogy nincsenek nagy terveim vagy illúzióim azt illetően, hogy a TWICA egy meghatározó látogatottságú, jelentős információs portál lesz, sőt, reálisan belegondolva egy értelmetlen hülyeség az egész. Viszont ugyanakkor megvalósítottam egy tervemet az életemben, amit élvezek csinálni. Az is valami. 🙂

Pereli a Google-t a PayPal a Wallet miatt

Háttér: Google kihozta az NFC-t az Apple előtt — kissé elkapkodva a dolgot —, viszont a PayPal “trade secret”-ekre hivatkozva perelni kezdte a Google-t. A PP blogról:

Sok időt és energiát fektettünk abba, hogy a PayPalt 100 millió felhasználó számára egyedivé tegyük. A PayPal “titkait” komolyan vesszük és személyes ügynek tekintjük, ha valaki nem. A mai napon hoztunk egy döntést és perre megyünk a Google-lel és két ex-kollégánkkal szemben, akik most ott dolgoznak, név szerint említve, Osama Beider és Stephanie Tilenius.

Nagyon tetszik ez az egyszerű, de nagyon komoly kommunikációs stílus, és különösen az “aki itt nem vagány, azzal kibasznak” anti-attitűd, ahol név szerint mennek rá azokra, akik keresztbe raktak nekik. A teljes anyagot tartalmazó PDF is így emeli ki őket név szerint:

Tényleg személyes ügynek tekintik.

TwitterTop.hu quo vadis?

2009-ben találtam ki és csináltuk meg a Nagy Twitter Versenyt, ahol másik két prominens twitterezővel, Doranskyval és HH-val versenyeztünk azért, hogy kinek lesz a legtöbb követője. Így utólag visszagondolva, egy remek Twitter promóció volt, kifejezetten zseniálisra sikerült végjátékkal, ahogy fej-fej mellett mentünk HH-val, komolyan mondom, izgalmasabb volt, mint egy jobb sorozat season fináléja. Good times.

(most megkérek mindenkit, hogy nyomja meg a play gombot és úgy olvasson tovább)

A Twitter verseny egy projektje volt, hogy vbalival megcsináltuk a TwitterTop nevű twitter szaknévsort. Eredetileg marketing gig-nek gondoltam, aztán kitaláltuk, hogy legyen még nagyobb, faszább, jobb, aztán utána meg azt, hogy inkább fókuszáljunk a lényegre. Good times.

A vége az lett, hogy elhanyagoltuk, nagyjából egy éve nem történt vele semmi. Aztán a Twitter oAuth-ra váltott, onnantól már be se lehet jelentkezni, ráadásul nem triviális a javítása sem. (A hibát Bano már kétszer is megírta nekem emailen nem beszélve más felhasználókról.)

És akkor most eljutottunk oda, hogy mi legyen vele. Bezárni nem akarjuk. Eladni? Nem lehet. Tovább melózni vele? Nem akarunk. Megtorpantunk, mint harkály felső erdőhatáron. (Woodpecker at timber line jelenség.)

A székrekedés azt jelenti, le se szarod

Az igazság az, hogy reggel óta nem ereszt egy gondolat: valamiért eszembe jutott az, amikor matematikából korrepetáltam egy lányt az IBS-en és irtózatosan mennem kellett szarni. Ennek a hiteles történetét akartam megírni, de nem vett rá a lélek. Úgy voltam vele, hogy nem olyan jó sztori, meg eleve, miről szól, a kínlódásról, hogy matekozunk és közben csavarnak a beleim, menni kell, az iskolában, nincs más hátra, nincs hátraarc, meg kell várni, míg vége, aztán majd otthon. Most este viszont a fogyókúra programommal ellentétben bevertem két korsó sört, fickósnak érzem magam egy jó kis wc sztorihoz.

Na, a lényeg a lényeg: nem bírtam egy ponton, mondtam neki, hogy ki kell mennem a mosdóba. Kimentem, telepítettem, ráültem, de csak nem akarta kidugni a fejét. Rémes szenvedés vette kezdetét, küzdöttem mindenhogyan, de nem. Tudtam, hogy ott van és már nincs értelme abbahagyni az egészet, ezt meg kell csinálnom. Életem egyik leghosszabb, halántékon eret kidudorító birkózása vette kezdetét. Nem tudom leírni, mennyire hosszadalmas volt, de a végén megvolt a kapás, szákoltam. Szinte euforikus hangulatba kerültem, tényleg roppant komplex és bonyolult, több irányból közelíthető dolog sikeres megoldása volt, pontosan olyan, mint egy trigonometria feladat a nehezebbek közül 15 pontért.

Közben eltelt vagy 15-20 hosszú perc. Mire visszaértem a terembe, kitágultan, a tankörtársam fogadott azzal a nézéssel, hogy most hol voltam. Mondtam neki, hogy a wc-n voltam, ahogy jeleztem is. Nem akarta elhinni, hogy ennyi ideig. Mondtam neki, hogy márpedig de igen, monstrum volt, monstrum átmérővel. Nem értette, nem hitte. Márpedig így volt, most pedig leírtam, hogy más is hallja meg az IBS-en matek korrepetálás alatt történt gigantikus kákkánámáná hiteles történetét.

Függöny.

Esti lecsó Linkerdroidnak

Linkis kitalálta, hogy estére lecsót fog készíteni. Megvette hozzá a zöldségeket, a virslit, engem a friss tojásért küldött, aztán úgy döntött, hogy mégis fontosabb dolga van és csapot-papot maga mögött hagyott. Én persze nem estem kétségbe, hanem markoltam és főzni kezdtem. Lecsó lesz belőle, ha el nem baszom.

A lecsó elkészítése borzasztó egyszerű, egy második szintű szakács nyugodtan nekilendülhet buffolás nélkül is. Kis olívaolajon néhány gerezd fokhagymát megkapattam, aztán három fej viszonylag durvára felvágott (francnak van kedve aprózni) vöröshagymát rádobtam. Kicsit megsóztam, aztán hagytam, hadd üvegesedjen. Teljesen sztenderd rutin, első szintű szakácsoknál is mennie kell. Közben a fehérpaprikát szépen felvágtam, csumáját sem dobtam el, olyan 5-6 ment bele, ráöntöttem, kis vizet alá (túl száraznak éreztem), aztán fedő. Közben telefonálgattam headsettel. Mikor már láttam, hogy megadta magát a paprika, bumm, rá a héjától megfogsztott parákat (Linkis héj nélkül kezdte el), aztán fedő, és megvártam, míg megrottyan, faszán. Közben megfőztem a virsliket, a rottyanó vízben néhány tojást pár percig, aztán ahogy elkészült a lecsó alap, beleszeleteltem a virslit, két félpuha tojást szétkevertem, ettől faszán összeállt az egész, a harmadiknak meg kivettem a szemét és dizájnelemet készítettem belőle, amire őrölt paprikát hintettem.

Egy új pixelart nagyító algoritmus

classical pixel art is usually marked by an economy of means, minimalism, and inherent modesty, which some say is lost in modern computer graphics

Ezzel a mondattal indul nagyjából Johannes Kopf (Microsoft Research) és Dani Lischinski (Hebrew University) white paperje, ahol arra keresik a választ, hogy lehet minél szebb vektoros ábrákat készíteni egyszerű pixelekből — a projekt oldala itt.

Hogy ennek mi az értelme? Valós, gyakorlati haszna nem sok van, leginkább talán régi platformok emulátoraiban használatosak a nagyító technikák, amivel a mai képernyőfelbontások mellett is élvezetessé tehetők régi pixeles grafikák. (Én személy szerint soha nem tudtam így játszani, szépen kockásítok és úgy nyomom.)

Íme az alábbi sprite:

Ezt a piacon elérhető algoritmusok nagyjából így nagyítják fel:

Johannes és Dani algoritmusa pedig:

Egyáltalán nem is rossz. További példákat vizsgálva kitűnik, hogy rengeteg mindenhez roppant jól használható az algoritmus:

Érdemes belenézni a PDF white paperbe, mert onnan derül ki az, hogy pontosan milyen elmélet van az egész mögött. Például az, hogyha olyan pixelt találnak, ami teljesen eltér a környezetétől, akkor azt a képpontot mindenáron meg kell őrizni, mert valami szignifikáns dolgot tartalmaz az ábrán. Amennyit én értek ebből, abból az következik, hogy felrajzolják a négyzetrácsot, majd addig deformálják vektorokkal az egészet, míg jó nem lesz! 🙂

Mango

A Microsoft a világon mindenhol egy időben libbentette le a fátylat a “Mango” nevű WP operációs rendszerének új változatáról, a Windows Phone “mangóról”.

Magyarországon ezt egy sajtóesemény keretében a Corinthia Hotel egyik rendezvénycsarnokában és termében tették, pulpitus, dekoratív hosztesz macák, jelentős kaja — tízezer forintos kategóriához szokott emberként érezhető volt, hogy hol van a guba, hol a fókusz.


a nemzetközi marketinganyag egy részén Budapest szerepel

Magát a prezentációt eredetileg live-ban akarták streamelni, de nem jelent meg a honlapon a link, ezért várakozás helyett inkább az amerikaiak által készített videós prezentációt nézhettük meg, amiből kiderült, hogy mik lesznek a Windows Mobil platform következő változatának, a Mangónak a főbb újításai. (Kis kiegészítés: folyton “Mangonak” hívták a telefont, “Windows Phone 7”-ként hivatkozva a régire. Nekem ez kicsit a “Chicago” kódnevezősdit juttatta eszembe. Szerintem már a prezin is sulykolni kéne a termék nevét — hacsak nem akarunk mangózni a jövőben is.)

A legfontosabb újítás, hogy erős multitaszk jelenik meg az OS-ben, vizuálisan is lehet WebOS mintára lapozgatni a kártyák között, de a háttérben futó szolgáltatások is sokkal erőteljesebben használhatják majd ki a többszálúságot. A főképernyőn levő információk is mindenféle dolgokat szívnak le a háttérből, pl új Twitteket, Facebook üzeneteket, amiket felhasználó- és nem alkalmazás központúan jelenítenek meg. Az egész felületet továbbra is jellemzi a hozzáállás, hogy nem a Twitter appba kell bemenni, hanem a haverjaink ikonján láthatjuk az üzenetek számát. Apropó, Twitter és LinkedIn is integrálva vannak.

A felhasználókat csoportokba rendezhetjük, ezekben a csoportokban külön jelennek meg az információk, velük dolgokat külön végezhetünk. Elhomályosítják a szolgáltatások közti átmenetet: ha integrálunk valamely kontakthoz minél több szolgáltatást, akkor egy chatelésnél észre sem vesszük, hogy hol beszélgetünk vele, lehet, hogy éppen telefonon van, vagy Facebookon, vagy az XBOX előtt ül (ez is WebOS-re hasonlított nekem, de a Microsoft is megcsinálta).

Az emaileket összerendezgethetjük kontónként egybe (például a privátokat külön tehetjük), bekapcsolható az azonos tárgyú üzenetek összekapcsolása. Végig mindenféle technológiák mennek a háttérben, ezek a “metro” felületen teljesen eltűnnek, csak az egyikből-következik-a-másik felhasználás látható.

Alkalmazások.

A Microsoft is erősít appok terén. Facebook felismeri fotózás közben az arcokat, bemutattak egy sor exkluzív alkalmazást, jön a location API, amivel tudunk már dinamikusan éttermeket, bárokat belőni magunk körül. Itthon nem, de USÁ-ban bemutatták a British Airways appot, ahol repülőgépeken széket 3D nézetben tudunk befoglalni:

A legérdekesebb dolog, amit eddig nem láttunk még ilyen formában működni, mégis a “Visual Search”. Ez egy igazi augmented reality alkalmazás, amivel gyakorlatilag bármit a kamerának bemutatva kapunk valami választ. Mozi, étterem, idegen nyelvű szöveg (!), könyv (!) — látszólag mindent felismer és írja, hogy melyik micsoda, jönnek a kontextus szerinti információk. Könyvnél például azonnal húzza az Amazon Kindle linket, már vehetjük is meg magunknak. Semmi QR-, vagy vonalkód nem kell hozzá, elég a borítóját megmutatni neki, szedi máris a metadatát hozzá. (Szerintem egyébként a könyv nevét OCR-ezi ki a háttérben. Eredetileg azt gondoltam, hogy a dizájn alapján dolgozik, de az nem értelmes.)

Nagyon fontos még, hogy itt Magyarországon magyarul fog írni a telefon, lesz benne copypaste (de a telefonszám beíróban nem, oda ugyanis egy intelligens parser kerül), illetve indul az alkalmazás bolt is itthon. Termékben megjelenni ősszel fog, valószínűleg lesz még hardverben is okosság, főleg, hogy a Nokiával összebútoroztak, amit szintén prominensen emeltek ki a prezentációban.

Fejlesztőknek érdekes infó, hogy rengeteg toolt adnak, amit ingyen a mai naptól letölthet magának ( create.msdn.com ), a telefonhoz jár szimulátor, amivel nemcsak a kijelzőt, vagy, touchpades laptopon az érintéseket, szimulálhatjuk, de egérrel forgathatjuk is a telefon 3D modelljét “shake”-et szimulálva, vagy ugyanígy szimulálhatunk neki GPS koordinátákat, amiket akár animációszerűen is megetethetünk vele és tesztelhetjük a végeredményt — egyszóval a látottak alapján kényelmes IDE.

Állítólag 7 hónapos, precedens nélküli fejlesztési ciklusra váltottak át a WP platform fejlesztésében és látszik, hogy nagyon komolyan is gondolják a dolgot. A magyar prezentáció az amerikai profi prezentáción alapult, nagyon jól néz ki, XBOX-os minimál stílus, szép fontok, jó színek, egyszerű ikonok. Az animációk is roppant visszafogottak, szolidak, látszik, hogy értő fejek készítették. PowerPointban volt összerakva, az objektum animációk pontosan úgy néztek ki és olyan sebességgel futottak, mintha legalábbis CoreAnim-os Keynote lett volna — mióta kupálódott így ki a Windows?

Sokat töprengtem, hogy milyen véleménnyel zárjam le a posztot, ami egyáltalán nem gáz, nem benyalós, viszont tükrözi a valóságot is, illetve mégis releváns. Végül az alábbiakra jutottam:

A Corinthia Hotelben annyira finomak voltak a prezentáció után felszolgált sütemények, de kiváltképp a dobostorta, hogy EGYSZERŰEN KÉPTELENSÉGNEK tartom, hogy a Windows Phone következő generációja ne legyen sikertermék. Aki ugyanis ilyen tortát süt, rossz ember nem lehet.