Május 14-én Casey Hudson, a Mass Effect sorozat producere négy napja twitteren, a sokat sejtető iPadról:
A Mass Effect 2-ben egyébként még nem volt homoszexuális romantikus szál. A cég másik sorozatában a Dragon Age-ben lehetett azonos nemű románcot folytatni, de semmi más karakter nem tett rá megjegyzést, vagy kezdett előítéletes diskurzusba, csak köztünk és az illető másik NPC között volt róla szó.
De lépjünk csak tovább!
A szerepjáték harmadik részében kötelező jelleggel mindenkinek szembe kell néznie a mássággal. Választhatunk, hogy az általunk irányított főszereplő Shepard hasra dől, vagy hanyatt dől, de ha úgy döntenénk, hogy inkább heteró maradjon, akkor is szembe kell néznünk a kérdéssel, mert akkor a játék választja ki helyettünk, hogy ki lesz a homokos az űrhajón. (Márpedig lesz egy.) Állítólag egy teljes fejezet fog foglalkozni a játékban a homoszexualitással és vizsgálni fogja a játékosok döntéseit ezzel kapcsolatban — így próbálja a fejlesztőcég a téma társadalmi elfogadottságát erősíteni. Ha a heteró Shepard mellett döntünk, akkor is kötelezően végig kell majd néznünk legalább egy Brokeback Mountain jelenetet.
A kérdés tehát így szól: szeretnéd-e, hogy a játékok maradjanak meg az űrlények belének kitaposásánál kizárólag, vagy jó-e az, hogy beleviszik a Brokeback Mountaint a sztoriba?
A lemezbővítés és egyikről a másikra másolás egyik legegyszerűbb módja, ha Disk Utility-ben “Restore”-oljuk a tartalmainkat. Kicsit félrevezető a UI, mert bármely lemezt kiválasztva a “Restore” fülön a forrás és cél részekre bedobhatjuk a partíciókat, de sokkal jobb megoldás a Finderben történő másolásnál: nem veszti el a jelet, nem kell beírni menet közben root jelszót és a jogosultságokat is átmásolja tökéletesen.
A Duke Nukem Forever kiadója nem mindennapi marketinggel indít: csináltak egy pornólap szerű marketing oldalt, ahol flashes játékban kell például hosztesz csajok ellen versenyt lőni. Aki veszít, az vetkőzik. Vagy éppen feltölthetünk fotókat magunkról (már ha lányok vagyunk), ezeket pedig maga a Duke (gyk: mi) nézzük meg, és a legtöbb szavazatot kapó csajt Vegasba invitálja egy kis privát hancúrozásra.
Lindának egyébként mutattam a csöcsös-szarós-hugyozós-alien-szétlövős Duke Nukem Forever trailert, végignézte, aztán annyit mondott, hogy hülye vagyok és fel volt háborodva (egy kicsit). Aztán elmeséltem neki Duke sztoriját töviről-hegyire és fontosságát a videojáték történelemben, akkor megértette a lényeget (szerintem jó videojáték történelemmesélő vagyok), illetve lehet, hogy megnézi majd a játékot is.
Disclaimer: én nem játszottam végig a vetkőztetős játékot, viszont a neten kitúrtam a megfejtés képeket, ebből megnéztem egyet. AlieN ennél százszor erősebb kontentot csinál, bár érdeklődési köröm meglehetősen más irányultságú.
Steven Wittens az alábbi kérdést teszi fel: hogy lehet az, hogy a Terminal koncepciója a ’70-es évek óta nem változott? Mi lenne, ha kihívnánk egy jó kis koncepcionális meccsre a konvenciókat? Bevallom, az utóbbi idők egyik legérdekesebb projektjének tűnik a “TermKit“, ami egy WebKit alapú Terminal alkalmazás. (Ne zavarjon meg senkit, nem böngészőben fut, csak a WebKitet használja a megjelenítéshez.)
Tehát innen:
Ide:
Meg ide:
A legalsó ábrán látható, hogy közben egy PDF letöltés folyik, amit természetesen a Terminal is meg tud jeleníteni. A gyakorlatban mindez:
Nekem nagyon tetszik, hogy szörnyen vizuális az egész, egy pillantással látható minden:
A TermKit még nincs kész, de szépen alakul és természetesen nyílt forráskódú szoftver. Steven egy elég részletes posztban (ahonnan fenti képeink is származnak) mutatja be a programot, illetve tovább is lőhetjük magunkat a git repóba. Csodálatos cucc!
A nyomtatott sajtó sorsának kérdése évek óta a levegőben lóg, s az okostelefonok és táblagépek elterjedése következtében horodzhatóvá váló digitális tartalmak elterjedése csak tovább növeli a bizonytalanságot: egyelőre csak találgathajuk, hogy forradalomra, lassú átmenetre vagy hosszabb távon békés egymás mellett élésre számíthatunk. Egy biztos azonban: a zsebre rakható internet jelenségét a kiadók nemigen vehetik félvállról. Ez fokozottan érvényes a hazai sajtóra, amit érzékenyen érintett az elhúzódó válság, és az online erősödése a nyomtatott formátumok rovására. A kiadók úgy érzik, kénytelenek újabb és újabb platformokba invesztálni, ugyanis nem lehet előre megmondani, melyik platform marad hosszú távon is sikeres, vagy válik esetleg egyeduralkodóvá valamikor a jövőben. A befektetés megtérülése a legoptimistább becslések szerint is kérdéses, ugyanakkor jelentős presztizsnövekedéssel, a későbbiekben esetleg forintosítható PR-értékkel jár a divatos platformokon való megjelenés.
A Go Digital konferenciára elsősorban kiadók ügyvezetőit, üzletfejlesztési vezetőit, terjesztési és marketingszakembereit, valamint tartalomszolgáltatókat várnak, de a rendezvény kapuja más érdeklődők előtt is nyitva áll.
Két baromi jó játékot kaptam, mindkettőt vártam már nagyon tavaly és mindkettő elkerült — eddig. Egész egyszerűen vannak játékok, amiket jól megcsinálnak. Igaz, hogy mostanában a handheld világ a Nintendo 3DS-ről szól, viszont nincs még annyi launch title, ráadásul a 3DS elég drága, kb. 70 ezer a polcon, így nem marad más hátra, mint kifacsarni a frankót a sima DS-ből.
A “Mario vs. Donkey Kong: Mini-Land Mayhem!” és a “Golden Sun: Dark Dawn” tökéletes példái a swansong játékoknak. Ezek azok a játékok, amik a platform utolsó játékainak egyike és csodálatos élményt adnak még egyszer utoljára. Annak idején PS2-n a “God of War 2″ volt ilyen, vagy Commodore 64-en a “Mayhem in Monsterland”. Ezek tényleg mindent tudnak a platformról. A Mini-Land Mayhem nem is annyira ez a kategória, az egyszerűen egy nagyon jó játék, swansongnak inkább a Golden Sunt nevezném.
Mario vs. Donkey Kong: Mini-Land Mayhem!
Nagyon egyszerűen meg tudom mondani, mi ez a játék: Mariós Lemmings, mégpedig a legszórakoztatóbb fajtából. A Psygnosis játékával ellentétben kevés figurát kell irányítani, viszont ezeket egymáshoz képest időre kell célba juttatnunk (ez szintén fokozza az agyi-logikai aktivitást), illetve rengeteg apróság van, amit továbbfejlesztettek az ötletadó játékhoz képest. Persze az egészet a Mario világban kell elképzelni, Donkey Kong is felbukkan, a világok végén ellene megyünk harcba. Jópofa. Persze itt is serlegre kell megoldani a pályákat, ami egyrészt időt, másrészt összeszedegethető cuccokat jelent a pályán, amik teljesítéséhez még erősebbre kell feltekernünk az agyi-logikai aktivitást. (Nekem, aki valszámból is CSAKÁTMENT, tehát a felsőoktatási bugyorban pallérozott elmémnek, ez nem okoz nehézséget — mármint a játék első világában.)
A grafika szuper, valami renderelt technikával készültek a videók, de nem tré, a többi pedig mesteri pixelek. Az animált sprite-okról nem tudtam eldönteni, hogy milyen technikával rajzolták, de nem is érdekes, jól megcsinálták. Most utánanéztem és ennek a játéknak egy sor korábbi része volt. Eredetileg 1994-ben jelent meg egy hasonló puzzle játék, aztán GBA-ra a Mario vs. Donkey Kong 2004-ben, ami gyakorlatilag lefektette a játék mechanikáját. Ezt követte a “March of the Minis” 2007-ben (DS) és most a legutolsó a Mayhem. Érdekes, nekem teljesen kimaradtak ezek a cuccok, pedig nagyon szeretem a jó logikai játékokat.
Golden Sun: Dark Dawn
Erre a játékra már felhívtam a figyelmet egyik korábbi Nintendós posztomban tavaly szeptemberben. A grafikájától azonnal szűnni nem akaró, erős merevséget éreztem deréktájban, tényleg úgy tűnt, hogy mindent kihoztak a DS-ből. És mindent kihoztak belőle. A cucc véges-végig az igényességről és az apró pixelek mérhetetlen japán szeretetéről szól. Maga a 3D világ szupercuki low-poly cucc, fantasztikus modellek és színek, tényleg összerakták, ezen felül az interface pedig erős pixelmunka.
Egyébként a Dragon Quest IX volt még nagyon hasonló ütős JRPG, rengeteg órát játszottam vele mindenféle reptereken, szuper-beszívó volt az is. Ott is 3D volt a világ, viszont valamiért azt nem láttam ennyire ügyesen kidolgozottnak. A Golden Sunt a Camelot fejlesztette, akiktől korábban csak a Mario Tennist ismertem színes GameBoyra, viszont az is nagy kedvencem volt a kidolgozottság és mesterfokozatú aranyosság miatt.
Megvallom, kicsit nehéz összefoglalni, mit értek “mesterfokozatú aranyosság” alatt. Ez alatt az interface alkotás olyan szintjét értem, ahol a felületi elemek, interakciók és animációk kidolgozottságát egyrészt borzasztó kedvesre veszik, másrészt roppant alaposan kidolgozzák őket. Rengeteg kis “apróság” van, amik mélységet, dimenziót visznek abba a dologba, hogy grafikus felület. Ahogy a dialógusablakokat kirakják és a gombok animálnak, ahogy prüntyög minden, ha megérintjük, vagy éppen felvillannak kis ikonok. Nehéz jól leírni, ha itt lennétek, pontosan meg tudnám mutatni játék közben, mire gondolok.
debut trailer
A Golden Sunban borzasztó jól kézre áll minden pixel, kényelmesen lehet irányítani, azonnal belevetjük magunkat az idióta sztoriba. (A másik fejlesztők által készített Dragon Quest IX is teljes, komolyra vett idiotizmussal indít, először nem akartam elhinni, hogy ilyen sprituális szart akarnak lenyomni a torkomon — aztán sikerült nekik!) A játékba érdemben még nem tudtam belecsapni, egyelőre végigvittem az igen hosszadalmas tutorialt.
Megvallom őszintén, hogy az utóbbi időben inkább iOS kvarcjátékoztam. Belenyalva a fenti Nintendo játékokba viszont azt kell mondanom, hogy ezek az igazi játékok. A kvarcjátékok csalfák: elhitetik velünk azt, hogy van bennük kontent, de ennyi nincs, nagyon nincs. Ilyenkor jövök rá igazán, hogy én mindig is a Nintendótól indultam el és mindig is ide jutok vissza. Borzasztóan sajnálom, hogy az iOS gaming ennyire megjelent az életünkben, és ilyen rosszul balanszolt, fasz-gyökér játékokkal, mint például a Death Rally, töltjük az időt, amikor ennyi minden létezik még mellette is — csak éppen nem retina kijelzőn és nem a telefonunkon. Nekem ezek mindig is olyanok lesznek, mint a jó bor.
Picit félek tőle, hogy hosszú távon roppant vissza fog esni a Nintendo jelentősége, és az a tendencia lesz majd meghatározó, ami most is van: az in-app vásárolható játékmenet, shallow gaming for the masses (Infinity Blade, Rage — és a többiek). Kár, mert a videojáték királyságok nagy gazdagsága van veszendőben, pontosan úgy, mint a Végtelen Történet kirobbantó konfliktusában, ahol jön és tágul a semmi, felzabálva a mesét.
Ezzel a keserű-édes gondolattal térek nyugovóra, mint egy low-poly JRPG hős a Nintendo platformján.
Disclaimer: köszönettel tartozom a Nintendónak, hogy beszerezte és kölcsönadta nekem azokat a játékokat, amiket régóta szerettem volna megvásárolni — IMÁDOK BLOGGERNEK LENNI, ÉRZEM EZ EGYRE JOBB ÉS JOBB LESZ! Jogosan felvetheti bárki, hogy messze túlértékelem a játékokat, csak azért, mert megkaptam őket a cégtől, de ez a nevetséges dolog nem érdekel. A Nintendo nekem 1992 óta az életem részét képező márka, aki követi a blogot, tudja, hogy ezen svungos lófaszt számít bármilyen újságírói promó. De nem kell ezt nekem elhinni, magyarázkodni sem akarok, csak leírtam apróbetűbe a véleményemet — mármint úgy értem, hogy a sajátomat, ha valakit ez is érdekel.
“Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben – megtaláltam a hazámat.”
— Fekete István
Sajnos kicsit későn jutott el hozzám, de ez sohasem késő: Török Zoltán 40 millió forintos német (!) büdzséből két év alatt dokumentumfilmet forgatott Magyarországról “Vad Magyarország” címmel, ennek trailerjét látjuk fenn. A rendező még a filmkészítés dokumentációját tartalmazó részletes blogot is ír — csodálatos. Az 52 perces film állítólag nagyon jó, alig várom, hogy megnézhessem én is!
Ez már sorban a negyedik rész. Sajnos sem Orlando Bloom, sem Keira Knightley (trivia: 2003-ban, az eredeti film megjelenésekor Keira mindösszesen 18 éves volt, de a kannái már akkor is homorúak voltak) nem játszanak már benne, de kikerült a voodoo lady is (az viszont yesss!), bejött egy sor más karakter. Érdekes módon, vagy inkább szerencsére, Geoffrey Rush továbbra megmaradt top billinggel, új kalózfőnökként megjelent Ian McShane (nagyon jó a faszi, szintén top billing, lásd a képen jobb oldalon), illetve találtak Orlando helyett egy másik modell-szerű, ám hasonló attribútumokkal rendelkező unalmas karaktert (Sam Claflin). Női főszerepben Cruz Sánchez, a 37 éves, mára picit már képernyőuncsi spanyol matador, de ne feledkezzünk meg Johnny Deppről sem, aki legértékesebb assetjeként a sorozatnak továbbra is a hátán viszi a showt.
ilyen crop-ot nem láttatok még a plakátból, lefogadom
Az IMAX 3D-ben is sugárzott film picit hosszabb, mint két óra, de nem vészes, remekül szórakoztat végig. Megmondom őszintén, hogy ebben a 200 millió dolláros sztárprodukció kategóriában a sorozat remek alkotás, különösen a legelső rész (!), és, hát a negyedik is pontosan ugyanolyan, mint az összes többi: hasonló karakterek, némi humor, Jack Sparrow pedig az, aki mindig is volt, egy csöppet sem más. (Apropó, Depp egy londoni iskolában meglepetésként beöltözve megjelent a forgatás alatt, mert egy 9 éves kissrác írt neki levelet, hogy fel szeretne “lázadni” a tanárai ellen és ehhez kért segítséget — videó itt, Deppnek kudos, imádom az ilyesmit. Ez a sub-10 anti-establishment dolog generációs lehet, unokatesóm hasonló korú fia egy ízben fel akarta robbantani az óvodát “gombával” — sajnos még nem tökéletesen ismeri a szavakat.)
Igazából el is mondtam a filmet, pontosan ugyanarra lehet számítani, mint eddig mindig. Nem a sztori miatt fogjátok megnézni, hanem azért, mert kalandos, szórakoztató, látványos és pörgős. De pl. ilyen volt a Sherlock Holmes gigaprodukció is, meg még sok minden más. Szerintem amire el tudnak költeni 200 millió dollárt, azt a filmet érdemes megnézni, akármilyen. Benne van sok minden, korrajz, filmcsinálás, Hollywood, színészek, effektek, minden benne van. Plusz ebben még vannak sellők is, az fasza, modellcsajok! Két arcot mutatnak, ebből az egyik színészkedik is, az nekem nem jött be, a mosolygós az bejött, de baszki szerintem a legjobb sellőcsajszik azok voltak, akiket alig mutattak! Olyan ez, mint Azerbajdzsánban a Eurovíziós háttércsajok!
Összességében nagyon tetszett a film, viszont az IMAX 3D is pontosan olyan tré, mint bármelyik 3D. Most voltam először IMAX 3D vetítésen, egyáltalán nem értékeltem a dolgot. Időnként szétcsúszik a kép (arra jöttem rá, hogy itt is van 3D-slider, mégpedig annak függvényében, hova tolom a szemüveget az orromon), nem minden jelenet van 3D-ben, és egyáltalán: onnan, hogy felveszem a szemüveget az egész brutálnagy kijelző összezsugorodik. Remélem hamar eltakarodik ez a fad az életünkből, vagy jön jobb tech, mert ez így pliocén-gagyi. És mást is mondok: aki ma 3D tévét vesz, az egy vatta ember, aki nem ért hozzá, mert átverték, mint szart a deszkán, de alulról indulva, felülre, hogy közben beleakad a kiálló szálkákba és hármat fordul.
Disclaimer: sajtóvetítésen láttam a filmet a forgalmazó meghívására, sőt, hozzáférést is kaptam (de még kb 1 éve) az Image.net-hez, ahonnan gigantikus sajtófotókat lehet letölteni, na, ebből megosztok most veletek egyet vanillában, enjoy.
Az Xbox 360 magyarországi rajongói különleges helyzetben vannak, hiszen azok akik az 576Kbyte üzleteiben vásárolnak egy 250 GB-os Xbox 360 konzolt vagy egy 250 GB-os Kinect gépcsomagot, vásárláskor kapnak egy kupont, amelyet ha a játék megjelenésekor beváltanak, ingyen kaphatják meg a “Gears of War 3” játék standard változatát!
A játékot fejlesztő Epic Games studió a honlapján nyilvánosságra hozta a “Making Gears 3: Inside the Wicked Workshop” című kisfilmet, amely a játék “Epic Edition” illetve “Limited Edition” kiadásainak tartalmáról lebbenti fel a fátylat. A filmben az Epic Games művészeti igazgatója Chris Perna beszél a különféle karakterek, fegyverek és látványelemek tervezésének folyamatáról.
A “Gears of War 3” című játék három különféle kiadásban lesz megvásárolható Magyarországon az alábbi ajánlott fogyasztói árakon:
Újabb “hit” játék van érkezőben Androidra a PopCap Gamestől: jön a Plants vs Zombies. Az Amazon App Store-ban a hónap folyamán később elérhető játék ráadásul a debüt napján ingyenesen lesz letölthető. A sztenderd ára megegyezik az App Store változattal majd, 3 dolláros kategória a polcon. (Érdekes módon a holnap megjelenző Chuzzle az Apple App Store-ban csak 1 dodó, Androidon szintén 3 lesz.)
Sajnos a PopCap is a “maradi” iOS kiadók kategóriájába tartozik, akik extrát fejnek az emberről a deszkás verzióért — hogy menne szálka a halászléjükbe.
A világban sajnos egy létező gyakorlat a jogi kiskapuk kihasználása: ebben a praktikában bizonyos, erre szakosodott cégek a bevételeiket abból termelik, hogy perelni kezdenek vállalatokat valamilyen jogcímen, és, életképességüket bizonyítandó, hosszú távon általában legtöbbször nyernek is. A gyakorlat Magyarországon sem ritka, egyszemélyes ügyvédi irodák gyakran termelik megélhetésüket ki például abból, hogy nagyobb vállalatok apróbetűs promóciós leírásaiban keresnek hibákat, szabálytalanságokat és perelnek.
A Webisztánon fut most egy poszt, ahol egy interaktív videoklipet nézhetünk böngészőben. Nem rossz, de messze van még a WebGL igazi ereje. Az alábbiakban egy néhány perces videó következik, ahol a fiatalember írt egy iOS Rage WebGL renderert (!). Érdemes megnézni:
Különösen tetszett, hogy a csávó teljesen egyedül nekiállt hex editorban visszafejteni a fájlformátumot és majdnem össze is rakta az egészet. Elakadt, írt Carmacknak, aki segített neki befejezni, de arra kérte, hogy ne publikálja az asseteket. Nagyon korrekt csávók ezek oda-vissza, faltól-falig. A faszi blogja itt, a publikus fájlformátum visszafejtett doksija pedig itt. Ezt olvasgatva kedvem lenne otthagyni az egészet és elmenni 3D codernek, de akkor mindig rájövök, hogy olyan ez, mint a graffiti, vagy csajoknál a modellkedés: mindig jön egy, akinek nagyobb a kannája.
A Rage egyébként bagóért (innentől bagónak hívom az 1 dollár – 0,75 eurós alkalmazásokat) vihető innen.
angelday: Már elnézést, de ez tényleg felháborító. Vasárnap reggel 08:00-kor STIHL fűrésszel fogok dolgozni az ablakuk alatt, ezt most eldönöttem. 19 hours ago from Twitter for Mac
angelday: Szomszédok zenét hallgatnak és tűsarkú cipőkkel kopácsolnak felettem, a kurva anyjukat bazmeg aludjatok már büdös bevándorlók. 19 hours ago from Twitter for Mac
Sajnos olvasói levelekre nem áll módunkban egyesével, kimerítő módon reagálni, privát segítséget nyújtani, kérdésekről véleményt alkotni. Reklámanyagokat lehet küldeni, de ezzel kapcsolatos poszt-elvárásokat megfogalmazni teljesen felesleges.
Hozzászólásokat, véleményeket az egyes posztokkal kapcsolatban nyilvánosan itt már nem lehet írni, viszont emailen szívesen veszünk minden kiegészítést.
