Link’s Awakening
Elkezdtem tolni újra minden idők egyik legjobb játékát, a Legend of Zelda: Link’s Awakeninget. Fogalmam sincs, mikor játszottam ezzel a csodálatos játékkal utoljára, viszont baromira visszajön minden, mintha csak tegnap lett volna. Mondom nekilendülök, nulláról. Hajrá! Megszerzem a kardot, végigjárom az egész térképet, beszélek, megvizsgálok mindent. Elmegyek az erdőbe, ott a mosómedve, mondja is, hogy rá kell szórnom valamit, még emlékszem is arra, hogy ő valójában az a fater átváltozva, akinek a házában felébredtem.
intro anim
De nem tudok rájönni, hogy megy tovább a sztori. Kb 30 perce voltam játékban, mondom, nem hiszem el, hogy egy 1993-as, majdnem 20 éves játék ki tud babrálni egy 34 éves, meglett (!) emberrel. Nekilendültem újra, végigbeszélek megint mindent mindenkivel, próbálok rálelni, hogy hol lehet az a nyomorult por, amit rá kell szórnom a mosómedvére, hogy továbbmenjen a sztori. Nem jöttem rá. Nem viccelek: háromszor végigvizslattam a rohadt térképet, mindent próbáltam, semmi.
Aztán azt mondtam: Józsi, nem nézheted meg a leírást. (Buzi-e vagy?)
Átvizsgáltam mindent még kétszer. Az összes nyomorult tile-t, az összes képernyőn, semmi. Aztán el kellett mennünk itthonról dolgokat csinálni. Hazajöttünk, nekilendültem újra. Hasztalan. HASZTALAN. Aztán elkezdtem logikával: Józsi, look, a játékban 30 perce vagy, baszki. Hidd el, hogy a megoldás ennél egyszerűbb kell, hogy legyen. Ott van valahol az orrod előtt.
az egyik első gameplay képernyő
Nem volt ott. Kifogtam az összes halat az egyik képernyőn. Próbáltam a majmot. Kiszedtem a boltból a Yoshi figurát, odaadtam az egyik NPC-nek, az adott egy másik dolgot, azt egy másik NPC-nek adtam, így tovább. Semmi, áll a sztori. Aztán visszamentem a boltba. A szállítószalagon ott mentek az itemek. Az egyik ezek közül egy kis erszény-féle. Ebben lenne a por? Kizárt. Ennyire nem gyökerek. 30 perc alatt jut el az ember a mosómedvés részig, kizárt, hogy egy ilyen pribék résznél lehet megkapni a mágikus port, amit a mosómedvére kell szórni, hogy továbbmenjen a sztori.
(Aki nem ismeri a részt: kis kampót kell távirányítani és időzíteni, egy futószalagon mennek mindenféle itemek, azt kell eltalálni — egy próba 10 pénzbe kerül, ami viszonylag drága a játék elején. Ez inkább amolyan fun cucc, mint story device.)
Nekiálltam kihalászni az erszényt a futószalagról. Másodikra sikerült. Időzítettem, befigyeltem, hol kell nyomni a gombot, másodikra jó lett. Hiába, a sok pixelrutin. Irány a mosómedve: működött. Ez rendben is van. De elkezdtem azon töprengeni, hogy miért volt ilyen nehéz. Elvégre az erszényt ennél egyszerűbben kellett volna megkapni. A boltból kiszedni a futószalagról nehéz cucc, ráadásul nem is nagyon lehet kísérletezni, mert viszonylag drága, főleg a kezdő játékosnak. Nem lehet, hogy ennyire bonyolult feladvánnyal induljon egy játék.
Megnéztem a leírást, hogy tényleg jól oldottam-e meg. Sőt, kettőt is megnéztem. Hát nem. Gyerekek, hát nem. Az erdőben van egy barlang, ahol — figyelem — el lehet mozdítani a köveket. EZ MI?! Az egész játékban, de tényleg, az ember fasza konkrétan négyrét áll, mert bármikor próbál csinálni valamit, mindig jön a szöveg, hogy nana, ezt nem tudod felemelni pusztakézzel. Sőt, tudom is, hogy lesz majd egyik kastélyban kampó, azokkal lehet köveket felemelni. Erre kiderül, hogy az erdőben levő barlangban el lehet tolni a köveket. Kész.
Szerintem ez design probléma. Lehet, hogy valahol jelezték, hogy ott tolhatók a kövek, volt valami clue, bár nem hiszem. Kicsit fasszal megbaszottnak érzem most magam. Megoldottam ugye a rejtélyt, de kb. ötször (5x) annyi idő alatt, ráadásul az igazi megoldásra nem jöttem rá. Grrrr.
És ez csak az első 30 perce a játéknak. Jegyzetelnem is kéne, akkor nem lenne annyi backtracking. Egy 34 éves gamer naplójának feljegyzéseit olvasták.
Függöny.
divany
Jó téma, jó tálalás, jó kontent.
VincentV
Én 33 vagyok, hétvégén eladtam a wii-met (szipp…), egy kiskölyöknek vette meg a faterja, feljöttek kipróbálni. A srácnak nem volt még ilyen a kezében. Super Mario Anniversary-t indítottam el neki, hogy nézze meg, tesztelje az eszközt. Kézbe vette a kontrollert, és szépen csendben megalázott, de annyira, hogy konkrétan a sírás kerülgetett. Esőre próbálgatta kicsit a határait, meghalt párszor, majd 5 perc után túljutott azon a részen amin én két nap alatt se (és akkor tettem el a wii-t még valamikor tavasszal, mert annyira felbaszott). És utána is olyan szinten játszott vele, ahogy én 1 hónap gyakorlás után se. 9 éves volt, baszki, 9.
Apuka megsemmisítő kérdése tette fel az i-re a pontot: “csak az eleje ilyen könnyű, ugye?”. Az baszki, az eleje…, jó a 70%-nál lehettem…. nem baj. Öregszünk de mocskos mód.
Z. T.
“Kicsit fasszal megbaszottnak érzem most magam.”
:D
Ezért a mondatért már biztosan megérte
Credo
Jó régen toltam. Szerintem légy büszke, hogy alternatív, talán GameFAQs-on sem jegyzett megoldást találtál.
Egyébként a régi játékok (főleg az egy emberes fejlesztőcsapat korszakban, komoly Q&A nélkül, különösen Spectrum, C64, Amiga és efféle, bárki által fejleszthető, nem több ezer vagy minimum 99 dollárba kerülő fejlesztői jogos időkben) érzésem szerint gyakrabban voltak a játékok trainer nélkül abszolút teljesíthetetlenek. Pár hete kóstoltam újra a Myth C64 változatába (jött ki egy új, ezer trainerrel modern cartridge-ekre optimalizált törése), és a legelső helyszínen nem bírtam átjutni, valahol mindig a lávába estem.
Andras
ez ipad on van?
angelday
“ez ipad on van?”
— iPadra zsebkvarcjátékok vannak, nem Zeldák
Balambér
a cím alapján totál aszittem először, hogy Lindának volt valami megvilágosodása.
koh
ennyire unalmas lett az uj Duke? vagy még várat a post magára?
Split
Megmondom őszintén, én annó ezt szerettem egy játékban. Hogy megfogott, és adott annyi türelmet, hogy még idegesen is, de ott keressem a megoldást.
Manapság meg olyan buta minden játék. Menj előre, kábé tartsd a célkeresztet az ellenségre, aztán fire. Töltényre, életerőre ne legyen problémád, az töltődik automatikusan, és ha meg is halsz, úgyis négyzetmilliméterenként van checkpoint a jáékban. Nem találtad el a hitboxot? Rá se basszál, majd az auto-aim segít neked, de ha az sem, akkor van nekem egy kézikönyvem, benne egy száz százalékos végigjátszás, vagy ha gondolod, küld vissza az ügyfélszolgálatnak, Ők majd kijátsszák helyetted.
Egyszerűen felbassza az ember idegrendszerét, hogy tízezer forintér vesz magának hat óra örömöt, ami kb. olyan mint egy film. Két pisálás között, egy pattogatott kukoricával kijátszható.
(ja, és a mai játékok is felidegesítenek, de itt az irányíthatatlanság, rengeteg töltési idő, és idióta játékmenet miatt van, nem pedig a kihívástól… nem jó ez így, én mondom!)
angelday
Indulj neki a Zeldának.
Álmos
A régi nintendó játékok tele vannak ilyen kriptikus faszságokkal… azok arra vannak kitalálva, hogy a kölök szépen megvegye a nintendo power-t, és abból kikeresse az elakadás okát, vagy legalább a haverjaival egyeztessen a dologról.
Malachi
ez állati jó. látod, nem adtad fel és akárhogyan is, de lett megoldás. ez hiányzik általában a mostani játékokból, az igazi kihívás. én most a Heroes5-öt kezdtem el, a kampány második felvonás/negyedik küldetést hatodik próbálkozásra sikerült végigvinni. igaz más műfaj, de a lényeg, hogy már most több időt öltem bele és nagyobb sikerélményt adott, mint bármilyen új és divatos játék. kivétel a Borderlands és a Fallout3.
necropajti
16-7 éve de élesen megvan, hogy ezt annak idején ez én is így oldottam meg. annyival nehezítve volt a pálya, hogy a játék németül volt meg én meg nem tudtam németül, így a gameboy mellett egy kisalakú német szótárt hurcoltam egész nyáron. meg mivel zabálta az elemet ups akksit is. mobile gaming, akkor.
Tyler
Öregszel, Józsi, és elszoktál a kihívásoktól, de ez normális. Az ennyire régi (vagy ennél régebbi) játékokban alapértelmezett, hogy ilyen húzásokkal bruttósítják a játékidőt. Tisztességtelen, lehetne mondani, de néhány kbyte-ba kellett belezsúfolni több tucat órányi játékidőt, és ez máshogy nem ment. Exploration, szopás, retry. Az ilyenek kibasznak mindenkivel, függetlenül attól, hogy 4, 34, vagy 94 éves.
Mindenesetre ezt a húzást azért nem érzem tisztességtelennek, mert kétféle megoldást is felkínál; az egyik egy sajátos logikai csavarra (“használd a kampót”), a másik pedig egy – később általánossá váló – kivételre (“ezek a kövek elmozdíthatók”) épít. Bár az előbb azt írtam, hogy “sajátos logikai csavar”, ez maximum manapság tűnhet annak; a régi point & click kalandjátékokban a megoldáshoz vezető út egy csomó, totál nem egyértelmű rejtvénnyel és bizarr tárgykombinációval volt kikövezve. A Link’s Awakening ugyanezekre a készségekre épít – szemben mondjuk a Half-Life 2-vel, ahol már a fizika és a geometria törvényeire épül a továbbjutás. Ez utóbbit egyébként egészségesebbnek tartom, mivel több köze van a józan észhez, mint az absztrakt logikához.
(Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de épp a Twilight Princesst játszom; az jóval áttekinthetőbb, de halálra idegesít az irányítása. Egy csomó mindent automatizál, ami végső soron kellemes, és szívesen látnám viszont más játékokban is. Ugyanakkor pofonegyszerű műveletekhez olyan gombkombinációkat követel meg, hogy néha Richard Claydermannak érzem magam, viharlámpával a tökén.)
csiga
Nem egészen értem, hogy miért látjátok kihívásnak azt, ha egy játékban mindenféle clue nélkül, teljesen randomra vagy szarrágrindelve kell rájönni egy megoldásra. A régi játékok tele voltak ilyenekkel, nem véletlen nézte le anno mindenki a naphosszat a gép előtt időbaszó gémereket.
uruk
valamire csak jó lesz http://www.grantgalitz.org/gameboy/
cszn
Nekem a System Shock 2-ben volt kicsit sok elsőre, amikor az 5. szinten az elektronikus fali képeket kellett nyomogatni, hogy kijöjjenek a kódhoz szükséges számok. Miután elsőre hosszú napok küzdelmével meglett, a többi végigjátszás során legalább ezzel nem volt gond, mert egy életre megjegyeztem.
csiga: Az az érdekes ebben hogy ezek olyan fejtörők amik az emberek 50%-ának hirtelen 2 perc után beugranak. A maradék meg napokig tököl vele. Ez a szép benne.