Teljesen újraírták a játékot, minden modell, textúra, helyszín tök új benne, nincsenek renderelt hátterek. Maga a játék egyébként nem változott, ebben az értelemben erőteljes időutazás, ugyanazt fogjuk végigélni, mint eddig. Az első néhány óra alapján az a véleményem, hogy nagyon jól megcsinálták a portot és igazi élmény vele játszani — ráadásul 3D-ben!
Igen, ezzel a játékkal én is feltoltam tökig a 3D slidert, aztán elhelyeztem optimálisan a játékot a szemem előtt. Nekem kell kis idő, mire “lockol” a szemem és jó lesz, aztán igyekeznem kell nem kimozdulni “a pózból”. Sajnos ez időnként elkerülhetetlen és jobbra-balra elmozdulva a látvány is szétesik, sőt, a szabadon körbenézés kifejezetten nem is működik 3D móduszban, hiszen az ember a fejét nem tartja tökéletesen rajta a kijelzőn ugyanúgy. Az roppant zavaró még, ha valamit kurva közelre akar renderelni a 3DS, ilyenkor szétesik a kép reménytelenül és zavaró is az akció hevében. Szóval a 3D-sága a dolognak néhány óra után: 70%-os élmény. Értem a technológiát, remek kezdő dolog, de ennél sokkal pontosabb szem trackingre lenne szükség, ez sajnos még nem az “igazi”.
Viszont ettől függetlenül azt mondom, hogy mégis MÉGIS MÉGIS jobb a 3D sliderrel játszani, mint 2D-ben. Egyszerűen tényleg olyan, mintha “benne” lennének a kis figurák és tér élményt kapunk. Baromira feljavítja a grafikát, igazán remek. Már azt is megszoktam, hogy kicsit mintha “halványabb” lenne az egész. Szóval most úgy vagyok vele, hogy folytatom 3D-ben.
Apropó, valakivel beszélgettem a Zeldáról és kérdezte, hogy a Zelda mitől 3D játék most? Eddig is az volt, nem? Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy a 2D-re vetített 3D valójában nem 3D, hanem pontosan ugyanúgy, mint ahogy lerajzol egy papírlapra egy térbeli kockát, csak egy “projektált” kép. Na, és most ezért írom, mert ebben nem vagyok biztos: úgy projektált kép, hogy fogod a 3D koordinátákat, berakod egy mátrixba, aztán egy művelettel csinálsz belőle egy két pontból álló koordinátarendszerűt? Na jó, most megnéztem, nem egészen van így, bár egy lineáris transzformáció az alapja. 
De visszatérve a Zeldára: annak idején 1998-ban Nintendo 64-en nem érdekelt még ez a játék, gyakorlatilag a kezdő helyszínről sem jutottam ki. Talán, ha jól emlékszem, valahol a Deku Tree-nél hagytam abba a dolgot. Aztán most néhány éve megvettem a gyűjteményes GC kiadást, azon elkezdtem komolyabban, elvittem a cethalig, de ott megint bejött a régi problémám: nem jegyzetelek. Pedig a Zeldát igazán komolyan úgy lehet megtolni, ha az ember feljegyzéseket készít — nem is értem, miért nem lehet ingame firkálni dolgokat valami papírlapra. update: nagyon is lehet, ez mégpedig a 3DS szolgáltatása, Zeldás demóvideó is van róla.
Őszintén szólva jobban szeretem a lineáris cselekményű dolgokat (hello például CoD), mert akkor nincs az az érzésem, hogy “rossz helyen vagyok”. Itt is rengetegszer fordul elő, hogy nem tudom, milyen sorrendben kell elmennem a helyszínre, hogy gördüljön a story arc, egyszerűen bóklászom csak ide-oda fogalom nélkül. Itt is például rögtön a játék elején végigszoptam a Lost Woodsot, közben oda nem is akkor kell még menni. Most egyébként a Goron City-nél tartok.
Van egy beépített, elég jó hint system, ami új a rendszerben. Úgy működik, hogy a kezdőpályán levő követ meg lehet kérdezni dolgokról. Ezek valójában néhány másodperces movie-k, amik tényleg csak tippeket adnak, bár általában elegendő egy-egy dolog megértésénél. Érdekes módon nem mindenhez van hint, ráadásul csak akkor jönnek újabb hintek, hogyha tényleg próbálkozunk, nem lehet rohanni előre, élvezni kell a játékot. Próbálgatni szépen mindent.
Sebesség: nem maradt 60 FPS, inkább a fele. Valamiért 60-at szerettem volna, de megértem, hogy a 3D jelenetekből a procinak ilyenkor kettőt kell renderelnie, tehát ezért nem tud izmos lenni. Apropó, technikailag lehetséges lenne csinálni olyan játékot, ami nem támogatja a 3D-t és így kétszer olyan gyors tud lenni?
Egyelőre a konklúzióm az Ocarina of Time-ról az, hogy remek játék és nagyon jól megcsinált, igazán élvezetes port! A 3D nagy opponenseként még magam is ráfanyalodom, sőt, látom benne a jót is a hibák ellenére. Nem bántam meg a vásárlást. (FYI, ezt megéri megvenni, ha kapok majd sajtópéldányt — úgy néz ki, kapok — akkor azt kisorsolom itt a Plastikon, az fogja megkapni, aki a hülyék számára legérthetőbben elmagyarázza a 3D-2D transzformációt — akár kommentben, akár mailen.)
