a teljes posztot egy darab iPhone 4 segítségével készítettem

Az ember ritkán megy kifejezetten Hong Kongba (általában egy még távolabbi utazás köztes állomása szokott lenni, egy európai városból úgy 11-12 óra alatt érhető el repülőn). Mi is átszálló utasok vagyunk, eredeti célállomásunk Bali, viszont úgy döntönttünk, hogy akkor már megállunk néhány napot Hong Kongban is, egyikünk sem járt még Ázsiában, és még pihenni is tudunk egy kicsit.

A legelső benyomás: kurva melegnek tűnik a 30 fok. Nagyon fullasztó, levegőt is alig kapni, el kell egy kis időt tölteni, mire az ember ténylegesen hozzászokik a furcsa klímához. Ezt az egészet bolondítja meg az, hogy mindent, de tényleg mindent, klimatizálnak. Ettől aztán az a fura kettősség alakul ki, hogy kinn kövér, átvághatatlan, rusnya meleg, bárhova belépve viszont azonnal vékony, de határozott pengéjű jéghideg metszés — rémes!

Nem pont ilyennek képzeltem el Hong Kongot az akciófilmek és egyéb engem ért egyéb virtuális benyomások alapján. Azt gondoltam volna, hogy drasztikusan más lesz ahhoz képest, mint amit megszokhattunk Európában. De ezzel is csak ugyanaz van, mint minden Európán túli utazás esetében: ugyanaz a szar van ott is, mint itt. Emberek szaladgálnak az utcákon, és ha a sikátorba benézünk (például egy felhőkarcoló aljában), vagy az asztalok mögé, pontosan azt látjuk, ahogyan össze van rakva az egész, nincs benne semmi különös, szét lehet szedni alkotóelemeire.

Egyébként a fő megfigyelésem Hong Konggal kapcsolatban az volt, hogy olyan az egész hely, mintha egy nagy chinatown lenne, csak több a felhőkarcoló, és az egész egy megelevenedett Szárnyas Fejvadász film. Ez utóbbit kiemelném, nagyon érdekes dolog látni a megvalósult cyber-utópiát — én ilyennek képzelem el.

A gazdag angol történelmi múlt ellenére angolul alig beszél az utca embere, de erősen kell figyelni még a hotelben is. Angol középfokú C nyelvizsgás mélységű beszélgetésekbe csak a legindokoltabb, emberi életet veszélyeztető esetekben bocsájtkoztam. (Nem így Linda, aki bátran futott neki újra és újra a méterekről kiszúrva is láthatóan teljességgel reménytelen kommunikációnak.)

Internet. Pocsék a nomád infrastruktúra, én nem találtam szabad hálózatot sehol. A hotelünkben is pénzbe került a net, sőt, sírnom kellett, hogy a három birtokunkban levő eszköz után ne kelljen külön fizetni. Azt leszámítva nem volt netem sehol. Érdekes módon azt hittem, hogy a Foursquare és a GoWalla majd működni fognak valamilyen csökkentett üzemmódban net nélkül is, hát nem. A GoWalla esetében ez különösen elszomorító, hiszen így nem lehet túrákat végigjárni, ami nem tudom, hogy mennyire tesz hatékonnyá egy eredetileg erre épülő alkalmazást. A Lonely Planet app működött net nélkül is, sőt, egy remek offline térkép is van benne, amit jobb híjján navigációra használtam — feleslegesen, tenném hozzá, hiszen egy metrótérképpel a kezében az ember vígan elvan.

Nem töltöttünk el túl sok időt Hong Kongban, két teljes napunk volt, ennyi idő alatt nem sok mindent lehet megnézni, főleg úgy, hogy én magam nem tartozom a turistafenomének közé. Kis sétahajókázás, ténfergés a piacon, a Peak nevű kilátó (erről gyártja mindenki a hong kongi klasszikus turistaképeket a várossal a háttérben — elképesztően sok az ember és tényleg jól is néz ki, de ultra-brutál turizmus, mondjuk az a meredeken közlekedő villamos a tömeg ellenére kötelező!), a hegyen kiállított (mű!) Buddha szobor (libegős papundekli-városturizmus gagyi). Ez utóbbit nem javaslom senkinek, lanovkán mindenki volt már, illetve cirkuszt is látott már eleget. A Peak javasolt viszont a tömeg ellenére.

Vásárolni szerettem volna HD kamerát, iPhone Apple bumpert. A kettőből ez utóbbi még sikerült is, de az árakat illetően egyáltalán nem tapasztalatam a várt csodát. (Az is könnyen meglehet, hogy nem ide kellett volna várnom.) Oké, olcsóbbak a dolgok, de nem annyival, hogy érdemes legyen érdemben, két napig vesződni velük. Az Apple iPhone tokot például 7 helyett kb. 5 ezerért vettem meg némi utánjárást követően. Az is pénz, lett is egy narancssárga iPhone tokom, de a HD kamera már egyáltalán nem érdekelt valamiért. Igazán jó üzletet sem láttam, ahol sok pénzt lehetett volna költeni.

Közbiztonság baromi jónak tűnt, sokat metróztunk, de egy rosszarcú embert sem (!) láttunk. Sőt, kéregetőket, koldusokat sem. Egyáltalán. Nagyon érdekes a kontraszt pl. egy egyiptomi kirándulással összevetve.

Összegezve az a véleményem, hogy kifejezetten Hong Kong miatt csak a legelvetemültebb Kína-buziknak érdemes elmenni, bár nem hiszem, hogy vannak ilyenek, szerintem ide mindenki átutazó utasként jut csak el. Egyszer érdemes azért megnézni.

Disclaimer: mivel nem hoztam magammal laptopot, a teljes szöveget iPaden gépeltem be a Writer appal a repülőn Bali felé menet. A legjobb ötletnek tartom, hogy nyaralásra csak deszkát hoztam, remek cucc, ilyenkor kijönnek a finomságai – aki nem vett volna még magának, feltétlen vegyen, zseniális gondolat, fantasztikus termék. (Pedig nekem csak a 16 gigás wifis tavalyi iPad modellem van!)