Notch és Jeb gőzerővel fejleszti a Minecraftot, elvileg november 11-én éri el a játék azt a szintet, amire már azt fogják mondani, hogy “nem béta”. Technikailag semmi különbség nem lesz egyébként, ez ilyen kőként gördülő fejlesztés, aminek mindig növelgetik a verziószámát eggyel. Ettől függetlenül mégis hír, mert kiadják, nem béta már, és ugye az ára is meg fog emelkedni.

Számomra egyébként ez a rész az izgalmas: honnan számít egy játék késznek? Mi kell hozzá, mitől válhat azzá?

Egy Gears of War 3 esetében ezt könnyen el lehet dönteni, ott a sztori fut, sáskákat kell lőni. Egy sandbox típusú játéknál viszont már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Elfigyelve a legutóbbi hetek fejlesztéseit azt látom, hogy kissé kaotikusan haladnak a dolgok. Ha Notch olyan lábbal kel fel, csinál egy hóembert, ha olyan kedve van, belerakja a játékba az állatok szaporodását. Az egész nem fut ki viszont arra a narratívára, amit Notch is annyit emlegetett: hogy legyen a játékban valamiféle ív, ahova az egész tart.

Egyelőre egyáltalán nem így néz ki a dolog. Az összes fejlesztés a sandbox-ságot szolgálja. Beleraknak egy csomó dolgot, amik látszólag nem vezetnek sehová. Ha jól értelmezem, még két dolog kerül bele a játékba a novemberi kiadás előtt: egyrészt az üst, ahol kotyvasztani lehet a képességeinket erősítő dolgokat, másrészt a varázskönyv, ahol varázslatokat készíthetünk.

Ezek egyébként már valamiféle játék-féleséget mutatnak nekem, de a lényeg, a megfogalmazott narratíva, a játék íve továbbra is hiányzik.

Nagyon úgy tűnik, hogy ők maguk sem tudják pontosan, mire akarják kifuttatni az egészet. Nincs meg benne az az érzése az embernek, hogy egy nagy szerves részt alkot az egész. Rengeteg dolog van benne, sok mindent lehet csinálni, de valahogy nem áll össze nekem egy koherens, mindent okosan áthálózó egységgé.

Persze nem azt akarom mondani, hogy ez fanyalgásra ad okot, vagy kettőspont-zárójel nyit lenne a szám. A Minecraft az egyik legjobb játék, amivel valaha játszottam. Hihetetlen, csodálatos, roppant kreatív és a kreativitást az emberből kiskanállal kiszedegető játék. Ha családos ember lennék, egészen biztos, hogy ezt játszanám a gyerekkel, fantasztikus játék. Továbbra is tervezem, hogy visszatérek az élő közvetítésekhez majd egy napon, de ez már biztos, hogy csak novemberben valószínű — viszont kicsit másképp, mint eddig. Addig offline-ban játszadozom, tapasztalom a dolgokat, kísérletezek, gyűjtöm a referenciákat.