Meló

Valamelyik nap reggel a CBA-ban egy melós faszi állt előttem a sorban. A kosarában egy fél kiló kenyér, egy csokor fiatal hagyma és néhány doboz sör. Akkor megértettem, mi a jó kaja. (Nálam egyébként felvágottak és édességek töltötték meg a kosaramat, ezen gondolkodtam el.)

Ma futni voltam a Szigeten, hazafelé közösségivel jöttem, elhatároztam, hogy a zsebemben lapuló rugóval kezdek valamit. Vettem belőle három doboz sört (280-on polcra rakott hűtött Drehert — teljesen jó), otthon még volt egy korábbi beszerzésből fiatal hagyma és kifli.

Linda, történetünk másik főszereplője éppen K. Emma barátnőjénél beszélte meg az új frizuráját, és az ezzel kapcsolatos párkapcsolati kihívásokat, gondolom.

Én itthon kiraktam néhány kiflit, találtam kacsazsírt, kis felvágottat, megmostam a fiatal hagymákat, nyaktilóztam az elejét-végét, aztán kiöntöttem a temperált sört, bumm, cudarharapás a hagymafehérbe, puff, rá a kacsazsíros kiflit, hopp, rá a sört. Ahogy Twitteren is írtam: a sör innen basz meg, a hagyma meg amonnan.

Fantasztikus volt. Élmény volt. Csodálatos volt.

Függöny.

Heti Meteor #10

A jubileumi 10. adásunkat nemhogy későbbre csúsztatva, de egyenesen korábban jelentetjük meg — a meteort ugyanis nagyon komolyan vesszük. Sodorjon minket a szél messze otthonunktól, legyen ratyi a net, hulljanak borotvált majmok az égből, a meteor hetente jelentkezik.

A témáink ezúttal: Józsi lokális depressziója, ennek kapcsán tovább csajozunk (kimeríthetetlen forrása a témáknak), aztán persze jöhetnek a tech dolgok, kis Minecraft 1.8, a beragadó iPhone gomb ráolvasásos gyógyítása, Safari 5.1 lassulások, magyar Apple bolt és persze az elmaradhatatlan film: George Lucas és a Csillagok Háborúja — mindez összecsomagolva ezúttal egy fantasztikus 84 perces MP3 fájlba. Jövő héten a Birodalom Visszavágot fogjuk majd megbeszélni, illetve a most indult “The Playboy Club” új sorozat pilotját.

Az elmaradhatatlan podcast disclaimerünk: ha busz, vidéki meló, vonat, HÉV, troli vagy éppen monoton futás — a válasz: podcast. Roppant jól el lehet vele ütni bármennyi ingázási időt. A Heti Meteort ezért találtuk ki, ezért csináljuk.

A podcast feed címe: http://feeds.feedburner.com/hetimeteor
Tizedik adás direkt link: http://plastik.hu/media/meteor/heti_meteor_10.mp3
iTunes podcast link: http://itunes.apple.com/hu/podcast/heti-meteor/id451725699

Magyarósi Csaba a médiába megy

Az Appleblog szerkesztője az októberben induló D. Tóth Kriszta (DTK) show egyik állandó szereplője lesz. Az alábbi videó első másodperceiben látható fekete felsőben:

Új szerepben tér vissza Magyarország egyik legkedveltebb televíziós személyisége. A kedd esténként az m1-en jelentkező DTK – D. Tóth Kriszta Show a talkshow műfaját hozza vissza a képernyőre. Az egykori híradós, brüsszeli tudósító és meseíró önálló szórakoztató műsora olyan lesz, mint Kriszta maga: barátságos, jókedvű, tartalmas és érdekes. Nem szemtelen, de nem is udvariaskodó.

droidMAKER

Baromi jó könyv Lucasról és arról, ahogy az egész indult és az lett, ami.

By November 1970, Paramount was getting impatient. They wanted The Godfather post-production in L.A. so they could keep closer tabs on what was happening. Reynolds moved to the Paramount lot, and in December Murch began the sound work at Goldwyn studios. Throughout 1971 the picture edit and sound mix crawled forward. It took an entire year. Eventually, the movie was cut to 21⁄2 hours—an epic by Hollywood standards. When Paramount saw the cut, they told Coppola to make it longer. It released at 2:55.

Hgy mitől lett olyan elhasználódott minden a filmben:

Kurtz and Lucas hired McQuarrie to make four drawings. Lucas gave him wide latitude to develop the characters and images, but he was clear about what each scene and character needed to convey. In the first place, his universe wasn’t sterile; it was organic—it looked dirty. Lucas wanted robots and space- ships in a real, gritty, used-car world; he called it “used space.”

Illetve Lucas üzleti érzékéről, pontosan tudta, hogy a sci-fi fanek veszik a merchandise-inget, ezért azt érdemes magánál tartania:

The details of the ancillary rights were complicated, but in short, he had the right to make his own merchandising and licensing deals, and Fox would just get a percentage of that revenue. Fox didn’t give these rights away; Lucas bartered them for much of his salary. He knew that one way or another, mer- chandising rights were something he planned on exploiting.
(…)
By the time the budget was approved by Fox, it had climbed from an initial level of $3.5 million to, after some haggling, $8.5 million. Lucas had already spent $1 million of his own.

Érdemes elolvasni az első néhány oldalt PDF-ben, tölthető innen.

Csak a jó sör

Orosz Péter via email:

Akit érdekel a finom sör: van ez az oldal –

http://csakajosor.hu/

– ami nagyjából azt tudja, amire az URL alapján következtetni lehet, egyben az idén először tapasztalható Végre Lehet Magyarországon Rendszeresen Tök Finom Söröket Kapni Year Zero életérzés főleg innen ered.

A választék pár százalékát volt csak módon eddig elfogyasztani, de rengeteg nagyon finom van már ezek között is. Életmódszerűen italozom itt.

Ami nagyon jó, hogy ki tudnak szállítani mindent, 15 rugó felett ráadásul ingyen, és 2–3 munkanapon belül. 15 rugót egyébként nem nehéz elkölteni itt, de korántsem a flancos, drága belga izéken van a hangsúly: az egyik legjobb termékük például egy cseh láger, ami 300 forintba kerül, és pontosan 300× jobb a közértben 270 forintért kapható vackoknál.

Úgyhogy ha ez bárkit is érdekel, akkor lehet böngészni és válogatni. A bonyolult megoldás az, hogy mindenfélét veszünk, az egyszerű, hogy rendelünk két rekesz Primátort (az előbb említett, minőségéhez képest szinte ingyenes cseh lágert). Vagy ezt a két megközelítést kombináljuk. Mindenből lehet venni már 1 üveggel is.

Akit hozzám hasonlóan elriaszt a kimerítő kínálat, annak íme 1–2 link:

Éljenek a pozitív trollok

Szia Józsi,
Múlt héten kezdtem el hallgatni a Meteort (most lett rá alkalom, repültem valahova), és szeretnék gratulálni, mert nagyon színvonalas és hallgatható anyagot hoztatok össze! Visszamenőleg meg fogom hallgatni az összes adást, azt hiszem ez elég jól mutatja, hogy mennyire tetszik 🙂

Sok jó kommentet kaptunk már a műsorral kapcsolatban, viszont mindig nagyra értékelem, ha valaki veszi a fáradtságot, és akár jót, akár rosszat, de emailben írja meg a dolgot. Emailben írni ugyanis a következőt jelenti: sokkal fontosabb, mit mondok, mint az, hogy ki legyen írva a weblapra. Rengetegen gondolkodnak fordítva. Ami pedig a Meteort illeti: technikailag még felkészültebb vagyok, FB2 viszont külföldön, szóval kihívás lesz ezen a héten megtolni a csütörtöki megjelenést, de meglátjuk. 🙂

Feltámadt a TwitterTop!

Idén május végén már írtam a TwitterTop elhanyagolt helyzetéről. A szolgáltatást Vbalival közösen készítettünk a Nagy Twitter Verseny alatt. Utána az történt, hogy átadtuk az egészet a Yamm!-osoknak, akik ma el is indították a megújult TwitterTop-ot. Nagyon frankó lett:

Kicsit sajnálom, hogy nem tudtunk megvalósítani semmi komolyat vele, ha már annyit dolgoztunk vele, de ilyen a webszakma.

Canon 5D Mark 2

A fényképezős posztjaim hatására egy neve elhallgatását kérő jóakarómtól kaptam tegnap játszani egy Canon 5D Mark 2 fényképezőt egy szintén a fotósok körében jól ismert, de 2010-en frissített 70-200-as objektívvel. (Canon EF 70-200mm 1:2.8 L IS II USM) Azt hiszem, még soha életemben nem fogtam egy ilyen szerelést 5 másodpercnél tovább, talán eFinél lőttem is vele egyet, így tényleg nagy felelősséget éreztem, amikor a nyakamba akasztottam a masinát.

Amikor a kezembe kaptam, belenéztem a keresőbe, aztán a kertben ráfókuszáltam erre-arra, és egyből az jutott eszembe, hogy, ezt most megpróbálom szó szerint visszaidézni, “azt a kibaszott gecibe—kurva anyját”. Ez nem is csoda, hiszen a 150 ezer forintos árkategóriájú NEX5-re szerelt 18-55-ös kit-objektív és az 5D között a nem látható, leginkább egy mély, több km hosszú szakadék így jól láthatóvá vált. Ez persze nem nagy felismerés, de mégis, hirtelen érezni, elég lesokkoló. (Főleg, hogy újabban próbálkozom a Sony-val is.)

A szettet így kézben tartva, a súlyát, erejét érezve pontosan olyan érzésem volt, mint amikor először beültem egy Ferrariba: alapjáraton érezni lehetett, hogy ebben hátul nem motor, hanem egy kibaszott rakétahajtómű van, a belső részek rút funkcionalista megközelítése pedig minden alkalommal azt sugallja, hogy itt a funkció a dizájn felett áll. A robusztussága, a kegyetlensége azt éreztette velem, hogy rendben van, ott van a kezemben, de vigyázzak vele, mert könnyen megégethetem magam.

Azt hiszem, talán a legnépszerűbb profi fotósszett váza is egy ellentmondás. Nekem legalábbis. Rút, funkcionalista, kegyetlen. Ebben nem látni szép menüket, feliratok vannak, gombok. Rohadtul nem tetszett például, hogy kényelmetlen ellenőrizni az elkészített képet. Az a kis érdes bogyó, amit masszírozni kell, hogy az ember bejárja a lőttet, teljesen alkalmatlan arra, hogy bárminemű munkát végezzünk. Lehet, hogy erre az a válasz, hogy a profik basznak rá, ők már eleve tudják, hogy mit csinálnak. Lám-lám, az analóg iskola, ahol még nem lehetett annyit kattintgatni, mint amennyit szerettünk volna, itt most visszaköszönt. Fura volt a tekerőgomb is, mint léptető. Valamiért azt hittem elsőre, hogy balra-jobbra kell nyomni, de nem, a menüben is jobbra-balra kell forgatni. Egy idő után teljesen megszoktam egyébként.

A 70-200-as zoom objektív viszont egy csoda. Gyönyörűen néz ki, igazi rakétahajtómű, csak itt a meghajtott motor elejére szerelve. Az obiról ezt írják:

This is a lens which can truly be described as a professional workhorse, with robust build (including dust and moisture resistance), wide F2.8 maximum aperture, fast and silent ultrasonic autofocus motor, and optical image stabilization for hand-holding at slow shutter speeds.

Oldalán a kezelőgombok, rengeteg fém, súly, masszívság. Először itt tapasztaltam meg, milyen közelséget jelent a 200mm. Egyáltalán nem olyan nagyot, mint álmaimban képzeltem, viszont szépeket lehet vele fotózni úgy, hogy az ember nem mászik a másik arcába. (Madarakhoz viszont kevés, szomorú szmájli.) Néhány kép:

A teljes publikált szett itt.

Nagyon tetszett még a videózás benne, viszont rövid tesztem alapján kijelenthető: ezt nem lehet kézből csinálni. Sőt, eleve izomzatot kell fejleszteni egy ilyen döghöz. Ez már nem a kompakt kategória, itt tartani kell dolgokat, súlyos dolgokat. Szép videót készít, de aki azzal áltatja magát, hogy majd kézből csinálja… Egyből be is jön az 5D videózás témaköre, mint műfaj. Ez nem az általános otthoni videókészítés kategóriája.

Hadd illusztráljam: aki a macskát akarja lefilmezni, ahogy szélsebesen felmászik a fára, vagy a gyerek szülinapi zsúrján lefilmezni a zsivajt, inkább valami handycam-et vásároljon (de még az általam használt Sony NEX5 is jó!). Azokat kézbevéve lehet rohangálni a helyszínek között, gyerek szája lekváros, bumm, máris rázoomol az ember, pillekönnyű eszköz. Ezzel szemben egy 5D Mark 2 videózás a professzionális tervező munka. Itt meg kell komponálni azt, mi kerüljön a lencse elé. Egyáltalán nem csodálom, hogy filmkészítéshez is használják. Még rövidebben: aki otthoni felvételeket akar csinálni, és tele van lével, ne vegyen magának Canon 5D Mark 2-t. 🙂

Az vegyen magának, aki tudja, mit csinál, és ehhez a tudáshoz, ennek az elképzelésnek a megvalósításához kell neki egy robusztus, határozott, erős megoldás. Ja, és egy állvány. Ez után lehet szépen mindent összeszerelni, elkészíteni, és mehet a felvétel gomb. De az, hogy megpillantunk valami érdekeset, aztán majd odaugrunk gyorsan levenni, na, ez nem az a kategória. Nehezen kezelhető ebben az értelemben, azért, mert nem az a dolga. Ez a higgadt emberek és a tudatos tervezés, előkészítés eszköze. Amit végül csinál, az nagyon szép egyébként:

Persze jól látható, hogy kézből vettem mindent, a felvételen nincs semmi utómunka. (A fotókon azért fehéregyensúlyt állítottam, de csak azt!) Az objektív stabilizátor be volt kapcsolva, ha nem lett volna, ennél még szörnyűbb az eredmény. Érdemes egyébként teljes képernyőn megnézni, 1080p felvételt látunk. Csodálatosak a színek, csodálatos a kép, nekem baromira tetszik, amire még akár saját magam is képes vagyok.

Maga a számítógépes feldolgozás is érdekes. Aperture gond nélkül olvasta a kártyát, sőt, pozitívumaként értékeltem, hogy megkérdezte, hogy a RAW-JPEG párokból melyiket szeretném importálni. A Final Cut Pro X viszont nem látta a csatlakoztatott CompactFlash olvasót, így kézzel kellett kijelölnöm a sok .mov állományt a programban, és nem tudtam camera archive-ot készíteni. Ez eléggé bosszantott, sőt, ha kiderülne, hogy nem az USB kártyaolvasó hibája, jelentősen zavarna is egy beszerzést illetően. (Arról ugye nem is beszélve, hogy ez a nagy méretű CompactFlash az SD kártyához képest, aminek olvasója van a Mac-en, eléggé kényelmetlen dolog.)

Összességében véleményem az, hogy nagyon jó termék, viszont sem anyagilag, sem pedig tudásilag nem az én szintem. Az én szintem, jó közelítéssel, a Sony NEX-5, a 150 ezer forintos fényképező, ami már nem kompakt. Egyszóval látom a lehetőségeket, de még nem érzem az igényt. 🙂

Star Wars Blu-ray

Tegnap átvettem az előrendelésemet, és este neki is álltam módszeresen a csomag feldolgozásának. A Heti Meteorban megbeszélt sorrendben az Új Reménnyel kezdtem, első nekifutásra a főszereplők Halálcsillagra kerüléséig jutottam. Nem bírtam persze ki és szisztematikusan elkezdtem az EPIV extra lemezének extráit is végignézni, ennek is kb. a felénél tartok szombat reggel, de, ahogy mondani szokták, “I have all the time in the world”.

PlayStation 3 rendszeren nézem, fogom a zsíros távirányítót, azzal kockázom ki a részeket, ahol kell. Sok feljegyzést készítettem, és azt tervezem, hogy az első jubileumi, 10-es Heti Meteorban ismertetem majd ezeknek egy részét. Amit viszont már most le kell szögeznem:

A Star Wars még soha nem nézett ki ilyen jól.

Én értem, hogy a világot zavarja az a három körülmény, amit Lucas megváltoztatott a filmeken, de ezeken viszonylag könnyű átlendülni (legalábbis én képes vagyok rá), ugyanakkor komolyan mondom, fantasztikus minőségben lehet megnézni egy 34 éves filmet. Tényleg, Sir Alec hogy néz már ki? Tűéles! (Katt a képekre — ezt mozgásban látni agyeldobás.)

De Harrison Ford is megfiatalodott ám:

Otthon, a sötétben, a nyugiban ezeket nézni a tévén (kinek mekkora), elképesztő élmény. Nekem elképesztő élmény. Imádtam a vele töltött időt.

Az extra lemezeknek (3 db BR!) a tartalma is erősnek ígérkezik. Persze arról nincsen szó, hogy mindent centinként lefilmeznek, és az ember arcába tolják, nem. Pontosan úgy, ahogy a DVD extrákat szerkesztik, ez is szerkesztett tartalom. Kiválasztanak dolgokat, azokat rakják oda.

Ahogy láttam, nem kevés, eddig soha nem látott anyagot kapunk majd. Biggs Darklighter hazatérése például teljesen elejétől a legvégéig szerepel, a Mos Eisley kocsmajelentnek megkapjuk az 1080p-re szkennelt, eredeti hanggal felvett fekete-fehér “rough cut” változatát, ahol Han például még egy helyi nyoszolyólányt is lesmárol. Ez egyébként tökéletesen pristine, Ben Kenobi fénykardja is láthatóan nem effektezett, hanem úgy néz ki, ahogy a színész a prop-ot használta, illetve az egyik snitten nem is tart a kezében, csak a markolatot, itt utólag tették rá gondolom a fény nyalábot. Lényeg a lényeg, a teljes, több percen át tartó jelenet egy eredeti, érintetlen változat.

Sok ilyesmit lehet túrni, a túrás elején járok még. Nagyon tetszett, hogy rengeteg cuccnak a 360 fokban megforgatott változatát is megtekinthetjük. (Tárgyasztal forog, kamerával felvett, rengeteg frame, nem ilyen gagyi 8 frame-ben lefotózott valami.) Hovatovább kapunk ezekből nagy felbontású makró képeket, hát az tényleg teljesen készen van. R2-D2 koszolódás még hagyján, de tényleg időnként belekerülnek lényegtelen objektumok nagyfelbontású közeli képei. Sokszor bánnak a témával nagyon liberálisan és raknak Star Wars makett helyett egy korábbi alumínium (!) göcsörtös valamit, amit ténylegesen kidolgoztak, vagy az Ezeréves Sólyomból is egy korait járnak körbe, meg makróznak meg.

Az ember tényleg ott találja magát, hogy egyesével léptet a könyvtár fasz-erkezetében és mindent végignéz elejétől a végéig. Interjúk is vannak a ma is élő makettkészítő mesterekkel (egy-egy makett kapcsán), az elmaradhatatlan concept artok, illetve sok matte painting is helyet kapott. Ez utóbbiakból szintén kapunk teljes vásznat (ahogy fel van lógatva!), pontos méreteket, illetve makrókat a festményekről (hiszen azok). Tényleg csodálatos geek-out, még akkor is, ha DVD menüs a navigáció. Ennél csak az lenne a még jobb, ha tényleg egy DVD-re kiírt beszkennelt és learchivált adathalmaz lenne, amit az ember Finderben nyitogat meg.

Találtam egy videót, ami egészen konkrétan helikopter fahrttal megközelíti azt a raktárt a ranch-en, ahol Lucas az összes propot, vagy azok egy nagy részét, őrzi. Na, az az igazán elbaszott kemény dolog, abba a raktárba vágyakozom. És ne azt képzeljük el, hogy bebaszva egy raktárba, mint nálunk otthon, pedáns rendben minden összerakva, nagytól, a mini makettekig. R2D2 fadobozban, Yoda üvegben konzerválva — tényleg áll a pöcsöm, sőt, állt és állni is fog.

Egyelőre maximálisan elégedett vagyok, az apróságokon túl tudom tenni magam, az extra tartalomnak pedig tényleg nagyon örülök.

Gears of War 3

A nyertes lemondott a nyereményéről, ezért a pótnyertessel Balázzsal, aki egészen Keszthelyről utazott ide, ültünk le a GoW3 elé:

A végén persze a beharangozott csomag is átadásra került:

A pót-pótnyertessel, Ádámmal is levelezésben voltam, és hogy ne érezze magát pótnyertesnek, változtattunk egy kicsit a játékon, és neki is küldünk postán egy játékot (hétfőn indul!).

A játék egyébként nagyon ígéretesnek tűnik, a grafikájától azt hiszem mindenki eldobja az összes haját (videón is látszik az :-O arckifejezés!), interaktív film, coop álom. Most már csak azt kéne tudnom, hogy mikor tudnék rá időt szakítani. (Egy promós példány nekem is jutott, fuckyeah!)

A Gears of War 3 jövő héten kedden lesz kapható az üzletekben.

Gears of War 3 játék sorsolás

A GoW3 játékunkra 153-an jelentkeztek, a győztes nem más, mint:

A biztonság kedvéért húztam egy pótnyertest és egy második pótnyertest is. Ha a nyertes nem jelentkezik holnap reggel 09:00-ig, akkor a pótnyertes, ha ő sem, akkor a második pótnyertes nyerte meg. Mindhárom személyt emailben értesítettem. A Microsoftba holnap ebéd után mehetünk, azért ilyen feszesek a határidők. A Microsoft egy komoly cég.

Heti Meteor #9

Igaz, hogy csak erős hobbink, de nem tudunk nem pontosak lenni a csütörtök délelőtti megjelenést illetően. A háttérben persze hegyek mozdulnak meg, a jövő hét meg még ilyenebb lesz. A témáink ezúttal: nők!, social media önkontroll hideg pulyka módszerrel, a kommentelés, mint műfaj, LAN gaming 2011, ifttt.com ajánló, Windows 8 nyalakodás, végül a heti film megbeszélése — mindez összecsomagolva egy fantasztikus 75 perces MP3 fájlban, tegyél vele próbát, utána pedig jelöld az iTunes boltban a csillagokat.

Kis aktuális: olvassátok el a három oldalas interjút FB2-vel az smmag.eu szeptemberi számában. Töltsétek le a fenti cím nagy narancssárga gombjára kattintva, vagy innen a releváns részt:

Az elmaradhatatlan podcast disclaimerünk: ha busz, vidéki meló, vonat, HÉV, vagy troli — akkor podcast, roppant jól el lehet vele ütni bármennyi ingázási időt. A Heti Meteort ezért találtuk ki, ezért csináljuk.

A podcast feed címe: http://feeds.feedburner.com/hetimeteor
Kilencedik adás direkt link: http://plastik.hu/media/meteor/heti_meteor_9.mp3
iTunes podcast link: http://itunes.apple.com/hu/podcast/heti-meteor/id451725699

A kereskedelmi csatornák működése, első rész

A kereskedelmi televízió és rádiócsatornák szerkesztői előszeretettel nyúlnak lefelé témák miatt, a földön hever valami, könnyen lehet beemelni a reggeli beszélgetős műsorba. Ezzel kapcsolatban semmiféle problémát, vagy kivetnivalót nem látok.

Van viszont egy olyan apróság a részükről, ami, ha úgy tetszik, teljesen természetes, első kézből tapasztalva viszont teljesen szükségtelen. Erről fogok most írni.

Adott volt minden: a Futóblogon lehoztunk egy sztorit Janiról a “leggyorsabban futó” hajléktalanról. Jani teljesen jólszituált férfi, de pillanatnyilag nincs fedél a feje fölött. Markocsán “MCM” Sanyi futóedzővel haverkodott össze, aki szerette volna, ha Jani története kap egy kis publicitást.

Rövidítek: a csaknem 1000 lájkot és több száz kommentet gyűjtő posztból igazi kis “sikertörténet” lett, több kereskedelmi tévé is szagot fogott. Egyébként azzal kezdődött, hogy a Garmin felajánlott egy pulzusmérő órát, a Nike sportcipőt, a BSI benevezte a futóversenyre, az olvasók pedig gyűjtést és ÁLLÁST intéztek neki — egészen elképesztő dolgok mozdultak meg.

Ma reggel Markocsán “MCM” Sanyi és Jani az RTL reggeli beszélgetős műsorának vendégei voltak. Az adás:

Sanyival adás előtt aláírattak egy papírt, hogy nem említhet egyetlen márkanevet sem. Végül azt mondta, hogy egy “nájki” említést engedélyezzenek. Megkapta az engedélyt, ez el is hangzik a felvételen, sőt, picit több is, remélem jól fel is szisszentek a helyi kertévés farkasok.

A siker mögött ugyanis a Nike Futóklub és a Futóblog áll. Előbbi nyújtja Janinak a mindennapi dolgokat, utóbbiban pedig az olvasók szerveztek meg neki gyakorlatilag mindent a több részes poszt hozzászólásai között.

Volt bennem egyfajta naivitás, hogy ha Sanyi bemegy a műsorba, akkor egy URL elhelyezhető a neve alatt, de legalábbis a “Nike Futóklub” megnevezés. Hát nem, kereskedelmi tévében kizárólag az mehet, amiért fizetnek is.

Márpedig ennek oda-vissza alapon kellene működnie. Az RTL itt elmegy a sztoriért, felhasználja ahhoz, hogy a reggeli műsora érdekesebb legyen, cserébe pedig rendes és korrekt hivatkozást tesz arra, hogy mit látunk — ha esetleg valakit bővebben is érdekelne a téma.

Kicsit olyan ez, mintha az Index írna egy sztorit valamiről és nem linkelné, sőt, nem nevezné néven! az adott dolgot, mert azok nem fizettek nekik. Tényleg hihetetlen. A kereskedelmi televíziózás gyarló és értelmetlen CÖLÖBGYÁR. Örülök minden másodpercnek, amit azzal töltök, hogy nem nézem a kereskedelmi csatornákat.

Disclaimer: a Futóblog főszerkesztője vagyok, a fenti írás a privát véleményem tartalmazza és nem köthető a Nike Magyarország Kft-hez