Rage (rage)

Ezen a csodálatos otthonmaradós vasárnapon belenyomtam még egy csomó órát a Rage-be. Nagyon jó a játék, nagyon tetszik.


live action shot

Egy dolgot leszámítva. Nekem “promotional copy – not for resale” olcsó újságírói példányom van, ezért az “anarchy edition” extrái hiányoznak. Nevesen:

  • Double Barrel Shotgun
  • Fists of RAGE
  • Rat Rod Buggy
  • Crimson Elite Armor

Nem csak más modellek, más tulajdonságú dolgok is. Ha valamiért, ezért szeretem nagyon a Nintendót: egy játék van, mindenkinek, nem lehet arcoskodni.

Vasárnapi zöldségleves

Zöldséglevest készíteni a világ legegyszerűbb dolga. Egy hagymát fel kell kockázni, kis olajon megdinsztelni. Ebbe belerakni az előkészített zöldséget:

Néhány percig forgatni, felönteni vízzel (nem kell sok víz hozzá), megfőzni. Mehet bele húsleveskocka (vagy helyette alaplé), meg szemes bors, esetleg néhány szelet csípős zöldpaprika, ki hogy lájkolja. Én úgy szoktam, hogy a vízzel felöntés után rárottyantok a vízre, aztán leveszem fél-kakaóig, és úgy fejezem be.

Végén főztem hozzá egy kis cérnametéltet is. (Vizet forrásig melegíteni, aztán bele a tésztát, néhány perc alatt kész és ezt szó szerint értem.)

Harangszóra meg is volt minden.

Jordan Mechner naplója

Végigolvastam gyakorlatilag egyben Mechner naplóját tegnap. Az életének 1985 és 1993 közötti részét öleli fel, onnan, hogy a Karateka után elköltözik otthonról, hogy megcsinálja a Prince of Persiát, addig, hogy megjelenik a Prince of Persia 2. Ez után tűnődik el azt illetően, hogy saját szoftvercéget és kalandjátékot (The Last Express) kellene csinálnia.

Disclaimer: aki tervezi elolvasni a naplót, most hagyja abba az olvasást.

Mivel a fickó életének szubjektív logját olvassuk, sok dolog személyes, semmihez nem köthető, vagy nem kapcsolható. Leginkább a mindenféle nevek furák, nehéz pontosan érteni, hogy ki kicsoda a Borderbundnál. Nem is a Prince of Persiáról szól, bár sok rész foglalkozik ezzel a fejezettel is. Technikailag semmit nem tudunk meg a játékról, hiszen az életének ezzel a szakaszával foglalkozó naplót olvassuk. Valamiért a technikai kihívásokat nem érezte fontosnak megemlíteni a naplójában, inkább a céges mindennapi csatározások, ebédelések, jövővel kapcsolatos gondolatai kaptak nagyobb szerepet.

Ettől függetlenül nem rossz olvasmány, bár őszintén szólva az utolsó 40%-a a könyvnek meglehetősen unalmas — miután kiadják a Prince-t, új kihívásokat keres magának, utazgat, meg elköltözik Párizsba a pénzen, amit keresett, forgatókönyvíró akar lenni, visszautazgat azért a Broderbundhoz, szakért a Prince 2-n stb.

De jöjjenek a megfigyeléseim!

Mechner nagyon jó író. Életének huszas éveiről szól a napló, mégis minden bejegyzés mintha egy felnőttől származna. Komoly, átgondolt, érett személyiség. Életében végig a filmkészítés érdekelte, a játékok programozása mellett folyamatosan filmes akart lenni, végig azt tervezgette, hogy jut be az egyetemre, szakmailag akart fejlődni. A játékok is érdekelték, de sohasem volt a fókuszban nála. Inkább valamiféle szükséges teher volt az életében, amivel kapcsolatban nem tudta eldönteni, hogy most akarja, vagy nem akarja igazán.

Egy ponton említést tesz az Amigáról és a Shadow of the Beast 2-ről. Nagyon tetszik neki a grafikája, a parallax scroll, de a játékmenettel és a balanszolással kapcsolatban problémái vannak. Egy másik részből kiderül, hogy ennél nagyobb gamer azért, de érdekes módon a játékélményeiről soha nem ír.

Ugyanígy a nőkről sem. A szerelmi, romantikus szálakat sem fejti ki, még csak arra sem tesz utalást, hogy egyáltalán kiverte-e magának legalább egyszer a farkát, vagy valaki kiverte volna neki a golfpálya mellett. Sok buliba járt, sok emberrel ismerkedett, de legtöbbször fura viszonyban volt a nőkkel. Az biztosnak veszem, hogy nem volt meleg, mert tesz megjegyzéseket arra vonatkozóan, hogy a filmes suliban milyen jó csajok voltak, csak nem meri őket megszólítani, másutt meg olvasni arról, hogy nagyon jó lábai voltak az egyik nőnek. Félreértés ne essék: nem érdekel Mechner szexuális orientációja, vagy élményei, de könyörgöm: az ember a privát naplójában csak beszámol legalább egy élményről, amikor megrántott valakit!

Mechner ugyanakkor egy kibaszott zseni. A naplóból átjön, mekkora géniusz. Eleve 21 éves korában a suli mellett készítette el a Karateka játékot teljesen egyedül. Ennek a játéknak a royalty csekkjeiből tudott elmenni a Borderbundhoz kifejleszteni a Prince-t. Volt ahhoz is elég esze, hogy nem ment el állományba alkalmazottnak, magát finanszírozta. Nem kért tőlük fizetséget, csak kialkudott egy százalékot a majdani eladásokból. Bérelt magának lakást, kocsit, így esett neki a Prince-nek. Okos.

És itt térnék rá arra, miért érzem zseninek: annak ellenére, hogy a kor technikai szintjén összerakott egy remek játékot egyedül (grafika — bár a címképernyő grafikájáért kifizetett csaknem 3 ezer dollárt, animáció, pályaszerkesztés- és balanszolás, asm programozás!, apjával zenélés), mellette folyamatosan a történetmesélés, filmkészítés, filmezés érdekelte. A Prince fejlesztése alatt is volt vagy csaknem egy év hosszú (!) szakasz, amikor elkezdett a filmekkel, filmes szakmával és a forgatókönyv írással foglalkozni. Írt is forgatókönyveket, sőt, még el is tudta adni őket több ezer dollárért (nem mennék bele, hogy az USÁ-ban hogy működik ez a piac), aztán végül visszakanyarodott a Prince-hez és befejezte.

Innentől iszonyatosan jó volt olvasni a naplót, igazi flow állapotba kapcsolt a fickó: reggeltől estig kódolt, tesztelt, rajzolt, mutogatta a kollégáknak, mindenki meg volt róla győződve, hogy hit játék lesz, pedig ez csak az eredeti, Apple II játék volt még akkor a CGA-szerű grafikai világgal. De megcsinálta, alig aludt, összehozta a játékát. A Broderbund sem akarta még nagyon komolyan venni annak idején, más prioritással futtatták a cuccokat, a Prince nem volt még fontos.

Sajnos az Apple II éppen döglődő piac volt, mikor kijött, ezért azonnal nekifogtak a PC (és kicsit később az Amiga) változatok készítésének. Ezt már a kiadó intézte, Mechner csak felügyelte a munkát, bár a pontos pénzügyi konstrukciót nem tudom. A játéknak remek review-i születtek, ennek ellenére alig akart beindulni. Néhány száz darabok fogytak az első hónapokban, erről tesz említést, fohászkodik, hogy ne legyen “dud” a játék. Nagyjából 1991 végén és 1992-ben indult be a mennyiségi értékesítés.

Ez meglepően sok időnek tűnik, de annak idején nem volt akkora dömping még a játékok piacán. Ebből az időszakból több említést is tesz a royalty csekkeket illetően, egy 50 ezres és 70 ezer dolláros hónapot is megjegyez. Innentől nem írja le, de konkrétan gazdaggá válik, úgy, mint Notch, csak éppen elkezd ide-oda röpködni, letelepül Párizsban, amatőr filmmel foglalkozik, borozgat a haverjaival stb.

Nagyon tetszik az, ahogy a pénzhez viszonyul. Gazdag, arra használja a pénzét, hogy világot lásson, emberekkel, kultúrákkal ismerkedjen meg. Szerényen, bérelt lakásban él, nem magas nívón. Erre az időre már négy nyelven beszél tökéletesen (angolul, franciául, spanyolul, németül), van is néhány bejegyzése, amit spanyolul ír (ezeket angolul lehet olvasni, csak éppen jelzi, hogy a poszt spanyolul íródott).

Remek olvasmány volt Mechner naplója, nagyon sokat tanultam belőle. Fura módon ezek az önéletrajzi könyvek kerülnek elém, az olvasási élményeim is szinte kizárólag ilyenek (Einstein, Agassi, Ozzy, és most Mechner — hétfőn meg megjelenik Steve).

Rage

Sasa már előttem végigjátszotta, csak annyit mondott, hogy “60 fps”, meg hogy neki bejött. Mondtam neki, hogy én is hallottam arról, hogy 60 fps még Xbox-on is, de nem hittem el, azt mondta, tényleg. Azt is mondtam neki, hogy lehet szarokat olvasni a játékról, de annyival letudta, hogy “ez egy oldschool fps”.

Felraktam a játékot, az első 15 percet nem akartam elhinni: ilyen gyors játékot még nem láttam. Azt hittem, hogy már nem tud újat mutatni a platform, de igenis tud. Csak mentem ide-oda, nézelődtem, csodálkoztam egyfolytában. Ilyen nincs, de ha van, mert ott van előttem, akkor miért nem minden játék ilyen? Láthatóan rengeteg minden van a képernyőn, agyongazdagított minden kép, elképesztő látvány. Ez a gameplay videó valódi, csak sokkal szebb és gyorsabb.

Carmack tényleg nem szart csinált az id Tech 5-ben: a pályát készítő grafikusok gyakorlatilag úgy készíthetnek maguknak 3D világot, mintha csak modellező programmal ügyködnének. Bárhova bármit betervezhetnek, bárhogy textúrázhatják, a motor gondoskodni fog a tökéletes és ultragyors megjelenítésről. (Nekem egyébként úgy tűnt, hogy ez némi áldozattal jár, gyakorlatilag teljesen el kellett hozzá veszteni a 3D objektumok fizikai modelljét, mindennek állnia kell egy helyben. Talán keyframe animációt tudnak, utána kellene nézni, de fizikai modellt biztosan nem.)

Tényleg döbbenetes, mindenkinek ki kell próbálnia, hiszen a mérce fel lett húzva jó magasra. Komolyan mondom, hogy innentől ami nem ilyen gyorsan fut, az szar.

Ez oké. És a játék?

Kibaszott jó.

Nem értem a fanyalgókat. Komolyan nem értem. Olyan szépen építik fel az egészet, olyan szépen rakják össze, jó és változatos, érdekes, nem húz el semmilyen rossz irányba, érdemes foglalkozni vele. Felvenni a questeket, megcsinálni a küldetéseket, begyűjteni a rewardot, tápolni, haladni tovább. Az id ez előtti játékaitól kivétel nélkül okiznom kellett, a Rage iOS változata is rémes cucc volt (pedig a “nagy” játék assetjeit használta), ez viszont nagyon rendben van.

Egy rendesen megcsinált, tisztességes, oldschool FPS.

Mercedes B-osztály sajtóbemutató (1. rész)

Múlt héten pénteken és szombaton Ausztriában voltam a novemberben megjelenő és Kecskeméten (is) gyártandó B-osztályos Mercedes sajtóbemutatóján és tesztvezetésén. Nem, nem tévesztettek össze a nemrég újra képernyőre került Totalcar műsorvezetőivel (akik közül Bazsót, FYI, már a “magyar Wolverine-nek” mondják a nyugati szaklapok, amikor átveszik az M5-nek “kenni” részt), sokkal inkább arról van szó, hogy a Mercedes elhatározta, hogy nyitni akar a “social” felé, valahogy így került elő a nevem (és akkor még nem is hallgatták a fantasztikus Heti Meteor podcastet).

Némi háttér: az autógyártó cégek régen bevett módszere az, hogy újságírókat visznek el mindenfelé tesztvezetésre, sajtóbemutatóra. Ezeken a helyeken sokszor tényleg exkluzív programokat szerveznek, tejben-vajban fürösztik az embert (szaknyelven: etetés), ki lehet próbálni az autókat, találkozni mérnökökkel, és egyáltalán, testközeli kapcsolatba kerülni a márkával, a termékkel. Bazsó Gábor erre szokta azt mondani, hogy az autós újságírónak van a legjobb dolga a világon — és tényleg, hosszúra engedett posztomban meg fogom próbálni szemléltetni, hogy miért.

A Mercedes (vagy ahogy ők mondják, Daimler) egy 3 hetes sajtóbemutatót szervezett, mai napon, pénteken ért véget a show. Megmozdítanak jó sok újságírót ezen idő alatt, és a stuttgarti gyár termékein dolgozók is nagy létszámban eljönnek. Gondolom ez ilyenkor nekik is egyfajta kikapcsolódás.

Egyáltalán nem a magyarok miatt került a program Bécsbe: a koncepció az volt, hogy október, ősz, borvidék, pincék, az imádott provincializmus. Nem volt persze mindez túllihegve, ment minden a maga útján és tempójában, csak a végére összeállt az emberben valami. Azt sem kell hinni, hogy ilyenkor borászokkal találkozunk, hakni van, vagy ilyesmi: egyszerűen a tesztvezetés és személyes konzultáció a lényeg, erre van rákapcsolva a táj, a pince, a jó kaja, a bor, a luxus hotel, a fantasztikus menük.

Négyen mentünk Magyarországról (p-sz, de cs-p napokon voltak mások is itthonról), Martinkó József (trendguide.hu), Kuti Noémi (mmonline.hu), Fülöp Renáta (Mercedes-Benz Hungária Kft. marketing), és természetesen bal hátul a Heti Meteor. A rövid ismerkedést letudva egyből be is vágtuk magunkat a korábbi B-osztályos Mercibe, aztán egy eseménytelen autózás után Bécsben leparkoltunk a reptér melletti hotelben.

Itt volt a gyülekező, majd rövid regisztrációt …

… etetést …

… és bemutatkozást …

… követően már meg is kaptuk az autók kulcsát, illetve némi instrukciót azt illetően, hogy merre van a gázpedál, aztán mehettünk is a betáplált útvonalon. A csomagjainkra is került biléta, ezeket a Sofitel bécsi luxusszállodájának megfelelő szobáiba vitték át, ahol az estét töltöttük.

Martinkóval mentem egy autóban, ő vezette az első, 100 km-es szakaszt. Bécsből kifelé elég dugós volt az út, utána viszont egyből lementünk az autópályáról és a szántóföldeken, meg kis falvakon át autózgattunk az első megállóhelyig. Íme egy jellemző fotó, amit menet közben a szélvédőn át kattintottam:

A kocsikban Harman-Kardon hangrendszerrel az útvonal hosszának és hangulatának megfelelő zenei válogatást kaptunk. És ez most nem vicc, a HK német képviselője (aki teljesen véletlenül Magyarországon tanult és törve még beszélni is tudott) elmondta, hogy mindezt hogyan állították össze, aztán a kezünkbe nyomott egy nyomtatott katalógust, ahol mindez le volt írva, tracklist, fotók, hotel, képek, precíz szerkesztésben, csitti-fitti, minden le volt írva, befényképezve.

Utunk elején egyébként a szokásos PC számok indultak, féltem is, hogy le kell majd kapcsolni, aztán volt egy kis Falco, végül már számomra ismeretlen válogatás — egészen megkedveltem a szakasz végére. Ez persze délután, sőt, másnap is ment, szombat reggel például komolyzenére nyomtuk. Annak is megvolt a maga hangulata. Persze elképesztően jól és szépen szól az én autós rádiómhoz képest. Adtunk neki hangerőt is, persze nem képes a csodákra, de a halkabb szinteken fantasztikus, bármikor elfogadnám örökbe.

Az első 100 km-es szakasz, ami a fenti térképes fotón sárgával jelölt, Bécsből északi-nyugati irányba indul, és számos olyan szakasz, meg látvány került bele, amit amúgy is látni szoktunk a sajtófotókon. (A hivatalos fotók egy részét pontosan itt készítették, egyik-másik helyszínt én is felismertem utólag.) A végén egy kisváros (Kirchberg am Wagram) szélső részének murvás nagy parkolójába hajtottunk be, a Weritas nevű minimalista nagyablakos borétterem mellé.


csak hogy az autóról is legyen képünk!

Eltéveszthetetlen volt, mert ott már integettek nekünk a Mercedes felsős emberek. Itt lehetett leadni a kulcsokat (kulcsleadás: kirakott lapos kijelzőn világítanak a tesztautók információi, mellette villogó zöld, meg piros lámpa azt illetően, mikor jön vissza a kocsi várhatóan, kinél van éppen kinn stb.), más autót választani, illetve megismerkedni az autó különféle technológiáival a pincészet éttermének erre a célra átalakított bemutatótermében.

A bemutatóteremben makulátlan tisztaság, az autó különféle részei kirakva, lassítva működő, belső lámpákkal külön látványosított B-classe motor, felfüggesztés, kerekek, falba épített nagy érintőképernyős monitoron mindenféle 3D vizualizáció, külön erre a célra kiosk módba kiállított, további olvasást és multimédiás tartalmat futtató iPad-ek, és nyolc emberre tizennyolc német haknizó mérnök.

Az eseményt annyira exkluzívra méretezték, hogy végig arról voltam meggyőződve, hogy négy magyarnak csináltak mindent, alig akartam elhinni. A legexkluzívabb sajtóesemény, ahol voltam eddig messze nem volt ennyire exkluzív. Magyarországon ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy egy esemény elbír 100 embert, akkor 150 embert hívunk, ott nyomorgunk a kaják fölött és próbáljuk a másik tányérjából kipecázni a finomat. Itt meg 100 ember helyett egyszerre 50 ember jött el. Lézengés mindenfelé, terek, levegők, árasztott nyugalom. Ehhez meg hozzájött az osztrák kisvárosi őszi hangulat.

A kiállítóteremben először arra gondoltam, hogy menjünk csak inkább a rákocskák irányába, de aztán mégis felvettem ezt-azt videóra. Miközben ott lófráltam, diszkréten rám vigyorogtak a németek, aztán azon vettem észre magam, hogy minden kiállított elemről beszélgetünk egymás után. És nem volt kellemetlen! Még az érintőképernyős aerodinamikai teszt videókat is megnéztük! És nem volt kellemetlen!

(folytatjuk…)

Making of Prince of Persia

Mielőtt a Prince of Persia egy hatalmas videójáték franchise és Jerry Bruckheimer mozi lett volna, egy Apple II számítógépes játék volt, amit egy személy programozott: Jordan Mechner.

Ezekkel a sorokkal indul Mechner “Making of” könyve, ami az eredeti Prince háttértörténetét és fejlesztési viszontagságait meséli el 1985-ből. A 330 oldalas könyv most megjelent ebook formában, amit vagy PayPal-en keresztül PDF-ben vásárlunk meg, vagy az Amazon Kindle boltból 8 dollárért — link itt. Érdemes az első 40 oldalt leszívni a deszkára, aztán megnézni — direkt PDF letöltés.

Október 24-én nyílik az első Microsoft Világ számítástechnikai szaküzlet

Budapest, 2011. október 19. – A Microsoft Magyarország Kft. és a Media Markt együttműködésének köszönhetően hamarosan megnyílik az első “Microsoft Világ” számítástechnikai szaküzlet. A megnyitóünnepségre a WestEnd City Center bevásárlóközpont első emeletén, a Media Markt mellett fog sor kerülni október 24-én, délután 14:30-kor. A megnyitón részt vesznek és az üzletet megnyitják: Drajkó László, a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója és Don Grantham, a Microsoft közép-kelet-európai régiójának elnöke.

“A Microsoft Világ lesz az első olyan szaküzlet, ahol a vásárlók biztosak lehetnek abban, hogy mindig megkapják az összes szükséges információt és támogatást a Microsoft és partnereinek legújabb termékeivel kapcsolatban. Célunk, hogy a termékspecialistáink által felkészített személyzet minden vásárlói igényt megfelelően ki tudjon elégíteni, és a szükséges információkat meg tudja adni. Mivel mind a Microsoft, mind partnereink igen széles termékportfólióval rendelkeznek, úgy véljük, hogy szükség van egy olyan szaküzletre, ahol minden, a fogyasztók számára érdekes termékünk működés közben kipróbálható. Legyen szó akár a Windows operációs rendszerről, az Office programcsomagról, a Windows Phone telefonokról, az Xbox LIVE szolgáltatásról vagy a legújabb Touch Mouse egerünkről, szeretnénk bemutatni, hogy a különféle eszközök és technológiák hogyan működnek, és miként alkothatnak tökéletesen integrálható egységet bárkinek az otthonában vagy vállalkozásában.” – ismertette az üzlet céljait Goldschmied Andrea, a Microsoft Magyarország kereskedelmi igazgatója.

Az üzlet megnyitásának alkalmából különleges akcióval kedveskedik a Microsoft a vásárlóknak. A boltban október 24-én minden Office 2010 programcsomaggal ellátott notebook mellé 1 forintért vásárolható egy Xbox 360 4GB játékkonzol.

Heti Meteor #14 – Bakák

Témáink ezúttal: az iOS 5 alaposabb kivesézése, hiszen már mindketten ezt nyomjuk (notification rendszer, Apple ID, Find my Friends, iMessage, Photo Stream), Siri, belenyalunk a fotózás örök témakörébe, megnézzük az iPhone 4S lecserélési dilemmát, aztán végül eljutunk- és jól megbeszéljük a heti filmünet, a Klónok Támadását — de jövő héten még nem fejezzük be a Star Warst!

Az elmaradhatatlan podcast disclaimerünk: ha busz, vidéki meló, külföldi utazás, vonat, HÉV, troli vagy éppen monoton futás — a válasz: podcast. A Heti Meteort ezért találtuk ki, ezért csináljuk.

A podcast feed címe: http://feeds.feedburner.com/hetimeteor
Tizennegyedik adás direkt link: http://plastik.hu/media/meteor/heti_meteor_14.mp3
iTunes podcast link: http://itunes.apple.com/hu/podcast/heti-meteor/id451725699

Összeomlott az Apple

Napi Gazdaság, ma reggel:

Hatalmasat zuhant az Apple árfolyama, miután a társaság az elemzői várakozásoktól elmaradó jelentést tett közzé.

(…)

[Az Apple] több mint 17 millió iPhone-t adott el a július és szeptember közötti negyedévben, 21 százalékkal többet mint 2010 azonos időszakában.

(…)

Az iPhone-t illetően az elemzők 20,3 milliós eladást vártak.

Néha tényleg nem értem, mit írnak ezek, bulvárt? Azért, mert a Wall Street azt várja, hogy még több, még több legyen a szám, attól összeomlana valami?

Az Apple sikeresebb, mint valaha. Csak egy példa: még 5,4 milliárd dollárral több pénzük van mint három hónappal ezelőtt, 81,5 mrd dolláron ülnek szeptember 24-i zárást követően. Minden számuk jobb, viszont a tőzsdének úgy tűnik soha semmi nem elég.

Az Apple valóban kevesebb telefont adott el ebben a negyedévben, mint az előzőben. Q3-ban 20,34 milliót adtak el, Q4-ben 17,07-et, de a bázishoz képest (gyk: előző év Q4 időszaka) 21%-os a növekedés. Ráadásul ott van a 4S indulása, amivel indulási rekordot döntöttek. Egyáltalán nem úgy néz ki, hogy itt bármi összeomlana.

Nekem inkább most a Napi Gazdaság, mint gazdasági szaklap omlott össze egy kicsit, lefordították a hírt, nem érvelnek semmivel, felülnek a tőzsdei agyatlan zsinórra, végül ráaggatnak egy kattintékony címet. Slendrián munka.

Canon EOS-1D X

A Canon bejelentette az új csúcsmodelljét, ami az EOS-1D Mark IV-et váltja, ez lesz a Canon EOS-1D X:

Rövid specifikációk:

  • 18 megapixel full-frame (eddig a 2007-es EOS-1Ds MK III volt a full-frame gép abban a kategóriában, az EOS-1D Mark IV pedig kisebb szenzorú APS-H)
  • három processzoros
  • 61 autofókusz pont
  • AF/AE meghatározás kapott egy dedikált DIGIC IV processzort
  • videóhoz kettő DIGIC V processzor
  • Gigabit eth
  • két CF kártyaolvasó
  • videó: 1080p 30fps, vagy 720p 60fps
  • 51200-as natív ISO
  • shutter lag 0,036sec
  • opcionális kiegészítő: GPS és Wi-Fi modulok (GP-E1 és WFT-E6B néven)

Ár: 1,5m – 2m HUF között.

A Prince of Persia C64 port

A vasárnap megjelent Prince of Persia C64 port készítője részletes posztban számol be arról, hogyan tudott tökéletes portot készíteni a szintén 6502 architektúrájú Apple II eredeti Jordan Mechner játék alapján. Remekül leírja az útkeresést, hogy előbb talált egy C64 magyar projektet:

Utána egy ingyenes PoP fan remake-et, azt, hogy ez miért nem volt jó, utána azt, hogy hogyan jutott el az Apple II eredeti játékig, végül Mechner kéziratáig (PDF direkt link), és onnantól azt, hogyan kezdte el egy Apple II emulátorban visszafejteni a kódot és portolni Commodore 64-re. Egyelőre a posztsorozat első két része készült el, de a magamfajta 8 bit huszárnak fantasztikus olvasmány. (Háttér: 1991-ben Peter Norton könyve alapján a nyári szünetben a lányok szoknyájának hajkurászása helyett assemblyben kezdtem programozást tanulni egy XT gépen, aztán később a VGA korszakban megérintett a demóírás szele, volt kiadott anyagunk is, haha, viszont legjobban azt szerettem, amikor Turbo Debuggerben nézegettem Maxwood / Majic12 kódját — emlékszem milyen jó volt, amikor kiadott valami új munkát és láttam, hogy mennyit fejlesztett a “frameworkon”, good times.)

Szóval a két poszt:

Part One – Why the hell would anyone want to do that?
Part Two – In the beginning there was a binary data blob

Rendering Synthetic Objects into Legacy Photographs

Authors: Kevin Karsch, Varsha Hedau, David Forsyth, Derek Hoiem

Abstract: We propose a method to realistically insert synthetic objects into existing photographs without requiring access to the scene or any additional scene measurements. With a single image and a small amount of annotation, our method creates a physical model of the scene that is suitable for realistically rendering synthetic objects with diffuse, specular, and even glowing materials while accounting for lighting interactions between the objects and the scene. We demonstrate in a user study that synthetic images produced by our method are confusable with real scenes, even for people who believe they are good at telling the difference. Further, our study shows that our method is competitive with other insertion methods while requiring less scene information. We also collected new illumination and reflectance datasets; renderings produced by our system compare well to ground truth. Our system has applications in the movie and gaming industry, as well as home decorating and user content creation, among others.

Az ok, amiért nem fogok iPhone 4S-t vásárolni

TL;DR Elromlott a headphone jack a jelenlegi készülékemen, visszavittem a T-Mobile-ba megmutatni, 30 perc múlva pedig távoztam egy vadonatúj, +12 hónapig garanciális, független készülékkel.

Korábban már próbálkoztam velük egyrészt a 60%-os hatékonysággal működő Home gomb miatt, másrészt a hivatalos bumper alatti “zsebpiszok” okozta karcolódásokkal, de eddig mindig lepattintottak.

Az eljárás ezúttal a következőképpen nézett ki: első lépésben megnézték, hogy beázott-e a készülék. Ha ugyanis beázik, akkor a felső és alsó részén elrejtett lakmusz papír pirosra színeződik, lásd az ábrán:

Szerencsére nálam nem állt fenni ilyesmi, csak az alsó részen kezdett már színeződni, de a szervizes megkegyelmezett és jelezte, hogy ez még belefér. (Hozzáteszem, hogy soha nem ejtettem folyadékba.)

A headphone jack viszont tényleg elromlott gyakorlatilag egyik napról a másikra. Biztos az újabban megnövekedett podcast hallgatási szokásaimra vezethető vissza, talán a zsebemben hordva a csatlakozó hónapok alatt lassan érintkezési problémát okozhat nála — de igazából nem érdekes a dolog.

Az új készülék függetlenítése még néhány napot vesz igénybe, viszont vadonatújat kaptam, amin nincsenek sem karcok, sem probléma a gombjával. (Remélem 11 hónap múlva ez is tönkremegy annyira, hogy cserélni tudjam.)

Úgyhogy: ennyi, a korábbi Tumblr nyilatkozatom semmisnek tekinthető. Itt lehet szavazni azt illetően, hogy kibírom-e az iPhone 4-gyel, vagy konzumidióta vagyok, mint Horváth András.