FCP X 10.0.3

Nagy és látványos frissítés jelent meg ma az FCP X suite-hez, bitang multicam, agresszív reconnect, erősebb XML támogatás, külső monitor csatlakoztatás, csak hogy a leglényegesebbeket említsem. Nekem már töltődik a csomag, nagyon várom a frissítést, iszonyatosan törött a szoftver, nem mutatja például azt, hogy a nyersanyagokból mely részeket emeltük be a projektbe (hihetetlen, de tényleg), nekem a külső lemezre átmozgatott /Movies mappát egyszerűen nem látja, harmadik indításra hajlandó csak elindulni, addig hibát köp, rettenet körülményes vele a munka, viszont elhatároztam, hogy ezen az úton haladok. (Nálam a Sony NEX-5 – a profi cucc – megy Aperture-be és Final Cut Pro X-be, az iPhone nyersanyagai pedig egy példásan rendezett iPhoto könyvtárba.)

Ami miatt most mégis írok, az a Final Cut Pro X 10.0.3 terméklapja. Először is, helyesen felismerték, hogy foglalkozni kell a dologgal, mert különben köpnek rájuk az emberek. Ezúttal már korrekt frissítési csomagot adtak ki, megcsináltak neki egy terméklapot, részletesen ismertetik az újdonságokat. Érezni, hogy komolyan gondolják.

De az micsoda már, hogy a multicam editing miatt külön felvették az Audis részeket? Sőt, megkockáztatom, hogy a teljes forgatást csak a multicam miatt csinálták. Ha megnézzük, a fő terméklapon egy külön forgatott rész van, ennek a részeit láthatjuk a screenshotokon, ennek a kész videóanyagát láthatjuk egyben. A multicam videó viszont a 10.0.3-as lapon látható, részleteiben, vagy egészben. Teljesen világos, hogy rettenet pénzen kimentek forgatni a kocsikkal. De most komolyan, mennyibe kerülhetett egy ilyen forgatási nap? Helikopter, bérelt autók, 40 fős személyzet. Ráadásul a videó semmiről sem szól, mint arról, hogy demózzák a multicamet. Maga a videó egy értelmetlen fos, értelemszerűen semmi más nem volt a célja, mint az, hogy profi nyersanyagok készüljenek, amiket össze lehet vágni FCP X-zel.

Érdemes megnézni, csináltak egy szoftvert, viszont azt mondják, hogy a demo videó, sőt, a screenshotokon szereplő képek is professzionálisak kellenek, hogy legyenek. Mennyire? Ennyire. Amennyire csak lehet, pénz nem számít alapon!

Halogatás

Egészen elképesztő, hogy felnőtt fejjel is milyen irtózatos prokasztinációkat, azaz halogatásokat vagyok képes véghezvinni. Az hagyján, hogy volt levél a 20-25 levelet tartalmazó beérkező levelek fiókom alján, amit szerintem másfél évig szemgolyóztam. De az, hogy egy anyaghoz való három weblapot folyamatosan három nyitott tabban tologatok magam előtt hosszú hetek óta? Ráadásul minden újraindításkor szépen visszarakom őket history-ból, mindig megnézem, hogy megvannak-e, egyszóval az életem részévé teszem őket. (Persze ahelyett, hogy megcsinálnám.)

És ezt nem teszem ám tudatosan. Ez a blogposzt a tudatos része valaminek. Amikor előttem pupillázott a három tab, mindig az járt a fejemben, “igen, ezekkel is foglalkoznom kellene”. Majd nem foglalkoztam velük. Nem állt össze, hogy közben elteltek hetek. Amikor összeállt, akkor olyan gondolataim voltak, hogy “igen, már régóta ittvannak ezek a tabok, amikkel foglalkoznom kellene”.

Ez a kulcsa a dolognak: a szem előtt levés valamiféle megnyugvást ad az embernek. Ott van a dolog, amivel kellene valamit csinálni, az már majdnem (!) olyan, mintha el is indult volna vele a meló. Pedig nem. Van valamekkora timeout benne, tehát eseménytől függően belefér néhány nap, de utána már tárolni a dolgot csak növeli a szemétdomb méretét.

Ha meg elvégzem a melót, mindig jön az érzés: nem is tartott annyira sokáig, miért nem csináltam meg korábban, minek tologattam magam előtt ennyi ideig ilyen agyrém hülyeségekkel együtt?

Mojo Motor

Az Expression Engine viszonylag rugalmas website építő eszközt már elég régóta ismerem. Roppant sok mindent meg lehet vele oldani, komplexebb ügyfél-weblapok készítéséhez egy remek megoldás. A programot készítő EllisLab megjelent egy új termékkel, a Mojo Motorral, ami egy 50 dolláros (kb 12 ezer forint) megoldás azoknak, akik nem akarnak túl bonyolult dolgokat csinálni, viszont mégis szükségük van valamiféle dinamikus weblapra lapokkal, oldalakkal, közös felhasználású részekkel stb.

Nagyon tetszik, hogy nincs külön adminisztrációs felület, egyszerűen a weblapot tudjuk dinamikusan szerkeszteni, vagy lehúzni egy menüt, ahol a különféle konfigurációs beállításokat intézhetjük el. A program még friss, most február elején jelenik meg az 1.2 változat (ahol már 404 oldalakat is két kattintással el tudjuk intézni – videó).

Nem vagyok profi weblap fejlesztő, viszont az biztos, hogy ma már nem lehet úgy nekiindulni valaminek, hogy nincs a kezünkben egy jó keretrendszer, amiben építjük a tartalmat. Ha egy néhány lapból álló, ide-oda navigáló weblapra van szükségünk, még akár úgy is, hogy az ügyfél is tudjon bele firkálni, akkor tökéletes megoldás a Mojo Motor.

De az Expression Engine-nél maradva is vannak érdekes fejlesztések. A Cartthrob egy külsős alkalmazás EE alá, amivel webshopot tudunk készíteni magunknak az EE weblapunkhoz. 100 dolláros bevezető áron már a 2.0 változatot vásárolhatjuk meg (ez egyszeri költség). Tényleg mindent tud, amit egy ilyentől elvár az ember, aki akar egészen bonyolult webshopokat is üzemeltethet, érdemes megnézni és kipróbálni azokat a boltokat, akik Cartthrob rendszerrel üzemelnek.

Játékok

Befejeztem a Layton Spectre epizódját, úgyhogy új kihívások felé néztem. (Igazából 110 puzzle-t oldottam meg a 155-ből, még lenne mit csinálni, csak a sztorinak van vége.) Tavaly nyáron már dühöngtem egy sort azon, hogy milyen indokolatlan a Link’s Awakening DX. Most újra elővettem, pontosan tudtam azt is, hol hagytam abba. Akkor ezt írtam:

De nem tudok rájönni, hogy megy tovább a sztori. Kb 30 perce voltam játékban, mondom, nem hiszem el, hogy egy 1993-as, majdnem 20 éves játék ki tud babrálni egy 34 éves, meglett (!) emberrel. Nekilendültem újra, végigbeszélek megint mindent mindenkivel, próbálok rálelni, hogy hol lehet az a nyomorult por, amit rá kell szórnom a mosómedvére, hogy továbbmenjen a sztori. Nem jöttem rá. Nem viccelek: háromszor végigvizslattam a rohadt térképet, mindent próbáltam, semmi.

Most a második (2) nagy dungeonben vagyok, a fő kulcsot nem tudtam összeszedni. Ismét ugyanaz: végigjárom az egészet háromszor, semmi infó. Aztán a bagoly kriptikus üzenete jön az egyik képernyőn, amit nem tudtam hova tenni:

First defeat the imprisoned Pols Voice and the Stalfos last…

Mi a csöcs?!

Az “imprisoned”, azaz bebörtönzöttből rájöttem, hogy néhány képernyővel arrébb (persze nem mondja meg, hol) van egy rész, ahol valami nyúl-féle pattog, körézárva néhány kő. Abban biztos voltam, hogy ez lesz az a hely, amit keresek. Ebből kiderült az is, hogy a “Pols Voice” a nyúl neve. Így néz ki a drága:

A “Stalfos”-ra, nem bírtam ki, rákerestem Google-n. Íme:

Ez a figura a bebörtönzött nyúl fölötti képernyőn van viszont elhelyezve, pattogó csontváz. Először arra gondoltam, hogy kiütöm a nyulat, utána felmegyek, aztán ott a csontvázat. Nem történt semmi. Kevertem erre-arra még, de hasztalan, nem akart továbbmenni a sztori. Aztán látom ám, hogy a Stalfosnak van egy másik alakja is, a csuklyás:

Ez a figura pont abban a szobában volt, ahol a bebörtönzött nyúl. Addig értettem, hogy először a nyúl, majd a kék csontváz. De megint nem történt semmi. Ott volt a szobában még valami fekete denevér, azt is levertem. Már majdnem a falhoz basz.. hajítottam az egészet, amikor, mint középiskolában a matematika feladványok esetén, eszembe jutott: mit is ír a példa?

First defeat the imprisoned Pols Voice and the Stalfos last…

Szabad fordításban: először üsd le a nyulat, végül a stalfost. VÉGÜL. Nem pedig UTÁNA. Hatalmas különbség, lévén a szobában van még egy denevér is. Levertem a nyulat, a denevért, végül a csontvázat. És jó lett! Kaptam egy kulcsot a főszörnyhöz. Mivel a második (2) nagy dungeonban vagyok viszonylag a játék elején, még csak négy szívem van, tehát viszonylag kevés ütést bírok ki. A főszörny viszont annyira pribék, hogy harmadik próbálkozásomra se tudtam megoldani.

Roppant frusztráló mai szemmel. Ehhez képest az új Wii Zelda álomszerű játékélmény. És jobb, esküszöm, sokkal jobb, mint ezek a folyamatos frusztrációk. Gyűlölöm a ’90-es évek játékait.

MÁV

Hétvégén Siófokon voltam, hazafelé vonattal jöttem. 2200 forintba került a jegy egy irányba, elrontott logisztika miatt pedig be kényszerültem menni formázni a siófoki állomás wc-be is. Nem volt papír (értsd: nem volt papír), nem lehetett lehúzni, össze volt szarva minden, meg telefirkálva. A vonatozással már nem volt semmi gond, percre pontosan ment a viszonylat, mondjuk a Déliből még haza kellett variálnom magam, azzal is elment vagy egy fél órám.

Azon gondolkodtam, hogy ha oda-vissza vonattal megyek, akkor sem biztos, hogy megéri. Úgy tudom, hogy a retúr jegy pontosan ugyanannyiba kerül, mint egy irányba, tehát 4400 forintból tudok lemenni és visszajönni Siófokról. Egy 7 liter átlagfogyasztású dízel autóval mondjuk az ember megtesz 100 oda, 100 vissza km-t, de legyünk nagyvonalúak: 250 km. Ez 455 forintos literár mellett felfelé kerekítve 8 ezer forint. Persze rá kéne dobni még az autó fenntartásához szükséges egyéb költségeket is, tehát ez valamivel drágább, de a nagyságrendek ezek.

Ha ketten megyünk, akkor nem éri meg a vonatozás. De nekem már azért sem éri meg, mert nem tudok egy normálisat szarni, meg utána még tömegezhetek haza (nincs bérletem, pont most láttam a buszon, hogy a pótdíj 16 rugó).

De nem is ezen akarok keseregni. A vonat mindenhol drága és azoknak éri meg, akik nem teljes áron tudják megvenni a jegyet (pl. diákok), és nincs autójuk.

Sokkal érdekesebb kérdés az, hogy az üzemeltetés hogyan és miért éri meg. Mennyibe kerül a vasút az itt dolgozó állampolgároknak? Ez a kérdés azóta foglalkoztat, hogy láttam egyszer egy vonatot magában menni, egy kocsi volt csak, benne ült vagy egy tucat ember. Ha mindenki teljes áron megy, akkor is van a viszonylaton, sokat mondok, 50 ezer forint árbevétel. Biztos vagyok benne, hogy még akkor is, ha ez a kocsi már nulla értéken szerepel a könyvekben, picsa drága az üzemeltetése. Eleve a vasút pályát fenntartani, folyamatosan ellenőrizni, a biztonságot fenntartani – itt bazmeg ha hiányzik valami azonnal tömegszerencsétlenség van. Egyszóval a vasúti infrastruktúra elképesztő drága dolog lehet.

A 2010-es MÁV veszteség olyan 36 milliárd forintra rúgott. Ez még egy viszonylag alacsony szám a 2009-es évhez képest, ahol 54 milliárd volt. Én azt gondoltam volna naivan, hogy ehhez képest az árbevétel borzasztó kicsi, de ez nem igaz, hiszen 170 milliárd körüli összeg. Ez gondolom a gerinchálózat értékesítéséből adódik, mert jegyeladásokból ennyi nem jön össze.

Azért érdekes a dolog, és azért érdekes a kérdés vizsgálata, mert nagyon is van hozzá közünk. Mi mindannyian a Magyar Gazdaság nevű cég alkalmazottai vagyunk, ahol a vezetés (a kormány) ekkora veszteséggel üzemeltet egy üzletágat, amit végeredményben más üzletágból, ha úgy tetszik, az alkalmazottaktól elvett adókból finanszíroz. Az állami költségvetésbe befolyik a sok áfa, meg mindenféle más árbevétel, aztán valami elfogadott terv alapján azt mondják, hogy és akkor most ebből elköltünk 54 milliárdot arra, hogy tovább görgessük a szart. És ezt szó szerint is kell érteni, mert Siófokon konkrétan nem lehet lehúzni a wc-t. Aki arra jár, konkrétan az én kulámat fogja bámulni fasz tudja meddig.

Függöny.

Útdíj Budapesten

Index:

Szerdán tárgyal a kormány arról a javaslatról, ami szerint minden autósnak úthasználati díjat kellene fizetnie a fővárosban, ez húzná ki a BKV-t a csávából.

Az egyébként csak optikai csalódás, hogy a benzinárak miatt már nincs dugó?

Night Elf

Ezt nem gondoltam volna, hogy ennyi év után elő tudtam csalogatni a 39-es druida sötét elf karakteremet a szerverről. Ha nagyon akarnám, újra tudnám rúgni. Igaz, hogy nincs már semmi aranyam (elajándékoztam), viszont ki tudnám próbálni a mountot. Baromi kíváncsi lennék egyébként arra, hogy hol hagytam abba a játékot, már semmire nem emlékszem, csak arra, hogy iszonyat hangulata volt Ashenvale-nek miután átjutottam Darnassusból. Addig viszonylag zárt izolációban történt a játék, utána viszont átjutottam a kontinensre, Dark Shore, táncoló elfek, mindenféle népek a kikötőben, káosz volt. Aztán jött Ashenvale, mindig gankeltek a kis pribékek.

Djoker – Nadal

Micsoda EPIC küzdelem volt vasárnap délután! Mi másra várhat a teniszbarát, mint egy öt szettes döntőre? Ami majdnem HAT órásra húzódik? Egészen elképesztő. Aus Openen még nem volt ilyen hosszú döntő, szerintem meccs se túl sok. Az eredmény: Djokovic-Nadal – 5:7, 6:4, 6:2, 6:7, 7:5

Vajon mi járhat Nadal fejében 6 órás küzdelem és az elmúlt két hét után? Megmondom: az, hogy aki Federerrel ki akar baszni, az pórul jár!

Nadalnak már a haja se állt jól, viszont az ötödik szettben gyönyörűen alkalmazta a Federer antiszérumot, azaz összetörte mentálisan az ellenfelét. De elfelejtette, hogy ez egy másik meccs. A Djoker össze is szedte magát fejben, megfordította. Ilyet baromi ritkán látni. Általában Nadal ellen láttam eddig ilyesmit. Federer gyönyörűen leiskolázza, aztán onnan fordít. Most meg a szerb csinálja vele szemben ugyanezt.

Ez a hihetetlen dolog ebben a sportban: amikor nem hagyod magad összepofozni. Ott vagy, ütnek, mint a szart, más már dobná a törölközőt, de akkor még kimászol a gödörből. Nem hagyod magad.

Bár ez a meccs nem is erről volt híres, roppant módon kiegyenlített volt, különösen az ötödik, ahol pontról pontra kellett megcsinálni a meccset. Fontos labdák voltak, Nadal mégsem tudta megcsinálni azt a néhány centit. Azért voltak olyan ütései, hogy csak néztem.

Ezt a videót szokták küldözgetni, hogy úristen, micsoda tenisz, pedig szerintem nem annyira extra. Ezek sztenderdek, bármelyik két játékos elő tudja húzni, viszont egy öt szettes utolsó szettjében ilyen gigászi küzdelmet már kevéssé.

Novak Djokovic most 24 éves, tavaly a négy slam-en hármat behúzott, ebből kettőben Nadal volt az ellenfele.

Federer sajnos már erősen kopik, nem tudja hozni azt a néhány centit, amit ezek a 24-5 évesek tudnak. De ne sajnáljuk, mert tele van dohánnyal. Nadal is, Djokovic is teli vannak, nem is értem, mit izgulnak a slam döntőjében. Én, ha mégis eljutnék oda, csak vigyorognék, szarnék bele, nekem a döntő is elég. (Na, ezért nem vagyok ott.)

Függöny.

Az új Apple

Most, hogy az Apple a legnagyobb és leggazdagabb hardver és szoftvergyártó cég, fokozottan erősödik a nyomás rajtuk. Egyrészt rohadt sokat kell termelniük, másrészt a célkeresztben vannak. A New York Times publikált egy hosszú és részletes írást arról, hogy az Apple hogyan üzemelteti a supply chain-jét (beszállítói lánc angolul).

Tim Cook egy levelet írt a cégnek arról, hogy mi az álláspontjuk a kérdésben. Aki elolvassa a mailt, rögtön láthatja, hogy a szokásos ügyvéd-bullshitet nyomja: nem állít semmit, hanem jelzi, hogy vizsgálatot indítanak, megnézik még jobban a problémát, hogy egyáltalán miről van szó, náluk ilyen nem fordulhat elő, nekik értékeik vannak még a supply chainben is stb.

Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy az Apple gazdagságának exponenciális méretű növekedése, valamint az egykor majdnem csődbe ment, mára a termékeinél csak egy fontosabb dolgot, a dollárt látó cég igenis durván feszíti a húrt. Erről nincs mit beszélni, ennyi telefont, iPad-et ilyen rövid idő alatt ennyi piacra kivinni másképp nem lehet.

Ki emlékszik arra a sztorira, ahol Steve Jobs az utolsó pillanatban kitalálta, hogy iPod-műanyag előlap helyett (amivel az iPhone eredetileg készült volna) inkább üveg legyen? Állítólag a meetingen kiemelte a telefonját a zsebéből, megmutatta, hogy a kulcsai összekarcolják az üveget, a szenior exec-ek meg kaptak három (3) napot arra, hogy a problémát megoldják. Az egyik faszi a meetingen még aznap repülőn ült Ázsia felé. Hat héttel később megvolt a teljes folyamat. A teljes.

Ezek után azt firtatni, hogy ilyen tőzsdei elvárásoknak hogyan lehet megfelelni, teljesen felesleges. Mindenki tudja, hogy még Kaliforniában is ezerrel kell mindenkinek tekernie, hogy a cég által diktált tempót tartani lehessen. Igazi droid maker.

Ramping up supplies, mi? Hát ez megy a háttérben. Ennek kell lennie, ez az ütem ugyanis ezt kívánja meg.

Parkolási küzdelmeim

A Liszt Ferenc Terminál 2-n álltam meg, baromi nagy mázlim volt, hogy tele voltam apróval és pontosan 1000 forintot be tudtam dobni a gépbe, különben nem tudtam volna működő parkolójegyet venni. (Ezer forint minden megkezdett óra, de nem fogad el bankjegyet.)

Odamentem az információs pulthoz, megkérdeztem a nőtől, hogy hogyan vegyek hosszabbítást, ha nincs több apróm. Megmutatott egy irányt, ahol van valaki, aki vált pénzt. Megkérdeztem tőle, hogy esetleg lenn a parkoló placcon kell-e parkolni, valamit ugyanis biztos rosszul csinálok, ha ilyen drága. Azt mondta, hogy nem ő találta ki, mire én gyorsan rávágtam, hogy nem is mondtam ilyet, hogy ő találta ki, aztán folytatta, hogy lenn a placcon is ennyibe kerül, meg hozzáragasztotta, hogy a “reptereken általában drága a parkolás”.

Felvetettem, hogy a gép, amire várok, késik, nincs több apróm és biztos ki fogok futni az időből. Igazából nem érdekelt már a válasza, úgyse jutottam volna előrébb vele. Nagyjából 15-17 percet kellett ráhúznom, egy parkolóbiztos egyébként rendületlenül vizslatta a pályát, szerencsére nem baszott meg.

Ezer forint fél óránként akkor is indokolatlan és arcátlan. Ki tudom és ki is fogom mondani: elmennek ezek a kurva anyjukba. (Értsd: ha kimész valakiért a reptérre, 1000 forintba kerül, minimum a díj.)

RELEVANT Pénteken véletlen az SMS parkolás telefonszámát rossz helyre küldtem el, és mint aki jól végezte dolgát másfél órával később derült ki számomra is, mi történt. Persze kaptam egy 6000 (!) forintos bírságot, még aznap beküldtem a levelemet, amiben elismertem a hibát, de kértem őket, hogy méltányolják azt, hogy akartam fizetni, csak elütöttem a telefonszámot. Meglátjuk.

update: Kianek mutat egy ennek felébe kerülő megoldás irányába, ez a rövidtávú parkoló a Terminál 1-en, illetve a Terminál 2-n. A nagyságrendeken nem, de kis optimálizálás.

update 2: a legjobb módszer, ha a családtag felhív, amikor kivette a bőröndjét, mi meg a vecsési mekiben várakozunk.

TRIM enabler for Mac

Megjelent a Lion kompatibilis tool:

for Mac users, TRIM is only available if you purchase an SSD straight from Apple when buying your Mac. The actual TRIM command is supported by OS X, so with minor kext modifications, it’s possible to enable TRIM on non-Apple SSDs as well.

(…)

To make enabling TRIM more user friendly, Oskar Groth (also known as Cindori) developed an app called TRIM Enabler. The app has now reached version 2.0 and is finally fully compatible with OS X Lion.

Hogy mi az a TRIM?

TRIM command allows an operating system to inform a solid-state drive (SSD) which blocks of data are no longer considered in use and can be wiped internally. (…) TRIM enables the SSD to handle garbage collection overhead, that would otherwise significantly slow down future write operations to the involved blocks, in advance.

Magyarul: az Apple egy bunker, mert azt mondja, hogy akik nem nála vesznek SSD-t, haljanak meg. A fenti tool buzerálja picit a .kext-eket, így nem teljes mértékben támogatott megoldás, tényleg csak a kísérletező kedvűek telepítsék. Ettől függetlenül jó tudni, hogy már Lion-ready a program. Én egyébként nem tettem fel, viszont nem bánnám, ha az Apple erőt venne magán, és a PÉNZ SZÁMOLÁS HELYETT inkább támogatnák a felhasználóikat.

/via @kkovacs

VHS kazetták digitalizálása

Balambér írja levélben:

módfelett érdekelne, hogy milyen processzt dolgoztál ki a feladatra, és milyen hardver és szoftver kombó szükséges hozzá. Több tonna VHS anyag vár rám is ugyanis, amit valahogy le kéne selejtezni, de persze elég komoly mennyiségű családi és hasonló felvételek is vannak köztük, amiket meg kéne menteni.

Nálunk az lett a megoldás, hogy elvittük a két kosárnyi kazettát a Nyugatinál levő Emlékmentő céghez. Még nem kaptam vissza a kazettákat (azokat egyébként nem is akarom), viszont kellően rugalmasak és jól láthatóan reggeltől estig csak ezzel foglalkoznak. Bármilyen szalagos cuccot átírnak, érdemes elvinni hozzájuk a dolgot. Mi úgy kértük, hogy csak a családi anyagokat írják át MPEG-be, szóval perc alapú elszámolással kell kifizetni a hasznos részt. 10-20 ezer forintot megér a dolog, szívni meg nem akarok az ügyben. (Gondolkodtam rajta, hogy beszerzünk mi átíró egységet, de ez is egy szakma, nem érdemes szívni vele.)

Magyar ifjúsági film 20 millióból

Cinematrix:

A 38 éves Bernáth – aki a dunaújvárosi horror és gengszterfilmeket állami támogatás nélkül gyártó Cruel World Team filmes csapat tagja – előbb-utóbb jó filmet is fog rendezni. Már ez is elmegy, pláne, ha azt nézzük, hogy nyomokban a Spielberg-filmek és minden idők legjobb ifjúsági filmje, a Kincsvadászok filmes élményének hatása is látszik rajta.

(…)

Ez a film akár nézhető is lehetne, ha a Watsont játszó fiút, Ungvár Ádámot is instruálja annyira, mint a másik két fiatalt, Szénási Kristófot és Kugler Nikolettet, akik meglepően ügyesek, és akiket a rendező Budapesten és Gyömrőn talált. Jó lett volna, ha nem kapunk ennyit az arcunkba Gulya Róbert zenéjéből vagy ha az egész ügy kábé 50 perccel rövidebb lenne és nem bonyolítanák túl feleslegesen a végét. Persze mindez csak 20 millió forintba került, amit a dunaújvárosi filmes csapat a helyi forgatásnak is köszönhet.

A trailer alapján nem fogott meg, a függetlensége nem jön át belőle, inkább egy közhelyes magyar dolognak tűnik, de ezt csak akkor fogom tudni megmondani, ha megnéztem.