Roncsfilm

Indexen olvasom:

“Megműtötték a szemével, és épp hazaengedték a férjemet aznap, amikor megérkezett a vezetékes telefonunk februári számlája. (…) Negyedóráig se megszólalni, se megmozdulni nem tudtam, megszédültem, kiszáradt a torkom, hiszen életemben nem láttam még egyben ennyi pénzt. Ez többévi pedagógusi fizetésemet jelentette, illetve a panellakásunk árának felét teszi ki” – mondta a lapnak a férfi hetvenéves, nyugalmazott pedagógus felesége.

Hozzátette: amikor a férje meglátta a számlát, bár nyugodt ember, kitért a hitéből, és dühösen kiabált. “Nagyon féltettem, hogy megpattan a szemében a heg, ugyanis aznap ültettek bele egy új szemlencsét” – mondta Gyulafalvi Károlyné.

Természetesen csak elírták a számlát.