Nagy átállások: Mail.app és natural scroll

Mountain Lionnel átálltam Mail.appra (Google Mail backenddel), illetve megfordítottam a scroll irányt, vagy ha úgy tetszik, visszakapcsoltam defaultra. Eltelt picit több, mint két hét, úgy döntöttem, hogy mindkettő marad.

A scroll tartott rövidebb ideig: két-három nap után szoktam hozzá, hogy felfelé kell tolnom az ujjaimat, ha lefelé akarom vinni az ablakot és viszont. Ez csak leírva tűnik furcsának: miután megszoktuk és picit messzebbről nézzük a monitort, vagyis úgy, hogy beleférjen a látóterünkbe még a touchpad is, láthatjuk, hogy pontosan úgy mozognak az ujjaink, mintha a touchscreen képernyőt mozdítanánk el. A vicc az, hogy ez tényleg a “természetes” iránya az érintésnek és nem fordítva.

A VMware Fusion még a virtualizált Windows appokban is megcsinálja a fordítást, sőt, ha belépek a minire Remote Desktoppal, ott is natural lesz minden – egyszóval nekem tökéletes, bár én még a körzör gombok irányát is megfordítanám! update: van egy zavaró dolog viszont, nevezetesen az, ha megfogjuk egérrel a scrollert, akkor annak milyen irányba kellene mozognia?

Sajnos a világ még nem állt át, Linda gépén még mindig Snow Leo van, de szerencsére nála nem ülök sokat (mármint a gépe előtt) update: ezekre a gépekre az ingyenes scroll reversert telepíthetjük, thx @rog_r Handrásék sem tudnak átállni, de nekik feltettem a kérdést: dugni is kotonban dugtok, nem naturalban? Erre már nem tudtak mit válaszolni, csak tudták, érezték, hogy hol az igazság.

A Mail.app volt a keményebb dió. Hosszú-hosszú éveken át használtam a Gmail webes felületét. Teljesen hozzászoktam már, az volt a munkafolyamatom, hogy Google Chrome-ban futott a levelezés, Safariban a böngészés. Igaz ugyan, hogy egy-egy URL megkattintása mindig a Chrome-ban nyílt meg, de ezzel még el tudtam lenni. Az egyetlen bajom a böngészőben levelezéssel eddig annyi volt, hogy nem tudtam fájlokat beledobálni, de a modern webbel ezt is megoldották. Szépen címkéztem mindent, egy boldog életet, egy jó életet éltem a böngészőben levelezve.

Itt is úgy döntöttem, hogy váltok. Desktopon Mailben fogok levelezni, böngészőben akkor, ha nincs más módszer. A döntésemet igazolta az is, hogy iOS-en gyönyörűen levelezgettem Mailben, és csak akkor nyitottam meg a Google Mail mobil felületét, ha valami speciális dolgot akartam elintézni, például keresni akartam. És itt jön az első komoly hátrány: a keresés Gmail weben működik a legjobban.

Nekem az összes levelem le van töltve helybe, ennek is megvan az előnye, viszont az Apple Mail keresője nem olyan jó, mint a Google kereső. Egyáltalán nem használhatatlan, nem is rossz, de valamiért nem érzem olyan jónak, mint a Google Searchöt. Ez azt hiszem nem is véletlen. Google keresővel mindig célt érek pár másodperc alatt, viszont Apple Mailben sokszor volt, hogy nem találtam meg a keresett dolgot, aztán szégyenszemre átmentem a webre.

A komfortossághoz hozzátartozott, hogy néhány általam használt mappát hagytam csak “elöl”. Apple Mailben sajnos nem lehetett simán hide-ra jelölni valamit, mint Gmailben, készítenem kellett egy külön mappát, aztán oda húzgáltam be a látni nem kívánt dolgokat. (Ezt érdemes megcsinálni, mert a jobbklikk kontextuális mozgatás is kevesebb elemű lett így.) Nyertem viszont néhány dolgot, mert a képernyő tetejére meg kihúzhattam néhány mappát, amiket még ennél is többször használok. A projekt dolgaim tehát oda kerültek.

Munkafolyamatom még az is, hogy naponta ürítem a SPAM mappát, erre szerencsére Mailben is van lehetőség, csak rá kell kattintani. Most nálam úgy néz ki, hogy kihúztam a SPAM mappát is felülre, ha a szám 50 és 100 között van, rákattintok, egy felfelé pöcköléssel (natural!) végignézem, cmd-a, delete.

Nagy veszteség a címkék. Én Inbox alapú GTD-zővé nőttem az évek során, alapvetően ugyanis mailben kapom mindig az intézendő dolgok nagyobb részét, ezért nálam az Inboxban csak azok vannak, amikkel még csinálnom kell valamit, ami hosszabb időt vesz igénybe, mint 2 perc. Általában 15-20 levél van az Inboxomban, ezt még nem sikerült letornásznom az ideális egy képernyős nézet alá. (Most megnéztem, 11 szálam van.)

Nagyon hozzászoktam, hogy rápillantva azonnal látom, milyen projektekkel kell foglalkoznom, ez sajnos eltűnt Apple Mailben. Egyetlen módszert találtam, ami nem igényel külön hacket: hét (7) különböző színű zászlót rendelhetünk az egyes szálakhoz.

Jobb híjján ez is megteszi, a fontosabb projekteknek színeket adok. Sajnos a zászlót a sor végére és nem az elejére rakja, ez picit zavar az áttekintésben. update: ha valaki hozzám hasonlóan magyarra állította a mailt, aztán vissza angolra és úgy maradtak a zászlók nevei, akkor a defaults delete com.apple.mail FlagNames sorral állíthatja vissza őket.

Még egy apró átállási kellemetlenség, hogy a levelezési címtáram sajnos Gmailben fejlődött, így nem ritkán kell átmennem még a webre, hogy valami címet kitúrjak magamnak. De egyre kevesebbet kell csinálnom, szépen fogyatkozik a dolog. update: van lehetőség syncre, Contacts.app – Preferences – Accounts – On My Mac – Sync with Google – thx @lakospeter

Másik nagy probléma az identitás kezelése. Meg lehet ugyan csinálni, hogy a kontó felvitelekor a név mellé vesszővel elválasztva más mail címeket is megadunk, ahonnan tudunk majd válaszolni, csak éppen nem tudjuk a nevet szerkeszteni. A Gmailben erre tökéletes módszert alkottak, Apple Mailből ez hiányzik. Sajnos csak úgy tudjuk megtenni, hogy más identitást viszünk fel, ha külön mailboxot definiálunk neki – nálam például a Plastik médiás email címem ilyen, ahol szeretem a feladó részben is feltüntetni, hogy a Plastikról érkezik a levél.

A dolog előnye viszont az, hogy magyarul tudok helyesírást ellenőrizni. Nekem valamiért a Chrome-ban angolul ellenőrizte és ezért a gépelt szövegeim nagy része piros szaggatott vonallal éktelenkedett. Totál béna, nagyon örülök, hogy ez megfordult.

Két héttel később egészen hozzászoktam már a dolgokhoz, sőt, kezdem érezni, hogy jobb döntés volt ez is. A natív cocoa alkalmazásnak sok előnye van, pásszentos, friss, sok drag and drop lehetőség, gyorsabbak a kattintások utáni válaszidők, jobb használni. A webes felület azért csak webes felület marad, olyan ez, mint arról beszélgetni, hogy egy webes wrappert használó iOS app vagy a natív a jobb. Bizony a webesen mindig is érezni, hogy nem olyan folyamatos, nem olyan feszes. Ezt is magam mögött hagytam most a váltással, használat közben érzem igazán.

Összességében azzal zárnám, hogy az átállások nem könnyű dolgok, viszont ha képes vagyok rá, érzem, hogy nem vagyok egy vén trotty. A sikeres átállás ugyanis fiatalon tartja az embert.