Érdekképviselet

Régebben nem mertem megmondani az igazi véleményem embereknek, mert féltem, hogy kellemetlen helyzetbe hozom őket, megsértem a mondanivalómmal. Valahogy túl tudtam lendülni hellyel-közzel a dolgon, például a múltkor légy került a levesembe (tényleg hihetetlen textbook példa), szóltam a pincérnek, el is vörösödött a feje, kirohant vele.

Sokszor viszont szükség van arra, hogy az ember világosan artikuláljon, különben nem értenek belőle. Igen, ilyenkor fel kell vállalni, hogy “faszok” leszünk, bár ez kérdéses. Ha igazunk van, és ezt az álláspontot képviseljük, akkor a másik ember faszsága miatt kellene nekünk rosszul éreznünk magunkat?

A másik dolog, amivel remekül lehet operálni: a másik ember személyiségének gyengeségeit kihasználni. Sokan vannak ugyanis, akikben teljesen más kép él arról, mint amit egyébként a tetteikkel, vagy cselekedeteikkel képviselnek az életben. Ha ezt felismerjük, könnyedén tudjuk őket motiválni egy-egy jól elhelyezett labdával.

Például van olyan személyiség, amelyik nem szereti, ha “trógernek” állítjuk be. Benne az a kép él, hogy ő egy igazi hős, egy jó szakember (csak éppen tróger, mert szarik bele). Ilyenkor elég rámutatni arra, hogy rossz munkát végzett, azonnal megpróbálja helyretenni, hogy ne csorbuljon a saját maga által ápolt személyiségkép. Ezt persze el fogja túlozni, de nem kell vele foglalkozni. A notórius “vissza nem hívókat” elég könnyen ki lehet ugrasztani a bokorból ilyen módszerekkel.

Persze, faszként jövünk majd ki előttük a dologból, viszont az életben van egy nagy tanítás: mindig az a fasz, aki el is hiszi ezt magáról. (Meg a mellett se menjünk el, hogy kiugrott a nyúl a bokorból.)