X-2012 C64 demoparty, Sommeren, Hollandia

“30 év informatikai fejlődését látod ebben a kazettában.”

Jens Schönfeld összegzi nekem röviden azt a sárga színű cartridge-et, amiért elindultunk a csípős október végi időben a parkoló felé. Eindhoven mellett Sommeren falucska szélén vagyunk valahol az X-2012 (ejtsd: iksz) Commodore 64 partin, az egyik utolsó olyan rendezvényen, ahol ez a 30 éves hardver még mindig a figyelem teljes központjában van.

Elmondása szerint Schönfeld a nyugdíjának nagy részét már elbukta retro hardveren, ezért jár egy öreg Volvóval, viszont nem adja fel: néhány társával együtt megcsinálták azt a Commodore 64 hardvert, ami után már nem lesz másra szükség. Ez a Chameleon.


Vásárlás: Vesalia.de – a zöld shopping cart ikonra kell kattintani
Használati útmutató: beta.icomp.de

A sárga kis eszköz nagyjából pontosan úgy néz ki, mint annak idején egy Action Replay: a géphez csatlakoztatva kiegészíthetjük azt mindenféle izgalmas dologgal. Gyorstöltő, megállíthatjuk futás közben a programot, nézegethetjük a gépi kódot – igazi csemege azoknak, akik tovább akarnak lépni. A Chameleon az Action Replay mellett az annak idején összes kereskedelmi forgalomban kapható kazettát mind tartalmazza, amik közül menüből választhatjuk ki, éppen melyik legyen “bedugva” a hardverbe.

De van ez tovább is: van rajta VGA kimenet, így máris ráköthetjük a jó öreg C64-et egy monitorra (ezt egyébként utasítás szinten kezelik, vagyis minden videochipre érkező utasítást elkapnak), van rajta PS2 egér és billentyűzet bemenet, ráköthetünk egy optikai egeret, vagy a kedvenc billentyűzetünket is, a C64 pedig ezeket úgy értelmezi majd, mintha csak az eredetit használnánk.

Az SD kártyaolvasóba több gigabyte játékot, demót, felhasználói programot, akár a teljes C64 szoftverpalettát rámásolhatjuk, amiből bármit gombnyomással “bedughatunk” a szintén emulált kettő 1541 floppy drive valamelyikébe. A C64 ebből annyit vesz észre, mintha csak fizikailag bedugtuk volna a lemezt, roppant kényelmes.

Hogy lehet-e fokozni mindezt? Lehet.

A Chameleon tud futni cartridge módban, a fent ismertetett dolgok arra vonatkoznak, ha igazi hardverbe dugjuk be. Viszont úgy is életre kel, ha nem dugjuk be hardverbe. Elég áramot adni neki, bedugni a billentyűzetet, egeret, monitort: elindul egy teljes értékű Commodore 64.

Vagy ZX Spectrum.

Vagy Amiga 500.

Nem vicc, az FPGA (Field-programmable gate array) chipnek köszönhetően ezek a retro hardverek egy az egyben továbbélnek virtuálisan ebben a sárga kazettában.

Jens még mutat olyan kiterjesztő kütyüt is, amivel akár 4 igazi C64 joystickot is bedughatunk a Chaméleonba, sőt, ha elhalálozna az igazi C64-ünk, akkor még a billentyűzetét is feldughatjuk és úgy használhatjuk, mintha igazi gép lenne (hiszen bele van égetve egy teljes C64 implementáció). Ezen a ponton zsong a fejem, úgy érzem magam, mint amikor hordják elém a finomabbnál finomabb ételeket és még mindig nincs vége, és még mindig jön.


Sommeren, party place

Az X party az egyik legrégebbi C64 demopartyk egyike. Még 1995-ben kezdték el szervezni, azóta pedig nagyjából két évente jön egy újabb. Azok az őrült kockák pedig, akik még mindig adnak értéket a platformnak, elzarándokolnak ide és megpróbálnak valami még erősebb dolgot kiadni. Az igazán nagy dolgokat ugyanis mindig partyn adja ki az ember. Illetve a másik scene alapszabály: partira csak release-zel megyünk. 🙂

Benn a helyen németek, svédek, hollandok, lengyelek és a magyar reprezent: Edhellon, Cargo (ő blogol is a Tehernapló alatt), Leon, Poison, AmN, Control. Több, mint 300-an regisztráltak a partira, de ebből el is jött majdnem mindenki. Péntek este a legtöbben csak haverkodnak (a legtöbben az év jó részében csak interneten tartják a kapcsolatot), néhányan játszanak, mások szombat estére finomítják a dolgaikat.

A sör ingyen van egész hétvégén (őrületes mennyiségben, nem lehetett őket kiinni a készletből), issza is mindenki az üvegeket egyás után. Hirtelen odahajol hozzánk valaki: “Csak nem magyar hangokat hallok?”

Akcentussal beszél, Svédországban született magyar. Kiderül, hogy ő Bob, a ’90-es években legendás demócsapat, a Censor Design egyik alapító tagja. Már a 40-es éveit gyalulja, de a lelkesedése még a régi. (Én annak idején még C64-en a Censor Design Wonderland demóira nagyon emlékszem.)


Edhellon és Bob

Bob eltávolodott a scene-től, viszont 18 év kihagyás után a Censor Design megint készül valamivel. A Commodore 64 ilyen őrület: akik annak idején benne voltak, soha nem távolodnak el tőle teljesen. Bobék nagy demóval készülnek, elmondása szerint május óta csinálják, az utolsó három hónapban pedig annyira felgyorsult a fejlesztés, hogy az időre szabadságot vett ki és mindenkit megkért, hogy ne zavarják. Saját toolchaint fejlesztettek hozzá és ha még lett volna idejük, megírnak egy grafikai editort is.

Péntek este nem történik semmi jelentős, Jeroen Tel, a Maniacs of Noise egyik alapítója ad koncertet, a jól ismert taktusokra és tánczenére ugrálnak az eddigre már ütközésig berúgott scenerek.

Szombat viszont a compo nap. Kis szervezői esetlenkedés után délután elkezdik a grafikákkal, ezt követik a zenék. Mire a zenéknek is vége már 23 óra felé jár az idő és akkor még jön a Reyn Ouwehand élő koncert, csak aztán a demók.

Reyn nagyon erős zenész, gitárok, samplerek, komplett dobkészlet kerül a színpadra, aztán nem is vacakol sokat, első száma a jól ismert Wizball feldogozás. A formátum innen kezdve azt ölti, hogy mindenki bekiabál valami C64 játékot, aztán Reyn ezek közül előadja ebben a formában. Elképesztően jó a produkciója. A koncert alatt történik még egy érdekesség: Andreas Wallström az egyik Censor Design-os pólóban levő “dude” egy rövid beszélgetést követően beszáll Reyn mellé, rövid cowbellezést után pedig:

Reyn lead még egy csomó encore-t, úgy tűnik, hogy már soha nem jönnek a demók, aztán fél kettő körül elindul végre a várva várt vetítés. A vetítést általában a rosszabb demókkal kezdik, viszont ezen a ponton a sör, a folyamatos állás és tömegben ülés és kevés alvás hatására annyira elkészülök, hogy nyugovóra térek fél három táján.

Edhellon viszont nem csirke: ő mindent tud minden demóról, a készítőket személyesen ismeri (ő mutat be egy sor nagy scenernek), illetve pénteken még tőle hallom először, hogy lesz egy meglepetés csapat, akiről nem mondhat semmit. Mint kiderül, ez az Oxyron, akik szintén sok-sok év kihagyás után robbantanak a Coma Light 13-mal. Íme a parti hanggal készült felvétel:


itt pedig a real hardver capture

A demó végül meg is nyeri az X-2012-es compót. (A legtöbb rész ebből a demóból annak idején még Amiga 500-on is csodának számított, például a 6 percnél megjelenő pixelfinom parallax scroll.) A Censor Designnek most ugyan nem sikerült a nagy visszatérés, viszont Bob szerint most nagyon jó a frameworkjük és a következő demójuk alapját sikerült lerakniuk. Várjuk!

A partin kiadott anyagokat most rakosgatják fel, itt látható a lista.

Azt látom most 2012-ben, hogy Bobékhoz hasonlóan egyre többen jönnek vissza 64-re fejleszteni. Ott van még egyik kedvenc grafikusom, a norvég Archmage, aki annak idején nem volt egyáltalán benne a 64-ben, Amigán rajzolt, aztán ő is visszatért a 64-re. Ezen a partin ezt a grafikát adta ki, multicolor, vagyis három színt használhat a 16 színből egy 4×8-as karakteren belül, illetve egy háttérszínt, ami itt fekete. Íme:

Ez pedig az én fotóm róla, amikor a nagyközönség először látta:


jól látszik Reyn belógó fekete MacBookja és a mikrofon is

Lelkes rajongóként a művész úrral készített közös képem:


én, Archmage

De Edhellon bemutatott Sandernek is:


Sander, Edhellon, photobomb dude, én


Graham, én, Jens Schönfeld

Nehéz összefoglalni azt, hogy mi a jó ebben az egészben. Elvégre egy 30 éves, teljesen halott dologról van szó, ennek ellenére mégis lelkesít mindenkit, sokakat annyira, hogy teljesen rá vannak kattanva a témára. Én azzal, hogy vettem egy repülőjegyet, meg végigcsináltam a hétvégét és írok róla egy blog posztot a legkisebb őrültnek számítok ebben a közösségben.

A megfejtés?