Hétköznapi dolgok

9 óra 30 percre érkeztem meg a plázában levő T-Pont elé. Benn ültek kb. tízen, mindenféle dolgokkal foglalatoskodtak, mindenki mást csinált. Rápillantottam a nyitvatartási időpontra: 10:00. Megjelent egy T-Pontos nő, akkor érkezett, kezében az ebéd, megkért, hogy álljak félre, félreálltam, de megkérdeztem tőle, hogy nem vehetnék-e valamit gyorsan.

“Tízkor nyitunk” – vetette elém, aztán bement. Utánaszóltam, hogy én viszont tízre megyek valahová, nem tudok visszajönni addigra, hogy nekik is jó legyen. Nem szart rá emlékezeteset, ment befelé, nem szidott, de nem is nézett énrám.

És akkor most egy közbevetés, disclaimer-féle: tudom, hogy tízkor nyitnak, láttam a táblát. Azt is tudom, hogy nem fognak a kedvemért kinyitni. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem ők a tulajdonosok, így irreális dolgot várok el tőlük, hiszen egy kisbolt, teljesen másképp áll hozzá, mint azok az alkalmazottak, akik órabérért güriznek. Mégis tesztelem, folyamatosan challenge-elem ezeket a dolgokat, hogy lássam, kik azok, akik képesek elmenni az extra centiméterért, amivel kivívják az elismerésemet, amivel bebizonyítják, hogy nem a té betűs átlag. Azt gondolom, hogy egy szolgáltatás akkor nyújt igazi minőséget, ha ezt a szintet meg tudja ugrani. Ilyenek miatt írok ilyen posztokat.

update: twitteren többen kiegészítettek policy konkrétumokkal erre az esetre, de az üzeneten nem változtat sem az, hogy kirúgják az embert, ha 10 előtt nyit, sem pedig az, hogy nem megy a gép 10 előtt. Két értelmes mondattal el lehet intézni az ilyesmit, ezt hiányoltam, ezért releváns.

Megjelent még egy idősebb néni, ketten szobroztunk a bejárat előtt. A másik oldalon időnként ránkpillantó tizenegy ember. Megjött még egy bolti dolgozó, félreálltunk, bement. Ezen a ponton a nénivel elkezdtem beszélgetni. Elmondta nekem, hogy költözik egyik helyről a másikra, de az új helyen nincs “í-pé”, helyette csak “dé-es-ell” van, és most arra kérték, hogy hozza vissza a dobozt, de nem tudta oda vinni, ahova mondták neki, ezért arra kérték, hogy itt adja le, de nem is érti, hogy miért kell neki ezekkel mennie a városban.

Picit beszélgettem vele, elmondtam neki, hogy én miért jöttem, aztán magára hagytam. Ebédszünetben visszamentem, akkor azért kellett félbehagynom a folyamatot, mert nem volt SIM kártyájuk. Viszont elmondták, hova kellene elmennem. Kérdeztem tőlük, hogy mikor lesz, azt mondta, hogy várják a szállítmányt.

Hétköznapi dolgok.