Mac switch

Egy Linuxozó (egészen pontosan: Ubuntuzó) ember vallomásai:

I too had developed a completely biased sense against the Apple ecosystem. The oft-touted cries of “walled garden” or “my device, my rules” or “locked into Apple” arguments were valid to me. I couldn’t, for the life of me, understand why people were paying so much money for something that seemed so obviously wrong.

A több említett frusztráció közül az egyik:

When I purchased a printer for my computer? Of course Ubuntu had no idea what to do with it. Of course there was a run around necessary to get it working. Even the mouse had problems. My old Logitech MX500, for one reason or another, would spam the logs in dmesg whenever I was using the scroll buttons on it. Sound would skip while listening to music using anything Flash or HTML 5 related like Grooveshark or Pandora.

Lett egy iPhone 4S telefonja, amiről:

My immediate thought after experiencing the device was: “I want to build things for this.”

Végül vett magának egy MacBookot, első benyomások:

I started reading about the trackpad and the gestures that were possible. I checked out some things that were “must install” for every user and started to make a list of the OS X apps I had always wanted to try.

És a shocker:

What I found was absolutely shocking: it was far more customizable than I had ever dreamed. Want to move the dock around? Sure, go ahead. In Ubuntu? Nope. Want to change how the mouse scroll wheel works? There’s a program someone wrote for that.

(…)

Every device I hooked up to the machine worked flawlessly. Printer? Plug it in, it finds what you need, and you’re good to go. Monitor? Plug it in and it recognizes it correctly and makes it available to start working right away. External hard drive? I plugged it in and it immediately asked me if I wanted to start using it for backups.

Nekem nagyon ismerős az élmény, mert én is átestem ezeken a részeken annak idején. Ma már nem vagyok annyira lelkes, mert noha többnyire igazak a fentiek, azért itt is rá lehet futni egy-két apróságra. Ettől függetlenül teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a Mac remekül kiszolgálja az ember alapvető igényeit.

Annak idején én magam is pontosan ennyire voltam lelkes. Jé, itt minden sokkal frankóbb, csúcsszuper stb. Sokat változtam viszont: régebben győzködtem embereket a Macről, ma már egyáltalán nem csinálom ezt, sőt, nem nagyon érdekel a kérdés. Ha észreveszem, hogy valakit érdekel a dolog, akkor szívesen mutogatok neki dolgokat, de ha látom, hogy nem érdekli, akkor nem erőltetem.

Valamelyik nap beszélgettem egy barátommal, aki megrögzött Windowsos. Érdekes, hogy pontosan úgy, mint ahogy annak idején az volt a köztudatban, hogy a Macet grafikusok vásárolnak, a Windowsos köztudatban még mindig számos vesszőparipa van. Előkerült megint az az érv, hogy nem lehet cserélni az iPhone-ban elemet. Mi van akkor, ha nekem többre van szükségem, mert intenzíven használom a telefont.

A probléma az egész percepció: 200 ezer forintos telefon/zsebatomreaktor, és nem lehet benne elemet cserélni? Ez egy olyan dolog, amitől sokan már eleve kizártnak tartják, hogy egyáltalán érdeklődjenek a dolog iránt. (Arról aztán tényleg felesleges beszélni, hogy minden okostelefon lemerül a nap végére, másrészt akinek tényleg kell az extra elem, vásárolhat hozzá például egy mophie helium juice packet.)

Ott van az ár kérdése. Vásároljunk bármit, a Mac nagyon drága cucc. Főleg a magyar keresetekhez viszonyítva. Európában a reálbérek sokkal nagyobbak, mint otthon, viszont az ár ugyanannyi, ha nem olcsóbb, mint Magyarországon, tehát Nyugat-Európában jobban/könnyebben megvalósítható egy MBP. Ráadásul arra tényleg nehéz mit mondani, hogy 100 nettóért olyan 15-ös laptopot lehet vásárolni, ami specifikáció szinten majdnem azonos egy 500 ezer forintos MacBook Próéval – vagy érti valaki, vagy nem.

Olyan emberrel is találkoztam már, aki egyáltalán nem engedhetné meg magának az Apple laptopot, viszont valamiért tudja és érti azt ami belement, ezért mégis azt vásárolja, történjen bármi. Akár használtan egy jó vételt, akár a nyaralásra elköltött pénz rovására újat.

Sőt, olyan emberrel is találkoztam már, aki annyira fogalom nélkül van az informatikai ismeretekben, hogy egy konkrét mappát töltött föl a dokkra, ettől 16 képpont méretűvé vált minden ikon, a fájl választás pedig arról szól, hogy hoverolgat a hangya pixelek fölött, mire bejön az ezerszeres ikon zoom. Ezt az egészet pedig tetézi, hogy valami Software Update dialógus ablak hoverol minden fölött, mert sem feltenni, sem cancelezni nem képes – vagy hajlandó, bár szerintem azt se tudja, mi van beleírva. Viszont Macet használ, ki tudja, miért.

Mindenki maga tudja, hogy neki miért van szüksége valamire. A fenti példánkban David Drake egy boldog switcher, neki bejött a dolog.