Game of Thrones

A hétvége egyik nagy eredménye volt, hogy sikeresen bekapcsolódtam a hangoskönyvek világába. A Game of Thrones első könyvével kezdtem és persze, hogy nem értem még el a végére, hiszen vagy 33 órányi hallgatni való, ebből nekem “mindösszesen” az első 8 és fél óra volt meg eddig.

Nem biztos, hogy mindenki tisztában van vele, de a hangoskönyv szóról szóra megegyezik az eredeti könyvvel, vagyis egészen pontosan felolvassa nekünk egy színész. Ezúttal, mármint a kiadás készítése idején 2003-ban, Roy Dotrice (képünkön), aki csaknem 500 karakternek kölcsönözte a hangját. Baromi kellemes egyébként hallgatni, hiszen az egész egy idős bácsi történetmesélése, ahol a különféle szereplőknek különféle hangokat is kölcsönöz. Persze nem kell ezt túl komolyan venni, de arra mindenképpen jó, hogy megkülönböztessük őket egymástól.

Technikai kitérő: hogyan? Bárki könnyen kipróbálhatja. Első lépésben le kell csak tölteni az iPhone appot az audible.com-ról, utána hozzákapcsolni az Amazon.com-os kontónkat ehhez, jóváírnak egy credit-et, ezt pedig felhasználhatjuk ahhoz, hogy ingyen letöltsük magunknak az első könyvet! (Rossznyelvek szerint el is lehet utána cancel-ezni a dolgot, majd újra regisztrálni egy újabb ingyen nyalásért, de ezt még nem próbáltam.)

A hangoskönyv arra is rámutatott, hogy az angol nyelvű szövegértésem mennyire elmaradott a magyarétól. Ezért is érdemes foglalkozni a hangoskönyvvel: rengeteget lehet tanulni. Sajnos aki hozzám hasonlóan nem teljesen anyanyelvi szinten értelmezi a kiejtett beszédet, hajlamos elkalandozni, hogy percekkel később vegye csak észre, már teljesen másutt jár a sztori. Minél kevésbé képes valaki értelmezni az angolt, annál könnyebb elveszteni a fonalat. Én ezért azt csináltam, hogy újra és újra visszatekertem a szalagot, amíg minden apróságra fel nem figyeltem. Elég munkás. Azokon a helyeken viszont, ahol mentálisan tökéletesen ráhangolódtam a sztorira, pedig olyan, mintha magyarul hallgattam volna.

Valószínűleg velem lehet a hiba, mert annak idején láttam a sorozatot tévében (angolul), most meghallgattam a hangoskönyvet, utána pedig belenéztem újra az első epizódokba és még így is okozott meglepetéseket a történet helyenként. Én például Ser Jorah Mormont eredeti indítékával egészen eddig a pontig nem voltam tisztában, holott a könyvben az első említésekor explicit módon kiderült róla. Kíváncsi vagyok, hogy a filmben elsiklottam-e fölötte. De a filmsorozat nézése során is sokszor kaptam magam azon, hogy nem tudtam felfigyelni az apróbb nüanszokra és utólag olvasgattam utána a történetnek.

Nyilvánvaló, de nem akarok elmenni azon körülmény mellett sem, hogy a filmben rengeteg dolog nem úgy van hangsúlyozva, mint a könyvben, sőt, szereplők teljesen más színben tűnnek fel. Azt is megfigyeltem, hogy sokszor szereplők sokkal árnyaltabban jelennek meg, mint a vásznon. Ott van például mindjárt Catelyn Stark, aki a könyvben bizony nem az a szent asszony, mint ami a filmben megjelenik. A személyiségének kisajátító, család-önző részei egészen jól előbújnak.

Egyszóval most március végéig nem nagyon lesz más dolgom, mint feldolgozni előről az egészet, előbb könyv/hangoskönyv, utóbb pedig a sorozat újranézése formájában. Abban nem vagyok biztos, hogy el akarnám-e olvasni a könyveket egészen a legutolsó megjelent kötetig, azt hiszem, nem. Bejött nekem ez a módszer, hogy előbb a filmet nézem meg.

update: szuperreleváns kis 3 perces videó a témában. (via FB2)

Shell Clubsmart

Nem is tudom mikor, de kiváltottam a Shell pontgyűjtő kártyát. Ritkán eszem gyorsétteremben (újabban elhatároztam, hogy akkor inkább nem kajálok, vagy alternatív megoldásokat keresek), McDonaldsban meg még ritkábban, szóval nagyon nem tudtam pakolni rá pontokat. Ma mégis egy Shell autómosó szolgáltatásait vettem igénybe. Megkérdeztem tőlük, hogy tudok-e pontokból mosatni. Az volt a válasz, hogy “nem”. “És ha lenne elég pontom?” “Úgy sem.” Tehát bármennyit kajálok is a mekiben, vagy bármennyit tankolok is, nem fogom tudni ingyen mosatni. Na csá.

Kimaradt egy

Pőczénél söröztünk kedden este. A Runner 2 játékot aznap szerezte be Wii U-ra, még nem játszott vele, így felváltva gyürkőztünk neki az első világ maxolgatásának. Több órányi játék után az utolsó pálya utolsó aranyrögénél már forgott a kamera is:

A játék erre a célra tökéletes, de egyedül nem mennék neki. Legközelebb Mario Kart Wii U – ha megjelent.

State of RSS 2013. július

Nagyon úgy tűnik, hogy hétfőtől eltűnik a Google Reader, így a tech szcéna fejvesztett rohanásba kezdett, hogy megtalálja a tökéletes RSS olvasót. Én a magam részéről behúztam ReadKitbe a dolgaimat és ellenére annak, hogy a ReadKit sem Google Reader, egyelőre továbbra is tökéletesnek érzem a választást. Már amennyiben lehet annak nevezni, hogy az RSS olvasástól távol tart az, hogy rendbe kéne tennem a feedjeimet, amit nem fogok, tehát nekem az RSS egyenlő a “nem olvasással”.

Szerintem a Twitter tökéletes az ilyesmire, minden nagyobb (de sok kisebb is, sőt, blogok) szolgáltatnak posztokról feedet Twitteren, ezeket szoktam átpörgetni. Egy dolgot nem fed le, mégpedig azt, ha egy nagyon ritkán frissülő blogról akarok információt szerezni, de az ilyesmi gyakran kimarad a Twitter értesítő zajban is.

A Plastikot nem tudom, ki és miért olvassa feedből, hiszen naponta van valami frissítés, RSS-ből ez nagyjából annyi lesz, hogy néhány nap elteltével ott a sok poszt, amit gondolom senki nem fog már utólag elolvasni. Én ugyanis ilyen vagyok: ha látom, hogy 15 olvasatlan poszt van a site-on, csak átpörgetem, ha valami cím érdekes, elolvasgatom.

Személy szerint nem értem tehát az RSS körüli hisztériát, én a Google Readert is havonta egyszer néztem meg az elmúlt évben, aztán elszörnyülködtem a rám zúduló sok-sok információn (aminek jó részét már más forrásból elolvastam). Van egy-két feed, amit viszont mindig egyenként elolvasok, lehet, hogy mégis rászánom magam is végignyálazom a ReadKitet.

Egyébként a ReadKit sem tökéletes RSS olvasó ebben az értelemben, nekem leginkább a feedjeim rendbetételéhez lenne szükségem rá, viszont sajnos nem mutatja meg, hogy mi a feed forrása, sem kézzel nem tudom átírni a feedet, vagy újra ráfrissíteni, szóval picit körülményes. Ennyire meg nem érdekel az egész dolog.

Megszűnik a Telki Kórház

444:

a tulajdonos 15 éven át hitte, hogy van jövője a piaci alapú magánkórházaknak Magyarországon. Az elmúlt években nőtt a forgalom az állami egészségügy megnövekedett váróidejei és romló minősége miatt, de a Telki Kórház így is végig veszteségesen működött néhány rövid időszakot kivéve

Időközben Frusciante kiadott egy számot

John Frusciante:

This song was recorded for my friend Wayne Forman, the coolest, kindest friend anybody could ever have. When I used to play in arenas I would often mentally aim my playing at him. Wayne loved long guitar solos, and he was my favorite person in the audience to play for.

Javasolt felhasználás: sötét szoba, play gomb és 10 perc nyugalom.

Őrületes mellényúlás

Élesedett az Apple nagyvállalatoknak szóló oldala kiemelve azokat az új szolgáltatásokat, amiket iOS 7-ben kapnak majd meg újdonságként a bevezető vállalatok. Többször megszólaltam már hangosan az iOS 7 grafikai iránya védelmében, ezt az állításomat most is fenntartom, de ami ikonokat kiraktak erre a lapra, az tényleg szégyen és gyalázat:

Értem az új grafikai világot és színsémát, viszont ez az alkalmazási mód ebben a formában szörnyű. A lap tetején levő fekete alapon levő ikon rendben van, de minden godnolatiságot mellőznek ezek a szürke alapon gyakorlatilag teljesen koncepciótlan grádiensekből összerakott dolgok. Tényleg olyan, mintha a Jony Ive Redesigns Things poénblog egy posztja lenne, baszki. (Ráadásul teljesen értelmetlenül exportálták ki a képeket, nem snappel a pixel gridre, nem squircle, tényleg ki csinálta ezt, bassza meg, a PHP programozójuk?!)

Egy mázlink van: viszonylag hamar be fogják látni ezt ők maguk is és leszedik majd. 🙂

update: ez viszont baromi jó.

Takács prózája

Takács K. János: Sakk

Borválicz Ferenc többezer sakkpartit játszott életében, és kivétel nélkül mindegyiket elvesztette.

Gyerekkorában nagyapja mutatta meg neki a játékot. Kopottas fatáblán tologatták a bábukat, az öreg mindig egy pohár bort szorongatott. A gyermek megtanulta a szabályokat lassan, nagyapja szigorú volt vele. „En passant!” – mondta néha, és leütött egy gyalogot.

Később a szomszéd sráccal játszott sokat. Neki új táblája volt, és sokkal többet gyakorolt, mint az ifjú Borválicz. A bábuk fényesen csillogtak, a királynőnek üvegből volt a koronája. A fiú szülei gazdagok voltak, egy szemüveges tanártól vett sakkleckéket. Minden nap az órák végén áthívta Ferit, megverte sakkban, és dölyfösen kinevette.

Mikor gimnáziumba került, elmaradtak a partik. A történelemmel és az földrajzzal küzdött, a grundon focizott, a lányokat kergette. Több évig a sakktáblák felé sem nézett.

Aztán vége lett az iskolának. Az aluljáróban sakkozókat látott egy nap, öregek voltak, mint az országút, és tanár úrnak szólították néha egymást. Attól a naptól fogva ott ült minden este. Egyikük nagymester volt régen, egy idő után már csak vele sakkozott. Az öreg eleinte beszélgetett a többiekkel játék közben, de ezt a szokását lassan elhagyta, és ha Borváliczcal játszott, csak a táblára figyelt. „Matt négy lépésben” – mondta egyszer. Ferenc végignézett a táblán, és elmosolyodott. Fölállt, kezet nyújtott, és többé nem látták egymást.

Igazi nagymesterekhez járt ezután. Főzött, mosott, takarított rájuk. Semmi mást nem kért, csak egy sakkpartit esténként. Ők persze belementek, szinte ingyen volt. Hosszú évekig ment ez így.

Egy nap az orosz sakkvilágbajnok látogatott a városba. Megírták az újságok is, és Borválicz egész nap a szálloda ajtaját leste. Alkonyatkor a bajnok egy étterembe ment, Ferenc követte őt, és leült vele szemben az asztalhoz. Elővette a táblát, felállította a bábukat. Amaz meglepetten nézett egy darabig, majd játszani kezdtek. Ahogy telt az idő, az orosz egyre idegesebben hajtotta el a pincért, aki a rendelés felől érdeklődött – szintén egyre idegesebben. Négy óra múlva egy zseniális futó-bástya cserével a világbajnok legyőzte Borválicz Ferencet.

Harminckét évesen hunyt el egy szerencsétlen közlekedési balesetben. Életében soha egyetlen játszmát sem nyert. A világ egyik legjobb sakkozójaként halt meg.

Érdemes csemegézni a többi között is, egészen kíváló.

Vers mindenkinek

Takács K. János: Batman voltam

Batman voltam:
Őserő, rettenet.
Batmanként repültem
Át a kék eget.
Senki nem tagadta
Batman létemet.

Batman voltam – erőm elhagyott.
Batman voltam, de már nem vagyok.

Batman a világot
IQ-ból menti meg,
S csodáltak engem
A nem-Batman emberek:
Őseink sem voltak tán
Ennyire Batman-ek.

Batman voltam – erőm elhagyott.
Batman voltam, de már nem vagyok.

De néha, ha éjjel
A csend körém elterül,
Akkor érzem magam
Egy kicsit még Batman-ül.

A művészúr sajnálatos módon április 20 óta nem publikált, de azért a “Lájkollak” című kortárs költeményét még elolvashatjuk, a “Kidámpoltalak” mögött pedig felsejlik a szerző szakmai énje. /via TillZ

ZXX fonttal az OCR ellen

Sang Mun érdekes módját választotta a polgári engedetlenségnek az NSA botrány kapcsán: készített egy olyan betűtípust többféle változatban, ami az emberi szemnek nem okoz különösebb gondot, viszont garantáltan megzavarja az OCR szoftvereket. Így foglalja össze a dolgot:

How can we conceal our fundamental thoughts from artificial intelligences and those who deploy them? I decided to create a typeface that would be unreadable by text scanning software (whether used by a government agency or a lone hacker) — misdirecting information or sometimes not giving any at all.

A végeredmény valami ilyesmi:

Mun egyébként két évet dolgozott az amerikai nemzetbiztonsági hivatalnál ilyen területen, az akciójának a célja a figyelem felhívása, erről szól a projekt honlapja is. Érdemes megnézni még az összefoglaló videót, illetve aki le akarja tölteni a fontokat, ide kattintson.

Miért tűnt el a Twitter doboz jobbról?

Tweet Blender, 2013.06.19. Facebook:

Looks like TweetBlender is no more. Recent change to Twitter API (v1.1) does not make it possible to architect such a plugin. I’ll leave technical details aside (it’s all about oAuth, cross-browser requests, security, and rate limiting) but I think this is truly the end of it.

Két nappal ezelőtt pedig:

Ennek örülök, de a Twitter API brigádnak nem.

Finer things in iOS 7 b2

Tegnap megjelent az új iOS 7 béta, sorban a második. Néhány kiragadott újdonság:

– bekerült az iPad támogatás (hands-on videó)
– visszatért a diktafon app minimalista köntösben
– az app ikon annak a hanghullámát mutatja, ha valaki kiejti, hogy “Apple”

– Siri még jobb minőségben válaszol és férfihangra is kapcsolhatjuk a settingsben (összehasonlító videó és beállítási útmutató itt)
– ez a jobb minőségű Siri egyébként az amerikai anyanyelvűeknél annyira jól működik, hogy egyenesen “creepy”-nek / “amazing”-nek nevezik a dolgot (videó)

– ugyanitt ha lefelé rántunk, új Siri beszélgetést kezdeményezhetünk (videó)
– tesztelhető az iCloud keychain

– az üzeneteknél, ha van, akkor a becenév jön föl a teljes név helyett a listában
– ugyanitt jobbra swipe-olással végre megnézhetjük már minden egyes üzenetnek a timestampjét

– végre látjuk azt is, ha egy üzenetet nem sikerült elküldeni

– groupchatben látjuk már a küldők ikonjait

– remindersbe került néhány új opció

– előbújt a minimalista Nike app

Végül bónuszként az iOS első kiadásánák bétájából két kép: