State of RSS 2013. július

Nagyon úgy tűnik, hogy hétfőtől eltűnik a Google Reader, így a tech szcéna fejvesztett rohanásba kezdett, hogy megtalálja a tökéletes RSS olvasót. Én a magam részéről behúztam ReadKitbe a dolgaimat és ellenére annak, hogy a ReadKit sem Google Reader, egyelőre továbbra is tökéletesnek érzem a választást. Már amennyiben lehet annak nevezni, hogy az RSS olvasástól távol tart az, hogy rendbe kéne tennem a feedjeimet, amit nem fogok, tehát nekem az RSS egyenlő a “nem olvasással”.

Szerintem a Twitter tökéletes az ilyesmire, minden nagyobb (de sok kisebb is, sőt, blogok) szolgáltatnak posztokról feedet Twitteren, ezeket szoktam átpörgetni. Egy dolgot nem fed le, mégpedig azt, ha egy nagyon ritkán frissülő blogról akarok információt szerezni, de az ilyesmi gyakran kimarad a Twitter értesítő zajban is.

A Plastikot nem tudom, ki és miért olvassa feedből, hiszen naponta van valami frissítés, RSS-ből ez nagyjából annyi lesz, hogy néhány nap elteltével ott a sok poszt, amit gondolom senki nem fog már utólag elolvasni. Én ugyanis ilyen vagyok: ha látom, hogy 15 olvasatlan poszt van a site-on, csak átpörgetem, ha valami cím érdekes, elolvasgatom.

Személy szerint nem értem tehát az RSS körüli hisztériát, én a Google Readert is havonta egyszer néztem meg az elmúlt évben, aztán elszörnyülködtem a rám zúduló sok-sok információn (aminek jó részét már más forrásból elolvastam). Van egy-két feed, amit viszont mindig egyenként elolvasok, lehet, hogy mégis rászánom magam is végignyálazom a ReadKitet.

Egyébként a ReadKit sem tökéletes RSS olvasó ebben az értelemben, nekem leginkább a feedjeim rendbetételéhez lenne szükségem rá, viszont sajnos nem mutatja meg, hogy mi a feed forrása, sem kézzel nem tudom átírni a feedet, vagy újra ráfrissíteni, szóval picit körülményes. Ennyire meg nem érdekel az egész dolog.