Brit férfi bajnok Wimbledonban

77 év óta nem volt brit férfi bajnoka a wimbledoni teniszbajnokságnak. Tavaly Federer verte ki a skótot, azt a meccset is végignéztem, idén viszont akkora volt már a közönségből érkező bíztatás, hogy meg kellett csinálni. Elég döcögős volt helyenként, sőt, az utolsó game-et Murray kiszerválhatta, el is lépett 40 semmire, aztán a három mérkőzéslabdából végül egyet sem tudott konvertálni, így beleléptünk egy kis deuce csatába. Djoker fején már látni lehetett, hogy leginkább ő is azt szeretné, amit a végén meglepően idegesnek tűnő Kim Sears: hogy legyen vége már ennek a 77 esztendőnek.

Murray egyébként méltán lépett a trónra, baromi szép pontokat nyert és tényleg jobban játszott, mint a Djoker. Ahogy a harmadikban a Djokovic dominanciából felállt, majd az utolsó előtti pont, ahogy bejutott az utolsó game-be: fantasztikus volt, úgy játszott, mint kettő isten. Én végig neki és Ivan Lendlnek szurkoltam. Ivan egy kőszikla. Tavaly is az volt, idén is az. Lehet, hogy az ő gondolatai titkon már nem is a tenisz körül forognak?

Nem volt gigászi küzdelem, a pontszám alapján egy sima három szettest játszottak, ami 3 óra 10 perc alatt meg is volt: 6–4, 7–5, 6–4. Murray el ünnepelni, mi el dolgozni. Függöny.